Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-07-01 / 26. szám

1978. július 1.

.SZABAD FÖLDMŰVES,

3

Erősödnek a csehszlovák— líbiai kapcsolatok

A múlt héten négynapos látogatáson hazánkban tartózkodott MOAMMER KADHAFI ezredes, a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam általános népi kongresszusa főtitkárságának főtitkára. Kadhafi ezredest vendéglátója, GUSTAV HUSAK köztársasági elnök a Fehér Oroszlán Rend I. fokozatával és a hozzátartozó lánccal tüntette ki. A látogatásról kiadott közös közlemény szerint a két államfő tárgyalásai baráti légkörben zajlottak le. Eszmecserét folytattak országaik baráti kapcsolatainak továbbfejlesztéséről és időszerű nemzetközi kérdésekről. Megelégedéssel állapították meg, hogy a csehszlovák—líbiai kapcsolatok és találkozók fontosak és immár jó hagyománnyá váltak. A nemzetközi kérdések megvitatása során az arab világ és Afrika helyzetével; valamint a nemzetközi feszültség enyhülése és a leszerelés kérdéseivel foglalkoztak.

A felek kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik fejlődéséről, belső sikereikről és külpolitikai feladataikról. Megelégedéssel állapították nieg, hogy a barátság és együttműködés szálai fűzik össze Csehszlovákiát és Líbiát, s kapcsolataik minden területen bővülnek.

A nemzetközi kérdések megvitatása során megelégedéssel állapították meg, hogy álláspontjaik azonosak vagy nagyon közel állnak egymáshoz. Behatóan foglakoztak a veszélyes közel-keleti helyzettel. Élesen elítélték a cionista agressziót, arab területek megszállását és Izrael terjeszkedési politikáját, amely Libanon területén azt a célt követi, hogy felszámolja a palesztin ellenállást. Mindkét fél leszögezte, hogy az igazságos és tartós közel-keleti béke csak valamennyi megszállt arab terület felszabadításával és a palesztinai nép törvényes nemzeti jogainak érvényesítésével teremthető meg, beleértve a palesztinok

hazatérésének, teljes önrendelkezésének és saját független állam létrehozásának a jogát is. Mindkét fél elítélte azt a megalkuvó politikát, amelyet a reakciós és imperialista erők próbálnak rákényszeríteni az arab országokra.

Mindkét fél nyugtalanságát fejezte ki az afrikai helyzet alakulásával kapcsolatban. Az utóbbi időben fokozódtak az imperialista és helyi reakciós erők támadásai a haladó bel- és külpolitikát követő országok és rendszerek ellen. A felek határozottan követelik, hogy számolják fel Afrika déli részének fajüldöző rendszereit. Szolidaritást vállalnak. Zimbabwe, Namíbia és a dél-afrikai nép egyenjogúsági, szabadság- és függetlenségi mozgalmával. Elítélik a fajüldözőknek Angola, Mozambik és a többi ún. frontállam ellen intézett provokációs fegyveres támadásait.

Elítélik az imperializmus katonai beavatkozását számos afrikai ország belügyeibe, valamint a gyarmatosítóknak azt a kísérletét, hogy hamis jelszavakkal visszaszerezzék elvesztett afrikai pozícióikat. Elítélik a NATO politikáját is, mert arra törekszik, hogy kiterjessze befolyását több afrikai országra és közös fegyveres erőket alakítson az afrikai nemzeti felszabadító mozgalmak elfojtására. Mindkét fél elítéli az izraeli és a délafrikai fajüldöző rendszer összefogását, amely az afrikai népek felszabadító harca ellen irányul.

A felek derűlátóan nyilatkoztak az ENSZ-közgyűlés leszerelési ülésszakával kapcsolatban. Nagyra értékelték a szocialista országok e téren kifejtett kezdeményezését. Kidomborították az európai biztonsági és együttműködési értekezlet jelentőségét. Leszögezték, hogy az európai biztonság kérdése közvetlenül összefügg a Földközi-tenger és a Közel-Kelet térségének bizVendégségben

A múlt héten becses vendégeink voltak: a jószomszédi kapcsolatok ápolása jegyében látogatást tett hazánkban az osztrák parlament küldöttsége, Anton Benyának, a Nemzeti Tanács elnökének vezetésével.

A küldöttség a prágai Žižkov hegyen megkoszorúzta az Ismeretlen Katona sírját, majd látogatást tett Alois Indránál, a Szövetségi Gyűlés elnökénél és Ľubomír Štrougal miniszterelnöknél. Az osztrák vendégeket Gustáv Husák köztársasági elnök is fogadta. Megvitatták kapcsolataink eddigi alakulását és további elmélyítésük lehetőségeit. Megállapították: a politikai, kulturális, tudományosszomszédoknál

műszaki és gazdasági kapcsolatok bővítése összhangban van a jószomszédság politikájával és előmozdítja a feszültség enyhülését, a világbéke megszilárdulását.

Az osztrák parlamenti küldöttség Bratislavába is ellátogatott. Ismerkedett a Bratislavai Elektrotechnikai Vállalattal, majd a várban Viliam ŠalgoviSnak, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökének vendége volt.

A küldöttség egy földművesszövetkezetbe is ellátogatott, majd háromnapos látogatás után hazautazott.

Anton Benya, a küldöttség vezetője, elutazásuk előtt nyilatkozott a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának.

is elrendelte, hogy szüntessék meg az idegen rádióállomások adásának zavarását.

A dokumentumokból az is kitűnik, hogy a jobboldal és az antiszocialista erők blokkja már 1968 júliusában készen állott, hogy erőszakkal elnyomja az elvhű kommunisták és meggyőződéses szocialisták ellenállását a kapitalizmus visszaállítására szőtt tervekkel szemben. A kerületi, járási és üzemi pártvezetőségekbe bekerült jobboldali erők céltudatosan leszerelték a népi milíciát. Pavel belügyminiszter fokozatosan leépítette az állambiztonsági szerveket, megvált a kommunista káderektől. A rádió, a televízió, a sajtó uszított az elvhű kommunisták és becsületes emberek ellen. A múltban igazságosan elítélt imperialista ügynökök, akik most а К 231 szervezetbe tömörültek, Ismerték a nyugati fegyverszállítások útjait.

Hazánk ebben az időben kémek eldorádója volt. Sok nyugati kém és diverzáns fordult meg nálunk. Vietnamból amerikai gyilkosok különleges különítménye érkezett hazánkba, további amerikai „zöldsapkások“ pedig nyugat-németországi kiképzőközpontjukban álltak készen bevetésre. A nyugatnémet kémelhárítás Pullachból csaknem 400 ezer ügynököt küldött Csehszlovákiába.

Ebben az időben érkezett meg az öt szocialista ország aggodalmait és figyelmeztetését tartalmazó varsói levél. A szövetségeseknek adott válasz olyan légkört alakított ki, mely kedvezett olyan politikának, hogy Csehszlovákia szakítson a testvéri országokkal, kiváljon a függetlenségét és önállóságát szavatoló Varsói Szerződésből.

EGYRE LEJJEBB A LEJTÖN

Hogyan történhetett ez? Dubőek ugyanis hangoztatta, hogy hű marad a proletár internacionalizmushoz.

Smrkovský is emlékeztetett arra, hogy nálunk még „tragikusabbak lennének“ az események, mint Magyarországon 1956 őszén. Sőt azt is kijelentette, hogy biztonságunk egyetlen szavatolói a „tankok lennének“. A tájékoztató eszközök pedig ugyanekkor a demokrácia, a polgári jogok és a szabadságjogok biztosítékaként dicsőítették az „emberi arcú szocializmust“.

A jobboldal és az antikommunista erők szilárdan kialakult blokkját az imperialista kémszerevezetek utasításának megfelelően antikommunista erők irányították. A „legnépszerűbb csehszlovák államférfi“ hírében álló Dubőek áldását adta rájuk. Elemében érezte magát František Kriegel, a régi imperialista ügynök is, mert érvényesíthette a csangkaisekisták szolgálatában szerzett tapasztalatait. Josef Smrkovskýval, a „nép szószólójával“ együtt az első, legkisebb jelzésre is mindjárt tudta, mit kell cselekednie, így irányíthattak az antikommunista erők.

Vének Silhannak, a prágai városi pártbizottság tagjának ellenforradalmi csoportja nem véletlenül beszélt arról, hogy „vérontásra kerül sor“. Követelte a feketelisták összeállítását az elvhű kommunistákról, akik számára koncentrációs táborokat akartak berendezni. Václav Cerný, a megrögzött imperialista ügynök elégedetten dörzsölte a kezét, amikor azzal „biztatgatott“, hogy „szóhoz jutnak a lámpavasak is“.

Júliusban már nyilvánvaló volt, hogy a jobboldal és az antikommunisták blokkja elszánt támadásra készül köztársaságunk szocialista alapjai ellen. Készen állt, hogy leszámoljon a szocializmus védelmezőivel. Ennek időpontját szeptemberre tervezte, színhelyéül pedig a meghirdetett XIV. rendkívüli pártkongresszus fórumát választotta.

(Összeállítás)

tonságával. Ezért követelik m Földközi-tenger térségnek békeövezetté nyilvánításét és ez itteni Imperialista katonai támaszpontok felszámolását. Egyetértettek abban a kérdésben is, hogy a népeknek szuverén Joguk van természeti kincseikre. Elismeréssel nyilatkoztak az el nem kötelezett országok mozgalmának jelentőségéről. Hangoztatták, hogy tovább kell törekedni igazságos elvekre épülő új nemzetközi gazdasági rend megteremtésére.

Moammer Kadhafi ezredes látogatása befejeztével líbiai látogatásra hívta meg köztársasági elnökünket.

JÚLIUS 2.: nemzetközi szövetkezeti nap

Az idén már ötvenhatodszor emlékezünk meg július első vasárnapján a nemzetközi szövetkezeti napról. A több mint 300 millió tagot képviselő Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége tekintélyes társadalmi szervezetként fontos tényező az emberiség általános ügyéért, a világbékéért folyó harcban. A fogyasztási szövetkezetek a múlt század utolsó negyedében már a munkásosztály forradalmi pártjai megalakulásának előkészítésében is fontos szerepet játszottak, ma pedig a szocialista országokban a vezető marxista-leninista pártok nagy segítőtársai az építésben. Azzal szemben, hogy a Nyugaton a haladó erők élvonalában küzdenek a dolgozók jobb életfeltételeinek megteremtéséért a tőkés rendszer elnyomó viszonyai között, nálunk különösen nagy szerepet játszanak a közellátással, a dolgozók sokrétű igényeinek kielégítésével kapcsolatos feladatok teljesítésében. Ezt fejezte ki legutóbbi, néhány hónappal ezelőtt tartott kongresszusuk határozata is, amely felsorakozást jelentett a XV. pártkongresszuson meghirdetett országépítési és társadalmi feladatok teljesítésére. (őr)

Tanulság

A napokban volt 37. évfordulója annak, hogy a fasiszta Németország 1941. június 22-én hitszegően megtámadta az első szocialista országot, a Szovjetuniót. Megkezdődött a második világháború döntő fontosságú szakasza — a szovjet nép Nagy Honvédő Háborúja a legsötétebb imperialista agresszió hordái ellen.

Már kezdetben beigazolódott, hogy a fasiszta Németország fejesei lebecsülték a szovjet nép ellenállási elszántságát és lehetőségeit. A Szovjet unió, a szovjet párt- és álIamvezeU's ugyanis 1939 és 1941 között rendkívül nagy erőfeszítést tett az ország védelmi erejének növelésére. Adatok bizonyítják:

Míg az első és második ötéves tervidőszakban összesen 52 milliárd rubelt fordítottak a szovjetország védelmére, ez az összeg a háború előtti három évben meghaladta a 118 milliárdot. A háború előtti utolsó két évben több mint 62 milliárd rubelt ruháztak be a népgazdaságba, így a fegyvergyártásba is. Emellett egyes polgári jellegű üzemek átálltak a hadianyaggyártásra. A repülőgépipar több mint 15 ezer, különféle típusú gépet szállított a szovjet légierőnek.

Így lényegesen megnőtt a szovjet hadsereg ereje. Csak 1941 elején 800 ezer tartalékost hívtak be. A szovjet csapatok ereje elérte az ötmillió főt, két és félszerese volt az 1939. évi állománynak. Nagy problémát jelentett, hogy ennek az erőnek viszonylag nagy részét, mintegy 80 hadosztályt a déli, valamint elsősorban a keleti határok biztosítására kellett kijelölni Japánnal szemben.

A fasiszta Németország alattomos, meglepetésszerű támadása nem engedte meg a szovjet népnek, hogy befejezhesse védelmi intézkedéseit. Ennek ellenére a szovjet csapatok a háború kezdetétől szívós, szervezett ellenállást tanúsítottak az ellenséggel szemben. A lucki és rovnói csatában, a kijevi erődített térség védelmében és a szmolenszki csatában a szovjet

a mának

haderő kimerítette a támadót. A Szovjetunió lerohanásának terve, a hírhedt EARBAROSSA-terv összeomlott. A moszkvai csatában a szovjet hadsereg teljesen szertefoszlatta a gyors és könnyű villámbáborús győzelemről táplált fasiszta illúziókat.

A szovjet csapatok győzelme 1945- ben a fasiszta Németország és a militarista Japán fölött véget vetett az imperialista erők ama kísérletének, hogy mcggyeugítsék és megsemmisítsék a világ első szocialista államát, a Szovjetuniót. A szovjet nép küzdelme újra igazolta annak a lenini gondolatnak a helyességét, hogy legyőzhetetlen az a nép, amely tudja, miért küzd, amely a maga szovjethatalmát védelmezi.

Azóta 37 év telt el és sok minden megváltozott. A Szovjetunió behegesztette háborús sebeit. Nagy fejlődésnek indult a szovjet népgazdaság, s világméretben méltán áll a vezető helyek egyikén. Létrejött és megszilárdult a szocialista világrendszer. Felbomlott a gyarmati rendszer, melynek romjain a felszabadult ázsiai és afrikai népek a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítségével új, jobb életet építenek.

A Szovjetunió és a többi szocialista ország hadereje is megnőtt. A modern haditechnikával és fegyverzettel ellátott szovjet csapatok országaink és az egész világ békéjének és békés fejlődésének szilárd oltalmazói.

A fasizmuson aratott győzelem nagy történelmi tanulság az egész emberiségnek. Nemcsak utat nyitott sok európai, ázsiai, afrikai és latin-amerikai népnek a szabadság és demokrácia felé, hanem arra készteti az emberiséget, hogy ne felejtse el a szörnyű vérontást előidéző okokat. Vagyis idejében, határozottan és kollektíván szánjanak szembe az imperializmus és a háború erűivel. Ez sohasem volt oly reális mint ma, i ikor a Szovjetunió békeharcában i n áll elszigetelten, mint a második ilágháború előtt.

JÄN MICA Ж

IJelgrádban négy napon át tanácskoztak a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége XI. kongreszszusának küldöttei. Az ország fejlődésének életbevágóan fontos feladatait vitatták meg a már február óta nyilvánosságra hozott irányelvek alapján. Nem kis problémák kerültek napirendre, hisz a gazdasági életben az utóbbi időben sok negatív jelenség mutatkozott meg, s ezeknek szinte tükre a költségvetési egyensúly hiánya, így szóba kerültek a vállalati gazdálkodás, a munkatermelékenység, a termékminőség, a külgazdasági kapcsolatok, a gazdasági szerkezet, a gyengébben fejlett országrészek, a gazdasági stabilizációs politika kérdései. Ami pedig még külön kiemelendő, a jelenlegi kongresszuson előtérbe kerültek a párt vezető ereje szilárdításának, általános érvényesülésének kérdései.

A kongresszuson kimondott munkalégkörben megvitatott problémák tükörképét adta Joszip Broz Tito pártelnök beszámolója.

Külpolitikai kérdésekkel foglalkozva sajnálattal állapította meg, hogy a javulás bizonyos időszaka után ismét a rosszabbodás jelei mutatkoznak a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonyában, márpedig kettejük viszonya a nemzetközi feszültség csökkentésének, a világbéke megőrzésének, a békés egymás mellett élés elveire épülő nemzetközi viszonyok fejlődésének fontos feltétele. Tito elnök úgy ítélte meg, hogy az utóbbi időben fokozódtak a pozitív jelenségek a munkásmozgalomban, a munkáspártok és általában a haladó pártok és mozgalmak fontos szerepet játszanak a társadalmi haladásért és a szocializmusért folytatott küzdelemben. Kívánatosnak tartja, hogy ez „folytatódjék és kiterjedjen köztük a társadalmi haladásért és a szocializmusért, a nemzetközi politikai és gazdasági viszonyok demokratizálásáért folyó küzdelem valamennyi tényleges kérdésére.“

Tito igen pozitívan értékelté, hogy a legutóbbi években növekedett a szocialista országok ereje, befolyása, bővül annak társadalmi-gazdasági alapja, hogy a szocialista országok fokozottabb kezdeményezéshez jussanak, nagyobb befolyást gyakoroljanak mind a gazdasági, mind a politikai életre.

Tito az európai kommunista pártok kapcsolatainak és együttműködésének demokratikus alapon való fejlesztésére tett nagy lépésként értékelte berlini értekezletüket.

Méltóképpen értékelte a helsinki Európa- értekezlet jelentőségét, majd a belgrádi találkozóval kapcsolatban megjegyezte, hogy erre bonyolult nemzetközi feltételek között került sor, de azon a nehézségek ellenére is megerősítették a helsinki zárokmány életképességét és sikerült kiharcolni e folyamat továbbvitelét. Tito beha-Munkalégkörben

tóan foglalkozott a leszerelés kérdésével, annak valamennyi vonatkozásában.

Ami Jugoszlávia és a Szovjetunió kapcsolatait illeti, a párt elnökségének egy korábbi határozata leszögezte, hogy Jugoszlávia és a Szovjetunió kapcsolatai igen sikeresen fejlődnek, s kedvező lehetőségek vannak arra, hogy baráti és kölcsönösen hasznos együttműködésük a közösen elfogadott elvek alapján a jövőben még tovább bővüljön.

Belpolitikai kérdésekkel foglalkozva Tito kifogásolta, hogy Jugoszláviában túl sok az olyan beruházás, amely sem hazai, sem külföldi piacon nem ígér semmi jelentőséget. Megjegyezte, hogy az ésszerűtlen beruházások rendszerint akkor történnek, ha a dolgozók megkerülésével hoznak róluk döntést. Leszögezte, hogy az önigazgatási demokrácia nem lehet teljes anélkül, hogy a nemzetek és nemzetiségek között egyenjogú és demokratikus viszonyok ne jöjjenek létre anélkül, hogy minden nemzetet és nemzetiséget ne illessen meg a szabad és önálló kulturális, gazdasági és politikai fejlődés joga. Ezért a nacionalista önzés és uralkodásvágy minden kísérlete ellentétben áll mind a nemzeti egyenjogúsággal, mind az önigazgatási demokráciával.

Az utóbbi időben Jugoszláviában behatóan foglalkoztak a párt szerepével. Már az irányelvekből kitűnt az a törekvés, hogy a párt valóban az egész társadalom vezető ereje legyen, és szerepe érvényesüljön, az eddiginél jobban megnyilvánuljon az élet minden területén. Tito e kérdéssel kapcsolatban leszögezte: Vezető eszmei és politikai szerepét a kommunisták szövetsége az új körülmények között is oly módon fogja érvényesíteni, ha megfelelő működési formákkal és módszerekkel, a társadalmi-gazdasági rendszeren belül következetesen küzd a fejlődés lényeges problémáinak a megoldásáért.

A kongresszus ennék értelmében módosította és kiegészítette a JKSZ szervezeti szabályzatát. A közéletben és a termelésben aktivizálják a pártalapszervezeteket és továbbfejlesztik a párt tömegkapcsolatait.

A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége manapság hatalmas erőt képvisel. Ma már több mint 1 millió 600 ezer tagja van, s az újabban felvett tagok 71 százaléka fiatal.

A jugoszláv testvérpárt kongresszusi tanácskozásainak jelentőségét számos testvérpárt méltatta. Az SZKP Központi Bizottsága üdvözletében kiemelte Brezsnyev és Tito elvtárs tárgyalásainak és találkozóinak jelentőségét a két párt közötti elvtársi érintkezések erősödése, a szovjet-jugoszláv együttműködés szilárdítása szempontjából. A CSKP Központi Bizottságának üdvözlete, melyet Vasil Bilak elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a KB titkára adott át, hangoztatja: „Csehszlovákia kommunistái és dolgozó népe nagyon tisztelik Joszip Broz Tito elvtársat, az antifasiszta hőst, akinek életével szorosan összefügg a szocialista Jugoszlávia háború utáni sikeres fejlődése.

Meggyőződésünk, hogy a két ország népének gyümölcsöző együttműködése teljésen megegyezik létérdekeivel és vágyaival. Pártunk mindent megtesz a csehszlovák és jugoszláv dolgozók javára, barátágunk és elvtársi együttműködésünk továbbfejlesztése érdekében.“

Lőrincz László