Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-09-09 / 36. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. szeptember 9. Tapasztalataink a Solaris búzafajta és az SO-290 fajtajelölt termesztésében Búzatermesztésünk 1920-túl 1955-ig kereset fejlődött. Az átlagos terméshozam hektáronként csak 5—7 mázsával javult. 1955-től 1975-ig azonban a hozam megduplázódott. Búzából tavaly már elértük az 1951—1955 évek közötti szint két és félszeresét. Az őszi búza terméshozamának nagy fejlődését a rendszeres, nagyadagú műtrágyahasználat s a magas színvonalú gépesítés és a bőtermő új fajták hasznosításának javára írjuk. A műtrágyaadagok nagyarányú növelése lényeges változást hozott a búza növényélettani és növénykórtani vonatkozásában. Alkalmazása az egyik oldalon felére csökkentette az egységnyi termék (szárazanyag) előállításához szükséges vízszükségletet, de ugyanakkor növelte a megdőlés veszélyét és elősegítette néhány káros betegség nagyarányú elterjedését. Ilyen betegség a lisztharmat, valamint a gyökér, szártő, csíranövény és a kalászok fuzárlumos megbetegedése. A búzánál és egyéb növényeknél nálunk alkalmazott nagy műtrágyaadag, főleg nitrogén, nagyban elősegítette az említett betegségek új élettani változatainak gyors elszaporodását. Ez okozza, hogy a termesztésbe állított, aránylag egészséges új búzafajta 5—В év múlva teljesen elveszíti ellenállóképességét és terméshozama visszaesik. Minél Intenzívebb viszonyok között és minél nagyobb területen termesztenek egy-egy fajtát, annál nagyobb az új kórokozó változatok kifejlődésének és elterjedésének a veszélyei A termesztés színvonalának gyors emelkedése, a kórokozók hasonló fejlődése és elterjedése, gyors fajtaváltást tett szükségessé ahhoz, hogy a termésszintet fokozatosan emelhessük. A gyakori fajtaváltás, a fajták eltérő tulajdonsága és az abból eredő termesztéstechnikai igény megköveteli az új fajtákra vonatkozó ismeretanyag, tapasztalat gyors öszszegyűjtését, hogy ezzel a termesztő segítséget kaphasson az új fajta termőképességének gyors és jő hasznosítására. Nemesítő állomásunknak őszi búzából egy fajtája és egy fajtajelöltje szerepelt az idei köztermesztésben. Az 1976 őszén elismert Solaris fajtánkat harmincezer, az SO-290 jelzésű fajtajelöltet — amely a harmadik évben szerepel az állami fajtakísérletekben — megközelítőleg háromezer hektáron termesztették. A központi irányítás előzetes kalkulációja szerint a Solaris vetésterülete ez év őszén Szlovákiában eléri a búzaterület 17—18 százalékát. Vetőmagot — számolva a morva, cseh és magyarországi igényekkel — százezer hektárra készítettek elő. Természetesen a gazdaságok terméséből is kerül vetésre. A Solaris várható hazai vetésterületének terjedelme megköveteli, hogy az eddigi kísérletek eredményei és a termesztés tapasztalatai alapján rövid, általános érvényű tájékoztatót adjunk. Az általános érvényen túl akadnak különleges esetek, viszonyok Is. Ezeket az adott helyzetben kell kezelni, illetve megoldani. A Solaris ez idei ismert terméseredménye 26 és 89 mázsás hektárhozam között mozog. A termés alsó értékeinél nagy szerepe volt az agrotechnikai hibáknak, beleértve a növényi betegségekből eredő terméskiesést Is. Fajtaelismeréskor a Solarist a kukorica-termesztési övezet részére határozták meg, beleértve a répaövezet struktúráit, melegtalajú földjeit is. Besorolásától függetlenül ezt a fajtát azonban már a burgonya- és a hegyvidéki termesztési övezetekben is jó eredménnyel termesztették. A nagyüzemi termesztés kétéves tapasztalatai azt mutatják, hogy a Solaris még az ország északibb részében is jé eredménnyel termeszthető, ha a változott viszonyoknak megfelelően módosítjuk a fajta-agrotechnikát. A Solaris termőképessége ugyanakkor termesztés-technikai igénye is nagy. Ez a fajta jól képzett, a helyi természeti viszonyokat tökéletesen ismerő, a fejlődését állandóan figyelő és helyes beavatkozását foganatosító növénytermesztőket kíván. A Solaris agrotechnikai igényességét küllemi felépítése s élettani tulajdonsága határozza meg. A növény magassága 80—115 cm. Kalásza nagy. Átlagos kalászsúlya, közepes növénysűrűséggel 1,5—1,75 g. Bokrosodása közepesnél jobb, Nitrogénfelvevö és -hasznosító képessége nagy. Ebből adódik, hogy bőséges nitrogénellátással erősen bokrosodik, állományát túlsűríti, levélzete dús, szára magas és vékony lesz, ami korai megdőlést és kevés szemtermést eredményezhet. A Solaris fajta jó nitrogén-hasznosítását és termőpotenciáját csak úgy tudjuk megfelelően kihasználni, ha optimális növény-, illetve kalászszámot (500—600 m2-ként) alakítunk ki és a kalászok elérik a 1,5 g-os súlyt, azaz maghozamot. Optimális állománysűrűségét a helyi talajviszonyok és talajállapot, a vetési idő, a vetőmag mennyisége a nitrogénadagok ismeretében és arányával szabályozhatjuk, rugalmasan igazodva az időjáráshoz. A tavaly kiadott szlovák nyelvű termesztési útmutatóban szeptember 25 és október 5 közötti vetésnél, jó kelést feltételezve 4 millió, október 6 és 15 között 4,5 millió, október 16 és 20 között pedig 5 millió csírázó mag vetését ajánlottuk hektáronként. A roszabb kelési körülmények esetére a vetőmagot az egyes időszakokra megállapított 0,5 millióval javasoltuk megemelni. Általánosságban mást az idei őszre sem javasolhatunk, legfeljebb még erősebben kihangsúlyozni, hogy a kelés feltételeit és a kártevők előfordulását még gondosabban kell figyelni és a beavatkozást megfelelően alkalmazni.. Az első vetési időszakban, ha ideális a kelés és nincsenek kártevők, elég lehet a hárommillió csírázó mag is, de rögös, száraz talajba nem elegendő még az ötmillió sem! Ha talajunk nagyon száraz, ne vessünk, korán. Október 10-ike előtt semmi esetre se. A Solarisnál ritkán válik be a rossz talajművelést korrigálni akaró 5—6 milliós túlvetés. A fajta jó talajművelést, egyenletes kelést, ritkább, de egyenletes állományt kíván. A Solaris búzát ne vessük október 20-ika után! A Solaris vetésénél ajánlott az alacsonyabb vetési norma, de a megkövetelt egyenletes kelés érdekében is fontosnak tartjuk, hogy a mag egyenletes (4—5 cm) mélyen kerüljön a földbe. Ügyelni kell a vetőágy jó minőségére ás a vetési sebességre is! Előveteményei Idén is olyan elővetemények után adott a Solaris nagy átlagtermést, amelyek után jó talajmunkát lehetett végezni és a hátrahagyott nitrogén mennyiségével pontosan lehetett kalkulálni (árpa, silókukorica). Tavaly a lucerna-előveteményen az őszi és téli szárazság, valamint a kései N feltáródás rontott a helyzeten. Trágyázása A tavalyi termesztési útmutatóban ajánlott trágyaadagon általánosságban az idén sem kell változtatni. A foszforban és káliumban közepesen gazdag talajokon 70 q/ha szemterméshez — hatóanyagban — a következő adaggal számoltunk: Elövetemény N kg/ha P2O5 kg/ha K2O kg/ha Borsó utón Hároméves 85 115 150 lucerna után 75 110 130 Repce után Silókukorica 80 100 120 után Árpa és búza 115 110 135 után 120 120 150 A foszforban szegény talajokon 20—30 kg-mal hektáronként emeljük a foszfor adagját. A kállszegény talajokon pedig 40—50 kg-mal a tiszta káli adagját. Olyen előveteményeknél, amelyek alá Istállótrágyát adtunk (repce. silókukorica), számolnunk kell a búzának visszamaradó résszel is. Az évelő lucerna után nagy eltérést jelenthet a feltörés ideje és a csapadék mennyisége. A Solaris a déli, intenzívebb vidéken a többi fajtához viszonyítva a közepes és szárazabb jellegű talajokon jobb és biztosabb termést adott. A buja talajokon nitrogénbőség következtében hamarabb megdőlt. A száraz és sekély termőrétegü talajukon — ahol a Solaris részére erős tavaszi kondíciót alakítottak ki — a többi fajtával szemben meglepően jó eredmények születtek! Ilyen talajokon az öntözés is jó eredményt hozott. Kétszeri 30—40 mm-es mesterségesen kijuttatott vízadaggal helyenként csaknem megduplázták a gyenge talajok termését (Lehnice, Kráľová pri Send). Az öntözéshez hozzá kell még tenni, hogy az érés alatti borult, hűvös időjárás jótékonyan befolyásolta az öntözött gabona beérését, nem okozott depressziót, ami a napos időben gyakori. A Solaris búzánál a CCC és Retacel alkalmazása a megfelelő helyen és adagban jónak bizonyult. Nem kell ezeket alkalmazni azonban a szárazságra hajlamos talajokon. Ott amúgy sem fenyeget a megdőlés veszélye. A buja, jó vízforgalmú talajokon 2—3 kg-os adag 20—30 cm-rel csökkentette a növénymagasságot, szilárdította a szalmát, közvetve növelte a termést és a termésbiztonságot. A strukturálatlan, hideg talajokon a CCC alkalmazása azért is fontos, mert késlelteti a kalászképződés idejét, illetve áttolja a melegebb időszakra. Így ezeken a talajokon is nagy kalászok képződnek. A Solaris lisztharmat- és rozsda-ellenállósága továbbra is jó. Közepes ellenállóságot mutatott ez ideig a gyökér és szártőbetegségekkel szemben. Az enyhén fertőzött táblákon kielégítő termést adott. Az erősen fertőzött helyeken azonban a búza vetését megismételni nem szabad, nemcsak Solarisszal, de egyelőre más fajtákkal sem! Az idén jó eredményt adott az őszszel gyökérbetegséggel megtámadott táblák kétszeri Fundezolos lepermetezése — őszei és áprilisban, vagy április végén és május elején —, hektáronként 30—50 dkg-os adaggal. További új fajtajelölt! Az SO-290/756 számú fajtajelöltünk harmadik éve szerepel az állami fajtakísérletekben. Vetésterülete ősszel már eléri a húszezer hektártl Fontosabb jelei és tulajdonságai Szálkátlan. Magassága 80 és 100 cm között mozog. Átlagban 5 cm-el magasabb mint a Száva búza. Kalásza jól termékenyülő, és általában valamivel kisebb mint a Solarisé. Szalmájá azonban szilárdabb. Bokrosodása gyengébb. Három nappal korábban érik. Magja rövidebb, acélos, piros. Ezerszem súlya 40—50 g. A lisztharmattal szemben közepesen, azonban valamennyi nálunk előforduló rozsda biotípusával szemben ellenáló. Fogékonyabb a gyökér és szártőbetegségekre, ezért ne vessük búza után! Eddigi tapasztalataink szerint nem szereti a sülevényes talajokat. Jó és közepes termőképességű talajokon kiegyenlített, jó hozamokat ad. A Solarisszal ellentétben jó termésre képes a strukturálatlan, hideg talajokon is. A búza-elöveteményt nem kedveli. Lucerna-elövetemény után is csak akkor érzi jól magát, ha a talajt idejében szántottuk s a talaj jól megülepedett. Jó elöveteménye a lóhere, az egyéves pillangós, az egynyári takarmányféle, a .siló, a kukorica, az árpa stb. Bem a korai, sem a kései vetést nem szereti. Legmegfelelőbb vetési ideje: október első tíz napja. Trágyázása hasonló, mint a Szolarisé, azonban a nitrogént nem szabad túladagolni. Sűrűbb vetést és állományt kíván, mint a Solaris, jó kelési feltételek létrehozásával október 10 és 15 között 5,5 millió csírázó magot kell vetni. Rosszabb kelési feltételek esetén az ajánlott normát félmillióval kell megemelni. Buja talajokon az erős és sűrű növény állományra 2 kg-os adaggal adjunk CCC-t vagy Retacelt. A búza termesztési feltételei nagyon eltérőek (t, sz. f. magasság, talaj, elövetemény, vetési idő stb.), olyannyira, hogy jó átlagtermést csak akkor érhetünk el, ha minden tájegységnek legalább 3—4 nagyjából egyenlő bőtermő eltérő tulajdonságú és fejlődési ritmusú fajtája van, hogy a talajnak, a vetési időnek és előveteménynek megfelelően kiválaszthassák a legmegfelelőbb és legtöbbet termő fajtákat. Dr. BARTAI.OS MENYHÉRT, RÁKÓCZI LAJOS, dipl. agr.. növénynemesítők |# öztudomású, hogy — a hato** dik ötéves tervidőszakban — a termelésben a minőség szüntelen javításával kell megvalósítanunk a CSKP XV. kongresszusának Idevonatkoző célkitűzéseit. Ennek kapcsán mezőgazdasági üzemeink sokaságában egyebek közt a szarvasmarha-tenyésztési ágazatban kell elérnünk lényeges javulást, hiszen sok helyen a tehenek hasznosságának a leheőségett csak részben vagy csak kevéssé használják ki. Ott azonban, ahol komolyan veszik a tenyésztési programban meghatározott alapelveket, optimálisan kihasználják a kínálkozó lehetőségeket, a biológiai anyag képességét — esetleg keresztezéssel való javítását —, s igénynek megfelelő takarmányokat juttatnak az állatoknak, a siker nem maradhat el. A Horný Bár-i szövetkezetben 1236 szarvasmarhát, s ebből 415 tehenet tartanak. Ha figyelmesen megvizsgáljuk a tehénállomány 1975. évi 3306 literes átlagos tejhozamát, azt mondhatjuk, hogy szlovákiai viszonylatban akkoriban nagyon jó, — a Dunajská Streda-i járásban azonban legfeljebb közepes eredményt értek el. Ez azt követelte, hogy a szövetkezetben a korábbinál lényegesen jobb tejhasznosság elérésére törekedjenek, hiszen erre lehetőségük volt. A járási szarvasmarha-tenyésztési program keretében — a szövetkezetben — a kellő időben kezdték meg a szlovák-tarka tehenek fekete-tarka apaállattal való keresztezését. Ennek eredményeként ma már a tehénállománynak mintegy fele az említett keresztezés leszármazottja. A keresztezést, idestova két évvel ezelőtt kezdték. Azóta lényeges javulás tapasztalható a tejhasznosság növekedésében. Ez abból is látható, hogy 1976-ban 3660, tavaly pedig már 3924 liter tejet értek el tehenenként. Az 1975-ös év valóságához képest egy tehén átlagában a tejhasznosság nem kevesebb mint 618 literrel növekedett! További sikerek Az idei első féléves eredmények bizonyítják, hogy — a növénytermesztés és az állattenyésztés dolgozóinak gyümölcsöző együttműködésével — tovább javult a tehenek tejátlaga. Az első félévben ugyanis 2012 litert fejtek tehenenként. Júliusban — napi átlagban — már 125 litert értek el, vagyis 1,33 literrel többet mint az első félévben. Ez tehát arra enged következtetni, hogy év végére a tejátlag 4000 liter körüli lesz. A tejhasznosság növelése persze azt Is megkövetelte, hogy ötven hektáron szántóföldi legelőt létesítsenek. A legelőt lapos, vízbő területre telepítették, tehát szükségtelenné vált az öntözés. Az állatok körültekintő gondozásának és legeltetésének az eredménye az is, hogy az elmúlt évben száz tehénre számítva száztíz borját választottak el. Idén az első félévben pedig 279 borjú született, vagyis 100 tehénként hatvanhét, s ez több mint jő eredményi örvendetes, hogy a megszületett borjaknak nagyon kis hányada, mindössze tíz darab pusztult el az első félévben, a többit pedig egészségesen felnevelhették. Vajas Károly főállattenyésztő megemlítette, hogy a növénytermesztési részleg valóban jő minőségű tömegtakarmányokat juttat az állatok ellátásához, s ennek nagyban köszönhető, hogy az első félévben a te) literjét 27 deka abrakkal termelhették, s ezen a szakaszon 260 mázsa erőtakarmányt megtakarítottak. t Jó gazdákra vall az is, hogy az I elmúlt évi készletből — július eleji jén — még 242 tonna erőtakarmánya volt a szövetkezetnek. Arra törekedtek ugyanis, hogy az elhasznált abrak minden ikilőja kellő mennyiségű tejben és húsban térüljön vissza. A borjaknál például 1 kiló súlygyarapodásra 1,4, a hízómarháknál pedig 2,35 kilő erőtakarmányt használtak fel. A hízók átlagos napi súlygyarapodása 1,04, hathónapos korig a borjaké 71, a többi szarvasmarháé pedig 70 deka volt. Állományfelújítás és egyebek Az üszők gondos nevelésével, ellátásával gondoskodnak a jó hasznú törzsállomány kialakításáról. Az elmúlt évben pédául 110 üszőt soroltak a tehénállományba, ebben az évben pedig a terv százhúszat irányoz elő. Az első félévben 50 tehenet selejteztek ki és helyükbe ugyanennyi üsző került. Év végével tehát a tehénállomány 29 százalékát kiselejtezik. A gazdaságnak problémát okoz, hogy a Duna töltésén belüli mintegy 150 hektáros területnek legelőként vagy kaszálóként való hasznosítása csak részben lehetséges, s az ott termett takarmány minősége sem teljesen megfelelő. Ezért kellett gondoskodniuk szántóföldi legelőről. A problémát "csak tetézi, hogy a Dunai Vízerőmű építésével — amely népgazdasági szempontból és egyben nemzetközi vonatkozásban is nagy jelentőséggel bír — hivatalos adatok alapján a gazdaság földterülete négyszáz hektárral csökken, azonban a főállattenyésztö megemlítette, hogy további kétszáz hektáros terület is veszélyben forog. Ezzel szemben 100 hektárra számítva több mint hetvenhét szarvasmarhát, ebből 25,5 tehenet tartanak. Kérdéses tehát, hogy a számottevő földterület bekövetkező csökkenésével képesek lesznek-e a meglévő állomány tartására. Ez év végével gyakorlatilag ki kell üríteniük a sülyi farmot, ahol jelenleg 180 tehenet, 60 kocát és 80 hízómarhát tartanak. Az állatok elhelyezése csak úgy válhat lehetővé, ha közben elkészül az eredetileg nem helypótlóként tervezett 350 férőhelyes szabadtartásos, mélyalmös istálló. Érthető, hogy aggódik a főállattenyésztő. Amennyiben a sülyi telepet — ez év végével — ténylegesen ki kell üríteniük, akkor — férőhely hiányában — száz tehén elhelyezése problematikussá válik. Szerencse, hogy egy régebbi istállót 300 borjú elhelyezésére — bővítéssel és felújítással — tettek alkalmassá. Ebben az istállóban hathónapos korig helyezhetnek el borjakat. Az ennél idősebbeket áthajtják a szabadtartásos istállóba és 16—17 hónapos korban — amikor elérik a 390—410 kg-os átlagos súlyt — befedeztetik azokat. A tapasztalat azt mutatja, hogy az utódnevelésnek ezen módja bevált, a borjak elhullása a korábbi valósághoz mérten lényegesen csökkent. Télen az állományban havonta vizsgálatot végeznek a vér ásványi anyaga és vitamintartalma megállapítására, s ha a helyzet megkívánja, mesterségesen visszapótolják a hiányzó anyagokat, hogy megőrizzék a jő egészségi állapotot. A tehenek egészségi állapotát az is kedvezően befolyásolja, hogy kora tavasztól késő őszig legeltetik azokat. Ez egyben a tej jó minőségét Is nagy mértékben befolyásolja, és lehetőséget nyújt a tömegtakarmányokkal való takarékos gazdálkodásra. Az előző évi termésből ugyanis ma még negyven vagonnyi kukoricaszilázs-készlete van a gazdaságnak! Az idényben legelőn tartott tehenek kiegészítőként tetszés szerinti mennyiségű takarmányszalmát s naponta 15—20 kg zöld herét kapnak. Télen pedig napi takarmányadagjuk 4—5 kg szemcsévé feldolgozott lucerna, 35 kg kukorlcaszilázs, 15—20 kg kukoricaszárral kevert karéjszilázs és tetszés szerint szalma. Amint már említettem, az ásványianyag-szügségletet a vérvizsgálat eredményétől függően pótolják. Hoksza István
