Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-02-18 / 7. szám

1978. február 18. SZABAD FÖLDMŰVES 3 60 eves a szovjet hadsereg Február 23-án felszabadítónkat, a fennállásának 60. évfordulóját ünnep­lő szovjet hadsereget köszöntjük, a­­mely ma a Varsói Szerződés haderejé­vel együtt a világbéke és haladás leg­főbb biztosítéka. Egyúttal kegyelettel adózunk a sokezer internacionalista harcos emlékének, azokénak, akik a forradalom és a polgárháború tüzében segítettek az ellenforradalom leveré­sében és meghátrálásra, majd kivonu­lásra kényszerítették az imperialista beavatkozókat. Lenin alig három hónappal a forra­dalom győzelme után, 1918. január 23-án írta alá a Népbiztosok Tanácsá­nak a Vörös Hadsereg megszervezé­sére vonatkozó rendeletét. «A proleta­riátus hadseregé Pszkovnál és Narvá­­nál hősiesen kiállta a tüzprőbát és visszaverte a német militaristák táma­dását. Ezért lett e győzelem napja, február 23-a a szovjet hadsereg napja. Az intervenciósok kiűzése után a párt és a kormány nagy gondot fordí­tott a Vörös Hadsereg fejlesztésére. A szovjet állam gondoskodása, a nép alkotó munkája, a polgárháborús ta­pasztalatok érvényesítése, a korszerű hadtudomány elsajátítása lehetővé tet­te egy modern szocialista hadsereg kialakítását. Erre a történelem folya­mán nagy szükség volt. A fasiszta Németország, mint tud­juk, 1941. június 22-én 125 korszerűen felszerelt hadosztállyal rátört a békés alkotó munkát folytató szovjetország­ra. A szovjet hadsereg harcedzett csa­patai váltakozó hadiszerencse köze­pette, súlyos áldozatok árán kiűzték földjükről és saját barlangjában sem­misítették meg a fasiszta fenevadat. A háború kimenetelét eldöntő lenin­­grádi, sztálingrádi, kurszki és sok más csata a hősiesség, a szabadság és a szocialista haza szeretetének örök példájaként, ihlet forrásaként él a nemzedékek emlékezetében. Több mint húszmillió szovjet katona, partizán és polgári személy áldozta életét a fa­siszták ellen vívott élethalálharcban. A szovjet hadsereg ugyanakkor felbe­csülhetetlen felszabadító küldetést is teljesített. Mi is neki köszönhetjük felszabadulásunkat. A második világháború után kiala­kult bonyolult világhelyzetben az im­perialisták hidegháborút indítottak a Ешаввшввнвшшннвшнанавшввв Inog a családi trón Január 10-én Managua nicaraguai főváros egyik utcáján géppisztolysoro­zat hasított a csendbe Az áldozat, egy középkorú férfi szitává lyuggatva ro­gyott össze. Kilétét gyorsan megálla­pították: a La Prensa című ellenzéki újság igazgató-főszerkesztője volt, Pedro Joaquin Chamorro, akit már régebben számításba jövő elnökjelölt­ként emlegettek. A tettesek személyé­re azonban máig sem derült fény. Pe­dig mindenki tudja, kik voltak a gyil­kosok. Somoza diktátor Nacionalista Liberális Pártja fiatalokból álló fegy­veres terrorcsoportjának, a Fehér Kéznek a tagjai, meg a felbújtó diktá­tor. Ezért a temetés napján óriási, tün­tetések zajlottak le és 17 napon át általános politikai válság rázkódtatta meg az ország életét. Erre még nem volt példa a hánya­tott sorsú latin-amerikai országban. Soken a Somoza család végnapjait sejtik bekövetkezni, ami több szem­pontból logikusnak látszik. A Somoza család 40 éve korlátlan ura Nicaraguának. A dinasztia alapí­tója, Anastazio Somoza Debayl a har­mincas évek elején azzal tüntette ki magát, hogy orvul meggyilkolta Au­gusta Cesar Sandino tábornokot, az indián származású népvezért, aki az amerikai tengerészgyalogság 1926. évi partraszállása után hét éven át félel­metes gerillaháborút irányított a beto­lakodók ellen. Amikor egyezkedési tárgyalásokra az amerikaiak a kor­mánypalotába hívták, Somoza már lesben állt. Somozának a gyilkosság után megbocsátották bandita, csem­pész, hamiskártyás stb. múltját. Anas­tazio senior már 1936-ban a nemzeti gárda fejeként amerikai áldással ál­lamfővé választtatta magát. Négymil­lió dollárnyi tőkéjét rövidesen 60 mil­lióra duzzasztotta szennyes üzelmel­­vel. Megtestesült zsarnok és gonosz volt, míg 1956-ban egy hazafi nem végzett vele. Utóda, Luiz fia sem bizonyult kü­lönbnek, vele súlyos betegsége vég­zett, s mivel nem volt örököse, a ha­talom öccsére, ifjabb Anastazióra szállt, ö már 400 millió dollárnyi va­gyon ura. Szintén a nemzeti gárda parancsnokaként került uralomra. Gyilkosságok, korrupció, megannyi szenny jelzi útját. Attól sem riadt vissza, hogy a hetvenes évek elején és derekán történt pusztító erejű mana­­guai földrengések után szőrin-szálán eltüntette az áldozatok megsegítésére küldött nemzetközi adományokat. Ni­caraguái nincstelenek vérplazmáját bocsátotta áruba búsás haszonért az Egyesült Államokba, haiti kollégáját, Jean-Claude Duvalier-t utánozva. A nép megelégelte a Somozák ural­mát. 1974 óta szervezettebben fejlődik a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front, mely befolyását újabban már a katolikus egyházra is kiterjesztette, és mind gyakoribbak a sandinista harco­sok összecsapásai Somoza martalócai­­val. A diktátor 1974-től egészen a kö­zelmúltig rendkívüli állapotot tartott fenn az országban. Most, a múlt héten megtartott választások előtt feloldotta a statáriumot, bizonyítani akarva „de­mokratizálási“ hajlamát. Am éppen az ellenzék erősödő nyomására kénytelen így taktikázni. A jelek szerint Wa­shington is ejtette régi „családi embe­rét“. A Somoza házon belül már eleve dúl az örökösödési harc a beteg diktá­tor székéért, de Washingtonnak olyan ember felelt volna meg az elnöki székben, mint Chomorro, a nagy te­kintélynek örvendő lapkiadó. Ez nem véletlenül függ össze meggyilkolásá­val. A mostani választásokat Somozza pártja nyerte meg, de a nép kéthar­mada nem szavazott. Nem is ez a lé­nyeg, hanem a sandinisták határozott zászlóbontása. -in­kialakult szocialista világrendszer or­szágai ellen. Céljaik támogatására különféle agresszív tömböket hoztak létre, például a NATO-t, s ezért, a há­borús fenyegetések hatására szüksé­gessé vált a szovjet hadsereg további építése és erősítése. Az SZKP mindun­talan törődik a szovjet nép fegyveres erőinek tökéletesedésével. Oj fegyver­nemként megalakultak a hadászati ra­kétaegységek és a követelményeknek megfelelően korszerűsítették a haderő szervezeti felépítését. Fejlesztették, tökéletesítették a kiképzési rendszert és a nevelési módszereket. A légierő a legkorszerűbb szuperszónikus, több­rendeltetésű repülőgépekkel, szállító­gépekkel és helikopterekkel rendelke­zik. A különleges légvédelmi rakéták, valamint az igen pontos rakétaelhárí­tó rendszerek megbízhatóan védelme­zik a Szovjetunió és a szocialista kö­zösség országainak biztonságát. Hol van az az idő, amikor az impe­rialisták a világtengereken kérkedtek katonai fölényükkel. Megjelentek a szovjet hadiflotta rakétafsgyverekkel ellátott tengeralattjárói és hatalmas úszó bázisai, a modern repülőgép­­anyahajók. A békeszerető embereket felemelő, jó érzés tölti el, hogy a Szovjetunió állandó békekezdeményezése, sok-sok béketeremtő javaslata nem valami jámbor óhaj, hanem a valóságból, az emberiség legfőbb érdekének felisme­réséből eredő időszerű követelmény, nem gyengeséget takar, hanem szilárd erőre támaszkodhat, mint amilyen az ország és szocialista vívmányainak vé­dőpajzsa, a 60 éves szovjet hadsereg, mely a Varsái Szerződés, tehát hazánk haderejével is vállvetve fogja bármi­kor védelmezni békés építőmunkánkat és a világbékét. Mily biztonságérzést sugároznak Leonyid Brezsnyev elvtárs­nak, az SZKP Központi Bizottsága fő­titkárának a XXV. pártkongresszuson elhangzott szavai: „Tovább javult a fegyveres erő ellátottsága korszerű fegyverekkel és haditechnikával, s a személyi állomány harci felkészültsé­gének és ideológiai felvértezettségé­nek színvonala.........Pártunk mindent megtesz azért, hogy a Szovjetunió di­cső fegyveres erői a jövőben is ren­delkezzenek minden szükséges eszköz­zel felelősségteljes feladatuk ellátásá­hoz, s őrzői legyenek a szovjet nép békés munkájának, támaszai a világi, békének.“ KANIZSA ISTVÄN ш is m ж lirr ко LATSZATEREDMÉNNYEL végződött Szadat egyiptomi elnök washingtoni látogatása. Carter elnök­kel folytatott tárgyalásai után mind­össze Ígéretet kapott, hogy az ameri­kai diplomácia a jövőben is közvetít majd a két fél - között s megpróbálja engedményekre bírni Izraelt a telepü­lések ügyében, illetve a palfesztin kér­désben. Tel Aviv ugyanis a megszállt területeken folytatja izraeli települé­sek létrehozását, ami ellen Kairó számtalanszor tiltakozott, s most Was­hington Dajan izraeli külügyminisz­ter látogatásával kapcsolatban nyilat­kozatban erősítette meg, hogy hely­teleníti ezt az izraeli módszert. Az amerikai törvényhozás ahhoz azonban nem járult hozzá, hogy modern harci repülőgépeket szállítsanak Egyiptom­nak, mint amilyeneket Izrael is ka­pott, azzal az indokolással, hogy az ilyen hadianyag „veszélyeztethetné“ Izraelt. A közel-keleti eseményekben a múlt héten új mozzanat volt a harcok ki­­újulása Bejrút keleti szektorában. A libanoni hadsereg és a Szíriái többsé­gű arabközi rendfenntartó erők össze­csapásának több halálos áldozata volt. Az arabközi erők szíriai alakulatai, a libanoni hadsereg és a jobboldali erők milicistái ugyan általános tűzszüneti egyezményt kötöttek, ám ez nem volt hosszú életű. EELGRÄDBAN lassan folynak a záróközleményt elő­készítő tárgyalások, amit egyes nyu­gati küldöttségek gáncsoskodő maga­tartása okoz. A szocialista országok küldöttei az egyes munkacsoportok­ban amellett foglaltak állást, hogy a belgrádi találkozó tárgyszerű légkör­­bán, pozitív eredménnyel végződjék, s ezt az elfogadandó záróokmánynak is tükröznie kell. Rögzíteni kell azo­kat a pontokat, amelyekben már álta­lános egyetértés alakult ki s amelyek alkalmasak arra, hogy a helsinki zá­róokmány szellemével összhangban hozzájáruljanak az európai enyhülési folyamat elmélyítéséhez. Dr. BRUNO KREISKY osztrák kancellár a múlt héten a Szovjetunió vendége volt. A szovjet fővárosban tett kétnapos munkaláto­gatása alkalmából Brezsnyev és Koszi­­gin elvtárssai, valamint más magas rangú vezetőkkel tárgyalt a két or­szág kapcsolatairól, főként gazdasági együttműködéséről, melynek igen nagy jelentősége van Ausztria jelenlegi gazdasági helyzetében. LENGYELORSZÁGBAN tanácsi választásokat tartottak, melye­ket úgy értékeltek, mint népszavazást az ország — társadalmi gazdasági fej­lesztésének programjáról. Ezt a LEMP kongresszusán kialakított és a máso­dik országos pártkonferencián meg­erősített irányba folytatják, és a Nem­zeti Egységfront választási platform­jául fogadtak el. SZÍRIÁBAN elnökválasztást tartottak, mely tekin­tettel arra, hogy az egyetlen jelölt Hafez Asszad államfő volt, népszava­zás formájában rendeztek meg. A vá­lasztóknak azt kellett eldönteniük, maradjon-e hivatalában továbbra is Asszad elnök, akinek megbízatása március 13-án Járna le. A négymillió választó további hét évre meghosszab­bította Asszad mandátumát. Л LATIN-AMERIKAI COSTA RICÁBAN is elnökválasztást tartottak, amelyen Carazo Odin gvüzött. A konzervatív Nemzeti Egyesülés Pártjának képvise­letében a szavazatoknak több mint a felét szerezte meg. Az egyidejűleg megrendezett nemzetgyűlési választá­sokon pártja 27 mandátumot szerzett, 23 képviselői helyet a szociáldemokra­ta irányzatú Nemzeti Felszabadulás Pártja, hármat pedig a kommunisták kaptak. Külpolitikai kommentárunk A NATO zavarosban halászik Kissé MEGSZÉPÍTVE ... A NATO militarista körei „ártalmat­lan“ és „humánus“ fegyverként festik le a gyilkos neut­ronbombát Nyugat- Európában, hogy rábírják az itteni kormányokat, egyezzenek bele a neutronfegyver el­helyezésébe a nyu­gat-európai álla­mok területén, ahol erősödik a népi tömegmozgalom a Pentagonból su­­gallt terv ellen. (Jurij Cserepanov rajzaj Az ogadeni drámaként emlegetett véres konfliktus, amely az „Afrika szarvának“ nevezett területen zajlik, fordulóponthoz ért. A Szomáliái kor­mány taktikai visszavonulásról beszélt és a világ színe előtt segítségért fo­lyamodott bizonyos NATO-hatalmak­­hoz. Az etiópiai forradalmi erők ugyanis ellentámadásba lendültek. A harci sikerek mérlegének nyelve kezd Etiópia oldalára billenni. Mindazt, ami a.kelet-etiópiai had­színtéren nyár óta lejátszódik, csak úgy érthetjük meg, ha egy kis vissza­pillantással felvázoljuk a két, jelenleg egymással hadban álló szomszéd or­szág történelmi fejlődésének útját. Egy nemzetiségi viszonylatban igen tarka képet mutató forradalmi átala­kulások útján tartó nem arab or­szág és egy ugyancsak haladó válto­zásokat megvalósító, a múltban a szo­cializmus eszméit valló, haladó refor­mokat megvalósító arab ország áll szemben egymással. Viszályuk oka? Van rejtett és nyilt ok is, de a fó ok egy harmadik motívumban keresendő. Tagadhatatlan, hogy a gyarmatosító imperialisták a múlt századokban ön­kényesen vonták meg az egyes afrikai országok határvonalait, testvérnépeket választva el egymástól. Etiópia, az egykori Abesszínia lakosságának zö­me, az a m h a r a nemzet viszonylag szerencsés volt ezen a téren, egységes tömböt alktott. Nem így Szomália. Egyes szomáli törzsek Kenyában, Etió­piában, Dzsibutiban is élnek. Etiópiá­ban például a keleti rész, Ogaden a szőkébb hazájuk. Am Ogadennek és Harar tartományi székhelynek már a múlt században nagy jelentősége volt Etiópia politikai és társadalmi életé­ben, s jellegzetességét nem az itt élő nomád szomáli törzsek formálták. Nos névlegesen ezért a tartományért rob­bant ki testvérviszály. Szomália terü­leti követelésének kielégítéséért. Az érdekesség kedvéért azonban megem­líthetjük, hogy Ogaden térségében olaj és arany, Harar vidékén pedig réz is található ... Tavaly nyáron a harcok úgy kez­dődtek, hogy a magát Nyugat-Szomá­liai Felszabadítási Frontnak nevező geriilaszervezet fegyveres támadást indított az etiópiai hadsereg ellen. Szomália ezt támogatta és sokáig etiópiai belvisályról beszélt, noha nem egy esetben bizonyítást nyert, hogy nemcsak anyagilag és propagandával támogatja az ogadeni lázadókat, ha­nem reguláris csapatai is részt vettek a harcokban. A szocialista programot hirdető Szomália váratlan magatartás-változ­tatása meglepte barátait a szocialista országokban. Nem volt titok, hogy a Szomáliái vezetőknek van egy régi vá­gyuk, bizonyos Nagy-Szomália tervé­nek megvalósítása, de a forradalmi helyzet pillanatnyi érdekeinek aláren­delve elképzeléseiket, a jószomszéd­ság útját járták. így például az ere­deti terv szerint nemcsak Eetiópiáből, hanem Kenyából is lekanyarítottak volna bizonyos területet, nem is szólva a tavaly megalakult Dzsibuti Köztár­saságról, amelyben a lakosság zömét szomáli és etióp pásztortörzsek alkot­ják. Mogadishu napirenden tartotta programját, de — mondhatnánk inter­nacionalista, osztályharcos szempont­ból — ezt tavaly nyárig nem szorgal­mazta. Miért következett be akkor hir­telen pálfordulása? Az igazi ok: az imperialisták közbe­lépése, amely egyrészt az ogadeni olajjal, másrészt az afrikai forradalmi kibontakozás fékezésére irányuló tö­rekvéssel magyarázható. Röviden jellemezve az Afrika szar­vában történt eseményeket: újra be­igazolódott a felkorbácsolt túlzó na­­ciaüzmus ártalmas volta. Sziad Barré rendszere elvakult nacionalizmusában hátat fordított szocialista barátainak, elsősorban a Szovjetuniónak, mert nem voltak hajlandók támogatni Szo­mália Etiópia elleni agresszióját. Etiópia ugyanis az 1974-es forrada­lom óta nagy lépéseket tesz az évez­redes elmaradottság megszüntetésére, az ország és a társadalom életének forradalmi átalakítására. S hogy e té­ren is a Szovjetunió mindennemű négy támogatásában részesült, ez nagyon érthető. A Szovjetunió mindenkor in­ternacionalista kötelességének tar­tatta a haladó mozgalmak támogatá­sát. Etiópia esetében az együttműkö­désnek egyébként történelmi hagyo­mányai is vannak. Kezdhetnénk azzal a kapcsolatok ecsetelését, hogy NAGY PÉTER cár egyik kedvelt hadvezére volt az etióp IBRAHIM HANNIBAL, akit az oroszok nagyon megszerettek, és később Abram Ibrahimovics Hanni­bal néven maradt fenn neve a króni­kában. Egyébként a nagy költő, Pus­kin anyai nagyapja volt. Orosz katona­tisztek — utazók fedezték fel afrikai expedícióik során Etiópia egyes festői tájait. Orosz katonatisztek segítettek a Vöröskereszt keretében és tanácsok­kal is MENELIK császárnak az olasz gyarmati hódítók ellen vívott első nagy háborúban. Orosz orvosok tele­pedtek le Etiópiában és fejtettek ki áldásos tevékenységet. Ma is működik egy 'szovjet kórház Addisz Abebában. A Szovjetunió, a szocialista orszá­gok a Szomáliái forradalmat is támo­gatták. A mogadishui kormány egyol­dalúan bontotta fel tavaly az 1974-es barátsági és együttműködési szerző­dést. Az etiópiai kormány a közelmúltban is felajánlotta a Szomáliái vezetőknek, rendezzék békés úton a felvetődött problémákat. Ennek előzetes feltétele, természetesen, a Szomáliái csapatok visszavonulása Ogadenből. Határozott elutasítás volt a válasz. A hadüzenet nélküli etióp—szomáli háború egyúttal a politikai erők pola­rizálódásához vezetett. Az Egyesült Államok bizonyos presztizsokokból megtagadta a közvetlen fegyverszállí­tást Szomáliának, de Szaúd-Arábia, Irén és más országok útján gondosko­dik róla. Az NSZK is nyíltan szállít hadianyagot a mogadishui rendszer­nek, mellyel, természetesen, Peking teljesen szolidáris. Jellemző kép: a szovjetellenes erők ma az Etiópia el­leni tömbben, Szomália körül tömörül­nek. Groteszk és sajnos, tragikus hely­zet. Gjabb bizonysága annak, hogy az imperializmus erői nem ülnek ölbe tett kézzel, hogy amikor Dél-Afrika, Namibia és Rhodesia népe az utolsó rohamra készül a gyarmati rendszer ellen, Washington ügynökei kísérletet tesznek a forradalmi erők megbontá­sára, a figyelem elterelésére, a nem­zeti felszabadító harc győzelmének meghiúsítására. Afrika népeinek több­sége azonban átlát a fondorlatos ter­veken. LŰRINCZ LÁSZLÓ »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents