Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-10-14 / 41. szám

1978. OKTÓBER 14. XXIX. évfolyam 41. szám. Ага 1,- Kčs Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Lapunk tartalmából: Proletár és szocialista internacionalizmus ♦ A község múltja kötelez ♦ A gyümölcsöskertben ШВШЯВЖ[ИИЕЯЗЙКК^ЗЬ *äE*J Méltó elismerés Ismert alapigazság: legéke­sebben a tettek beszélnek. S aligha szorul bizonyításra, be­szédes tettekre: a munka kínál­ja a legnagyobb teret, támaszt­ja a legnagyobb igényeket. A Hraničná pri Hornáde-i (Kehnyec) Efsz-ben olyasmi történt, ami nagy feltűnést kel­tett járásszerte: gabonából 50,5 mázsás hektárhozamot értek el az idén. Kelet-Szlovákiában rit­kán hallunk ilyen eredmény­ről. Ez kötelezővé tette a rész­letesebb tájékozódást. Abban a közös gazdaságban, ahol a pél­dás vezetői erény már jó pár éve sajátja elnöknek, agronó­­musnak, gépesítőnek, és sorol­hatnám tovább. ☆ Utunk az immár 22 évé nö­­vényteresztést irányitó Pataky Gyula agronómushoz vezetett. Akik ismerik őt, azt mondják róla: megszállottja a szakmá­jának. Óhatatlanul eszembe jutnak a nyári határjárás al­kalmával mondott szavai: ;,Az agronómus csakis akkor telje­sítheti Jól a feladatait, ha értő­je a munkájának, ha mély fe­lelősségérzet hatja át, ha tisz­tában van a reá bízott hatás­kör gyakorlásának jelentőségé­vel, s meggyőződéssel vallja azt, amit másoktól is megkí­ván.“ Bár a mezei munka nagyon sokrétű, Jól el kell tudni iga­zodnia, mi a fontos és mi a még fontosabb. Szóval: a sor­­rendtartás fölöttébb igen fon­tos. Ezenkívül az agronómus­­nak a növénytermesztés leg­apróbb részleteit jól kell is­mernie. Nemkülönben azt a te­rületet, amely a termesztés célját szolgálja. Ehhez hozzá­járulhat a rendszeres terepjá­rás, a növénykultúrák fejlődé­sének nyomon követése. így kezdte a beszélgetést: — Sokéves tapasztalataim felhasználásával az egész föld­területet úgyszólván kísérleti teleppé alakítottam. Mert a ho­zamot rendkívül sok tényező befolyásolja: a helyes fajta­megválasztás, a jó elővete­­mény, a jó minőségű talajmü­­velés, az idejekoráni vetés, a szakszerű tápanyagutánpótlás, a növényápolás... Persze, önt most nem is ez érdekli — már­mint az általános termesztési elvek, agrotechnikai követel­mények —, hanem az, milyen eljárások érvényesültek az öt­ven mázsán felüli hozamátlag elérésében, konkrétan a mi vi­szonyainkra vonatkoztatva. És elsorolta, hogy augusztus 20—szeptember 5 között vé­gezték a vetőszántást. Ezt kö­vette a magágy előkészítése tárcsával, boronával és kombi­nátorral. Már az elővetemény esetében ősszel 30—50 tonná­nyi istállótrágyát dolgoztak be a talajba, homokos talajon két­­három, kötöttebb talajon négy­öt évenként. Tíz nappal a ve­tés előtt műtrágyáztak. A fajta­megválasztáskor figyelembe vették a talaj összetételét, táp­anyagellátottságát. így például homokos talajba vetették a So­laris búzafajtát, míg az llji­­csovka laposabb, a Szlávia, a Száva és a Mironovszkája dom­bosabb helyre került. Növény­­védelmi célból (megdőlés és egyéb betegségek, kártevők el­len) permetezték a növényze­tet. — Mit tartottunk ezen kívül még a legfontosabbnak? — magyarázta tovább az agronó­mus. — A gabona-betakarítás időszakában rendszeresen el­lenőriztük a kombájnosok, no meg a kombájnok munkáját, annak minőségét. így például a tarlómagasságot, a behordó csiganyílást, a cséplórészt, a dobkosár-távolságot, a rosták,­­ventillátorok működését, stb. — Volt-S ledőlt gabonájuk? — Az bizony egyáltalán nem volt. — S milyen terméssel fizet­tek az előbb ümlített búzafaj­ták? — Milyennel? Hát a Solaris 55,5, a Mironovszkája 54,5, a Száva 53,5, a Szlávia 50,2 má­zsás hektárhozamot adott. Ga­bonahozam-átlagunkat az árpa, „szorította le“, amely csak 40,8 mázsával fizetett hektáronként. Am a košlcei (kassai) járás mezőgazdasági üzemeiben meg­közelítően sem értek el ilyen, a miénkhez hasonló hozamátla­got. Vr Pataky Syula bácsi valóban szívügyének tartja a növény­­termesztés fejlesztését. Ezt mu­tatják a két évtizeddel ezelőtti hektárhozam-átlagok, amelyek búzából jóformán a 30, árpá­ból a 25, kukoricából a 35, cu­korrépából a 250 mázsát sem érték el. Az idei termés az előző évieknél is jobbnak ígér­kezik: cukorrépájuk félezer mázsás, silókukoricájuk négy­száz mázsán felüli, kukoricájuk 60—65 mázsás hozamátlagot ígér. Az agronómust még lelke­sebb, áldozatkészebb, szorgal­masabb és szakszerűbb munká­ra készteti Az építésben szer­zett érdemekért magas állami kitüntetés, amit megérdemelten tűztek a mellére az idei orszá­gos aratóünnepély előestéjén, Nyitrán. Gratulálunk az ered­ményekhez, s a kitüntetéshez! (illés) A lehnicei asszonyok az étszőlőt válogatják. A mezőgazdaságban kihasználják a jó időt és gyors ütemben takarítják be a kukoricát. Ignác Paštienka, az Agrokomplex Lukov Dvor-i rész­legének dolgozója az E—516-os kombájnjával tizenöt-tizenhét hektárról takarítja be naponta a kukoricát. Fotó: Matis Pavel ■ :Í t Megérett a szőlő Л hűvös nyár nem kedvezett a “ szőlőnek. Nyugat-Szlovákiában, ahol kevés volt a csapadék, nem fej­lődtek kellőképpen a szemek. Szeren­csére főleg a Csallóközben több he­lyen van öntözési lehetőség és a mes­terséges eső elősegítette a szőlőfürtök fejlődését. Karácsony elvtárs, a Lehnicei (Nagy­lég) Efsz elnöke bízik a szőlőtermés­ben. Ügy véli, hogy a kertészet és a szőlészet „húzza ki a sárból" a nö­vénytermesztést. A zöldségkertészet jelentősen'túlteljesítette a tervét. A szövetkezetben ötvennyolc hek­tár a termő szőlőterület. Gondoltak csemegeszőlő telepítésére is, amelyet az idén jó áron értékesítettek. A sző­lészet vezetője Elena Karníková mér­nöknő. Az ő irányításával rakják a szőlészet dolgozói a szép fürtöket a ládákba. — Ez még a piacra megy — mond­ta a mérnöknő. — Ha az idő engedi, október másodikától már a szőlőfel­dolgozó üzembe szállítjuk a termést. — Milyen fajtákat termesztenek eb­ben a hatalmas kertben? — Mint általában, mi is elég sok fajtát telepítettünk. Ez részben azon is múlott, milyen ültető anyagot kap­tunk. De főleg Olasz rizlinget, Leány­kát, Müller Thurgaut, Burgundit és Tramini termesztünk. — Melyik fajta adja a leggazda­gabb termést? — Érthetően a rizling. Évről évre száz mázsán felüli a hektárátlag. Azt hiszem, az idén is elérjük a száz má­zsás hozamot. A többi fajtákból aligha lesz több az átlaghozam hetven-nyolc­­van mázsánál. — Sikerül teljesíteni a pénzügyi tervet? — Nehéz erre előre válaszolni. Saj­nos a mustcukorfok alacsonyabb lesz a több évi átlagnál. Ez aztán jelen­tősen befolyásolja a szőlő eladási árát. De azért bizakodunk. — Hogyan szervezték meg a szü­retet? — A szőlészetben dolgozó munka­­csoport nem győzné a szüretelést. E- zért a más szakaszon tevékenykedők is segítenek. Diákok szintén közremű­ködnek a sürgős munka elvégzésénél. — Hol értékesítik a szőlőtermést? — Szerencsére Samorínban (Somor­­ja) felépült egy korszerű borüzem. Tavaly volt a próbaüzemeltetés. S gon­dolom, a mi jó minőségű szőlőink is hozzájárultak a borfeldolgozó üzem munkájának sikeréhez. Már többször megfigyeltem a ran­gos épületet, de nem tudtam, hogy a zöldes falakon belül bort érlelnek. — Ebben az új üzemben a legkor­szerűbb körülmények között folyik a szőlő feldolgozása — mondta az üzem vezetője, Gállfy László. — Az üze­münkben 5 ezer 800 tonna szőlőt dol­gozunk fel egy idényben. De ha szük­séges, többre is képesek vagyunk — állította a vezető. — S milyenek az idei terméskilátá­sok? — Erre talán Nagy barátunk, az ag­ronómus tudna legjobban válaszolnt. — A dunaszerdahelyi járásban ezer­kétszáznégy hektár szőlőt telepítettek a mezőgazdasági nagyüzemekben. Eb­ből jelenleg a termő hatszázhuszonki­­lenc hektár — válaszolt a felszólított szimpatikus fiatalember. — A hektár­hozamok legtöbb helyen biztatóak. Csak a cukorfokkal lesz baj. Sajnos, azon már semmi nem segíthet. Az idén egy kissé később kezdjük a fel­vásárlást, de azt hiszem, ez nem okoz különösebb gondot. Tavaly volt olyan nap is, hogy kétszázhetven tonna sző­lőt vettünk át. De szükség esetén még több szőlő felvásárlására is képesek vagyunk. — Érthetően éjt nappallá teszünk, ha a szükség megkívánja —erősítette meg az agronómus állítását Gállfy elvtárs. — A kistermelőktől is vásárolnak szőlőt? — Természetesen. Tavaly több mint nyolcvan tonnát vásároltunk fel ma­gánosoktól. Tudja, nem vagyunk bor­ból önellátó ország, ezért minden szem szőlőre szükség van. Persze van itt egy kis szépséghiba. A zöld­ségfelvásárló üzem megveszi elölünk a legjobb minőségű szőlőt. Ez természe­tesen a bor minőségének a rovására megy. Sajnos ez ellen semmit nem tehetünk. — A szőlő melléktermékét mire használják fel? — A legjelentősebb részét mezőgaz­dasági célokra. A Hubicei (Gomba) Ál­lami Gazdasággal van szerződésünk, ők hordják el a törkölyt s azt meg­őrölve takarmányozási célra használ­ják fel. Bizonyos mennyiséget ml is tárolunk más célokra. — Milyen a kapcsolatuk a mezőgaz­dasági üzemekkel? — Régen dolgozom a borászatban — mondta a vezető. — Az eltelt évek során volt módom megismerni a sző­lészetek vezető dolgozóit. Azt hiszem, a jelenlegi helyemen is sikerült rövid idő alatt jó kapcsolatot kialakítani a szőlőtermelő mezőgazdasági üzemek­kel. Nem hiszem, hogy különösebb panaszra lehetne okuk a szőlészet irá­nyítóinak. Végeredményben a szüret előtt azért hívjuk össze a szőlészetek vezetőit, hogy nyílt kártyával játszva megbeszéljük a tennivalókat, tisztáz­zuk a nézeteltéréseket. A szőlőfeldolgozó, bortároló üzem udvara akkor még csendes, meghitt volt. Még nem sorakoztak a szőlőt szállító járművek. De az udvar hátsó részében „tankok" (tartályok) van­nak. hogy szükség esetén nda is tá­rolják a szőlő levét. Reméliük. szükség lesz rájuk. TÓTH DEZSŐ A Csallóközből a šamoríni (Somorja) szőlőfeldolgozó üzembe szállítják a szőlőt. Fotó: —tt—

Next

/
Thumbnails
Contents