Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-10-14 / 41. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. október 14« Nehéz feltételek mellet X 'déli, síkvidéki területek mezőgazdasági üzemeiben, ami­kor a gabonatermesztés és a betakarítás, valamint az ezt követő többi teendő szóba ke­rül, gyakran panaszkodnak, hogy az időjárás munkájukat mennyire nehezíti, olykor gon­dokat, problémákat okoz és az erőfeszítés ellenére is gyenge eredményeket érnek el. Tény, hogy a természet gyakran köz­beszól és a legjobb szándékot, a legnagyobb igyekezetei is meghiúsítja. De vajon mit mondjanak a hegyvidéki területeken gazdál­kodók, akik zord, kedvezőtlen körülmények között termelnek? Űgyszólván naponta küzdenek az időjárás szeszélyei, viszon­tagságai ellen. Minden mázsa szemért vagy egyéb termékért közelharcot vívnak, hogy a mostoha körülményekben is a lehető legnagyobb termést ér­jék el. Hogy mennyire különböznek az éghajlati és termőhelyi adottságok? Ezt talán a legjob­ban jellemzik » Ezen a vidéken a gabonater­mesztés, de főleg az aratás minden évben küzdelmes. Itt is nehézségeket okoz például a vetésforgó kialakítása, mivel a termesztett növények vá­lasztéka, s ezáltal a megfelelő elővetemény kiválasztása igen korlátozott. A vetés időpontja gyakran elhúzódik, főleg ak­kor, ha a vetőmag a kapásnö­vények után — ami a legjobb elővetemény — kerül ' a talaj­ba. A túlnyomóan dombos te­rületeken a gabonák mintegy kétharmadát tíz fokon felüli lejtőn is termesztik. Szükséges kihangsúlyozni, hogy a lejtő­kön való manőverezés a trak­torosoktól és a kombájnosok­­tól nagy ügyességet, elővigyá­zatosságot és szakképzettséget követel. Nem beszélve arról, hogy számtalan esetben az em­bereknek és a gépeknek napo­kig kell várni, míg rámehet­nek az elázott talajra. De nem egy esetben, amikor a legkor­szerűbb gépek is csődöt mon­danak, kézi erővel kell mente­ni a termést, főleg a húron. gyakorlottabb gépvezetők a nagy teljesítményű kombájnok­kal sem tudták meghaladni a két hektár napi teljesítményt. A betakarítás igen lassú ütem­ben haladt annak ellenére, hogy százötven kombájn — ebből 93 kisegítő — készenlétben állt, hogy amint a talaj csak egy kissé megszikkad — az eső és az erős harmat után — azonnal munkához kezdjen. A gabonát gyakran húsz százalé­kon felüli nedvességtartalom­mal aratták. A szárító-beren­dezések naponta huszonnégy órán keresztül üzemeltek. Gon­dot okozott a szalma begyűj­tése is, de nem a gépi eszkö­zök és a munkaerő hiánya miatt, hanem a lassú száradás következtében. Sok gazdaság­ban, hogy ’mentsék ami ment­hető, a szalmát nedvesen hord­ták he és a siló vagy a pelle­tek készítésében hasznosítot­ták. Az amúgy is nagy munka­megterhelést hatványozta a gabona-betakarítással egybeeső huronuyaszedés, a töinegtakar­­kaszálása és begyűjté­­ilajelőkészítés az őszi alá, az istállótrágyá­­■eszezés stb. A csúcs­leküzdésében felbe­­n segítséget jelentett ségi üzemek, vala­­>zség lakossága és a ttív segítsége. A tár­­íunkába úgyszólván ?ozó és diák kapcso­minden tekintetben ényes, feladat előtt irádi járás mezőgaz­­mei is, ahol a gabo- 12 500 hektárt meg­­ületen termesztik. A 1200 hektáron ter­­őleg tavaszi gabona­­a vetés háromhetes és a kedvezőtlen ivetkeztében nem ér­­gy zölden kaszálták, etesen tetemes vesz­­ent. Azonban az őszi * beérése is három­késett. Tavaly pél­­tratás július végén és szeptember elején rt. Az idén az első augusztus tizenhete­­tltak. De a gyakori c és a lassú érés tetakarítás vontatot­­tlépésben“ haladt. Az üzemek többségében csak szep­tember második hetében kezd­tek nagyobb mértékben aratni. Hogy a lemaradást legalább részben behozzák, rugalmasan szervezték a kombájnok átcso­portosítását a kasza alá érett, vagy a részben száraz növény­zetű gabonatáblákra. Idejében gondoskodtak a kellő mennyi­ségű kombájn és bálázók be­szerzéséről is más járásokból. A kedvezőtlen körülmény, töb­bek között a terület tíz száza­lékán megdőlt gabona is, las­sította a munka ütemét. A lé­nyegesen nagyobb erőfeszítés és igyekezet, valamint a gépek teljes mértékű kihasználása mellett — a múlt évi tíz hek­táros napi teljesítményhez vi­szonyítva — átlagban négy-öt hektárt csépeltek ki naponta. A gabona betakarításával egybeeső őszi munkálatok gyors elvégzésére az összes erőket mozgósították. Operatí­van és példásan szervezték meg a társadalmi munkát. E fontos össztársadalmi jelentő­ségű, aktivizáló munkában nagy segítséget adtak a helyi párt­­szervezetek, a nemzeti bizott­ságok, valamint a tömeg- és társadalmi szerveretek. Tehát a társadalmi munkát a járási pártbizottság és a mezőgazda­­sági igazgatóság irányításával a nemzeti bizottságok és a véd­­nökségi vállalatod részvételé­vel rugalmasan úgyszólván na­ponta szervezték. A töméntelen nyersanyag szállításához szük­séges tehergépkocsikat a járá­si nemzeti bizottság a járás valamennyi vállalatától szerez­te be és utalta át az egyes gazdaságoknak. Rusfiák Ondrej mérnöktől, a jmi főnövénytermesztőjétől megtudtam, hogy a mostoha adottságok ellenére azokban a gazdaságokban, ahol a gabona­­termesztés optimális feltételei­nek megteremtésére törekedtek, tehát ott, ahol a munkát jól szervezték és teljes felelősség­­tudattal végezték, a jó ered­mény nem maradt el. A példa­mutató gazdaságok közé (ahol tavaly gabonafélékből 40 má­zsán felüli termést értek el) a mlinicai, poprádi és a Spišská Belá-i szövetkezetek tartoznak. Azonban a múlt évi járási át­lagban elért 36,4 mázsa hektár­hozam bizonyítja, hogy a ne­héz körülmények között is le­het eredményesen teljesíteni a gabonaprogram célkitűzéseit. Klamarcsik Mária mérnök Esetünkben egy eléggé elfelejtett kórról van szó, hin szén csak itt-ott lehetett hallani létezéséről. Elfelejtet­tük, mert megismertük biológiáját és így védekezhet­tünk ellene. Aztán elfelejtettük, amit tudtunk róla és védekezni is megfeledkeztünk, noha gyógyítani azért tudunk. így történhetett meg, hogy egyszerre több hely­ről is jelentették előfordulását. Többen is felteszik a kérdést, vajon miért hullatja a kecske a szőrét, a bárány a gyapjút, miért köhögnek az állatok, miért fogynak le és még nagyon sok miért hangzik el. A válasz nem egyszerű, mert az ok nehezen mérhető fel (májmételykór, tőgy-, tüdő-, előgyomor és bélgyulladás, külső és belső élősködők, az ásványi anya­gokban keletkezett zavarok, leginkább^ a helytelen ete­tés, növényi és nem növényekből eredő hormon hatású anyagok előfordulása stb.). Néha azonban vannak olyan helyzetek, amikor le* egyszerűsítve a komplex értékelést, csak egy bizonyos „bajra“ irányítjuk figyelmünket. így a válasz már egy­szerűbb, s néha valójában is az, mert léteznek olyan objektív tények, melyek az állatorvos figyelmét „egy“ bizonyos bajra irányítják. Nemrég öt kecske öt különböző tulajdonosnál aukciós vásár végett vizsgálat alá került. Mivelhogy az említett öt tulajdonosnak tizennégy kecskéje, illetve báránya volt, az összestől szedtünk bélsármintát koprológiai kivizsgálásra — élősködőkre. Az eredmény meghökken­tő volt, mert mind a tizennégy állat bélsara tartalma­zott tüdőféreg-petéket, pontosabban a Müllerius capil­­laris-t. Függetlenül az eredményektől, az egyik tenyész­tő már jelentette a tüdőgyulladásra utaló tüneteket. Ismerve a kutatóintézeti koprológiai eredményt, hatásos és eredményes gyógykezelést hajtottunk végre. Kérleírás. A betegség okozója az M. capillaris féreg; amely tíz-harminc mm hosszú és 0,03—0,06 mm átmé­rőjű. Az említett féreg biohelminta, tehát köztigazdán keresztül fejlődik (szárazföldi és vízicsigákban). A pe­tékből a tüdőben lárvák fejlődnek, melyek köhőgtetik az állatot, ingerük a nyálkahártyát és bekerülnek a szájüregbe. Az állat innen lenyeli és a lárvák bélsárral kikerülnek a környezetbe. Rákerülnek a legelő füvérd s onnan a csigákba, ahol körülbelül harminc-negyven napig élősködnek, majd „inváziős“ lárvákká kifejlődnek. A körforgás úgy folytatódik, hogy a lárvák kikerülnek a csigákból, megfertőzik a füvet, ezen keresztül az érzékeny állatokat (kecske, bárány, szarvasmarha stb.). A nyirokérrendszeren keresztül körülbelül öt nap alatt bekerülnek a tüdőbe, ahol körülbelül huszonöt-huszon­hat nap alatt ivaréretté válnak. A lárvák nagyon ellenállók. Szárazon tíz-tizenkét; vízben pedig négy hónap alatt sem veszítik el a fertő­zőképességet. Az állatok gyakran a nyár vége felé, az ősz elején betegednek meg, de erre érvényes biológiai törvény nincs. A baj bármely évszakban előfordulhat. A betegség a tüdőgyulladás tüneteivel jelentkezik. A baj biztos meghatározására laboratóriumi vizsgálat szükséges. A kivizsgálásra s a gyógykezelésre csakis az állatorvos hivatott, mert a gyulladás nagy méretű lehet és ez veszéllyel járhat. MVDr. Varga János Jó eredmények, biztató új technológiával konzervált és egy- színvonalának emelkedéséhez vezet­­ben minőségi takarmánynak az érté- tek. S még valami! Egy olyan terme­­kesülése főleg a palásti „Béke“ tej- lési ágazat, amilyennek még a rokon­termelésének növekedését szolgálja. ságával is csak itt-ott találkozhatunk. Nagyon biztató jelenség, hogy a tej- Cukornádvágó késeket gyártanak a termelésben nem akarnak megrekedni palástiak! Vessünk ezért követ rájuk?! az elért színvonalon. Az állományfej- Ne! Mert olyan szerszámok gyártását lesztés mellett napirendre tűzték a le- vállalták, amely minimális beruházást gelő-gazdálkodás javítását is. Nagy igényelt, s amit az ipari üzemek nem reményeket fűznek — mások tapasz- vállaltak. Nincs ellentmondásban ez a talata azt bizonyítja, okkal — a szán- termelés azokkal a törvényerejű ren­­tőföldi fűtermeléshez. A közeljövő- delkezésekkel sem, amelyek tiltják az ben háromszáz hektárnyi gyengébb olyan melléküzemági termelés megho­­minőségű földet akarnak buja rétté nosítását, amely veszélyezteti a mező­­fcrmálni, s ott a betakarítás legol- gazdasági termelés fejlődését. A pa­­csóbb módját, a legeltetést alkalmaz- lástiak melléküzemági termelése — a ni. Bíznak abban — feltételezésem nádvágó késeket gyártó részleg — szerint jogosan —, hogy ez a kezde- évente körülbelül nyolcszázezer iko­­ményezésük nem ütközik nagyobb rónával járul hozzá a szövetkezet akadályba. tiszta hasznához, a mezőgazdasági termelés, főleg azonban az állatte- ELÖTÉRBEN AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS nyésztés összpontosításához és szako- BELÜZEMI SZAKOSÍTÁSA sításához nélkülözhetetlen beruházási ÉS ÖSSZPONTOSÍTÁSA eszközök gyarapításához. Ha a további elképzelések is való- Hosszú távú, három-négy évre elő- ban ezt a célt követik, akkor a lele­­irányzott programja ez a palásti egye- ményességet és a kezdeményező kész­­sített szövetkezetnek. Jó lenne gyor- séget hiba lenne béklyóba kötni. Ta­­sabb ütemet diktálni — mondogatják Ián nem neheztelnek majd a palás­­—, de nincs hozzá megfelelő erőnk, tiak, ha elárulom titkukat? Ha neta- Valóban, ha a gazdasági épületeket és Ián mégis bosszankodnak közlékenysé­­a különböző célokat szolgáló régi is- gém miatt, magukra vessenek! Miért tállőkat — az állattenyésztés belüzemi beszéltek terveikről?! S ha már be­­összpontosításának és szakosításának szeltek, miért nem köteleztek titok­­■ koncepciója szerint — át akarják tartásra?! — Tehát lelkiismeretfurda­- alakítani és a technológiai berendező- lás nélkül elmondom, hogy a palásti- seket korszerűsíteni, s közben egy-két Béke Efsz fejleszteni akarja a mellék­- új istállót is építeni, akkor az erő- üzemág termelését. Persze nem a nád­- gyűjtés további fokozására van szűk- vágó késekből akarják az évi terme­ti ség. Nem is annyira a fizikai erő lést megduplázni. Új dolgokat, más il gyűjtésére gondolok, hanem az anyagi célokat szolgáló késeket akarnak *- erőforrások, a láthatáron jelentkező gyártani. Az egyik változatot a rotá­­'- lehetőségeik még jobb kihasználására ciős kapákra, a másikat rotációs a jövedelem-felhalmozás meggyorsítá- szecskavágókra. Állítólag mindkettő sa céljából. Van ilyen igyekezet. Vak- hiánycikk, mert nincs olyan gépgyár nak kell lenni annak, aki nem látja! — legalább is nálunk nincs —, ame- Hiszen egyértelműen ezt a célt szol- lyik hajlandó lenne gyártani, mert a gálja a növénytermesztés kialakított rossz nyelveik szerint ráfizetéssel jár. szerkezete és azok az intézkedések is. Ezért például — mint azt a palástiak amelyek mind a növénytermesztés, állítják — a rotációs kapákhoz kése­­mind pedig az állattenyésztés szaka- két, eléggé borsos áron, Magyaror­­szán a termelés és a gazdaságosság szágről hozunk be. A palástiak kez­deményezése tehát társadalmi célokat követ. S ha valóban úgy lesz, mint ahogy mondották, vagyis ha a gyár­tási jogot és technológiát, valamint a szükséges nyersanyagot megkapják, akkor nem lesz hiány rotációs kések­ből. Ehhez a nemes igyekezethez már előre is gratulálni lehet. Tehát én is azért „szorítok“, hogy a termelési fo­lyamat megindításhoz szükséges há­rom fő tényező mielőbb a birtokukban legyen. De őszintén mondom, hogy követ dobok a kezdeményezőikre, ha a bővülő melléktermelési ágazat nem a mezőgazdasági termelés fejlesztésé­hez szükséges eszközfelhalmozást, ha­nem egyes „ügyeskedő“ emberek mér­téktelen gazdagodását szolgálja. Me­rem remélni, hogy erre nem kerül sor. Ellenben rövid időn belül látni lehet majd a nem mindennapi kezde­ményezés áldásos következményeit, a szövetkezet gyarapodásának bizonyíté­kait. Az állattenyésztési termelés belüze­mi szakosításával és összpontosításá­val három fő cél elérését tűzték ma­guk elé a palástiak. Kedvező feltéte­leket akarnak teremteni az állatte­nyésztési termelés további növelésé­hez, a munkatermelékenység színvo­nalának emelkedéséhez és lényegesen meg akarják javítani az állattenyész­tési dolgozók munka- és életkörülmé­nyeit. Mindhárom cél elérése nagyon időszerű feladat. Kétségtelen, hogy a termelés növelése mellett számolni kell az állattenyésztési dolgozók kö­rülményeinek javításával, a munkafo­lyamatok lényeges korszerűsítésével is. Az állattenyésztők új nemzedéke — a társadalmi fejlődés törvényszerű következményeiként — már többet vár, jobb munkafeltételeket igényel az egykori szennyes istállókhoz és a gyakran palotáknak nevezett, de alap­jában véve korszerűtlen munka- és életfeltételeket nyújtó nagyüzemi is­tállókhoz szokott, de a helyzetükkel lényegében elégedett apáknál és anyáknál. S az erény, ha ezt a tényt a szövetkezet vezetősége tudatosítja.

Next

/
Thumbnails
Contents