Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-02-11 / 6. szám

Ai SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Lapunk tártál mából: * Kejta, raoeiaiMa brigádok...I $ Még ogyuer s pályaválasztásról ф Jubiláló színházunk... Kilátások a mezőgép- és alkatrószellótásban Gonddal, bajjal Tavasz köszönt ránk nemsokára. Üj tavasz. Hogy mikor? Ezt nagyon ne­héz előre megjósolni. Azt azonban már előre tudjuk: nem lesz ez a ta­vasz probléma- és gondmentes. A ta­valyinál is igényesebb feladatok, me­részebb célok elérése nagyobb erőfe­szítéseket követel vezetőtől, szakem­bertől, műszaki dolgozótól egyaránt. Újabb próbatétel lesz a javából. Az új tavasz bizonyára számonkéri, miként hasznosítottuk a téli hónapo­kat? Felkészültünk-e alaposan? Gon­doskodtunk-e kellőképpen a műszaki dolgozók — traktorosok, gépkezelők, karbantartók, stb. — tudásának a „karbantartásáról“...? Üzemképesek-e már a legfontosabb szállítóeszközök, vetőgépek, műtrágyaszórók, növény­­védelmi gépek, s a talajművelés kel­lékei a fogasok, tárcsák, boronák? És mindenekelőtt az erőgépek, melyekre a legsürgősebben szükség lesz, ha nyílik a tavasz. Nem vitás: a gépjavítás problémája nagyon összetett. Mindamellett nem tűr mellébeszélést, elodázást. Hiszen a drága gépek — melyeknek értéke égy mezőgazdasági üzemen belül Is csupán milliókkal fejezhető ki — egészségének védelme, életük meg­hosszabbítása elsőrendű feladat. S kikre vár ennek a feladatnak a telje­sítése? Elsősorban a gépvezetőkre, karbantartókra. Az 6 felelősségteljes, becsületes és hozzáértő munkájuktól nagyon sok függ. Még akkor is, ha az egyes munkacsúcsok Időszakában a gépek napi két, vagy három mű­szakban üzemelnek, s ez nagyobb mé­retű kopással, elhasználódással jár. Persze, ezzel párhuzamosan az egyes pótalkatrészekből Is Jóval nagyobb a szükséglet. Nos, egyes műszakiak erre a rövid fejtegetésre menten így válaszolhat­nak: „Mit érek én a szaktudásommal, ha nincs a gépjavításhoz éppen az, ami a legjobban kell...?!“ Tény: sok függ a gépvezetőktől, gépkarbantartóktól. De nem minden! A helyzet egyáltalán nem megnyug­tató, szívderítő. Már ami az erőgépek műszaki állapotát, s az alkatrészellá­tást illeti. S hozzátehetjük: a mező­gazdasági üzemek zökkenőmentesebb, jobb szolgáltatást várnak az arra ille­tékes vállalatoktól: Agrotechnika, gépjavító állomások, stb. Vegyük konkrétan! Milyen szolgáltatás pél­dául az, amikor két évire sem látja viszont dinamóit, magasnyomású pum­páit az illető szövetkezet, melyeket a Lučeneci (losonci) Gépállomás továb­bított javítás céljából a Hurbanovo! (őgyallaí) Gépjavító Állomásra... Vagy például mivel magyarázható az, hogy egyetlen szövetkezeti anyag­­beszerző évente 50—70 ezer kilomé­tert kénytelen alkatrészek beszerzése ügyében „furikázni“, az országon ke­­resztül-kasul. Hát ez ésszerűség és takarékos gazdálkodás? Semmi esetre sem! Persze, a mezőgazdasági üzemek egyre szorosabbá váló körzeti együtt­működése (kooperáció) módot nyúj­tana célszerűbb anyagbeszerzésre, ez­­irányú problémák megoldására. Dehát ez még várat magára. Hogy meddig? Nem tudjuk. Pedig idő, anyag, pénz takarítható meg ennek a jó elgondo­lásnak a gyakorlati kivitelezésével. S nem Is kevés —, ha köztársaságok méretében gondolkozunk. Természetesen, elősorban a mező­gazdasági üzemeknek nyújtott szol­gáltatást kellene tökéletesebbé, ma­gasabb színvonalúbbá tenni. S módot kellene találni arra is, hogy ne kerül­hessen sor visszaélésekre, amelyek azután bírósági eljárást vonnak ma­guk után. Szerencsére, ez nem általá­nosítható, csupán egyedi eset. De az ilyen esetnek sem szabad-na előfor­dulnia! S nem is fordulna elő, ha az „aki bírja, marja“ elv nem nyerhetne létjogot. Ebből adódhat, míg az „ügyeskedők“ halmozzák a „szűk ke­resztmetszetű“, s rendkívül fontos pótalkatrészeket, mások viszont nem jutnak hozzá, ha a lelkűket kiteszik, akkor se ... Ha ez — mármint az anyag- és pót­alkatrészellátás — ,évek óta vajúdó, eddig megoldatlan, országos problé­ma, vajon azt jelenti-e, hogy képtele­nek vagyunk a megoldására...?! Ha ebbe a Icényes helyzetbe belenyug­szunk, nem igyekszünk rajta minél előbb változtatni, előbb-utóbb a me­zőgazdasági termelés látja kárát. A belenyugvás, a „hozzá ne nyúlj!“ probléma nagyon terhessé válhat, bu­merángként, súlyosan visszaüthet. Mert a szükségmegoldás, a toldo­­zás-foldozás módszere nem hozhat át­ütő eredményeket. Fejlett mezőgazdá­sági gépgyártásunkban van annyi tar­talék, melynek feltárásával és hasz­nosításával, valamint a mezőgazda­ságnak nyújtott szolgáltatások töké­letesítésével ez a már több év óta va­júdó probléma megoldható. Különö­sen akkor, ha a KGST-tagországok gyümölcsöző együttműködése nyújtot­ta lehetőségeket sem hagyjuk kihasz­nálatlanul. N. Kovács István--------­Jól gazdálkodtak A mostová! (hidaskürti) Vörös Csillag szövetkezet már régóta élen­járó a galántai járásban. Ez most is kitűnt a zárszámadó és tervjóváha­gyó gyűlés beszámolójából is. A be­csületes munkát siker koronázta. Per­sze, az éves gazdálkodás eredményei­nek összegezése közepette a fogya­tékosságok is felszínre kerültek, s az is, mik a tartalékok, amelyeknek hasznosítása hozzájárulhat az idei igényes tervfeladatok teljesítéséhez. A múlt évi gazdálkodásuk ered­ményességét bizonyítja: 9,76 száza­lékkal túlszárnyalták a mezőgazdasá­gi bruttó termelés tervét, s az évet 23,5 millió korona tiszta jövedelem­mel zárták, ami 4,5 millióval több a tervezettnél. A legjobb eredményeket a növény­termesztésben érték el, ahol a tervet 106,39 százalékra teljesítették. Ezért * járásban a tisztes negyedik hely Illeti őket. Vetőmagtermesztésük már hagyo­mányos. Gazdag termesztési tapasz­talataik kamatoztatásával tavaly pél­dául összesen 1300 tonna kiváló ve­tőmagot termesztettek búzából, árpá­ból, kukoricából és szójából, s ezzel a tervet maradéktalanul teljesítet­ték. Ezeket a kiváló eredményeket első­sorban a megfelelő időben végrehaj­tott agrotechnikai intézkedéseknek köszönhetik: a hektáronkénti egyed­­szám betartásával, a kellő mennyisé­gű műtrágya és növényvédöszer szakszerű felhasználásával. Továbbá a korszerű gépek kezelőinek, trak­torosoknak, gépjavítóknak az odaadó munkája is hozzájárult — az őszi munkákat például jó minőségben, s határidő előtt elvégezték. Fogyatékosságként említhető: a cu­korrépából többek között azért értek el gyengébb terméshozamot, mert nem fordítottak kellő gondot meg­felelő táblák kiválasztására, s így a vetőmag gyomos, kedvezőtlen fizikai állapotú talajba került. A jó takarmányalap megteremtésé­hez jelentősen hozzájárult a szárító­üzem teljesítőképességének maximá­lis kihasználása. Tavaly például lu­cernából, kukoricából, szójából, ló­babból. leveles répafejből, s répasze­letből 3870 tonna értékes takarmány­­lisztet gyártottak. Ezenkívül saját forrásokból 2800 tonna pelletet ké­szítettek. Tömegtakarmánj okból megvolt a kellő mennyiség, viszont minőségi­leg jobb lehetett volna, ha a tartó­sítási technológia követelményeinek betartására jobban ügyelnek, vagy a zöldanyag nem szennyeződik. Ezek a tényezők, s a férőhelyhiány is jócskán befolyásolta az állatte­nyésztési eredményeket, kedvezőtle­nül. A tervezettnél 173 mázsával ke­vesebb marhahúst adtak el. Ebben a dolgozók munkaviszonya is közre­játszott. Az egyes marhahizlaló tele­peken hasonló mennyiségű és minő­ségű takarmányadag felhasználásával különböző súlygyarapodási átlagot értek el. Például a tomášikovói (tal­­lósi) telepen 0,905 kg, a Čierna Vo­­da-i (vízkeleti) telepen viszont 0,830 kg volt a súlygyarapodás átlaga. A kedvezőtlen tartási viszonyok, s gon­dozás következtében a borjúelhullás aránya is nagyobb volt a tervezett­nél. Kedvezőbbek az eredmények a ser­téshústermelésben, mely szakaszon a hústermelési tervet 1218 mázsával túlszárnyalták. S így a húseladási tervet 101 százalékra teljesítették. A malacelhullás is a tervezettnél keve­sebb volt. Nagyon is visszatükröződött a ser­téstenyésztésben a dolgozók becsüle­tes hozzáállása következtében elért jó eredmény. Ez főleg az olyan gon­dozóknak az érdeme, mint például Cservenka József, vagy Sercel Lász­ló, akik 0,655, illetve 0,620 kg napi súlygyarapodási átlagot értek el. Per­sze, ezen a munkaszakaszon is vol­tak gondozók, akik nem tudták fel­mutatni a szövetkezeten belüli átla­got. Még szembetűnőbbek a különbsé­gek a kocagondozásban: például Szalka Gyula, Farkas Pál és Karas Juraj — sorrendben — 21,95, 20,88 és 20,78 darabos malacszaporulati, illetve elválasztási átlaggal dicseked­het, viszont akadtak olyanok, akik alig választottak el kocáhként tizen­egy malacot. Szerencsére, ezeknek a jóval átlagon aluli eredményt elérő dolgozóknak a száma csekély. A tejtermelés! évi tervet (tehenen­ként 3300 liter) a tehenészet dolgo­zói teljesítették, s a tejeladási tervet két százalékkal túlteljesítették. Ez köszönhető az olyan kiváló fejők­nek, mint Pavlgvics László, vagy Csermák József, akik a múlt évben tehenenként napi 13,29, illetve 13,17 liter fejési átlagot értek el. A felszínre kerUlő fogyatékosságok fontos kiinduló pontjai azoknak az intézkedéseknek, melyek a hibák ki­küszöbölésére, a lemaradó részlegek termelésének fellendítésére irányul­nak. Nagy szükség van erre, hiszen az idei faladatok igényesebbek. Pél­dául sertéshúsból 170 tonnával, tej­ből 215 ezer literrel, gabonafélékből pedig 1782 mázsával többet kell ter­melniük, mint tavaly. Az intézkedések közül a nevelő­felvilágosító munkát említeném első­sorban. Továbbá nagyobb figyelmet fordítanak a munkafegyelem szilár­dítására, az időtervek teljesítésének ellenőrzésére, a jobb munkaszerve­zésre. Valószínű, tovább javul majd a termelési szint azáltal is, hogy az idén adnak át rendeltetésének egy új, 940 férőhelyes tehénistállót, és 1100 férőhelyes ketreces előhizlaldát. A megüresedett, régi istállókat kor­szerűsítik. Ezáltal további állatössz­pontosításra kerülhet sor. További intézkedés pedig az abrak- és tömeg­takarmányok ésszerű hasznosítására, a minőség javítására irányul. A növénytermesztésben a szervező­­irányító munka tökéletesítésével, a gépek és vegyszerek hatékonyabb hasznosításával, a rendszeres talaj­­javítással, a betakarítási veszteségek csökkentésével, a talajnedvesség meg­óvásával, az öntözőberendezéseknek — vízigényes növények esetében — legalább 75 százalékos kihasználásá­val az eredmények az eddigieknél is jobbak lehetnek. A zárszámadás beszámolóibál és а gazdag vitából kiérződött a szövet­kezet dolgozóinak az az elszántsága, hogy az idei tervfeladatokat is ma­radéktalanul teljesítik. Ennek érde­kében minden eszközt, lehetőséget felhasználnak. A dolgozók nagy több­sége munkáját becsülettel végezte, s az idén még nagyobb kezdeményező­készséget, áldozatvállalást tanúsítva, valóra váltja a közös gazdaság cél­kitűzéseit, s példásan teljesíti a Feb­ruári Győzelem 30. évfordulója tisz­teletére vállalt kötelezettségeit. KLAMARCSIK MÄRIA, mérnök Etelporciózás a CSILIZKÖZ szövetkezet villanykuktás, korszerű üzemi étkezdéjében. N. Kovács István felvétele Versenyfelhívás A közelmúlt napokban a nyu­gat-szlovákiai kerület néhány élenjáró mezőgazdasági üzeme, szövetkezete és állami gazda­sága — köztük a Sopornai Győ­zelmes Február Efsz. a Teiedi­­kovoi Efsz, a Nové Zámky-I Ha­ladás szövetkezet, a Zavari Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz, a Cilizská Radvaö-i Csiliz­­köz szövetkezet, a Salai (sely­­lyei) Barátság Efsz, a Štúrovoi (párkányi) és a Gyulamajori Állami Gazdaság — a kerület minden mezőgazdasági üzemé­hez felhívással fordult. E felhí­vás a Februári Győzelem 30. évfordulójának méltó megün­neplése céljából a nagyobb bektárhozamok, különösen pe­dig a szemes kukorica jobb terméseredményének elérésére ösztönöz. „A Győzelmes Február 30. év­fordulóját olyan időszakban ünnepeljük, amikor dolgozóink a CSKP vezetése alett sikeresen valósítják meg pártunk XV. kongresszusának határozatait, s ezzel igyekeznek teljesíteni a fejlett szocialista társadalom létrehozásának nagyszabású szociális-gazdasági programját“ — olvashatjuk a felhívásban.— „A mezőgazdasági termelésben a kitűzött cél elérése megköve­teli az olyan intézkedések meg­tételét, amelyek a termelés ha­tékonyságának növelését bizto­sítják a minőség állandó javítá­sa mellett. Földműveseink leg­sürgetőbb feladata fokozatosan elérni az önellátottság szintjét gabonából. A cél elérését támo­gatja a SZLKP nyugat-szlová­kiai kerületi konferenciájának határozata is, amely feladatul tűzi a gabonafélék hozamának növelését. A határozat alapján kidolgozták a szemes kukorica termesztésének programját, mi­vel ez a termény az őszi búza mellett a legnagyobb hatékony­ságot biztosító növényünk. Az idén szövetkezeteink, ál­lami gazdaságaink és mezőgaz­daságunk egyéb üzemei e kerü­letben 135 ezer hektáron vet­nek szemes kukoricát. A terve­zett termésmennyiség 788 ezer 880 tonna. Előállítása nem cse­kély feladat, de amint azt igen sok szövetkezet és állami gaz­daság múlt évi eredményei bi­zonyítják, sikerrel teljesíthető. Az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság kukoricatermesztő mestereinek tavalyi, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 80. évfordulója tiszteleté­re tett felhívására adott választ véve alapul ezennel versenyre hívjuk e nyugat-szlovákiai ké­rőiét minden szocialista mező­­gazdasági üzemét, ahol szemes kukoricát termesztenek, hogy az egész vetésterületen igye­kezzenek # az öntözött területeken ku­koricából száz mázsa szem­termést, Ф az öntözetlen területen pe­dig 85 mázsa szemtermést elérni a szabvány szerinti nedvességtartalom mellett. A szocialista mezőgazdasági üzemek vezető tisztségviselői­nek jelentős politikai és szak­mai elkötelezettsége, a szövet­kezetek és az állami gazdasá­gok dolgozóinak kezdeményezé­se, az egyánek és munkaközös­ségek felajánlásai adják bizto­sítékát annak, hogy megteszünk minden szükségeset a kitűzött feladat teljesítésére, sőt túlszár­nyalására. Különösen a követ­kező intézkedések szükségesek: ф valósítsuk meg a kukori­ca-program alapján megszabott agrotechnikai intézkedések ösz­­szességét az egyes táblákon, ahol kukoricát vetünk, tekin­tetbe véve a helyes talajelőké­szítést, vetést, tápanyageilátást, növényvédelmet, ügyelve a faj­taösszetétel helyes megválasztá­sára, a vetőgépek jó előkészí­tésére stb; 9 a speciális vetőgépekkel dolgozó traktorosokat kioktat­juk a gép helyes kezelésére, hogy a szükséges vetőmag­­mennyiség a talajba kerüljön tekintettel az egyes hibridekre, s e téren hatékony segítséget várunk a Nitrai Mezőgazdasági Főiskolától, a Rovinkai Mező­­gazdasági Gépkísérleti Intézet­től, valamint a Raöai Agrotech­nika üzemtől; 9 a kukoricával bevetett minden földterületen táblát he­lyezünk el a mezőgazdasági üzem nevének, a vetés időpont­jának, a vetőmag fajtájának és a tápanyagellátás adatainak feltüntetésével; 9 már a termelési-pénzügyi tervek valóra váltása előtt ügyel­jünk a betakarítás, a szárítás, az utókezelés, és a tárolás anyagi-műszaki alapjának meg­teremtésére, hogy a szemes ku­korica termesztésében minimá­lisra csökkentsük a vesztesé­get; 9 minden téren biztosítjuk a legújabb tudományos-műszaki ismeretek széleskörű alkalma­zását a Trnavai Kuknricater­­mesztési Kutatóintézet, a Pieš­ťany! Növénytermesztési Kuta­tóintézet, a Rovinkai Mezőgaz­dasági Gépkfsérleti Intézet, a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola és más intézmények aktív rész­vétele mellett; • minden olyan szervezetet felhívunk, amely szolgáltatásai­val közvetlenül vagy közvetve befolyásolhatja a- terméshoza­mok elérését, hogy ők is a leg­nagyobb igyekezetét fejtsék ki a kitűzött feladataink teljesíté­se érdekében.“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents