Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-08-26 / 34. szám

T fr 8. SZABAD FÖLDMŰVES 1978. augusztus 26. A család elsőrendű nevelési tényező volta valósággal kínálja számunkra a rengeteg nevelési lehetőséget, hogy gyermekeink tudatosan készülhesse­nek fel önálló közös életükre. Mind­egyikük felé ki kell nyújtanunk segí­tő kezünket — elsőként mégis azok­hoz, akik még gondolatban sem taszí­tották el maguktól szüleik, nevelőik segítségét. Erre nem csupán követ­keztethetek, hanem mint tapasztalt nevelő tanúsíthatom: a legtöbbször bár nem mutatják a gyerekek, de an­nál szomjasabb lélekkel fogadják magukba útegyengető tanácsainkat, iránymutatásainkat. Vannak olyanok is persze, akik csupán a „lelkizés“ kényszerű idejének tekintik ilyen irá­nyú beszélgetéseinket, mégis állíthat­juk, hogy ez csupán egy töredéke serdülőinknek és ifjúságunknak. Sok Irányú munkánk közepette is ki kell keresnünk az alkalmas pilla­natokat: esti séta, kirándulás alkal­mával stb., mikor bizalmasan be­szélgethetünk gyermekünkkel — édes­anya lányával, édesapa a fiával, köl­csönös tiszteletet biztosító, gátláso­kat feloldó és szabad véleménynyil­vánításra serkentő légkörben. Meghitt beszélgetésünk során lassan feltárul­kozik előttünk a gyermek lelkivilága. Tudnunk kell: ha mi elmulasztjuk az ilyen, idejében alkalmazott lehetősé­geket, a gyermek máshol fogja érdek­lődését — nem is csak egyszerűen kí­váncsiságát — kielégíteni, sokszor éppen nem megbízhatónak nevezhető baráti körében. A gyakorlatban alkalmazható né­hány szempont: 1. Beszélgetésünk mindig természe­tesen illeszkedjék be a család életé­be. A szülő nyugodt hangon beszél­gessen el a gyerekkel, észrevétlenül, mégis tudatosan irányítsa a beszéd fonalát egy-egy témacsoport felé. 2. Megbeszéléseink terjedjenek ki a mai élet sokrétű kérdéskörére: jő mo­dor, hangnem, viselkedés más neműek társaságában, az igazi szerelem lélek­gazdagító, nemegyszer örök élményt nyújtó szépsége, a felelőtlen préda­hajszolás lealacsonyító volta, önura­lom (amelyre nagyon gyakran, még a házasságban is sokszor szükség van) és a hasznos, tevékeny elfoglaltság. Tudatosítanunk kell, hogy tartós és kölcsönösen személyiséggazdagító kapcsolat csak mindkét részről meg­nyilvánuló bizalomra és tiszteletre épülhet; a szellemi és testi érettség, erkölcsi felelősségtudat és anyagi megalapozottság a távlatba is néző szerelem természetes és nélkülözhe­tetlen velejárója a család: két ember életikapcsolata, gyermekek felnevelé­sének szándékával. 3. Nagyobb gyerekekkel, illetve fia­tal felnőttekkel történő beszélgeté­seink központi témája a családalapí­tás egyéni és közösségi jelentősége legyen. Meg kell gyökereztetnünk lányaink és fiaink lelkében, hogy eh­hez nem az érzékek szabad kiélése képezhet számunkra természetesnek hangoztatott keretet, hanem a jogilag és erkölcsileg is szabályozott életkö­zösség, a gyermekek felnevelésének is legtermészetesebb biztosítója: a há­zasság. Egymás alapos megismerése szükséges hozzá, egymást hibávai is vállaló, szeretetté erősödött és első­sorban a másik javával, boldogságá­val törődő szándék. Mutassunk rá a két ember életszövetségét családdá összefonó gyermek-ajándékra, soha nem hallgatva el, hogy sok gond, de sok öröm forrása is. 4. Mindenekelőtt magunkban kell meggyőződéssé érlelődnie, hogy átad­hassuk másoknak is: vannak fönsége­­sen komoly és nemes dolgok, ame­lyekről nem útszélí hangon és nem ajkbigyesztéssel kell véleményt for­málnunk. Nem a könnyebb életre csá­bító út egyengetésével kell tehát so­rompónélküliséget engednünk ifjaink­­nak, hanem a keményebb, az ösztö­nök féken tartására alapozott, az aka­rat edzésével kikövezett egyenes útra kell irányítanunk őket! A lányokat neveljük a bennük lévő értékek meg­­becsülőlvé, hiszen nyilván nem ideig­­óráig tartó játékszerei, hanem életre szóló társai kívánnak majd lenni va­lakinek. A fiúkat pedig intsük arra, hogy becsüljék meg az ilyen lányok­ban az el nem prédáit, és majd a há­zasság egymásra találásában utánoz­hatatlan örömet nyújtó lelki gazdag­ságot. A fiúknál természetesen azt is tudatosítanunk kell, hogy számukra nincs más morál, sőt: arra kell tuda­tos összpontosítással készülniük, hogy majdan egy családi közösség össze­­tartói és irányítói lehessenek. 5. A háztartási teendőkre is meg kell tanítanunk mindkét nembeli ifjú­ságot. A család természetes munka­­megosztásában jusson nekik is mindig és következetesen rájuk bízott tenni­való. Szoktassuk gyermekeinket a pénz helyes beosztására, a káros szenvedélyek kerülésére is! 6. Saját példamutatásunk nélkül a­­zonban minden csak elröppenő szó marad. Ha a szilárd családi élet ke­rete fogja össze a kis közösséget, ha meggyőződéseinkben és munkánkban való helytállásunkban is követhetnek minket gyermekeink, ha a kölcsönös tisztelet és szeretet láthatatlan, de annál erősebb szálai fűzik egybe a család minden tagját, az többet ér minden szónál. Az ilyen szülői példa egy életen keresztül követendő kép­ként áll az ifjú előtt. 7. Ha gyermekünk választ majd va­lakit, kérjük meg: mutassa be nekünk is. Szeretettel és tárgyilagosan mond­junk véleményt választásáról, anélkül, hogy döntésében erőszakkal korlátoz­ni akarnánk! A mindenáron beavat­kozni kívánó szülői magatartás ellen­kező hatást kelt, nemegyszer pedig végzetes következménye is lehet. 8. Később se hagyjuk magukra tel­jesen őket. Anélkül, hogy gyámkodni kívánnánk családot alapított gyerme­keinken, sorsuk figyelemmel kísérésé­vel elérhetjük például később is, hogy idejében elbeszélgethessünk velük; az esetleges összekoccanás után ne mindjárt válással fenyegetőzzenek, ha­nem egymás szerető nevelésével igye­kezzenek erősíteni közös otthonukat. Neveljük olyan családi életre gyer­mekeinket, amilyent bizonyára mind­annyian szeretnénk majd náluk látni! Mindebben pedig éljük eléjük jó pél­dánkat is! Dr. T. L. A nagy kerek erdőben minden ál­lat és madár kedvelte a Gólyát. Szeretetilk jeléül Csűr anyának becéz­ték. Egy szép napon Róka koma meg­hívta őt a születésnapjára. Ám ekkor búnak eresztette fejét a Gólya, vagyis hát Csőr anyó, ugyanis nem volt ci­pője. Egyébként takaroson öltözkö­dött: fehér ruha fekete díszítéssel, pi­ros harisnya, csak éppen cipőt nem szokott húzni soha. Vendégségbe a­­zonban csak nem mehet mezítláb? Nagy szomorúan elbaktatott hát a Cinegéhez. — Kedves Cinke — mondta neki. — Kedves kis barátnőm, adj nekem köl­csön egy pár cipőt estére. >T 4J (MOLDÁVIÁI MESE) — Szíves-örömest — válaszolta a madárka. — No de jó lesz-e az enyém a lábadra? Ez bizony fogas kérdés volt. A Gó­lya tüstént fel akarta próbálni a Ci­nege topánkált, de még az ujjaira is alig tudta ráhúzni őket. Csőr anyó búnak eresztette a fejét. Mit tegyen most? Továbbállt egy ház­zal, és útközben találkozott a Vízi­lóval. — Kedves Vízipaci — állította meg Csőr anyó a Vízilovat —, kedves ba­rátom, kölcsönadnád nekem egy esté­re a bocskorndat? Ugyanis születés­­napi uzsonnára vár Róka koma. — Kérlek szépen, hát persze, hogy odaadom — hóloaatott készségesen a Víziló. — Nagyon szép, tartós bocsko­­rom van, ha az. egész él szakát áttán­colod benne, akkor sem megy tönkre. A Gólya hozzálátó!I. hogy felhúzza a Víziló bocskorát. Es mi történt? Szempillantás alatt eltűnt már az egytkben isi Nagy keservesen kikec­­mergett belőle, és roppant bánatosan ballggott tovább. Erősen töprengett, mitévő legyen, és arra gondolt, hogy a legokosabb, ha a bölcs Bagolyt keresi föl. — Kedves Bagoly néne — mondta neki könnybelábadt szemmel a Gólya —, kedves jó Bagoly néne, meghívott engem Róka koma vendégségbe a szü­letésnapjára, de nincsen cipőm. Így mezítlábason pedig nem állíthatok be hozzá. Kölcsönadnád esetleg a tiédet? A vén Bagoly valóban igen bölcs volt. Nemhiába viselt pápaszemet. Az okuláréján keresztül hosszan, figyel­mesen a Gólyára pillantott, a hosszú lábára s így szólt: — Cipőm nincsen, mert én mindig meleg házipapucsban járok, ám azért segítek rajtad, sose búsulj. Eredj ki a mocsárhoz, és keresd föl azt a he­lyet, ahol az iszap a legsűrűbb. Áll­dogálj az iszapban vagy három órács­kát, meglátod, hogy a piros haris­nyáidra cipellő kerül, olyan, hogy jobb se kell. Megörült a jó tanácsnak a Gólya, hálálkodott, aztán nekiiramodott és meg sem állt a mocsárig. Beköszöntött az este. Róka koma születésnapjára hatalmas vendégsereg gyűlt egybe. Az erdő minden állata, madara ott volt már, amikor a Gólya betoppant. Gratulált az ünnepeltnek, és átadta neki az ajándékát: egy igazi, élő egeret. Az egérkének sely­mes, szürke bársonyruhája volt és hosszú farka. Róka koma módfelett örvendezett Csőr anyó ajándékának. De amint az anyó lábára siklott a tekintete, nem bírt magával, harsány hahotára fa­kadt. A vendégek is odapillantottak, és kacagni kezdtek. A Gólya csak ámult-bámult. El sem tudta képzelni, mi lehet a nagy víg­­ság oka. Meglepődött, azután zavarba jött, és kis híján eltörött nála a mé­cses. HARS T.ASZT-0: Ekkor a bölcs Bagoly odalépett hozzá, s így szólt: — Kedves Csőr anyó, ha legköze­lebb a mocsárhoz mégy cipőért, akkor ne felejtsd el, hogy két lábon kell állnod, nem pedig csak az egyiken, ahogyan te szoktál. Tudom, hogy te, meg rokonaid, a többi gólya is min- > dig csak egy lábon álltok. Csőr anyó bámulva nézte a lábát, és végül ő is elnevette magát. Hiszen valóban mulatságos dolog, hogy el­jön a születésnapi uzsonnára, és csak az egyik lábán van cipő. Ugye, ti Is mulatságosnak találjá­tok ezt, gyerekek? Feldolgozta: C Szirmai Marianne Láttam én egy meszelőt, hosszú égimeszelőt, kimeszelte ő az eget gürcölt egész délelőtt. De a nagy tűz, min a rőt alkony vacsorája főtt, estére már feketére festette be a tetőt. Hát az égimeszelő? Ismét meszet vesz elő, mi mást tehet — minden reggel újból eget meszel 6. Láttam én egy szamarat, apró fülű szamarat, mégis ő volt a szamaraik között a legszamarabb. Mert nem számít kül-alak, sem pedig a fül-alak, köztudott, hogy nem a szamár­fül teszi a szamarat. Láttam én egy tulipánt. Tulipiros kicsi láng úgy lobogott a vázában — felgyújtotta a szobánk. Mint a zsip-zsup kenderzsup égett, ami égni tud, míg elhervadt a virág s a tulipántűz kialudt. Láttam én egy csillagot, hívogatva csillogott, épp úgy, ahogy téli éjben ablakba tett mécs lobog. Űrhajómból néztem én végig az ég mezején s fent és lent és körülöttem szikrázott sok csíllagfény. Volt fényesebb, volt nagyobb, mégis azt a csillagot választottam, mert legszebben otthonunk, a Föld ragyog. Láttam én egy esküvőt, soha ilyet azelőtt, házatlanék házasodtak, így házasak lettek ők. Férjuram lett a Csiga, Csigáné lett a Biga, házasságukból született a kicsi Csiga-Biga. Az orvos válaszol Furcsa levelet kaptunk Kosicéről. T. M. nevében írta az egyik „nagyon régi olvasó“. Szó szerint idézem: „Mit jelent a szív menorrhágiája és milyen szívvel kapcsolatos betegségeket is­merünk ... A két kezem tenyere mindig izzad (vizes) ez a tü­net is a szívtől jön létre?“ filagóriával. A tanácsom pedig az, hogy ne kontárkodjon bele orvosi dolgokba az, aki 'összekeveri a me­­norrhágiát szívbetegséggel, a kecskét a fecskével, és a szőrt a bőrrel. Node erre nincs is szükség. Amit a beteg­nek vagy a hozzátartozójának tudni kell, azt elmondja úgyis a kezelőor­vos, az általános tudnivalóról felvilá­gosít az egészségnevelő OSVETA, aki pedig még többet akar, az olvassa a tudománynépszerűsítő könyveket, de nagyon figyelje és jegyezze meg azt, hogy mit olvas. Azt egyébként szívesen elmondom, hogy a szívnek lehetnek veleszületett fejlődési hibái, szerzett szervi károso­dásai, ér-, izom-, alak- és nagyságbeli elváltozásai és működésbeli — ideg­­feszültséghez csatlakozó — panaszai, hogy a legszélesebb sorakozónál ma­radjunk. Mindegyik ismertetése kötet­re való. Sőt még azt is elmondom, hogy a kézizzadás feltehetően ideg­­feszültség közvetkezménye. Viszont a szívhez köze annak sincs. Buga doktor Mondom: furcsa ez a levél, mégis komolyan kell foglalkozni vele, mert sok olyat ismerhetünk meg általa, amire szüksége lehet az embernek. Lássuk csak: Előveszem a TERRA könyvkiadónak 1978-ban megjelent „ORVOSI , SZÓ­TÁR“ című könyvét, amit dr. Brencsán János szerkesztett és ott a 245. olda­lon a következőket találom: „ME­­NORRHÄGIA = bő havi vérzés“. No­de szívmenorrhágia? Olyan nincs! A szívnek a havi vérzéshez semmi köze. Valami kétségbeejtő tévedés áldozata az a nagyon régi olvasó, aki T. M. nevében ennek a dűlőútra tévedt szó­nak a jelentését kutatja. Tanulság: az orvosi gyakorlat azért használ latin kifejezéseket, mert azok nemzetkö­ziek, bármely szakember megérti és saját, vagy betegei nyelvére lefordít­hatja. Biztos vagyok abban, hogy nem szakember keverte össze a bő havi vérzés nevét a szívbajjal, ellenben az biztos, hogy az orvosi leletek vagy egyéb papírok között kotnyeleskedő laikus keverte össze az allegóriát a B. Gyulánénak üzenem, annak az olvasónknak, aki Želiezov­­cén lakó nővére egészségéért aggódik. „Már fiatal korától — most 82 éves — a fején, a haja alatt, pár év óta a háta közepén és a lábán pikkelysö­mör van ...“ — írja. Idézem a tudo­mánynépszerűsítő enciklopédiát: „A pikkelysömör — a pszoriazis — isme­retlen eredetű elég gyakori bőrbeteg­ség. Bakteriális, vagy vírusos eredetét nem tudják kimutatni, tehát nem ra­gályos, nem fertőző.“ Egyesek anyag­csere-betegségnek tartják, de ezt sem bizonyították be. Kétségtelen, hogy gyakran öröklődik. Izületi panaszok is járhatnak a bőrtünetekkel. A pik­kelyek alatt a gyulladt bőr aránylag könnyen és hegesedés nélkül gyógyul, de kiújulása igen gyakori. Tünetmen­tesség és rosszabbodás váltja egymást az elhúzódó kórképben. A szakorvo­sok sokféle külső és belső gyógyszer­rel próbálkoznak, de fajlagos gyógy­szere még nincs. Az erős napfény a legtöbb esetben jó hatású. A kórformát az összes klinikákon és szakrendeléseken ismerik, tehát az újabb és újabb bőrgyógyászok felke­resése céltalan. Ételekkel — diétával — a beteg állapota nem befolyásol­ható. Semmilyen vitamin nincs külö­nös hatással a pikkelysömörre. Az ilyen bőrű beteg azt ehet, ami jól esik neki. Sajnos, mást ezzel kapcso­latosan nem mondhatok, de azt fel­tétlenül javaslom, hogy folyamatosan kezeljék, mert panaszai gyógyszere­léssel enyhíthetők. Buga doktor Keresztrejtvény 3VT55FÍ Sz. N. F. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első ré­sze. 9. A nemzet­közi síszövetség francia nevének rövidítése. 10. Kí­nai hosszmérték. 11. Görög betű. 12. Erre a helyre. 13. „R; kiejtve. 15. L. T. M. 18. Literben vanl 19. Fantom. 21. India része. 23. Női becenév. 24. Rabszolga szlová­kul. 25. Abroncs. 26. Végtag. 28. Fér­finév. 30. Mutató­szó. 32. Az erekben kering. 34. Azono­sak. 35. Puskarész. 36. Békaszőlő. 37. Egyfajta szín. 38. Erjedésben van! 40. Tíltószó. 42. Kicsi­nyítő képző. 43. Ál­lami illeték. 45. Vegyjele „B“. 47. Égitest. 48. Kari­mája. 49. Régi ró­mai köszöntés. 50. A. R. Z. 52. Albán pénzegység. 54. Papírmérték. 56. Le­vegő görögül. 58. Te németül. 59. Tíz angolul. 61. Alattomosan gonosz. 63. Szoknya. FÜGGŐLEGES: 1. .. .France, a Fran­cia Légiforgalmi Társaság neve. 2. Kétes! 3. Egyformák. 4. Olaj angolul. 5. Szegény németül é. h. 6. Knock Out. 7. Bécsi tojás. 8. Ezerötszázegy római számmal. 9. Az idézet második része. 14. Nedv. 16. Az idézet harmadik ré­sze. 17. Nem halt meg. 19. Tesz-vesz. 20. Jókai személyneve. 21. Mezőgaz­dasági eszköz. 22. Skandináv váltó­pénz. 27. Rangjelző szócska. 29. Igen oroszul. 31. Csuk. 32. Erő latinul. 33. Személyemre. 34. Nyílá3. 39. -tói, -tői szlovákul. 41. Paripa. 43. Szülő. 44. Oszlásban vanl 45. A hangerősség egysége. 46. Azonos a függőleges 19-el. 51. Zokog. 53. Ezer fele. 55. Ma­got hint. 56. Nem mozog. 57. Rovat­rész. 58. Dél betűi felcserélve. 60. Nagy Tibor. 61. A legmagasabb értékű kártyalap. 62. Mássalhangzó kiejtve. 63. Szovjet repülőgépjelzés. Bekülderdő a vízszintes 1, függőle­ges 9, és 16. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK A lapunk 31. számában közölt ke­resztrejtvény helyes megfejtése: Leg­főbb értékmérő a becsületes, jó minő­ségű munka. Könyvnyertesek: Stefanovszky Va­léria, Farnad (Farná); Balogh Miklós, Ta iy (Tôň); Csajka Anna, Csúz (!’ub­­ník). A családi életre nevelésről

Next

/
Thumbnails
Contents