Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-09-30 / 39. szám

8. SZABAD FÖLDMŰVES .1978. szeptember 30. A Szovjetunióban kicsinyek milliói járnak óvodába, mégis gyakori vitatéma, ki neveli jobban a gyermekeket: lEHŔZTREJTVfJlY Дтш^щцйшшашдщшм lUWB .s.Vova régóta álmodozott arról a napról, amikor majd iskolába megy. Oly sok érdekeset mesélt az iskoláról a nagymama, aki neveltel Elmondta, hogy ott nemcsak írni és olvasni ta­nulnak, hanem rajzolni, énekelni, sőt még jégkorongozni is. Áradozva be­szélt Vova az első iskolai napokról, minden tetszett neki: a tanító néni, a padszomszédja, aki ugyancsak is­mert már minden betűt, meg a sok virág a tanteremben... Ám eltelt egy hőt, és Vova kijelentette: „Többé nem megyek iskolába! Ott mindig csak ül­ni és hallgatni kell...“ És eltörött a mécses. Vova olyan családban nevelkedett, ahol mindenki tisztában volt azzal, hogy a gyermeket fel kell készíteni ' az Iskolára. Szülei : nem ellenezték, hogy a gyerek óvo­dába járjon, de mi­kor erre terelődött a beszélgetés, a nagymama sértő­dötten tiltakozott: „Azt képzelitek ta­lán, hogy intelli­gens ember létem­re nem tudok meg­birkózni az uno­kám nevelésével? Komolyan azt gon­doljátok, hogy az óvoda jobban és gyorsabban megta­nítja írni és szá­molni?. ..“ És Vova valóban jobban olvasott, írt, számolt sok kis tár­sánál, vagyis olyan gyerek volt, akit fejlettnek szokás nevezni. Akkor mi­ért unta meg az iskolát? Egyáltalán mi tartozik az is­kolai oktatásra va­ló felkészülés fo­galmához, és mi a szerepe ebben az iskolának? Az óvodákat a szük­ség hívta életre, amikor elkezdődött a nők emanci­pációjának a társadalom minden réte­gére kiterjedő hatékony folyamata. A huszas évektől kezdve a Szovjet­unióban mindenütt egyre-másra szer­vezték a bölcsődéket és óvodákat: vá­rosokban, falvakban, munkástelepe­ken. Eleinte azzal az egyszerű céllal, hogy legyen ahol „felügyelnek“ a gye­rekekre, tisztaságukra, étkezésükre és egészségükre. Minden egyéb az óvó­nők műveltségétől és emberi tulajdon­ságaitól függött. Az évek múlásával azonban gyűltek a tapasztalatok, jelentkeztek a problé­mák is, előkerültek azok az emberek, akik ezeket a problémákat megoldot­ták. A mai óvodai nevelési programo­kat a Bölcsődei-óvodai Nevelési Inté­zet, a Pszichológiai Intézet, számos pedagógiai tanszék, az Orvostudomá­nyi Akadémia Gyermekgyógyászati Intézete dolgozta ki. E programok figyelme kiterjed mindenre, ami fon­tos a gyermek fejlődése szempontjá­ból: a cipő befűzésétől a ritmikus­zenei foglalkozásokig, a reggeli torná­tól az első matematikai ismeretek el­sajátításáig. A Szovjetunióban hároméves kortól kerülnek a gyermekek óvodába. Az en­nél kisebbeket a bölcsőde fogadja be, ahol természetesen a gyermekek gon­dozása a legfontosabb (egy gyermek óvodai eltartása 750, bölcsődei eltar­tása pedig 800 rubelbe kerül évente az államnak. A szülők a tényleges költségek egytizedét fizetik, a maxi­mális díj havi 12 rubel 50 kopejka.) Ha figyelembe vesszük, hogy a gyermekek minden csoportjával két szakképzett nevelő és egy dajka fog­lalkozik, hogy vannak ötnapos óvo­dák, amelyek egész hétre befogadják a gyermekeket, hogy a városi óvodák többsége nyáron kitelepül a városból — megérthetjük, miért egyre népsze­rűbbek az óvodák. És mégis sok olyan család van még, ahol a nagymama vagy a nem dolgo­zó anyuka otthon neveli a gyermeke­ket abban a hiszemben, hogy az óvo­dás korú gyermekek nevelése nem igényel külön képzettséget a felnőt­től. A gyermek persze megtanulja az ábécét, ahogy anyuka és apuka „nagy­jából“ megtanítja, jár moziba, nézi a televíziót, hallgatja a rádiót, s kétség­telenül szerez néhány olyan ismere­tet, amelyre szüksége van az iskola küszöbén. De ezek az ismeretek több­nyire rendszertelenek. Ezenkívül, ami­kor a szülők maguk készítik fel a gyermeket az iskolára, csak a tanul­tak mennyiségével törődnek, és nem tulajdonítanak jelentőséget az isme­retszerzés módszerének. Igaz, néhány iskolában vannak elő­készítő csoportok, a szülők ezekre a foglalkozásokra is elvihetik a hatéves gyermeket. De felvetődik a kérdés: nem késő-e hatéves korban elkezdeni a gyerek felkészítését az, iskolára? A szociológusok kísérletet végez­tek a szülők körében. Két csoportra osztották őket: az elsőbe azok kerül­tek, akiknek a gyermekei néhány évig óvodába jártak, a másodikba pedig azok, akiknek a gyermekei csak az iskola előtti utolsó évben látogatják az előkészítő foglalkozásokat. Azután megkérdezték őket: mit tar­tanak a legfontosabbnak a gyermek­nek az iskolára való felkészítése szempontjából? És mi derült ki? Az „otthoni“ gyermekek szülei arra a kérdésre, hogy mi a „pszichológiai felkészültség“ alapja, ilyen választ adtak; tudjon a gyerek számolni, ver­set, mesét mondani fejből, gyorsan memorizálni. Igaz, akadtak olyanok is, akik azt állították, a modern élet annyira telített információkkal, hogy egyáltalán nem érdemes a gyermeket külön megtanítani valamire. A „közösségi“ gyermekek szülei merőben másként ítélik meg ezt a problémát. Nem az ismeretek meny­­nyiségét tekintették fő feltételnek, azt minősítették a legfontosabbnak, hogy a gyermekben kialakítsák az ismere­tek szükségletét. A felmérés során az is kiderült, hogy azok a családok, amelyek otthon nevelik a gyermeket, gyakran nem fordítanak különösebb figyelmet a a gyermek beszédhibáira és ezek ki­javítására, mondván, az idő kijavítja ezt. Az óvodában egyáltalán nincs ilyen probléma. A gyermekek beszéd­­készségét itt nemcsak a velük való rendszeres foglalkozások fejlesztik, hanem logopédus orvos is, aki ellen­őrzi a gyermekek kiejtését, és súlyos esetekben haladéktalanul segítségükre siet. És ami a legfontosabb. .. .Irocskát a nagymama nevelte. Engedelmes kislány, de félénk. Időn­ként apuika is foglalkozott vele, de kérdéseire a kislány mindig bizonyta­lan válaszokat adott, amire apuka méregbe gurult: „Hogy viselkedsz majd az iskolában?“ Amikor azután Irocska valóban iskolába került, a ta­nítónak sokat kellett fáradoznia, hogy leküzdje a kislány zárkózottságát és beteges félszegségét.... ... Az ugyancsak „otthoni“ Andre'j­­nél az ellenkező véglettel találkoztak az iskolában. Látszólag minden rend­ben volt, jól kijött társaival. A fejlett kisfiú érdekes játékokat tudott ki­eszelni, a gyerekek szerettek vele játszani, de ... csak azok, akik ön­ként vállalták a másodhegedűs szere­peket. A pedagógusok szerint az ilyen szövetségek nem kívánatosak, vagy legalábbis nevelői ellenőrzés alá kell vonni. Mert ha támogatják a gyermek feltétlen tekintélyre való törekvését, ezzel erősíthetik negatív tulajdonsá­gait. Azok a gyermekek pedig, akik készek mindig másodrendű szerepek­re, talpnyalóvá, hízelgővé válnak, képtelenek lesznek kezdeményezni. Azok a szülők, akiknek a gyerme­kei régóta óvodába járnak, nagy je­lentőséget tulajdonítanak a közösség­ben való viselkedésnek. Tapasztalat­ból tudják, mennyire fontos ez a gyer­mek számára: gyakran a gyermekek maguk is elmondják, milyen viszony­ban vannak társaikkal. A másik cso­port szülei szemmel láthatóan lebe­csülik ezt a mozzanatot, úgy gondol­ják, gyermekeik még olyan kicsinyek, hogy nem értik meg a barátságnak, ennek a bonyolult érzelemnek a kö­vetelményeit. Ez pedig tévedés. . Az ember jövendő lelki egyensúlyá­nak záloga az, hogy vágyait és törek­véseit össze tudja egyeztetni környe­zetével, hogy nemcsak magáért, ha­nem' másokért is tud valamit tenni, -és ebben örömét leli. A jó közösségi kapcsolatok kialakítják a gyerekben a jóságot, az őszinteséget, a tapinta­tot; a konfliktusok pedig az elidege­­nülést, a durvaságot, a titkolózást, az agresszivitást. És még valami fontos: a gyermekek az óvodákban redszeresen mind újabb ismereteket szereznek a környező vi­lágról, s ezekre nagy szükség van, hogy elkezdjék tanulmányaikat a mo­dern iskolában, amelynek bonyolult tanterve egyre nagyobb követelmé­nyeket támaszt. Elég, ha annyit mon­dunk, hogy a gyermekek már az első osztályban megismerkednek az algeb­ra alapelemeivel! Ezért nagyobbak a követelmények az óvodás korú gyer­mekek nevelésével szemben is, amivel aligha tud megbirkózni még egy igen művelt nyugdíjas nagymama is, nem beszélve az örökké elfoglalt szülők­ről. Más szóval, amikor felkészítjük a gyermekeiket az iskolára, már jóval a tanulás megkezdése előtt igyekeznünk kell összekapcsolni a családi és a kö­zösségi nevelést. A hároméves kor az a normális és legkívánatosabb élet­kor, amikor a gyermek számára már hasznos, ha a családi nevelés mellett közösségi nevelésben is részesül az óvodában. Nyina Lilina a DOSKOLNOJE VOSZPITANYIjE című folyóirat alapján (Foto: Cimermanová) VÍZSZINTES: 1. A rejtvény első ré­sze. 10. Gyarapo­dik. 11. Levegő gö­rögül. 12. Mikszáth is az volt. 13. Idő­számításunk előtt. 14. Zokog. 16. ... Sámuel, magy. ki­rály. 17. Papírmér­tek. 19. Levegő. 21. Folyadék. 22. Szó­végződés. 24. Haj­tógép. 25. Dolog latinul. 26. Tó a Szovjetunióban. 28. Évszak. 29. A ma­­darak dísze. 30. Dü p® ledező épület. 31. A söröskorsó tete­jén úszik. 32. El­árusít. 34. Vonat­kozó névmás. 36. Az üres hordó hangja. 38. Nume­ro. 39. Máshollét. |56 40. Növényi ital. 41. Létrarész. 43. [zomkötője. 45. Ser­téslak. 46. Fohász. 48. A beszéd Jolly Jockera. 49. Erna Anna. 51. A rejtvény negyedik része. 55. Bartók Béla névjele. 56. Felforga­tás. 53. Élőlény. 59. Fogoly. 60. Fagy­­gyú németül. 62. Maró folyadék. 63. Gléda. FÜGGŐLEGES: 1. A rejtvény máso­dik része. 2. Kemény tárgy. 3: Rajta­ütés angolul. 4. Szerencséje van. 5. Mássalhangzó kiejtve. 6. Tojás néme­tül. 7. Trombitahang. 8. Lakásrész. 9. Lám. 15. A rejtvény harmadik része. 18. Sebképződmény. 19. A Lengyel Lé­giforgalmi Társaság neve. 20. Labda a kapuban. 21. Talál. 23. Folyó Szlo­vákiában. 25. Nehéz munka. 27. Szlo­vák hajó. 29. Tik... ikerszava. 33. Szemével észlel. 34. Török férfinév. 35. Csak szlovákul. 37. Üj több idegen nyelvben. 42. Japán gyöngyhalásznő. 44. A fa ellensége. 47. Csodálkozást TORDAI JOLÄN: г>г> Á Csilingelt a madárének, dicsérve a reggelt. Medve Hr e nyári napon már jó korán jelkelt. Friss eperre áhíto­zott, erre szottyant kedve, hajnaltájon jölpakolt hát, útra kerekedve. Hogyan történt, ő sem tudja, eltévedt az úton, a fő gondja csak az maradt: egyszer hazajussonI Mikor végül hazatalált dörmögve, dohogva, üres volt a tarisznyája, és üres a gyomra. A pihenés sem esett jól fáradtan és éhen ... Gerlice szállt ekkor elé, csőrében levéllel: — Üzenettel jöttem hozzád, de betű is mondja: estebédre hívatnak ma, nagy lakodalomba. Férjhez megy a nyuszipárnak legkisebb lánya, tanú­nak vagy hivatalos, pontban öt órára. Megmondhatom az étrendet — foly­tatta a gerle —, lesz ott minden, amit ❖ ❖ ♦> •> ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ *> *> ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ <♦ ❖ •: kifejező szócska. 48. Pusztít. 50. Ter­mést betakarít. 52. Mind németül ék. hiba. 53. Volt francia politikus. 54. Kevert bagó. 55. Régi magyarországi vármegye. 57. Becézett Ilona. 59. Ki­rály franciául. 61. A galántai autók jelzése. 63. Sorvégek. Beküldendő a vízszintes 1, függőle­ges 1, 15, és vízszintes 51. számú so­rok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK A lapunk 36. számában közölt ke­resztrejtvény helyes megfejtése: Maxi­málisan hasznosítsuk az öntözési le­hetőségeket! Könyvet nyert: Simon Ferenc, K11Ž- ská Nemá (Kolozsnéma), Czakó Olga, Trstice (Nádszeg), Szalma Katalin, Kvetná' (Kéty). Гч szeretsz, jóllakhatsz kedvedre, lesz friss eper, mézes lepény, sült hal, diós torta, — a szakácsnak úgy lett mondva: legyen reád gondja. Elvibe­­ted a bocsokat, két száj mit sem szá­mít, hadd lássanak egy igazán vidám nyuszi lagzitt Bs medve úr elfeledte, hogy fáj minden tagja, elfeledte a rossz ked­vét, ugrott mindjárt talpra: — Mackó fiúk, siessetek, elindulunk máris, bizony mondom, végigeszem három vacsorát is! Vadgerlicék vitték szerte a hívó le­vélkét, s megindult az erdő népe, sen­ki el ne késsék. Medve úr is megér­kezett kiöltözve szépen, ünneplőben a kismackók, mulatságra készen. Megcsodálták Nyuszi Jucit, a csöpp­nyi menyasszonyt, a bajuszos vőle­gényt is, ifjú Nyúl Ágostont. Az ünne­pi beszédet bölcs Öreg Bagoly mond­ta. Követelőn harangozott minden ven­dég gyomra. Mackó űr; ki véletlenül ma egész nap koplalt, elsők között a fő helyen fürgén helyet foglalt. S elkezdődött Nyusziéknál a nagy dínom-dánom. A kis mackók azt gon­dolták, olyan mint egy álom. —■ Papa, csípj meg! — súgták hal­kan — igaz, vagy varázslat? Nem lát­tunk még eddig soha ennyi tele tálat. Friss szamóca, málna és méz!... — falatoztak némán. Cserélgette a tála­kat ugrabugra nyúl lány. Megszólalt a tücsökbanda esti muzsikája, a jó­kedvű fiatalság készen állt a táncra. Mackó fiúk csárdást jártak, Medve úr meg nézte, világért sem hagyta volna vacsoráját félbe. Mikor üres lett a tányér, már úgy hajnaltájon, a jóllakott Medve urat elnyomta az álom. Nagy lagzi volt, szállt a híre heted­hét határon. О Mindkét figura papírhajtogatással készül. A hajtogatás sorrendjét a szá­mok mutatják. Az első négyzetlapot kétszer hajtjuk be az átló felé és így a 3-as számmal jelzett formát kapjuk. Ekkor a pontozott fonallal jelzett be­hajtás mentén felhúzzuk a hattyú nyakát, betoljuk a farktollát, s — ha netán zsirpapírből készült — vízre is tehetjük. Zsírpapírból hajtogassuk a krokodilt is. Amikor a 3-as ábráig el­jutottunk a két oldalon lefelé hajló háromszögeket bevágjuk és a nyulak irányában széthajtogatjuk. F. J.

Next

/
Thumbnails
Contents