Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1978-09-02 / 35. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. szeptember 2. V etélkedö az elnöki pohárért Napjainkban már nemcsak az élenjáró labdarúgó-csapatok rendeznek — a bajnoki mérkőzések szünetében — különböző labdarúgótornákat, hanem a falusi csapatok is. A kupamérkőzéseken rendszerint négy falu csapata méri össze erejét, tudását. Sok helyütt előfordul, hogy a falvainkon rendezett kupamérkőzéseken külföldi csapat is szerepel. Ezek a labdarúgótornák közkedveltek és nagy közönséget vonzanak. Az elmúlt napokban a Čierny Brod-i labdarúgópálya melletti fák hűs árnyékában tartotta aratóünnepélyét a mosti (Hidaskürt J Vörös Csillag Efsz. Az értékelő ünnepélyes gyűlés után ismerősök invitáltak, hogy nézzem meg a labdarúgó-csapatok vetélkedőjét. Már-már nemet mondtam, amikor az egyik sportvezető kijelentette: — Nem akármilyen tétre megy a játék, hanem az elnöki pohárért szervezett labdarúgótorna döntőjére kerül sor. Nem egészen értettem, miről van szó, ezért érdeklődtem Sercel Ferenctől, a vízkeleti sportszervezet elnökétől és Szolga György alelnöktől. — Valójában eléggé egyedülálló vet^lkedősorozatról van szó, amelyet a múlt évben szerveztünk meg először. A Vörös Csillag Efsz hat község társulása. Mind a hat falunak, Hidaskürtnek, Vfzkeletnek, Xallósnak, Vezekénynek, Feketevíznek és Kosútinak, külön-külön sportszervezete és labdarúgó-csapata van. A hat csapat közül négy a járási bajnokság harmadik osztályában küzd a bajnoki pontokért, Vízkelet és Feketevíz pedig a második osztályban szerepel. A labdarúgás iránt mindenütt nagy az érdeklődés. Nálunk, bár kicsi a falu, 200 — 300 néző mindig akad, sőt a rivális mérkőzéseken még ennél is többen szurkolják végig a mérkőzést. Érdekes, amíg a társult szövetkezetben már összeszokott a tagság, a labdarúgásban ezek a szomszédos községek a legnagyobb velélytársak. Talán a szövetkezet és a sportvezetők ebből Indultak ki, amikor tavaly először megrendezték a szövetkezeti elnök poharáért való vetélkedést. Ez az a pohár, amelyet itt az asztalon lát. A nemzetközi szabályok értelmében jártak el a szervezők. Amelyik csapat háromszor megnyeri az elnöki poharat, annak véglegesen a tulajdonába kerül. Nagyon boldogok lennénk, ha ez a ml csapatunknak sikerülne. — S ki nyerte meg az első tornát? — A szerencse nekünk kedvezett, és most is mi játszunk a döntőben a vezekényiekkel. Talán sikerül megnyerni a mérkőzést, és akkor a harmadik évben mindent megteszünk, hogy végleg a mi vitrinünket díszítse a vándorserleg. — Jár valami más előnnyel is a pohár megnyerése? — Igen. Valamennyien szövetkezeti csapatok vagyunk. Ezt nemcsak a név fejezi ki, hanem a szövetkezet anyagi támogatása is. A labdarúgókat szállító közlekedési eszközt a szövetkezet lizeti. Emellett minden sportszervezet kap évente 5—5 ezer koronát a kiadásaik fedezésére. Persze még más előnyben is részesedünk, igaz, mi is igyekszünk meghálálni az efsz gondoskodását. Ha szükség van rá, sürgős munkák idején mindig segítünk. A mostani aratás alatt például minden sporiszérvezet vállalta, hogy a préselt szalmából 3 kazlat összerak. Ami a kupagyőztest illleti, még két előny illeti a pohár elnyerésén kívül. Az első, hogy vadonatúj felszerelést kap a győztes csapat, a második, hogy az első helyet megszerző 11 vesz részt a magyarországi Aba Tsz aratási ünnepélyén megrendezett labdarúgótornán. A székesfehérvári járásban levő tsz baráti kapcsolatot tart fenn a Vörös Csillaggal és nemcsak a gazdasági tapasztalatokat cserélik ki a vezetők, hanem ápolják a sport- és kulturális együttműködést is. Ma este nálunk lép fel az abai népi együttes s a mi műkedvelőink augusztus 20-án viszonozzák azt. — Az abai labdarúgók is részt vesznek a labdarúgótornán? — Természetesen. Az a négy csapat, amely nem kerül a döntőbe, válogatott csapatot állít ki és ők játszszák az elnöki pohár döntője előtt az abaiakkal az előmérkőzésf, — Bizakodnak a döntő mérkőzés megnyerésében? — Azt hiszem, a fiúk mindent megtesznek a győzelemért. Játszott már nálunk a Fradi is és akkor is helytállt a csapat. A közelmúltban a kerületi bajnokságban szereplő prágai katonai csapattal mérkőztünk, és döntetlenre Játszottunk. — Hogyan kerültek ide a prágaiak? — Az egyik játékosunk most tölti katonai szolgálatát és ebben a csapatban játszik. Ö lett a gólkirály az elmúlt labdarúgó-évadban. Jutalomként választhatott, hogy a háromnapos ajándék-kiránduláson hol mérkőzzenek. Természetesen a fiút vonzotta a hazai föld és hozzánk jöttek futballozni. Egy szimpatikus fiatalember zavarta meg beszélgetésünket. — Tóth András vagyok — mutatkozott be. — Hamarosan kiderült, hogy ő a TSZ SK Aba labdarúgó-csapat egyik vezetője. Tóth sporttárssal és a vízkeleti vezetőkkel az anyagi ellátottságról is szó esett. A vízkeletiek közel 100 ezer koronával gazdálkodnak évente. A pénz elegendő, mert szigorú „a pénzügyminiszter“ és minden koronát a „fogához ver“. A Játékosokat nem szoktuk megvendégelni, hanem inkább néhány korona kalória-pénzt kapnak. Az évvégi elszámolásnál 8— 10 ezer korona mindig marad a kaszszában. Egyszóval anyagiakban nem szenved hiányt a sportszervezet. A magyarországi csapat képviselője ugyanezt állította. Az Abai Tsz közel 8 ezer hektáron gazdálkodik. A nagyközség lakosainak száma közel hatezer. A tsz vezetősége mindenben segíti a sportszervezetet és így nincsenek anyagi gondjaik. A nagyközségben a nézők száma is számottevő. A labdarúgók a járási bajnokság első osztályában játszanak és évente jelentős a 'kiadásuk. Csak az utazási költség majdnem 150 ezer forintba került. A községből a felnőtt csapaton kívül az iskolai, a serdülő és az ifjúsági csapat is szerepel valamilyen bajnokságban. A nagy csapat célkitűzése felkerülni a megyei bajnokságba. A feltételek megvannak, hiszen a tavalvi bajnoki idényben is az előkelő második helyen végeztek. Persze ezt mind nem tisztelte a labdarúgótorna elődöntőjében részt vevő „kiesett“ csapatok válogatottja. Az eredményt jelző tábla azt mutatta a mérkőzés befejezésekor, hogy a válogatott öt-egyre verte a gyengén játszó vendégcsapatot. A vízkeletiek kiérdemelték a vezetők bizalmát és másodszor is övék lett az elnöki pohár. Minden bizonnyal a magyarországi Abán is sikeresen szerepeltek augusztus 20-án, s természetesen a már megkezdődött járási bajnokságban is. Talán jövőre újból sikerül a nyári labdarúgótornán megszerezni az első helyezést és így végleg az elnöki pohár tulajdonosai lesznek. Tóth Dezső függöny felgördül: A reflektorok vakító fényében sziporkázik a népviseletbe öltözött lányok hímzett selyemblúza, a fiúk díszes lajbigombja. Száll a nóta, ropják a táncot. A közönség lélegzetvisszafojtva figyel. Aztán felzúg a taps. Taps, elismerés. Ezek a fellépések jelentik a šamorínt (Somorja) táncegyüttes számára az ünnepnapokat. Mi azonban most Inkább a munkás hétköznapokról szólunk, a kemény próbákról, hisz ezeken keresztül visz az út a sikerekig. A tánccsoport próbáján már a folyosón hallani Czingel László korreográfus érces hangját, utasításait: „Miért nem léptél be?“ „Túl lassú a ritmus.“ „Most túl gyors a tempó.“ „Ne takard el az előtted állót!“ „Ne légy öreguras.“ „Mosolyt az arcokra.“ stb Pedig még csak a bemelegítésnél tartanak, melyet a már tanult táncok ismétlése, gyakorlása követ. Somorján egyébként a népi táncnak gazdag hagyományai vannak. Az 1954- ben megalakult Csallóközi Táncegyüttes sikeres 'korszaka után azonban megtorpanás következett. A hetvenes évek után viszont a mondabeli Anteushoz hasonlóan a tánccsoport újraéledt. Életrekeltése Skribáné Czingel Mária tanítónő nevéhez fűződik, aki diákokból tánccsoportot szervezett. Jelenleg ezek a fiatalok képezik a Csalin nevet viselő együttes magvát. Az együttes — amelynek tagjai diákok, ifjú munkások és ipari tanulók — hetente kétszer rendszeresen tart próbát, s ösztönző példával szolgálhat akármelyik műkedvelő tánccsoport számára, olyan egyetértésben végzi a munkát. A Cselló megnevezés egyébként jel-A mikor Nové Zámkyban (Érsek** újvár) a második világháború befejezése után először megjelentek a tervezők és az építők, s az épülő jövőt beleképzelték a romba döntött tájba, bárki joggal azt hihette: nagy életerővel áldotta meg őket a sors. Amikor az épülő szocialista városban megalakult a CSEMADOK helyi szervezete, az öntevékeny színjátszók arról kezdtek álmodozni, hogy a környéken elhintik a színművészet szeretetének és a szocialista színházkultúra elterjedésének magvait, sokan gondolták: nagy fantáziával áldotta meg őket a sors. < Aztán a helyi öntevékeny színjátszókat nagy-nagy szeretettel, csodálkozó áhítattal fogadták mindenütt. Kis városokban és még kisebb, isten háta mögötti falvakban, ahol gyakran megfordultak és ahová elvitték a színművészet igazi, szép értékeit, a szocialista színházkultúra felemelő gazdagságát. Előadásaik mindig felemelőek voltak. Magukhoz és a legnagyobb emberi élményekhez emelték fel közönségüket, azt a közönséget, melynek soraiból sokan ezeken az előadásokon láttak életükben először igazi színházat. Az emlékek — ezek az élmények valóban — megindítóak. Az érsekújvári színjátszók — Holeman Iván, Záhorszky Elemér, Szenczy György — máig őrzik a fejkendős parasztnénikék, kalapos, pipás parasztbácsikák arcát, szavait. Az arcokon először a tartózkodás jelent meg, aztán a meglepetés. Később az értés, végül az öröm. Mire véget ért az előadás, addigra egymásra talált nézőtér és színpad: a közönség és a színjátszók. Pedig nem is akármit játszottak ezeken az' előadásokon, s nem is akárkik színdarabjait. Nagy sikerrel vitték színre a Dandin Györgyöt, a Liliomfit, a Mély szántást, a Közös utat, a Bort, a Csendháborítót, a Mágnás Miskát, a Szabin nők elrablását, Luxemburg • grófját stb. Az előadások végén a közönség nem tágított, közre fogták a színjátszókat. S mint hozzájuk tartozókat, szívbéli barátokat búcsúztatták: — Jöjjenek mihamarabb! Az érsekújvári színjátszók közel harminc esztendeje rendszeresen járnak vissza hozzájuk, s a közönség nem tágít tőlük. S mint — az eddig tartott 300 előadás alapján — hozzájuk tartozót, hűséges társat, örök barátot köszöntik szüntelen őket. ® 0 A színjátszó csoport ma is tehetséges, lelkes, áldozatkész tagokkal rendelkezik, s nem véletlen, hogy a jelenben is színvonalas, művészi élményt nyújtó előadásokat produkál. Vezetőik, rendezőik reálisan fel tudják'’ mérni erejüket,' s műsorpolitikájukban ezt tekintetbe is veszik. Az ilyen okos, megfontolt és mértéktartó választás szinte önmagában hordozza a siker gyümölcsét, melyet a színjátszó szemlék — Jókai Napok — alkalmából évek hosszú sora óta tapasztalhatunk. Az előadott színművek kiválasztását elsősorban a műkedvelő csoport tagjainak, illetve vezetőinek művészi, világnézeti, valamint politikai fejlettsége határozza meg. Műsorukon sikeresen váltja egymást a próza, valamint a zenés — táncos műfaj. A közelmúltban például sikeresen adták elő Csiky Gergely A nagymama című vígjátékát, mellyel kiérdemelték a komáromi Jókai Napok bíráló bizottságának az elismerését is. A komolyabb hangvételű színművek közül feltétlenül említést érdemel Dosztojevszkij Félkegyelmű című színmüve, melyet újra zenés vígjáték felújítása, a Charley nőnje, követett. Az operettet nehéz színpadra vinni. Tömör tartalmat, gondosan csiszolt képes. A ma már nem létező középkort Csalié folyóról kapta Csallóköz a nevét. A tánccsoport célja az, hogy hagyományápolóan megőrizze azt a népi táncot és népzenét, mely a rég létező folyó partján élő elődeinktől ránk maradt. A forrásanyag gazdag, hiszen a magyar verbunk klasszikus művelője, Bihari János innen indult, s itt élt Csallóköz derült, vidám kedélyű dalnoka, Amadé László is. A csoport művészi vezetője Presinszky Lajos szavai szerint az irányított táncoktatás minden fiatal számára egyenlő esélyt jelent, tehát nem kell egymás előtt szégyenkezni a kezdeti egy-két suta mozdulatért. A tánc, a zene és az ének nemcsak a művészetre, hanem a közösségi élet megszerelésére, kitartásra, egymás megbecsülésére is nevel. Ezeknek a fiataloknak nincsenek „társasági“ problémáik, a 'csoportos tanulás, szórakozás megteremti a lehetőségeket az élet más területein is a közösség kialakításához. A próba szünetében móka, nevetés. Egy szőke lány így magyaráz a mellette álló fiúnak. — Ne légy elkeseredve, majd belejösz. Csak a lábad emeld magasabbra, s aztán ha ugrasz, ne görbítsd be a térded! A többiek körülveszik őket, s ők is tanácsokkal szolgálnak. Nincs pihenés. A fellépésig kemény, kitartó próbákon keresztül vezet az út. (Csl) munkát követel. Éppen az érsekújváriak példájából kiindulva elmondhatjuk, hogy öntevékeny szinten is lehetséges hatásvadászó és rikító eszközök nélkül művészien operettet előadni. Hogy mégis mi a sikereik titka? Talán az operett nyelvén előadott és elmondott kalandos mese, talán a fülbemászó, dallamos muzsika, vagy a téma komolysága? Szerintünk e három elem összecsengésében egybekapcsolódó pergő jelenetekben, hangulatok és ötletek sokaságában jeleníthető meg a sikerek nyitja. Nincs 'igazuk azoknak, akik az operettet és a musicalt igyekeznek eltemetni. Az operett napjainkban új virágkorát, éli, s Moszkva, Budapest és Prága színpadain állandó műsor. Ezért nem szabad a zenés vígjátékra úgy tekinteni, mint a bárók és a grófok világára. Az operettet látva különbséget kell tenni az ő világuk és a mi világunk között. A jól megválasztott operett is társadalmi problémákra világíthat rá, s a múlt tükrével vetíthet a jelenbe. Ismeri közönségét, amelyet nevelni akar, s a rendező ehhez mérten alakíthatja mondanivalóját. A nyár a színházakban, akárcsak az iskolákban, a jól megérdemelt vakáció ideje, a pihenésé, az üdülésé. Az érsekújvári öntevékeny színjátszók életében viszont a nyári napok is mozgalmasak. Thália szekerén, illetve annak modern változatán, az autóbuszon, nyáron is gyakran útrakelnek, hogy fellépjenek az aratási ünnepélyeken. Számukra a munka utáni kikapcsolódást a próbák, utazás és a fellépések jelentik. Mindez rengeteg verejtéket igénye). De ezek után következik az a néhány percnyi boldogság, amikor a nézők így búcsúznak: — Viszontlátásra! Jöjjenek mihamarabb! S ők boldogan térnek haza, mint az a földművelő, aki ősszel jó gyümölcsöt szüretelt. CSIBA LÄSZLÖ Az elnöki vándorserlegol másudszor is A négy falu válogatottja fölényben győzött A magyarországi TSZ SK Aba labdarúgó-csapata. Fotó — tt— a vízkeleti gárda nyerte el. a magyarországi vendégcsapat eilen. Próbától a fellépésig
