Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-09-02 / 35. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. szeptember 2. Kedvező az állati termékek felvásárlása „A CSKP KB idei márciusi plenáris ülése társadalmunkat azon kérdések megoldására irányította, amelyek a XV. pártkongresszus szociális és ökonómiai programjának teljesítéséről döntenek. A plenáris ülés eredményeit a dolgozók széles tábora támogatta, akik odaadó és áldozatkész munkájukkal az elfogadott határozatok valóra váltásán szorgoskodtak. A tervezett feladatokat az első félévben sikeresen teljesítettük. A gazdaság dinamikus fejlődése jó előfeltételeket teremtett a népgazdaság és a lakosság szükségleteinek maradéktalan kielégítésére. ' Az állattenyésztésben az állatok létszáma mellett a hasznosság is növekedett. A szarvasmarhák létszáma 1978 első felében a múlt év azonos időszakához viszonyítva 2,4 (ebből a teheneké 0,6), a sertéseké 4,3 (ebből a kocáké 1,1), a baromfiak létszáma pedig 3,8 százalékkal gyarapodott. A tehenek átlagos napi tejelékenysége elérte a 8,09 litert, ami a múlt év azonos időszakához viszonyítva 0,15 literrel volt több. Az egy tyúkra jutó tojáshozam a múlt évi szinten (114 darab) maradt. Kedvező eredményeket értünk el az állományfelújításban is, hiszen a szocialista szektorban az idei év első felében a múlt év azonos időszakához viszonyítva 36 ezerrel több borjút és 94 ezerrel több választott malacot neveltünk fel. Ugyanakkor a borjúelhullás 4,9 a malacok elhullása pedig 5,9 százalékra csökkent. A hízómarhák átlagos napi súlygyarapodása ugyanebben az időszakban 2 Og-al csökkent, s elérte a 0,74 kilogrammot, a hízósertések átlagos napi súlygyarapodása pedig a múlt évi szinten (0,55 kg) maradt. E kedvező állományfelújítási és hasznossági eredményeket több mezőgazdasági üzemben csakis a nagyabb mérvű abraktakarmány-felhasználás eredményeként tudták elérni, ami viszont a gabonafélék behozatalának növelését eredményezte. Az idei év első felében a múlt év azonos időszakához viszonyítva a vágóállatok felvásárlása 74 ezer tonnával, a tejfelvásárlás 62 millió literrel, a tojásfelvásárlás pedig 29 millió darabbal nőtt. Ezekből az eredményekből arra következtethetünk, hogy az egész évre tevezett felvásárlási feladatokat is maradéktalanul teljesíthetjük.“ (A Szövetségi Statisztikai Hivatalnak, a CSSZSZK népgazdasága 1978 első félévi fejlődéséről és a tervfeladatok teljesítéséről szóló jelentéséből.) Ellátogattam a Nové Zámky-i (Érsekújvár) Járási Mezőgazdasági Igazgatóságra, ahol Strhan Štefan mérnök szarvasmarha-tenyésztési technikussal az állati termékek felvásárlásáról beszélgettem. A járás állattenyésztési dolgozói aZ idei év első felében mindent elkövettek az igényes feladatok teljesítése érdekében. A járás mezőgazdasági üzemei a húsfelvásárlás (a baromfihús kivételével) első félévi tervét (14 ezer 413 tonna) 105,1 százalékra teljesítették, s terven felül 729 tonna húst adtak a közellátásnak. Marhahúsból 333 tonnával értékesítettek többet, s ezzel az egész évi felvásárlási tervet már 55,5 százalékra teljesítették! A mezőgazdasági üzemek sertéshúsból 413 tonnával többet adtak a közellátásnak, s az egész évre tervezett feladatot 49,8 százalékra teljesítették. A szarvasmarhák átlagos vágósúlya az első félévben 530, a vágósertéseké pedig 111 kilogramm volt. A sertéshús értékesítése tekintetében a tvrdošovcei (Tardoskedd) szövetkezet érte el a legjobb eredményt — a tervezett mennyiséghez viszonyítva 78 tonnával több húst adtak a közellátásnak. Ugyancsak jóval túlszárnyalták az első félévi tervfeladatot a rúbani, a Dvory nad Žitavou-i (Udvard) és az újvári szövetkezetben. Itt említeném meg azt is, hogy a járás 22 mezőgazdasági üzeme közül nyolcban az első félévben az egész évi feladatot több mint 50 százalékra teljesítették! Az első félévi eredmények alapján a salkai szövetkezet 53,1, a Dolný Ohaj-i 43,1, a bíüai 41,6, a bardonovői 30,9, a íuranyi 16,8, a húli szövetkezet pedig 5,7 tonna sertéshússal maradt adósa társadalmunknak! A marhahúsfelvásárlási feladatok teljesítésében a tardoskeddi szövetkezet végzett az első helyen. A további sorrend: a Mikuláši Állami Gazdaság, a suranyi szövetkezet stb. Az egész évre tervezett marhahús-értékesitési feladatok teljesítése tekintetében az első félévben a legjobb eredményeket a íuranyi (70,5%) szövetkezet, a Mikuláši és a Štúrovói ÄG, a mužlai, a gbelcei és a tardoskeddi (62%) szövetkezet érte el. 50 százalék alatti eredménnyel a 23 mezőgazdasági üzem közül mindössze négy, a salkai, a M- ňai, a komjaticei és a kameníni szövetkezet ,(31—49,2%) végzett. A tojásfelvásárlás szakaszán a járás mezőgazdasági üzemei a tervezett első félévi feladatokat ugyan mindössze 93,8 százalékra teljesítették, de ugyanakkor az az egész évi feladatnak 55,9 százalékát jelentette. A baromfihús értékesítése tekintetében hasonló volt a helyzet (93,2%), s a járás 103 tonna hússal maradt adósa társadalmunknak! Az állattenyésztési feladatok teljesítését a jmi szakbizottsága dekádonként rendszeresen értékeli, amelynek üléseire az elmaradozó mezőgazdasági üzemek vezetőit is meghívják, s közösen igyekeznek a fogyatékosságokat mielőbb megoldani. Reméljük, hogy az újvári járás állattenyésztési dolgozóinak akaratereje a második félévben sem lankad el, s az állati termékek rendszeres és folyamatos termelésével, illetve felvásárlásával hozzájárulnak a lakosság jobb és minőségesebb ellátásához! BARA LÁSZLÓ Kukorica-termelési világrekord Egy fiatal michigani farmer, Ifj. Roy Lynn rekordtermést takarított be mintegy négy hektár nagyságú parcellájáról, amelyen harmadik éve termelnek kukoricát. Az 1977. szeptember 30-án több hivatalos tanú jelenlétében elvégzett betakarítás és mérlegelés után az új világrekord: (a betakarításkor mért 22 %-os nedvességtartalmat 15,5 %-ra átszámítva) — 22,08 t/hal Vajon mi segítette ezt a fiatalembert a szédületesen jó terméseredmény eléréséhez? Semmiesetre sem a különleges adottságok, a kivételesen jó termelési környezet, hiszen az említett parcella talaja homokos volt. Inkább a tudományos alapossággal megtervezett, és szinte percnyi pontossággal végrehajtott agrotechnika és kemizálás, no meg a jó fajtaválasztás játszott döntő szerepet a sikerben. De menjünk sorjában. A homokos talajt tavasszal szántották, és egy menetben készítették elő a vetésre. A vetést április 26-án végezték el. A Dekalb XL-54 egyszeres keresztezésű hibridkukoricát 76 cm-es sortávolságra vetették hektáronkénti 91600 tőszámmal (betakarításkor a szárak száma 78 000 volt!). A vetéssel egyidejűleg granulált rovarölő- és talajfertőtlenítő szert juttattak a talajba, de nem alkalmaztak Indító műtrágyát. Közvetlen a vetés után 28 % haóanyagot tartalmazó nitrogénoldatba keverve gyomirtó szert permeteztek ki. A teljes tápanyagmennyiségét (423 kg/ha N, 113 kg/ha P2O5 és 228 kg/ha K2O) tavasszal, illetve későbbi Időszakban használták fel. A nitrogénhatóanyag egy részét (280 kg/ha) négyfelé osztva, öntözővízbe adagolt nitrogénoldat formájában juttatták ki. Á negyedik tápanyagpótló sorozat a bajuszhányás időszakával esett egybe, -és a nitrogén mellett cinket és magnéziumot is tartalmazó oldattal hajtották végre. Összesen 11 alkalommal öntöztek mesterségesen, alkalmanként 32 mm-es vízmennyiséggel. Ezenkívül a terület 464 mm természetes csapadékot is kapott a tenyészidőszakokban. 1976-ban, alvilágrekordot megelőző évben, a Lynn-farmon 14,83 t/ha terméseredményt értek el. Ezután kötött szövetséget a családi gazdaság vezetője a helybeli műtrágyakeréskedővel a rekordtermés elérése érdekében. Mint a fentiekből kiderült, teljés sikerrel. X. M. A napokban a Növénytermesztésl Kutatóintézet Plešťanyba értekezletet hívott egybe az újságírók tájékoztatására. A tanácskozáson részt vett dr. Bartalos Menyhért mérnök, Szarnák István mérnök, dr. L. Kabrt CSc., nemesitó és sok más neves szakember. Elmondták, hogy a három nemesítő állomás milyen új hazai búzafajtákkal és fajtajelöltekkel segíti elő gabonaprogramunk sikeres megvalósítását. A tanácskozást A. Piriéi mérnök — a kutatóintézet igazgatója — nyitotta meg, beszélt Szlovákia búzatermesztésének húszéves tapasztalatairól. Megemlítette, hogy míg 1958-ban hektáronként mindössze 18,3, az elmúlt évben azonban már 45,1 mázsás termésátlagot értünk el búzából. Ez azt jelenti, hogy a hektárhozam több mint kétszeresen jobb lett. A figyelmet érdemlő sikereket mindenekelőtt a nagy hozamú szovjet búzáknak köszönhetjük, amelyek alapanyagként szolgáltak hazai új nemesítésű, kiváló biológiai értékű, nagy hozamú búzáink és fajtajelöltjeink nemesítésében is. Nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk annak, hogy sok tapasztalattal rendelkező nemesítőink felismerték a szovjet búzák kimagasló biológiai értékét és hasznosították azofkat az új hazai fajták létrehozásában, gabonaprogramunk sikeres megvalósításában. A törekvés nagy eredménye a fajtaként már korábban elismert Solaris búza, amely mind a kísérletekben, mind pedig a nagyüzemi gyakorlatban kimagasló terméseredménynyel tűnt ki. Ebben az évben ugyanis ez a búza több gazdaságban hetven mázsa (körüli átlagos hektárhozamot adott. Kiváló hozammal tűnt ki továbbá az SO—290-es, a BU—10, 13, 16, 17, az SK—2100 és 2365-ös hazai nemésítésű búza is. A felsúrolt új fajták és fajtajelöltek termésének eredményéről beszéltek a nemesitők, de A. Hlavička mérnök — az ÚKSUP képviselője — és a többiek. Elismerést érdemel, hogy a Solaryi Növénynemesítő Állomás bázis-gazdaságaiban, Horná Stredán a Solaris búzával ötven hektáron 74,89, a chtelnicai szövetkezetben pedig 104 hektáron 74 mázsás termésátlagot értek el. Az SO— 290-es búzával a trsticei szövetkezetben nyolcvanhét hektáron 70, az ostroviban pedig negyvenöt hektáron hatvannégy mázsás hektárhozam elérése vált lehetővé. A Burányi Növénynemesítő Állomás bázis-gazdaságaiban, Sládikovičovôn BU—10-es búzával negyven hektáron 87,76 mázsás termésátlaggal dicsekedhettek. Ugyanakkor a BU—13-as búza Trakonicén tizenöt hektáron hatvanhét, Radošinán tíz hektáron pedig 66,89 mázsás hektárátlagot nyújtott. A Diószegi Növénynemesítő Állomás újnemesítésű búzája az SK— 2100-as, helyi viszonylatban tizennyolc hektáron 63, a šalai szövetkezetben pedig huszonnyolc hektáron 61,73 mázsás átlagos szemtermés elérését tette lehetővé. A nemesítők, az ÜKSUP, továbbá más mezőgazdasági szervezetek képviselői tömören jellemezték egy-egy búzafajta termesztésének az előnyeit, a fajtáik és a jelöltek tulajdonságait. Elmondták, hogy Szlovákiában a Solaris búzát ebben az évben mintegy harmincezer hektáron igen jó eredménnyel termeltük. — A tapasztalat azt mutatja — mondota Bartalos elvtárs —, hogy a Solaris búza eléggé kedvezőtlen talajviszonyok között is jobb termésátlaggal tűnt ki mint a többi búza. A Solaris búza azonban igényes sége végett — azonban meglehetősen foghíjas, ezért szükséges, hogy. az új búza termelését Illetően megszívleljük a nemesítőik módszertani tanácsait, esetleg azon gazdaságok észrevételeit és javaslatait, amelyek ezt a búzát már nagyüzemileg termelik. Oj nemesítésű búzafajtáink ugyanis csak a számunkra megfelelő ökológiai feltételek között bizonyíthatják biológiai képességüket. A sikert, vagyis a termésátlagot nagymértékben befolyásolják bizonyos tényezők. Ezek között kell említeni a különféle betegségek megelőzését. A védekezésnek leghatásosabb módja, ha ezen búzát számukra megfelelő elővetemény után vetjük, tehát nem önmaguk, Gabonaprogramunk sikeres megvalósítói a pontos tápanyagpőtlásra. Ezzel a fajtával mindenekelőtt tapasztalt, jő szakképzettségű agronómus érhet el kimagasló átlagot. Alapjában hasonlóan jellemezhető az SO—290-es búza is, amely talán hektárhozamra nézve kissé a Solaris mögött maradt, azonban nagy előnyének tulajdonítható termésének a kiegyenlítettsége. — Jelenleg a hazai újnemesítésű búzák közül a Solaris a legtermékenyebb — jegyezte meg Hlavička elvtárs —, azonban jó talajt kell választani termesztéséhez. Tudatosítani illenék, hogy ezt a búzafajtát nem helyes olyan adottságok közé vinni, ahol tudvalévőén nem nyújthat olyan eredményt mint amilyent elvárnánk tőlel Túlságosan szélsőséges természeti adottságok közötti termesztése ugyanis ronthatja ezen kiváló biológiai tulajdonsággal rendelkező búza tekintélyét. Ezért körzetenként jól meg kell választani a fajtákat. Ezt a gazdaságok következetes kisparcellás kísérlete döntheti el. Ez természetesen a többi fajtára is vonatkozik. A gabnoaprogram sikere tehát megköveteli, hogy a nagyüzemi termelésben ne az esetlegességre, hanem a tudatosságra, az egyes fajták képességének tökéletes ismeretére törekedjenek, hiszen egy-egy búzafajta nemcsak a termelési körzetekben, hanem a járásokban, esetleg a gazdaságokban is eltérő hozamú lehet. Minden bizonnyal ez azzal magyarázható, hogy számára a termelési feltételek nem azonosaik. Helyi viszonyok között ezt a kisparcellás fajtakísérlettel fel lehet ismerni Egy-egy fajtának tökéletes megismeréséhez természetesen néhány év nagyüzemi termelési tapasztalat szükséges. Ezért nyomon kell követni a termésátlagot befolyásoló legfontosabb tényezőket. Feljegyezni mindent, mert anélkül a gyakorlatban csak tapogatózhatnánk. Termelői szinten ez a tapasztalat — a fajtává való elismerés rövidvagy más gabona után helyezzük a talajba. Erre a múlt évi vetésnél a trebaticei szövetkezetben is nagyon ügyeltek. Meg is lett az eredménye, hiszen búzájuk nagyon jó tér« mést nyújtott. Barna talajaikon hatvan, a fekete, humuszban gazdag földeken pedig hetven mázsán felüli átlagos hozamot értek el búzából! A tanácskozáson az is szóba került, hogy nemesitőink túlnyomó többsége már ötven éven felüli. Ez arra figyelmezteti az illetékeseket, hogy rátermett fiatal szakemberekkel gyarapítsák a nemesítők táborát. Ehhez azonban az szükséges, hogy az állomásokat megfelelő műszaki berendezéseikkel szereljék fel. Az igényes alkotó munkához ugyanis a lelkesedésen és a nagy hozzáértésen kívül, egyebeken kívül a műszaki berendezés is nagyon szükséges. A nem éppen fiatal nemesítők bebizonyították, hogy képesek új, nagy hozamú hazai búzafajták létrehozására, bár ehhez a műszaki felételek a foghíjasnál Is foghíjasabbak voltaik. Kérdéses azonban, hogy a fiatal, jól képzett szakemberek vállalják-e majd ugyanezt. Az eddigi tapasztalat azt bizonyítja, hogy a fiatalok közül csak nagyon kevesen lépnek erre a pályára. Ezért gondoskodni kell róla, hogy optimális feltételek létrehozásával megnyerjük őket a nemesitől munkára. Minél előbb, annál jobb, mert a fiatal szakember utánpótlása nélkül nehezen valósítható meg a termelés későbbi fejlesztése. A tanácskozáson az is szóba került, hogy a jövő évi jó termésátlag érdekében Szlovákia búzavetés-területének 23—25 százalékán az új hazai búzafajtákat vetjük. Fontos azonban, hogy a vetésnél tartsuk tiszteletben a biológiai anyag igényeit, szívleljük meg a nemesítők és a tapasztalt nagyüzemi termelők tanácsait. —hai—« A koltat szövetkezet az állattenyésztés valamennyi ágazatában kiváló eredményeket ért el, főképpen a szarvasmarha-tenyésztésben. A tejtermelésben és a marhahizlalásban egyaránt a Nové Zámky-1 (Érsekújvár) járás élenjárói közé tartozik. Elsőbbségüket az idén Is megtartották. A marhahizlalásban például az első félévi termelési tervet 111,79, a húseladást pedig 104,28 százalékra teljesítették. Naponta 1,116 kilós átlagos súlygyarapodást értek el, ami a múlt évihez viszonyítva 0,053 kilóval jobb eredmény! Köztudottan kedvezőtlen természeti és termelési viszonyok között gazdálkodnak. A járásban talán a legrosszabb minőségű talajokkal rendelkeznek, állatsűrűségük mégis a legnagyobb. Száz hektárra számítva 66,5 szarvasmarha jut. A termelést régi, elavult Istállókban, hagyományos módszerekkel végzik. Éppen ezért behatóbban kell elemezni azokat a tényezőket, amelyek a kiváló eredményekhez vezetnek. Ebből hasznos tapasztalatot szerezhetnek főleg azok a gazdaságok, ahol hasonló feltételek mellett jóval gyengébb eredményeket értek el. KIVÄLÖ ÄLLATÄLLOMÄNY A marhahizlalás gyors ütemű fejlesztéséhez, a hasznosság növeléséhez igen kedvező feltételek alakultak ki, amikor 1976-ban a čechyi szövetkezettel társultak. Ugyanis mindkét gazdaságban kiváló hasznosságú szlováktarka szarvasmarha-állománnyal rendelkeztek. Az ágazat fellendítését a tenyésztörzs kialakítása is elősegítette. V.rzala Jozef, a szövetkezet főállattenyésztője helyettesének szavai szerint a kiváló tehénállomány a sikeres Két gazdaság sikerei marhahizlalás alapja. Gondos tenyésztői munkával, fokozott gondozással és megfelelő takarmányozással a tehénállományt tovább javították. A múlt évben például száz tehéntől 109,3 borját választottak el. Fontos követelmény továbbá az egészséges és gyorsan fejlődő borjúállomány is. A TAKARMÄNYALAP A LEGFONTOSABB — A marhahizlalásban elért kiváló eredményeket — jegyezte meg az állattenyésztő — mindenekelőtt annak köszönhetjük, hogy megteremtettük a növénytermesztés az állattenyésztés közötti összhangot. Olyan feltételeket hoztunk létre, amelyek lehetővé tették az optimális takarmányalap megteremtését. Takarmányokat a szántóterület 27 százalékán termesztenek. Ebből az évelő takarmányok 13,8 százalékban részesednek. A takarmánykészletben elsősorban a lucerna dominál. Ebből lisztet és szénát készítenek. Az etetésben azonban fontos szerepe van a kukoricaszilázsnak is. Ennek egy részét ugyancsak lisztté szárítják. Ё- vente takarmánylisztekből 1350, szllázsből pedig hatezer tonnát készítenek. A takarmányozásban több mint ezer tonna szénát is hasznosítanak. A kellő takarmányalap elsősorban a nagy hozamoknak köszönhető. Ehhez nagyban hozzájárult a termesztési és a betakarítási technológia tökéletesítése. A tartósítás szempontjából nagy segítséget jelentett a szárító felépítése. A terimés takarmányok bőséges készletének és kiváló minőgégének köszönve lehetővé vált, hogy a hízómarhákat egész évben egyforma öszszetételű takarmánnyal etessék. Tapasztalatuk alapján a hízékonyságot kedvezően befolyásolja a — melasszal dúsított — lucernából és az egész kukoricanövényből készített liszt keverékének etetése. A napi takarmányadagot jó minőségű szilázssal és ízesített szalmával egészítik ki. Az ésszerű takarmánygazdálkodáshoz nem utolsósorban hozzájárult az az is, hogy a különböző súlycsoportokat elkülönítve tartják, ami az egyes csoportok megfelelő etetését és a takarmányadag ésszerű kiosztását teszi lehetővé. KEDVEZŐ TARTÄSI KÖRÜLMÉNYEK Bár a szövetkezetben az állatokat elavult istállókban tartják, kisebbnagyobb átalakításokkal és módosításokkal kedvező tartási körülményeket teremtettek és könnyítették az emberek munkáját. A jobb és egészségesebb környezetben az állatok jobban hasznosítják a takarmányokat, ami kedvezően hat a hízékonyságukra. Ugyanakkor csökkent a betegség és az elhullás. Az első félév átlagában például a borjúelhullás 2,6 százalék körül alakult. MINDEN AZ EMBERTŐL FÜGG! Az embereikkel szüntelenül foglalkoznak, munkájukat Irányítják és ellenőrzik. A kedvező munkafeltételek megteremtésével, az elért hasznosság szerinti bérezéssel — ami jó kereseti
