Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-09-30 / 39. szám

1378. szeptember 30., SZABAD FÖLDMŰVES S MODRA ünneplőbe kiskertészek helyi szervezetének tag­jai is. Kolenčík Stefan elnök — egy jókora kolbász fogyasztása közben — elárulta, hogy a tagok körében a leg­nagyobb sikert a mezőgazdasági kö­zépiskolában rendezett gyümölcSklál­­lftás aratta, ahol szebbnél szebb, más és más vidékről származó gyümölcs­­termésben gyönyörködhettek. Nagyon sok látogatója volt a politi­kai plakátok kiállításának is. A hosz­­szadalmas munkával összegyűjtött Uvegcímké-kiállítós pedig főleg a fia­talok körében aratott nagy sikert. Az öreg zsebkendőjével megtörölte a homlokát, s az eresz alóli pádról botjával felmutatott a ház tűzfalára vésett dátumra: — Nemcsak ez a ház, de én Is ek­kor születtem. Elmesélte, hogy a szü­lők szegény szőlősgazdák voltak, s neki milyen korán lett köze a szőlő­höz: — Amikor „jelentkeztem“, anyám kint volt a szőlőhegyen, ott is szült meg. Aztán, amikor kapálni ment apámmal, a hátán cipelt egészen a hegy tetején levő présházig. Később én is szőlővel foglalkoztam. Persze abból a darabka földből megélni nem tudtunk, így napszámba jártam. Válto­zást a felszabadulás utáni időszak ho­zott, amikor én is a modral szövetke­zetben, majd szőlészetében kezdtem dolgozni. repülőgépes permetezést, addig 1980- ra ezt a szőlészetben megkétszerezik. A Kis-Kárpátok szőlészeinek mun­káját nagyban segíti a Szőlészeti- és Borászati Kutatóintézet modraí és šenkvicei üzeme. Az évek folyamán olyan termesztési, borkészítési és ke­zelési módokat kísérleteztek ki, me­lyek alkalmazása nélkül korántsem beszélhetnénk jó eredményekről. Míg korábban apró présházakban készítették a vidék aromás borait, ma már erről a nagy teljesítményű pezí­­nokl borászati üzem gondoskodik. Évente nem kevesebb, mint 22 ezer tonna szőlőt dolgoznak fel, s 15 millió üveg bort, 20 millió üveg Víneát, 500 ezer üveg Brandyt dobnak piacra. IMMÁR HUSZADSZOR Egy Jó szüreti ünnepség borkóstoló nélkül el sem képzelhető. Megszerve­zését szintén a mezőgazdasági iskola vállalta. Nem hiányoztak a Dolný Pe­­ter-1 (Alsópéter), a seneci (Szene), a šamorínl (Somorja), a Košice-vidéki szövetkezetek és állami gazdaságok kitűnő borai sem. Az idei szüreti ünnepségekre méltó keretek között került sor. S hogy volt mit ünnepelni, ezt leginkább Milan Vrábel mérnöknek, a Bratislava-vidéki járási pártbizottság titkárának szavai igazolják: — Járásunkat az idén nagy megtiszteltetés érte. Munkaérdem­renddel tüntették ki. S hogy ezt a ma­gas állami kitüntetést mi kaptuk meg, ehhez a Kis-Kárpátok körzetének me­zőgazdászai, szőlészei is hozzájárul­tak. KAUTA GABOR HARMINC ÉV TÜKRÉBEN Amint ezt az idős nyugdíjas szö­vetkezeti tag is mondotta, változást hazánk dolgozó népének az 1948-as év februári győzelme hozta. A néphata­lom ekkor rakta le a szocializmus fe­lé vezető út szilárd alapjait, ekkor kezdett kibontakozni a szocialista me­zőgazdaság. Az ötvenes évek elején a Kis-Kár­pátok szőlészei is magukévá tették a szövetkezeti gondolatot. A gyönyörű, dombokkal övezett vidéken először a pezinokl körzetben, Llmbachon és V1Š- tukon alakult szövetkezet. Ezzel pár­huzamosan megindult a szőlőterületek nagyüzemi átalakítása, újratelepítése. Persze ez sem volt problémamentes. Nem csupán a kezdeti anyagi gondok, de az embereknek az új telepítési mód iránti bizalmatlansága is gördített akadályokat a szőlészetek fejlesztésé­nek útjába. Nem csoda, hiszen az 1700 éves hagyományokkal rendelkező történelmi borvidéken csakis a felsza­badulás után változtattak az ősrégi termesztési módon. A kezdeti nehéz­ségek leküzdése után a Kis-Kárpátok szőlőtermesztési körzete hatalmas fej­lődésnek indult. A nehéz fizikai mun­kát gépi erő váltotta fel, a korszerű termesztési eljárások kitűnő eredmé­nyeket hoztak. A harminc év alatt a szőlőtelepítés a legnagyobb Ütemben a negyedik öt­éves tervidőszakban — 1966—1970 kö­zött — folyt, amikor évente 267, az öt év alatt összesen 1381 hektárt telepí­tettek. A Kis-Kárpátokban ma már 3240 hektárnyi a nagyüzemi telepítésű szőlő, ebből magas vezetésű 2468, ök­­zépmagas vezetésű 772 hektár. A ter­melők az évek folyamán nemcsak a telepítés területét növelték, hanem a hektárhozamokat is. Míg 1965-ben egy hektárról átlagban 30 mázsa szőlőt szüreteltek, addig tavaly már 85 má­zsát. A körzet egyik legnagyobb szőlőter­mesztője a modral szövetkezet. A gaz­daság vezetőinek szavai szerint a sző­lészet 30 év alatt oly nagyot fejlődött, hogy európai viszonylatban is figye­lemre méltó. Köze! három évtizeddel ezelőtt 130 hektáron kezdett a szövet­kezet gazdálkodni. Ma már 4300 hek­tár területtel rendelkezik, melyből 1160 hektáron szőlőt termeszt. A ter­vezett hektárhozam 67 mázsa, melyet rendszerint magasan túlszárnyalnak. Ahhoz, hogy ekkora terület növényvé­delme biztosított legyen, a legmoder­nebb eszközök szüksíégesek. Míg 1976- ban csupán 520 hektáron alkalmaztak Az idén már huszadszor rendezték meg a szüreti ünnepségeket. De nem az ókori Rómában szokásos „eszem­­iszom, dínomdánom“ jelleggel, hanem méltó ünneplése volt ez a Kis-Kárpá­tok szőlészeinek és borászainak, akik évről évre nagy mennyiségben terme­lik a jó hírnevű nedűt. Ezerkilencszázötvennyolcban, fenn­állásának 800. évfordulója ünnepén Modra több mint tízezer embert látott vendégül, és ez az ünnepély nyitotta meg a szüreti ünnepélyek sorozatát. Az idei jubileumi ünnepségnek is megvolt a sajátos varázsa, szépsége. A tartalmas aktíva-értekezletek után, ahol a gazdászok kicserélték gazdag tapasztalataikat és új terveket szőt­tek, elkezdődött a népünnepély. A színes forgatagban víg kedélyű embe­rek emelték poharukat a jó termésre, egymás egészségére, a biztató jövőre. A rendező bizottság ez évben is „ki­vágta a rezet“. Modra hosszú főutcá­ján mindenki megtalálta a kedvére valő szórakozást. A körhinta, a cél­lövölde, a kisvasút a legfiatalabbakat vonzotta. Az állandóan muzsikáló fú­vószenekar körül idősebbek gyülekez­tek. Az ünnepség színfoltja a jelképes kocsik felvonulása volt. Színes népvi­seletbe öltözött fiatalok, gyönyörűen feldíszített fogatokon felvonuló legé­nyek, táncoló lányok szórakoztatták a nézelődőket, idézték fel az elmúlt idők néptáncait, dalait és szokásait. Óriási sikert aratott a Modra történel­mi főterén fellépő Dana] folklóregyüt­tes, melynek tagjai Strážnicérôl jöttek el, hogy azokat szórakoztassák, akik a gyönyörű népi ihletésű dalokat és táncokat kedvelik. BORKÓSTOLÁS küzben A mezőgazdászok pecsenyefogyasz­tás és iszogatás közben is tapaszta­lataikról, munkasikereiikről beszéltek. Chtnelár Pavel detvai szövetkezeti tag már hosszú évek óta látogatója a ki­állításnak. Beszélgetés közben elmon­dotta, hogy habár Ők „ott fenn“ sző­lészettel nemigen foglalkoznak, más területen viszont ugyancsak jó ered­ményeket érnek el. A számtalan szövetkezeti küldöttség közül nem hiányoztak a mojmírovcei „Jövő“ szövetkezet tagjai sem. Vass Štefan összehasonlításokat tett, elér-e a szövetkezetük olyan eredményeket a szőlőtermesztésben, mint például a modraiak. Mojmírovcéről ott voltak a Modra sátrakkal szegélyezett főutcáin boldog arcú emberek ünnepelték a jól végzett munka gyümölcsét. A szerző felvételei. ♦ ♦♦♦♦♦ ж ♦ * ♦ ♦ ♦ ♦ м ♦ «.♦ t м ♦ Melegszívű kovács Hát persze, hogy meleg. Az egész teste. Már hajnaltól szítja a tüzet, ötkilós kalapácsot táncoltat az üllőn, és veri a vasat. A keze kormos és olajos, tar fején csillog a veríték, a hátá­ra tapadt kockás ing merő csa­tok. Kerekedik a vas — patkó lesz belőle. — Nagyon szép meterség, de vannak könnyebbek. Miért ezt választotta? — Mert szeretem. — A tüzet, vagy a vasat? — A lovat. — Értem. Azért sütögeti a talpukat tüzes vassal. Szerétéi­ből... Nyurga csikó tiporog a mű­hely előtt, a kocsihoz kötve, orrábag. „pipa", mellső lábain új vas. A paták gyönyörűen körülreszelve, a farka furán, zsinegekkel felkötve, benne nagy vaskarika. Ez ember erős kötelet fűz a karikába, a végét ráhurkolja a csikó estidére, köz­vetlenül a pata fölött, aztán többen ráakaszkodnak a kötél szabad végére, és húzzák. Va­laki megpöcköli a csikó hasát, hogy kirúgjon, és — hoppI — a rágós pata már nem ts rá­gós ... Két csavarintás a kötél­lel, és elengedhetik. No, igen. Egy öreg lóval ezt meg lehet csinálni, de nem a csikóval. Önérzete a lófélének is van kamaszkorban. Félelmetes csűrdöngölő, há­rom lábon. Próbálják a csikót a fához kötni. Már-már sikerül, amikor lehuppan a földre. — MostI — kiabál a gazda győzelemittasan. — Mester, ilyen könnyű dolga életében nem voltI Visszanéz a csikó az ember­re, belebámul a kovács képébe, és ami alázat és szégyen az Ď világában létezhet, az mind ott ül a szemében, és hirtelen le­csurog a pofájára a könnyei- 4 vei... GyőzöttI A kovács sarkon for­­' dúl a vassal, és megsemmlsül­­ten visszaballag a műhelybe. A vasat hidegre ejti, és magának motyogva, beledohog a tűzbe: — Ekkora szégyent!... Most már csak úgy, üres kéz­zel visszamegy az emberekhez. — Engedjék el — mondja bé­kével. — En kovács vagyok, uraim. Nem sintér... Z. B. Céljuk: a tartalékok kiaknazasa Nemrégiben nagyon becses vendé­geket köszönthettek körükben a Ci­toví Wilhelm Pieck szövetkezet tagsá­gát képviselő küldöttek: a Német De­mokratikus Köztársaság bratislavaí főkonzulját, Walter CAMPE személyé­ben, továbbá Vilii PÖLIXA mérnököt, a fűkonzulátus dolgozóját; valamint PÖKA Vilmos mérnököt, az SZLKP JB mezőgazdasági titkárát, NOVOTNÝ Ru­dolf mérnököt, a jmi igazgatóját, dr. VARGA Ernőt, a járási nemzeti bizott­ság elnökhelyettesét és más neves személyiségeket. A küldött-gyűlésen a szövetkezet vezetői — az élen BARÄTH Imre el­nökkel — számot adtak a féléves gaz­dálkodás eredményeiről, fogyatékossá­gairól, a gabona-betakarítási verseny élenjáróinak megjutalmazására is sor került, a most hatvanéves VÄRADY Pálnak a mellére tűzték a negyedszá­zados agronómusi tevékenysége társa­dalmi elismerését jelentő miniszteri kitüntetést, s az őszi munkával össze­függő problémákról ejtettek szót. Vita keretében érvényre jutott a segítő szándékú, bíráló igényesség. A felszó­lalók nyíltan rámutattak arra, hűl ta­lálhatók eddig kimerítetlen tartalé­kok; melyek jobb kiaknázása és cél­szerű hasznosítása, a fogyatékossá­gok, hibák mielőbbi elhárítása hozzá­járulhat a második félévi gazdálkodás még sikeresebbé tételéhez. JÖL GAZDÁLKODTAK Mint az elnöki beszámoló, s az üzemgazdász — Rigó Benedek mér­nök — gazdasági elemzése mutatta, nincs okuk szégyenkezésre. A beszé­des számok bizonyították: jől gazdál­kodtak. Büszkén vallhatják: a gabona­­termesztésben a B0-asok mozgalmába tartoznak! Nemcsak búzából, tavaszi árpából is túlhaladták a sok szövet­kezet, állami gazdaság dolgozói, szak­emberei számára még elérhetetlennek tűnő, bűvös rubikont — a hatvan má­zsás hozamátlagot. Mit bizonyít ez? Azt, hogy az or­szág gabonaprogramjából rájuk háru­ló termelési feladatokat következete­sen, hozzáértéssel váltották valóra, a társadalom elvárásának megfelelően, amiért nyilvános dicséret, elismerés jár. A járásiak nem is fukarkodtak az elismerő szóval, amit jogosan meg is érdemelnek a Wilhelm Pieck szövetke­zet tagjai és vezető gárdája. Miért bátorkodom ezt hangsúlyoz­ni? Mert nemcsak gabonatermesztés­ben jeleskedtek, hanem tervfegyelem betartásából, szorgalomból is; hiszen az állattenyésztésben élenjárók fő ér­deme, hogy tejből, húsból, tojásból ugyancsak túlteljesítették féléves ter­melési, illetőleg áruértékesítési tervü­ket. A kézzelfogható tények felsorakoz­tatása közben kikre gondoltam való­jában? A falvak legkorábban kelőire, akik az istállókban, a gabonaföldeken nap mint nap az átlagnál többre töre­kednek, akik az ünnepet hétköznappá, az éjjelt nappallá változtatva példá­san helytálltak, jó szocialista hazafi­hoz méltóan személyes példamutatá­sukkal másokat is áldozatkészségre, minőségi munkára serkentettek. A termelési, valamint betakarítási versenyek élenjárói ők, olyan embe­rek, akik nagy-nagy tiszteletet s meg­becsülést érdemelnek. Űj lelkületű emberek, akiket nem csupán a pénz boldogít... Nagyon jó érzés élenjáró­nak lenni! Arra törekedjenek ebben a vén Duna menti szövetkezetben — s természetesen más vidékek, más tá­jak mezőgazdasági üzemeiben is —, hogy ezeknek az embereknek a száma évről évre gyarapodjék. HOL SZORÍT A CSIZMA ...? Kétségkívül: probléma mindenütt adódik, egyik helyen több, a másik helyen kevesebb. Megoldása nem is mindig az anyagiaktól, hanem az em­berek hozzáállásától, leleményességé­től, szakmai-politikai felkészültségük szintjétől, vagy éppen szervező-irányí­tó készségüktől, gyakorlati tapasztala­taik gazdagságától függ, hogy több tényezőt ne is emlitsek. Tóth Imre mérnök, főagronómus és P o c s a i Gábor főzootechnikus a vita keretében az eredményeken túl arról is szólt, mely termelési szaka­szokon mutatkozik bizonyos lemara­dás, felületesség. Elevenére tapintott a főzootechnikus, amikor arról be­szélt, hogy a takarékos gazdálkodás az állattenyésztésre is vonatkozik. Annyi takarmányt adjanak az állatok elé — mondotta többek között —, amennyit azok jóízűen elfogyaszta­nak. Ebben tökéletesen egyetérthetünk! Hozzátenném: a példás szövetkezeti gazda azt tartja — jől kell sáfárkodni a takarmánykészlettel, hogy jusson a szűkösebb hónapokra is belőle. Mi se­gíthet? A reális napi takarmányada­gok minél előbbi meghatározása, to­vábbá a rendszeres, megalkuvást nem ismerő ellenőrzés. Ha a növényter­mesztőknek az idén sikerült a szálas takarmányok hozamtervét becsülettel túlteljesíteni, ez nem azt jelenti, hogy egynéhányon szabad utat engedjenek a pazarlásnak, a takarmánytékozlás­nak. A birkatenyésztés színvonaléban, s jövedelmezőségében a közeljövőben lényeges javulás várható. Az NDK-ből behozott, jó fajtájú apa- és anyaálla­tok minden bizonnyal elősegítik majd az állomány minőségi feljavítását, 8 az eddiginél jóval bőségesebb lehet az évi gyapjúhozam. Ami pedig a gyümölcs-, szőlő- és dohánytermesztést illeti, átlagon aluli hozamra számítanak. Alapos elemzés tárgyát képezhetné, milyen okok, esetleges hibák, fogyatékosságok, vagy szakértelem-hiány játszottak, vagy játszik közre. A bíráló igényesség, a bajok nyilt feltárása és lehető legsür­gősebb orvoslása hozzájárulhat a spe­ciális növények termesztésének fellen­dítéséhez, jövedelmezővé tételéhez. CÉLTUDATOS VERSENYT! A küldött-gyűlés résztvevői határo­zatot hagytak jövő, amelyben a többi között az őszi munkák sikeres — ide­jében és jé minőségű — elvégzése érdekében szocialista munkaversenyt indítanak. Ez nagyon jó! De csak ak­kor, ha eszközül szolgál a kitűzött célok elérésében. Ha a versenyfeltéte­lek a minőségi munkavégzésre irá­nyulnak: az agrotechnikai határidők pontos betartására, a betakarítási és tárolási veszteségek feltétlen csökken­tésére és a többi. Ha jól irányított a verseny, akkor a tervfegyelem betar­tására, a jó közösségi szellem kiala­kítására, a munkához való szocialista viszonyulásra ösztönöz. A dolgozókat arról győzze meg: versenyezni való­ban érdemes. Ez pedig csak úgy le­hetséges, ha a vezetőség szívügyének tartja a versenyt, s mellőz minden­nemű részrehajlást. A versenyeredmé­nyek, tapasztalatok, újítások népsze­rűsítése a legnagyobb nyilvánosság előtt folyjék, s a jó módszerek általá­nosan érvényesüljenek a napi gyakor­latban. A verseny így érheti el fő célját, töltheti be jól a küldetését Csicsón is, másutt is. A cikket azzal a gondolattal zárom: a legtöbb kiaknázatlan, milliókat érő tartalék — a szellemi tőke — a dol­gozó emberekben rejlik. Ezt kell hoz­záértően, céltudatosan hasznosítani. Mér az őszi munkák időszakában is...! N. KOVÁCS ISTVÁN Nagy sikert aratott a szőlőkiáliítás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents