Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-09-23 / 38. szám
Í978. szeptember 23. .SZABAD FÖLDMŰVES, 1 Négy éve császár nélkül Szeptember 12-én volt négy éve, hogy Etiópia forradalmi erői megdöntötték a császárságot, tehát létrehozták egy ú] társadalmi rendbe való átmenet előfeltételeit. Az új társadalmi rend formálásához szükséges további feltételek kialakítása azonban nem volt zökkenőmentes. A császárság megdöntése után még továbbra is megmaradtak a feudális társadalmi viszonyok és azok a törvények, amelyek a feudálkapitalizmus érdekeit védték. Az eltelt négy esztendő alatt azonban Etiópiában nagy változások történtek. Az ideiglenes forradalmi katonai kormányzó tanács, a lakosság széles rétegeinek támogatását élvezve és a lakosság döntő többségének akaratát respektálva — úgy határozott, hogy a császárság bilincseitől felszabadított népet a feudálkapitalizmus politikai és gazdasági hatalmának teljes felszámolására, a szocialista társadalom építésének útjára vezeti. A forradalmi átalakulásra rendkívüli hatással volt az írástudatlanság felszámolásáért folyó küzdelem. A társadalom forradalmi erői ugyanis — nagyon helyesen — tudatosították, hogy új társadalmi rendszert csak a műveltség magasabb fokán levő emberekkel lehet építeni. Etiópiában pedig a forradalom győzelme idején a lakosságnak körülbelül 90 százaléka analfabéta volt. Körülbelül 60 ezer pedagógust mozgósított az új rendszer az írás és olvasás művészetének általános elterjedése céljából. S ma a lakosság döntő többsége ír és olvas, intenzíven gyarapítja politikai ismereteit, tehát ismerkedik a forradalom célkitűzéseivel és az új társadalom formálásában aktív szerepet tölt be. A társadalmi és gazdasági élet konszolidálódását minden téren tapasztalhatják Etiópia dolgozói. A konszolidálódás és a társadalom átalakulásának távlati formái abban is megnyilvánulnak, hogy a forradalmi erők hozzáláttak a marxista-leninista párt szervezéséhez, a földmunkások és az ipari munkások élcsapatának, a szocialista társadalom építői vezető erejének formálásához. Kétségtelen, hogy a megalakuló marxista-leninista párt vezető' szerepének érvényesülésé meggyorsítja majd a társadalom átalakulásának folyamatát is. Erre lehet következtetni a párt központi előkészítő bizottságának a közelmúltban nyilvánosságra hozott akcióprogramjából is. Ez a program célul tűzi ki a megdöntött feudálkapitalista rendszer összes csökevényeinek mielőbbi felszámolását a politikai és a gazdasági szférákban egyaránt. Nagy figyelmet szentel továbbá a népgazdaság fejlesztésének, amit főleg a mezőgazdaság intenzitásának növelésével kíván elérni. Ebből a célból az állam hatékony segítséget nyújt' a földművesek csoportosulásainak, szakmailag képzett káderekkel a termelés gépesítéséhez szükséges technikai eszközökkel járul hozzá elsősorban is a gabona, a kávé és a dohány termesztésének* fejlesztéséhez. A mezőgazdasági termelés növelésének Etiópiában egyébként még hatalmas tartalékai vannak. Jelenleg a művelhető területnek mindössze tíz százalékán termelnek. A távlati célkitűzések között szerepel az öntözhető területek terjedelmének növelése, mivel jelenleg a csapadékhiány gátolja legjobban a művelhető földek intenzív kihasználását. Etiópia sajátos viszonyai miatt tehát a mezőgazdaság fejlesztése van előtérben, míg az ipar fejlesztését — a népgazdaság formálásának ebben a szakaszában — a saját nyersanyagbázisra épülő kisipar támogatásán keresztül szorgalmazzák. Az persze magától értetődik, hogy a társadalmi és a gazdasági élet formálását sok probléma nehezíti. Talán első helyen említhető az eritreai szeparatistáknak az ország egysége ellen irányuló merénylete, amit a szomszédos Szomália, valamint az imperialista országok még mindig hatékonyan támogatnak. Persze, Szomália nemcsak az eritreai szeparatisták, illetve szakadárok bíztatásával és támogatásával gördít akadályokat Etiópia új társadalmi rendszere formálódásának útjába, hanem azáltal is, hogy a határincidensek egész sorát provokálja ki. S ezek a provokációk annak ellenére folytatódnak, hogy az etiópiai ideiglenes forradalmi katonai kormányzó tanács az ellentétek békés rendezésére, az eritreai nemzeti kisebbség helyzetének — az ország egységének szilárdításával összhangban — igazságos megoldására törekszik. A szocialista Etiópia külpolitikáját az aktív semlegesség, illetve el nem kötelezettség jellemzi. Ez persze egyértelmű azzal, hogy következetesen harcol az imperializmus újgyarmatosítási kísérletei ellen; szorosan együttműködik Afrika, Ázsia és Latin-Amerika harci osztagaival, a nemzeti felszabadító mozgalmakkal s mindazokkal a szervezetekkel, amelyek a társadalmi haladásért: az imperializmus, a gyarmatosítás és a faji megkülönböztetés ellen küzdenek. Az új Etiópia következetes békepolitikát folytat. Létérdeke a béke, mert a társadalmi és a gazdasági élet fejlesztése, gyökeres átalakulása békés feltételeket követel. Ebben a békés építő munkában, a forradalmi átalakulás időszakát élő Etiópia népe, mindig számíthat a szocialista közösség országainak szolidaritására és önzetlen segítségére. -pk-Amerikai elképzelések A bolgár nép szeptember 23-án kát fontos történelmi évfordulóról emlékezik meg: a monarchista diktatúra és a feltörő fasizmus elleni munkásparaszt felkelés 55. és a bolgár néphadsereg megalakulásának 34. évfordulójáról. A forradalmi hagyományok számtalan szála fűzi össze a két eseményt. Az 1923-as felkelők ugyanis a párt vezetésével első fegyveres alakulataikat is létrehozták, melyek később a mai néphadsereg magvát alkották. A Bolgár Kommunista Párt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tapasztalataiból okulva már akkor létrehozta katonai szervezetét és a nép ellenségei ellen küzdő forradalmi fegyveres erőinek parancsnokságát. A túlerő azonban még nagyon nagy volt A bolgár néphadsereg napián s ezért a felkelők kénytelenek voltak meghátrálni. Az SZKP tapasztalatait 1941 és 1944 között a fasizmus elleni fegyveres harcban is felhasználta a párt s felkészítette hadseregét a győzelemre. A történelmi győzelem után mindenképpen kidomborították, hogy az újonnan alakult bolgár néphadsereg az 1923-as munkás-paraszt harci osztagok hagyományainak közvetlen folytatója, s győzelmének alapjait éppen 1923 szeptemberében rakták le. A bolgár néphadsereg a nép forradalmi harcának füzében edződött meg. Harcosai számára törvény a hűség a forradalmi hagyományokhoz. A bolgár néphadsereg ma korszerűen felfegyverzett, nagyszerűen szervezett, a szocialista hazafiság és internacionalizmus szellemében nevelt modern hadsereg, amely méltó helyet foglal el a Varsói Szerződés testvéri hadseregei között, s velük egyött biztonságosan őrzi a határok és a szocialista haza sérthetetlenségét. Kész becsülettel teljesíteni internacionalista kötelességeit. Hadseregeinket internacionalista testvéri fegyverbarátság fűzi össze. Mindkét hadsereget a marxista-leninista párt — a BKP és a CSKP — vezeti, s így azonos eszméktől áthatva a szocialista közösség védelmi rendszerének szilárd láncszemei, a világbéke és a szocializmus védelmében. JÄN MICÄTEK A nép vágya: az ország egysége A közelmúltban ünnepelte megalakulásának 30. évfordulóját a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. A vele egykorú fiatalok nemzedéke már nem is emlékezik rá, mennyire a világesemények középpontjában állott ez a távol-keleti szocialista ország az ötvenes évek elején. Amikor a második világháború európai szakaszának befejeződése után a Szovjetunió is hadat üzent Japánnak, Tokió a szovjet csapatok győzelmei, továbbá a Hirosimát és Nagaszakit ért esztelen amerikai atomtámadás után kapitulált, s a japánoktól felszabadult Koreai-félsziget népe is elnyerte szabadságát. Állami létének berendezésébe. azonban csakhamar beleszólt a világ csendőrének szerepében fellépő Egyesült Államok. Az ország déli részében bábja, Li Szín Man vetette meg lábát. Washington rövidesen háborút robbantott ki, melybe az amerikai hadsereg is beleavatkozott, borzalmas fegyverekkel, köztük vegyi eszközökkel terjesztve a halált és pusztulást koreai földön. A békeszerető emberiség a szocialista államok kezdeményezésével megálljt parancsolt az agresszornak. A szocialista országoktól támogatott koreai harcosok nem egy dicső győzelmet arattak. Az agresszor útja végül is Panmundzsonba vezetett, ahol 1953- ben fegyverszünet kötésére került sor. A békeszerződés azonban mindmáig nem történt meg. Az ország északi részében a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság virágzásnak indult és a testvérországok segítségével a mondabeli Csonlinma csodálatos gyorsaságával fejlődő mezőgazdasági-ipari állammá vált, miután kiheverte a háború ütötte sebeket. Ezzel szemben Dél-Korea megmaradt az amerikaiak bázisának. Dél- Koreában még 32 ezer főnyi amerikai katonaság állomásozik; az év végéig állítólag 7 ezer főnyi csoportot kivonnak. Dél-Korea belpolitikai helyzetének legfőbb jellemzője: a nép és még a burzsoázia reálisabb körei 1s a pokolba kívánják a diktátor Pák Csöng Hit, az amerikaiak cimboráját, akinek uralmát most az amerikai Watergate botrányhoz hasonló megvesztegetési és korrupciós eset rázkódtatta meg. Ugyanis nyakig benne vgnnak a dél-koreai honatyák. Panmundzson után negyedszázaddal a koreai nép legfőbb gondja az egyesülés. Bizonyos szervek létrejöttek ennek előkészítésére, hogy mielőbb megkössek a békeszerződést, általános választásokat tartsanak és a visszaélés minden lehetőségét kizárva megvalósítsák a két országrész egyesülését. Ez azonban még küzdelmes út lesz. (in) Fáklya a történelmi úton Szeptember 17-én, megjelenésének 20. évfordulóját ünnepelte a Béke és Szocializmus című folyóirat, a kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató sajtőfóruma. Első száma 1958-ban, Prágában látott napvilágot. Abban az időszakban, amikor a testvérpártok hatalmas fejlődést értek el és további felemelkedés nagy távlatai bontakoztak ki előttük, amikor nemzeti osztagaik száma megsokasodott és befolyásuk is erősödött az egyes országok életében, nagy szükség volt e folyóiratra, hogy helyesen tájékozódjanak, eligazodjanak a világtörténésben, helyesen orientálódjanak a nemzetközi eseményekben és fejlődésben. A Béke és Szocializmus a testvérpártok valóságos marxista-leninista iránytűjévé vált a világhelyzetben. Ejthető, hogy nagy szükség volt rá, hisz a történelemből tudjuk, hogy a forradalmi pártok fellendülésével párhuzamosan erősebben jelentkeznek a visszaható vagy eltérítő erők is. Így például a folyóiratnak nagyon komoly küzdelmet kellett vívnia az 1956-os magyarországi ellenforradalom után a munkásmozgalmi egység megbontására törekvő különféle színezetű és árnyalatú revizionista, jobboldali erőkkel. Ugyancsak a tíz év előtti csehszlovákiai válság után reá hárult a történtek eszmei tisztázásának feladata. Am szinte két évtizedes fennállása óta magas eszmei szinten kellett küzdenie a maóizmus felette ártalmas ideológiája ellen, amely a munkásmozgalom megmételyézésére törekedett. A folyóirat, mely kezdetben 22 országban 19 nyelven jelent meg, ma már 34 nyelven a világ 57 országában jelenik meg és 145 országába jut el. Szerzői között az egyes testvérpártok első titkárai és más neves személyiségek szerepelnek, akik szakavatottan tájékoztatnak a mozgalom egyes nemzeti élcsapatainak helyzetéről, s főként általánosítják tapasztalataikat, amivel a marxizmus-leninizmus kincsesházát gazdagítják. -r-A maóizmus igazi arca (I.) „Szentszövetség" az imperializmussal Az amerikai szenátus nemrégen jóváhagyta, hogy hatmilliárd dollárig terjedő összegben fegyvert adjanak el Izraelnek, Szaúd-Arábiának és Egyiptomnak. Az eredeti terv szerint Izrael 15 új modern F—15-ös vadászgépet kapott volna a már leszállított húszhoz, továbbá még 70 darab F—16-os csatagápet, 60 F—15-ös bombázót kapna Szaúd-Arábia és 50 elöregedett F—5-ös vadászgépet Egyiptom. Az „Izrael-lobby“ nyomására azonban a szenátus úgy módosította a tervet, hogy pótlólagosan még húsz F—15-ös vadászgépet adnak el Izraelnek és korlátokat szabnak a Szaúd-Arábiának szállított gépek telbasználásának. fis ez a tákolmány fel is száll? Fogadsz? (A Philadelphia Inquirer karikatúrája) Az utóbbi időben nagyon sokat emlegetik a pekingi politikát. Nem mintha gyökeres változás történt volna az új kínai vezetés politikájában. Ideológiai értelemben egyáltalán nem beszélhetünk változásról, mert Peking nagyon messzire távolodott a marxista-leninista tanítástól. Ha Peking politikájának bírálatát valami mégis időszerűvé teszi, akkor ezt talán 'két pontban foglalhatnánk össze. 1. Hua Kuo-feng, az új párt- és állami vezető racionálisabb formába önti Mao zűrzavaros eszmei hagyatékát és a gyakorlati politikában ezt feltűnés nélkül, pragmatikus szellemben átértékeli, 2. Kína állampotitikai aktivitása túllépte a kínai „nagy falat“. Hua Kuo-feng legutóbbi látogatásai után a rémlátók Így kiálthatnának fel: Hua ante portás (Hua a kapuk előtt), ám a szocialista országok higgadt politikájukkal kerülnek minden pánikkeltést és józanul ítélve meg a fejleményeket, bevilágítanak a pekingi politika labirintusaiba. Peking kilépése a „nagy fal“ mögül világszerte figyelmet keltett. Mi a 'kínai külpolitika aktivizálásának célja? Kétségtelenül szövetségesek, partnerek keresése és szerzése Peking állampolitikai elképzeléseinek megvalósításához. Ez az államok kapcsolataiban egyébként normális valami, ebben a helyzetben veszélyt rejt magában, mert Kína nem jó cél érdekében kíván szövetkezni. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy Mao utódai asszisztenseket, segédkezőket keresnek a Washington és Peking által kieszelt világpolitikai képlet levezetéséhez. Segédkezőket — újabban — a világ minden részében. Ez a politika, melynek magva a világimperializmussal való szövetkezés, eleve a marxizmus-leninizmus, a proletár internacionalizmus elárulását, a szocialista közösség megbontását jelenti elvi síkon, a gyakorlati politikában pedig éppen napjainkban az osztályárulás beérését bizonyítja. Nem véletlen, hogy Kína mostani aktivizálódásának kísérő jelei az egyre épülő kínai—amerikai kapcsolatok, a másik oldalon pedig a szovjet-amerikai kapcsolatok romlása s ennek átvetítödése a SALT-tárgyalásokra, a stratégiai támadó fegyverek korlátozására vonatkozó további szerződés megkötésével kapcsolatos beláthatatlan huzavona. Zbygniew Brzezinski, Carter elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója, aki gyakori vendég Pekingben, az amerikai diplomáciának ezt a mostani irányzatát „alapvető 'közös érdekekre“ való hivatkozással indokolja. Brzezinski megjegyezte, hogy a célon „a Szovjetunió világméretű befolyásának és hatalmának visszaszorítását“ érti —, a jövőt illetően (SALT) pedig azt a nézetet vallja, hogy „az enyhülési politika csak úgy folytatható, ha a Szovjetunió az amerikai elgondolásoknak veti alá magát“. Eredeti amerikai zsaroló politika a maga legtisztább formájában. Hogy ebből Peking már most nyerjen valamit, az amerikai külügyminisztérium már most szellőzteti, hogy rövidesen sor kerül a tajvani kérdés végleges rendezésére, vagyis Washington lemond a csangkajsekista különállam további fenntartásáról s elősegíti a sziget egyesülését az anyaországgal. Sőt, küszöbön áll Kína és az Egyesült Államok diplomáciai kapcsolatainak felvétele is. Már ezt megelőzően egymásnak adják, a kilincset Pekingben az amerikai politikai élet kulcsfontosságú személységei: most az ősszel Schlesinger energiaügyi minisztert, majd utána az amerikai mezőgazdasági minisztert várják Kínába. Ez a kínai—amerikai kapcsolat-alakulás a bázisa Peking további politikai lépéseinek. Megjegyzendő, hogy ezt a bázist a többi NÁTO-országgal való kapcsolat felvételére és ápolására is ki akarja terjeszteni. Nem véletlenül jártak Pekingben nyugatnémet ellenzéki politikusok, mint Franz Josef Strauss, akiknek programjában még csak véletlenül sem fordul elő a béke és együttműködés szó. Mao örököseivel mindenesetre szót értettek. Peking kifelé tett első lépése az ázsiai földrészzen a Japánnal kötött barátsági és békeszerződés. Kikényszerített szöveg elfogadása. Máig is vitatják, még Japánban is. A Peking részéről kierőszakolt ún. antihegemonista tétel ravasz szovjetellenes irányzatot leplez, s a japán közvélemény tisztában van vele, hogy ez a politikai irányzat nagyon veszélyes helyzetbe sodorhatja az országot. Nem is szólván arról, hogy tovább gátolhatja a szovjet—japán viszony békeszerződéses rendezését. A kínai-japán szerződés nemcsak a japán népre veszélyes, hanem az ázsiai térség más népei is kellemetlenül érintve érzik magukat ettől a szövetségtől. Hevesen tiltakozott ellene a szocialista Mongólia, mely elvhű szocialista, internacionalista politikája miatt már a múltban is kínai támadások célpontja volt, s területi épségét is veszély fenyegeti. Ezzel kapcsolatban jelentette ki a közelmúltban megvalósult mongóliai látogatásakor Lázár György, a Magyar Népköztársaság kormányfője: „Sajnálatosnak tartjuk, hogy a haladó erők a békéért, az enyhülésért, a haladásért folytatott harcukban mindig és mindenütt szembetalálják magukat a kínai vezetők nagyhatalmi politikájával:“ Kína világuralmi, hegemonista törekvéseivel más .ázsiai országok életét is megnehezíti. Itt van mindjárt az újjáépülő, a testvéri szocialista országok segítségévei háborús sebeit behegesctő Vietnami Szocialista Köztársaság, melynek törekvéseit Peking lépten-nyomon gáncsolja; itt van még Kambodzsa, mely (kínai provokációk eszköze lett más ázsiai országokkal szemben, s itt van még 14 ázsiai ország, mellyel szemben Pekingnek területi követelései vannak Lőrincz L.
