Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-09-02 / 35. szám
1978. szeptember 2. SZABAD FÖLDMŰVES * 5 Élenjáró kombájnosok Köztudott, hogy Kelet- és Észak-Szlovákiában még jelenleg Is zúgnak a kombájnok: befejezéshez közeleg a gabona-betakarítás. A derekasan helytálló, élenjáró kombájnosok közül mutatunk be kettőt, persze a többiek is megérdemelnék, hogy néhány elismerő szóval illessük áldozatkészségüket, szívós célratörésüket, személyes példamutatásukat. Sajnos, erre helyszűke miatt nincs lehetőségünk. Négy hatalmas gabonakombájn fordul ki a gabonatábláról, a felső jelzőlámpákat villogtatva, majd útnak indul. Azazhogy indulna. Megállítom az oszlopot. Középkorú kombájnos mászik ki a fülkéből, akit Vontroba Ondrejnak hívnak. — Ez volt az utolsó forduló? — Igen, már másodszor. — Ezt meg hogy értsem? — Hát úgy, hogy először a őiőarovcei (csicseri) szövetkezetnek segítettünk. Ott befejeztük. Aztán meg a Veiké Kapušanyi- (Nagyikapos) szövetkezet is Igényt tartott a segítségünkre. Itt is befejeztük az aratást. Innét megyünk haza, Domafiovcére, a Spišská Nová Ves-i járásba. — járásukból hány kombájn jött a trebišoviba segíteni? — Ogy tudom, mintegy negyven. — Hány hektárnyi gabonát arattak le a terebesi járásban? — Erről nincs áttekintésem, csak a kombájnom teljesítményét tartom számon. — És az mennyi? — A csicseri szövetkezetben 2513 mázsa kenyérgabonát csépeltem ki. — S ön is részt vett a kombájnosok versenyében? — Már hogyne vettem volna résztl A beszélgetés további részében fény derült arra, hogy Csicserben a 12 kombájnos közül 6 érte el a legjobb eredményt: két alkalommal részesült jutalomban. Egy ízben pedig hazai kombájnost, Juhász Dezsőt illette anyagi elismerés. — ... a kaposi teljesítményemről sem tudok pontos adatokkal szolgálni — folytatta a kombájnos. — Annyit tudok azonban,- hogy a kerületi gabona-betakarítási versenyben a legjobbak között tartanak nyilván. Nehéz, egész embert követelő munka volt az idei aratás. — Minden jó, ha a vége jó! — Mire gondol? — Arra, hogy ilyen hektárhozamát. laggal, mint amilyent a csicseriek elértek, mi is elégedettek lennénk: búzából 4,5, árpából meg 3,9 tonnás hektárhozamot takarítottak be. — Hogy érezték magukat itt, ezen a tájon? — Kilencedik éve arattam az idén Csicserben. A többi kollégám nevében is mondhatom, nagyon jól éreztük magunkat barátaink körében. Messzemenően gondoskodtak rólunk: jó volt a koszt, az ellátás, amit odahaza, Domaňovcén mi is viszonozunk. XXX Zömök termetű fiatalember Hegedűs János, a Nová Bodva-i (Újbodva) szövetkezet kombájnosa. — Volt-e sok üzemzavar az idei nehéz aratás folyamán? — Nagyobb baj nem adódott — magyarázza a kérdezett, akit nemcsak jő gépjavítóként, kombájnosként, hanem újítóként is ismernek a környéken. — Kisebb igazításra, Javításra azonban többször sor került. — Mit tart a jó eredmények titkának? — Leginkább azt, hogy nálunk a gépjavítók, vagy ha úgy tetszik, szerelők, kombájnolnak. Ha valakit cserbenhagy a gépe, magára vessen, hiszen ő javította. Ez a gyakorlat kifejleszti az emberekben a munkájuk iránti felelősségérzetet, a minőségre törekvést. Jómagam Kolosszal aratok. Végeztem rajta néhány újítást. Ezzel a szemveszteséget a minimumra sikerült csökkentenem. Nagyon igaza van abban, hogy az eredményes gabona-betakarítás a kombájnjavítással kezdődik. — Leggyakrabban a szállítócsigáknál fordul elő csurgás. Ennek miként vettük elejét? Lemezekkel eltömtük a nyílásokat. — Más módját is ismeri a szemveszteség csökkentésének? — A jó kombájnos rendszeresen ellenőrzi a szalmát, mennyi szem található benne. Ami a veszteségarányt illeti, az én gyakorlatomban 0,8—1,2 százalék. Lassúbb előrehaladással tovább tudnám csökkenteni a szemveszteséget, dehát a gabona-betakarítással nem lehet szöszmötölni... Nincs más hátra, mint a többszöri ellenőrzés, a rosták átállítása. És ha megfeledkeznék a kötelességemről, akkor a csoportvezető, vagy az agronómus azonnal szól. — Mi a legnehezebb kombájnolás közben? — A figyelem szüntelen összpontosítása a kombájn munkájára, mert egyik helyen álló a gabona, a másik helyen teljesen ledőlt, odább meg gyomos. Ha erre nincs tekintettel a kombájnos, egyhamar eltömődik a felhordó szerkezet, összetörik a terelő. Állva kell irányítani a gépet, órákon keresztül, s közben figyelni, figyelni ... Ha váltjuk egymást, földre lépve érezzük: zúg a fejünk, fáj a karunk, lábunk. Hegedűs János kombájnos helytállására jellemző: az utóbbi három nyáron mindig győztesként ikerült ki a fiatal kombájnosok versenyéből, jelenleg is az élen jár. Kombájnok vágják a maradék gabonát hosszába, keresztbe, nagy vargabetűket írva a friss tarlóra. Keserves munka! De reméljük, ettől nem lesz keserű a kenyér. Ellenkezőleg: még értékesebb, az eddigieknél is jobban megbecsült. A kombájnosokkal, az aratásban résztvevőkkel együtt. (illés) „Pihen a komp - kikötötték“ Gépkocsink tükörsima, aszfaltozott úton száguld. Az út két oldalát felszántott tarlók, smaragdzöld kukoricatáblák, sárga színben fürdő napraforgóföldek kísérik. Aztán a jellegzetes alföldi táj hirtelen megváltozik. Szálfa jegenyék, terebélyes fűzfák között vezet az út. Halványzöld fény szűrődik az öszszeboruló fák koronái között. Kollégám emlékezete az iránytű: — Most térj balra, vigyázz, váratlan kanyar következik — figyelmeztet előre. Végre feltűnik a helységjelző tábla: Vŕbová nad/Váhom (Vágfüzes). Előre nem tudom, hogy a Kedves Olvasónak mond-e valamit ez a komáromi járásban levő falu. A csallóközi monográfiák tanyaként emlegetik. Múltja tehát a cselédházak, kommenciósok, ispánok, számtartók és gazdák világába vezet vissza. A felszabadulás után Kameníőnához (Keszegfalu) csatolták. 1952-ben árvíz pusztította a „vadvízországban“ elterülő települést, jelenleg a járás egyik legrohamosabban fejlődő faluja. Skulec László hnb-elnök szavai szerint az 572 lakost számláló falu fejlődése 1968-ban kezdődött, amikor a helység önálló lett. Lakóinak csaknem 90 százaléka a helyi szövetkezetben dolgozik, s a lehető legszebb környezetet akarják megteremteni maguknak. Erről tanúskodnak az eltelt tíz év választási programjai teljesítésének eredményei is. A lakosság szorgalmas munkája, az efsz segítőkészsége meglátszik a falu lakóinak az életén. Első igazi eredmény a villany-, víz- és gázvezeték bevezetése volt. Bővítették és átépítették az iskola épületét, új üzlethelyiséget építettek, s kiépítették a közvilágítás hálózatát. A közelmúltban tető alá került az új ravatalozó, az efsz segítségével pedig korszerű óvoda, és négy lakásegység épült. Ugyanakkor portalanították a járdákat és közutakat. A lakosság sportolási és kulturális igényeit modern sportpálya és művelődési otthon biztosítja. Amit itt felsoroltunk, az csak nagy vonásokban ad képet a lakosság kezdeményezőkészségének eredményeiről. De így is segít képet alkotni arról, hogyan lehet és kell ézt csinálni. — Az élet itt is élni akar, a többit pedig csak akarni kellett — fogalmazott tömören, jelképesen a hnb-elnök, majd hozzáfűzte: — Az említett akciókból az idősebbek, sőt a nyugdíjasok is kivették a részüket. Ez valóban jó példa a fiatalok számára. Nem véletlen, hogy a falu tömegszervezeteí közül éppen a SZISZ a legaktívabb. XXX A faluban megszólítok egy idős nénit, s a hnb-elnök felől érdeklődöm. Az idős asszony összevonja szemöldökét, s szinte gondolkozás nélkül válaszol: — Már hogyne ismerném az elnököt! Nem aktatáskás hivatalnok, egyszerű, közvetlen, közülünk való ember. Az elnök tízperces útja a hnb épületéig gyakran egy óránál is tovább tart. Mindig akad, aki megállítja. — örültem, amikor Keszegfaluról ide kerültem, de nem felejtettem el, honnan jöttem, merre megyek — vallja magáról az elnök. — Amire kérnek, igyekszem elintézni. Volt rá példa, hogy éjjel ugrottam ki az ágyból, amikor az egyik választóm ügyes-bajos dolgával felkeresett. A múltkor meg egy idősebb házaspár panaszkodott. Furcsa módon megromlott közöttük a házastársi viszony. Elbeszélgettem velük. Azóta is nagyot köszönnek, pedig nem tettem mást, mint amit minden ember megtenne. XXX Dr. Baranyai józsef „Komárom vármegye monográfiája“ című dolgozatában még fontos révként említi a mai Vágfüzest. A komp után érdeklődve, Skulec elvtárs a költőt idézve mosolyogva válaszolt. — Pihen a komp, kikötötték... — helyesebben nyugdíjaztuk — s jelenleg Kolárovon a pionírok céljait szolgálja, mint nevezetesség. XXX „Vadvízország“ utolsó tanúja is eltűnt, feleslegessé vált. Pedig a falu kertjei alatt ma Is a Vág—Duna tinta színű vize csillog. Behallatszik a gémek riadt rikoltása, melybe itt-ott belekontráz a bölömbika rekedt hangja. Ma az idillikus falukép a jövő romantikájaként hat. Csiba László (Isi szokás szerint kenyérrel és sóval kínálják a legkedvesebb vendégeket az aratóünnepély alkalmából. így van ez Mátyusföld mostovái (Hidaskürt) Vörös Csillag szövetkezetében és másutt is... Fotó: N. Kovács István Festők vásznára kívánkozó ez a megejtő szépségű nógrádi táj. Mindjárt az első pillanatbah lenyűgözi, rabul ejti látogatóit. A völgyekben kanyargó aszfaltozott út is olyan lágy ívben hajló, mintha át akarná ölelni a madárdalos erdőket. Az árokpartokon ezernyi lángoló pipacs könyörgően néz föl az égre, ahonnét olyan forróság zúdul alá, mintha száz Nap sütne. Néhány természetjáró és gombaszedő is inkább a ligetes, tölgyes erdőrészben keres menedéket a fcrróság elöl. Ott falatoznak, nevetgélnek, kifújják egy kicsit magukat, mielőtt továbbmennének... Csak egy ember húzódik félre a zajos idegenektől, túl a kristályvizű, csobogó kis patakon, a magas part tetején. Kezében szarvasagancs nyelű bicska, nagy karaj házikenyér, szalonna és zöldpaprika. Délidő van, hát falatozik, kényelmesen, jóízűen. Időnként nagyot húz a sörösüvegből. — Meleg lehet az dókája?! — Fején találta a szöget — villan egyet a szeme. — Nem sör ez, hanem tea. — Szereti? — Nem haragszom rá — válaszol a mellényes juhász kurtán, aztán ügyet sem vet rám. — Ilyenkor meleg teát iszik? — Hát mit...? — s közönye feloldódik. — Tudja, tisztelt uram, nálam nem úgy van ám, hogy nyáron jégbehűtött üdítőital a jó, télen meg a forralt bor. A hideg italtól még lobban izzad az ember, akárcsak az egyszeri cigány lova... A meleg tea meg csak a szükséges folyadékot pótolja. Akkuráutsan megtörli szája szélét zsíros ujjait, aztán bekattintja a bicskát. Gondosan a tarisznyába csomagolja a fél paprikát, de még a kenyérhéjat is, — Így, ni..! — csap az öreg a pásztortáskára, aztán hanyatt dúl a lombos fa árnyékában, a fűben. Melléje heveredem, de a szörbozontos kutya acsarog: — Nyughass, te... / — szól rá a kutyára. — Tegnapelőtt hozta egy volt katona-bajtársam Filakovóról (Fülekj — közli velem —, s buta még egy kicsit a „jószágkormányzáshoz'. Legalább egy év kell ahhoz, mire beletanul. De én еду-két hónap múlva megmondom, lesz-e belőle valami... — S melyik a jó terelőkutya? — Amelyik fog, de nem tép. Keveset ugat és szót fogad. Amelyikkel lehet „beszélgetni". Felkattintja a régi fémdóznl tetejét, a mutató- és hüvelykujjaival passzintja a papírba a dohányt, s nyelvével finom nyálcsíkot húz rá A végéből kilógó dohánycsíkok kunkorodva lobbannak lángra a gázöngyújtó füzétől. — Ez a Csallóközben termett vágott dohány a legjobb szívnivaló. Még az apámtól tanultam a cigaretta sodrását. Gömört pásztor volt az egész famíliám, s mást sose szívtunk. Na, kóstolja meg... Nehezen sikerül a csavarintáspödrés, de amikor elkészülök vele, füstölés közben azon tűnődöm, milyen oktalan, buta jószág is a birka. Árnyékban is mintegy 25 fok meleg van, s a gyapjasak mégis összebújnak, egyetlen tömör csokorba. Gyufaszálat se lehetne közéjük ejteni. Hangot is adok efeletti csodálkozásomnak, mire a szövetkezet juhásza elmosolyodik: — Hja, uram, a birka furfangos állat, nem kell azt alábecsülni. Menjen csak oda, aztán nézze meg, hogy a külső ötven birkát száz meg száz légy és bögöly csípi. A belső háromszázon meg egy sincs. Aztán majd cserélnek, belülről kijön a váltás, éppen annyi, amennyi kell. — Mindig ezen a helyen deleltét? — Nem. Mindig ott, ahol eléri az állatokat a buzgóság. Az időpont is tőlük függ, a jó pásztornak pedig alkalmazkodnia kell a nyájához. Addig kell hagyni őket delelni, amíg azoknak javukra van. Általában úgy délután három-négy óráig pthennek, utána viszont az isten se tartja vtssza őket. Esteledésig azután kint poroszkálunk a mezőn. Pista bátyám, a juhász, szemét állandóan a nyájon tartja, nehogy egy is elbitangolfon közülük. Nem is fordult elő vele ilyen rút dolog az életében. Nemcsak szereit, élhal a hivatásáért. Értője a szakmájának, amiért becsülik is a szövetkezetben, sőt a fizetésen kívül többször meg is jutalmazzák. A tapasztalt juhász valóságos „gyógyszertárat“ hordoz magával a tarisznyájában. Kis üvegecskékben mindenféle folyadék, s kenőcs van. Kiemel egy tégelyt, s kenegeti a birkák lábát, fertőzés, büdös sántaság ellen. Ennek is szerepe van abban, hogy birkáiról évek Óta elsöosztályú gyapjút nyírnak. Közben az idő gyorsan elszaladt. A nyáj is lassan megindul a lejtőn lefelé... Vége a delelésnek, a juhász jó dolgának. Kovács bácsi, a juhász is vállára kanyarintja a tarisznyát, kezébe veszi a kosfejes botot és elkocog a birkák után. Mielőtt még továbbmegyek, utánanézek. Látom, hogy a margarétáspipácsos fűben a pásztor a nyájához Igazítja a lépteit. Kanizsa István Tábla széli beszélgetés A Oulov Dvor-i (Gyulamajor) Állami Gazdaságban is teljes lendülettel halad a talajelőkészítés, a jövő évi termés megalapozása. Határszemle közben, egy táblán, három hatalmas Skoda—180-as traktort pillantunk meg, ekevasaik fürgén hasítják a szikkadt földet. A barnálló, egyenletes szántás a traktorosok hozzáértő, jó minőségű munkájáról tanúskodik. X a r i c s János, az állami gazdaság igazgatóhelyettese, miután alaposan megvizsgálta a szántás minőségét, elismerően mondja: — Értik a mesterségüket. így van ez, ha szakemberek ülnek a volán mögött: még a legszigorúbb ellenőrzés sem fed tel hibát, felületességet. Reggel óta térül-fordul gépével a három traktoros. Jólesik tehát egy kis, rövid pihenő. Kovacsics István, amint lelép a gépről, nagyot nyújtózkodik, hogy kicsit felfrissítse végtagjait. — Hány hektár tarlót hántott már fel? — kérdezem. — Hányat? Már túl járok a kétszázon. — S mennyi egy-egy traktoros teljesítménye középszántásból? — Hosszabbított műszakban, vagyis 12 óra alatt 10—12 hektárnyi. Persze, anyagilag is érdekeltek vagyunk, hogy ily módon különjutalom is üsse a markunkat. Ehhez a teljesítménynormát kell túlteljesítenünk, betartva a minőségi követelményeket. M e d o v i c s Adolf immár tíz éve tekeri a kormánykereket. Becsületes, munkabíró traktorosnak ismerik. — Mennyire befolyásolja a gyorsaság a minőséget? — A mai korszerű és jól beállított ekével és ezzel a nagy teljesítményű Skoda 180-assal jó és gyors munka végezhető. így azután egyenlő feltételek adottak a munkaversenyhez. Márpedig ez nélkülözhetetlen az őszi szántás-vetésnél, de a termény-betakarításnál is. Ggy igaz, hiszen az őszi munka nagyon is összetett. Szükség van a rugalmas munkaszervezésre, a személyi- és gépi erő átcsoportosítására, a terményszállítás zökkenőmentessé tételére, a kitűzött feladatok idejében való elvégzésére. így a munkaversenyre isi Belohorec Istvánt, a harmadik traktorost a gépek doktorának emlegetik. Gépének komolyabb hibáit is maga javítja. Persze társainak is segít, ha azok rászorulnak. Mint már az előbb említettük: a három traktoros megbecsült dolgozója ennek az állami gazdaságnak. S ezzel nem élnek vissza! Nagyon jól tudják, hogy kiváló minőségű talajelőkészíto munkájukkal a jövő évi bő termés előfeltételeit teremtik meg. Ez pedig mások számára sem lehet közömbös. A három traktoros személyes példamutatása, lelkiismeretessége, áldozatkészsége és szakavatottsága követésre raéltó. (Kalita) ŕ.
