Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-01-07 / 1. szám

Háztűznézőben egy kiséltatienyésztőnél r.*- ~ W * iftfft "• il ГМНИЬНИЩИ ||ДНДИИЯИ11УВИМ> úéЯИЯИ Először a kukoricatábla szé­len találkoztunk. A jóvágású fiatalember arcát a verejték mintha idősebbé varázsolta vol­na. Pedig Broškovič Vojtech mindössze huszonnyolc éves. Sporttáskájából sáros kukorica­­csövek kandikáltak ki. —. Ilyenkor ősszel — mon­dotta — jól jön, ha a kisállat­tenyésztő böngészhet egyné­hány táskányi kukoricát, ami úgyis veszendőbe menne, ha itt a Nové Záinky-i (érsekújvárí) járásból Samorinba (Seniorja). Azóta kisállattenyésztő. ... Igaz, még jasaván (jászó), tizenhárom éves korában je­gyezte el magát a kisállatte­nyésztéssel. Mint a legtöbb ser­dülőt, először őt is a galambok érdekelték. Ezért nem csoda, hogy név-, vagy születésnapjára először gyűrűzött vörös strasz­­szert, majd angol begyes ga­lambot kapott. Később már fél­rerakott zsebpénzéért vásárait egy pár amerikai óriásgalara­­bot (ottjártamkor a tyúkokkal együtt lakmáraztak az említett fajtájú galambok!). — Egy pár galamb csupaszon megközelítheti a kilónyi súlyt is ... — jegyeztem meg. — Jól néznénk ki! — mundta mosolyogva Broškovič elvtárs. Majd hozzáfűzte: — Győződ­jünk meg róla! — s azzal a konyhai mérlegre tettekét ga­lambfiókát. A mérleg 1,28 kilo­grammot mutatott, tollazat nél­kül. A lelkes kisállattenyésztő több éven át német tarka és új-zélandi fehér nyulakat te­nyésztett. Tapasztalata: a né­met tarka kényesebb, ezért az utóbbi fajtát tenyészti csak, az 1978-os év végétül. jelenleg négy nősténye, egy bakja jelen­ti a törzsállományt, amit a kö­zeljövőben még egy nősténnyel akar gyarapítani. A nyúlfíakat hathetes korban választja el, majd két hét pi­henő után a nőstényeket ismét páraztatja. A ketreceket rend­szeresen takarítja, mert ez is egyik előfeltétele a betegség­­megelőzésnek. A nyulakat nyáron is itatja, de eddig még felfúvódást nem tapasztalt. Broškovič Vojtech az 1977-es évben 92 kiló nyúlhúst értéke­sített (élősúlyban!), 1364 koro­na értékben. Ez nem sok! Mivel magyarázható ez? A nyúlpecse­­nye a négytagú család kedvelt csemegéje! Öváry Péter ' KV«eNeNoWeKe«ee*eaNaM>aMMCSe9a8eNWMügmKC«ANOaiM««ÜNOMeNeMMMe*eKMMMlXXV44X4XXV*WÜMtfN«.VtgMMl!»llMNlMMNS Kanada szőlészetéről Broškovič Vojtech — kezében áj-zélandi fehér nyúllak (A szerző felvétele) maradna, leszántódna. Ez vi­szont szemestakarmányt pótol. Egyéb étek — széna, ételhulla­dék — hamarabb kerül a házi­­nyulaknak. Másodszor a nitrai BRANKO tehergépkocsija mellett pillan­tottam meg, amikor tíz jól meg­termett új-zélandi fajtájú fehér nyulat értékesített. Az eladott „portéka“ összsúlya jócskán meghaladta a harminc kilót. ' Harmadszor meg a sajátma­­ga-készítette nyúlólak tövében beszélgettünk. Így tudtam meg, bogy öt évvel ezelőtt költözött Kanadában a termőszőlők te­rülete meghaladja a tízezer hektárt. Ennek zöme, kilenc­ezer hektár Ontario tartomány­ban van. Kanada évi szőlőter­mése 1972 és 1978 közötti idő­szakban 47 és 72 ezer tonna között ingadozott. Főleg az a­­merikai és a francia fagyálló hibrideket termesztik s csak igen kis területen európai faj­tákat. Fajtaválasztékukban 24 amerikai, 15 francia és 13 sa­ját nemesítésű fajta szerepel. Saját nemesítésű fajtáikat főleg a Seibel és Concord szőlő ke­resztezéséből állították elő. Leg­nagyobb területén a Concord, Elvira, Niagara és De Chaunac {Seibel) 9549 fajtákat termesz­tik. A De Chaunac fajta terüle­tét szeretnék két-három éven belül megkétszerezni, főleg a Concord rovására. Sok kanadai fajta szőlő kellemetlen, ún. „Fox“-szagú. Saját szőlőtermésük nem fe­dezi az ország szükségletét, így behozatalra szorulnak. A leg­több bort Franciaországból, Por­tugáliából és a Német Szövet­ségi Köztársaságból vásárolják. A szocialista országok közül a legtöbb bort Magyarország szál­lítja. Kanadában a szőlőfajtákat felvásárlási szempontból tíz osztályba sorolták. A legna­gyobb mennyiséget szolgáltató Concord fajta az első osztályba tartozik és a legalacsonyabb áron vásárolják fel, az európai fajtákat a legmagasabb osztály­ban veszik át. Ezért a Concord fajta termésének mintegy felét a termelők nem értékesítik bor­szőlőnek, hanem étkezési célok­ra vagy üdítőitallá feldolgozva. A kanadai szőlők mind tám­­berendezésűek. A támberende­­zés fából van s csak ritkán lát­ni beton vagy vasoszlopokat. A kétszer horganyzott fémhuzalok minősége kiváló s azok még húsz év múltán is rozsdamen­tesek. A huzalokat eddig kül­földről szerezték be, de ebben az évben már megkezdték ha­zai gyártásukat is. Péronoszpóra ellen az ameri­kai és francia hibrideket éven­te általában 5—6-szor, az euró­paiakat 10—12-szer permetezik. Védekezésre a faltan, a captan, a mancozeb hatóanyagú, s a Di­­kar és Polyram elnevezésű ké­szítményeket alkalmazák. Liszt­harmat ellen kéntartalmú ké­szítményeket, továbbá a Ka­­rathane, Dikar és Benlate sze­reket használják. A fürtrotha­dásra hajlamos fajtákat botriti­­cidek használatával is védik. Kanadában bort élelmiszer­vagy más üzletekben árusítani tilos. Erre csak az állami ital­­boltak kaptak felhatalmazást. Az italboltok száma igen kevés, még a nagy városokban, pél­dául Ottawában, Torontóbaft vagy Montreálban is csak né­hány ilyen bolt van. Bor- és szeszesital választékuk bő. Meg­található a boltokban a Bada­csonyi szürkebarát, a Debrői hárslevelű, Jászberényi rizling, az EgVi bikavér és a szekszárdi vörösbor is. Ottawában azonban a bratislavai Vinárske závody által palackozott Ruland bort' is megleltem, melynek hétdecis palackjáért 3—3,5 kanadai dol­lárt kérnek. Renczés Vilmos Az alma tárolóházi betegségei Az alma jegesedése — vagy ha úgy tetszik üvegesédése — közismert élettani betegség, a­­mely a fán kezdődik, de a rak­tározás során továbbfejlődik. Néha a körtét is károsítja. A beteg gyümölcs felületén és hú­sában előbb apró foltok, majd olajszerűen áttetsző, vizenyős szigetecskék keletkeznek. A je­­gesedés általában a magreke­szek közelében kezd fejlődni, ezért hosszú Ideig nem észlel­jük a gyümölcs károsodását. Oka az anyagcsere-forgalomban beállott zavar (gyakran a betá­rolást követő magas páratarta­lom], de gyakran mára szürete­léskor felvágott gyümölcsön Is észlelhetők a betegség tünetei. A beteg gyümölcs általában ízetlen és rosszul tárolható, ezért mielőbb fel kell használni (kompőtnak). Az ún. jonathánfoltosság (jo­­nathán spot) okozója egyelőre ismeretlen élettani rendellenes­ség. Az azonban bizonyos, hogy csaknem kizárólag a Ro­mániából importált, gyönyörű nagy és porhanyós húsú almá­kat támadja, károsítja. A hazat termelésből származó, áltálában apróbb és keményebb, de egy-A jegesedés (1) és a jonathánfoltosság (2) tünetei. úttal kevésbé jellegzetes ízű gyümölcsökön ez aj betegség szinte ismeretlen. A lenticellák körül kerek, besüppedő, néhány milliméter átmérőjű feketésbar­­na foltok keletkeznek. Kezdet­ben csupán szépséghibáról van sző, hiszen az atma húsa érin­tetlen marad. A foltosodás a tá­rolás második-harmadik heté­ben jelentkezik, összefügg a színanyagok bomlásával és a savtartalom csökkenésével, s végül rothadásba megy át. A károsodás korai szedéssel és azonnali 0 “C körüli hőmérsék­leten történő tárolással csök­kenthető. (Folytatás) CKe rí atze toot ..,..„..,,4 oKi«dHqttcnyé»zté> ) í 1 A galainlikedvelűk és a ga­­lanibtenyésztök között körülbe­lül olyan különbség van, mint at építőkockákkal játszadozó gyermek és az építőmester kö­zött. Végeredményben mind a kettő épít. A különbség csupán az, hogy a gyermek találomra rakja egymás tetejébe a kocká­kat, az építőmester pedig előre megfontolt és átgondolt, ponto­san megszerkesztett tervek alapján készíti el a házat. A gyermek izgalomtól boldogan várja, hogy az egymásra helye­zett kockákból vajon milyen figura áll össze? Az építőmes­ter viszont lelki szemével már az építkezés megkezdése előtt pontosan látja az építendő há­zat, amely másképpen nem is nézhet ki, mint ahogyan a ter­vezéskor elgondolta. A galambkedvelés tehát csu­pán szórakozás és játék; a terv­szerű tenyésztés azonban na­gyon komoly munka. Ezt vallja S e r e g у Ferenc Dvorníky 11a Ostrove-i galamb­tenyésztő is. , Szerinte a tenyésztői tudniva­lókat nem lehet máról holnap­ra elsajátítani, hanem évekig tartó elméleti és gyakorlati elő­tanulmány, sok-sok munka és önképzés kell hozzá. A galambtenyésztőtől, aki öt éve foglalkozik a cseh szárny­­színes galambok tenyésztésével, megkérdeztük, tulajdonképpen mi is a tenyésztő célja? — A tenyésztő fokozatos ne­mesítéssel arra törekszik, hogy az adott fajtából minél tökéle­tesebb egyedeket tenyésszen ki — válaszolta. A hangsúlyt természetesen a „fokozatos“ szóra helyezte. A tenyésztés egyik alaptörvénye ugyanis azt mondja, hogy „ug­rások“ nincsenek. Az élővilág­ban mindaz, ami jelenleg léte­zik, a fokozatos fejlődés ered­ménye. — A komoly galambtenyésztő tehát nem is gondolhat rá, hogy máról holnapra, vagy egyik év­ről a másikra valamilyen cso­dálatos, korszakalkotó ered­ményt mutathat fel a tenyész­tés terén? — Aki ilyen elképzelésekkel indul — jegyezte meg Seregy elvtárs —, az ellentétbe kerül a természet alaptörvényeivel, és komoly eredményt sohasem fog tudni felmutatni. Csak az érhet el sikert, aki ismeri a helyes utat s egy pillanatra sem tér le róla. A célt mindig ésszerűen kel] kitűzni, s öt-tíz évre előre át kell gondolni és ki kell dol­gozni a tenyésztői munkatervet. Es ezt a tervet minden körül­menyek közöt szigorúan be kell tartani, még akkor is, ha a várt eredmények nem mutatkoznak rögtön az első években. Seregy Ferenc példájából ki­indulva tehát a galambtenyész­tőnek sohasem szabad elcsüg­gednie. Mert mihelyt ez bekö­vetkezik, azonnal halomba dől az előző évek fáradságos mun­kájának eredménye. Szerinte a jelszó mindig ez legyen: önálló gondolkodás, következtesség és türelem. —C s i b a — Az érdeklődök figyelmébe Az utóbbi két évben több olyan levelei kaptunk, mely­ben olvasóink a gombagyűj­téssel és a gombák tartósí­tásával s felhasználásával kapcsolatos tudnivalók iránt érdeklődnek. Néhány kisker­tész viszont termeszteni sze­retne valamilyen gombát, de nem tudja, mi mindenre van ehhez szüksége, hogyan sze­rezhet be gombacsírát stb. A feltett kérdésekre lapunk hasábjain vagy levélben rö­viden válaszoltunk, de min­den kérdésre kielégítő vá­laszt adó írások megjelente­tésére nem tudtunk sort ke­­híteni, hiszen a tenyész­­idényben oly sok fontos kér-Bdéssel kell foglalkoznia mel­lékletünknek, hogy legalább részben kielégítsük a ker­­tészkedők és kisállattenyész­tők érdeklődését. A fokozó­dó érdeklődésre, meg az idényben előforduló — saj­________________________ nos, gyakran halálos kime­netelű — gombaniérgezések­­re való tekintettel, úgy ha­tároztunk, a téli hónapok­ban helyet adunk egy, a gombagyűjtési, tartósitási és felhasználási tudnivalókat összegező sorozatnak, liemu-Gombaegyelem mjndenkjnek tatjuk a legveszedelmesebb mérgező gombákat és a leg­inkább elterjedt ehető gom­bákat. Sorozatunk végén ta­nácsot adunk a gombater­mesztés iránt érdeklődőknek is. A „Gombaegyetem minden­kinek“ című sorozatunk a következő számban indul. —bor—. / Több mint kedvtelés

Next

/
Thumbnails
Contents