Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-09-23 / 38. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1978, szeptember 23> Száraz Ferenc, Száraz Vendel és Dojčan László gépjavítók oszlopos tagjai a brigádnak. — Mikor jó egy kollektíva? — kérdeztem a komjaticel szövetkezet milanovcei (Nagyikér) részlegének néhány dolgozóját, szocialista brigádtagját. Száraz István, a részleg mechanizátora szerint: „Akkor, ha a megszabott feladatokat a kollektíva tagjai vállvetve, közös erővel oldják meg.“ Keits József gépjavító így vélekedik: „Én úgy gondolom, hogy akkor, ha minden csopnrttag egyenrangúnak érzi magát. S hogy ez így legyen, csakis a brigád tagjain múlik, hiszen nincs az az ember, aki nem nevelhető, nem formálható.“ Titka István gépjavító válasza a kérdésre: „Szerintem egy kollektíva akkor jó, ha a tagok fel tudják mérni egymás természetét, munkamódszerét, s szükség esetén — bármiről legyen szó — önzetlenül segítenek egymásnak.“ Dojöan László műhelyvezető viszont azt mondta: „A kollektíva akkor jó, ha megértés uralkodik, akkor, ha nincs tudás-fitogtatás, ha együtt igyekeznek mind a munkahelyi, mind az egyéni problémákat megoldani.“ A rögtönzött vélemények első hallásra különbözőek. Persze, ha kissé részletesebben vizsgáljuk őket, jelentésüket egyetlen szócskával is kifejezhetnénk. Az összetartás csengett ki ezekből a véleményekből, mely nélkül bizony egy jó szocialista munkabrigád el sem képzelhető. A komjáti szövetkezet nagykéri részlegének gépjavító szocialista brigádja két évvel ezelőtt alakult. A huszonkéttagú brigád zömében fiatalokból és néhány sok tapasztalattal rendelkező idősebb — univerzális javításokkal foglalkozó — tagból áll. A bronzéremért versenyző, jó szakmai felkészültséggel rendelkező brigád — melyet Száraz Tibor vezet — az idei aratás alatt érte el eddigi legjobb eredményét. A Szövetkezeti Földművesek Szövetségének Újvári Járási Bizottsága által rendezett aratási szocialista munkaversenyben a nagykéri brigád vívta ki az első helyezést a gépjavító csoportok kategóriájában. — Mi a jó eredmény titka? — kérdeztem Dojčan László műhelyvezetőt. — Hogy egy hasonlattal éljek: néha megnézem a tv-ben a „Formula l“-es autóversenyeket. Az itt vetélkedő kocsik olyan technikai állapotban vannak, hogy minimális hibalehetőség mellett versenyeznek, s ha netalán mégis probléma adódik, a szerelők másodpercek alatt javítják ki a kisebb hibákat. Hát így vagyunk ezzel mi is. Kombájnjainkat a felkészülési időszakban úgy javítottuk ki, hogy az esetleges hibalehetőségek minimálisak legyenek. A betakarítás alatt viszont a lehető leggyorsabban igyekeztünk megjavítani a kisebb-nagyobb hibákat. Ottjártamkor a brigádtagok éppen a répa betakarításához szükséges gépeket javították. Titka István, Botlik István, Csépedi Lajos egy répakiszántó javítása közben mondotta, az aratás alatti munkalendületet most is tartani akarják. Ugyanis az őszi betakarítási munkálatok alaposan megviselik a gépeket, ami magával hozza azt, hogy a szerelőknek a félmegoldásokat el kell kerülniük. Száraz Ferenc, Száraz Vendel és Dojčan László mindhárman huszonévesek. Ennek ellenére már olyan szakmai ismeretekkel rendelkeznek, hogy a sok találékonyságot kívánó réparakodó javítása sem okoz számukra nagyobb gondot. Közben míg a három fiatal az említett gépet javította, megkérdeztem Száraz Vendelt: „Mi van akkor, ha megáll a tudomány, ha tanácstalanok maradnak egy géphiba fölött?“ — Ez rendszerint olyankor fordul elő, amikor egy hiányzó és nem beszerezhető alkatrészt kell valamilyen módon pótolnunk. Ilyen esetben öszszejön a kupaktanács, s megvitatja a (A szerző felvételei) problémát. Keits Józsi bácsi tarsolyában például mindig akadnak jó ötletek. Nemcsak Vendel, hanem többen is állították, hogy Keits József a brigád „ötletembere“. Ez valóban így van, hiszen számos olyan újítás fűződik nevéhez, amely az adottnál nagyobb figyelmet érdemelne. — Mikor születik az ötlet, a szikra? — kérdeztem az őszülő halántékú, hatodik X-ť taposó gépszerelőt. — Szükség esetén. Amikor látom, hogy valamit tenni kell) Egyszer például eljött utánam a műhelybe a szövetkezet vincellére 8 azt mondta: »Józsikám, de nagy szükségünk is lenne egy olyan műtrágyaszóróra, amely nem a talaj felszínére, de mélyebben, a tőkék közelébe adagolja a műtrágyát.« £s ezen az alapötleten addig gondolkodtam, míg meg nem született bennem a hidraulikus rendszerrel működő műtrágyaadagoló vázlatterve. A gépet elkészítettük, amely azóta már nélkülözhetetlen munkaeszköz a szőlészetben. Persze előrukkoltam én más újításokkal is, például Gatter-fürészekhez köszörűiét, csőhajlítót, és más hasonló munka- és segédeszközöket készítettem. Ezek után érdekelt a kédés: forgalmaznak minálunk például egy fentiekben említett típusú műtrágyaszórőt? Dojčan László műhelvvezető és Száraz István részleg-mechanizátor véleménye szerint nem, éppen ezért készítették. Vajon látták-e ezt a gépet újításokkal foglalkozó szakemberek, felterjesztették-e ezt Prágába a találmányi hivatalba? A válasz: „Nem. A mi céljainknak megfelel, hogy különben értékes-e ez a gép, nem tudjuk ...“ A válaszból inkább a túlzott szerénységet éreztem ki, mint vajmiféle titoktartást. Éppen ezért nem figyelmeztetőül, csupán ötletként megjegyezném: A gazdaság mechanizációs részlegén bizonyára akad olyan egyén, aki papírra tudja vetni, fényképet tud készíteni egy-egy újításról. S mivel egy szocialista brigád nemcsak egyéni, de társadalmi célokat is szolgál, ezeket az újításokat, dokumentumokat fel kellene terjeszteni a már említett szervek elé. Ugyanis lehet, olyan ötletről van szó, mely nemcsak egy gazdaságban, de más gazdaságokban is érvényesíthető lehetne. S ez bizony egyetlen szocialista brigádnak sem lehet közömbös. Végezetül még csak ennyit: A nagyikéri szerelők teljesítik a rájuk bízott feladatokat. Bízunk benne, hogy ez a szocialista brigád sem elégszik meg az eddig elért jó eredményekkel, s továbbra is növeli teljesítőképességét. KALITA GABOR Aratás után — őszi csúcs kezdetén A rožňavai (rozsnyói) járásban is több mint három hetet késett az aratás. Néhány gazdaság példája azonban igazolja, hogy ott. ahol ésszerűen kihasználták az alkalmas időt, ahol jó volt a munkaszervezés, ott az ismétlődő esőzések ellenére is aránylag rövid idő alatt takarították be a gabonát. Ezek közé a gazdaságok közé tartozik a gočaltovói, a plešiveci (pelsőci) a hrhovi (görgői) és a Dlhá Ves-i (hosszúszói) szövetkezet, ahol a munkaszervezés valóban körültekintő volt, a vezetők, a szövetkezetben dolgozó kommunisták feladatuk magaslatán állottak. A huszonhároméves val, Keits Józseffel. Balázsi Péter jó megértésben dolgozik idősebb társá-Mindamellett, hogy a gabonatermést igen nagy mértékben csökkentette a szeszélyes időjárás, a búzát, árpát, rozsot a gyakori szélviharok, esőzések még szemzés előtt lefektették, az imént említett gazdaságok még az ilyen nehéz körülmények között is elfogadható átlagokat értek el. Sajnos a járás többi gazdaságairól sok dicsérő szót nem mondhatunk el, mert a gyengébb átlagaikkal befolyásolták a járás 2,51 tonna átlagtermését, ami nem válik dicsőségére a rozsnyói járásnak. önkéntelenül vetődik fel a kérdés: vajon a járás mezőgazdasági üzemei tiszteletben tartották-e az előírt agrotechnikai szabályokat, megfelelő intézkedéseket foganatosítottak a búzahozamok, a tervben előirányzott célok elérésére? Ezekről a dolgokról váltunk szót Koleszár András mérnökkel, a jmi főmérnökével. — A tartalékok feltárása érdekében az aratás befejezése után mindazon tényezőkkel behatóan foglalkoztunk, amelyek a gabonatermesztés eredményességéhez vagy sikertelenségéhez vezettek — magyarázza a jmi főmérnöke. — Sajnos járásunknak nem minden gazdaságában tartották be a komplex agrotechnika követelményeit. Hivatkozhatnánk a hiányosan végzett biológiai leltározásokra, több gazdaságban elmulasztották a növényzet mechanikai kezelését, a betegségek és kártevők elleni védelmet. Nem térhetünk itt ki minden tényezőre, az a vezető dolgozó, aki egyben szakember is, ismeri földterületét, az ő feladata elsősorban a sok évi helyi tapasztalat figyelembevételével áz agrotechnikai műveletek megjelölése és ellenőrzése. Azt viszont megemlítjük, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani a talaj- és a magágy előkészítésére, a fajtakiválasztásra, az egyes fajták ésszerű elhelyezésére a vetésforgóban, valamint a betegségek és kártevők elleni védekezésre. Persze, a learatott gabonaföldeken a betakarítással a mezei munkálatok még nem értek véget. A tarlókon a legtöbb helyen ma is megengedhetetlenül nagy mennyiségű szalma hever. A végnélküli szalmacsíkok begyűjtőkocsikra várnak. A területek felszabadítását, a tarlószántást az agrotechnikai szabályok írják elő. Idejében hozzá kell kezdeni, hogy mielőbb hozzáláthassanak az őszi betakarítási munkálatokhoz, melyek ugyancsak komoly feladatok elé állítják a járás mezőgazdasági dolgozóit. — Milyen feladatok elvégzése hárul a járás mezőgazdasági üzemeire, dolgozóira az ősz folyamán? — érdeklődöm a jmi főmérnökétől. — Azzal kezdem, hogy az őszi hajrára idejében felkészültünk. Közismert, hogy rossz természeti adottságaink vannak. így az őszi búzánk 15,1 százalékát búza után vetjük, a talajt bőségesen ellátjuk tápanyagpótlókkal, elsősorban jól érett istállótrágyával. Jól bevált búzafajtákat vetünk. Csökkentjük a Mironovská és növeljük a Szolaris búzafajta vetésterületét. Felkészülünk a gabonafélék megdőlését okozó szártőbetegségek elleni védekezésre. Szeretnénk a tervezett 5750 hektár őszi búzát agrotechnikai határidőben elvetni. Legnagyobb problémát a silókukorica betakarítása, illetve silózása okozza. 2700 hektárról kell a silókukoricát begyűjteni, hétszáz hektárral többet a tavalyinál. A silózással egyidöben végezzük a rétek második kaszálását, valamint a tarlólóhere begyűjtését. A 640 hektár burgonya begyűjtését már megkezdtük. A burgonya szedésénél 2050 tanulóval számolunk, szerződést kötöttünk a járásunkban levő iskolásokkal. Természetesen a 14 burgonyakombájnt is dolgoztatni fogjuk. Kukoricát magra 521 hektáron vetettünk, ha fagyot nem kapunk, akkor jp termést takaríthatunk be. Akadnak problémák is, kevés nagyteljesítményű géppel és gépi felszereléssel rendelkezünk, sőt hiányos a pótalkatrészek ellátása is. A kombájnok nagyobb része a gabona aratása ideje alatt eléggé megrongálódott. Azokat meg kell javítani. — A sikeres gabonatermesztésnek fontos tényezője a jófajta vetőmagvak biztosítása. — Nagy gondot fordítottunk a fajtakiválasztásra, az egyes fajták ésszerű elhelyezésére. A vetőmagvakat a nyugat-szlovákiai kerületből biztosítottuk. Arra törekszünk, hogy a környezeti és a termesztőhelyi adottságokat a legjobban kihasználjuk, így a legmegfelelőbb fajtákat vetjük. Befejezésül még annyit, hogy a rozsnyói járásban az őszi csúcsi ideje alatt nagy gondot fordítanak a szocialista munkaversenyre. A silózás, talajelőkészítés, vetés, burgonya- és kukoricabetakarítás idejében való, jó minőségű elvégzését premizálási rendszer alkalmazásával segítik elő. Illés Bertalan Б ed gyre ereamenyeseoDen bh A Csilizradvány székhellyel működő Csilizköz Efsz vezetősége nagy figyelmet fordít a szocialista versenymozgalom kibontakoztatására, a dolgozók kezdeményezésének érvényre juttatására. A szövetkezet különböző munkaszakaszain összesen huszonöt szocialista brigád dolgozik kétszáznyolcvanhat taggal. A kollektívák közül tizennyolc már a szocialista brigádok bronz fokozatának tulajdonosa. A munkaközösségek tagjainak kezdeményezésére, a szövetkezet vezetőségének és az SZFSZ járási bizottságának támogatásával a dunaszerdahelyl járásban elsők között alakították inog a szocialista brigádok üzemi tanácsát. A tanács, melynek tagjai e brigádok vezetői, a kollektívák munkájának irányítását, közös akciók megszervezését tűzte ki főfeladatául. A megalakítás óta eltelt egy év alatt a tanács a szövetkezet támogatásával nagyon eredményes munkát végzett. A brigádtagok részére tanulmányutat szerveztek. Tevékenységükből nem hiányzott a közös kirándulás és színházlátogatás sem. Nagy gondot fordítanak a brigádok belső szervezeti életének kialakítására. A brigádtanács nevéhez fűződik a Szapon (Palkovičovon) megrendezett képzőművészeti kiállítás megszervezése is. A kiállítás keretében egy, a Csallóközben élő és alkotó fiatal festőművész, Almássi Róbert festményei kerültek bemutatásra. A kiállítás iránti élénk érdeklődést igazolja az a tény, hogy a kiállításnak közel ötszáz látogatója volt, közülük több mint kettőszáz a csilizközi szövetkezet brigádjainak tagja. Meghirdették a „Legjobb brigádnaplódért folyó versenyt, melynek célja a brigádokat arra ösztönözni, hogy tevékenységüket a brigádnaplóban örökítsék meg. A tizenöttagú brigádtanács és a szövetkezet vezetősége a szocialista brigádok tevékenységén keresztül a szövetkezet tagságát a jobb munka- és életkörnyezet kialakítására serkenti. Tevékenységükkel a „Szocialista módon dolgozni, szocialista módon élni“ jelszó megvalósításának feltételeit igyekeznek megteremteni. Vörös (Wörgy Almássi Róbert festőművész képkiállítását a csilizközi szövetkezel szocialista brigádjainak tagjai nagy számban tekintették meg. (A szerző felvétele)
