Szabad Földműves, 1978. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1978-07-01 / 26. szám

2 «ZABAD FÖLDMŰVES 197S. július L Szervezetten, felelősséaael Az aratás még a mai korszerű ter­melési viszonyok között is verseny­­futást jelent az idővel. Éppen ezért az idejekorán történő kezdéssel, szer­vezett munkával napokat lehet nyer­ni. A technika és az emberi erő cso­portos bevetése tökéletes szervezést igényel, ami mezőgazdasági nagyüze­meinkben nem kis mértékben az Üze­mi pártszervezetek feladata is. De vajon mit tesznek az egyes me­zőgazdasági nagyüzemek pártszerve­zetei az aratási ütemtervek pontos és Jő minőségű teljesítése érdekében? Napjaink nagyon aktuális és gyak­ran visszatérő kérdése ez. — A mi pártszervezetünk olyan kommunistákból tevődik össze, akik munkájukkal és magatartásukkal igyekeznek növelni a pártszervezet tekintélyét — mondja Molnár Mihály, a Lehnicei (lég) Efsz mellett mű­ködő üzemi pártszervezet elnöke. — Munkánk jelentős része — az aratás­ra valő felkészüléssel összhangban — jelenleg abból áll, hogy a párt gaz­daságpolitikájából és annak határo­zataiból ránk háruló feladatokat is­mertetjük az egész tagsággal, s főleg a saját tevékenységünkkel bizonyítjuk be, hogy a célkitűzések reálisak és teljesíthetők. Hogyan tartják fenn a kapcsolatot a pártonkívüliekkel? — Ott élünk és dolgozunk közöt­tük ... Ez természetesen egymagában nem lenne elég. Rendszeres minden­napi kapcsolatban vagyunk a részleg­­vezetőkkel, a brigádvezetőkkel, a SZISZ-szel, tehát az egyes kollektí­vákkal. S megszoktuk, hogy ha a közösséget érintő ügyben kell dönte­ni, akkor a gazdaság vezetői, a fen­tiekben említett tömegszervezet veze­tői ás mi együtt határozunk. Az ara­tásra vonatkozó politikai-szervezési intézkedéseket is az „üzemi három­szög“ képviselőinek a jelenlétében hoztuk meg. A párt- és brigődgyűlé­­seken, termelési értekezleteken na­gyon sok hasznosítható javaslat hang­zott el az aratási munkaszervezést, veszteségmentes betakarítást, a biz­tonságos tárolást és jutalmazásokat illetően. Az aratási ütemtervünk sikeres tel­jesítésének középpontjába az embert helyeztük. A sikeres munka szem­pontjából számunkra sohasem volt közömbös, hogy a sok egyéni erőfe­szítés külön-külűn is milyen hatás­fokú. Az ember ugyanis nem csavar, nem holmi szabványosított alkatrész egy gazdaság gépezetében, hanem személyiség, személyi tulajdonságok­kal felvértezve. Éppen ezért az ara­tásra vonatkozó politikai-szervezési tervünkben nemcsak arra töreked­tünk, hogy minden kommunistának legyen pártmegbízatása, hanem arra is, hogy kinek-kinek olyan „testre szabott“ megbízatása is legyen, amely leginkább megfelel képességeinek és adottságainak. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a szemléltető agitáció és propagáció minden nyáron nagy szerepet játszik az aratás sikeres menetében. Milyen intézkedéseket tettek a céltudatos tá­jékoztatás érdekében? — A megfelelő tájékoztatás és szem­léltetés elsősorban politikai kérdés, melynek jelentősége az aratási idő­szakban jelentősen megnövekszik. Aratás idején létérdekünk fűződik az emberek tisztánlátásához. A „kenyér­­csata" sikere ugyanis megköveteli a Elhunyt dr. Jaromír Koláčný A Brnói Vásár és Kiállítás külkereskedelmi szervezetének (BVV) vezetősége jelentette, hogy június 16-án hosszas és súlyos betegség következtében elhúnyt dr. jaromír Koláčný, a BVV Építési érdemekért ki­kitüntetést viselő vezérigazgató­ja A párt hű fiát, a lelkes dol­gozót, a szerény embert, aki egész életét a munkásosztály és a párt ügyének szentelte, június 23-án búcsúztatták a brnói kre­matóriumban. vezető szervek és a munkában aktí­van résztvevők azonos „hullimhosz­­szon" való gondolkozását és cselek­vését. Követel, megköveteli: szándékosan hangsúlyozom és ismétlem ezt a két szót, elsősorban azért, mert az agi­táció és propagáció főszereplőjévé a termés betakarításán és biztonságba helyezésén fáradozó dolgozó ember válik. Aki nemcsak passzív befogadó­ja a tájékoztatásnak, hanem kérdez, választ kér, közreadja munkája ered­ményeit, tehát számára a tájékoztatás jog és követelmény egyaránt. Az elmondottakkal összhangban fa­lunkban tizenkét hirdetőszekrényt he­lyezünk az aratás szolgálatába. Mind­ez természetesen nem jelenti azt, hogy eltekintünk a szemléltető agitá­ció eddig jól bevált formáitól: plaká­tok, villámhírek, feliratos táblázatok és szalagok. Egri Péter — a művelődési otthon vezetője —, valamint az egyes tö­megszervezetek vezetőinek jóvoltából természetesen majd ügyelünk arra is, hogy az aratással kapcsolatos közlé­seink konkrétak legyenek, s ne tart­suk feleslegesnek a szemléltető esz­közök képzőművészeti színvonalát, s vigyázunk arra is, hogy ne elavult, időszerűségüket vesztett adatokat kö­zöljünk. A hirdetőszekrények anyagát eszté­tikai szempontból úgy rendezzük, hogy helyet szorítsunk egy-egy szel­lemes rajznak, találó jelmondatnak, vagy szövegnek. Ezek tematikailag kiegészítik egymást, mivel a rajz és ötletes szöveg vonz, a kép pedig ki­egészít, bizonyít és meggyőz. A helyi nemzeti bizottság tanácsá­val összhangban a helyi híradót — már most összeállított műsor kereté­ben — is az aratás szolgálatába ál­lítjuk. Nagyon széles skálát ölel fel tehát az a munka, melyet a Légi Efsz mel­lett működő üzemi pártszervezet ki­fejt az aratást megelőző időszakban. Legfőbb sajátossága az, hogy a párt­szervezet kommunistái a munka min­den mozzanatában jelen vannak a politikai munka révén, így garantál­ják a párt politikájának megvalósulá­sát, a gazdag termést ígérő termés veszteségmentes betakarítását.-csiba-A CSKP Központi Bizottságának 1968. január 5-i ülése forduló­pontként örökítődött meg pártunk és szocialista társadalmunk legújabb tör­ténetében, mert határozatai a párt és a társadalom válságának leküzdésére irányuló törekvést fejezték ki. A cél mindenekelőtt a párt és a társadalom irányítása lenini alapelveinek követ­kezetes helyreállítása, a lenini nor­máknak a pártéletben, az állami szer­vek és a társadalmi szervezetek mun­kájában valő érvényesítése volt. Ide­jében, a nép és a szocializmus érde­keivel összhangban kellett reagálnia fejlődés folytán a társadalmi élet va­lamennyi területén megnyilvánuló új jelenségekre. A januári ülést elsősor­ban az tette elengedhetetlenül szük­ségessé, hogy bírálóan elemezni kel­lett az akkori helyzetet. Fontos volt, hogy a Központi Bizottság ne csak vá­laszoljon a jogos elégedetlenségre, hanem maga álljon a jogos bírálat élére, és ebből kifolyólag tegye meg a szükséges Intézkedéseket. 1968 januárja elkerülhetetlenül szükséges volt, és megállapításaiban megmutatta az előre vezető, a párt te­­'kintélyének felújításához akcióképes­ségének megújhodásához, tevékenysé­gének újabb kibontakozásához, vezető szerepének elmélyüléséhez s így ha­zánkban a szocializmus megszilárdu­lásához vezető utat. Mivel azonban a január előtti Novotny-vezetősőg egyenetlensége miatt a decemberi és januári központi bizottsági ülés előtt nem tudott úrrá lenni a helyzeten, nem állt a fogyatékosságok bírálatá­tól ösztönzött kezdeményezés élére, nem hangzottak meggyőzően a dest­rukcióra rámutató Intelmek. Ez is oka volt annak, hogy a januári ülés nem adott választ SSfk, Vodsloií, Smrkov­­ský, Slavik felelőtlen felszólalásaira, amelyek jobboldali opportunista és revizionista platformjuk, akkor még kifelé ki nem bontakozott platformjuk jellemző elemeit tartalmazták. 25 éves a Szlovák Tudományos Akadémia A Szlovák Tudományos Akadémia tagjai a múlt héten ünnepi köz­gyűlést tartottak az intézmény fenn­állásának 25. évfordulója alkalmából. Vojtech Filkorn akadémikusnak, az SZTA elnöke első helyettesének meg­nyitója után Vladimír Hajko akadé­mikus, az SZTA elnöke ünnepi beszé­det mondott, amelyben köszönetét mondott pártunknak a tudomány fel­karolásáért és támogatásáért. A közgyűlésen részt vevő párt- és kormányküldöttség nevében annak vezetője, Jozef Lenért elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára mél­tatta beszédében a legrangosabb szlovákiai tudományos intézmény te­vékenységét. „Az elmúlt három év­tizedben a szlovákiai tudományos fej­lődés terén is kiváló eredményeket értünk el, melyekre joggal büszkék vagyunk. A XV. pártkongresszuson ki­jelölt nagy célok azonban még igé­nyesebb munkát követelnek a társa­dalom életének minden területén“ — mondotta. Lenárt elvtárs részletezte az egyes tudományos ágak feladatait, majd hangoztatta: „A tudomány in­­ternacionalizálása az alapvető kuta­tástól közös szerkesztési és technoló­giai megoldások kidolgozásáig, döntő feltétele annak, hogy tudományos munkahelyeink tartósan megállják helyüket a tudományos fejlődésben, s termékeink és technológiáink elér­jék a világszínvonalat.“ Ezzel kapcsolatban Lenárt elvtárs kitért a szovjet párt- és kormánykül­döttség látogatásakor folytatott tár­gyalásokra, melyeken sürgető gazda­sági kérdések szerepeltek. „Nagyra kell értékelnünk a szovjet vezetők, elsősorban Brezsnyev elvtárs nagy megértését és aktív hozzáállását. Meg­állapodtunk. hogy meggyorsítjuk az 1990-ig terjedő időszakra vonatkozó távlati szakosítási és kooperáció* program közös kidolgozását. Arra tö­rekszünk, hogy a következő ötéve* tervidőszakok valóban a testvérorszá­gok kooperációjának és szakosításá­nak időszakai legyenek. Az, ami a gazdasági életre vonatkoztatva érvé­nyes, teljes mértékben a tudományra is vonatkozik, sőt a tudománynak és a kutatásnak élen kell járnia az in­tegrációban. Elsősorban tőlönk függ, mennyire tudjuk kihasználni a cseh­szlovák-szovjet kapcsolatok további fejlődésében rejlő lehetőségeket.“ A nagygyűlés részvevői üdvözlő levelet intéztek a CSKP Központi Bi­zottságához, az SZLKP Központi Bi­zottságához, valamint a két köztársa­ság tudományos akadémiájához. Többlettel zárult e tavalyi költségvetés A SZÖVETSÉGI GYŰLÉS KAMARÁINAK EGYÜTTES ÜLÉSSZAKA A napokban ülésezett a Szövetségi Gyűlés két 'kama­rája, amely megvitatta és jóváhagyta a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság tavalyi zárszámadását, a Gabčtkovo —Nagymaros-i Dunai Vízlépcsőrendszer építésének és üzemeltetésének tervét, valamint dokumentumot fogadott el az alap- és középiskolai oktatás 'korszerűsítéséről. Leopold Lér szövetségi pénzügyminiszter az 1977. évi zárszámadást előterjesztve megjegyezte, hogy a népgaz­daság döntően fontos ágazataiban teljesítették és túltel­jesítették az anyagi erőforrások képzésének tervfelada­tait. Az ipari termelés 1977-ben 5,7 százalékkal nőtt. A teljes mezőgazdasági termelés 7,9 százalékkal volt na­gyobb, a 10 millió 300 ezer tonna gabonatermés pedig az 1974. évi rekordtermés után a legjobb volt. A nemzeti jövedelem 4 és félszázalékos növekedését 93 százalékban a társadalmi munkatermelékenység fokozódásával fedez­tük. A pénzügyi források képzése tavaly — összehasonlít­ható áralapon — 5,9 százalékkal nőtt, ami megközelítő­leg az utóbbi évek átlagának felel meg. Ez a hatékony­ság további fokozódásának Is köszönhető, ami egyébként a költségek csökkenésében, a nyereség gyarapodásában és a készletek jobb kihasználásában nyilvánult meg. Si­ker, hogy a külkereskedelem megnőtt igényei ellenére is megtartottuk a 'költségveti egyensúlyt. Az állami költségvetési kiadások — a nemzeti bizott­ságok költségvetésével együtt — tavaly összesen 278 milliárd 300 millió 'koronát tettek ki, tehát a tervezett­nél 700 millió koronával többet. A 280 milliárd 800 mil­lió korona összegű bevétel a tervezettnél hárommilliárd koronával nagyobb. A költségvetési egyensúly elérése a jelenlegi gazdasági feltételek között nem egyszerű. Ez a vállalatok túlnyomó többsége jó gazdálkodásának köszönhető. A pénzügyminiszter a továbbiakban a hatékonyság nö­velésével kapcsolatos feladatokról, a beruházásokról, készletekről és a műszaki fejlesztésről beszélt, kiemelte az évi elemzések és az irányítás jelentőségét. Az élet­színvonal alakulásával kapcsolatban megemlítette, hogy a lakosság pénzbevétele tavaly 4,5 százalékkal emelke­dett, az állami költségvetésből 3,6 százalékkal többet fordítottunk szociális célokra. A kiskereskedelmi forga­lom 3,7 százalékkal volt nagyobb. A lakosság növekvő jövedelme és takarékbetét-állománya, valamint szükség­leteinek magasabb fokú kielégítése megköveteli, hogy a termelés, a kereskedelem és a szolgáltatások kínálata sokrétűbb, divatosabb, változatosabb, magasabb műszaki színvonalú legyen. Az állami zárszámadás jóváhagyása után Bohuslav Chüoupek külügyminiszter előterjesztette a Gabčlkovo— Nagymaros-i Dunai Vízlépcsőrendszer kormánytervezetét. F páratlan építmény 150 km hosszú lesz, nyolcezer hek­tár területen tervezik. Műszaki igényességét tekintve a szibériai folyamokon épülő vlzierőmfivekhez hasonlít­ható. A Duna menti szocialista országokkal való együtt­működésünket és a Magyar Népköztársasággal való ba­rátságunk elmélyítését is szolgálja. A kormányhatároza­tot megindoklása és a képviselők hozzászólása után el­fogadták. Ezután sor került az alap- és 'középiskolai oktatási rendszer bizonyos módosítására vonatkozó intézkedések megvitatására. A lényeg nagyobb oktatási és nevelési kö­vetelmények teljesítése. A tankötelezettség tízéves lesz és teljes középiskolai végzettség szerzésével jár. Az ipar­iskolákat 2—3—4 évfolyamos szaktanintézetekké alakít­ják át, hogy a munkásfiatalok Is a gimnáziummal és a szakközépiskolával egyenértékű képzettséget nyerjenek. A gimnáziumban a politechnikai képzés, a szakközép­iskolákban pedig a tanulmányaikat folytató diákok hely­zetének megkönnyítése, a matematikai és gyakorlati is­meretek elmélyítése a cél. A törvénytervezet jóváhagyása után Martin Dzúr nem­zetvédelmi miniszter a honvédelmi törvény módosítását és kiegészítését tartalmazó kormánytervezetet, valamint a katonák szolgálati viszonyát módosító kormányjavas­latot terjesztette elő. Történelmi tanulságok Május elején ugyanis már nyíltan ellenfebruárről beszélt a jobboldal, melynek úgy tűnt: elérte célját. Az alapszabályzat és a pártélet vala­mennyi elvét elvetve, a járási és ke­rületi pártszervek éléről eltávolították a szilárd marxista meggyőződésű em­berek többségét, közvetlenül a párt­szervezésben döntő szavuk lett a jobb­oldaliaknak, a szakszervezetekben és az ifjúsági szövetségben szilárd kap­csolatba léptek az antikommunista erőkkel, amelyek már megteremtették saját szervezeti alapjukat és reakciós politikai platformjukat. A REAKCIÓ ERŐRE KAP A májusi központi bizottsági ülés után Alexander Dubček, a KB első tit­kára már nem ismételhette meg szo­kásos frázisát, hogy az ellenforradal­mi nyomás csak szélsőséges jelenség az ország pozitív fejlődésének a pere­mén. Be kellett ismernie, hogy a po­litikai színpadon kezdenek fellépni különféle antikommunista és antiszo­­ctalista irányzatú jobboldali ellenzéki erők. Sőt Dubček egy fontos körül­ményre is rámutatott. „Az antikommu­nista irányzatok napjainkban külföld­ről is jelentős reális támogatásban részesülhetnek, egyrészt a február utáni emigrációnak bizonyos köreitől, vagy közvetlenül az imperialista álla­mok politikai köreitől. Ezek formál és módszerei nem téveszthetnek meg bennünket. A nemzetközi burzsoázia is levonta a tanulságokat abból, hogy milyen türelmetlenül és rosszul avat­kozott be az 1956-os magyarországi fejleményekbe, ezért antikommunista törekvéseit sokkal alattomosabb takti­kával és egészen más eszközökkel fogja érvényesíteni“. Amikor e szavak elhangzottak, a jobboldali erők nem is kívánhattak volna maguknak jobb feltételeket, mint amilyenek az akkori helyzetet jellemezték. Teljesen kezükben volt egy jelentős hatalmi eszköz, a tömeg­tájékoztatás. Hangadóik ott voltak a pártvezetőségben, hat-almukba kerítet­ték a szakszervezetek zömét, az ifjú­sági szervezetet. Josef Pavel belügy­miniszter az ő utasításaik szerint bom­lasztotta és szerelte le a Közbiztonsá­gi Testületet, s a hadseregben is pozí­ciói voltak a jobboldalnak. Ebben a helyzetben harcra kellett volna moz­gósítani a párt tömegeit a szervezke­dő jobboldal ellen, ám ezt a dubéeki vezetés elmulasztotta. Abban az időben olyan hírek ke­ringtek, hogy létezik egy második pártközpont Is, amelyet elsősorban a prágai városi pártbizottság vezetősége képvisel. Ez a hír később egészen bi­zonyossá vált, sőt be is bizonyosodott, hogy a prágai városi pártbizottság jobboldali része megállapodott Josef Pavel belügyminiszterrel, hogy kon­centrációs táborokat létesítsenek párt­funkcionáriusok számára. „Vér fog folyni“, emlegette a jobboldali cso­port. Be akarta vinni a köztudatba, hogy vér nélkül nem fog menni a do­log, ugyanis „a demokratikus szocia­lizmus, az „emberi arcú szocializ­mus“, az egész „megújhodási folya­mat“. KOMMUNISTÁK, MINT CÉLPONTOK Szinté hihetetlen, ám dokumentum tanúsítja, hogy Josef Pavel belügymi­niszter és Prchlík tábornok, a CSKP Központi Bizottságának osztályvezető­je,; Javaslatot dolgozott ki az állam irányító központjára, amely a foko­zott politikai feszültség idején átven­né a hatalmat az egész országban.“ (A központ tagja lett volna Dubček, Smrkovský, Pavel és Černik.) Az ok­irat azt is elárulja, kik ellen használ­ta volna fel hatalmát a „központ“. Pavel és Prchlík a „konzervatív erők elleni biztonsági intézkedések olyan javaslatát dolgozta ki, hogy az egyes kategóriák számára nevelő munkatá­borokat létesítenének, mégpedig ott­létük ideje szerint megkülönböztetet­ten“. A „konzervatívok“ persze azok a funkcionáriusok voltak, akik nem ad­ták fel kommunista meggyőződésüket. Előkerült egy 1968. július 11-én kelt, N/l—00109/ZD-68 jelzésű okirat is, amely mint rendkívül fontos, bi­zalmasan kezelendő dokumentum in­tézkedéseket tartalmazott arra az esetre, ha „a reakció nyugtalanságot akar kelteni az állam területén“. Az okmány nemcsak szervezési és szemé­lyi változásokat tartalmazott, melye­ket a belügyminisztérium apparátusá­ban és a biztonsági szerveknél szán­dékoztak megvalósítani. Ugyanis köz­tudott volt, hogy Pavel belügyminisz­ter éppen elvhű munkatársait fenye­gette és terrorizálta, ha fel akartak lépni a szocialista haza ellenségei el­len, viszont nagyon elnéző volt pél­dául az akkoriban „progresszív szer­vezetekként“ propagált KAN és К 231 nyíltan reakciós tömörülések tagjai irányában. Vajon kikre gondolt Pavel, amikor így Intézkedett: „Meg kell szervezni a reakciós politikusok meg­figyelését (lakásuk őrzése, kapcsola­taik ellenőrzése}“. Csakis a párthű, megingathatatlan marxista-leninista kommunistákra! Ezzel egyidejűleg azt *

Next

/
Thumbnails
Contents