Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-09-23 / 38. szám

1978. szeptember 23. SZABAD FÜLDMCVES. A gabonatermesztés eredményei Az idén a rendhagyőan hűvös, csa­padékos időjárás miatt a trebišovi já­rásban huszonegy nappal megkésett a gabona aratása. A késést azonban jórészt ellensúlyozta az, hogy legtöbb gazdaságban rövid idő alatt, minimális veszteséggel betakarították a termést. A siker a kooperációs kapcsolatok elmélyítésének, a jó munkaszervezés­nek, a kombájnok, gépi felszerelések ésszerű átcsoportosításának és minta­szerű üzemeltetésének nagy eredmé­nye. A járás 33 840 hektár gabonaföld­jéről 129 ezer 968 tonna össztermést takarítottak be. A járás idei gabona átlaga hektáronként 3,84 tonna, tehál 1,15 mázsával több a tervezettnél. Hasonló feltételek — eltérő eredmények Az említett persze idei átlag. Ezen belül jó néhány gazdaságban csodá­latosan szép eredmények születtek. Példának említjük az oboríni szövet­kezetei, ahol búzából 4,54, árpából 5,38 tonnás átlagos hektárhozamot értek el, ugyanékor a cejkovi szövet­kezetben búzából 3,8, árpából 4,09 tonnát. Vagyis, amíg az abarai szövet­kezet a gabonafélék össztermését 565 tonnával túlteljesítette, addig a cej­kovi 522 tonna lemaradást mutat ki. Nagyon jó eredményeket értek el a ciőárovcei szövetkezetben is, ahol bú­zából 4,66, árpából 4,12 tonnás hek­tárhozammal dicsekedhetnek. A Zem­plínske Hradište-i szövetkezetben vi­szont búzából 3,61, árpából 4,60 ton­na volt a hektárhozam. A csicseriek kalászosok összhozamát 765 tonnával túlteljesítették, ugyanakkor a hradiš­­teiek 294 tonnával elmaradtak a ter­vezettől. A boli szövetkezetben búzá­ból 4,32, árpából 4,35 tonnás hektár­hozamot könyveltek el, ami ebben a gazdaságban közepes eredménynek számít. A tervezett össztermést 263 tonnával túlteljesítették. Viszont a szomszédos polanyi szövetkezetben búzából 3,8 tonnás hozammal éppen csak elérték a tervezett hektárhoza­mot. Minden dicséretet megérdemel­nek a lelesiek és a vojanyak. Ezek jócskán túlteljesítették a tervezett hektárhozamot. Így sorolhatnám a többieket is. A siker titka A kalászosok termesztése terén já­rási méretben az abarai szövetkezet­ben érték el a legszebb eredményt, 4,66 tonnás átlagos hektárhozammal dicsekedhetnek. Aratás ideje alatt jár­tam a szövetkezet határában. A ga­bona mindenütt gyommentes volt és nem dőlt meg, a gépek normális tem­póban vághatták a terményt. Ez a tény azt bizonyítja, hogy a szövetke­zet vezetői gondosan betartották a korszerű termesztési technológia min­den előírását. Időben elvégzett vegy­szeres gyomirtással elérték minden parcella gyommentes tartását. Ugyan­akkor megfelelő műtrágyázással, — vagyis a nitrogén és foszfor optimá­lis arányával elkerülték a gabona megdőlését. A jól ápolt vetésekben a kombájnok fennakadás nélkül szapo­rán haladhattak. Meglepő volt, amit a pribeníki ga­bonaátvevő központban láttunk. A Ki­­rályhelmeci Állami Gazdaságból olyan búzaszállítmányok is beérkeztek, me­lyek 13,8 százalék idegen anyagot (fő­leg gyommagvakat, pelyvát, törött szemeket) tartalmaztak. Ez elsősor­ban arra utal, hogy e gazdaságban elhanyagolták a gyomirtást, az ara­tásnál pedig rosszul állították be a kombájn cséplődob távolságát. Ha­nyagságról árulkodik ez, mert szállí­tás előtt ki lehetett és ki kellett vol­na tisztítani a búzát, hiszen a visz­­szamaradó gyommagvakat, törött bú­zaszemeket a tél folyamán takarmány­ként kitűnően hasznosíthatták volna. Szólnunk kell az idejében történő aratás fontosságáról, mint termésnö­velő tényezőről. A járás gazdaságai a betakarítás kívánatos idejét 12—14 napban határozták meg. Az igazság az, hogy a gazdaságok többsége ettől még messze van. Jó időjárás esetén is eltart az aratás 18—20 napig. Márpedig a késedelmes aratás vesz­tesége hektáronként elérheti a 10 má­zsát is! Képzeljük csak el, mit jelent ez. A sečovcei szövetkezetben az idén 1062 hektárról takarították be a bú­zát és 2,91 tonnás hektárhozamukkal utolsók lettek a járásban, 7,16 mázsá­val maradtak el a tervezett hektár­­hozamtól! Beismerhetik, hogy körül­tekintőbb tervezéssel, megfelelő tech­nológiával ennél sokkal jobb termés­­eredményt érhettek volna el. Vonat­­okzik ez a Terebesi, a Michalanyi, a Királyhelmeci és a Streda nad Bodro­­gom-i Állami Gazdaságokra is, ahol 3463 tonna búzával maradtak le a tervezett hozamtól. Sok gazdaságban még mindig nem használják ki elég­gé az előnyös természeti adottságokat és a meglevő intenzív fajták magas biológiai potenciálja által biztosított lehetőségeket. E szemléletből kiindul­va tehát még akikor sem beszélhetünk a búzánál kívánt termésnövelésről, ha hektáronként 4,5—5 tonnás hozamo­kat érnek el. Pusztán arról van szó, hogy terméscsökkentő tényezők kikü­szöbölésével, illetve korlátozásával, elvárható termésszintet értek el! A probléma az, hogy a búza részére biz­tosítani kell az összes technológiai feltételeket, ide értve a betegségek leküzdését is. Márpedig ezen a téren ugyancsak sok még a tennivaló. A búza sokkal érzékenyebb a betegsé­gekre, mint a többi növény. Többek között ennek tulajdonítható, hogy bú­zából a járásban nem értek el öt ton­nán felüli hektárhozamot! A hűvös, túlságosan csapadékos idő­járás, mint amilyen az idei is volt, kedveztet különböző gombabetegségek gyors elterjedésének. Ez volt a főelő­­idézője a megdőlésnek, ami hektáron­ként elég nagy szemveszteséget oko­zott. Téves az a hiedelem, hogy a bú­za megdőlése az esős, zivataros idő­járás óhatatlan velejárója, s ellene nem lehet védekezni. A csicseriek, az abaraiak, a vajániak, bolyiak és a le­­lesziek az ellenkezőjét bizonyították, nevezetesen azt, hogy a gombabeteg­ségek támadásától meggyengült szal­­májú búza dőlése ellen sikeresen le­het védekezni. Azzal, hogy a korszerű termesztési technológia „fegyvereit“ bevetik. Vagyis ott, ahol a termés­meghatározó tényezőket betartják, — amelyek a helyes talajművelésből, a vetésforgó korszerű alkalmazásából, a szakszerű trágyázásból, az optimális vetési időszak betartásából, a búzafaj­ták helyes megválasztásából, a gyom­irtás és a gombabetegségek elleni permetezésből tevődik össze — nem maradhat el, a várt eredmény sem. Befejezésül említésre méltó az is, hogy már az aratás megkezdése előtt a járás gazdaságai hozzáfogtak a jö­vő évi gazdag búzatermés megalapo­zásához. Jó előre beszerezték a mű­trágyát, valamint a szükséges gyom­irtó szereket is. Valamennyi gazda­ságban felkészültek arra, hogy a so­ron ikövetkező< munkákat a lehető leg­jobb körülmények között, a legjobb minőségben, optimális időben végez­hessék el. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy a kerület „1 millió tonna terményt a köztársaságnak“ fel­hívására vállalt kötelezettséget a já­rás 1980-ig teljesítse. Illés Bertalan '*• ♦♦♦ ♦♦♦ *1* v *!• v *1* v *1* »I» v •$* »I» m ♦> *> ♦> ♦> ♦> о о ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> •> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ►> o ♦> ♦> ♦’< ť okát írunk mostanában a tarló­­** hántás fontosságáról. Ez érthe­tő, hiszen most van ennek az ideje! Kevesebbet tudósítunk azonban arról, hogy a felszántott tarló megkívánná az „ápolást“. Ezt a műveletet annyi­szor kell megismételni, ahányszor a gyom kikel. Miért hangsúlyozom? Az agronómusok tudják, hogy a jó magágy elkészítéséhez az ekén kívül sok más talajművelő' eszköz is szük­séges. A boronát, a tárcsát, a kulti­­vátort, illetve annak munkáját minden képzett mezőgazdász jól ismeri. Ezek­nek az eszközöknek helyes megválasz­tása azonban igen sok tényezőtől függ. Ilyen például a talaj mechanikai ösz­­szetétele, az elővetemény és az utána következő vetemény, amely alá a ta­lajt el kell készítenünk. Ismerjük a talajlazítás és porhanyítás módozatait is. A talaj víz-, levegő- és hőgazdál­kodása ma már mindenki előtt ismert. A műtrágyák egyenletes elkeverése is időszerű. Gyakran elfelejtkezünk azon­ban, hogy az első helyen áll a gyom­irtás. A gyom még mindig sok gon­dot, bajt okoz. Erre úgy hiszem nem Mit tegyünk a gyomosodás ellen? kell külön kitérnem. A szakirodalom Gyomirtóként igen jól hasznosítható figyelmeztet: Az aratáskor kipergett gyommagvak kicsíráztatásónak felada­tát a tarlóhántás csak tökéletlenül látja el. Az évelő gyomok irtása (ta­rack, acat, zsázsa stb.) csak akkor lehet eredményes, ha a tarlóhántást, mihelyt a szántás felszíne kezd ki­­zöldülni. megismételjük. Az egy ízben végzett tarlóhántás ugyanis elősegíti az évelő gyomok el­szaporodását, vagyis az elaprózott ta­rackokból új növényegyedek fejlőd­nek! Ha a talaj egynyári gyomnövé­nyekkel fertőzött, tárcsáznunk kell! Ha viszont sok az évelő gyom, akkor 10—12 cm mélyen a hántó eke is jó szolgálatot tesz. A talajművelő esz­közt annyiszor kell használnunk, amíg a talajban maradt gyökértörzseket ki­pusztítjuk. Laza talajon a kultivátor is jő munkát végez, amennyiben a föld túlzottan nem fertőzött gyomok­kal. a gyenge, egyéves gyomok kiirtására a tárcsa is. Szerepe főleg abban van, hogy a porhanyított felső talajréteg­ben a gyommagvak kicsíráznak, eze­ket pedig ismételt tárcsázással elpusz­títhatjuk. Az évelő gyomokat azonban csak rövid 2—3 hetes időközben ismé­telt tárcsázás pusztítja el. A kultivátorozás alkalmával a ké­sek a talajt csak alul bontják meg, oldalait pedig törik. Gyomirtó eszköz­ként ez az egyéves fiatal gyomnövé­nyek megsemmisítésére alkalmas. Az évelőket azonban nem pusztítja el. Az újabb tudományos kutatás és a ter­melési gyakorlat a hengert egyes kár­tevők gyérítésére alkalmasnak találta. Például a mocskos pajor és egyebek ellen jó védekezésnek bizonyult. Mi­után munkája az egyenletes kelést is segíti, a földi bolha ellen is jól vé­dekezhetünk vele. Befejezésül talán csak annyit, hogy az úgynevezett szélsőséges talajok művelése, gyomirtása sokban eltér az általános talajművelési eljárásoktól. Itt a futóhomok gyomirtását említe­ném. Ennek a megbántott tarlóját a szél kikezdi és elhordja, itt tehát nem ajánlatos a tarlóhántás. A gyomirtást azonban itt is el kell végezni. A gyom­növényeket virágzás előtt magasra ál­lított kaszálőgéppel kell levágni! így megakadályozható a gyomnövények maghozása. Az úgynevezett lapályta­lajok művelésénél a talaj levegőzte­tése a legfontosabb, hogy a talajt megszabadítsuk a túlzott nedvesség­től. A láptalajokon a tarlóhántás leg­főbb célja szintén a gyomirtás. Az évelő gyomokkal fertőzött területeken a hántóeke, a magról szaporodott egy­éves gyomokkal fertőzött területekre a tárcsa a legalkalmasabb. Talajmű­velés után hengerezni kell, mely alól egyedül az őszi mélyszántás kivétel. Amint a talaj kezd kizöldülni, meg kell ismételni a tarlóhántást. KMOSKO LÁSZLÓ mérnök ♦> о ♦> ť* •> •> ♦> ♦> ♦> м л « * v v v v v v •> ♦> ♦> ♦> ♦» ♦> ♦> ♦> •:» *> ♦> ♦:» ♦> •> o ♦> ♦> ♦> o •> •> *:• »*. az őszi betakarítás valamint a csiszolt magot vetették SEPUS vetőgéppel, ügyelve a pontos vetésre, valamint az optimális tőszám betartására. Vetés előtt a talajt meg­felelően gyomtalanították, tömörítet­ték és tenyészidőben védték a nö­vényzetet a kártevőktől és a beteg­ségektől. A répát egyelték és kapál­ták, majd elvégezték a fejtrágyázást. Eközben ügyeltek arra, hogy az opti­mális hektáronkénti egyedszám meg­felelő legyen. Először közvetlen az egyelés után ellenőrizték a parcellá­kat, majd másodszor a betakarítás előtt. Kiderült, hogy a tőszám az ön­tözött területen százezren felüli, az öntözetlenen pedig 80 ezer volt. — ismeretes, hogy a cukorrépa ter­mesztésében döntő jelentősége van az öntözésnek. Különösen ezen a vidé­ken, ahol a csapadék kétszáz millimé­teres volt, s a két parcella ' talaja igen száraz — mondotta Kaprinay elvtárs. — Az öntözött területen a leg­messzebbmenőkig kihasználtuk a nagy­­kapacitású öntöző-berendezést. A te­­nyészidő folyamán háromszor — utol­jára augusztusban — öntöztünk 30— 40, sőt 50 milliméteres adagokban. Fokozott figyelmet szenteltünk az egyedszám növelésének, valamint an­nak, hogy a föld tiszta, gyommentes maradjon. Az öntözött és az öntözet­len területek között mégis ötven má­zsa terméskülönbség várható. Bíznak abban, hogy a tervezett ho­zamot elérik. Célul tűzték ki, hogy a 385 hektáron négyszázhúsz mázsás termésátlagot érnek el, vagyis több mint 1600 vagon cukorrépát termel­nek. De nemcsak jő terméssel szá­molnak, hanem a termést tizenöt szá­zalékos cukortartalommal szeretnék átadni a cukorgyárnak. A cukortarta­lom növelése érdekében, három hét­tel a betakarítás előtt 150 hektáron olyan anyagot juttattak a levélzetre, mely megakadályozza a levélnöveke­dést s így mintegy másfél-két száza­lékkal javul a cukortartalom. A szep­tember ötödiki ellenőrzés során — a cukorgyár illetékes szakembereivel — megállapították, hogy a gyökérzet ki­fogástalan, a cukortartalom megfele­lő, most már csak a veszteségmentes betakarításon múlik az eredmény. A tervek szerint a cukorrépa beta­karítását szeptember tizenegyedikén kezdik, tehát elsőként a járásban. Egyrészt azért, hogy a cukorgyárral kötött szerződés időtervét betartsák, s ezáltal a cukorgyár is időben meg­kezdhesse a nyersanyag feldolgozását Amennyiben sikerül időben betakarí­tani a növényt, a cukorrépa után — mint jó elővetemény után — búzát vethetnek. A betakarítást hatsoros, nagytelje­sítményű kiszántó és karajoző gépek végzik. Azért, hogy ezek dolgozni tud­janak, széles sávokra, fordulókra van szükség. A sávok helyéről a cukorré­pát előzőleg kisebb gépekkel szedik fel, hogy azután a nagyteljesítményű gépsorok zavartalanul és gyorsan dol­gozhassanak. A veszteség csökkentése érdekében olyan szállítóeszközöket használnak, amelyeknek keréknyom­távolsága megfelel a sorközök távol­ságának. A kiszántó-elevátorának vé­gére a műhely dolgozói rakodószabá­lyozót szereltek, ezáltal a rakodás­nál megakadályozzák a répa szétszó­ródását. Ami pedig a pótkocsi mellé hull, azt termékfelszedővei gyűjtik össze. Amennyiben szükséges lesz, ké­zi erőt is igénybe vesznek a répa összegyűjtésénél. Ügyelnek arra, hogy a répagyökér és a leveles répafej mind a pótkocsira kerüljön, ne vesz­­szen kárba! Hogy a répagyökereket a követelményeknek megfelelően adják át s mivel a cukorgyár képtelen fo­lyamatosan átvenni a betakarított ter­mést, ezért betontárolókat készítettek és a répát szállításig itt tárolják. Azt, hogy a múlt évben is jó minőségű nyersanyagot szállítottak a cukorgyár­nak, mi sem bizonyítja jobban, mint­hogy 300 ezer korona jutalomban ré­szesültek. Nem kevés figyelmet fordítanak a melléktermékek betakarítására sem, hiszen ebből kiváló takarmányt készí­tenek. Kaprinay elvtárs szavai szerint ma már az állattenyésztést el sem tudják képzelni a répa melléktermé­kei nélkül. Az állatok takarmány­­szükségletének a felét ebből biztosít­ják. A cukorrépa melléktermékeiből készült takarmányok tizenkétezer tonna terimés takarmányt helyettesí­tenek. Nagy jelentőséget tulajdoníta­nak a melasznak, mint ízesítő és dú­sító anyagnak. A répakarajból lisztet őrölnek, és azt fő takarmányössze­tevőként használják a granulált tá­pok készítésénél. A répaszeletet pedig pelletizálják. Ennek összetétele: 3 kg takarmányszalma, 5—6 kg kukorica­őrlemény és 100 kg répaszelet. Ezt az anyasertésekkel etetik. Naponta fél kilogrammot adagolnak belőle. Így az anyasertések részére biztosított a ta­karmányszükséglet, arról nem is be­szélve, hogy mennyi abraktakarmányt takarítanak meg. Ez kiváló takar­mány. Az anyasertések jó kondíció­ban maradnak tőle. Kis helyen raktá­rozható, veszteségmentesen. Etetése egyszerű. Ezért az idén a takarmány­­répa helyett hét hektáron cukorrépát termesztenek, melyből 170 tonna szá­rított pelletet készítenek. Tehát érthe­tő, ha nagy jelentőséget tulajdoníta­nak a cukorrépa termesztésének, és annak, hogy a jó termést mielőbb, veszteség nélkül betakarítsák. Nagy Teréz ♦♦♦♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> v ♦> ♦> ♦> v ♦> ♦> v •> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> v v ♦> v ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> v v ❖ v ♦> v ♦> v ♦> ♦> ♦> •> v ♦> ♦> ♦> ♦> ♦«- 13 A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA-1t-ĹčcLfubQ-C'­^ Burgonya-génsebészet A világ burgonýatérmesztô országaiban gondot okoz a faj­ták szűk génállománya. Ezen a gumós vad Solanum-fajok ke­resztezést programbaállításával lehet segíteni, mert azok rovar- és betegségrezisztensek. A ke­resztezés azonban nehéz, mert a kultúrburgonya tetraploid, a legtöbb vad Solanum-faj pedig diploid, ezért hibridjeik sterilek lesznek. Bizonyos keresztezé­sekben azonban a tetraploidok­­ból 24 ikromoszómás haploidikat lehet előállítani, amelyek a vad Solanum-fajókkal (pl. S. phu­­reja) jól keresztezhetek. A di­ploid hibridek a kívánt tulaj­donságra szelektálhatők, de a vad jelleg megszüntetése visz­­szakeresztezéseket kíván. Bizo­nyos diploid hibridek kultúr­­burgonyával keresztezve életké­pes, bőtermő tetraploid utódo­kat adnak. De az egyes Sola­num fajhibridek pollensterilitá­sát is meg lehet kerülni. Pl. a S. tuberosum (haploid) X S. phureja keresztezéséből rend­szerint hímsteril utódok szület­nek, a reciprok keresztezés azonban fertilis hibrideket ered­ményez. * Hibrid napraforgó 500 hímsteril és fertil vonalat vizsgáltak meg az általános kombinálódó képesség alapján termésre, olajtartalomra és más fontos tulajdonságokra nézve. Az említett tulajdonságok alap­ján jó általános kombinálódó képességgel rendelkező 40 vo­nalat választotak ki. A kísérle­tek eredményeként néhány olyan hibridet állítottak elő, amelyek az olajhozamban 13— 27 százalékkal múlták felül a standard fajtát. * Nitrogéntrágyázás és oltás hatása a szójára Semleges kémhatású, összes N-ban és P-ban gazdag iszapos, agyagos vályogtalajon két éven át folytattak N- és P-trágyázási, továbbá tőzegalapú nitrogén-ol­tási kísérletet. A szójalevelek és levélnyelvek P-tartalma a növények öregedésével csök­kent. Az N-trágyázás és az ol­tás csökkentette a szója P-tar­­talmát. A levéllemezek és szá­rak P-felvétele 65—80 napon át fokozódott, majd csökkent. Az N-trágyázás és az oltás növelte a növény P-felvételét. * ± A hígtrágya foszfor­tartalmának hatása Tenyészedény-kísérletben, vá­­lyogos homoktalajon és kvarc­homokon vizsgálták a szarvas­­marha hígtrágya és a monokal­­cium-foszfát hatását egyéves angol perje növényre. A kvarc­homokon a két P-forrás egyfor­mának bizonyult. A jó P-ellá­­tottságú talajban nem kaptak P-hatást. A növekvő P-adagok a növény P-tartalmát növelték. Szabadföldi kísérletekben a leg­több vizsgált növénnyel ugyan­ez volt a tapasztalat. * Д A soványtejpor helyettesítése A vizsgálatok során a Pru­­teen nevű, szárított Methylomo­­nas methylotropha sejtekből ál­ló terméket próbálták ki. Az el­ső kísérletben 32 db 7 napos brit-fríz bikaborjú takarmányá­ba kevertek 5, 10 és 20 száza­lék Pruteent a száraz tejpor ro­vására. Ugyanakkor megnövel­ték a táp savótartalmát Is. A második kísérletben 38 db két­napos Ayrshire bikaborjút ta­­karmányoztak 10 százalék Pru­teent tartalmazó keverékkel. A mikrobiális fehérje 10 százalé­kos étrendi hányadig nem befo­lyásolta károsan a teljesítményt, mely a takarmányozás intenzi­tásával arányosan változott. 20-as hányad gátolta a tejhe­lyettesítő alvadását. Hasmenést, étvágytalanságot és csökkent növekedést okozott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents