Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-02-11 / 6. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1 1978. február 11. 12 Az összpontosítást és szakosítást a tojástermelésre is jobban kiterjesztik, így a téhulel farmot a jelenlegi negyvenről hetvenmilllö tojás termelésére bővítik, s ezzel hosszú távon befejezettnek tekinthető a tojástermelés szakosítása. A nagytáblás termelési szerkezet kialakításában az állami és a szövetkezeti szektor kölcsönös földcseréjére kerül sor, mégpedig a társadalom érdekeinek a figyelembevételével, tes azóta nagyot javult a helyzet. A célnak megfelelően fokozzák a talajok termőerejét, s ehhez a gondosan végzett talajelemzés nyájtja a támpontot. Ahol szükséges, ott meliorációs beavatkozással, mélymüveléssel segítik elő a jobb talajadottság kialakulását. Ezt abból a meggondolásból teszik, hogy a talaj legfontosabb termelőeszköz. Ügy vélik, hogy egy-egy agrokémiai vállalat munkájában nem jelenthet akadályt az, ha a szomszédos járás bizonyos földterületén is munkát válneveldékbe összpontosítják. Feltételezik, hogy ezen borjúneveldék kivitelezési költsége hét éven belül visszatérül. A járás északi részében kibontakozott kooperációs körzet — Hofeíovice —Trebiz — társult szövetkezetében például üszönevelésre, a környező állami gazdaságokban és szövetkezetekben pedig tejtermelésre szakosítanak. Ehhez természetesen a meglevő istállókat korszerűsítik, azonban egy Václav Stáiek elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára arról tájékoztatott bennünket, hogy a mezőgazdasági üzemek sokaságában elsőrendű feladatnak tartják a termelés hatékonyságának növelését és a költségek csökkentését. Számtalán szocialista brigád tagjai dolgoznak a mezőgazdaságban annak érdekében, hogy a növénytermesztés igénynek megfelelően kiszolgálja az állattenyésztést, elegendő tej, hús és tojás jusson az Egyesült Kohók dolgozóinak ellátására. Ezzel jó példát mutatnak más járásoknak is. A kladnéi járás mezőgazdasága az elmúlt évben gabonából 42,9 mázsás hektárhozamot ért el. A járásban ez minden eddiginél jobb eredmény, s ha az esőzés nem gátolta volna a gabona folyamatos begyűjtését, akkor a hektárhozam ennél is jobb lehetett volna, hiszen egyes gazdaságok így is 80—70 mázsás átlagot értek el hektáronként. Iparszerű szakosítással lal. Ez semmiképpen sem lehet kedvezőtlen hatással egy-egy kooperációs körzet feladatainak a teljesítésére. Ogy határoztak, hogy kapcsolatot teremtenek a Prága-nyugati járás agrokémiai vállalatával és kölcsönösen munkát vállalnak azon párezer hektáros területeken, amelyek egymás vállalatának a központjához közel esnek. Ezzel ugyanis jócskán csökkenthetik a költségeket. A közép-csehországi kerület viszonylatában a kladnói járásban termelik a legtöbb tojást. Tejből például az elmúlt évben — tehenenként — kétszáz literrel termeltek többet, mint 1976-ban. Ez persze nem elégíti ki sem az irányító szerveket, sem pedig a mezőgazdaság dolgozóit. Tudják, hogy a korábbinál tökéletesebb szervezéssel, a termelés Iparosításával sokkal jobb eredményeket érhetnek el. Ez szükséges is, hiszen a hatodik ötéves tervidőszak harmadik évében lényegesen többet kell termelniük, mint korábban. A termelés hatékonyabbá tétele, a jobb eredmények elérése érdekében ez év elejétől a járásban iparszerű szervezeti elrendezést léptettek életbe. A járást két nagy kooperációs körzetre osztották. Az északi körzet mezőgazdasági üzemei 24 700, a déli körzeté pedig 21 400 hektáron gazdálkodnak. A kooperációs körzetekben levő jelenlegi tizennégy szövetkezetből társulással hét nagygazdaságot hoznak létre, s ezeknek az átlagos területe 3832 hektár körüli lesz. A nagygazdaságokat nem minden előzetes tapasztalat hiányában hozzák létre. Ebben a tekintetben ugyanis számottevő tapasztalattal rendelkeznek, hiszen a Kam. Žehrovice-i székhelyű kačicei társult szövetkezetei már régebben kialakították, s ott a helyi adottságok célszerű kihasználásával, ésszerű szakosítással lerakták az iparszerű mezőgazdasági termelés alapjait. örvendetes tény, hogy a növénytermesztés jól beilleszkedik a szakosított állattenyésztésbe. A nagytáblás termelési szerkezet módot nyújt az agrotechnikai eljárások, valamint a korszerű technológia egységes alkalmazására, s a költségek lényeges csökkentésére. Az állattenyésztés szakosításával azt a célt követik, hogy termelési egységenként csak egy állatfajtát összpontosítanak. Ezzel ugyanis elérhetik a munkaerő szűkkörű szakosítását s ez tág lehetőséget nyújt az eddiginél sokkal jobb hasznosság elérésére. A kooperációs körzetek keretében a termelést oly módon szervezik, hogy például a borjakat nagy kapacitású hatékonyabb termelésre törekednek A gazdag forradalmi múlttal és külföldön is hírnévnek örvendő kohóiparral rendelkező kladnói járásnak 48 ezer hektárnyi földterülete van. Ezen földeket mintegy ki-lencezer ember nagy gonddal műveli. A járásban a CSKP KB mezőgazdasági termelés összpontosítására és szakosítására vonatkozó irányelveit következetesen váltják valóra. 750 férőhelyes korszerű tehéntelepei! is építenek, hogy elegendő férőhelyet biztosítsanak a tehenek részére. A slatinai, éernuci és más gazdaságokban a régi istállók komplettizálásával és átépítésével ötszáz férőhelyes tehéntelepeket alakítanak ki. A fentieknél sokkal nagyobb gondot okoz a sertések korszerű termelőhelyekre való elhelyezése. A zlonicei nagyhizlaldában például csak hatezer sertést, ugyanott a kocaszálláson pedig legfeljebb hétszáz anyaállatot helyezhetnek el. Igaz, hogy az elmúlt évben Smečnč községben új nagyhizlalda építését kezdték, ez azonban még nem készült el. A két eltérő időpontban épülő nagyhizlaldában — befejezés után — nem kevesebb mint húszezer sertést, valamint 2900 kocát helyezhetnek J el. A járás Irányító szervei — terv szerint — negyvenötezer sertés hizlalásával számolnak, így egy Ideig még szükség lesz a régi korszerűtlen hizlaldákra is, bár azokban a termelés meglehetősen költséges. Amint befejezik a zlonícei sertéstelep bővítését, már nem lesz szükségük a régi, korszerűtlen sertéshizlaldákra. Ezzel tulajdonképpen megoldódik a sertéshús szakosítom egységekben való korszerű termelése. hát háttérbe szorulnak az egyéni és a csoportérdekek! A tudományos munkahelyek azt a feladatot kapták az illetékesektől, hogy dolgozzák ki a takarmánytermelés hosszú távra szóló szakosított programját, mégpedig olyán módpn, hogy a fő táplálóanyagok — nitrogén és keményítő — aránya igénynek megfelelő legyen. A járásban aránylag nagy területen termelik a cukorrépát, s'arra törekednek, hogy a szelet jelentős hányadát megszárítva tárolják. Kooperációs körzetenként több szeletprést helyeznek üzembe és legkevesebb száz vagon szeletet szárítanak meg az állatok takarmányozására. A hoŕešovicei szövetkezetben a földterület blokkosítását már befejezték, a többiekben pedig most folyik a nagytáblák kialakítása. Ezzel létrehozzák a szakosított növénytermesztés optimális feltételeit. Tény, hogy a komplex agrotechnika meghonosításában fékezőleg hatnak a helyi jellegű tényezők, mint például a talajok széttagoltsága, a gyakori nem megfelelő meliorációs beavatkozás stb. Sok esetben a meglehetősen költséges drénezés sem hozza meg a feltételezett eredményt. Ezért racionalizáló komplex brigádok vették kézbe a dolgokat, A kladnói járásban a 3700 hektáros Vrony—Slapánice-i szövetkezetei gabona, hereféle, ipari cukorrépa, komló, valamint tej és marhahús termelésére; a Cernuc—Sazéná-1 3950 hektáros szövetkezetét' vetómaggabona és évt átlagban 1500 tonna zöldségféle termelésére: a , HoFešovlce—Tfeblz-1 3900 hektáros szövetkezetét vetőmag, hereféle és távlatilag üszönevelésre; a Knoviz—2lžlce-l 3200 hektáros szövetkezetei gabona, ipari cukorrépa, hereféle, tej és hústermelésre; a Dfetovlc§—Slatlna-1 2738 hektáros szövetkezetei vetőmaggahona, Ipari cukorrépa, répapalánta és vetőmag, zöldségfélék, hereféle és tejtermelésre, valamint az Oszőnevelés bővítésére szakosítják. Ä Kačice—Űnfiosf-Í 5750 hektáros szövetkezetben vetőmaggabonát, Ipart cukorrépát, répapalántát és magot, valamint takarmánynövényeket termelnek, ugyanakkor gyarapítják a tehénállományt és csökkentik a vágómarhák számát. Hasonló módon szakosítják az állami gazdaságokat is. A járásban arra törekednek, hoev a Iiicernamae termesztése tekintetében a koráhbi iő hagvománvnknak megfelelően ismét kimagasló sikereket érjenek el aprómagvakből és a kerület mezőgazdasági üzemeit a körzetre jellegzetes lucernamavgal korlátlan mennyiségben ellässák! Az elmondottak jól bizonyítják, hogv a kladnói járásban a mezőgazdasági termelés ésszerű összpontosításával és Iparszerű szakosításával kitűnő feltételeket hoznak létre a társadalom érdekeivel szorosan összefüggő termelési hatékonyság növelésére. Ez arra enged következtetni, hogy a CSKP KB termelés fellendítését célzó Irányelveit komnlex módon értelmezik, rájöttek ugyanis arra, hogy a területi összpontosítás csak félmegoldás, ezért tovább kell lépniük! Egy-egy körzetben oly módon szakosítják a termelést, hogy a korábbinál sokszorta jobb eredmény elérése váljon lehetővé, s ez a szocialista munkamegosztásnak nagyon jő példája. Nem ártana, ha a szakosítást nálunk is így értelmeznék. HOKSZA ISTVÄN Д legelők karbantartásáról Nem vitás, hogy a szarvasmarhának, különösen a növendékállatoknak fejlődésükhöz tiszta levegőre, világosságra, napfényre, mozgásra — elegéndő tápláló anyagra — van szükségük. Ezért Igen fontos, hogy minél több jó legelőt létesítsünk, s a meglevőket szüntelenül javítsuk. Nem árt ismételten hangsúlyozni, hogy a legelő rendeltetése mindenekelőtt a fűtermés, amely jótékony hatással van az állatok takarmányozására, ezért szükséges, hogy rendszeresen ápoljuk. A munkálatok a legelő terjedelme, állapota, valamint a helyi Kmoskő László, mérnök viszonyok és körülmények szerint változik. Ezért fontos, hogy a legtöbb hasznot biztosító munkálatokat mielőbb elvégezzük. A legelő munkálatait az alábbiak szerint csoportosítjuk: takarítás, telkesítés, talajvédelem, trágyázás és ta^ lajjavítás, talajművelés, gyepesítés, csordaltatók létesítése, gondoskodás az állatok védelméről. Fontos, hogy a legelőről eltakarítsuk mindazt, ami a fű növését gátolja, a gyep minőségét rongálja, a legeltetést akadályozza. Első teendő a felesleges fák, cserjék és bokrok kiirtása, de nem ritkán védőnövények ültetése Is. Az utóbbit a legnagyobb óvatossággal és körültekintéssel kell végezni, mert amilyen hasznos a legelőnek a felesleges fáktól és bokroktól való megszabadítása, ! ugyanolyan fontos a fás növényzet j fenntartása, telepítése, főleg olyan i helyeken, ahol azok az állatok védel- I mét vagy a talajerő megóvását szol-I gálják. A fás növényzet kivágását úgy végezzük, hogy a tuskó az állatot járás közben ne akadályozza, lábát ne sértse. Ezért a fákat sima lappal, lehetőleg közel a föld színéhez vágjuk le. A levágott fa tuskója ne legyen magasabb, mint a vágáslap szélessége. Cserjénél, bokroknál egyáltalán nem szabad csorikot, tuskót hagyni, mert az állat körme rongálódna. A csonkokat utólag kell simán a föld színe felett levágni. A gyengébb gyomokat és cserjéket erős irtó vagy „tővágó kapával“, lehetőleg a gyökfővel együtt vágjuk kt. Az erősebbeket Is kívánatos a föld felszíne alatt tőben elvágni. A fa- és bokorirtás ideje a tél. Az erősen sarjadzó vékonyabb fákat, cserjéket és bokrokat azonban tapasztalat szerint csak úgy lehet irtani, ha azokat nyáron vágjuk a második nedvkeringés idején, mert a tuskó sarjadzási képessége akkor a légkisebb. Ha azonban munkaerő hiányában a bokorirtás nyáron nem végezhető, s a téli időszakra marad, 4igy a következő nyáron kell a csonkról a sarjakat leverni. Előtérben a termelés hatékonyságának növelése ■Jjapjaink mezőgazdaságának nagyüzemi, iparszerű termelése nagy feladatok megvalósítására hivatott. Ez a folyamat megköveteli, hogy az árutermelés növeléséhez ■ szükséges anyagi-műszaki eszközökön kívül a gazdaságok vezetői nagyobb figyelmet fordítsanak a termelés hatékonyságára. A lakosság jobb és folyamatosabb ellátása, ’ a növekvő igények kielégítése csak akkor valósítható meg, ha az üzemek nemcsak több és jobb minőségű árut, hanem olcsóbban, tehát gazdaságosabban termelnek. A mezőgazdasági üzemek többségében — bár a termelés jelentősen növekedett — az önköltségek alakulásával nem lehetünk elégedettek. Ezért fokozott mértékben ki kell használni mindazon lehetőségeket, feltárni a tartalékokat, amelyek a termelés hatékonyságának növelését eredményezhetik. A gazdasági hatékonyság fokozása szempontjából az állattenyésztés nagy figyelmet érdemel, mert itt egy egységnyi termékre aránylag nagyok a költségek, s ugyanakkor megtalálható az az út, amely a gazdaságossághoz vezet. Erre figyelmeztetnek bennünket az egyes gazdaságok önköltségeiben mutatkozó lényeges különbségek is. Ha a galántal járás mezőgazdasági üzemeit összehasonlítjuk, azt állapíthatjuk meg — a múlt év háromnegyedében —, hogy egy kilő sertéshús termelésére jutó költség a královal szövetkezetben 7,87, a seliceiben 8,20, a Vefké Шапу-lban 8,40, a trstlceiben azonban már 11,61, a šoporňaiban 12,01 és a P. Sady-iban 13,26 korona volt. Miben rejlenek a szinte hasonló feltételek közt gazdálkodó üzemek eredménye közötti különbségek? A bonyolult kérdésekre választ keresve, ellátogattam a královal és a šoporňal szövetkezetbe. Mindkét gazdaságra jellemző, hogy jóval ötezren felüli sertésállományt tartanak. A tartási körülmények pedig egyrészt a régi, elavult istállók miatt, másrészt azért kedvezőtlenek, mert az állatállomány az adott férőhely-kapacitásokhoz mérten jóval nagyobb. A královal szövetkezetben néhány évi adatokból megállapítottam, hogy egy kilő sertéshús termelésének Önköltsége csökkent. Míg uagyanis 1974- ben egy kiló súlygyarapodás 12,14, addig 1976-ban 11,14 koronába került. Tavaly az önköltség ennél kedvezőbben alakult, tehát tovább csökkent, s az eredmények javultak. Például 1976-ban 0,524, az elmúlt évben pedig már 0,538 kg-os súlygyarapodást, vagyis 0,3 dekával többet értek el a tervezettnél. Annak ellenére, hogy a sertések számát 800 darabbal szaporították, az elhullás öt százalékkal csökkent, s a múlt év sertéshús eladási tervét öt tonnával túlteljesítették. Milyen Intézkedésekkel érték el a termelés hatékonyságának növelését, a feladatok maradéktalan teljesítését? Erről Kiss Sándor, a szövetkezet főállattenyésztője tájékoztatott. A sertéshízlalás hatékonyságának növelése elsősorban az ésszerű, takarékos abrakfelhasználáson múlik. Ezt jól bizonyítja a szóban forgó szövetkezet példája is, ahol az elmúlt évben egy kiló súlygyarapodásra 3,70 kg abrakot fogyasztottak. A takarmányozásban jól kihasználták az élelmiszeripar, a vágóhidak, a pékségek s a pattogott rizst gyártó üzemek hulladékait. Ezidén az étkezdék és a vendéglők élelmiszer-hulladékainak hasznosítását is napirendre tűzik, s ezzel az abraktakarmány-fogyasztásban még jobb megtakarítást érhetnek el. A hatékonyság növelésének további lehetősége a megfelelő tartási körülményekben rejlik. A jól elhelyezett és gondozott állatok a takarmányokat kívánt módon hasznosítják. Ezzel javult a hasznosság és csökken az elhullás és a költség. A szövetkezetben fokozott figyelmet fordítottak az állategészségügyi intézkedések betartására is. Rendszeresen fertőtlenítették az istállókat. A téli hónapok kezdetén az istállókat kellőképpen szigetelték, hogy megvédjék az állatokat a hidegtől. A betegségek megelőzésére a malacok tápját vitaminokkal, nyomelemekkel és gyógyszerekkel egészítik ki. Vannak azonban a szövetkezetben még további tartalékok Is. Az Istállók még manapság is zsúfoltak, s így még mindig sok sertés elpusztul. A helyzet javítása érdekében már intézkedtek. Tavaly megkezdték a régi istállók korszerűsítését, idén pedig az új, ezer férőhelyes sertéshizlalda építését. További tartalékok az állomány öröklődő tulajdonságaiban rejlenek. A szövetkezetben ezért gyorsabb ütemben folytatják a szintetikus hibridek előkészítését. Ezek nagyobb hízékonyságúak, jó ellenálló képességűek és a takarmányokat jól hasznosítják. ■4 A šoporňai szövetkezetben tavaly a sertéshizlalásban szintén jő eredményeket értek el. A tervezett 0,52 helyett 0,593 kg, vagyis az 1976-os év valóságához viszonyítva 63 dekával nagyobb volt a súlygyarapodás. U- gyanakkor csökkentették az állatok elhullását! A sertéshús eladási tervét pedig 34,7 tonnával túlszárnyalták! A sertéshúst azonban — a galántal járás viszonylatában — itt termelik legdrágábban. Igaz, hogy 1974-töl 1976-ig egy kilő sertéshús termelésének költsége 13,71-ről 13,65 koronára csökkent és tavaly még ennél is kisebb volt, azonban még mindig jóval a járási átlagon felül vannak. A vártnál nagyobb költségek elsősorban a takarmányozás módszerében keresendők. A szövetkezetben — a múlt év átlagában —■ egy kiló sertéshús termelésére 4,05 kg abrakot használtak, s ez nem takarékos gazdálkodás. Kováč elvtársnak, a šoporňal szövetkezet állattenyésztőjének szaval szerint az előző években az abraktakarmány fogyasztása még kedvezőtlenebb volt. Például 1976-ban egy kiló súlygyarapodást 4,4 kg abrakkal értek el, mégpedig azért, mert a sertéseknek naponta csak egyszer osztottak ki takarmányt s ez jelentős veszteséggel és rossz hasznosulással járt! Tavaly azonban már áttértek az abrak kétszeri adagolására. Ezáltal javult a takarmányok hasznosulása, ami hizonyos takarékossággal járt. Itt azonban a takarmányozásban nem használnak ipari hulladékokat. Nem ártana, ha a šoporňal szövetkezet is követné a královaiak példáját. Feltételezhető, hogy kis utánjárással ők Is találnának forrást az élelmiszeripari hulladékok és melléktermékek beszerzésére. Például a Nyitrgi Húsipari Vállalatnál, a környékbeli pékségeknél, üzemi konyháknál és vendéglőknél, továbbá a seredi süteménygyárnál az elmúlt években gondot okozott a hulladékok elhelyezése. Jó volna azoknak a hasznosítása ... A tápanyagokban gazdag hulladékok és melléktermékek hasznosításával — melyek sok esetben kárba vesznek — sok abraktakarmányt takaríthatnának meg, s ezzel nemcsak a költségeket csökkenthetnék, hanem végső soron lehetővé válna jelentős gabonamennyiség megtakarítása is. Az említett példák rámutatnak arra, hogy a mezőgazdaságban még jelentős tartalékok rejlenek. Kiaknázásuk, kihasználásuk a termelés hatékonyságának növelését szolgálná és ez csakis az embereken múlik! Klamarcsik Mária, mérnök é
