Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-09-16 / 37. szám

SZABAD FÖLDMŰVES ,1978. szeptember 16. Uj sportlétesítmény öt esztendővel ezelőtt — 1973-ban —, amikor a marcelováí (Mercelháza) Hnb tanácsa úgy döntött, hogy a köz­ség sport fejlesztésének érdekében egy korszerű sportstadion építését kezdi meg, talán nem is gondolt arra, hogy milyen nagy fába vágja a fejszéjét. Annál is inkább, mert a munkálatok „oroszlánrészét“ a „Z“ akcióban kel­lett elvégezni. A község vezetői azon­ban nem riadtak vissza a nehézség­től, mert a múltban már komolyabb problémákkal is megbirkóztak. Éppen ezért bíztak abban, hogy a jelenlegi nehézségeket is sikeresen oldják meg. És valóban így is történt! Az egész akciót három szakaszra tervezték. Az első szakaszban a lab­darúgópályák készültek el. Egy gyep­téglával füvesített és egy salak pálya, amelyeknek nincs párja a komárnói járásban. Az edzőpályát ívlámpák sze­gélyezik, ami lehetővé teszi az edzé­sek késő estig való végzését. A hiba azonban ott kezdődik, hogy a játéko­sok nem szívesen veszik igénybe a salakpályát, mert szívesebben edzenek a zöld gyepen, ami viszont a pálya talajának rovására megy. György András pályagondnok minden igyeke­zetére szükség van, hogy a pálya ta­laja mindig megfeleljen a követelmé­nyeknek. A rendszeres öntözésre, a fű nyírására azért van szükség, hogy a száraz időben a fű ne égjen ki, a gyö­kerek minél tömörebbek legyenek. Az akció második szakaszában kezd­ték meg a lelátó építését, amely alatt elhelyezést nyertek az öltözők, zuha­nyozók és további szociális helyisé­gek. Ezzel már végeznek és ezután kerül sor a bejárati rész építésére, amely modern stílusban épül. Két el­lentétes irányú ferde pilléren nyug­szik majd a tetőszerkezet, s ott lesz a két pénztárfülke, a bejárók, a büfé. Különbejárat épül a játékvezetők számára. Ezzel egyidőben kezdik meg a kispályák építését — röplabda-, ko­sárlabda-, kézilabda- és atlétikai pá­lya kap majd helyet a stadionban. A község fiataljai válogathatnak majd a sportágak közül, s mindenki a szá­mára megfelelőbb ágban fejlesztheti tudását, tehetségét, rátermettségét. Ján Kozák hnb-elnök szerint az év végéig szeretnék befejezni az építési munkálatokat, hogy az új'sportléte­sítményt teljesen kész állapotban át­adhassák rendeltetésének. Továbbá azt is tervezik, hogy a jövő évtől kezdve minden vasárnap délelőtt ki­lenc órától egy zenekar játszik majd a sportstadionban. A munkálatok harmadik szakaszba léptek. A község dolgozói, a szövet­kezet építési csoportjának tagjai jó munkát végeztek és az új sportlétesít­ményre büszkék lehetnek. A község fiataljainak pedig meg kell becsülni a birtokukba kerülő berendezéseket, amelyeket a község vezetői sok gond közepette hoztak létre. Az egész ak­cióra, fordított öszeg meghaladja a 6 millió koronát. Bízunk abban, hogy a befektetett tőke kamatostul megtérül, mert a köz­ség fiataljai már nemcsak a labdarú­gásnak fognak hódolni, hanem a kis­pályás sportoknak is. Éppen ezért ér­demelnek dicséretet a község vezetői, akik szívügyüknek tekintik a köz­ség sportéletének fejlesztését! Andriskin József Mint minden évben, az idén is a nagyközönség előtt „vizsgáznak“ lo­vaink. Ebben a szezonban azonban máson van a hangsúly. Lovasainknak „érettségi bizonyítványt“ kell szerez­niük. Ez az év a minőségi lovag­lás ideje. A moszkvai olimpia küszö­bén állunk. A hátralevő két év bi­zony nem sok idő ahhoz, hogy a még meglevő fogyatékosságokat képesek legyünk a verseny napjáig kiküszö­bölni. Érthető ezért, hogy az idei ver­senyekre különös figyelmet kell for­dítani. Nem kis gondot okoz e nemes, egészséges, szép és hasznos sport­ágazat szervezőinek, edzőinek és lo­vasainak. Ha tényleg azt akarjuk, és nem csak üres beszéd marad, hogy 1980-ban is a győztesek között szere­peljünk, vagy mint 1928-ban, ismét megszerezzük az olimpiai babérkoszo­rút, „meg kell húznunk a nadrágszí­jat“. Az idei szlovákiai első lóverseny eredményét részben a szaklapok hír­adásaiból ismerjük. A bratislavai STS rendezésében Glatz jó példát muta­tott. Az első galoppversenyen is is­mert lovasunknak, Chaloupka Václav­­nak a sikere kezdetnek jó volt. Ma már azt is tndjnk, hogy az április 14—15-én megtartott versenyen hazai, somorjai lovasoké volt az elsőség. Meglepő győzelmet aratott a somorjai ló, Baraj hátán Chytych. Kevesen tudják, hogy ebben az év­ben kerek 100 esztendeje annak, hogy 1878-ben magyar lovas, gróf Festetich volt az első, aki Brigand nevű angol telivér lovával bebizonyította a világ­nak, hogy lóra termett nemzet a ma­gyar. Hármas győzelmével írta be nevét a lósport történelmébe. Utána 1891—94 és 1896-ban hármas győzel­met aratott az első félvér is. Neve Lady Anne. Hosszabb idő eltelte után végre hazai nagy győzelem született. Felejthetelen emlékű lovasunk, néhai Ventura, kiváló lova Eliot hátán az 1928. évi olimpián megszerezte a di­csőséget hazánknak is. Érdemes itt megjegyezni, hogy 1976-ig a svédek ötször, a szovjetek négyszer, a néme­tek és a svájciak kétszer tudtak csak olimpiai győzelemmel dicsekedni. Majd felmerül egy újabb csillag. Szovjet ló, a neve Epigraf. 1957 — 1960—1971-ben ünnepelte sikereit a sportvilág. Ennyit talán dióhéjban a múltból, térjünk vissza a jelenbe, a Steple chase nagymesterhez, Chalnup­­kához. Hazai versenyeknél neve ösz­­szeforr a lósport ágazatával. A Turf klub által 1972-ben a „CSSZ Turf lo­vának“ elnevezett Korok nevű paripá­ja hátán 40 rajtban 642 300 Kés jöve­delmet biztosított e sportágazatnak. Fő érdeme az idomitási képességében rejlik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, Több helyen tapasztaltam: vala- B hogy nem szeretjük kifüggesz­teni hollétünk Írásos jelét: Itt va­gyunk, ezt csináljuk, kedves halandó, ha netán szükséged lenne szolgála­tainkra, könnyen ránk találsz. Teszem azt, ez a problémamentes „rátalálás“ egy könyvtárnak igazán szívügye le­hetne ... — Ha a mi cégjelzésünkre gondol, akkor azt megtalálhatja, mert a he-' lyi nemzeti bizottság épületén a mi táblánk is ott található — felelte’ Varga Zsuzsanna, a fifakovói városi könyvtár vezetője az okoskodásomra. W —- w -mint az, hogy Korok jobb melső lábá­ra születésétől kezdve beteg volt, és ennek ellenére a dreszura következ­tében a legnehezebb versenyeken is hihetetlen könnyen szerezte meg az elsőséget. Ez a nagyszerű paripa ma már a Židlochovicei Méntelepen gon­doskodik „örököseiről“. Hiba .volna, ha nem említeném meg Chaloupka ed­zőjének nevét, Klapala alezredest, a fent írt méntelep akkori dolgozóját. Nos, a szerencse azonban változó. Két év sem kellett ahhoz, hogy 1974-ben a pardubicei nagy lóverseny 100 éves évfordulóján rendezett versenyen egy újabb meglepet'és érje a lóverseny kedvelőit, áens Józseffel és Mór nevű lovával találkoztunk. Az első versenyt, mint írtam, ismét Chaloupka nyerte meg. Felmerül a kérdés, vajon a lo­vassportban az elsőséget megtartani, vagy elveszteni csakugyan olyan ne­héz? Erre a kérdésre is nehéz meg­felelni egy pár sorban. Talán a Szov­jetunió érdemes mesterlovasának, Le­­vinnek a Jazdectvo 1976. évi számá­ban Gejmovsky mérnöknek „Budeme na olympiáde?“ (Az olimpián le­szünk?) című írása felelhet meg. Sze­rinte: „A nemzetközi versenyekre al­kalmas lónak egészségesnek, erős­nek, jó testalkatúnak és főleg jól ido­mítottnak, kb. hatévesnek keli len­nie“. Ezek közül is ki kell választani a legjobbakat és tovább kell idomí­tani őket. Az idomítást igen nagy kö­rültekintéssel, finomsággal, érzéssel szükséges végezni, minden goromba­ságot .durvaságot kerülve. Ostort csak akkor lehet használni, ha a lovat fi­gyelmeztetni kell arra, hogy itt az ideje, hogy összeszedje magát. Fontos, hogy a lótól csak azt kíván­juk meg, amit teljesítőképessége, fő­ként testalkata (nyaka, háta, lábai) megenged. Mindezt jól tudták már elődeink is. Érthetetlen azonban az, hogy a lósport sikerének alapjára, a győzelem ábécéjére még ma is kevés gondot fordítunk. Különösen fontos ez ebben a sportágazatban, ahol a sport eszköze intelligens állat, mely enge­delmes, de lehet agresszív, engedetlen is, számtalanszor tapasztaltuk a ver­senyeken, mint komoly sérülések, bal­esetek okozóját. Kétségtelen ezért, hogy anatómiáját, testalkatát szüksé­ges megismerni ahhoz, hogy a törvé­nyeink által megkívánt és szükséges ismeretterjesztés fejlesztésének eleget tehessünk. A ló anatómiájára mind a lóversenyek sikeréhez, mind a lovak kiértékeléséhez, az ezzel kapcsolatos híradásokhoz feltétlenül szükség van. Ezeket azonban egy további cikkem keretében ismertetem. KMOSKO LÄSZLÖ mérnök — Igen pici táblácska, több más tábla társaságában ... — Igen. Bent az épületben viszont a könyvtár bejáratán... Valóban csak a kölcsönzési idő van kiírva... Meg­ígérhetem, a jövőben észrevehetőb­ben jelöljük majd hollétünket. — S ha már az idetalálásról esett szó, a könyvtár vezetőjének jogán említést tehetne könyvtáruk látoga­tottságáról? — Ezt két szemszögből világítanám meg. Ha figyelembe vesszük azt, hogy aránylag szűkös helyen dolgozom egy alkalmazottal, akkor azt mondhat-' nánk, hogy olvasótáborunk számbeli viszonylatban kielégítő. Ha a város összlakosságához viszonyítjuk könyv­tárunk látogatottságát, akkor viszont rossz a helyzetünk. Említenék egy­két számot. Tervünk szerint az idén ezerötszáz állandó olvasót kellene beszerveznünk, s ezt a tervet remél­hetőleg teljesítjük. Persze egy 26 ezer kötettel rendelkező könyvtár jobb kö­rülmények esetén, megfelelő személy­zettel több ezer olvasót is bátran fo­gadhatna. — Bizonyára korcsoportok szerint is megoszlik az ide látogató olvasó­­közönség, és érdeklődési körük is va­lószínűleg különböző? — Igen. Tizenhat éves korig a fia­talok körében nagy sikerük van az ifjúsági regényeknek. Tizenhat húsz év között rendszerint csak a kötele­ző olvasmány, s a könnyebb krimi imponál. Az irodalmi és a műszaki irányzatú kiadványok főleg a húsz éven felüli olvasóinkat érdeklik. Na­gyon elszomorító, hogy a lírai hang­vételű alkotások, versek, a fiatal vagy középkorú egyének kis csoportját vonzzák. Ez talán a technika uralko­dó mivoltának a rovására írható. Az idősebb, nyugdíjas olvasóink rendsze­rint a szépirodalmi kiadványokat ked­velik, melyek történelmi eseményeket tárnak fel — neves írók tolmácsolá­sában. — Egy könyvtár működése akkor tekinthető jónak, ha a legújabb kiad­ványokat rugalmasan, gyorsan tudja olvasói kezébe adni. ä különböző szintű labdarúgó­­” bajnokságokban javában tart a pontokért folytatott küzdelem. Ezúttal olyan együtteseket mutatunk be, ame­lyek az Őszi idényt felsőbb osztályok­ban kezdték. A öebovcei (Csáb) Vinohrad sport­egyesület labdarúgó-csapata immár második alkalommal szerepel a kerü­leti bajnokság I. В osztályában. No, de ne vágjunk a dolgok elébe ... Jakab Ferenc fiatal pedagógust, a sportegyesület elnökét, egy személy­ben a csapat edzője is, kértük meg, hogy jellemezze az eddig megtett utat. — Az 1977/78-as labdarúgó-bajnok­ság „első félidejében“, vagyis az őszi szezonban a vártnál gyengébben sze­repelt csapatunk. Így aztán érthető, hogy nagy hangsúlyt fektettem a téli felkészülésre. Örömmel újságolhatom, hogy a játékosok teljes mértékben azonosultak elképzelésemmel, rend­szeresen megjelentek az edzéseken, becsületesen teljesítették az edzési gyakorlatokat. Ez tükröződött a ta­vaszi szereplésünkben is. Igaz, szoros küzdelemben, de mi kerültünk ki — Valóban. Ogy hiszem, ezen a téren olvasóink igazán nem panaszkodhatnak. Ez évben a helyi nemzeti bizottság 23 ezer koronával járult hozzá a könyv­tár fenntartásához, amiből új könyveket Is vásárolunk. A já­rási könyvtárból viszont éven­te körülbelül 5 ezer kötetet ka­punk, könyvállományunk fel újításának céljából. Mivel hiva­tásomnál fogva figyelem a ki­adásra kerülő könyveket, a „si­kerlista“ regényeit, állíthatom, nem sóik idő telik el addig, amíg ezeket a köteteket ne­künk is leszállítják. Emellett hatvan féle folyóiratot, havi és hetilapot Is járatunk. Ebben a bő választékban megtalálható a Kortárs, az Új Írás, az Új Tü­kör, az Űj Szó, az Irodalmi Szemle, a Nő, a Szabad Föld­műves stb. — Beszélgetésünk folyamán a gyermekolvasókról bővebben még nem esett szó. — Nem! Ez persze olyan té­makör, hogy órák hosszat le­hetne róla társalogni------- Mi, könyvtári szakemberek, nagyon jól tudjuk, az irányító felnőt­tön múlik az, hogy jelképesen szólva hogyan adja a gyermek kezébe a könyvet. Ugyanis a gyermeket nemcsak járni, beszélni kell megtanítani, de az olvasás sZere­­tetére is. S ez az a pont, ahol kedve­zőtlen körülmények következtében mi vajmi keveset tehetünk. Én hiába lel­kesedem, hiába tervezem el, hogy pél­dául tanítók közreműködésével heten­te egy-két alkalommal összehívok húsz gyereket a könyvszeretetre való játékos nevelés céljából, erre egysze­rűen nincs helyünk, módunk. Pedig nagy szükség lenne rá. A könyvtál’ hangulat, az érdeklődés felkeltése be­leolthatná a gyermekbe azt, hogy van lehetősége kedvére való könyvek ol­vasására, hogy minden könyv más­más világot jelent, melyek felismerése könnyebbé teszik majd útját az élet buktatói között. — A járási könyvtárban jelezték, valamikor szaktanácsadóként járta a járás falvait, könyvtárakat szerve­zett, segített munkájukban. Így jó át­tekintéssel rendelkezik a falusi könyv­tárak munkájával, az itt élő emberek olvasottságával kapcsolatban. — Tapasztalataim vannak, s mivel csak őszintén szeretek beszélni, nyi­latkozni, elmondom: engem mindig borzasztóan fel tudott háborítani az, amikor egy-egy falusi funkciós ilyen véleményt mondott: „Az emberek na­gyon keveset olvasnak. Mert ugye le­foglalja őket a munkaidő után a csa­lád, a kert, az építkezés.“ Persze mi­kor arról esett szó, mit tud a falu tenni annak érdekében, hogy a mi segítségünkkel kialakíthassanak egy szép könyvtárat, a helyzet javulása érdekében, mindenki mélyen hallga­tott. Hogy miért, sok esetben képte­len voltam megérteni. Varga Zsuzsanna: „A legújabb kiad­ványokat aránylag időben tudjuk olva­sóink rendelkezésére bocsátani.“ (A szérző felvétele) Mi is kell ahjioz, hogy egy közepes színvonalú, jó szervezőképességű fa­lusi vezető, egy-két tágas helyiség, vagý olcsón felvásárolt vidéki ház, polcok, könyvek s egy lelkes könyv­táros, aki fel tudja kelteni az embe­rek figyelmét, aki könyvtáros' zsar­gonnal élve tálalni tudja a könyvet. Hogy ezt meg lehet szervezni, példá­kat is tudnék említeni. Irányító szer­vező munkánk alkalmával több kis falucska vezetőjének, lakóinak támo­gatásával impozáns, minden igényt kielégítő könyvtárat alakítottunk ki. Akadtak persze nagyobb, tehetősebb falvak, ahol a befeléfordultság követ­keztében, támogatás nélkül képtele­nek voltunk célt elérni, mely közsé­gek könyvtárai továbbra is megma­radtak az egy-két szekrénybe bezárt, elavult könyvek színvonalán. De sze­rencsére sokkal több a jő példa mint a rossz, sokkal több az a falusi em­ber, aki szabad idejében nagyon so­kat olvas, aki szívesen látogatja — lehet az ő segítségével létesült — la­kóhelyéhez közel eső könyvtárat. — Visszakanyarodva a fülek! könyv­tárhoz, ezzel kapcsolatban is ejtett egy-két panaszos szót. Reménykedik a javulásban? — Láthatja, a helyszűke korlátozza tevékenységünket. De bíztató az, hogy ezt a helyi vezetőség is észrevette, s megígérte, ha a lehetőségek adód­nak rá, hamarosan változtatnak ezen a mostoha helyzeten. KALITA GABOR ЩЯШ ч . Felsőbb osztályban győztesen, ami egyben azt is jelenti, hogy községünk labdarúgásának tör­ténetében csapatunk már második al­kalommal veheti fel a versenyt a ke­rületi bajnokság I. В osztályának csa­pataival. — Amint hallottam, az első kerüle­ti színtű szereplésük csak nagyon rö­vid ideig tartott. Miként tekint a mos­tani szereplésük elé? — Mindenesetre reménykedem. Na­gyon szeretném, ha megállnánk a he­lyünket. A játékosok lelkesedésével, küzdeniakarásával általában elégedett vagyok, de az őszi küzdelmekben az eddiginél még többet kell nyújtaniuk a fiúknak, mert nagyon sóik múlik a sikeres rajton. — Egy csapat továbbjutása önkén­telenül is változást eszközöl ki a „költségvetésben“. Milyen anyagi tá­mogatásban részesül a csapat? — Eddig mindenekelőtt a helyi nemzeti biztosságtól kaptuk a legna­■a .c я ■a я ö e > !a gyobb anyagi támogatást, de a szö­vetkezet támogatását is élvezzük. Tár­sadalmi munkával a játékosok is nagyban hozzájárulnak a csapat anya­gi alapjának megszilárdításához. Reméljük kellő erkölcsi és anyagi támogatásban részesülnek majd a csá­bi labdarúgók és sikerrel képviselik járásukat a kerületi bajnokságban. Bodzsár Gyula * Régi vágyuk teljesült a kvetná! fKéty) futballistáknak, szurkolóknak, öt éven keresztül az elsők között sze­repeltek a lévai járás harmadik osztá­lyának déli csoportjában, csak éppen az áhított első helyet nem sikerült megszerezniük. Pedig még idegen ed­zőkkel is próbálkoztak. Hiába. Tavaly aztán Kábái Ernő vette át a csapat irányítását, s végre megtört a jég. ötpontos előnnyel végeztek az első helyen, s már a járási bajnokság má­sodik osztályában szerepelhetnek. Kábái Ernőről még el kell monda­ni, hogy őmaga sohasem futballozott, de él-hal a fociért. Emlegetik, hogy a szomszéd faluban volt egy ember, aki évekkel ezelőtt eladta a tehenét és a pénzen felszerelést vásárolt. Azt hiszem ő is meghozna bármilyen anyagi áldozatot, ha az a csapat javát szolgálná. Erre azonban nincs szük­ség, hiszgn az egyesített „Béke“ Efsz szinte minden támogatást megad. Csak azt fájlalják, hogy öltözőjüket, melyet átmenetileg — már két éve — bor­bélyüzletté alakítottak át, még min­dig nem kapták vissza. Pedig az épí­tésen nagyon sok társadalmi munkát végeztek. A falu sportszerető közönségé kí­váncsian és bizakodva várja a jó foly­tatást. Reméljük nem fognak csaló­dást okozni és а II. osztályban is meg­állják a helyüket. Vank Eriió'

Next

/
Thumbnails
Contents