Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-09-02 / 35. szám

197B. szeptember I. SZABAD FÖLDMŰVÉ« 11 Miért előnyös a cukorrépa termesztése? Ä CSKP KB 1975. évi októberi ple­náris ülésén elfogadott irányelvek többek közt azt is követelményként támasztották mezőgazdaságunkkal szemben, hogy „állítsa helyre a cu­korrépának, egyik legintenzívebb ter­ményünknek, hagyományos helyze­tét..., növelje az egységnyi területre jutó cukorhozamot, s takarmányozás­ra minél jobban hasznosítsa a répa­fejet, a szeletet és a melaszt. Élenjáró mezőgazdasági üzemeink eredményei és a külföldi tapasztalatok azt mutat­ják, hogy nagy tartalékaink vannak a cukorrépa hektárhozamának a nö­velésében és cukortartalmának a fo­kozásában.“ A fenti idézet azt sürgeti, hogy a növények választékában a cukorrépa megkapja az őt megillető helyet. Egy­részt azért, mert ez cukoriparunknak nélkülözhetetlen nyersanyaga, más­részt pedig azért, mert a leveles ré­pafej, a nyersszelet és a melasz egyik legjobb és legolcsóbb takarmánya szarvasháinknak. A mezőgazdasági üzemek takarmányalapjában olyan tö­meget és értéket biztosít, mint például jő néhány főnövényként termelt ta­karmányunk. Elengedhetetlenül szük­séges tehát, hogy a cukorrépát kellő gondossággal termeljük és begyűjté­sére jól felkészüljünk. A holicei szövetkezet 155 hektáron termeli a cukorrépát és mindent meg­tesz a lehető legjobb termésátlag el­érése érdekében. Cséfalvay Tibor elv­társ, az SZLKP üzemi bizottságának az elnöke megemlítette, hogy 1972 óta — amikor a cséfai csatlakozott a gellei szövetkezethez — lényegesen bővítették a cukorrépa termőterületét. Ezt Indokolttá tette az is, hogy a dol­gozók megkedvelték ezt a növényt és úgyszólván alaposabb ellenőrzés nél­kül Is becsületes, lelkiismeretes mun­kát végeznek, ügyelnek az optimális tőszám betartására, s ez a nagy ho­zam elérésének egyik előfeltétele. Tény, hogy mindez nagyon fontos a jó termésátlag eléréséhez, ám a ter­melési láncnak csupán egyik szilárd szeme. A kimagasló termésátlag el­érése ugyanis sok más tényezőnek is a függvénye. Ide tartozik az elővete­mény helyes megválasztása, a talaj­­művelés, a tápanyagpőtlás, a vegysze­res kezelés, a begyűjtés módja és egyebek. Ennek megfelelően az őszi talaj­munkát különös gonddal végzik. Fon­tos tartozéka a műveletnek a szerves­és az alap-műtrágyák közép- Illetve speciális mélyszántással való bedol­gozása, a talaj simftóval való kezelé­se stb. A répaföldek hektárjára négy­száz mázsa istállótrágyát, továbbá a foszfor- és a káliumműtrágyák két­harmadát dolgozzák be (ammánium formában). A talaj őszi simítását azért tartják fontosnak, mert így megtartják a ré­paföld vízkészletét. Tavasszal tehát fogasolják és hengerezik a földet, s aztán indulhat a vetőgép. Amennyi­ben tavasszal végeznék a talaj lezá­rását (simítását), akkor a magvak ke­léséhez kedvezőtlen körülmények ala­kulnának s ennek velejárójaként a répa foghíjasán kelne, nem érnék 'el a megkívánt növényegyedet, az elvárt hektárhozamot. Soőky János mérnök — a növény­­termesztési részleg kemízálási teen­dőinek irányítója — említette, hogy vetés előtt tavasszal a nitrogénműtrá­gya további egyharmadát ammónlum­­nitrát formában juttatják a földbe, a megmaradt mennyiséget pedig a te­­nyészidőben fej- és levéltrágyaként hasznosítják. Repülőgéppel nyomele­meket tartalmazó Harmavlttal két íz­ben permetezték a növényt. A talajlakó kártevők elleni védeke­zés előtt évente talajvizsgálatot vé­geznek, hogy fölöslegesen ne pazarol­ják az eléggé drága vegyszereket. Az elmúlt évben pl. mindössze hét hek­tárt kellett lekezelniük, ez nagyban elősegítette a költségek csökkentését. Gyomirtásra hektáronként öt kilo­gramm Burexet és 74 Dg Venzart használtak az alapkezeléshez. Ameny­­nyiben szükséges, akkor idényben ál­lománypermetezést is végeznek. Eb­ben az évben nyolc hektáron kezelték a répát Betanallal (6 1/h). A többi kártevő ellen idényben szükség sze­rint permeteznek. Idén répalevéltetű és bolha irtására Metation E—50, Vo­­fatox Spric Pulver 30 és BJ 58 ЕС ké­szítményt használtak. A holicei szövetkezet többségben a Slovmona H, kisebb területen pedig a Dobrovicei A cukorrépafajtát termeli ügyelve arra, hogy a hektáronkénti tőszám ne legyen kevesebb nyolcvan-Szabó Imre és Szűcs Vilmos a mobilis öntöző­berendezésnél. A szórófejek nyújtott műszakban üzemelnek. így jó termés várható. (Foto: —hai) < A az eredmények tükrében lehetőséget biztosit — elérték a mun­kaerők stabilizálódását, vagyis a gon­dozók többsége töb mint tíz éve dol­gozik az állattenyésztésben. Kezdemé­nyezésüket, a jobb eredményekre va­ló törekvésüket a munkacsoportok között kibontakozott versenymozga­lommal serkentik. OTT AHOL NINCSEN KELLŐ IGYEKVES jő eredmények alig várhatók. Ezt leg­jobban a néhány kilométerrel távo­labbi dubníkyi szövetkezet példája Igazolja. A múlt évben a marhahizla­lásban sem a termelési, sem az eladási tervet nem teljesítették. Idei félévi feladataik teljesítése azonban vala­melyest kedvezőbb volt — nagyobb selejtezés következtében — s a ter­melési tervet 23, az eladást pedig 139 mázsával túlszárnyalták. Az elért 0,730 kilós napi súlygyarapodósí átlag azonban gyenge hasznosság, pedig a termelési feltételek itt az előbbi szö­vetkezethez hasonlóak. Sőt a talaj­adottságok itt még jobbak, s az állat­sűrűség (100 hektárra 61 db szarvas­­marha jut) is kisebb. önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy a hasonló feltételek mellett gaz­dálkodó csúzi szövetkezetben vajon miért gyengébbek az eredmények? A jelek arra utalnak, hogy az okok ob­jektív, de több esetben szubjektív jel­legűek. Balogh Stefan, a szövetkezet főál­lattenyésztője elmondotta, hogy a két és fél évvel ezelőtt társult szövetke­zetben a szarvasmarha-tenyésztés a­­ránylag leromlott, beteg, nagyon gyenge hasznú állománnyal kezdtek. Ezért az Intézkedések elsősorban az állomány fokozatos javítására Irányul­nak. Már 1966-ban a tehénállomány 12, múlt évben pedig 25 százalékát se­lejtezték ki, s egészséges üszőkkel töltötték fel. Idén a selejtezést tovább növelik. Az állatállomány felújításá­val feltehetően javul a hústermelés is, ha ehhez megteremtik a kellő ta­karmányalapot. A marhahizlalás sikertelenségének okát egyebek közt a takarmányozás­ban kell keresni. Ha nincs elegendő és jó minőségű terimés takarmány, ak­kor még a legkiválóbb állatoktól sem várható kielégítő hasznosság. A ta­karmánytermesztést kissé elhanyagol­ták.' A takarmányalap megteremtésére nem fordítottak kellő gondot. Ennek bizonyítéka az, hogy csupán a terület 8—9 százalékán termesztettek évelő takarmányokat és az átlag hozam — több évben — igen gyenge. Az idén például a négyszáz hektáros terület első két növedékéből szénában mind­össze 650 tonna termést értek el. A helyzet a silókukoricánál sem jobb. Tavaly például szilázskészletük nem haladta meg a hétezer tonnát. így nem csoda, hogy takarmányhiányban szenvednek. Tavasztól az új termésig hízóikat kizárólag zöldtakarmánnyal és széná­val etetik. Szűkös takarmánykészletü­ket azzal indokolják, hogy a takarmá­nyokat szántóterületüknek csak 17 százalékán termelhetnek. Éppen ezért kellene fokozott mértékben töreked­niük a belterjes takarmánytermesz­tésre, vagyis a hektárhozamok növe­lésére. Az idén már tettek ennek ér^ dekében Intézkedéseket. A silókukori­ca területét a múlt évi 280-ról 350 hektárra növelték s az idei termésből tizenhétezer tonna szilázs készítésé­vel számolnak. A régi istállókban kedvezőtlen tar­tási, s egyben rossz munkakörülmé­nyek uralkodnak. Ez az állatok nem éppen legmegfelelőbb gondozásán is látszik. A múlt évben 11, az idei év első felében pedig ötszázalékos volt a borjúelhullás! Az idén már hozzáfog­tak a régi épületek javításához és fel­újításához, a dolgozók részére pedig a hiányolt szociális berendezések lé­tesítéséhez. A további tartalékok a szervezésben és az ellenőrzésben rejlenek. Nagy se­gítséget jelentene — de egyben a hasznosság javulását is eredményezné —, ha az állattenyésztésben kitűzött feladatokat az egyes telepekre, Istál­lókra, sőt munkacsoportokra bonta­nák le. Ugyanis a tervfeladat ilyen természetű lebontása a szövetkezet­ben még nem „szokásos“. Azzal ér­velnek, hogy míg a nemrégiben tár­sult szövetkezet tagsága „össze nem rázödlk“, ez nem esedékes. Kérdéses azonban, hogyan akarják a munkát jobban ellenőrizni és Irányítani? Ho­gyan kerül homloktérbe az egyéni fe­lelősség, az önellenőrzés és a leg­megfelelőbb anyagi érdekeltség elve? A munkacsoportokat a kollektív fele­lősségérzet és a közösen elért siker összekovácsolja, egymáshoz közelebb hozza. A helyzet orvoslása csakis az összeforrott, áldozat; ász és jól együtt­működő mupkacsoportokkal érhető el. . KLAMARCSIK MÄR1A mérnök Cséfalvay Tibor elvtárs az öntözött területről egy répatövet mutat. ezernél. Ennek betartásában a beépí­tett és a mobilis öntözőhálózat is jő szolgálatot tesz. A 155 hektár répából 10 hektárt öntözhetnek. A beépített hálózat 30, a mobilis pedig 40 hektár répa öntözését teszi lehetővé. Ebben az évben ezt a területet két alkalom­mal is megöntözték. Esetenként mint­egy 30 mm vízadagot juttattak a nö­vényre, begyűjtésig azonban még egy alkalommal öntöznek, hiszen a víz jó­tékonyan befolyásolja a répatövek nö­vekedését. Mobilis öntöző-berendezésüket egy gabonakombájn motorja üzemelteti. A szívő-nyomó berendezés tíz szórófej­hez juttatja el a vizet. Szabó Imre és Szűcs Vilmos nyújtott műszakban ön­tözi a répát, tehát nem kell a gépet leállítani áramszünet miatt. Július közepe táján — amikor náluk jártam — az öntözött répa növényzete kitűnő volt. A tövek jó része túlhalad­ta az egy kilót, ugyanakkor az öntö­­zetlen répatövek darabja csak félkiló körüli lehetett. Ez jól bizonyítja az öntözés előnyeit. Cséfalvay Andor üzemgazdász fel­vázolta, hogy nyolcvan ezres hektá­ronkénti tőszám esetén félkilós répa­­egyedekkel Is négyszáz mázsa körüli átlagterméssel számolhatnak. A kilá­tások azonban ennél jobbak. Ameny­­nyiben a répa — begyűjtés előtt — egy-két kiadós természetes csapadék­hoz jutna, akkor a termésátlag az el­képzeléseket is felülmúlhatná. A begyűjtést háromsoros karajozó­­val, s ugyanennyi soros felszedővel tervezik. Gondosan ügyelnek arra, hogy a répatövek és a leveles répafej mind pótkocsira kerüljön, ne vesszen kárba. Az előző években a leveles répafe­jet a földek végében prizmázták. A- zonban a pósfai telepen egymillió ko­ronás költséggel beton alapzatú köz­ponti silótárolót építettek, s ebben az évben ott helyezik el — kukoricaszár­ral keverve — a karéj többségét. Ez­zel a tárolás veszteségét minimálisra csökkentik. A teendőket úgy szervezik, bogy a kampány idején a gazdaságba érkező nyersszelet többségét — más takar­mányokkal keverten — naponta meg­etessék szarvasmarháikkal. Ezzel szin­tén a tárolási veszteség és a minőség károsodásának az elkerülését szor­galmazzák. A szövetkezet vezetői egy olyan fermentáló berendezésre figyeltek fel, amely a takarmányszalmát melasszal, ásványi anyagokkal és különféle ki­egészítőkkel dúsítva jő minőségű szarvasmarha-takarmánnyá dolgozza fel. A szóban forgó berendezés üzem­be helyezése után a szövetkezetben nagy mennyiségű kiváló minőségű szi­­lázst takaríthatnak meg esetleges ta­karmányínséges időszakotkra. A gazdaságban az ipari cukorrépa termelését főleg azért tartják kifizető­dőnek, mert úgyszólván ingyen jut­hatnak sok és jő minőségű takar­mányhoz a szarvasmarhák részére. Ha például üzemi átlagban hektá­ronként négyszáz mázsa répatermést érnének el, akkor mintegy kétszáz mázsa nyersszeletet kapnának vissza és kb. kétszáz mázsa leveles répafejei silózhatnának kukoricaszárral kever­ve. Gondoljuk csak el. hogy mennyi takarmányhoz jutnak így a 155 hek­tárról, méghozzá lényeges költségek nélkül. Köztudomású, hogy cukoriparunk a termelőknek a tiszta répa mázsájáért 29 koronát fizet. Ezzel szemben a gellei szövetkezet az elmúlt évben 17,28 koronás költséggel termelte a répa mázsáját. Ez azt bizonyltja, hogy rápát termelni érdemes. Fontos azon­ban, hogy minden teendőt rugalma­san, a maga idejében elvégezzünk, s ez a hozamokban visszatérül. Befejezésül talán még annyit, hogy a cukorrépa termelése a fentinél na­gyobb költségek mellett is előnyös volna, hiszen melléktermékei az állat­­tenyésztésben hasznosítva mindent kárpótolnak. Hoksza István A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA NÖVÉNYEK KEZELÉSE LÉZERSUGÁRRAL A kazahsztáni Zelinograd ki* sérleti intézetében most érté­kelték tízéves kutató munkájuk eredményeit. A kísérletek során 18 ezer hektáron gabonaféléket és más kultúrnövényeket vetet­tek, és azokat lézersugárral ke­zelték. A kezelés hatására 10— 15 százalékos termésnövekedést tapasztaltak, és a termés a kontrolihoz képest 2—3 nappal korábban érett be. A kezelések­hez használt lézersugárzó ké­szüléket GAZ—51 típusú gépko­csira szerelték. A berendezést azóta már több szovhozban is használják. ELEKTRONIKUS TOJÁSOK A FÉSZEKBEN Az angliai Glouchestershire-i ben levő vízimadártelepen elektronikus „tojásokat“ he-: lyeztek el a költöző madarak fészkében. A külsőleg termé­szetes tojásokra emlékeztető készülékekben olyan érzékelő műszereket helyeztek el, ame­lyek a hőmérsékletet, a levegő nedvességtartalmát és a fény­erősséget mérilk. Ezek az ada­tok hozásegítik majd a tudóso­kat, hogy a madarak fészekben tanúsított magatartásét az eddi­ginél Jobban megismerhessék. Ily módon pl. növelni lehet majd a keltetőgépekben kikelt csibék arányát, ami jelenleg nagy százalékveszteségü, ugyan­akkor a természetes fészekben a 95 százalékot is meghaladja. Az elektronikus „tojások“ ált3l közölt adatokat egy, a fészek alatt elhelyezett, kis vevőberen­dezéssel fogják fel, és onnan közvetlenül is leolvasható la­boratóriumi berendezésbe to­vábbítják, vagy mágneses sza­lagra rögzítik. műtrágyát helyettesítő LUCERNAKIVONAT A Michigan állam egyetemén lefolytatott növényházas kísér­letek sorén különböző növé­nyeknél egészen 40 százalékig terjedő fejlődésbeli növekedést tapasztaltak egy, a lucernából nyert vegyi frakció, a triacon­­tanol alkalmazása esetén. A ku­tatók szerint az új típusú növé­nyi tápanyag felhasználása mindössze 5 dolláros hektáron­kénti költségkihatással jár. Ugyanakkor azt is hangsúlyoz­ták azonban, hogy szántóföldi kísérletek szükségesek a növé­nyi eredetű vegyi anyag mütrá­­gyahelyettesitő hatásának meg­felelő felbecsüléséhez. TlZKEREKES traktor A traktorok teljesítményének és súlyának növekedésével egy­re nagyobb gondot okoz a trak­torkerekeknek a talajra gyako­rolt nyomása. Ebből a szem­pontból figyelemre méltó a svájci W. Bernhard Landmaschi­nen, Kersera FR kereskedelmi szervezet konstruktőreinek új megoldása: a tízkerekes trak­tor. Az újítás lényege: egy pőtváz, amit az 53 kW (72 LE) telje­sítményű David Brown Hydra- Shift traktorra erősítenek. A négy pótkereket hordozó vázat a traktor első tengelye elé sze­relik.. A pótkerekek függő ten­gelyeiken egyszerre fordulva kanyarban ugyanazon közép­pont körül írnak le félkörlvét, mint a traktor normális első és hátsó kerekei. A pótváz és a csavarok meg­­lazítása után felemelhető, és ezáltal a pótkerekek a talaj fölé emelkednek. Ezt a megoldást főleg altkor alkalmazzák, ha a traktor országúton halad. Mivel az egy pótkerékre eső megter­helés nem nagy, a kerekek ki­választásával kapcsolatban nin­csenek szigorúan megszabott követelmények. A prototípus konstruktőrei Volkswagen tí­pusú személygépkocsi-kerekeket alkalmaztak.

Next

/
Thumbnails
Contents