Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-10-07 / 40. szám
12 SZABAD FÚLDMOVES 1978. október 7. NYITOTT SZEMMEL a tartalékok feltárásában! Köztudomású, hogy a lucernaliszt manapság már az állatállomány nélkülözhetetlen takarmánya. Olyan vitamindús anyag ez, amellyel sok abrakot takaríthatunk meg. Ezért arra törekszünk, hogy minél több legyen belőle. Ha tehát — szlovákiai méretben — mezőgazdasági üzemeinkben az idén 292 ezer 900 tonna lucernalisztet készítenének, ezzel a mennyiséggel nem kevesebb mint 175 ezer tonna abrakot takaríthatnánk megl Ez azt Jelenti, hogy amennyiben a takarmányszárítókkal rendelkező gazdaságokban észszerűen cselekednek, kihasználják a kínálkozó lehetőségeket, akkor jelentős mennyiségű abrakot takaríthatnak meg. Tény azonban, hogy a helyzet nem ennyire egyszerű, hiszen mezőgazdasági üzemeink a tervezett takarmányliszt-mennyiséggel szemben eddig csak 180 ezer 200 tonnát készítettek, mert természeti körülményeink csak ennyi legyártását tették lehetővé. Szlovákiában ezen feladat teljesítésében a legnagyobb probléma a nyugat-szlovákiai kerületben van, ahol a növények úgyszólván a gazdaságok mindegyikében csapadékhiányban szenvednek. Még azokban a gazdaságokban is, amelyek nagy hatósugarú öntöző-berendezéssel rendelkeznek, bár itt a víz mesterséges kijuttatása némileg enyhítette a szárazság következményét. Ennek velejárójaként a kerületben nem kevés az olyan gazdaság, ahol az évelő szántóföldi takarmányok csak két növedéket adtak, míg kedvezőbb esztendőkben ezeket ötször is kaszálhatták. Tulajdonképpen ezzel magyarázható, hogy a kerület mezőgazdasága a tervfeladatként kirótt 116 ezer tonna lucernaliszt helyett nem egészen 87 ezer 600 tonnát készített. Mivel az idő eléggé előrehaladott, az időjárás egyre hűvösebb, a későbbiek során alig van kilátás az évelő takarmányok hozamának növelésére. Az emberek persze reménykednek. .Várják a kiadós csapadékot és az időjárás felmelegedését. Ez enyhíthetne a helyzeten. Mindenhol arra törekednek, hogy az előirányzott feladatot, ha nem is választékban, de mennyiségben teljesítsék. Több gazdaságban a lucernaliszt helyett a silókukoricát, a leveles répafejet, a répaszeletet és a szőlő hulladékanyagát dolgozzák fel takarmánylisztnek. Ezzel pótolják a hiányzó mennyiséget. Mostován (Hidaskürtön) a szövetkezet 30 tagú szárító brigádja — Szolga László vezetésével — ei év tavaszán vállalta, hogy takarmánylisztből öszszesen 3640 tonnát készít az állatállomány ellátására, s ezzel az előirányzott tervfeladatot becsületesen teljesíti. Azóta azonban sok víz folyt le a Dunán és lényegesen kevesebb természetes csapadék hullott a kelleténél, aminek az lett a következménye, hogy, a szárítónak zöldanyag hiányában július hónapban állnia kellett. A szövetkezetben mindamellett takarmánylisztből 305 vagonnyit készítettek, és most arra törekednek, hagy a tervben meghatározott feladatot minél jobban teljesítsék. Hogyan? Amint a silókukorica növényét lisztnek való feldolgozásra alkalmasnak találták, tüstént üzembe helyezték a szárítót. Azóta szombatokon és vasárnapokon is dolgoznak. Silókukoricából eddig 83 vagon takarmánylisztet készítettek, de a munkát tovább folytatják. Ezzel pótolják — részben — a lucerna gyenge termése végett keletkezett kiesést. Tervbe vették, hogy a silókukorica feldolgozása után leveles répafejet szárítanak és a tervezett feladatot nemcsak teljesítik, hanem lényegesen túlszárnyalják. Ezzel jó feltételt hoznak létre az állatállomány ellátásához. A minőségi takarmányalap megteremtésén hasonló lelkesedéssel munkálkodnak a mojmírovcei szövetkezetben is. Itt a szárítót — naponta — három műszakban üzemeltetik. Bélán Vince elvtárs, a szövetkezet elnökének a helyettese elmondta, hogy a szárító összeforrott munkaközösségének nagy érdeme, hogy a berendezés 1970 óta üzemzavar-mentesen dolgozik. Alig hihető, azonban valóság, hogy a szárító-berendezés „dobját“ már nyolc esztendeje meghibásodás nélkül használják. Ez azért vált lehetővé, mert a műszákok mesterei, Beder Lajos, Juriga István és Backár Vladimír lelkiismeretesen felügyelnek a munka egyenletességére, a hőfok-ingadozás elkerülésére stb. Mindenekelőtt nekik és a szárító többi dolgozójának köszönhető, hogy teljesítik az élőirányzott feladatot. A gyenge lucernatermésből eredő takarmányliszt-kiesést más termények szárításával pótolják. Ebben az évben a szövetkezet földjeire a szokásos 550 helyett csupán 160 mm természetes csapadék hullott, s ez idézte elő a lucerna harmadik növedékének az elmaradását és idényben a szárító kényszerszünetét. Igaz, hogy zöldanyag híján 40 vagon nedves gabonát is megszárítottak, jelenleg azonban silókukorica növényéből készítenek takarmánylisztet. Ezt követően leveles répafejet, répaszeletet és a szőlő hulladékanyagát dolgozzák fel takarmánylisztnek. Ebben a gazdaságban is úgy döntöttek, hogy a tervezett 1300 tonna takarmánylisztet minden körülmények között elkészítik, mert szükség van rá az állatállomány hasznosságának a tartásában. A fentiek jól bizonyítják, hogy a kerület két mezőgazdasági üzemében mindent megtesznek az igényeket jól, kielégítő takarmányalap létrehozására, vagyis a tervben meghatározott feladatot sikeresen teljesítik. Tudatosítják, hogy állataiktól csak akkor várhatnak kielégítő hasznosságot, ha ehhez kedvező takarmányozási feltételeket létesítenek. Az elmondottak továbbá azt is bizonyítják, hogy a kedvezőtlen természeti adottságok között is van lehetőség kielégítő takarmányalap létrehozására. Ennek nagyon fontos feltétele az arakat s az, hogy nyitott szemmel járva feltárjuk a tartalékokat. —hai— A jó búzaföld ■fár volt a Ritkást felszántani. Kötésig sem ér benne a búza ... Ezeket mondta egy tornai nyugdíjas aratás előtt. __ Legelőnek jó volt a Ritkás, de búzaföldnek nem. Tudják is a mostaniak, hogy hová kell búzát vetni — tetőzte be mondanivalóját a borúlátó ember. Valóban alacsony volt a búza, de kalásza araszosra megnőtt és ötven mázsát adott hektáronként. Ennyi búzája csak féltelkes gazdának termett régen ... De ehhez egy kis magyarázat is szükséges. Féltelkes gazda volt, aki két kvártán gazdálkodott. Egy kvárta öt hektár szántót foglalt magába. A négykvártás gazdát hívták telkes gazdának. Ilyenek csak hárman voltak a falunkban. Földjeik nagyobbak voltak, jobb volt a művelésük, mint a nadrágszíj-keskeny földeké, de cselédtartásra nekik sem jutott a kevés termésből. Családjával virradattól sötét estig dolgozott mindenki, hogy meg tudjon élni. A földnélküliek napszámos munkából tengették magukat, de télen az sem akadt. Csak megvetéssel tudok a múltra gondolni, és csodálom, hogy néha olyanok dicsérik, akiknek a miénknél is rosszabb volt a sorsuk. Búzakenyeret nem ismertünk. Amikor a rozs a sok esőzés miatt kicsírázott, árpake-A nyugat-szlovákiai kerület, döntő fontossággal bír hazánk gabonatermesztésében. Ez abból is látható, hogy a kerület gabonatermése elérte az egymillió 868 ezer tonnát, vagyis egytizeddel jobb termést, mint a korábbi esztendőben. A legfigyelemreméltóbb termésnövekedés a búzánál és az árpánál volt. A növekedés elérte a 6,5 százalékot. Az össztermés-eredmény elérésében a búza mintegy kétharmaddal, az árpa pedig 31,8 százalékkal részesedett. A kerületben a kalászosok hektárhozama 5,04 tonna volt. Ez segített abban, hogy a kerület 11 százalékkal túlteljesítse a tervben meghatározott termelési feladatát. A járások terméseredményének élemzése során megállapították, hogy a legnagyobb gabonatermesztők közé tartozik a levicei járás 228 ezer, a nitrát járás 220 ezer, s a trnavai járás 210 ezer tonnával. Említést érdemel, hogy az elmúlt évi valósághoz képest a gabonatermesztésben legjobb eredményt az nyér került az asztalra. A búzát elvitte az adó meg a kamat. A magvetőnek semmije se maradt. A termelésben mégis a jó búzaföld megválasztása vitte a döntő szerepet. Búzát lóhere, bükköny vagy kapás növények után vetettünk. Fő cél volt az is, hogy a búzának nagy szalmája legyen, mert csak akkor lehetett számítani elegendőnek éppen nem mondható istállótrágyára. A soványabb földön rozs termett. A mindennapi kenyér és a viskók zsupfedele. Ma már az ilyen háznak még az emléke is elhalványul. Mindez már a múlté, de érdemes visszagondolni, mert még mindig vannak olyanok, akik a múlt mércéjével mérik a mát. A mostani nagy tábla búza, amiről a bevezetőben szó volt, nemcsak a felszántott legelőt foglalja el, hanem a Németrét, a Kőrakás, a Bikarét, a Zsemilyén és Telek dűlőket is. Ugyanilyen a terjedelme a szádellői határban is. Az udvarnoki dűlők nevei is utalnak a töld szerkezetére, vagyis hogy mindenre használták, csak búzatermesztésre nem. A legelőn tiprásbirő északi fekvésű járások érték el s alapjában ez tette lehetővé az átlaghozam növekedését. A trenőini és a senicai járások például túlszárnyalták a gabonatermesztés szempontjából legeredményesebb 1974-es év termésátlagát! Tény, hogy a legnagyobb hektárhozamot a Dunajská Streda-i (55,5 mázsa), a komárnói (54 mázsa) és a nitrai (52 mázsa) járásokban érték el. Az ötven mázsás hektározamot elérők (közt említhetjük a galantai, a levicei, a Nové Zámky-i, a topolcanyi és a trnavai járásokat. A trenőini járásban pedig 49,6, továbbá a bratislavaiban 45 mázsás termésátlagot értek el gabonából. A 3 millió 48 ezer tonna szlovákiai össztermésből a nyugat-szlovákiai kerület 61,3, a közép-szlovákiai kerület 17, a kelet-szlovákiai pedig 21,7 százalékkal részesedi?. Szlovákiai méretben a hektárhozam 41,4 mázsa lett, s ezt a nyugat-szlovákiai kerület egyötöddel túlhaladta. Š. Kuciau alacsony fű termett, ahol harmadfű tinók verték el fiatalabb társaikat a kevéske eleségtől. Az akkori gulyamarha négy éven nőtt meg akkorára, mint amilyenek most a közösben az éves üszők. Tehát kevés eleséget adott a híres legelő. A Németrét és Bikarét szénája csak a község két bikájának adott szénát. A Kőrakáson, mint a neve is mondja, sok volt a kő. A felső véget pedig a talajvíz sanyargatta, a bíbicek nagy örömére. A Káposztakertben is csak a szalma nőtt nagyra, de a szem megszorult, silánynyá vált. Csak a Zsemilyénben és a Teleken termett búza az időjárás szeszélyeitől függően. Most minden éven jó a termés, bármit is vetnek az összeszántott dűlőkbe. Igaz, hogy műtrágya van elegendő. Istállótrágyából is több jut mint azelőtt. A kevés szalma ellenében megtízszereződött a szántóföldi takarmánytermesztés. A legfontosabb pedig az volt, hogy a talajvizet lecsapolták az egész területről. Még a csörgedező patak is a föld mélyébe került. Műanyagcsöveken jut el a közös istállóba és a falu népének is kiváló ivó•vize. Ami azelőtt káros volt, most hasznos. A víz nem áztatja ki a vetést, hanem szelíden továbbfolyik arra, amerre az ember kijelölte az útját. Ez a néma táj, az aratás után leszántott földek sokat tudnak beszélni, sokat elárulnak magukról. Már kész a magágy a jövő évi gazdag termésnek. Ez a föld olyan jó búzafölddé vált, hogy háromszor is megteremne benne a búza egymásután, mint ahogy a kukorica is megterem. De a föld igazi gazdái tudják, hogyan kell megszervezni a jó vetésforgót. Tavaly repcét termett a búzaföld. Abból is sokat, majdnem rekordtermést adott. Jövőre mi lesz benne, még nem tudom, de annyi bizonyos, hogy szemtermésben ezután is kiválik a régi mostohaföld. Most csak a legrosszabb földről szóltam, amely a dolgozók keze nyomán megváltozott. De így van ez a többi dűlőkön is. A közepes termőerejű földek is gazdagabbak lettek, ugyanez mondható el a jő földekről is, melyből csak nagyon kevés volt. Hatalmas gépek művelik azokat a földeket, amelyeket azelőtt ökrök, lovak és tehenek szántottak sekélyen. Most úgy szántanak, mintha szőlőt akarnának bele ültetni. Mélyült a barázda, rövidült a szalma és meghoszszabbodott a kalász a kitartó munka nyomán. CSURILLA JÓZSEF Milyen a termésátlag? A legelőről az istállóba siető tehenek. Ä szerző felvételei)' Friss, selymes zöld füvet... Á nagyüzemi gazdálkodás jóvoltából, az elmúlt pár év alatt nemcsak a növénytermesztés, de az állattenyésztés szakaszán is nagyot léptünk előre. A növénytermesztésben a korszerű gépek egyre jobban felejttetik a fizikai munkát. S így van ez az állattenyésztés szakaszán is, ahol korszerű istállókban, egyre higiénikusabb környezetben dolgozhatnak az emberek. A várt eredmény perszé nem mindig százszázalékos. Am az új technika kezelését minden ezzel dolgozónak el kell sajátítania, s ami a legfontosabb, tudnia kell élni a lehetőségekkel. Ahol ez dominál, a várt eredmények nem maradhatnak el. Erre nagyon jó példa a šamoríni (Somorja) Kék Duna Efsz, ahol nem riadtak vissza az új módszerek alkalmazásától. A Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) járásban elsőnek a somorjai szövetkezet dolgozói látogattak el Hidaskürtre, ahol meggyőződhettek az állattenyésztésben alkalmazott új módszerek létjogosultságáról. Sztrepka Mihály pártelnök és Bartos Andor mérnök — a jmi igazgatójának — vezetésével megtekintették a korszerű istállókat. Akkoriban még különgazdálkodó somorjai szövetkezet 1972-ben megkezdte a régi, elavult istállók korszerűsítését. A tagság persze ezt nem jó szemmel nézte. Aztán amikor az első korszerű istálló elkészült, rájöttek annak helyességére. S ez érthető is, hiszen a régi módszer alkalmazásakor 380 tehenet 16 etető gondozott, ma viszont négy ember látja el ezt az igényes feladatot. Igaz, az első években felmerültek gondok, problémák is, de ezeket a szövetkezet vezetői sikeresen megoldották. A legnagyobb gondot az okozta, hogy a tehenek télen és nyáron jászolhoz voltak kötve. Mozgási területük nem volt. Ezért egy év után, a legjobb tejelő egyedek többsége lesántult. A zöld futószalag, a különféle tápkeverékeik alkalmazása az állatok lesántulását nem akadályozta meg. Sőt, az sem segített, hogy tavasszal levágták a tehenek „elnyűtt“ körmét. Űj megoldást kellett hát keresni, s ez a mesterséges legelő létrehozásával sikerült is. A szövetkezet gazdasági uvdara mellett mintegy 90 hektáros területet még 1960-ban öntözőrendszerrel hálózott be. Ezt kellett felújít tani. Sikerült, mert 1976-ban már öntözték a legelőt, s a tehenek számára a zöld futószalag mellett a mozgás is biztosítva volt. Ez tette lehetővé, hogy az egy tehénre jutó fejési átlag évről évre jobb lett, s az állatok nem sántulnak le. Sőt, az is nyilvánvaló, hogy a jászolhoz láncolt jószág közül több „nehezen“ vagy egyáltalán nem volt képes utódot világra hozni. Továbbá arra is fény derült, hogy a legelőn az állatok üzekedése előbb következik be, a fedeztetés csaknem minden alkalommal sikerrel jár. Vagyis a leírtak alapján nyugodtan állíthatom: a korszerűsített istálló csakis a mesterséges legelő kiépítésével töltheti be jól küldetését. * — Senki sem hívta s mégis itt van az ősz. Hűvösek az éjszakák, s földet ér a sárgult falevél. ,A gazdasági udvar mellett mégis jő pár száz fejőstehén legelészhet, Farikukkal nem csapkodnak, fejüket sem rázzák, mert! a legyek is búvóhelyet kerestek maguknak. Akkor pedig hogyan legelhetnek a tehenek? Bármekkorára is Hervay Gyula bácsi munka közben. meresztem a szemem: legelnek. Méghozzá nem is akármit, friss, selymes zöld füvet. Szeptember végén. A legelő szélén nézelődöm. Egyszeresek megáll mellettem egy motorkerékpár. Oldalt fordulok, rég nem látott ismerős ül rajta. — Jő napot Gyula bácsi, magát is lehet látni? Hová igyekszik? Az ősz hajú ember csak néz rám, majd megkérdezi, hogy viccelődöm-e. — Nem — válaszoltam komolyan. — Szerintem a nyugdíjasnak joga van a pihenésre. — Ez igaz. Nyugdíjas vagyok — mondja —, de amíg az egészségem engedi, dolgozom. Mert a szocialista társadalom valósította meg az én álmaimat. A földönfutó, a cseléd 1955- ben ipart tanulhatott. így lettem villanyszerelő. Ma pedig öntözöm a legelőt. Úváry Péter Nyolc hónap eredményei A levicei járás mezőgazdasági üzemei az év nyolc hónapja alatt 16 ezer 882 tonna húst, 45 millió liter tejet, 21 millió darab tojást és 2506 tonna baromfihúst adtak népgazdaságunknak. Csak a tojáseladási tervet sikerült teljesíteniük, a többi gazdasági mutatóval nem birkóztak meg. Ha a napi fejési átlagot összehasonlítjuk a mezőgazdasági földterülettel, s figyelembe vesszük az időterv-teljesítést, a tejtermelés szakaszán a Tupái Efsz a legeredményesebb. Ezt követi a Dolná Seč-i és az Ipeľský Sokolec-i szövetkezet. A legjobb napi darabonkénti fejési átlagot — 11,50 litert — az alsőszecsel efsz érte el. A tompaiak 10,10 litert fejtek, azonban 9 literen felüli tejátlaggal dicsekedhetnek a besai, a Dolný Pial-i, a farnái, az ipolyszakállasi, a kálnai, a Pohronský Ruskov-t, a Veľký Öúr-i és a zbrojníkyi szövetkezetek is. Az elmúlt év ugyanezen időszakával összehasonlítva a tejtermelés szakaszán a legnagyobb fejlődést a Veľký Ďúr-i, az ipolyszakállasl és a kálnai szövetkezet ért el. A legszembetűnőbb visszaesés a Horné Semerovce-i, a lévai, a Nová Dedina-i a pláštovcei, a žemberovcei szövetkezetekben, valamint a Sahyi Állami Gazdaságban tapasztalható. A žemberovcei szövetkezetben mindössze 6,16 liter tejet fejnek egy tehéntől naponta, nem lehetnek elégedettek az eredménnyel Bátovcén, Cajkovban, Felsőszemeréden, Nová Dedinán, Ipolyságon, Zselizen és Zemberovcén sem, ahol csak 7 liter körüli átlagot értek el. A tejfelvásárlás feladatát — a 29 közül — mindössze 9 mezőgazdasági üzem teljesíti! Míg az ipolyszakállasi szövetkezet 111,2, addig a öajkovi 76,8; a Nová Dedina-i 80,0; a zselizi 86,3; a žemberovcei 87,4; a kuralanyi pedig csak 88,1 százalékra birkózik meg tejtermelési feladatával. A húsfelvásárlás terén a Sahyi Állami Gazdaság és a deméndi szövetkezet mutatja ki a legjobb eredményt. A marhahús-eladás terén a Starý Tekov-i, az Ipolysági, a šárovcei, a tompái és a győrödi szövetkezetek jeleskedtek. A sertéshústermelésében pedig a őajkoviak, az alsószecseiek, a nagyölvediek és az ipolyságiak jutottak az élvonalba. Ábel Gábor
