Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-09-16 / 37. szám
SZABAD FÖLDMŰVES ,1978. szeptember 16. Uj sportlétesítmény öt esztendővel ezelőtt — 1973-ban —, amikor a marcelováí (Mercelháza) Hnb tanácsa úgy döntött, hogy a község sport fejlesztésének érdekében egy korszerű sportstadion építését kezdi meg, talán nem is gondolt arra, hogy milyen nagy fába vágja a fejszéjét. Annál is inkább, mert a munkálatok „oroszlánrészét“ a „Z“ akcióban kellett elvégezni. A község vezetői azonban nem riadtak vissza a nehézségtől, mert a múltban már komolyabb problémákkal is megbirkóztak. Éppen ezért bíztak abban, hogy a jelenlegi nehézségeket is sikeresen oldják meg. És valóban így is történt! Az egész akciót három szakaszra tervezték. Az első szakaszban a labdarúgópályák készültek el. Egy gyeptéglával füvesített és egy salak pálya, amelyeknek nincs párja a komárnói járásban. Az edzőpályát ívlámpák szegélyezik, ami lehetővé teszi az edzések késő estig való végzését. A hiba azonban ott kezdődik, hogy a játékosok nem szívesen veszik igénybe a salakpályát, mert szívesebben edzenek a zöld gyepen, ami viszont a pálya talajának rovására megy. György András pályagondnok minden igyekezetére szükség van, hogy a pálya talaja mindig megfeleljen a követelményeknek. A rendszeres öntözésre, a fű nyírására azért van szükség, hogy a száraz időben a fű ne égjen ki, a gyökerek minél tömörebbek legyenek. Az akció második szakaszában kezdték meg a lelátó építését, amely alatt elhelyezést nyertek az öltözők, zuhanyozók és további szociális helyiségek. Ezzel már végeznek és ezután kerül sor a bejárati rész építésére, amely modern stílusban épül. Két ellentétes irányú ferde pilléren nyugszik majd a tetőszerkezet, s ott lesz a két pénztárfülke, a bejárók, a büfé. Különbejárat épül a játékvezetők számára. Ezzel egyidőben kezdik meg a kispályák építését — röplabda-, kosárlabda-, kézilabda- és atlétikai pálya kap majd helyet a stadionban. A község fiataljai válogathatnak majd a sportágak közül, s mindenki a számára megfelelőbb ágban fejlesztheti tudását, tehetségét, rátermettségét. Ján Kozák hnb-elnök szerint az év végéig szeretnék befejezni az építési munkálatokat, hogy az új'sportlétesítményt teljesen kész állapotban átadhassák rendeltetésének. Továbbá azt is tervezik, hogy a jövő évtől kezdve minden vasárnap délelőtt kilenc órától egy zenekar játszik majd a sportstadionban. A munkálatok harmadik szakaszba léptek. A község dolgozói, a szövetkezet építési csoportjának tagjai jó munkát végeztek és az új sportlétesítményre büszkék lehetnek. A község fiataljainak pedig meg kell becsülni a birtokukba kerülő berendezéseket, amelyeket a község vezetői sok gond közepette hoztak létre. Az egész akcióra, fordított öszeg meghaladja a 6 millió koronát. Bízunk abban, hogy a befektetett tőke kamatostul megtérül, mert a község fiataljai már nemcsak a labdarúgásnak fognak hódolni, hanem a kispályás sportoknak is. Éppen ezért érdemelnek dicséretet a község vezetői, akik szívügyüknek tekintik a község sportéletének fejlesztését! Andriskin József Mint minden évben, az idén is a nagyközönség előtt „vizsgáznak“ lovaink. Ebben a szezonban azonban máson van a hangsúly. Lovasainknak „érettségi bizonyítványt“ kell szerezniük. Ez az év a minőségi lovaglás ideje. A moszkvai olimpia küszöbén állunk. A hátralevő két év bizony nem sok idő ahhoz, hogy a még meglevő fogyatékosságokat képesek legyünk a verseny napjáig kiküszöbölni. Érthető ezért, hogy az idei versenyekre különös figyelmet kell fordítani. Nem kis gondot okoz e nemes, egészséges, szép és hasznos sportágazat szervezőinek, edzőinek és lovasainak. Ha tényleg azt akarjuk, és nem csak üres beszéd marad, hogy 1980-ban is a győztesek között szerepeljünk, vagy mint 1928-ban, ismét megszerezzük az olimpiai babérkoszorút, „meg kell húznunk a nadrágszíjat“. Az idei szlovákiai első lóverseny eredményét részben a szaklapok híradásaiból ismerjük. A bratislavai STS rendezésében Glatz jó példát mutatott. Az első galoppversenyen is ismert lovasunknak, Chaloupka Václavnak a sikere kezdetnek jó volt. Ma már azt is tndjnk, hogy az április 14—15-én megtartott versenyen hazai, somorjai lovasoké volt az elsőség. Meglepő győzelmet aratott a somorjai ló, Baraj hátán Chytych. Kevesen tudják, hogy ebben az évben kerek 100 esztendeje annak, hogy 1878-ben magyar lovas, gróf Festetich volt az első, aki Brigand nevű angol telivér lovával bebizonyította a világnak, hogy lóra termett nemzet a magyar. Hármas győzelmével írta be nevét a lósport történelmébe. Utána 1891—94 és 1896-ban hármas győzelmet aratott az első félvér is. Neve Lady Anne. Hosszabb idő eltelte után végre hazai nagy győzelem született. Felejthetelen emlékű lovasunk, néhai Ventura, kiváló lova Eliot hátán az 1928. évi olimpián megszerezte a dicsőséget hazánknak is. Érdemes itt megjegyezni, hogy 1976-ig a svédek ötször, a szovjetek négyszer, a németek és a svájciak kétszer tudtak csak olimpiai győzelemmel dicsekedni. Majd felmerül egy újabb csillag. Szovjet ló, a neve Epigraf. 1957 — 1960—1971-ben ünnepelte sikereit a sportvilág. Ennyit talán dióhéjban a múltból, térjünk vissza a jelenbe, a Steple chase nagymesterhez, Chalnupkához. Hazai versenyeknél neve öszszeforr a lósport ágazatával. A Turf klub által 1972-ben a „CSSZ Turf lovának“ elnevezett Korok nevű paripája hátán 40 rajtban 642 300 Kés jövedelmet biztosított e sportágazatnak. Fő érdeme az idomitási képességében rejlik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, Több helyen tapasztaltam: vala- B hogy nem szeretjük kifüggeszteni hollétünk Írásos jelét: Itt vagyunk, ezt csináljuk, kedves halandó, ha netán szükséged lenne szolgálatainkra, könnyen ránk találsz. Teszem azt, ez a problémamentes „rátalálás“ egy könyvtárnak igazán szívügye lehetne ... — Ha a mi cégjelzésünkre gondol, akkor azt megtalálhatja, mert a he-' lyi nemzeti bizottság épületén a mi táblánk is ott található — felelte’ Varga Zsuzsanna, a fifakovói városi könyvtár vezetője az okoskodásomra. W —- w -mint az, hogy Korok jobb melső lábára születésétől kezdve beteg volt, és ennek ellenére a dreszura következtében a legnehezebb versenyeken is hihetetlen könnyen szerezte meg az elsőséget. Ez a nagyszerű paripa ma már a Židlochovicei Méntelepen gondoskodik „örököseiről“. Hiba .volna, ha nem említeném meg Chaloupka edzőjének nevét, Klapala alezredest, a fent írt méntelep akkori dolgozóját. Nos, a szerencse azonban változó. Két év sem kellett ahhoz, hogy 1974-ben a pardubicei nagy lóverseny 100 éves évfordulóján rendezett versenyen egy újabb meglepet'és érje a lóverseny kedvelőit, áens Józseffel és Mór nevű lovával találkoztunk. Az első versenyt, mint írtam, ismét Chaloupka nyerte meg. Felmerül a kérdés, vajon a lovassportban az elsőséget megtartani, vagy elveszteni csakugyan olyan nehéz? Erre a kérdésre is nehéz megfelelni egy pár sorban. Talán a Szovjetunió érdemes mesterlovasának, Levinnek a Jazdectvo 1976. évi számában Gejmovsky mérnöknek „Budeme na olympiáde?“ (Az olimpián leszünk?) című írása felelhet meg. Szerinte: „A nemzetközi versenyekre alkalmas lónak egészségesnek, erősnek, jó testalkatúnak és főleg jól idomítottnak, kb. hatévesnek keli lennie“. Ezek közül is ki kell választani a legjobbakat és tovább kell idomítani őket. Az idomítást igen nagy körültekintéssel, finomsággal, érzéssel szükséges végezni, minden gorombaságot .durvaságot kerülve. Ostort csak akkor lehet használni, ha a lovat figyelmeztetni kell arra, hogy itt az ideje, hogy összeszedje magát. Fontos, hogy a lótól csak azt kívánjuk meg, amit teljesítőképessége, főként testalkata (nyaka, háta, lábai) megenged. Mindezt jól tudták már elődeink is. Érthetetlen azonban az, hogy a lósport sikerének alapjára, a győzelem ábécéjére még ma is kevés gondot fordítunk. Különösen fontos ez ebben a sportágazatban, ahol a sport eszköze intelligens állat, mely engedelmes, de lehet agresszív, engedetlen is, számtalanszor tapasztaltuk a versenyeken, mint komoly sérülések, balesetek okozóját. Kétségtelen ezért, hogy anatómiáját, testalkatát szükséges megismerni ahhoz, hogy a törvényeink által megkívánt és szükséges ismeretterjesztés fejlesztésének eleget tehessünk. A ló anatómiájára mind a lóversenyek sikeréhez, mind a lovak kiértékeléséhez, az ezzel kapcsolatos híradásokhoz feltétlenül szükség van. Ezeket azonban egy további cikkem keretében ismertetem. KMOSKO LÄSZLÖ mérnök — Igen pici táblácska, több más tábla társaságában ... — Igen. Bent az épületben viszont a könyvtár bejáratán... Valóban csak a kölcsönzési idő van kiírva... Megígérhetem, a jövőben észrevehetőbben jelöljük majd hollétünket. — S ha már az idetalálásról esett szó, a könyvtár vezetőjének jogán említést tehetne könyvtáruk látogatottságáról? — Ezt két szemszögből világítanám meg. Ha figyelembe vesszük azt, hogy aránylag szűkös helyen dolgozom egy alkalmazottal, akkor azt mondhat-' nánk, hogy olvasótáborunk számbeli viszonylatban kielégítő. Ha a város összlakosságához viszonyítjuk könyvtárunk látogatottságát, akkor viszont rossz a helyzetünk. Említenék egykét számot. Tervünk szerint az idén ezerötszáz állandó olvasót kellene beszerveznünk, s ezt a tervet remélhetőleg teljesítjük. Persze egy 26 ezer kötettel rendelkező könyvtár jobb körülmények esetén, megfelelő személyzettel több ezer olvasót is bátran fogadhatna. — Bizonyára korcsoportok szerint is megoszlik az ide látogató olvasóközönség, és érdeklődési körük is valószínűleg különböző? — Igen. Tizenhat éves korig a fiatalok körében nagy sikerük van az ifjúsági regényeknek. Tizenhat húsz év között rendszerint csak a kötelező olvasmány, s a könnyebb krimi imponál. Az irodalmi és a műszaki irányzatú kiadványok főleg a húsz éven felüli olvasóinkat érdeklik. Nagyon elszomorító, hogy a lírai hangvételű alkotások, versek, a fiatal vagy középkorú egyének kis csoportját vonzzák. Ez talán a technika uralkodó mivoltának a rovására írható. Az idősebb, nyugdíjas olvasóink rendszerint a szépirodalmi kiadványokat kedvelik, melyek történelmi eseményeket tárnak fel — neves írók tolmácsolásában. — Egy könyvtár működése akkor tekinthető jónak, ha a legújabb kiadványokat rugalmasan, gyorsan tudja olvasói kezébe adni. ä különböző szintű labdarúgó” bajnokságokban javában tart a pontokért folytatott küzdelem. Ezúttal olyan együtteseket mutatunk be, amelyek az Őszi idényt felsőbb osztályokban kezdték. A öebovcei (Csáb) Vinohrad sportegyesület labdarúgó-csapata immár második alkalommal szerepel a kerületi bajnokság I. В osztályában. No, de ne vágjunk a dolgok elébe ... Jakab Ferenc fiatal pedagógust, a sportegyesület elnökét, egy személyben a csapat edzője is, kértük meg, hogy jellemezze az eddig megtett utat. — Az 1977/78-as labdarúgó-bajnokság „első félidejében“, vagyis az őszi szezonban a vártnál gyengébben szerepelt csapatunk. Így aztán érthető, hogy nagy hangsúlyt fektettem a téli felkészülésre. Örömmel újságolhatom, hogy a játékosok teljes mértékben azonosultak elképzelésemmel, rendszeresen megjelentek az edzéseken, becsületesen teljesítették az edzési gyakorlatokat. Ez tükröződött a tavaszi szereplésünkben is. Igaz, szoros küzdelemben, de mi kerültünk ki — Valóban. Ogy hiszem, ezen a téren olvasóink igazán nem panaszkodhatnak. Ez évben a helyi nemzeti bizottság 23 ezer koronával járult hozzá a könyvtár fenntartásához, amiből új könyveket Is vásárolunk. A járási könyvtárból viszont évente körülbelül 5 ezer kötetet kapunk, könyvállományunk fel újításának céljából. Mivel hivatásomnál fogva figyelem a kiadásra kerülő könyveket, a „sikerlista“ regényeit, állíthatom, nem sóik idő telik el addig, amíg ezeket a köteteket nekünk is leszállítják. Emellett hatvan féle folyóiratot, havi és hetilapot Is járatunk. Ebben a bő választékban megtalálható a Kortárs, az Új Írás, az Új Tükör, az Űj Szó, az Irodalmi Szemle, a Nő, a Szabad Földműves stb. — Beszélgetésünk folyamán a gyermekolvasókról bővebben még nem esett szó. — Nem! Ez persze olyan témakör, hogy órák hosszat lehetne róla társalogni------- Mi, könyvtári szakemberek, nagyon jól tudjuk, az irányító felnőttön múlik az, hogy jelképesen szólva hogyan adja a gyermek kezébe a könyvet. Ugyanis a gyermeket nemcsak járni, beszélni kell megtanítani, de az olvasás sZeretetére is. S ez az a pont, ahol kedvezőtlen körülmények következtében mi vajmi keveset tehetünk. Én hiába lelkesedem, hiába tervezem el, hogy például tanítók közreműködésével hetente egy-két alkalommal összehívok húsz gyereket a könyvszeretetre való játékos nevelés céljából, erre egyszerűen nincs helyünk, módunk. Pedig nagy szükség lenne rá. A könyvtál’ hangulat, az érdeklődés felkeltése beleolthatná a gyermekbe azt, hogy van lehetősége kedvére való könyvek olvasására, hogy minden könyv másmás világot jelent, melyek felismerése könnyebbé teszik majd útját az élet buktatói között. — A járási könyvtárban jelezték, valamikor szaktanácsadóként járta a járás falvait, könyvtárakat szervezett, segített munkájukban. Így jó áttekintéssel rendelkezik a falusi könyvtárak munkájával, az itt élő emberek olvasottságával kapcsolatban. — Tapasztalataim vannak, s mivel csak őszintén szeretek beszélni, nyilatkozni, elmondom: engem mindig borzasztóan fel tudott háborítani az, amikor egy-egy falusi funkciós ilyen véleményt mondott: „Az emberek nagyon keveset olvasnak. Mert ugye lefoglalja őket a munkaidő után a család, a kert, az építkezés.“ Persze mikor arról esett szó, mit tud a falu tenni annak érdekében, hogy a mi segítségünkkel kialakíthassanak egy szép könyvtárat, a helyzet javulása érdekében, mindenki mélyen hallgatott. Hogy miért, sok esetben képtelen voltam megérteni. Varga Zsuzsanna: „A legújabb kiadványokat aránylag időben tudjuk olvasóink rendelkezésére bocsátani.“ (A szérző felvétele) Mi is kell ahjioz, hogy egy közepes színvonalú, jó szervezőképességű falusi vezető, egy-két tágas helyiség, vagý olcsón felvásárolt vidéki ház, polcok, könyvek s egy lelkes könyvtáros, aki fel tudja kelteni az emberek figyelmét, aki könyvtáros' zsargonnal élve tálalni tudja a könyvet. Hogy ezt meg lehet szervezni, példákat is tudnék említeni. Irányító szervező munkánk alkalmával több kis falucska vezetőjének, lakóinak támogatásával impozáns, minden igényt kielégítő könyvtárat alakítottunk ki. Akadtak persze nagyobb, tehetősebb falvak, ahol a befeléfordultság következtében, támogatás nélkül képtelenek voltunk célt elérni, mely községek könyvtárai továbbra is megmaradtak az egy-két szekrénybe bezárt, elavult könyvek színvonalán. De szerencsére sokkal több a jő példa mint a rossz, sokkal több az a falusi ember, aki szabad idejében nagyon sokat olvas, aki szívesen látogatja — lehet az ő segítségével létesült — lakóhelyéhez közel eső könyvtárat. — Visszakanyarodva a fülek! könyvtárhoz, ezzel kapcsolatban is ejtett egy-két panaszos szót. Reménykedik a javulásban? — Láthatja, a helyszűke korlátozza tevékenységünket. De bíztató az, hogy ezt a helyi vezetőség is észrevette, s megígérte, ha a lehetőségek adódnak rá, hamarosan változtatnak ezen a mostoha helyzeten. KALITA GABOR ЩЯШ ч . Felsőbb osztályban győztesen, ami egyben azt is jelenti, hogy községünk labdarúgásának történetében csapatunk már második alkalommal veheti fel a versenyt a kerületi bajnokság I. В osztályának csapataival. — Amint hallottam, az első kerületi színtű szereplésük csak nagyon rövid ideig tartott. Miként tekint a mostani szereplésük elé? — Mindenesetre reménykedem. Nagyon szeretném, ha megállnánk a helyünket. A játékosok lelkesedésével, küzdeniakarásával általában elégedett vagyok, de az őszi küzdelmekben az eddiginél még többet kell nyújtaniuk a fiúknak, mert nagyon sóik múlik a sikeres rajton. — Egy csapat továbbjutása önkéntelenül is változást eszközöl ki a „költségvetésben“. Milyen anyagi támogatásban részesül a csapat? — Eddig mindenekelőtt a helyi nemzeti biztosságtól kaptuk a legna■a .c я ■a я ö e > !a gyobb anyagi támogatást, de a szövetkezet támogatását is élvezzük. Társadalmi munkával a játékosok is nagyban hozzájárulnak a csapat anyagi alapjának megszilárdításához. Reméljük kellő erkölcsi és anyagi támogatásban részesülnek majd a csábi labdarúgók és sikerrel képviselik járásukat a kerületi bajnokságban. Bodzsár Gyula * Régi vágyuk teljesült a kvetná! fKéty) futballistáknak, szurkolóknak, öt éven keresztül az elsők között szerepeltek a lévai járás harmadik osztályának déli csoportjában, csak éppen az áhított első helyet nem sikerült megszerezniük. Pedig még idegen edzőkkel is próbálkoztak. Hiába. Tavaly aztán Kábái Ernő vette át a csapat irányítását, s végre megtört a jég. ötpontos előnnyel végeztek az első helyen, s már a járási bajnokság második osztályában szerepelhetnek. Kábái Ernőről még el kell mondani, hogy őmaga sohasem futballozott, de él-hal a fociért. Emlegetik, hogy a szomszéd faluban volt egy ember, aki évekkel ezelőtt eladta a tehenét és a pénzen felszerelést vásárolt. Azt hiszem ő is meghozna bármilyen anyagi áldozatot, ha az a csapat javát szolgálná. Erre azonban nincs szükség, hiszgn az egyesített „Béke“ Efsz szinte minden támogatást megad. Csak azt fájlalják, hogy öltözőjüket, melyet átmenetileg — már két éve — borbélyüzletté alakítottak át, még mindig nem kapták vissza. Pedig az építésen nagyon sok társadalmi munkát végeztek. A falu sportszerető közönségé kíváncsian és bizakodva várja a jó folytatást. Reméljük nem fognak csalódást okozni és а II. osztályban is megállják a helyüket. Vank Eriió'
