Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-02-11 / 6. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. február 11. A tömegsport fogyatékosságai „Társadalmi ügy a testnevelés“ halljuk mindenfelé. Ennek ellenére jónéhány falusi vezetőt csak az érdekli, hogy hányadik a táblázaton a helyi focicsapat. Sajnos, a falusi sportvezetők közül többen már azt is tömegsportnak értelmezik, haa labdarúgók kiegészítő sportként télen asztaliteniszeznek, vagy évente egyszer megrendezik a kövérek és a soványak közötti labdarúgó-mérkőzést. összegezésül elmondhatjuk, hogy falvainkban a legtöbb helyen nincs ínyére az embereknek a testmozgás. Nyilván azért, mert nem tanulták és nem szokták meg. És itt tucatjával sorolhatnánk az okokat, amelyekkel megmagyarázhatnánk „testnevelési bizonyítványunkat“: Tornaterem — sportpálya hiánya, menet- és csukló gyakorlatokból álló gyűlöletes testnevelési órák stb. A felnőtt lakosság nagy részének emlékezetében így él a testnevelés és ezt nehéz megváltoztatni. De a ma felnövő generációk sem kapják meg egészében azt a testnevelést — bár a körülmények összehasonlíthatatlanul jobbak —, amellyel egy életre megszeretnék és megszoknék a testedzést, a rendszeres mozgást. Jelenleg pontos adataink nincsenek arról, hogy hányán nem járták ki a testkultúra elemi osztályait, hogy a testedzés szempontjából hány tudatlan él hazánkban. Jugoszláviában néhány éve kiadták a „Testnevelés fehér könyvét“, melyből egyebek között kiderül, hogy az iskolák 80 százalékában csak formálisan van testnevelés és a lakosság közül csupán minden tizedik végez valamilyen testgyakorlatot. Nálunk szerencsére nem ennyire szomorú a helyzet, de elgondolkoztató eredményekről árulkodnak a sorozőbizottsági jelentések, az orvosi statisztikák, az iskolaorvosi beszámolók és a testnevelő tanárok tapasztalatai. Az elmondottak ellenére falvainkon gyakoriak az olyan korszerű sporttelepek, melyek bejárati kapuiról csak akkor kerül le a lakat, ha a labdarúgó-csapat játékosai edzésre mennek. Több korszerű sporttelepen pedig a gondnok a korlátlan úr: a labdarúgó-pálya füvét félti, szerinte letapossák a fiatalok. A tömegsport szempontjából gyakran a sportvezetők gondolkodásmódja sem a legmegfelelőbb. Általában anyagi problémákra hivatkoznak, s közben több sportszervezetnél az edzések után kalóriapénzt fizetnek, a győztes labdarúgó-mérkőzések után pedig jutalmazzák a játékosokat. A tehetséges helyi fiatalok mellőzése mellett a környező falvakból toborozzák a jobbnevű játékosokat, s ilyen esetben — érdekes módon — a magas lelépési díjak kifizetésére is akad pénz a sportszervezet kasszájában. Ezzel szemben a tömegsportot szolgáló új szakosztályok létrehozásától viszolyognak. i Több falusi edző magatartására is nehéz volna magyarázatot találni. Vajon hogyan működik azokban a sportszervezetekben a politikai nevelőbizottság, ahol az első az edző, aki a mérkőzés után űzőbe veszi a játékvezetőt. Az edzők — tisztelet a kivételnek — gyakran nem törődnek emberileg a fiatalokkal. Eszköznek tekintik a fiatalt, akit a cél érdekében minél jobban ki kell és ki lehet használni. Nem gondolnak arra, hogy egészséges emberi kapcsolat nélkül ma már nem lehet sporteredményeket elérni. Nem lehetünk elégedettek a fiatalok életstílusának a formálásával sem. Ennek következtében sok rossz szokás alakult ki a fiatalok körében. Szórakozás céljaira gyakran az éjszakai pihenés óráit veszik igénybe. Későn kelnek, ezért sokan reggeli nélkül mennek a munkába. A helytelen étkezési szokások gyakran vezetnek korai elhízáshoz, a lányok ez ellen — mozgás hiányában — erőszakos fogyókúrával, koplalással védekeznek. Elképzelhetetlen, hogy ne lehessen rászoktatni őket az egészséges életmódra, személyiségük megfelelő fejlesztésére, amihez az akaraterő fejlesztő, kitartást Igénylő sport kitűnő eszközül szolgálhat. Hazánkban a tömegsport kibontakozásához szükséges lehetőségek — még a legkisebb sportszervezetekben — is biztosítottak. Mindehhez azonban lelkes mozgalmi emberekre van szükség, akik hajlandók a szabad idejüket feláldozni az ifjúság irányítására és nevelésére. CSIBA LÄSZLÖ Értékes szeminárium A nyugat-szlovákiai kerület labdarúgó-bizottsága a technikai megfigyelők részére kétnapos szemináriumot rendezett Hlohovecen. A kerületi labdarúgó-szövetség vezetősége a szemináriumot a CSKP XV. kongresszusa szellemében rendezte, tudatában annak, hogy a labdarúgásban is fontos ideológiai, szakmai szempontból az állandó fejlődés. A szemináriumon az egyes bizottságok elnökei az elmúlt idény fegyelmi eljárásaival, a sérülésekkel, valamint a mérkőzéseken meg nem jelent csapatok elleni szankciókkal is foglalkoztak. Az előadásokat élénk vita követte — melyen belül a problematikus eseteket is elemezték —, s így a szeminárium résztvevői megismerkedhettek a problémák helyes megoldásával. A kétnapos értékes szemináriumot Škvaril Aladár, a nyugat-szlovákiai kerület játékvezetői testületének elnöke zárta le, aki záróbeszédében nagyra értékelte és megköszönte a technikai megfigyelők múlt évben végzett munkáját. PhDr. HOFER LAJOS A labda szerelmese Šesták Péter a komárnői Augusztus 29 cipőgyár dolgozója. A reá bízott munkát itt is éppen olyan becsületesen végzt, mint amikor mérkőzést vezet. — Csakis akkor lehet egy ember elégedett, amikor átérzi munkájának értékét, a közösség számára lerótt adósságot — mondta. A játékvezetés társadalmi munka, amelyet a sport terén végeznek a játékvezetők. Ezt pedig értékelni kellene. Egyes szurkolók azonban nem azért mennelí ki vasárnap a mérkőzésre, hogy csapatukat biztassák, hanem azért, hogy a játékvezetőt szidalmazzák. Ennek ellenére ezek az önzetlen emberek hétrőlhétre családjukat elhagyva, lemondva minden szórakozásról, a labdarúgásnak hódolnak. Ezt teszi Šesták Péter Is, akinek pedig fiatal felesége és kisfia solni. Mi, akik szemtanúi vagyunk van egy-egy mérkőzés irányításának, bát-Nekl Is szándéka a felsőbb osztály- ran kijelenthetjük, hogy nyitva áll ba való jutás, de hogy mit tartogat előtte az út: csupán rajta múlik, hogy számára a jövő, nehéz lenne megjó- vágya teljesüljön. Andriskin József Igazi jó közösségben élnek ■uBeggyőződésünk, hogy Krišková*** Lie&ková (Mokcsakérész) kulturális életéről nem lehet hiteles képet nyújtani Pásztor Györgyök megkerülésével. Pásztorék pedig nem tudnak úgy vallani az életükről, hogy ne a község életéről beszéljenek elsősorban. Ahhoz a nemzedékhez tartoznak, amelyik hivatást lát a népművelésben, a szocialista kultúra hagyományainak az ápolásában. Oláh József, a falusi pártszervezet elnöke tanácsolta, keressük meg a Pásztor-házaspárt, tőlük mindent megtudunk. Pásztoréknál több ízben „megzavarták“ e tanítás utáni délután hangulatét. Benézett a postás — újságelőfizetési ügyben —, átjött a hnb-elnök, vele a falusi pártszervezet taggyűlésének előkészítését kellett megbeszélnie. A CSEMADOK helyi szervezetétől évzáró taggyűlésre hivták a házaspárt. Minket ezúttal az a bizonyos apró munka érdekelt, amely Mokcsakérészen szüntelenül ébren tartja a gondolatokat, ösztönzi a jövőformáló cselekedeteket. Hogyan tudtak éneklő és színjátszó csoportot létrehozni, táncegyüttest szervezni? Minek köszönhető, hogy a kulturális fesztiválokon rendszeresen részt vesznek? Pásztor György végighallgatja kérdéseinket, s így felel: — Az utóbbi időben a mokcsakérésziek sokkal közelebb kerültek a világhoz, és persze saját magukhoz, mint korábban bármikor; s a világ is inkább eljutott hozzánk. Állíthatom, hogy az utóbbi időben teljesen átalakult az egész falu szellemi és művelődési élete. Két lényeges összetevőjét tudnám megnevezni az új, jövőnk alakításában nélkülözhetetlen magatartásnak: az egyik a közösségi, művelődési hagyományainkhoz való ragaszkodás, a másik pedig szellemi látóhatárunk bővülése. — A helybeliek elég szép számmal ingáznak. Nem akadályozza ez az egységes művelődési életet? — Nehézségek, előre nem látott akadályok adódnak, de egyébként kultúrát szerető emberek élnek a faluban. Jó közösség ez. Hétköznapokon is nyugodtan rendezhetünk kultúrműsort, a terem mindig zsúfolásig megtelik. — Mindezt minek köszönhetik? — A falunak ezer lakosa sincs. Iskolánk három tanerős. Általában tizennégy éves kortól ötvenéves korig kapcsolódnak be a kultúrmunkába az emberek. Mindenki igyekszik ezen a vonalon felzárkózni, tehetségéhez mérten részt kérni magának. Pásztor Györgyné, a feleség hozzáfűzi: — A lakosság részéről tanúsított példás hozzáállás megkönnyíti munkánkat. Minden kezdeményezést, amely a kultúra, tehát a falu szempontjából hasznos, támogatnak. — Mit tesznek annak érdekében, hogy az itteni emberek méltó tettekkel köszöntsák a Februári Győzelem 30 évfordulóját? — Fő célunk az, hogy népszerüsítsük a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom eredményeit. Ennek megfelelően állítottuk össze a falusi klub műsortervezetét. Egész estét betöltő kultúrműsorral készülünk, s kiállítást rendezünk. Beszélgetésünk közben többször eltűnődtem azon, hogy mi sarkallhatja — úgyszólván három pűszakban — állandó áldozatvállalásra a pedagógus házaspárt. Délelőtt írni-olvasni tanítják a legapróbbakat. Utána rájuk nehezedik a család hétköznapjainak összes gondja. Mindehhez jön még a falu közügyéinek intézése, a művelődési élet irányítása. Pásztor György a művelődési otthon igazgatója, az agitációs központ vezetője. Felesége a falu kultúrfelel őse. Ezenkívül a helyi tömegszervezetek munkáját — Nőszövetség, Vöröskereszt, CSEMADOK, SZISZ, PHSZ — is irányítaniuk kell. Személyes elégtételük? Mindketten igazi közösségben élnek, s érzik, hogy szükség van rájuk. Nehézségekkel gyakran, szinte naponta találkoznak. De könnyű szívvel csak az tud felülkerekedni rajtuk, aki tesz is valami maradandót a közösségért. Mint a Pásztor házaspár. ILLÉS BERTALAN ESESS JT ígéretes bemutatkozás A Brand (berencsi) CSEMADOK helyi szervezetének színjátszó csoportja a minap sikeresen szerepelt a helyi művelődési otthonban a kultúrát kedvelő és óhajtó hazai közönség előtt. A lelkes színjátszó csoport Mnliere: Dandin György című komédiáját mutatta be 3 felvonásban. Az előadás iránti érdeklődést bizonyítja, hogy a helybeli közönség három ízben töltötte meg zsúfolásig a termet. A szereplők közül kitűnő alakításával kivívta a közönség elismerését Gyurién György Dandin György szerepében, továbbá Kazán Veronika Klaudína szerepében, valamint Lőrincz Tibor Lubin, a parasztlegény szerepében. Az előadást a berencsi fiatalokkal Gyurién Mária tanítónő tanította be. A berencsi CSEMADOK helyi szervezetének színjátszói a három felvonásos komédiával ellátogatnak a környező falvakba Is. Lőrlncz László Sok sikert kívánunk! Lsüenec (Losonc) város első újságja 1845-ben jelent meg „PELIKÁN“ néven. Az eltelt 133 év alatt viszont 80 különféle lapot, folyóiratot, járási sajtóterméket nyomtak a városban, amelyek között olyan említésre méltó, kétnyelvű újság is volt, mint az 1919- től 1921-ig kiadott „NÉPAKARAT — VÔĽA ĽUDU“, amelyet a CSKP egyik alapító tagja, a kommunista párt szenátora. Dr. Hercz Sándor szerkesztett. A felszabadulás utáni években hasonlóan kedvelt és keresett olvasmány volt a „HALADÄS — POKROK“ című járási újság, amely éppen egy évtizede szűnt még. A napokban — az SZLKP luéeneci (losonci) járási konferenciájának határozata alapján — ismét megjelent az új, kétnyelvű, hatoldalas járási újság, „IPEĽ“ címmel. A lap felelős szerkesztője K1 rs c h n e г Sándor elvtárs, míg a magyar nyelvű oldalak összeállítását Karmanová Helena elvtársnő végzi Az újság már korábban kiadott külön számában Dr. Milan G r n á IS elvtárs, az SZLKP LuCeneci Járási Bizottságának vezető titkára többek között így összegezte a lap feladatát: „Az a célunk, hogy az „IPEĽ“ minden olyan újnak a szervezője legyen, ami elősegíti a CSKP XV. kongresszusa határozatainak maradéktalan teljesítését ..., legyen közkedvelt, keresett és olvasott bizalmas barátja minden dolgozónak“. Laptársunknak és szerkesztőségének e nemes cél eléréséhez sok sikert kívánunk! Kanizsa István A falusi népkönyvtárakat gyakran — sajnos — arról ismerheti meg az idegen szemlélő, hogy azok viharvert, másra már alig használható épületben vannak elhelyezve. Salkán (Szalka), a mi községünkben legalábbis ez a helyzet. A népkönyvtár vezetését egy éve vettem át, s az egyéves munka során szerzett tapasztalatok alapján szeretnék néhány megjegyzést tenni. Az Ipoly menti község lélekszáma az utolsó népszámlálás szerint 1509. Magyar anyanyelvűeken kívül hatvan szlovák, kát cseh és egy ukrán nemzetiségű polgárt találunk itt. Ez a mutató azóta változott: nincs cseh nemzetiségű lakosunk, a szlovákok száma pedig negyvenre csökkent. 2890 darab könyv képezi a könyvtár készletét, ennek mintegy fele magyar nyelvű, fele szlovák, illetve orosz irodalom. S bár könyvek vásárlására évente mintegy háromezer koronát költhetek, nem tudom eltitkolni elégedetlenségemet, hisz legalább hathétezres könyvtárra lenne szüksége a falunak. A 12 százalékos előirányzatot betartva legalább 170 olvasónak kellene lennie. Ezt magasan túlléptük — a jelenlegi kölcsönzők száma 253. Így bát semmi ok panaszra, mondhatnám, ha Így lenne igaz. De amíg a szlovák ajkú olvasókra fejenként tiz könyv jut, a magyar anyanyelvűnkre átlagban nem egészen kettő. Négy állandó szlovák olvasóm bőven válogathat a tetszésének megfelelő irodalomban. A magyar olvasókról nem mondhatom el ugyanezt. Lenne egy javaslatom ezzel kapcsolatban: Amennyiben a pénzügyi keretet emelni nem lehet, talán adódna lehetőség cserére könyvtárunk és más könyvtár (könyvtárak) között, fgy lehetővé tehetnénk, hogy a nemzetiségi összetétel figyelembevételével mindenki igényeit jobban kielégítenénk. Ezzel hozájárulnánk pártunk művelődéspolitikájának hatékonyságához, hisz a könyvek nem porosodnának a polcokon, hanem közkézen forognának. A követelményeknek megfelelően újságokat, folyóiratokat is járatunk, s elég bőséges belőlük a választék. Gondolatok a könyvtárban Megfelelő olvasóterem hiján azonban kénytelen vagyok a könyvekhez hasonlóan kölcsönözni őket, melyek aztán rendszerint elkallódnak. A fönti megjegyzésekhez kívánkozik még az is, hogy örömmel rendelnék — ha lehetőség adódna rá — a Magyar Kultúrától is könyvet. A legfontosabb azonban: régen megérett a helyzet egy új könyvtár építésére, hogy végre Szálkán is méltó otthont kapjon a kultúra. MAJERSZKY MARTON A szerk. megjegyzése: Helyet adunk levelezőnk észrevételeinek és panaszainak. Mi azonban csak tolmácsolni tudjuk őket. Az orvoslást feltétlenül helyi szinten kell megoldani, s erre a hnb, vagy a járási szervek nyújthatnak lehetőséget. Színjátszók seregszemléje A lévai járásban már javában folynak az előkészületek az amatőr-színjátszők fesztiváljára. Az eseményre hagyományosan Garamkálnán (Kalná nad Hronom] kerül sor, március 17—19 között. A seregszemle fő szervezője a Járási Népművelési Központ, a CSEMADOK JB pedig mint társrendező „segít be“. A színjátszók fesztiváljának jelentőségét emeli az a tény, hogy az a Februári Győzelem 30. évfordulója jegyében kerül lebonyolításra, ezért a szervezők szeretnék elérni, hogy az együttesek színvonalas müsorválasztással és előadással járuljanak hozzá a rangos évforduló méltó megünnepléséhez. Mivel a komáromi Jőkai-napok fő szervezője a CSEMADOK KB, ezért a színjátszó-mozgalom irányításában és a fesztivál megszervezésében bizonyos változások történnek, melyeket a szervezet vezetőinek figyelembe kell* venni. A járási fesztiválra a magyar csoportok benevezése egyúttal benevezés az országos versenyre — 'azaz a Jókai-napokra is. Éppen ezért az együttesek nagy felelősséggel és odaadással készülődnek, s ügyelnek arra, hogy elsősorban haladó szellemű és képességeikhez mért darabot válasszanak. Hosszü kihagyás után a CSEMADOK zselizi helyi szervezetének, ifj. Csontos Vilmos vezette színjátszócsoportja ts benevezett a járási seregszemlére, mégpedig Goldoni: Két úr szolgája című komédiáját mutatják majd be, remélhetőleg sikerrel. Az együttes tagjai egytől-egyig fiatalok, néhányan közülük kezdők, de a rendszeres és lelkes munka, ami elsősorban a próbák látogatásában nyilvánult meg, várhatóan meghozza a gyümölcsöt. Meggyőződésünk, hogy a garamkálnai verseny résztvevői kellőképpen felkészültek az eseményre, s ezzel is hozzájárulnak a szlovák és a magyar színjátszó mozgalom továbbfejlesztéséhez. —ág—
