Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-02-04 / 5. szám

Hogyan etessük a papagájokat fészkelés Tenyésztői munkánk fő cél­ja, hogy a lehető legtöbb egész séges, életképes utódot nyerjük madarainktól. A megfelelő szü lőpár kiválasztása, a követel­ményeknek megfelelő élettér biztosítása, a fészkelés lehető­ségének megteremtése, a nyu­galom, az optimális hőmérsék­let, a kellő fény. a higiénia és a helyes takarmányozás mind­mind a sikeres utódnevelés alapfeltételeként szerepel. Most elsősorban a helyes takarmá­nyozásról szeretnék szót ejteni, hiszen mindenekelőtt ettől függ a nyert tojások mennyi­sége és keltetési felhasználha­tósága. A természetben, ahol a ma­darak szaporodási ösztönét az évszakok, a hő- és fényviszo­nyok, valamint a fellelhető ta­karmányféleségek irányítják, a madarak ösztönszerűen keresik az ásványi anyagokban, vita­minokban. növényi és állati eredetű fehérjékben, nyomele­mekben stb. gazdag táplálé­kot. S persze mindenből annyit fogyasztanak, amennyire szer­vezetüknek az élettanilag ked­vező arány kialakításához szüksége van. A kalitkában ne­velt állatok a tenyésztő által nyújtott táplálékra vannak utal­va, ezért a napi adagot mindig a legnagyobb szakszerűséggel és körültekintéssel kell össze­állítani. A költési évadra már néhány hónappal a fészekrakás kezdet­té előtt fel kell készíteni a madarakat. A hazánkban te­nyésztett papagájok többsége már költés tekintetében ts al­kalmazkodott az itteni éghaj­lati viszonyokhoz. Ennek meg­felelően novembertől január derekáig vagy végéig csupán magvakkal tápláljuk madarain­kat, de nem adunk nekik sok olajos magot, nehogy elhízza­nak. Fagymentes napokon sár­garépával, almával, és néha csírás vagy áztatott gabonával tesszük változatosabbá az ada­got. Fontos póttakarmányként szerepel ebben az időszakban a valódi méz. Ez az időszak igen jelentős a madarak életében, hiszen most pihenik ki az előző te­­nyészévad fáradalmait s egy­ben felkészítik szervezetüket az új idényre. Január végén vagy február elején vitaminokban, fehérjék­ben, ásványi anyagokban stb. gazdag eleséggel kezdjük táp­lálni madarainkat, hogy az új tenyészidény kezdetén, már­ciusban—áprilisban kiváló te­­hyészkondícióban legyenek. Ko­ra tavasszal tyúkhúrt, külön­féle fákról és bokrokról (fűz, mogyoró, fekete bodza, berke­nye, hárs, nyír, tölgy) nyert friss gallyakat teszünk a kalit­kába. Természetesen a gyü­mölcsfákról származó gallyakat is hasznosíthatjuk, de csak akkor, ha a fákat nem perme­teztük rovarölő hatású készít­ményekkel. A vadgesztenyefa gallyait még véletlenül se te­előtt és költéskor? Császárgomba gyük a kalitkába, mert nagyon mérgezőekl Fészekrakás előtt, költéskor és az utódnevelés idején elen­gedhetetlenül fontos az állati eredetű fehérjét tartalmazó lágyeleség etetése. Fogyasztá­sára a madarakat fokozatosan kell rászoktatni, mert néme lyek kezdetben elutasítják ezt az eleséget. Én pédául csfrás búzát vagy napraforgót keverek a lágyeleségbe, így a papagá­jok igen gyorsan megkedvelik a lágyeleséget is. Némely ma­darak szívesen fogyasztjuk a hangyabábokat vagy a lisztku­kacokat is, de az állati fehérje pótlására a tyúktojás a leg­megfelelőbb. A tojásos keveré­ket keményre főtt, reszelt to­jásból és zsemlemorzsából vagy piskótából úgy készítjük, hogy omlós anyagot kapjunk. A to­jásos keveréket ezután kiegé­szítjük reszelt sárgarépával, apróra vágott tyúkhúrral zsenge csalánnal, Roboran H vagy Konvit vitamin-készítmény nyel. Gerbert szerint a tojásos keveréket a következő módon kell készíteni: két-három tojást elhabarunk, majd vízfürdőbei addig főzzük, amíg a tojás ki nem szárad. Utána hűtjük majd villával elnyomkodjuk e tojást, és hozzáadunk azonos mennyiségű reszelt sárgarépát meg feleannyi zsemlemorzsát némi vitamin- és mésztartalmú kiegészítőt, apróra vágott tyúk­húrt, zsenge csalánt és gyer­­mekláncfüvet. A papagájok ál­lítólag igén kedvelik ezt a ke­veréket. Az én madaraim bi zony alig csippentettek belőle! Jól bevált és igen Egyszerű takarmány a Roboran H vita min-készítményt tartalmazó víz ben áztatott péksütemény. Mi helyt költeni kezd a tojó, be­szüntetjük a tojásos keverék adagolását, amit csak akkor újítunk fel ismét, amikor az első fióka kikelt. Az utódokat nevelő madarak kedvenc elede­le az éretlen búza, zab, kuko­rica, napraforgó, némely gyom­növényeket (fodros lórom, fé­nyes laboda, angolpérje), to­vábbá a berkenyét és a bodza­bogyót is szívesen fogyasztják. A legértékesebb takarmány is csak akkor hasznosul kellően, ha vitaminokkal is jól ellátott a szervezet. A költő papagájok különösen sok vitamint igé­nyelnek. A fészkelő madarak életében főleg az A-, E- és D- vitaminnak van nagy jelentő­sége. Legtöbb A-vitamint a sár­garépa, a zöld növényi részek és a halzsír tartalmaz. Hiánya a tojástermelés csökkenését, a tojások keltethetőségének rom­lását és a fiókák életképessé­gének csökkenését okozza. E- vitamin a gabonacsírában és a zöld növényi részekben talál­ható, hiánya terméketlenséget idéz elő. Ezért a költési idő­szak kezdete előtt sok csírás Sokak által tojás- vagy ki­rálygomba néven Ismert, na­gyobb termetű gomba. Narancs­vörös kalapját néha fehér bu­rokmaradványok díszítik. A ka­lap széle finoman bordázott, héja lehúzható. A lemezek sű­rűn állók, halványsárgák, ké­sőbb citromsárgák. Sárga szí­nű, 2—3 cm vastag tönkje alul gumósán kiszélesedik. Nagy, sárga gallérja van. Bocskora ugyancsak nagy, zsákszerű. Húsa sárgásfehér, puha. Kelle­mes illatú gomba. A fiatal ter­mőtestek zárt, néha kacsa tojás nagyságú fehér burokban van­nak. Elsősorban tölgyesekben és szelídgesztenyésekben fordul elő, mindig fák alatt található. A száraz talajú, meleg fekvésű helyeket kedveli. Néha, főleg augusztusban tömegesen te rém. A császárgomba (Amanita caesarea) igen jóízű, keresett csemegegomba, már a rómaiak is kedvelték. Készíthető belőle saláta, szárítható és konzervál ható. Kioldódó színanyagai a levest aranysárgára festik. Élénksárga tönkje és leme­zei a többi — veszedelmesen mérgező — galócától összeté­veszthetetlenül megkülönbözte­tik. Tesnádi Gábor mérnök' • r Kertészet-1978. február 4. A szőlőtermelőknek hazánk­­** ban leggyakrabban a há­rom — igen régóta ismert — gomba betegség: a peronoszpó­­ra, a lisztharmat és a szürke penész, az állati kártevők kö­zül pedig a szőlőmolyok okoz­zák a legtöbb bosszúságot. A Kís-Kárpátok övezetében het­venötben a lisztharmat, het­nein egyúttal a vegyszerhasz­nálat Is mérsékelhető. A vár­ható kártétel, illetve a legmeg­felelőbb védekezési időpont előrejelzése tehát gazdaságos­­sági és környezetvédelmi szem­pontból is fontos tényezővé lé­pett elő. A fejlődés természetesen az újabb, jobb tulajdonságú, ha­ahogy azt a benzimydazol ha­tóanyagú szerek (pl. Benlate) esetében tapasztaltuk. A peronoszpóra elleni első folyékony készítményt szintén a svájci Ciba—Geigy vállalat állította elő. A „Turbofal“ el­nevezésű készítmény literje 280 gramm folpet és 140 gramm rézoxychloridot tartalmaz, a a szőlő növényvédelmében прав Hl I ■нет .GazDa venhatban pedig a késel szürke penész károsította a szőlőket. Az említett betegségek és kár­tevők elleni védekezés sikere ma még a különböző hatóanya­gú vegyszerek megelőző vagy gyógyító célú alkalmazásátél függ. Ugyanakkor az ültetvé­nyek nehezen irtható gyomok­kal történő nagymérvű elgyo­­mosodása is egyre nagyobb gondot és kárt okoz a terme­lőknek. Éppen ezért nem ha­szontalan dolog figyelemmel kísérni, mit tesznek más or­szágokban a betegségek és kár­tevők elleni védekezés hatáso­sabbá tételé, illetve a vegysze­res gyomirtás eredményeinek javítása érdekében, s összegez­ni az új módszerekkel és ké­szítményekkel végzett kísérle­tek eredményeit. Elsősorban azt kell megemlí­teni, hogy a fejlett szőlőter­mesztő országokban csaknem kivétel nélkül igen komolyan foglalkoznak azzal, hogy ki­dolgozzák a kártevők és be­tegségek elleni védekezés leg­megfelelőbb időpontja előre­jelzésének legmegbízhatóbb módszerét. Az utóbbi években például több neves svájci, ma­gyar és osztrák kutató dolgo­zott azon, hogy különböző fény­vagy szexcsapdák segítségé­vel, esetleg a szabadban elhe­lyezett ketrecekben nevelt egyedek repülésdinamikájának megfigyelése révén határozzák meg a szőlőmolyok várható kártételének időpontját, illetve a védekezés legmegfelelőbb idejét. Nálunk ezzel a kérdés­sel Vanek Gáspár mérnök, a bratislavai Szőlészeti és Borá­szati Kutató Intézet tudomá­nyos dolgozója foglalkozik. A növényvédelmi előrejelzés tökéletesítésével egyebek kö­zött azért foglalkoznak világ­szerte ilyen behatóan, mert a 1 tökéletes előrejelzés segítségé­vel nem csupán a védekezés hatékonysága növelhető, ha­tékonyabb, egészségügyi szem­pontból kevésbé káros vagy teljesen kifogástalan vegysze­rek kifejlesztésében is megmu­tatkozott. A peronoszpóra elleni véde­kezésben nagy haladást jelent, hogy már megjelentek a világ­piacon az első szisztematikus hatású, valamint folyékony ké­szítmények. A svájci Ciba — Geigy vállalat szisztematikus hatású „Ridomil“ készítménye a szőlő-peronoszpórán kívül a Phycomycetes eredetű egyéb betegségek (pl. a komló-péro­­noszpóra, a burgonyavész stb.) ellen is hatásos. Hazánkban sajnos csupán a burgonyavész elleni hatásosságát ellenőrzik, mégpedig igen jé eredmény­nyel. Ugyancsak új szisztema­tikus hatású készítmény a fran­cia Rhône Poulenc vállalat „Aliette“ nevű gyártmánya. Mindkét szer huzamosabb ideig védi a szőlőt a peronoszpórá­­tól, a permetezések ,száma te­hát máris csökkenthető. Re­méljük, hogy e szerek huzamo­sabb használata nem fog kü­lönböző ellenálló törzsek ki­fejlődéséhez vezetni, úgy, mint gyártó vállalat 0,5 százalékos töménységben ajánlja használ­ni. Itt kell megemlíteni, hogy számos országban (pl. Magyar­­országon, Ausztriában, Spanyol­­országban, az NSZK-ban és Ka­nadában) továbbra is széles körben használják a folpet ha­tóanyagú peronoszpóra elleni készítményeket. Külföldön igen jelentős vál­tozás történt a lisztharmat el­leni készítmények használatá­ban is. Mivel a benzimydazol tartalmú szerek többszöri hasz­nálata ellenálló törzsek kialaku­lásához vezetett, ezek a szerek sok helyütt immár hatástalan­ná váltak. Ezért a gyakorlat visszatért a kolloidként tartal­mazó, bevált szerek megelőző, illetve a kontakt hatású szerek (Euparen, Karathane) megelő­ző és gyógyító célú alkalmazá­sához. A kolloidként tartalma zó készítmények használatával kapcsolatosan érdemes megfi­gyelni, hogy az e csoportba tartozó szerek nyolcvan száza­lékát már egy két leveles fej­lettségi állapotban ajánlják fel­­has'ználni, mégpedig 0,5 (sőt 0,6) százalékos töménységben* különösen akkor, ha az előző évben is fertőzött vagy liszt­­harmatra fokozottan hajlamos fajtáról van sző. Az említett töménységet közvetlenül a vi­rágzás előtt 0,4 százalékra, vi­rágzás után pedig 0,2—0,3 szá­zalékra mérsékelik. Gyógyító célú kezelés esetén az oldatot ismét 0,5 százalékos töménysé­gűre készítik, de a nagy for­­rőságok idején nem permetez­nek vele, mert megperzselné a növényzetet. Érdekes, hogy mihelyt ha­tástalanná váltak a benzimy­­dazol tartalmú szerek, a szak­emberek azonnal kutatni kezd­ték a különböző peronoszpóra elleni készítményeknek a liszt­­h'armat-fertözést elősegítő, il­letve gátló hatását. Például dr. Neider, az ausztriai Szövet­ségi Növényvédelmi Intézet munkatársa kísérleteivel ismét bizonyította, hogy a zineb, a maneb és néha a mancozeb hatóanyagú vegyi készítmények is növelik, a dichlorfluanid, a folpet és a rézoxychlorid tar­talmú készítmények viszont csökkentik a szőlő lisztharmat« fertőzés iránti hajlamosságát. A lisztharmat elleni védekéh zéssel kapcsolatban ide kíván­kozik még egy friss hír: egy bratislavai intézetben (VÜAGT) új, a szőlő lisztharmata ellen is hatásos, triamoríamid ható­anyagú szisztematikus készít­ményt fejlesztettek ki. A legnagyobb haladás két­ségkívül a szürke penész elleni vegyi készítmények fejlesztése terén volt észlelhető. Nemrég, csaknem azonos időben, egy­szerre három új szer jelent meg a világpiacon: a vinchlo­­zolin tartalmú „Ronilan“, a glyeophen tartalmú „Rovral“ és a japán „Sunilex“. Mindhárom készítmény igen jó hatékony­ságú, egyetlen hátrányuk a (Folytatás a 3. oldalon) A körültekintően gondozott, gyomoktól, kártevőktől és betegségektől mentesen tartott ültet­vény mindig meghálálja a termelő fáradozását. Fotó: bor­gabonát és zöldet kell etetni a madarakkal. Legtöbb D-vtta­­mint a halzsír tartalmaz, de a napfény hatására az állati szervezetben is keletkezik ki­sebb mennyiség. A papagájok­nak az Infadin nevű készítmény adagolásával juttathatunk D- vitamint, A kivonatot a magé leségre vagy a tojásos keverékre csö­­pögtetve etetjük. A D-vitamin hiánya csontlágyulást és a to­jástermelés csökkenését ered­ményezi. A nemi tevékenységre a zab is kedvezően hat. A ga­bonafélék közül ebben van leg­több B2-vitamin, melynek hiá­nya embrionális elhaláshoz ve­zethet. Én, hogy elejét vegyem a bajnak, Roboran H kombinált vitamin-készítményt adagolok a madaraknak. Ez a készítmény H-, A-, D3-, Кз-, Bi-, Вг, Be- és Bi2-vitamintj niacint, toolint, to­vábbá meszet és nyomelemeket tartalmaz, a szervezet számára szükséges arányban. Ásványi anyagokra és nyomelemekre fő­leg a tojáshéj képzéséhez van 1 nagy szükségük a madaraknak. Elsősorban mészből igényelnek ■ sokat; ezért a fészekrakás előtt 1 és a tojástermelés idején sok apróra zúzott tojáshéjat (egész - ' séges tyúkoktól származó tojá­■ sokból) kell adni. A fiókák csontozatának egészséges fejlő­déséhez szintén sok mészre (mészfoszfátra) van szükség. Ezt csontliszt formájában nyújt­hatjuk az állatoknak, Jobb ht­ján hullott vakolatot is adha­tunk a madaraknak, hiszen ez szintén tartalmaz meszet. A mésztartalmú anyagokat leg­jobb a röpde frissen fellazított talajára hinteni, mert így a madarak némi földet is felesi-­­pegetnek, ez viszont nyomele­meket tartalmaz. Sokat vitatott kérdés, ad* Junk-e konyhasót a papagájok­nak.? Sokan állítják, hogy a ki­elégítő tojástermeléshez nél­külözhetetlen, mások méreg­ként emlegetik. Ha úgy dön­tünk, hogy adunk sót a mada­raknak, akkor egy százalékos töménységű oldat formájában adjuk (egy liter vízben egy kávéskanálnyi sót). Nyáron, amikor nagyobb a vízfogyasz­tás, felére kell csökkenteni a konyhasó adagját. Sokan mesterkednek olyan univerzális készítmény előállí­tásán, amely a lehető legtöbb vitamint és ásványi anyagot tartalmazza. ValenCík szerint ilyen eledelt házilag az alábbi recept szerint legjobb készíte­ni: bekészítünk egy rész porí­tott tojáshéjat, egy rész Plas­­tint, egy rész zúzott szépia­csontot, öt darab apróra tört kalcium-, és három Ferronat­­tablettát, fél kanálnyi Spofavit szörpöt, körülbelül két darab káliumjodid kristályt, és mind­ezt Itozzáadjuk a korábban fő­zött, aránylag sűrű s már nem meleg kukoricakeményílöhöz (Maizena). A keveréket külön­féle alakú és nagyságú for­mákba öntve hagyjuk megke­ményedni. (Výrut J., Chováte! 11/77)

Next

/
Thumbnails
Contents