Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-09-30 / 39. szám
1978. szeptember 30. SZABAD FÖLDMŰVES vétleíir.élien Riasztó jelenségek Önmagunk alatt vágjuk a fát? Д Napjaink elsőrendű feladata a környezetszennyezés megelőzése A legutóbbi évtizedek egyik világméretű jelensége a technika rohamos fejlődése. Önmagában ezt örvendetes tényként könyvelhetnénk el, de .... Az éremnek két oldala van. A forradalmi átalakulást jelentő gyors ütemű tudományos-műszaki előrehaladás az életszínvonal emelkedését, az általános jólét alapelemeinek megteremtését jelenti. Ez az érem egyiik oldala. Ezzel szemben a népesség növekedése, a fokozódó urbanizáció és a nagyfokú iparosodás az emberiség jövőjét fenyegető veszélyek csíráját rejti. Napjainkig csaknem minden országban egyre komolyabb problémaként lép előtérbe a víz-, a levegő és a talaj mind nagyobb fokú szennyezése, amely a növény- és az állatvilág pusztulásával fenyeget. Ez pedig már az emberiség létét veszélyezteti. Ez az érem másik oldala. Hányszor halljuk: a nagyvárosok légkörét szennyező por-, füst-, égés-Gallyas Csaba, a budapesti Mezőgazdasági Könyvkiadó irodalmi vezetője. termék szmog-nak nevezett rétege a napsugarak egyötödét, főleg az ibolyántúli sugarakat tartja vissza. Az ipari és háztartási szennyvízzel telített tavak, folyók és tengerek a halállomány részleges vagy teljes kipusztulását idézi elő. A különböző vegyi anyagok, olaj, műtrágyák, mosószerek, peszticidek felhalmozódása a talaj élővilágát, szerkezetét károsítja és kihat a növényzetre. Földünkön közel 500 millió hektár szántóterület az erózió és az elszikesedés következtében vált terméketlenné. De ne folytassuk ezt a csöppet sem örvendetes felsorolást. Tényként kell elfogadnunk, hogy a fejlődésnek árnyoldala is van, amit az embernek tudatosítania kell, ha néhány nemzedéken belül nem akar a még két-három évtizeddel ezelőtt Földünkön nagy számban élő, de napjainkig teljesen kihalt egyes állatfajok sorsára jutni. Az első számú kérdés és halasztást nem tűrő feladat megtalálni az optimális határt, megszabni azt a módot, amely gátat vet az egyre növekvő környezetszennyezésnek, hogy a jövő nemzedéke is zavartalanul élvezhesse a természet szépségét, minden káros hatástól mentesen. E kérdés megoldásában komoly feladat hárul a tudományra. Minden esetre a veszély felismerése már tetemes lépést jelent a minket körülvevő természeti életterünk megóvása felé. Mert a természet védelme a számunkra oly fontos életkörnyezet védelmet is jelenti. Az elmüit napokban egyhetes értekezletre gyűltek össze Bratislavában a szocialista országok mezőgazdasági könyvkiadóinak képviselői, hogy megvitassák azokat a lehetőségeket, amelyek a természetvédelmet célzó könyvkiadás eredményesebb koordinálását segíthetik elő. Az 1976-ban Szófiában megtartott első ilyen jellegű nemzetközi értekezlet után ezen a második találkozáson a Szovjetunió, Bulgária, Lengyelország, az NDK, a Magyar Népköztársaság és hazánk mezőgazdasági kiadóvállalatainak képviselői vettek részt. A küldöttségek vezetői beszámoltak az elmúlt két esztendő alatt végzett munkájukról, amelyben jelentős szerepet Játszott a baráti országokkal kiépített együttműködésük. Az értekezlet során alkalom nyílt шл, bogy elbeszélgessek néhány résztvevővél, köztük GALLYAS CSABÁVAL, a budapesti Mezőgazdasági Könyvkiadó irodalmi vezetőjével és LELKES LAJOSSAL, a könyvkiadó főszerkesztőjével, hogyan látják a helyzetet és véleményük szerint, mit kellene tenni hatásosabb környezetvédelem érdekében. — Magyarországon már eddig is számtalan törvényerejű kormányrendelet látott napvilágot — mondotta Gallyas elvtárs — a természet védelmét, tehát a környezetvédelmet tartva szem előtt. Jogszabályokból mondhatnám elegendő van, gyakorlati megvalósításuk azonban késedelmes. A környezetet túlzottan szennyező üzemeket ki kell telepíteni a városokból. De amíg ez megvalósul a gyárak kötelesek környezetvédő berendezésedet alkalmazni a szennyezés meggátlására. Itt bukkanunk az első problémára: az ipar ugyan gyárt ilyen környezetvédő berendezéseket, de beszerzé-Щ <Ш, , i £. лей\S š) , . WW m ■No»< v S tik i mm. Ján Braun, a Príroda könyvkiadó főszerkesztője. sük igen költséges, s így az üzemek inkább megfizetik a rájuk kirótt bírságot. Viszont sok esetben az üj üzemek létesítésekor is megfeledkeznek a környezetvédő berendezések tervezéséről és felszereléséről. — Tévhit, hogy az ipar a legnagyobb környezetszennyező, — veszi át a szót Lelkes Lajos elvtárs. — Az iparnál jóval komolyabb potencionális környezetszennyező a mezőgazdaság. És itt a környezetvédelem megoldása sokkal nehezebb problémát is jelent. A túlzott műtrágyázás, a peszticidek alkalmazása, az állattenyésztés jelentős koncentrálása mind megannyi környezetkárosító lehetőséget teremt. A növénytermesztés ágazatában bizonyos javulás várható a járási és megyei szinten létesített agrokémiai központok és telepek kiépítése után. Az agrokémiai központok részletes talajelemzés alapján állapítják meg, milyen az egyes üzemekben a talaj tápanyagigénye, s így megszüntethető a túltrágyázás következtében fellépő mütrágyapazarlás, ugyanakkor pedig csökken a talajszennyezés mértéke is. Remélhetőleg 1980-ig az agrokémiai központok hálózata kiépül, a mozgó laboratóriumok és a számítógépes adatértékelés pedig jó szolgálatot tesz a mezőgazdasági üzemeknek a környezetvédelem megoldásában is. — Kiadói tevékenységünkben nagy segítséget jelent a baráti szocialista országok mezőgazdasági könyvkiadóisóival kiépített szoros együttműködésünk — jegyezte meg Gallyas elvtárs. — A probléma minden országban nagyon időszerű, ha bizonyos szemléleti és környezeti eltérések akadnak is. A témakör ugyan eléggé új ahhoz, hogy a kérdést alaposan ismerő szerzőkkel bővelkednénk. Ezért oly nagy jelentőségű ez a nemzetközi együttműködés. Főképp technológiai jellegű könyvek kiadásával számolunk, amelyek választ adnak a környezetvédelem miértjén kívül a hogyanra is. Készülő kiadványaink egyike Dr. Stefanovits Pál: Talajvédelem — természetvédelem című könyve. Egy kiadványsorozatunk a gazdálkodásnak az egyes tájegységeken történő megszervezése kérdéseivel foglakozik majd. Védett természeti értékeink címen fényképekkel bőven illusztrált kiadványsorozatunk a Hortobágy, a Balaton környéke és további tájegységek természetvédelmének kérdéseit öleli fel. A legszélesebb olvasótábor számára Száz parkerdei kirándulás címen mindenkihez szóló, a gyakorlati természetvédelem kérdéseit taglaló kiadványt készítettünk, amely bizonyára kelendő lesz, hiszen a természetjárás napjainkban reneszánszát éli. A természetvédelem tehát egyúttal környezetvédelmet is jelent. A környezetvédelem terén napjaink legfontosabb feladata az ismeretátadás, a közművelés, az ismeretterjesztés, hogy az egészséges élet feltételeit alakítsuk ki. A mezőgazdasági kiadók egyik feladata lesz tehát ilyen jellegű biológiai, ismeretterjesztő szakirodalom kiadása, forgalmazása. Mit készít a Príroda mezőgazdasági könyvkiadó az életkörnyezet védelmét célzó ismeretterjesztés bővítése céljából? — Kiadóvállalatunk tervében fontos helyet foglalnak el — válaszolta kérdésünkre JÁN BRAUN elvtárs, a kiadóvállalat főszerkesztője — az olyan könyvek és kiadványok, amelyek elősegítik az életkörnyezet kialakítását és védelmét célzó égető kérdések megoldását, s egyúttal szem előtt tartják a CSKP XV. kongresszusa által a mezőgazdaság számára kitűzött feladatokat is. E koncepcióval aimak a célnak az elérésére törekszünk, hogy kellő irodalommal lássuk el életünknek ezt a terét, melyet eddig valamiképpen mellőztünk, talán tudat alatt háttérben, tartottuk. Népszerűsíteni akarjuk a gazdálkodásnak olyan módszereit, technológiáit, amelyek a legújabb ismeretek szerint elősegítik természetünk, életkörnyezetünk javítását, szebbé és egészségesebbé tételét. Köztük említhetném a Folyóink élete, A Duna vizének védelme, Talajjavítás és a talaj vízháztartásának szabályozása, A trágyák és peszticidek racionális alkalmazása és több más tervezett kiadvány'unkat. A természetvédelmi kérdések ilyen taglalása bizonyára elősegíti majd árkörnyezetünknek olyan kialakítását, hogy az ne csak minket, hanem a jövő nemzedékét is szolgálja. A szocialista országok mezőgazdasági könyvkiadói napjaink egyik égető kérdésének megoldásában igyekeznek tőlük telhetőén hatékonyabb segítséget nyújtani. Milyen határozatokkal zárta munkáját ez a nemzetközi értekezlet? — tettük fel a kérdést a házigazda szerepét betöltő Príroda mezőgazdasági kiadó igazgatójának, VINCENT SUGÁR elvtársnak: — Az értekezlet célja az volt, hogy tájékoztassuk egymást az e témakörben tervezett kiadványokról és további két esztendőre — legközelebbi ülésünkig — kitűzzük a közösen megoldandó feladatokat. Nagy segítségünkre lesz a természet- és környezetvédelem terén kifejtett kiadói munkánkban, hogy szorosabbra főzhettük együttműködésünket, személyes baráti kapcsolatot építettünk ki a szocialista országok mezőgazdasági könyvkiadó vállalatai között és megszilárdítottuk a munkánkat nagyban támogató kölcsönös internacionalista segítség gyakorlatát. OBENAU KÁROLY A szocialista országok mezőgazdasági elnöksége. kiadói nemzetközi értekezletének (Foto; Nižniková) ■.wwwwwwomwwо с иге g MWVAXvraAxwwxwCT A mezőgazdaságban végbemenő ** tudományos műszaki fejlődés fokozott igényeket támaszt a mezőgazdaságban dolgozók szakképzettségével szemben a termelés valamennyi szakaszán. A nagymértékben gépesített és szakosított mezőgazdasági termelés megköveteli, hogy minden munkát a szélesebb összefüggések figyelembevételével végezzenek. A fejlett mezőgazdasági termeléssel párhuzamosan fejlődnek a mezőgazdasági szolgáltatások is. Fejlesztésükre az SZSZK-ban az ötödik ötéves terv 27 milliárd koronát irányoz elő. Az elmondottakkal összhangban nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk a mezőgazdasági iskolarendszernek, amely a népgazdaság e fontos szakágazata részére szakképzett munkaerőt nevel és képez. A mezőgazdasági és élelmiszeripari szakemberképzés eredményeiről, és távlati fejlesztéséről a közelmúltban ren is teljes középiskolai képesítést nyerjen. Ennek megfelelően bővül -az érettségivel végződő — szakközépiskolák hálózata, ahol a fiatalok olyan képesítést nyernek, amely a gyakorlati és az elméleti tudás szempontjából Igényesebb foglalkozási ágazatokban is biztosítja számukra a helytállást. 1985-ig fokozatosan 55 szaktanlntézetbe lesz bevezetve a középiskolai szintű oktatás, ugyanakkor 31 szaktanintézet, mely nem felel meg a korszerűség követelményeinek, a gyakorlati oktatás központjává alakul át. Az iskolák széthelyezése, az iskolahálózat módosítása jövőben a mezőgazdasági termelés követelményeinek megfelelően történik, mivel a mezőFiatalnak lenni jó Ján Janovic mérnök, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere munkaértekezleten tájékoztatta a szakiskolák igazgatóit és a tangazdaságok vezetőit. XXX A mezőgazdaság fejlődésének távlatai szerint a mezőgazdaságban dolgozók száma fokozatosan csökkenni fog. Ezzel a csökkenéssel párhuzamosan emelni kell a dolgozók szakképzettségét, tovább kell javítani kor szerinti összetételét. A gépesítés további fokozásának eredményeképpen csokikén a közvetlen termelésben résztvevők száma, ugyanakkor emelkedik azoknak a száma, akik a mezőgazdaságnak nyújtott szolgáltatásokat biztosítják. Fokozatosan megszűnik a különbség a szellemi és a fizikai munkát végzők között. Korösszetétel szempontjából jelenleg a mezőgazdaságban dolgozók több mint 20 százaléka harminc évnél fiatalabb. A termelésben 11 ezer főiskolát, 55 ezer középiskolát végzett szakember dolgozik, az iskolázott szakmunkások száma pedig meghaladja a 85 ezret. Az iskolaév végén további 903 főiskolát, 2990 középiskolát és 6 ezer tanonciskolát végzett fiatal 'kapcsolódik be a mezőgazdasági termelésbe. A növénytermesztés további szakosításának, az állattenyésztés összpontosításának, a mezőgazdasági szolgáltatások és az élelmiszeripar bővítésének távlatai viszont azt bizonyítják, hogy a fiatalok munkáspályára való felkészítésének eddigi módszerei nem felelnek meg a tudományos műszaki fejlődés követelményeinek. A szakemberhiány elsősorban az állattenyésztésben mutatható tki, ahol ráadásul még a korösszetétel is eléggé magas. Az összpontosított farmokon folyó iparszerü termelés olyan szakembereket kíván, akik politikai-erkölcsi és gazdasági felelősséget tudnak vállalni a korszerű termelési folyamatokban, a technikai kérdésekben és a termelés eredményeinek biztosításán túlmenően a megfelelő környezet megteremtéséért és védelmééért is. A taiajjavítási munkákban és az öntözés terén is kimutatható a szakemberhiány. Ha figyelembe vesszük, hogy az ötödik ötéves terv a meliorizáció elvégzését 82 ezer hektáron, az öntözés bővítését pedig 40 ezer hektáron határozza meg, akkor bizony ezen a szakaszon is sürgetnek a pótolnivalók. A távlati tervek szerint 1990-ig az állattenyésztésben 70, a növénytermesztésben 57, az élelmiszeriparban pedig 60—65 százalékra emelni kell a szaképzett munkaerők arányát. Mindez szükségszerűvé teszi a nemzeti bizottságok, az üzemek és a vállalatok szorosabb együttműködését iskolarendszerünk anyagi alapjainak megteremtésében. Az utóbbi időszakban ugyanis lelassult az öj és korszerű mezőgazdasági szaktanintézetek építésének üteme. Oj szaktaníntézetek mindössze Samorínban (Somorja), Dvory nad 2itavouban (Udvard) és Lipanyban épültek, ugyanakkor Trnaván, Levicén és Banská Bystrlcán — a nemzeti bizottságok intézkedése folytán — a szaktanlntézetek fel lettek számolva. A szakmunkásképzés rendszere abból az alapvető társadalmi küldetésből indul ki, hogy a munkásfiatalok egyre nagyobb hányada ne csupán foglalkozása szempontjából, hanem társadalmi, politikai és kulturális tégazdasági iskolák hálózata jelenleg nincs összhangban a mezőgazdasági termelés fejlődésének az ütemével. Ez a negatív Jelenség főleg abban mutatkozik meg, hogy a különválasztott növénytermesztési és állattenyésztési szakokat több helyen csak lassan vezették be az Oktatómunkába. Sajnos a tanulók termelési gyakorlatát sem sikerült mindenhol megfelelő szinten és megfelelő arányban biztosítani. Főképpen a szaktanintézetekben nem sikerült megoldani azt, hogy ezek az iskolák á termelés és a mindennapi munka tanácsadóivá a tudományos-műszaki haladás szülte újdonságok és termelési eljárások terjesztőivé és meghonosítóivá váljanak. A jövő tehát nagyobb követelményeket támaszt a gyakorlat és az elmélet összekapcsolását illetően. A jövőben, fokozottabb felelősség hárul a tangázdaságokra is. Az alsóbb osztályokba járó tanulóik termelési gyakorlatát tangazdaságokban, a felsőbb osztályosokét pedig szakosított mezőgazdasági üzemekben kelt biztosítani, amelyek fejlett nagyüzemi technológiával rendelkeznek, s amelyeket e célra a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az Iskolaügyi Minisztériummal közösen kijelölt. Ezzel kapcsolatban szükséges megjegyezni, hogy a tangazdaságokat irányító szerveknek a jövőben jobban kell ügyelniük arra, hogy a tangazdaságok pedagógiai célokat Is szolgáljanak. Tehát a tangazdaságokban az eddiginél sokkal fokozottabb mértékben kell kihasználni a dolgozók kézdeményezőkészségét, s az Itt foglalkoztatott egyéneket és közösségeket a felsőbb szervek Irányelveiből kiindulva kell értékelni. Még ebben az évben kerületi szintű minta-tangazdaságok alakulnak, s az itt szerzett tapasztalatokat fokozatosan a többi tangazdaságokban is hasznosítani kell. Az elmondottakkal összhangban növekszik a pedagógusok szakképzettségével és munkájával, a diákok oktatásának minőségével, a nevelő-oktatómunka hatékonyságával szemben támasztott követelmény is. Az oktató-nevelő munka színvonalát emelik majd az új technikai eszközölt, a korszerű szaktantermek, gyakorlóműhelyek és laboratóriumok. Az utóbbiakra 5 millió korona van előirányozva. Fokozatosan felépül tizenkét diákszálló, mely elősegíti a bentlakásos oktatás megvalósítását. Az új Iskolapolitika az egész társadalom feladatává teszi a fiatalokkal való törődést, s ezzel a mai generáció kezébe teszi a holnap mezőgazdaságának alakulását. Biztos fedezetű Ígéret ,és jogos elvárás jellemzi tehát a mai mezőgazdasági iskolapolitikát. „Minden a tiétek lesz, minden nektek épül, de elvárjuk, hogy ti Is tegyétek hozzá, ami tőletek telik.“ Ezt ígéri és kéri a mezőgazdaság. Fiatalnak lenni jól A mai körülmények között különösen. CSIBA LÁSZLÓ \\V\\\\\\\\\\\V\\\\\4\\\\\\V\\\\\\\\W^^
