Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-02-04 / 5. szám
100 OUO baromfi összpontosítását teszik lehetővé. Az építkezési beruházások e szakaszéban a gazdasági állatok istállózásának színvonala kedvezően alakult. A megfelelő feltételek között elszállásolt borjak százalékaránya az eddigi 25-ről 50-re, a fejősteheneké 59 ről 80-ra, a löbbi szarvasmarha esetében 20- ről 50-re, a sertéseké 20-ról 40-re, a tyúkok esetében pedig 56 %-rói 94 %-re növekedett. Megfelelő kapacitásoknak tekintik a több mint 100 borjút. 93 fejőstehenet, 50 anyasertést, 500 sertést vagy 1000 nél több tojót befogadó istállókat. Ezek a szempontok azonban nem felelnek meg a szakosított termelés követelményei szerinti összpontosítás paramétereinek és követelményeinek. A gazdasági állatok istállózási színvonalának az elmúlt ötéves tervidőszakban mutatkozó viszonylag kedvező alakulása ellenére sem sikerült jelentősebben áthidalnunk az egyes körzetek közötti különbségeket! Az anyagi-technika! bázis hasonló fejlődésével a következő időszakban nem számolhatunk, mivel a növénytermesztés fejlesztését elősegítő épületberuházásokat kell előnyben részesítenünk, és az efsz-ek épületberuházása szabályozva lesz. A szarvasmarha és a sertéstenyésztés anyagi-műszaki bázisának az összpontosítás és szakosítás további fejlesztésének szükségleteivel összhangban történő átépítése hozzávetőlegesen 15—20 évig fog tartani. Az állattenyésztési termelés összpontosítását és szakosítását a jogi személy keletkezése nélkül megvalósított társulás útján lehet megvalósítani. A CSSZSZK-ban 1976. január 1-én összesen 134 ilyen társulás működött, ebből 55 üszőnevelésre, 17 szarvasmarha-hizlalásra, 16 sertéshizlalásra, 3 tejtermelésre és 10 más állattenyésztési termelésre szakosította magát. A CSSZK-ban ezekben a társulásokban 1975-ben a borjú- és az üszönevelés az 1972-ben elért eredményekkel szemben a kétszeresére, a marbahtzlalásban a 25-szörösére emelkedett, és a sertéshizlalás annyira fokozta a termelést, hogy 1975-ben 12 500 tonnával több sertéshúst adtak el a közellátás céljaira. Az SZSZK-ban a társulások kb. 24 000 borjút, 11 000 üszőt neveltek, 8500 tonna marhahúst termeltek, és az állami központosított alapokra közel 15 000 tonna sertéshúst adtak. A jogi személy keletkezése nélkül létesített társulások állattenyésztési termelésének összegezett értéke az 1972-ben elért kb. 100 millió Kés-röl 1975-ben több mint 220 Kčs-ra növekedett. Az egyesített efsz-ekben és az állami gazdaságokban az egyes szarvasmarhacsoportok és fajok összpontosítása és szakosítása csak nagyon kis mértékben fejlődött. A szarvasmarhatenyésztés problematikáját a nagy egyesített szövetkezetekben úgy akarják megoldani, hogy a szarvasmarha 1—2 kategóriájának szakosítják magukat. A vizsgált kb. 60 efsz-nek közel fele az egyesítés után semmit sem változtatott a termelési egységek szarvasmarha tenyésztésének struktúráján, és ha mégis történt valamilyen változás, az lényegtelen voltl Ez a helyzet az istállótérségek építésének korszerűsítésével függ össze. A közös mezőgazdasági vállalatok Jelenlegi helyzete Az utóbbi évek folyamán a közös mezőgazdasági vállalatok az állattenyésztési termelés összpontosításának és szakosításának fontos eszközévé váltak. Amíg a közös mezőgazdasági vállalatok 1970-ben a felvásárolt tojásnak csupán a 18,4 %-át termelték, addig ez a részarány 1975-ben csaknem 40 %-ra növekedett! A CSSZSZK-ban 1975-ben a felvásárolt baromfihús 7,8 %-át a közös mezőgazdasági vállalatok (a továbbiakban KMV-ok) adták. Az egy tojóra átszámított évi tojáshozam 1975-ben a szocialista szektor keretében 250,9 tojás volt, a KMV-ok keretében ' pedig 260. A járási tanulmányok szerint, a baromfitenyésztést minden termelési körzetben és minden járásban fejleszteni kellett. A körzeti kerületi tanulmányok kidolgozásáig az üj termelési kapacitásokat csak a baromfitenyésztésre megfelelő körzetekben, a fogyasztási központokra és a takarmánykészítő iparra kapcsolva fogjuk kiépíteni. A KMV-ok 1970-ben a felvásárolt sertéshús 0,91 %-át adták, ez a százalékarány 1975-ben 15 %-ra növekedett (ebből a CSSZK 19,74 %-ban, az SZSZK pedig 4,39 %-ban részesedik). Egyes esetekben a baromfi-, sertéshús és marhahús termelésére szakosított vállalatok egyesülnek, és az eredetileg egycélú mezőgazdasági vállalatból univerzális beállítottságú vál-. lalatok keletkeznek. A növénytermelés szakaszán szakosított KMV-nak számítanak az agrokémiai vállalatok (AKV). jelenleg 59 AKV működik, továbbá 17 megalakult, de még nem fejt ki tevékenységet. Eddig összesen 49 agrokémiai központot építettünk ki. A gépős traktorállomások növényvédelemmel és a növények tápanyagellátásával foglalkozó szakosztályaiból az agrokémiai vállalatokban körzeti laboratóriumokat építenek ki, és az SZSZK-ban ezek az alakulatok teljes egészükben átmennek az agrokémiai központokba. Az 1976—1980-as években az AKV számára több mint 100 objektum építését tervezzük, ami a szükséglet több mint kétharmadát fedezi. Vállalatközi együttműködés Az efsz-ek 99,4 %-a mór bekapcsolódott a vállalatközi együttműködésbe, ebből 49 % a KMV-ok keretében, 5 % az egyesült szövetkezetekben, a maradék 45,4 % pedig a kooperációs társulásokban. Az állami gazdaságok 98,5 %-a dolgozik a vállalatközi együttműködésben, a többi állami mezőgazdasági vállalatnak viszont csak a 41,5 %-a. A vállalatközi együttműködés egyes formáinak fejlődése folyamán az irányítási rendszerben is változások következnek be. A CSKP KB 1975 októberében megtartott ülésének zárőhatározatai szerint fokozatosan áttérünk a kooperációs körzetekre. A kooperációs társulások fejlesztése és azok keretében az együttműködés Irányítása céljából kidolgozták „A kooperációs társulások szervei tevékenységének elveit“. Ezek az „Elvek“ a mezőgazdasági tagszervezetek együttműködését a kooperációs társulások és körzetek szintjén területi és termelési technológiai szempontból specifikálják. Meghatározzák a kooperációs tanácsok tevékenységét és terjedelmét, a körzetek csoportosítását, a tagság kérdését, a tagok helyzetét és a végrehajtott szerv helyzetét. A mezőgazdasági vállalatok és a növénytermesztés ős állattenyésztési termelés újratermelési folyamatát a szakosítás és összpontosítás időszakában befolyásoló más szervezetek közötti együttműködés hatékony formáinak további távlati fejlődése az „Elvekben“ foglalt feladatok megoldásától függ. III. A mezőgazdasági vállalatok külső kooperációs kapcsolatai A kooperációs kapcsolatok gyakorlati példaképéül a kroméríži és a trnavai járásokat választottuk, mivel megközelítően azonos természeti viszonyokkal rendelkeznek. Mindkét járás ugyanazon cél felé igyekszik, a mezőgazdasági termelés hatékonyságának összpontosítás és szakosítás útján történő növeléséhez az együttműködés minden formájának alkalmazásával. Vállalati és szervezeti felépítés a kromeríži és a trnavai járásokban A kromeríži járásban a vállalati és a szervezeti struktúrát az a tény jellemzi, hogy a járás egész területe egyetlen kooperációs körzetbe tartozik. A járásban egyetlen közös mezőgazdasági vállalat működik, amely három üzemre tagolódik; sértéshizlaló, borjúnevelő és takarmánykészítő üzemre. A mezőgazdasági vállalatok mezőgazdasági földterülete 3—7 ezer hektár között mozog. A trnavai járásban a szervezeti struktúra a kooperáción alapul. A járás négy kooperációs körzetre oszlik, ezekbe sorolták mind a szövetkezeteket, mind az állami gazdaságokat. A közös mezőgazdasági vállalatok egyetlen termékre szakosodtak. A trnavai járás 4 közös mezőgazdasági vállalatába az efsz-eket és az ág-okat az egyes kooperációs körzeteknek megfelelően sorolták, vagypedig a jogalanyiság nélküli kooperációs társulások tagjaivá váltak. A külső kooperációs kapcsolatok fejlesztésének eredményei azt mutatják, hogy ezek minden formáját fokozatosan érvényesítik a gyakorlatban. Ez vonatkozik a két említett járásra is, amely egy cél felé törekszik ugyan, de különböző utakon halad. Amíg a kroméfíži járásban a nagy, erősen összpontosított vállalatokat helyezik előnybe, addig a trnavai járás a jogalanyisággal egybekötött és a jogalanyiság nélküli kooperációt firtatja. A mai időszakra kétségkívül érvényesek Štrougal elvtárs, a CSSZSZK kormányelnökének szavai, aki a kormányprogramot ismertetve ezt mondotta: „Az utóbbi években jelentős lépéseket tettünk a mezőgazdasági termelés összpontosítása és szakosítása terén és a kooperációs társulások létesítésében. A jelenlegi időszak legfontosabb feladata ezeknek a kapcsolatoknak a szocialista nagyüzemi viszonyok közötti megszilárdítása, irányításuk és szervezeti felépítésük tökéletesítése, hogy ezzel nagyobb termelést, munkatermelékenységet és gazdaságosságot biztosítsunk.“ A haladó tapasztalatok iskolájának _____VII. évfolyama 1977/78 V. TANANYAG A mezőgazdasági vá Halat külső kooperációs kapcsolatai Szerző: KAREL P I L N Ý MÉRNÖK, CSc ÉS MUNKAKÖZÖSSÉGE A CSKP XV. kongresszusa megerősítette a CSKP KB 1974 novemberi és a CSKP KB 1975 októberi ülésén kitűzött feladatot, amely szerint a szemesek termelésében néhány év leforgása alatt önellátókká kell válnunk, és az élelmiszertermelésben is fokoznunk kell az önellátottság mértékét. Ezt az irányelvet egyúttal elsőrendű össztársadalmi feladattá tette. A szocialista mezőgazdasági termelés fejlesztésében egyre nagyobb szerepet játszik a tudomány, a technika és a kutatás. A feladatok sikeres teljesítésének előfeltétele a szervező és irányító munka színvonalának növelése a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés minden szakaszán, a mezőgazdasági és élelmiszeripari minisztériumtól kezdve a kerületi és járási mezőgazdasági termelési igazgatóságokon át egészen az egyes munkahelyekig. A mostani fejlett mezőgazdasági termelés, amelyet a magas fokú összpontosítás és szakosítás jellemez, újszerű intézkedéseket követel, megkívánja a kitűzött feladatok minden elérhető tartalék mozgósítása útján való teljesítését, és azt, hogy a tervfeladatok teljesítésére megnyerjük a mezőgazdaságban, a szolgáltató vállalatokban, a tudományos kutatóbázis és az élelmiszeripar keretében foglalkoztatott dolgozók széles körű támogatását. Nagy felelősség terheli a tervezési folyamatot, mint az irányítás eszközét, amelynek mélyreható elemzésekből, pozitív eredményekből és a hiányosságok kiküszöböléséből kell kiin dúlnia. A tervnek olyan erővé kellene válnia, amely jelentős mértékben elősegítené az azonos vagy összemérhető termelési viszonyok között gazdálkodó mezőgazdasági vállalatok közötti indokolatlan különbségek csökkentését. A terv feladata a nyersanyag- és energiamegtakarítás, valamint az önköltségek általános csökkentlésének elősegítése, a jövedelmezőség és hatékonyság elérésének támogatása. Az irányító dolgozók fontos feladata az élelmiszeriparral kiépített kooperációs és integrációs kapcsolatok további mélyítése. A mezőgazdaság termelvényeinek magasabb szintű hasznosításáról és feldolgozásáról, az adás-vételi kapcsolatok közvetlenebbé tételéről, valamint a mezőgazdasági termékek kiváló minőségű és tápértékü gyártmányokká való feldolgozásáról van szó. Fontos a közös épüietberuházásokba fektetett eszközök hatékony hasznosítása. I. A külső kooperációs kapcsolatok elmélete A mezőgazdasági vállalat különféle formában együltműkö dést épít ki a többi mezőgazdasági, de a nem mezőgazdasági vállalatokkal, szolgáltatási vállalatokkal, élelmiszeripari és feldolgozó vállalatokkal is. Az együttműködés bármelyik formája különféle kapcsolatok keletkezésével jár. A csehszlovák mezőgazdaságban gyakorlatilag többnyire a kővetkező módszereket érvényesítik: A. Kooperációs társulások — az együttműködés e formája esetén nem keletkezik új szervezet, ezért azt mondjuk, hogy jogalanyiság nélküli kooperációs társulásról van szó. B. Közös mezőgazdasági vállalatok — ez az együttműködés új szervezet — vállalat — létesítésével jár. A mezőgazdasági vállalatok együttműködését azok jogi és gazdasági alanyiságának megőrzése mellett kooperációs társulások formájában szervezik abból a célból, hogy a szakosított ágazatokban és üzemrészlegekben a termelőeszközöket és munkaerőket a tudományos-műszaki haladás érvényesítésének megfelelő optimális mértékben összpontosítsák. Az együttműködés a kooperációs társulás termelési ős szervezeti elrendezése szempontjából ф a kooperációs társulások • a kooperációs körzetek szintjén valósul meg. A kooperációs társulás 4—7 ezer hektár mezőgazdasági földterület ás a többi termelési eszköz megfelelő összpontosítása révén jön létre (tekintetbe véve a kooperációs társulás szakosítási terveit, esetleg az egyes tagvállalatok szakosítási előirányzatát), amelynek keretében a mezőgazdasági tagvállalatok együttműködése megvalósul. A mezőgazdasági tagvállalatok közötti tulajdonképpeni együttműködés csak részlegesen, azaz csak az egyes termelési ágak vonalán jön létre. Például a technika és a technológiai gépsorok közös létrehozásáról és csoportos bevetéséről, a közös létesítmények kihasználásáról, a növénytermelés speciális ágazatainak bevezetéséről (gabonafélék, cukorrépa, burgonya termesztése stb.), speciális termelési ágak létesítéséről (gyümölcsészet, zöldségtermelés szőlészet stb.) és az egyes termelési folyamatok (betakarítás, vetés, szántás] közös szervezéséről van sző. Szó lehet a közös tervezésről is, amikor a tagszervezetek termelési feladatait a kooperációs társulás keretében a szakosításuknak megfelelő részarányban névlegesen elosztják. Esetenként a kooperációs társulás keretében egymással együttműködve gondoskodnak minden termelési ág és szolgáltatás feladatkomplexumának teljesítéséről. A növénytermelés és esetenként az állattenyésztés (szarvasmarhatenyésztés), esetleg a melléküzemág közös tervezéséről és üzemeltetéséről van szó a kataszter, vagy az egész kooperációs társulás keretében. A kooperációs körzet 15—30 ezer hektár mezőgazdasági földterületet képvisel, ezen valósul meg a mezőgazdasági vállalatok együttműködése a növénytermelés, állattenyésztési termelés és szolgáltatások azon ágazatai termelő tevékenységének biztosításában, amelyek műszaki és technológiai szempontból meghaladják a kooperációs társulás keretében szervezett együttműködést. Ebben az esetben a növények tápanyagellátásának és védelmének az agrokémiai vállalat (AKV) útján való biztosításáról, a gépsorok és technika közős beszerzéséről, munkájának és kihasználásának szervezéséről van sző azokban az ágazatokban, amelyek technológiai szempontból túlnövik a kooperációs társulás kereteit. Ilyen pl. a betakarítás utáni kezelés, a termékek feldolgozása és tárolása, a szárítóüzemek, a préselt takarmányok készítése, a nagyteljesítményű gépkocsifuvarozás szervezése, 2. fokú szállítási központok építése, a szakosított nagytenyészetek létesítésekor a szarvasmarha-állomány újratermelésének biztosítása, állományforgójának koordinálása és szervezése, a körzet kereteit meghaladó termelési -ágazat (pl. a baromfi- és sertéstenyésztés, meliorációs és építkezési tevékenység stb.) termelésének biztosítása, a korszerű számítástechnika, híradásközlő technika bevezetése ős kihasználása stb.
