Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-02-04 / 5. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. február 4. Felfelé a rögös úton Ä neves edzők munkáját, hétköznapjait ismeri a közvélemény. Napi téma, hogy mennyi időt töltenek a pályán, milyen módszerekkel vezetik az edzéseket. Terveznek, állást foglalnak, esélyeket latolgatnak, véleményt mondanak, dicsérnek, bírálnak, egyszóval szinte állandóan az érdeklődés középpontjában állnak. Ezzel szemben a kis csapatok edzői a sportág névtelen hősei. Cikkünkben ilyen labdarúgóedzőről lesz szó. Fiatalember innen még a negyvenen, s csapata a kerületi В osztályban szerepel. Kiss Zoltán a Győri ETO egykori középpályása Gabčíkovo (Bős) labdarúgó-csapatának lett az edzője. Az edző így vall magáról: — Budapesten születtem, labdarúgó-pályafutásomat az Újpesti Dózsában kezdtem. Innen kerültem az ETO-hoz, ahol pontosan tíz évet játszottam a Magyar Nemzeti Bajnokság élvonalában. Voltam ifjúsági válogatott, tizenötszörös В-válogatott, s egyszer a nagy válogatott kerettagja. — Tervei, elképzelései? _ — A téli felkészülés megkezdése előtt először is felmértem, hogy a feladatok megvalósításában hol tartanak és milyen lehetőségekkel rendelkeznek játékosaink. A vezetőséggel megbeszéltem, hogy az edzések során hova kívánnak eljutni, mit kell a játékosoknak megtanulniuk ahhoz, hogy a csapat szerkezetében finomabban, csiszoltabban láthassák el feladatukat. A legnagyobb veszélyt — kis csapatoknál is — a rossz munkamódszer megválasztása és a játékosokkal szembeni elnézés jelentheti. Éppen ezért nagy figyelmet szentelek az egészséges, küzdő szellemű edzésmorál kialakításának. Célom az, hogy a csapaton belül az egészséges, a jó szellemű, a magasabb szintre törekvő játékosok legyenek többségben. Csak olyan együttessel lehet viszonylag gyorsan előbbre lépni, melyben megvan erre a hajlandóság, s amelynek tagjai egyéni fejlődésük erősödése érdekében, az áldozatoktól sem riadnak vissza. A csapatépítésben tehát nem az új szerzemények, hanem az utánpótlás nevelése, a szakmai munka célszerűségé, a közösség alkotóereje a döntő. — Szerinte a tehetségnek mivel kell párosulnia? — Még a legkirobbanóbb tehetség is kevés önmagéban, ha az nem párosul megfelelő áldozatkészséggel, szorgalommal és kitartással. Tehetség egyébként sok fiatalban lakozik, kibontakozásához azonban hiányzik az akarterő. Ebből a szempontból sokat tehet a család, a sportvezetés és maga az edző. Sok múlik azon, hogy a fiatal sportoló milyen kezekbe kerül, mennyire következetesek véle szemben, s milyenek az iránta támasztott követelmények. — Milyen emberi tulajdonságokkal kell rendelkeznie a jó edzőnek? — Az edző legven következetes és szigorú. De ha a helyzet úgy kívánja, az apa és a barát szerepét is be kell töltenie. Egyúttal jártasnak kell lennie a pedagóiában, és a nszihológiában. Pályafutásom alatt Hidegkúti és Szusza személyében találkoztam ilyen edzőkkel. — Hány edzést tart hetente? — Hármat. Ami az edzőmunkát illeti. itt lent természetesen mások a követelmények, mint a magasabb osztályokban. A labdarúgók valamennyien különböző munkahelyeken dolgoznak. Az edzésekre éppen ezért ki előbb, ki utóbb ér ki, tehát nekem ennek megfelelően kell felépítenem a foglalkoztatást. Minden edzési két részre osztok, hogy a később érkezők is megkapják a fejadagot. — Elmenne nagy csapathoz is edzőnek? — Nincsenek ilyen ambícióim. A Bősi Állami Gazdaságban dolgozom, ahol jól érzem magam, megbecsülnek. Ez a fő állásom. A futball csak azután következik. De viszont az életemet labdarúgás nélkül nem tudnám elképzelni. —Csiliem egyformák a falvak, s nem ** azok a kulturális igények és lehetőségek sem. A vizsgálódásra az a tény késztetett bennünket, hogy országszerte észrevehetően megnövekedtek a művelődési otthonok iránt támasztott követelmények. Szerencsére napjainkban könnyű találni olyan művelődési otthonokat, ahonnan szívderítő, biztató tényekről, jelenségekről számolhat be az ember. Sajnos, ennek ellenkezőjével is gyakran találkozhatunk a véletlenszerű látogatások alkalmával szerzett kevésbé örvendetes, vagy nagyon is elgondolkoztató élmények formájában. Az utóbbi megfogalmazásban a közelmúltban több jogos kritika érte az Orechová Potôň-i (diöspatonyi) művelődési otthont. Az elhangzott kritikák óta eltelt pár hónap, s ezalatt a művelődési otthon élére Brányik Piroska személyében új vezető került, aki rövid idő alatt bebizonyította, hogy miképpen lehet és kell a művelődési otthonban leleményesen és eredményesen dolgozni. Az új szemlélet és felfogás az újszerű irányító munka máris meghozta az eredményeket. Napjainkban a dióspatonyiak már nem elégszenek meg az idegenből importált kultúrával, s a múltban gyakran verekedéssé fajuló táncmulatságokkal. Mindezt annak köszönhetik, HDGY*TÄRTALMäSABB legyen az élet A sportlövészet nem az izmok, tehát az erő harca, Itt a versenyzőnek nincs testközelben az ellenfele. A sportlövő önmagával küzd a sikerért, övé a „nyilvános magány“. Amíg a többi sportágnál pontoznak, vagy gólokkal döntenek — gyakran vitathatóan —, addig ebben a sportágban vitathatatlan az eredmény: a céltáblán kicsi lyuk a dokumentum, mely a versenybíró jegyzőkönyvébe kerül. Erről az érdekes és fontos honvédelmi jellegű sportágról beszélgettünk a Calovoi (nagymegyeri) pionírház mellett működő lövészkor vezetőjével. Grellneth Károly elvtárssal. A körvezető magáról csak annyit árult el, hogy tagja volt Szlovákia válogatottjának — pisztolylövésben —, s a csehszlovák bajnokságon pedig két alkalommal is az ötödik helyen végzett. Pontosan öt éve foglalkozik a 12— 15 és a 18 éves korosztállyal, s az eddigi eredmények önmagukról beszélnek. Szlovákiai viszonylatban a csúcson vannak, s éremgyűjteményüket három csehszlovák és 10 szlovákiai bajnokság aranyérmei gazdagítják. A sikerek felől érdeklődve Grell„Félidőben“ Az alsóbb osztályokban szereplő labdarúgók befejezték az őszi idény pontszerzési versenyét. Az apátújfalusi Szőlőnemesítö Allomos labdarúgói megérdemelten tértek téli pihenőjükre. Rimőci Sándorral, a helyi sportszervezet elnökével mérlegeltük az őszi idény eredményeit. — Községünk „színeit" három futballcsapat képviseli. A-csapatunk a járási bajnokság II. osztályéban szerepel s a harmadik helyen végzett. В-csapatunk a járási IV. osztály harmadik helyét szerezte meg. A balnokság befejeztével két hellyel előbb szeretnénk tudni B-csapaíunkat, mint az őszi idényben. Sportolóink aktívan bekapcsolódnak a társadalmi munkába, s a szövetkezetét elsősorban a csúcsmunkák időszakában segítik ki. Bodzsár Gyula A falu kulturális életének pangásával egyidőben a CSEMADOK helyi szervezetének taglétszáma is vészesen megcsappant. A kultúráiét válsága egészen a közelmúltig tartott. AZ ÉVFORDULÓ JEGYÉBEN Az új színházi évadra a János Vitézzel készülnek. Nehéz, sok szereplőt igénylő darab, talán éppen ezért nagy a lelkesedés is. A daljátékot — mint minden színművet azelőtt — Németh Ödön pedagógus rendezi, aki elmondotta, hogy az amatőr színjátszás vonzereje a cselekvő-részvételben, a művészetek világával létrejövő alkotói kapcsolatban, az önkifejezés lehetőségében rejlik. Az alkotásnak ez a mozzanata nem jelent rivalizálást a hivatásos művészettel — az utóbbi időben a MATESZ is telt ház előtt Sportlövészet - hosszú távon neth elvtárs elmondotta, hogy aki ebbe a sportágba belekóstolt, az csak ideig óráig képes távolmaradni. Rámutatott, hogy a versenyszerű lövészet maximális begyakorlást és összpontosítást igényel. Szükségszerűvé teszi a puska helyes tartásának elsajátítását, a lélegzetvétel, sőt még a ravasz meghúzásának módját is. — Akkor vagyok teljesen elégedett, amikor lövés közben semmi fintor, semmi indulat nem olvasható le tanítványaim arcáról. Az elmondottakkal összhangban heti hat órát gyakorolnak, az edzéslehetőségekkel elégedettek. Élvezik ugyanis a pionírotthon, az iskola, a járási, valamint a helyi PHSZ támogatását, sőt ha kell még a helyi üzemek is besegítenek. , Befejezésül még kiemelte, hogy azt, amit öt évvel ezelőtt elkezdett, hosszú távon szeretné végezni. Vágya, hogy az eredmények a katonaköteles fiataloknál is megmutatkozzanak. Meglátásunk az, hogy aki vállalja a nehéz terheket, az előbb vagy utóbb célhoz ér. Csiba László hogy nagyobb hangsúlyt helyeztek az emberek nevelésére, a szocialista kultúrhagyományok ápolására. A kultúrakciék rendezői — így a tömegszervezetek is — gyakrabban teszik fel a kérdést, hogy az adott műsorszám milyen hatást gyakorol a közönségre, s milyen társadalmi haszonnal jár. A HAGYOMÁNYOK KÖTELEZNEK Negyvennyolcban nagyot fordult a világ Dióspatonyban is. Száznyolcvan, avagy háromszázhatvan fokos volt-e az irányváltozás szöge? A Februári Győzelem nemcsak gyökeres változást hozott, de újjászületést is. A CSEMADOK helyi szervezetének megalakításával elindulhatott a diöspatonyi emberek tudatának ébredezése. A szövetkezet alapító tagjai és vezetői között szép számmal megtaláljuk a CSEMADOK-tagokat, akik azóta is hűek maradtak a szövetkezeti eszméhez. A kezdeti negyvenes taglétszámtól a mai kétszázötvenig, vagy a kilencven CSEMADOK-tagtól a jelenlegi kétszázig sok följegyzésre méltó változáson ment keresztül a falu. S vele a kulturális élet. A Februári Győzelem előtt is volt kultúra, színjátszás, az énekkar annak előtte is énekelt mozgalmi dalokat a május elsejéken. Élénken él emlékezetükben a fűtetlen istállókban tartott színielőadás, vagy tavaszodván a pajtákban, később a masinabódéban, ahonnan előbb a cséplőgépeket kellett kitolni — legyen hely a Felhő Klárinak, a Piros bugyellárisnak, a Falu rosszának, a Sárga csikónak. Hatvanban már a Párizsi vendéget „ízlelgetik“ a patonyi színjátszók. De addig is sok volt — negyvennyolc után is — a bökkenő. Még ekkor is játszottak juhakolból átalakított kultúrházban. Jött a Gülbaba, a Noszty fiú esete Tóth Marival. A szövetkezet végig a kultúra pártfogója volt, akár ma is. Kalmár János, a jelenlegi elnök ma is be-beugrik néha egy rövid szerepre, az évek sem tudták kioltani belőle az egykori lelkesedést. De a többiek: Csiba Rudolf és felesége, Katona Rudolf, Csiba Béla, Gállfy Géza és neje, Végh Jánosné, Egri Erzsébet, Csiba Győző, s mind, a veteránok sokat tettek azért, hogy állandó igénynyé vált a színjátszás Dióspatonyban. Négy éve a Mágnás Miskát játszották, s ahogy az emlékek előjönnek, sorba vesszük az éveket. Szinte töretlenjei folyamat negyvennyolctól, kivéve a hetvenes évek elején beállt megtorpanásig. Pedig felépült — két és félmillió korona befektetéssel — az új művelődési ház. Mondogatták is ez idő tájt a dióspatonyiak: Csak azért épült, hogy esküvőket és táncmulatságokat 1 tartsanak benne?. szerepel a faluban —, a mozgalom szerepe önálló. Az egyszerű embereknek is megadja a művészetekben való átlagosnál magasabb szintű elmélyülés lehetőségét. A daljáték tömegjeleneteiben segít az énekkar, valamint a SZISZ mellett létesült tánccsoport. — Fiataljainkban él a szereplési vágy, hogy a közönség előtt is megmutatkozzanak. Bizonyítja ezt az újjászervezett tánccsoport, beat-zenekar, irodalmi színpad is — mondotta Wiedermann József, a szövetkezet mellett működő pártszervezet elnöke. — A mai fiatalok racionálisak: mindenben célt, értelmet keresnek, ennek jegyében akarnak részt vállalni a kultúra terjesztéséből. Gállfy Géza, CSEMADOK-elnök mást Is elárult. A János Vitéz bemutatóján kívül még egy fegyvertényt készítenek az évfordulóra. A taglétszámot szeretnék százzal növelni. ÚJJÁSZERVEZTÉK AZ ÉNEKKART IS Harminc évvel ezelőtt is énekeltek már mozgalmi dalokat, az akkori tilalom ellenére is. író István, Pónya Béla, Lelkes Vince, vagy az egész Gállfy család ott szerepelnek már a kezdeti lépések óta az éneklők között. Tisztviselők, fejőnők, gyalogmunkások énekelnek együtt a harmincöt tagú kórusban, melyet Molnár Jánosné vezet. Itt is megnyilvánul a segítség. Egri Sándor gyaiogmunkás szavai szerint sző sem lehet széthúzásról. „Ha föllépésre megyünk valahová, mindig akad valaki,, aki beugrik helyettem, s befejezi a szövetkezetben a munkámat.“ A tavalyi május elsején Dunaszerdahelyen énekeltek. NÉGY KÖNYV EGY LAKOSRA Büszkén vezet föl az első emeletre Orsolya Piroska, a könyvtárosnő. Kicsi, de szép a könyvtár, ízléses polcok, sok-sok ifjúsági könyv. Bár a sarokban nagy stószok várják az „eligazítást“, s a hely kicsit szűkös, a lakosok olvasó kedve állandó. Tavaly háromszázhúsz olvasót jegyzett be a könyvtáros. Nyolcezernégyszáz könyvet olvastak egy év alatt a patonyiak, -'ami körülbelül négy könyvet jelent fejenként. író-olvasó találkozókat is tartottak néhányszor. A meghívott írók Tóth Elemér, Duba Gyula, Lovicsek Béla voltak. Ezentúl élsportolókkal Is szeretnék megismertetni a lakosságot. Rácz Katalinra gondoltak és Gőgh Kálmánra. Lapunk egyik márciusi számának bíráló cikkére tettekkel válaszolnak a dióspatonyiak. A sértett önérzet tehát az alkotó munkában talált feloldást. Teszik mindezt azért, hogy községükben tartalmasabb legyen az élet, s felemelőbbek benne az esték és a vasárnapok. Cs—К „Utolsó mohikánok“ Mint ismeretes, az első világháborút követő években, de még a felszabadulás után is nagy közkedveltségnek örvendett a fúvőszene. Sajnos, az utóbbi időben számuk rohamosan fogy, s ez így van a komáromi járásban is. Néhány évvel ezelőtt még Csallőközaranyoson (Zlatná na OstroveJ működött egy, de a tagság kiöregedése miatt hamarosan feloszlott. A komáromi járás egyik legrégebben alakult tűzoltó fúvószenekara Nemesácsán (Zemianská Olca) található. Több, mint öt évtizeddel ezelőtt néhány munkás és kisparaszt összedugta a fejét, s elhatározta, hogy hangszereket vásárol. Ez még ment is valahogy, hisz színdarabot tanultak be, s a bevételből futotta rá, de már az oktató jutalmazására nem jutott pénz ... Így aztán szükségmegoldásként természetbeni fizetséget kapott a komáromi Harcsa bácsi, aki elvállalta a tizennégy tagú zenekar tanítását. A csillogó hangszerekből nehéz kicsalni a hangot. Végül is csak elsajátították az alapokat, s a zenekar tagjainak további képzését id. Szép József vette át. Sok tűzoltéversenyen, május elsején meneteltek vidám zenével vezetve a tűzoltőtestületet! S a táncmulatságok! A pattogó ritmusra jól ment a tánc ... Sajnos, az idő utolérte őket is — sokat közülük ki is mellőzött. Nem egy régi bajtársukat kísérték már utolsó útjára hangszereik mélabús akkordjai mellett. Sokan kidőltek a sorból, vagy akinek nem a halál ütötte ki kezéből a hangszert, az önként ts letette. Persze, maradtak még a veteránok közül jópáran. Közöttük olyanok is, akik már a hetedik ixet is megélték. Néhány évvel ezelőtt néhány új taggal fiatalodott a zenekar, s a régi hangszereket is újak váltották fel, melyeket a hnb vásárolt részükre, fgy fejezve ki a megbecsülést irántuk. Hisz az egyetlen tűzoltózenekar az övék a komáromi járásban. Ándriskin J.
