Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-09-02 / 35. szám
i A SZŐLŐBEN. Szeptemberben már megkezdhetjük a korai borszőlőfajták szüretelését. Ezek a Bmivier, az Irsüi Olivér, a Müller Thurgau stb. Mielőtt azonban hozzákezdenénk a szürethez, végezzünk prőbaszüretet. A bor alkoholtartalma a must cukorfokától függ, ezért csak az érett, magas cukortartalmú szőlőt szüreteljük. Csak akkor kezdjük a szüretet, ha már mindent előkészítettünk, tiszta a présház, a pince és a szükséges edények. Még az érésben levő fürtökből végjük ki és semmisítsük meg a rothadással fertőzött bogyókat vagy fürtrészeket! Ha a csapadékos időjárás miatt a penészedés vagy a rothadás járványszerűen fellépne, minél előbb szüreteljük a még egészséges termést. Ha tovább várunk, csak romlik a must és a bor minősége. A leszedett szőlőt gyorsan, lehetőleg még aznap dolgozzuk fel, mert csak így kaphatunk szép, üde, zöldesfehér színű és kellemes ízű bort. Ha módunk van rá, használjunk zúzó-bogyózót, mert így eltávolíthatjuk a kocsányokat, a bogyók szétzúzásával megkönnyíthetjük a préselést, s jobb lehet a lékinyerés. A nem kívánatos oxidáció elkerülésére, a káros élesztők és ecetbaktériumoik elszaporodásának megakadályozására már a cefrét is ajánlatos kénezni. Egy hektoliter cefréhez 10—20 gramm (1—2 tabletta) borként adjunk, ezt jól keverjük el, s mielőbb préseljünk. Másnapra sohase hagyjuk a leszedett szőlő feldolgozását, mert a repedt bogyókra a muslicák ezrei szállnak és az ecetbaktériumokat szaporítják. Ilyen esetben probléma lehet az erjedéssel és rosszabb lehet a bor minősége. Ezért mindig csak anynyl szőlőt szedjünk, amennyit még aznap fel is tudunk dolgoznil Sokkal tisztább izű és zamatosabb bort nyerhetünk, ha a mustot préselés után hordóban ülepítjük (nyálkázzuk). A mustba ugyanis sok idegen részecske, növényvédőszer-maradvány, talaj, héj és tőrkölyrész kerülhet. Az ilyen anyagoktól megtisztított must lassabban és egyenletesebben erjed, nem következük be a túlmelegedés, s ezáltal kisebb lesz az erjedési (alkohol, illat, zamatanyag) veszteség is. Olepítéskor a mustot ismét kénezzük és a már tiszta mustot 12—24 órai állás után az üledékről gondosan fejtsük át az erjesztő hordóba. Direkttermő szőlőt sose dolgozzunk fel nemes szőlővel, mert elronthatjuk a bor minőségét. A kék bogyőjú szőlőfajtákból siller, rosé vagy vörösbort készíthetünk. A vörösborok a szín-, illat-, a jellegzetes csersav- és zamatanyagokat a bogyók héjából és magjából kapják, ezért ezeket héjon kell erjeszteni. Itt a bogyózást feltétlenül végezzük el, mert a kocsányokban túl sok csersav található,' amitől a bor fanyar, kellemetlen ízű lehet. Itt is a fontos a cefre kénezése, mert ezzel egyrészt megakadályozhatjuk a káros gombák és baktériumok elszaporodását, másrészt jobban kioldódik a vörös színanyag. Hektoliterenként 15 —20 gramm borként adhatunk. A keletkező „törkölkalapot“ 3— 4 óránként keverjük és nyomkodjuk bele a mustba. Még jobb, ha az erjesztő kádra vékony, lyukacsos deszkalapot készítünk. Ezt valami nehezékkel vagy támasztékkal annyira szorítsuk a kádba, hogy a törkölykalapot állandóan 15—20 cm-es léréteg fedje. így megakadályozzuk, hogy a levegővel huzamosabb ideig érintkező törkölyréteg a káros baktériumok elszaporodásának a forrása lehessen. Ha siller bort szeretnénk készíteni, a mustot a héjon 2—3 napig erjesszük, majd a zajos erjedés közepette lefejtjük. A vörösbort 5—6 napig erjesszük a héjon és csak a zajos erjedés végbemenetele után fejtsük le! Az erjedéskor keletkező gázokat szellőztetéssel vagy ventillátor segítségével távolítsuk el a pincéből. Csak akkor menjünk le a pincébe, ha meggyőződtünk róla, hogy nincs gázveszély! Akár fehér-, akár vörösbort készítünk, ha a must nem éri el a kívánt cukorfokot (fehérbornál 20—21, vörösnél 22—23), akkor cukorszirup hozzáadásával fokozzuk a kívánt szintre. VARGA JÓZSEF * A ZÖLDSÉGESKERTBEN. A hónap elején azokat a zöldségféléket, amelyeket késő őszig az ágyasokban hagyunk (kék karalábé, spárgakel), Cererittel vagy szuperfoszfáttal fejtrágyázzuk. Ugyanezt tehetjük a zelle és a póréhagyma esetében. A káposztafélék gyökereit kihúzzuk a talajból. Ha egészségesek komposztozzuk, ellenben ha gyökérgolyva (Plasmodiophora brassicae)-fertőzést észlelünk, égessük el őket. Elvethetjük az átteleltetésre szánt salátát és retket. A hónap végén a kis növénykéket kiegyeljük és áttűzdeljük 15 cmre egymástól; a fagyok úgyis megritkítják a növényzetet. Ugyancsak elvethetjük az ótteleltetésre szánt petrezselymet, a sárgarépát, a vöröshagymát és a spenótot, amelyek enyhe tél után kora tavasszal gazdag termést adhatnak. A hónap végén a jól előkészített és tápanyagokban gazdag talajba elültethetjük — 20—30 cm-es sor- és 4—В cm-es tőtávolságra — közvetlenül a talaj felszíne alá a fokhagymát. Alá sose használjunk friss istállótrágyát vagy húgylevet, mert a növényeiket betegség érné. A fokhagymagerezdeket ültetés előtt célszerű 6—12 órára a Sulka 5%-os oldatába áztatni csávázás céljából, elsősorban a szálfonálféreg (Ditylenchus dipsaci) ellen. A fokhagymát sose ültessük olyan helyre, ahol nemrég már termesztettünk hagymát. Szétültethetjük a metélőhagyma-csomókat. Ha rendelkezünk elegendő mennyiséggel, néhányat virágcserépbe is ültethetünk. Csak akokr vigyük be őket a lakásba, amikor már lefagytak. Ezután hajtathatjuk, mert a metélőhagyma sok védőanyagot és C-vitamint tartalmaz, aminek a téli hónapokban nagy jelentősége van. Az éretlen paradicsomot és paprikát abban az esetben, ha a szár már elszárad, a gyökerekkel együtt tépjük ki a talajból és tegyük fagyveszély-mentes helyre, hogy a termés felhasználja a még szárakban maradt tápanyagokat és megpirosodjanak. Tekintettel arra, hogy szeptemberben már előfordulhatnak átmeneti fagyok, a melegkedvelő zöldségféléket takarjuk be fóliával. Az Így megvédett paradicsomot, paprikát stb. ugyanis egészén novemberig szedhetjük. Ha az uborkán vagy a dinynyén atkákat észleltünk, a termés begyűjtése ntán a szárat a gyökérrel együtt elégetjük, hogy megakadályozzuk az atkák átte- 1 elését. Begyújtjuk a magra termesztett babot. Elültetjük a tőosztásból nyert rebarbara dugványokat. A hónap végén már begyfijthetjük a zellert is, mégpedig úgy, hogy a leveleket letépjük, a legmegfelelőbbeket megszorítjuk, a gyökereket pedig megrövidítjük. Télire homokba téve a pincében vagy az üres melegágyban tárolható. Ha időközben a melegágy teljesen kiürült, a talaját használjuk fel komposztkészítésre. Ezután a melegágyat kitisztítjuk és előkészítjük a zöldségfélék tárolására. Nem árt, ha a melegágy alját gereb- Iyével elegyengetjük és vékony folyami homokréteggel fedjük. Az ilyen melegágyban átteleltethetjük a előnevelt zöldségpalántákat is. A nappalok egyre rövidülnek. Szeptember a nagytakarítás hónapja. Mindemellett már gondoljunk a jövő évi termésre is, ezért még a kedvezőtlen időjárás bekövetkezte előtt készítsük elő az ágyásokat. CVÍCELA ALEXEJ * A GYÜMÖLCSÖSBEN. A hónap első felében még elvégezhetjük a csonthéjasok, így a szilva-, a cseresznye-, a meggy-, a kajszibarack-, a mandula-, a mogyoró- és a diófák ritkítását. Ez a művelet a ribiszke és a köszméte esetében az egész hónapban még elvégezhető. A fekete ribiszkénél akikor járunk el helyesen, ha évente a hajtások egyharmadát fiatalítjuk. A metszlapokat éles késsel kisimítjuk, majd oltóviasszal vagy fehér Latex-festékkel bekenjük. Kiássuk az őszi ültetésre szánt gyümölcsfák és bokrok helyét. Az előbbiek esetében 120 cm széles és 60 cm mély, a ribiszke és a köszméte esetében pedig valamivel kisebb gödröt ássunk. A gödröt háromnegyed részig töltsük meg komposzttal vagy vitahummal kevert televényfölddel. A tartaléktrágyázásra szánt műtrágyákat (például a Thomas-salakot), a komposztot vagy a vltahumot az alsóbb részekre szórjuk, hogy a gyökerek ne kerüljenek közelükbe. Ha az egész kertbe gyümölcsfákat szeretnénk ültetni, legjobb az egészet rigolírozni. A fák elültetése előtt a talajt elegyengetjük és 'kijelöljük a kötések helyét. Folytathatjuk az egyszer termő szamócafajta palántáinak kiültetését. Azonban annál jobb, minél korábban végezzük el ezt, mért a fagyok beálltáig még jól begyökeresedhetnek. Ebben a hónapban már begyűjthetjük az őszi érésű, a hónap végén pedig a téli érésű almásgyümölcsűeket. Ez utóbbiakat a fogyasztási érettség előtt szedjük le. A gyümölcsöt a kocsánnyal együtt óvatosan szedjük le, nehogy megnyomódjon. A szüret után a gyümölcsöt osztályozzuk. Előkészítjük azt a helyiséget, amelyben télire tároljuk. Akkor járunk el helyesen, ha a helyiséget kitisztítjuk, falait a kékgálic (mész nélkül) 1—5 %-os oldatával kimeszeljük, s csak a megszáradás után fehérítjük mésszel, esetleg kénezzük. Ugyancsak begyűjtjük a diót és az édes mandulát, mégpedig akikor, amikor a külső héj már megrepedt. Ebben a hónapban gyűjtjük be a mogyorót is. Ezeket alaposan meg kell szárítani, s csak azután célszerű levegős zsákokban száraz helyen tárolni. Begyűjtjük a sziilvaféleségeket és a kései érésű őszibarackot. A gyümölcsöt vagy eladásra kínáljuk vagy kompőtkészítésre használjuk fel. Szedjük össze a vadon termő alma-, körté-, mandulg-, őszibarack- és szilvafák termését A magvakat a kiszedés után mossuk és szárítsuk meg. KRAMPL STEFAN 0 0 tennivalók 2 л Szeptember a kisállattenyésztésben A baromfitenyésztésben egy évad végét zárjuk le. Az ellenőrzött tenyészetekben elszámolást végzünk. Ez elsősorban a tojástermelés, a kelési százalék, a kikelt csibék elhullási százalékának és egyéb fontos adat megállapítására vonatkozik. Mindezen adatok összessége a tenyésztett fajta hasznosságát adja. Ennek megállapításával elbíráljuk munkánk eredményét, vagyis azt, hogy javult vagy romlott az az előző évadhoz viszonyítva. Megállapítjuk a hiányosságokat, s az október elsejével kezdődő új évadot már ezek kiküszöbölésével, eltávolításával kezdjük meg. Folytatódik a tenyészbaromfi állatorvosi kivizsgálása és elismerése. Ez utóbbira nemcsak a baromfit készítjük elő, hanem a környezetét is, melyet a bíráló bizottság szigorúan ellenőriz. Tehát kitakarítjuk a baromfiszállást, esetleg átmeszeljük a falakat, kijavítjuk a padlót stb. A kifutó talaját felgereblyézzük. Az összegyűjtött szemetet legcélszerűbb komposztolni, amely tavasszal értékes trágya lehet. A tyúkok tojástermelése a minimumra csökken, mivel erőteljes a vedlés. A takarmányadag ezért kellő mennyiségű fehérjedús takarmányt tartalmazzon. Különösen az állati eredetű takarmányok etetése előnyös a toliképződésre. A fehér tollú baromfinál kerüljük a kukorica etetését, mert sárgítja a tollat. A takarmányadag kevés olajos magvat is tartalmazzon, mert ez kedvezően befolyásolja a tollazat fényességét. Az idei, korai kelésfi jércék már megkezdik a tojásrakást. Elegendő tojóhelyet és puha fészket biztosítunk, hogy az első tojásaikat rakó jércék minél nyugodtabban szokják meg a rendszeres és helyhez kötött tojásrakást. A kacsatenyészetben előzetes kiválogatást végzünk. A levágásra szánt egyedeket bezárjuk és csökkentjük mozgási lehetőségüket. Taikarmányadaguk nagyobb részét a kukorica képezze. A továbbtenyésztésre szánt kacsákat továbbra is a kifutóban vagy a szabadban tartjuk, s biztosítjuk a fürdési lehetőséget. Elvégezzük a libák utolsó menesztését. Ezt követően a libákat egy hétig ne engedjük vízre. A hizlalásra szánt egyedeket egyenként helyezzük el és napjában kétszer tömjük kukorica, búza és árpa keverékével. A hizlaló ketrec elé vizet és folyami homokot helyezzünk. A tenyészlibák legjobb kiegészítő takarmánya a zab. Reggel adagoljuk. Ha a galambtenyészetben az előző hónapban nem sikerült leállítani a keltetést, most kegyelem nélkül be kell avatkozni. A kitojt tojások eldobálása nem a legjobb megoldás, mert megviseli a galambok idegzetét és bizalmatlanokká válnak. Legjobb, ha a tojásokat egy heti melegítés ötén összerázzuk, így azok terméketlenné válnak s a kotló galamb a három hét elteltével magától otthagyja a tojásait. A galambok vedleneik, ezért változatos eleséget adagolunk. A takarmányadagba olajos magvakat is besorolunk, hogy az új tollazat erős, fényes és megfelelő színű legyen. A vedlő galamboknak biztosítani kell melegebb napokon a tiszta fürdővizet. Mivel a toliképződéskor növekedik az ásványianyagsziükséglet, ezt vitaminkészítményeik vagy értékes grit adagolásával pótoljuk. Ha a galambokkal kiállításokon szeretnénk részt venni, ne feledkezzünk meg alapos előkészítésükről sem. A kiválasztott egyedeket a kiállítási kalitkához, az emberek közelségéhez szoktatjuk. A hegyes és egyéb különleges testlartású galambokat megtanítjuk, hogy a kalitkában megmutassák szépségüket. Több bevált módszer ismeretes. A nyíllak takarmányozására szolgáló zöldtakarmány beszerzési lehetősége lassan csökken, így fokozatosan áttérünk a téli takarmányozási formára. Természetesen ameddig csak lehet, zöldet is etessünk. Ezt az időtartamot azonban nem a káposztalevél etetésével hosszabbítjuk meg. A mesében ugyan a káposzta a nyuszik legkedvesebb eledele, a valóságban viszont a káposztalevél etetése csalódást okozhat. A takarmány- vagy a cukorrépa levelét szintén nem ajánlatos nyulakkal etetni, még kis mennyiségben sem. A kecskék és a juhok őszi üzekedése szeptemberre esik. A fedeztetés napját feljegyezzük, hogy pontosan tudjuk majd az újszülöttek érkezését. Az apaállatoknak zabot célszerű adagolni, de megfelel a búza vagy egyéb szemes takarmány is. Az ősz beálltával rendszerint csapadékossá válik az időjárás, ami az állatok sántaságát is kiválthatja. Ezért az állatok körmét rendszeresen kezeljük. Különösen fontos ez a művelet akkor, ha az állatok nem járnak kövezett úton, s a körmeik megnőnek. Az egzotikus madarak vedleni kezdenek. A mindennapi eleség mellett a madaraknak zöld, félérett vagy érett magvakat is adjunk. Igen kedvelt madárcsemege a szenegáli köles, melyet bárki termeszthet kiskertjében. A szénegáll kölest kalászosán helyezzük a madarak elé, hogy Д VIRÁGOSKERBEN. A nappalok rövidülnek, de a virágok között egyre több a teendő. Még folytathatjuk a tűlevelűek kiültetését, de ez már gyakran a kifagyás veszélyével párosul. A múlt hőnapban kiültetett tűlevelűeket gyakran öntözzük. Szeptember a legmegfelelőbb időpont az örökzöld fák és cserjék kiültetésére, mert a tél beálltáig még megfelelő gyökérzetet fejlesztenek. Kiültetésre a rododendron, a csarab (Calluna), a hanga (Erica carnea), bangita (Viburnum) stb a legalkalmasabb. Ebben a hónapban gyepet is telepíthetünk. Először is is jól előkészítjük a talajt. A frissen megmunkált, felásott talajt hengerrel vagy öntözéssel tömörítjük. Ha szükséges a talaj tápanyagtartalmát komposzttal vagy istállótrágyával gazdagítjuk. Csakis elismert és a környezeti feltételekhez legjobban alkalmazkodó füfélék vetőmagvait használjuk. A magvakat (25 gramm/négyzetméter) kézzel szórjuk szét, majd maximálisan 2 cm mélyre a talajba mmmrn tennivalók dolgozzuk. Ezt követően a talaj felszínét tömörítjük, majd öntözzük. Ha van a kertben 'olyan árnyékos rész, ahol a fűfélék nem nőnek meg, ide olyan növényeket vethetünk, amelyek jól helyettesítik őket. Ilyenek például a borostyán (Hedera helix), a gyöngyvirág (Convallaria majális], az árvacsalán (Lamium galeobdeton) stb. Ha a kert déli fekvésű dombon van, a deres csenkesz (Festuca glauca), a borsos varjúháj (Sedum acre), a kakukkfű (Thymus serpyílumj, a kőtörőfű (Saxifraga arendsii) stb. jól termeszthető a fűféléik helyett. Szeptember ugyancsak a legmegfelelőbb időpont a hagymás virágok (nárcisz, tulipán, jácint, sáfrány, csillagvirág, hóvirág stb.) kiültetésére. Még elvethetjük vagy tőosztással szaporíthatjuk a bazsarózsát és más évelő virágot. A virágágyásokban az egynyári virágok lassan elvirftanak. Begyűjtjük a magvakat, amelyeket jól szellőztethető helyiségben megszárítunk. Az elvirított egynyáriak helyébe évelő virágokat (így nefelejcset, árvácskát stb.) ültethetünk. Az érzékeny virágokat (krizantén, zsálya, tölcsérke, muskátli stb.J az átmeneti fagyok idején célszerű fóliával betakarni. A rózsák még szeptemberben azzal elszórakozzanak. Papagájoknak a fűzfa, a bodza és a gyümölcsfák ágai felelnek meg rágóanyagként. A sárgarépa etetése a fényes és élénk karotintartalma pedig a sárga, a narancssárga és a piros színű toll képződését segíti elő. A hidegre érzékeny madarak, különösen a pintyfélék, az asztridák és az afrikai papagájok vedlését figyelemmel kell kísérni. Amint a hőmérséklet éjjel jóval a nappali alá csökken, ezeket a madarakat ajánlatos melegebb környezetben elhelyezni. Tudnunk kell, hogy a madarak vedlés idején lázasak, ezért megfázásra is hajlamosak. A kanáritenyésztő a legnehezebb időszak előtt áll. Ki kell válogatnia a jól éneklő fiatal hímeket. A megfigyelést már a röpkalitkában kell elkezdeni. A' rosszul éneklő hímet kivesszük a többiek közül, s egyedül füttykalitkába helyezzük. A- mennyiben ott sem javul éneke, körülbelül 3 hét után legjobb, ha túladunk rajta. A jól éneklő madarakat vedlésük végéig ж röpkalitkában hagyjuk, s csak az erőteljesebb éneklés után iskolázzuk az egész állományt. A kis kalitkák közé egy hétig ne tegyünk közfalat, így a madarak korábban megszokják a leszűkített teret. Egy hét eltelte után a kalitkák közé műanyag vagy egyéb lapot helyezzünk, hogy a madarak ne lássák és szórakoztassák egymást, hanem éneklésre összpontosítsanak.- Egy jól éneklő IdősebH hímet helyezzünk a füttykalitkák elé, úgy, hogy a fiatalok jól láthassák mesterüket, tanítójukat. Az állatok téli takarmányozása általában nagyobb gondot okoz, mint az év többi időszakiban. Télen ugyanis a természet nem nyújt annyi lehetőséget az állatoik változatos takarmányozására, ezért még most igyekezzünk minél több takarmányféleséget begyűjteni és tartósítani a téli hónapokra. BALÄZS FERENC, Jesenskő Is pompásan virítanak. Az erős hajtásokat visszacsípjük és eltávolítjuk az elvírított virágrészeket, A szobanövényeket előkészítjük a téli Időszakra, ezért csökkentjük a tápanyagellátást és az öntözést. A nyárra a kertbe vagy az erkélyre kihelyezett virágokat átvisszük a lakásba. Egyúttal ellenőrizzük a virágokat, fejlődésüket, nem fordulnak-e elő rajtuk kártevők. Ellenük — kint a szabadban — az Arafosfotion vagy a Metatíon 0,2—0,5 %-os oldatával védekezhetünk. összegyűjtjük és elégetjük a rózsák elhullott leveleit. Ezáltal egyúttal a rózsa-lisztharmat, a fekete levélfoltosság és a rozsda okozóinak áttelelő formált is elpusztítjuk. Ugyanígy járunk el a többi dísznövény esetében Is. KETTMANNOVÄ KATARINA' mérnök
