Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-09-23 / 38. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. szeptember 23. 14 • VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT © VADÄSZAT © VADÄSZAT © VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф Egyesített vadásztársaság életéből Az Orechová Potôň—Michal na Ostrove-i vadásztársaság 2700 hektáron huszonhét taggal gazdálkodik. Mindannyian eredményes'munkát fejtenek ki a vadgondozásban s a nevelésben. A vadásztársaság elnöke Gyurkovics László, gazdája pedig Kiss Sándor. A vezetőségben derekas munkát fejt ki Bognár László, Szinger János és Varga Imre is. A vezetőség gondot fordít a tagság politikai-szakmai nevelésére, hogy minden tekintetben jól teljesíthessék a rájuk háruló feladatokat. Az idősebb tagok nagy segítséget nyújtanak a fiatalok nevelésében, hogy azok mielőbb beilleszkedhessenek a vadásztársaság munkájába és ők is hasznos tevékenységet fejthessenek ki. A vadásztársaság területének nagyobbik hányada mezőgazdaságilag művelt terület, ahol két szövetkezet nagy sikerrel gazdálkodik. A Kis-Duna mentén — amely a szomszédos vadászterülettel 15 km hosszan határ —, 80 hektár erdő van. A vadászterületünk hossza kb. 15 km, melynek a legtávolabbi végében van a szervezet vadászlakja, ahol a tagság kényelmesen töltheti el a hétvégi szabad időt. Területük vadállománya jónak mondható. Megtalálható itt a fácán, a fogoly, a nyúl, az őz, a túzok és egyebek. A vadkacsának a'Duna árterületén lévő nádasok ideális szaporodási lehetőséget biztosítanak. Ezen vad szaporodása jó vadászati szórakozást biztosít a tagságnak. Évente vadkacsából is több tucat kerül terítékre. A vadásztársaság tagjai egész évben gondot fordítanak a vadnevelésére és gondozására, hogy a vadászidényben elegendő vad kerüljön terítékre, vagyis elegendőt értékesíthessenek ahhoz, hogy az állammal szembeni kötelességüket teljesíthessék. A vadászterületen a szárnyasoknak 45 etetőt készítettek. Ezeket télen rendszeresen feltöltik élelemmel. A nyulak és őzek részére a szélfogókban és az erdei tisztások közelében helyezték el az etetőket és sózőkat. Ebből a munkából a vadásztársaság minden tagja aktívan kiveszi a részét. Természetesen ez nagy segítség a terület vadállománya igénynek megfelelő, örvendetes szaporodásához, hiszen úgy élvezetes a vadászat, ha van mire lőni! A vadnevelés szerves része a vadvédelem is. Ezt a feladatot öt vadőr látja el. Szabad idejükben járják a határt és irtják a ragadozókat, a kóbor macskákat és megfékezik az esetleges lesipuskások garázdálkodását. A határ nagy része gabonaneműekkel van bevetve, de van 600 hektár kukorica, 170 hektár cukorrépa és több kilométeres szélfogó erdősáv is. Ez a vadállománynak nyugodt életteret biztosít. Az elmúlt évben a vadásztársaság kilövési terv 600 nyúl, 500 fácán és 6 darab őz volt. Élő nyúlból 100 darabot Irányzott elő a terv, de ezt túlteljesítették. A szervezet az állammal szembeni kötelezettségét, vagyis az eladási tervet száz százalékra teljesítette. Mintegy 25 mázsa vadhúst adott a közellátásnak. A pénzügyi bevételi terv vadlövésből és befogásból 32 ezer 840 korona volt. A Kis-Duna mellett évente megrendezik az agyaggalamb lövészeti versenyt s ez jó szórakozást és némi hasznot is hoz részükre. A szervezet jó kapcsolatot tart fenn a két szövetkezettel. Ezek gabonahulladékkal és járművel segítik a szervezetet. A tagság a segítséget csúcsidényben végzett társadalmi munkával viszonozza. A szervezet tagsága bekapcsolódik a faluszépítési akciókba is. Több mint ezer órát dolgoznak le évente a különféle társadalmi akciókban. A jó kollektív szellem megmutatkozik az eredményeiken is. Ezt a vadásztársaságot a járás egyik jó szervezetének tartják. A sikerek a jövőre nézve is biztatóak, mivel a határszemlén elegendő vad mutatkozott s előreláthatólag jó vadászidény van soron. A jó munka tehát meghozza gyümölcsét, és ahol rátermett a vezetőség és jó a kollektív szellem, ott az eredmény sem maradhat el! Bognár László A pödrött szarvú racka az egyetlen pödrött szarvú házi juh, amelyet még a honfoglalók hoztak magukkal a mai Dál-Ukrajnából. Tenyésztése gazdaságilag már nem kifizetődő, de mint zoológiái kultúrkincset tartják fenn. A tenyészetekben három színű változata fordul elő, a fekete, a fehér és a barna. Trófeája igazán impozáns, s nehogy ez az ősi háziállat kipusztuljon, az illetékes szervek és intézetek természetes tartásának lehetőségeit is látolgatják, mert edzett, igénytelen, az időjárás viszontagságait kitűnően bírja. ’ A vadászok nagy érdeklődéssel fogadták az új lehetőséget. A vadon élő állatok ilyetén a muflonhoz hasonló ősállattal szaporodnának. Az érdeklődés nem mindennapi. J. M. H. Természetbarát Kubicsek János jóval harmincon aluli fiatalember. Kráľov Brodon él, s napjai szorgos munkával telnek el. Azonban másoktól mégis különbözik s ezen megnyilvánulása tiszteletet, elismerést kelt az emberekben. Állatokat preparál, — vagyis kitömi a szárnyasokat és a négylábúakat. Ezt a munkát csak kedvtelésből, úgymond hobbiként végzi, de olyan szakértelemmel, hogy szinte irigylésre méltó. Alapiskolás diákkorában ébredt fel benne a természet csodás élő világa iránti nagy szeretet, amely érdeklődés fokozatosan az állatok preparálására vezette őt. A mesterséget egy szímői bácsitői tíz évvel ezelőtt sajátította el. Ügyszeretet vezérelte őt ebben a kedvtelésében, s ma már elmondhatjuk róla, hogy felnőtt a hivatásos preparátorok színvonalára. A természet szeretetben még talán azokat is felülmúlja, akinek eredeti mestersége ez a szakma. De az ő mestersége ács, és egyben példás természetbarát Is. Miben nyilvánul meg ez a jó tulajdonsága? Elsősorban abban, hogy az élő természetből szerzett Ismereteit szakkönyvekből és a gyakorlatban állandóan gyarapítja. Ebben sok vadásznak példaképe Is lehetne. Ö az egyik fő szorgalmazója és gyakorlati kivitelezője a királyfai művelődési házban megszervezett vadászati kiállításoknak, s remélhető, hogy a jövőben is számolhatnak a segítségével. Lakása tágas folyosóját az általa készített több mint száz szakszerűen kitömött ismert és kevésbé ismert kisebb-nagyobb, madarak példányai díszítik. Ezeknek nemcsak nevét ismeri, hanem életmódjukról is kimerítően tájékoztathatja, az érdeklődőt. Munkájában gyakran segítenek a családtagok, akiket a fiatal természetbarát beavatott a szakma rejtelmeibe. Fodor Rudolf HORGÁSZAT • HORGÁSZAT 9 HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZAT 9 HORGÁSZÁT • HORGÁSZAT • Nem vitatható, hogy a horgászmódszerek között a legkevésbé látványos és sportszerű a fenekező horgászat, amikor a horgász az ólamsúllyal nehezített, felcsalizott horgát a vízfenékre veti, és úgy várja, hogy a táplálékot kereső hal bekapja a horgot. Ezt a módszert is sokféleképpen lehet folytatni. A legtöbben különböző kapásjelzőket helyeznek a zsinórra és ezek emelkedése vagy süllyedése jelzi számukra, hogy a várva-várt vendég érdeklődik a horogra tűzött csemege iránt. Vannak, akik kevésbé kitartóak az állandó figyelésben és a kapás jelzését egyszerűen az orsóra bízzák. A zsinór megfeszítése után egyszerűen kinyitják a peremfutó orsó fékjét, esetleg azt várják, hogy a ha] húzására megszólaljon a dob berregöje. Számukra ez a legszebb zene: a racsnis kapás. Sajnos, kevesen gyakorolják a fenekező horgászat legsportszerűbb és legeredményesebb módját, a kézben tartott bottal való fenekezést. Pedig érdemes ezt a módszert alkalmazni. A felcsalizott horog bevetése után megfeszítjük a zsinórt, és botunkat a kezünkben tartva — várjuk a kapást. A jól megválasztott vékony zsinór, a jó spiccakciójú, könnyű bot csalhatatlanul és megbízhatóan, közvetíti kezünknek a csali után érdeklődő hal minden mozdulatát. Amikor halunk tovaindul a felvett csalival, jól érzékelhetjük az apró húzást, vagy ha felemeli a víz fenekéről a horgot, a megfeszített zsinór hirtelen lazulása jelenti a kapást. Ilyenkor pillanatnyi késedelem nélkül jöhet a bevágás, ás nem marad el a fogás sem. Finomíthatunk mé& a módszeren úgy, hogy egyik kezünkben a botot tartjuk, másik kezünk mutató- és hüvelykujjával pedig a zsinórt fogjuk. Ez a legkifinomultabb módja a kapás érzékelésének. Felszerelésünket lehetőleg csúszóólmos készségként állítsuk össze. Olyan súlyú ólmot válasszunk, ami éppen elegendő a horog megfelelő távolságra történő kivezetéséhez. Legjobb, ha egyetlen horgot használunk, melyet a csúszóólam mögött, a zsinór végén kötünk fel. A horog felett ütközőt kell alkalmaznunk, mely meggátolja, hogy ólmunk a horoghoz csússzon. Erre választhatjuk bármelyik ütközőfélét, csak az a fontos, hogy teljesen megbízható legyen. Bevetés után a horgot felvevő hal akadálymentesen tudja meghúzni a zsinórt a vízfenéken fekvő lyukas ólmon keresztül. Nagyon jól járunk el akkor, ha horgunkat a csúszóólom alá forgókapoccsal erősítjük fel. A forgókapocsnak ilyenkor kettős feladat jut. Teljes biztonsággal betölti az ütköző szerepét, és ugyanakkor mozgékonynyá, fordulékonnyá teszi a horgot tartó előkénket. A csomózáshoz legalkalmasabb a horgászok által is előszeretettel alkalmazott, úgynevezett clinch-csomó, amely legkevésbé töri meg a zsinórt, és a legritkábban okoz bosszantó zsinórszakadást. Ezt a módszert, a kézben tartott bottal történő fenekezést jó eredménynyel alkalmazhatjuk álló- és folyóvizeinkben egyaránt. Természetesen nagysebességű vízben az eljárás már kevésbé mondható finomnak, hiszen a víz erős sodrása miatt nagy súlyú ólmot kell használnunk. Tavainkban és folyóink holtágaiban a ponty és a keszegfélék, a márna, a paduc, a jász horgászatánál is ez a sportszerű, állandó figyelmet igénylő módszer mondható a fenekező eljárások közül a legtöbb eredménnyel biztatónak. N. M. Jkz utóbbi évek évzáró taggyűlé” sein — Salán — fontos pontnak könyvelik el tagságunk szocialista vállalásait. Bár a nyolcszáznál több tagot számláló horgászszervezet tagjai több faluban élnek, egyhangúan jóváhagyták azt a határozatot, hogy az év folyamán minden egyes tag tíz órát dolgozik le a közöség érdekében társadalmi munkában. A vállalást mindnyájan komolyan veszik. Erről a múlt évben is meggyőződhettünk. Az elmúlt évben ezen a téren szép Teljesítik a vállalást eredmények születtek. A szervezet tagjai 7820 órát dolgoztak le. Ebből 3600 óra jutott a falu és városszépítésre (faültetés, füvesítés). A többit a halastavak rendezésénél, s környékük tisztántartásánál dolgozták le. A múlt évben a szervezet körzetébe tartozó községek horgászai közül a seliceiek vitték el a pálmát, 1650 bri-Társadalini munka a halastónál gádorával. Rendbetették a Téglás-tó környékét és sok órát dolgoztak le az újonnan kiépített „Nagybikás“ halastó befejezésénél is. A második helyet a sellyei horgászok vívták ki, akik 1262 órát dolgoztak le különböző városszépítési akciókban, a tavaszi és a nyári, valamint az őszi műszakban. A harmadik helyet a farkasdi horgászok érték el, 890 brigádórával. Ezt az új halastó építésénél dolgozták le. Negyedik helyre a királyfaiak jutottak, 876 órával. így sorolhatnánk a többieket is. A szervezet tagjai ebben az évben is aktívan bekapcsolódnak a falu- és városszépítési akciókba, a halastavak környékének rendbetartásába. Aratás idején — szombatokon — részt vettek a szövetkezet szalmabetakarítási munkájában. Itt bizonyítottak, hogy nemcsak a horognyéllel tudnak bánni, .de a villanyéltől sem idegenkednek. Adamcsik Ferenc Vannak-e nagy harcsák? Ebben az évben a galántai járás horgászai közül a legnagyobb harcsát Miroslav Matušica 15 éves tanuló, a seredi szervezet pionír horgásza, a Vág vizének holtágában, Szered mellett fogta. A harcsa 10,5 kilós volt! Bizonyos, hogy nagy harcsából egyre kevesebb van. Érdemes megemlíteni, hogy hazánkban a legnagyobb har-; csát több mint ötven évvel ezelőtt a Vág vizében Kolárovo mellett fogták, amely 250 kilós volt! A napokban olvashattuk a magyarországi lapokban, hogy Tóth Ferenc ez év június elején Mindszent község közelében a Tiszában egy 72 kilós harcsát akasztott meg. A nagy harcsát megtekinthették az érdeklődők, majd a csárda konyhájába került, ahol 500 porció halételt készítettek belőle. Ml a helyzet nálunk a harcsákkal? A Vág vizében tizenöt évvel ezelőtt a SZHSZ galántai szervezetének tagjai nagy hálóval egy éjszaka három 35 kilós harcsát fogtak — verseny és mulatság alkalmával — így elegendő halételt készíthettek. A Vág vizében — mivel eléggé szennyezett — már csak kevés harcsa van. Ritka horgászszerencséje volt Vojtech Vavrónak, az SZHSZ Plešťanyi Helyi Szervezete tagjának, aki a Sliiaván a múlt évben 180 cm hosszú, 31 kg súlyú harcsát fogott. Az Agrokomplex ’78 nitrai mezőgazdasági kiállítás igazgatósága kéréssel fordult a horgászszervezetekhez, hogy a kiállítás számára biztosítsanak nagy harcsákat. Erre a galántai szervezet ígérettel válaszolt, hogy hét darab harcsát küld a kiállításra. Ugyanis a Vetký Grob-i 55 hektáros halastóban több a harcsa a kelleténél. Itt fogták ki a beígért hét darabot. Köztük három 16—20 kilós volt. Ezek ott úszkáltak a horgászati pavilon kis halastavában. Krajcsovics Ferdinánd A horgászok részt vettek a városszépítésben is Pödrött szarvú juh Sportszerűen, eredményesen
