Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-10-07 / 40. szám

1978. október 7. .SZABAD FÖLDMŰVES, Barátaink ünnepén 'Az NDK népe s velük együtt a szocialista közösség országainak dolgozói ma emlékeznek meg az első német munkás-paraszt állam megalakulásának 29. évfordulójá­ról. Ennek két fontos történelmi feltétele volt: a német munkásosztály harca a társadalmi felszabadulásért és a Szovjetunió nagy felszabadító küldetése a második világ­háború idején, mely a hitleri fasizmus szétzúzását ered­ményezte. A német munkás-paraszt állam akkor alakult meg, amikor a nyugati imperialista hatalmak újabb háborús terveket kezdtek szövögetni és Németország nyugati megszállási övezeteiből kialakították a Német Szövetségi Köztársaságot. Az NDK megalakulása óta a nyugati cselszövések el­len vívott elszánt küzdelem közepette fejlődött és izmo­sodott. Törekvését a hetvenes években minden téren si­ker koronázta, különösen azután, hogy a szocialista kö­zösség erőfeszítéseinek eredményeképpen rendeződött a két Németország viszonya. Legnagyobb politikai és er­kölcsi sikere volt, hogy az NSZK-val együtt felvették az Egyesült Nemzetek Szövetségébe, ahol számos haladó antilmperialista kezdeményezés lelkes támogatója. Ma már a legtöbb állam elismerte az NDK-ť, mely jelenleg 120 állammal tart fenn diplomáciai kapcsolatokat. Hazánk ipari és mezőgazdasági téren gyümölcsöző kapcsolatokat ápol szocialista szomszédjával mind két­oldalúén, mind a KGST keretében. Az NDK nagy sikerei alapján az NSZEP IX. kongresz* szusa magasra emelte’ a mércét a további országépítés­ben. így az ország nemzeti jövedelme az ötéves tervben 830 milliárd márkára nő. Az ország jól koncentrált ipari termelése 134—136 százalékkal nő. Az első demokratikus földreform óta óriási fejlődést tett meg a mezőgazdaság is. Jelenleg 770 ezer szövetke­zeti paraszt és mezőgazdasági munkás hat és fél millió hektár földön dolgozik. Az NDK-ban jelenleg hatezer szakosított mezőgazdasági üzem működik — 1232 nö­vénytermesztési, 3931 állattenyésztési, 258 agrokémiai központ (vegyszerezés, trágyázás), 214 műszaki karban­tartó üzem, 247 építő üzem és 182 talajjavító üzem és szövetkezet. Nem kétséges, hogy jövőre, a fennállásának harmadik évtizedét ünneplő NDK a szocialista építés győzelmének jegyében mutatja be nagy sikereit. (Lő) Mindig kezdeményezően, a probléma lényegébe vágéan SZOVJET FELSZÓLALÁS AZ ENSZ-BEN Д maóizmus igazi arca (111.). A gyarmati és felszabadult népek hamis barátai Mint már jelentettük, az ENSZ-köz­­gyűlés 33. ülésszakán megkezdődött az általános vita. Az első hagyomá­nyos felszólaló Brazília küldötte volt s a sorrend szerint még a héten sor került Andrej Gromikónak, a Szovjet­unió külügyminiszterének és a szovjet ENSZ-küldöttség vezetőjének felszóla­lására. Nagy érdeklődés várta a nem­zetközi helyzet fő kérdéseivel kapcso­latos szovjet álláspont kifejtését, hisz a Szovjetunió az idén is újabb jelen­tős kezdeményezéssel készült a világ­­szervezet ülésszakára. Indítványozta, hogy a nukleáris hatalmak adjanak biztosítékokat az atomfegyverrel nem rendelkező országoknak a nukleáris fegyver ellenük való alkalmazásával szemben, s előterjesztette az erre vo­natkozó szerződéstervezetet. Gromlko bevezetőben utalt arra, hogy az új szovjet alkotmány is leszö­gezi: „A Szovjetunió töretlenül foly­tatja a lenini békepolitikát, síkraszáll a népek biztonságának megszilárdítá­sa és a széles körű nemzetközi együttműködés mellett.“ A szovjet (külügyminiszter megjegyezte: „Ezt a politikát szövetségeseinkkel vállvetve folytatjuk“. _________ Az európai helyzettel kapcsolatban Gromlko megállapította, hogy friss áramlatot jelentettek az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet eredményei. Nem titok, hogy időnként egyesek az említett eredmények felül­vizsgálására törekszenek. Mindennek ellenére az európai nemzetközi éíet uralkodó tendenciája az enyhülés volt és marad. Az afrikai eeseményekkel, kapcsolatban kijelentette, hogy „a Szovjetunió nem törekszik sem poli­za a világ képét, arculatát. Minden ember valami módon hordozója a vi­lágnak. Jelképesen azt is mondhatjuk, hogy „az ember a világ közepe“. Na de melyik? Az eszményi avagy a valóság embere? Természetesen a második, mert az első egyelőre még csak cél. Ha figyelembe vesszük a va­lóság-ember gondolkodásának, jelle­mének és megnyilvánulásának bonyo­lultságát, máris kitalálhatjuk, miben rejlik az ember állandó problémája a világgal. Az első nagy probléma, hogy az em­ber a világot önmagától elvonatkoz­tatva értelmezi. Másokban az eszmé­nyi embert keresi, tetteit a tökéletes­ség mércéjével méri, önmagával pe­dig megelégszik a valóság szintjén. Sőt vannak, akik magukat eszményi­nek is tartják. Sajnos, általában a gyengébbek és ha még azt nem Is res­tellik nyilvánosságra hozni, mindjárt konfliktus támad. Aztán kezdődik a szokott „nahát ez a világ!“ Igazolásra szeretnék néhány kör­nyezett példát felhozni. Ifjúságunk egy része az év derekán új iskolai és munkakörnyezetekbe, kollégiumokba kerül. Az új környe­zetnek különös tudatformáló hatása van. Ilyenkor az „eszményi“ emberek, idősebb tanulók, mesterek, vezetők, sajnos sokszor még nevelők, oktatók Is az újoncok embert méltóságát po­rig alázó viccelődésben élik ki magu­kat. Az érésbe lendült diákok csupán viccből megmosatják koszos lábaikat, kimosatják zoknijaikat, alsőnemüiket az elsősökkel, s hogy szükségéről meggyőzzék őket, előtte meg is sza­tikai uralomra, sem kedvezményekre, sem pedig támaszpontokra. Amikor Afrika vagy a világ más térségeinek államai segítséget kérnek az agresz­­szió, a fegyveres támadás visszaveré­sére, teljes joggal számíthatnak bará­taik támogatására“. A közel-keleti helyzet legutóbbi fej­leményeivel kapcsolatban a szovjet külügyminiszter megjegyezte, hogy „az arabok rovására létrehozott kü­­lönmegállapodások csak távolabb vi­szik a feleket a probléma megoldásá­tól“. Az ENSZ fórumán nagyon hatá­rozottan csengtek a Szovjetunió kép­viselőjének az ázsiai helyzet általános jellemzésével kapcsolatban, a Vietna­mi Szocialista Köztársaság helyzetét érintve elhangzott szavai: „Az ázsiai országok körében erősödik az a felis­merés, hogy a konfliktus, a durva fe­nyegetés és a nem is olyan rég még fegyveres intervencióval járó beavat­kozás, az ázsiai országok közötti vi­szály szítására irányuló kísérletek he­lyett tartós békét kell létrehozni. Eb­ből a szempontból hatalmas jelentősé­ge van az agresszorokat földjéről ki­űző, békeszerető politikát folytató egységes Vietnam létrejöttének. A Vietnami Szocialista Köztársaság, a­­mefy hősiesen viselte a sokéves és rendkívüli háború minden terhét, most bátran védelmezi szuverenitását. Az ENSZ emelvényéről a Szovjetunió most ismét kinyilvánítja szolidaritását Vietnammal, és hangsúlyozza: megen­­gedhetetlenek a vele szemben támasz­tott hegemonista igények.“ A szovjet diplomácia vezetője, rá­mutatva több NATO-állam fokozott ka­tonai előkészületére, nyomatékosan goitatják. A legmegalázőbb módon ki­szolgáltatják magukat, csupán a hu­mor kedvéért, mert egy tanult ember­nek ez szükséges a műveltségéhez — mondják ők. Vannak olyan mesterek, akik pél­dául a következő szellemes modorral üdvözlik az új tanoncokat: „Na, bocikáim, Ide figyeljetek! Ha azt akarjátok, hogy embert faragjak belőletek, akkor azt fogjátok csinálni, amit én parancsolok. Mert ha nem, akkor két lábbal küldelek benneteket az édesanyátok ... 1 Jegyezzétek meg! Ami Itt történik a műhelyben, vagy a munkahelyen, arról egy szót sem. Sem apádnak, sem anyádnak, sem a tanítónak, de még az úristennek se! Ti süketek, vakok és némák vagytokl Értitek? A pofádat csak enni haszná­lod. Világos?“ Mire az egyik tanuló bátorkodik véleményt nyilvánítani: „Mester elv­társ, kikérjük magunknak, hogy velünk így beszéljen!“ Mire a „mester“: „Na nézd, már lázadó is van köztük! Hát jegyezd meg: a szocializmusban nem lehet pofázni, mert aki a békét nem őrzi, annak lecsípik a csőréti Vilá­gos?“ Néma csend, „Na látjátok. Ügy látom, mégiscsak sikerül nekem belő­letek embert faragni! Most pedig gyorsan összepőtolni és nyomás a be­lépőért! De egy liternél kevesebb ne legyen, mert sokan vagyunk! Oszolj!“ E szellemes üdvözlés után még ön­­teltebben fordul munkatársaihoz: „Majd én megtanítom őket mőresral Ej, ha az én mesterem is nem így bánt volna velem, nem tudom, mi lett volna. Első éven megtanított hazudni, másodikon lopni, a harmadikon dol­hangoztatta, hogy a békét fenyegető legnagyobb veszély a fegyverkezési hajsza. Ezért is előtérbe kell kerülnie a nukleáris leszerelésnek. „A Szovjet­unió véleménye szerint, minden nuk­leáris hatalomnak, valamint egyes, nukleáris fegyverrel nem rendelkező államoknak tárgyalóasztalhoz kell ül­niük. A jelenlegi ülésszaknak is meg­felelő felhívással kell fordulnia minde­nekelőtt az összes, nukleáris fegyver­rel rendelkező hatalmakhoz. A Szov­jetunió nemrégiben kijelentette: soha­sem alkalmaz nukleáris fegyvert olyan országok ellen, amelyek lemondanak az ilyen fegyverek gyártásáról és be­szerzéséről, és nem tárolnak területü­kön ilyen fegyvereket. Ugyanakkor vi­lágos, hogy ha a leghatékonyabb mó­don meg akarják védeni a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államokat a nukleáris fegyver ellenük való al­kalmazásától, ez sokoldalú megállapo­dást, a nukleáris hatalmak összehan­golt garanciáit követeli meg.“ Ebből kiindulva javasolta a szovjet külügy­miniszter, hogy fontos és sürgős kér­désként tűzzék a mostani időszak na­pirendjére „A nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok biztonságát szolgáló biztosítékok megerősítéséről szóló nemzetközi konvenció megköté­sének“ kérdését. Gromiko kifejtve a leszerelési poli­tikával kapcsolatos elképzeléseit, vé­gül leszögezte: „A Szovjetuniónak a békére, az enyhülésre, a leszerelésre irányuló külpolitikai vonala — szilárd irányvonal, amely az egész szovjet nép akaratát juttatja kifejezésre, a szovjet pártkongresszusok elvi tételeit valósítja meg.“ gozni. Na de hasznát veszem még ma is. Aki ezt a hármat tudja, az megél a jég hátán is! Aki nem, azt megeszi a tetű. Hogy megemlegessenek, ezt szépen beléjük is verem. Aki az én kezem alatt tanul ki, az keresztül me­het a világon.“ Az egyik segéd, aki az evésen kívül már másra is merte használni a be­szélőjét, óvatos, hízelgő hangon meg­jegyezte: „Hát az biztos, hogy te ki­fogástalanul értesz a neveléshez. Én például bevallom, nem is tudnám így csinálni. Talán még hivatásos nevelő­ből is kevés van, aki így tudja csinál­ni mint te.“ Mire a másik segéd bele­szól: „Azért ne dicsérd már agyon, mert így is nagyon büszke a sikereire. Én azt hiszem, hogy van ilyen, ha nem is sok. Csak azon gondolkodom, hogy jó-e ez így?“ Mire a mester ha­tározottan válaszol: „Én ezt így jónak látom. Nem én találtam iki, na meg minket is így tanítottak. Az ifjúságot pedig kemény kézbe kell fogni, mert ez a mai világ ...“ Hát igen. Valóban előfordulnak még a mai világunkban is Ilyen jelenségek. S még a jövőben is találkozunk velük, ha családokban, iskolákban, munka­helyeken és más társadalmi körökben a felnőtt generáció hasonló dolgok­kal szolgáltat példát az ifjúságnak. A világ és az ember fogalmának, elválaszthatatlan egységének és köl­csönös viszonyának némi feltárása után a következőket tanácsolom: Ok­talanul ne ócsárolja senki a világot! Ha valakinek baja van vele, vizsgálja meg önmagát és megtalálja a világ bajának okait. Vagy tegye mikroszkóp alá a világot és felismeri önmagát, mint az élővilág egészséges vagy be­teges sejtjeit. Kérem, tegyék meg. Higgyék el, megéri. RÄCZ ANDOR Ä pekingi vezetőség csúnyán be­avatkozik az ázsiai országok ügyeibe, viszályt szít köztük, hogy tüzénél a maga pecsenyéjét sütögesse. A pekin­gi politika fondorlatosságát, más né­pekkel szembeni kétszínűségét számos példán bizonyíthatjuk. A függő orszá­gok felszabadításához való kínai vi­szonyról közvetlenül Peking „hazai berkeiben“ meggyőződhetünk. Itt van például Tajvan vagy japán nevén For­­moza, a mai ún. „nemzeti Kína“ esete. Csang Kai-sek rendszerének bukása után a szigeten húzódott meg a jobb­oldali Kuomintang-kormány, mely csakis amerikai támogatással tudta magát fenntartani. Az amerikai fegy­verek árnyékában Csang Kai-sek fegy­veresei gyakori provokációkat követ­tek el a népi Kína ellen: olykor halá­szokat raboltak el, máskor tüzérségi tűz alá vettek bizonyos pontokat, ké­meket és diverzánsokat küldtek az „anyaország“ ellen. Peking természe­tesen folyton tiltakozott, de erélyes lépéseket nem tett. Tény, hogy ami­kor hivatalos közleményekben olyan nevetséges kijelentések hangzottak el, hogy a Kínai Népköztársaság vízi fel­ségterületeinek megsértése miatt jegy­zékben százötvenedszer, kétszázad­­szor, háromszázadszor stb. „komolyan figyelmeztették“ a tajpehi kormányt, amit sokszor megmosolygott az olva­só, közben különféle csangkaisekista ügynökökkel paktáltak a pekingi ve­zetők, maguk előtt messzire kivetítve távlati terveiket. Ez akkor történt, a­­mikor a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országai nemzetközi szervezetekben, elsősorban az ENSZ- ben kitartó elvi küzdelmet vívtak a­­zért, hogy adják meg a Kínai Népköz­­társaságnak megillető jogait és segít­sék elő az ország újraegyesítését. (Mint ismeretes, a nemzetközi szerve­zetekben akkor döntő befolyással ren­delkező imperialista hatalmak csak a tajvani „nemzeti Kínát“ ismerték el.) Más kínai lakosságú, vagy régebben Kínához tartozott területekkel kapcso­latban is —■ enyhén szólva — furcsá­nak tűnik Peking álláspontja. Itt van például Makao esete. Máig is portugál birtok, egykor gyarmat. Azzzal szem­ben, hogy a salazari-caetanoi gyar­matbirodalom széthullásakor az u­­gyancsak portugál fennhatóságú Timor népe megmozdult és felkelt, Makaón teljes a nyugalom. Miért? A csempé­szet, a hazárdjátékok, a kábítószer­kereskedelem s megannyi tiltott tevé­kenység központja, s ebből az üzlet­ből Pekingnek is busás haszna van. Még kirívóbb azonban Hongkong ese­te. Makao portugál és Hongkong brit státusza a legjobban megfelel Peking­nek. Hongkong a panamázás, a bűnö­zés, a sötét üzelmek, a prostitúció el­­dorádőja. Ázsiai mini Las Vegasnak jellemezhetnénk. Pekingnek esze ágá­ban sincs vissza követelni Hongkongot a britektől. Hisz így is ott van. Hong­kongi beruházásait kétmilliárd ameri­kai dollárra becsülik, s pekingi ellen­őrzés alatt van 13 hongkongi bank. Jelenleg a telekspekuláció a legna­gyobb üzlet Hongkongban: egy négy­­zetlábnyl (1 láb 0,3049 méternek felel meg] telek ára eléri a 2938 dollárt (I). Honkong feketekereskedelmi jelen­tősége mellett még politikai szempont­ból is fontos Pekingnek. Hírszerzők fontos útkereszteződése, innen küldik a nagyvilágba a maóista ügynököket elképzelhetően kényes megbízatásaik­kal. Még valami: Hongkong felszaba­dulása esetén az egyszerű lakosság nyomorának megoldása elviselhetetlen teher volna Pekingnek. Az utóbbi években különösen az af­rikai államok keltették fel Peking ér­deklődését. Afrikában betetőződött a hatvanas években megindult dekolo­­nializáciős folyamat. A fekete föld­rész fő kérdése most a fajgyűlölő rendszerek — a dél-afrikai apartheid és a rhodesiai Smith-rendszer felszá­molása a bennszülött többség hatal­mának biztosításával, továbbá Namí­bia függetlenségének megadása. Pe­king e kérdésekben az elnyomók olda­lán áll, a Biztonsági Tanács szankciói ellenére kereskedik velük. Afrikai politikailag független orszá­gai most fejlődésük további szakaszá­ba jutottak, amikor a régi osztálytér^ sadalom kezd felbomlani, új erők lép­nek a színre, melyek többnyire köze­lednek a szocializmushoz és a nem kapitalista fejlődés útját követve új társadalmat kívánnak teremteni. Mind­ez az ipmerializmus csökevényei, az újabban fokozottabban megnyilvánuló, a NATO-országok közvetlen szerepé­vel támogatott imperialista mesterke­dések ellent harc közepette történik; Peking minden esetben az imperialis­ták oldalán áll. Az arab országok kö­zül elsősorban az olyan konzervatív rendszereket támogatja, mint amilyen Szaúd-Arábiában uralkodik. Á szocia­lista Etiópia ellen az ultranacionalista Sziad Barré Szomáliáját támogatta, Zaire népével szemben a diktátor Mo­butu és a beavatkozó NATO-hadsere­­gek mellett állt, támogatta és támo­gatja Angola és Mozambik ellenségeit. Kacérkodik Nimeri szudáni elnökke!, aki annak idején likvidáltatta a Szu­dáni KP vezetőit. Nem is meglepő, ha visszagondolunk Kínának az indoné­ziai véres eseményekben játszott sze­repére: Latin-Amerikában a chilei vé­res Pinochet-rendszerrel vannak ki­váló kapcsolatai Pekingnek... A lepel azonban lehull. Tanzániában csődöt mondott az ún. Tanzam-prog­­ram. A kínaiak által Tanzánia és Zam­bia határán megépített vasútvonal nem váltotta be a hozzá fűzött remé­nyeket. A kínaiak selejtes áruval lát­ták el a tanzániai piacot is, s ennek ellensúlyozására a „kulturális forrada­lom“ éveire emlékeztető maóista vö­rös könyvecskéket osztogattak, nagy zenebonával, míg aztán'Nyersre elnök nyilvánosan fellépett a kínai befolyás arcátlan terjesztése és a belügyekbö való beavatkozás ellen. Felismerik-e a veszélyt az afrikai népek? Előbb-utőbb Igen. Bizonyítja ezt a'Z afrikai kommunista pártok kö­zelmúltban tartott tanácskozásának az a megállapítása: „A kínai vezetés mind gyakrabban az imperializmus kezére Játszik, olyan politikát folytat, amely a nemzeti függetlenségért, a békéért, a demokráciáért, a társadal­mi haladásért, a szocializmusért vívott világméretű és az afrikai földrészen folyó harc aláaknázására Irányul“. LÖRINCZ LÁSZLÓ О Washington az Idé több esetben, a lej kirívóbban Zaii esetében, igényt vette más NATC országok csapatai hogy elfojtsa a ni рек szabadságit gyát és független ségi törekvéseit. (D. Agajev rajza és az ember t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents