Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-01-07 / 1. szám
i 1878. Január 7. .SZABAD FÖLDMŰVES. Hagyatékát és emlékét megőrizzük Száz esztendővel ezelőtt — 1878. január 10-én— Litomericében született a a cseh nép nagy fia, ZDÉNEK NEJEDLÝ. Élete, munkássága, politikai, kulturális és művészeti szinten a legkiválóbbak közé sorolható. A kiváló tanuló felsőbb iskoláját a Prágai Károly Egyetem filozófiai karán végezte. Amellett, hogy a jeles hallgatók közé tartozott, kitűnt mint sokoldalú publiciszta is. A tanulmányainak elvégzése után a Cseh Nemzeti Múzeumban dolgozott és több tudományos munkát írt. Nejedlý rövidesen a cseh nemzet történetének és hagyományainak legbeavatottabb szakértője lett. Műveiben mindig nagyra értékelte a huszita mozgalmat és a nemzeti élet megújhodását. Nagy érdeklődéssel foglalkozott a nagy zeneszerző, Bedrich Smetana műveivel. De nemcsak a zenekultúra, hanem az egész haladó kultúra kiváló szakértője volt. Nagyon érdekelte a folklór, szívesen vett részt népművészeti bemutatókon. Nejedlý a cseh értelmiség soraiban elsők között volt,' aki megértette a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmi jelentőségét. Annak hatására egyre erősebben kapcsolódott a politikai életbe, s a huszas évek elején jelentős művei jelentek meg a hazai szocialista kultúra képviselőiről. 1925-ben társmegalapítója volt az Oj Oroszország című folyóiratnak. A lap a Szovjetunió társadalmi, gazdasági és kulturális kapcsolataival foglalkozott. A kommunista párt megalakulása után rendszeresen együttműködött a baloldali lapokkal, elsősorban a Rudé Právoval. 1927-ben részt vett (Brüsszelben) az imperializmus elleni első kongresszuson, és ez nagy hatással volt további munkásságára. Tollal, szóban mindig bátran szállt síkra a munkásmozgalom igazáért. Munkássága a párt bolsevizálásáért folytatott harc idején nyilvánul meg legjobban, és akkor, amikor Csehszlovákia népei a fasizmus ellen és a haza felszabadításáért küzdöttek. Nejedlý elvtárs alapította a Szovjetunióval kulturális és gazdasági kapcsolatokat fenntartó társaságot, s aktívan részt vett a szabadságáért harcoló demokratikus Spanyolországnak nyújtott segítség megszervezésében. Hazánk brutális felosztása, fasiszta megszállása után 1939-ben a Szovjetunióba emigrált Nejedlý elvtársat, a mélyérzésű hazafit, a rendkívül magas kultúrájú tudóst mindig a szeretet érzései fűzték a Szovjetunióhoz. Mindig az első sorokban küzdött a nemzeteink és a szovjet nép barátságáért, a szoros kapcsolatokért és kitartóan harcolt a Szovjetunió elismeréséért. Nem véletlen hát, hogy a Szovjet unió Tudományos Akadémiája tagjává választotta. Szovjetunióban tartózkodása idején az akadémia történelmi intézetében dolgozott, s előadott a Lomonoszov Egyetemen. A Nagy Honvédő Háború idején áldozatkész tevékenységéért kétszer tüntették ki Lenin-renddel. A felszabadulás után, mint egyik legaktívabb résztvevő dolgozott a népi demokratikus köztársaság létrehozásáért. Részt vett a Kassai Program kidolgozásában és tagja lett a kormánynak. Előbb mint ktulturális — majd szociális — és munkaügyi miniszterként tevékenykedett. 1945-től tagja volt a Nemzetgyűlésnek és 1946- tól a CSKP Központi Bizottságának. 1952-től a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöke volt és a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség elnöki tisztségét is betöltötte. Nejedlý országos jelentőségű személyként — hazánk felszabadulása után — nagyban hozzájárult, hogy nemzeteink haladó erői egyesültek a Csehszlovákia forradalmi szocialista fejlődésének diadalra juttatásáért folytatott harcban. A tevékenységével alaposan kivette részét hazánk dolgozó népének 1948 februárjában aratott győzelméből. A kommunista hazafi rendkívül sokoldalú érdemeket szerzett a szocialista kultúra, iskolaügy átszervezésében (a Februári Győzelem után, mint iskolaügyi miniszter tevékenykedett), a tudomány és művészet megszervezésében. A kommunista tudóst, a tudományosan megalapozott • nagy felismerés* következetesen ; vezette a forradalmi fejlemények központjába és az ott sokaldalúan kifejtett politikai és közéleti tevékenysége gyümölcsözően befolyásolta alkotó egyéniségét, munkásságát. Ebből a talajból fejlődött tudományos és irodalmi munkásságának rendkívül átfogó hatóereje, amely hosszú évtizedeken át programot adó és serkentő befolyást gyakorolt a társadalmi tudományok és művészeti ágazatok egész sorának fejlődésére. Életműve, a történelem, e zenetudomány, az esztétika, az irodalomelmélet és a kritika továbbfejlesztésének állandó támasza. Zdének Nejedlý a legszorosabb kapcsolatban állt a néppel, megértette mindennapi gondjait és hosszú életén keresztül megtett minden tőle telhetőt, hogy tudásával, sokoldalú ismereteivel a hazát és a népet szolgálja. —tt— A TÄTRÄBAN VASTAG A HŰTAKARÖ. DÉL-SZLOVAKIABAN HŰTAKARÖ NÉLKÜLI TÉL VAN. Foto: —tt— ■ éva. Ködös, októberi este. A társulat izgatottan készül az előadásra. Befut az igazgató, s közli a felvillanyozó hírt: Teltház várja a Cigány bemutatását. Aztán egy kedves, jól ismert arc tűnik fel: NAGY LACI, régi színészkolléga érkezik, hogy szokásához híven elbeszélgessen a régi társakkal. Van még néhány szabad percünk az ügyelő csengetéséig, így megkérem, beszéljen kicsit emlékeiről, tapasztalatairól. KÉRDÉS: Lacikáml A csehszlovákiai magyar amatőr színjátszás egyik „öregje“ vagy. Megkérnélek, mondjál valamit a magad és a lévai társulat múltjáról. FELELET: Tudod, ezt az „öreg“ jel zőt csak szimbolikusan veszem ma gamra, mert bár „hetvenkedem“, egy általán nem érzem magam öregnek Most is dolgozom, aktív rendezője vagyok a társulatnak, tagja a CSEMA DOK-nak. Emlékek? Talán Sárospatak kai kezdeném: itt „fertőzött“ meg en gém is a színház varázsa, s itt kezdő döt pályafutásom a diákszínjátszással Már a háború előtt nagy hírű társulat működött Itt, sok sikeres bemutatóra emlékszem. A másik legszebb emlék, hogy a felszabadulás után mi szólaltunk meg először magyarul a színpadon. Egy vidám esztrádot adtunk elő, amelyben én a Garabonciás színésznarrátor szerepét játszottam. Mondanom sem kell, mekkora sikerünk volt. Sokan sírtak az örömtől, hogy újra magyar szót hallani a színpadon. Aztán jöttek a sikerek: a Lúdas Matyi, a Kísértetek, az Anna Frank naplója, a Közös út, a Titanic keringő, majd a CSEMADOK első konferenciájára betanult Mélyszántás. Orsžágos sikernek számítottak zenés bemutatóink is, mint a Szabad szél vagy a Csárdáskirálynő, amellyel Bratislavában is vendégszerepeltünk. Az ötvenes években is a Faluszínház magyar csoportjához kerültem, s most mint tudod, a lévai Garammenti Színház rendezője vagyok. Évek óta az amatőr színjátszók A“ csoportjában vagyunk. KÉRDÉS: Látom, remek emlékezőtehetséged van. Mondhatnál most a MATESZ-hoz kapcsolódó emlékeidből valamit? FELELET: Mindenre emlékszem, ami a színházzal összefügg. Ott voltam az összes előadásaitokon, a Tűzkeresztségtől a Cigányig. Eleinte lelkesedésért, akarásáért becsültem a társulatot, később......beérését“, kiforrását kezdtem szeretni. Az egyes' .bemutatók? Magas szintén adtátok elő például az Egerek és emberek c. drámát, vagy a Pillantás a hídról-t, de nekem személy szerint talán a Lőcsei fehér asszony tetszett legjobban. Itt azt hi-Színházunk egy amatőr rendező szemével szem minden találkozott: jőkai romantikája, a ti lelkesedésetek, a jó rendezés, a kosztümök szépsége. De láttalak titeket az Ember tragédiáját is előadni, negyed ház előtt — s ebben szerintem ti is ludasok voltatok. Túlexponáltnak éreztem a színdarabot, gyenge volt a statisztéria, koreográfia, ami a tömegjelenetekben már szinte bántő volt. KÉRDÉS: Milyen a lévai közönség? Mik az itteni problémák? FELELET: A közönség összetétele, mint minden városban, természetesen itt is sokrétű. Vannak lelkes, műértő nézőink (zömmel ezek járnak színházba Léván], de bizony vannak felszínes szórakozást keresők is. Papucskultúra, televízió — ezt ismerjük. Sajnos, Léva kevés jő előadást kap, s bizony sokan leszoktak a rendszeres színházlátogatásról. A MATESZ Is elég ritkán játszik nálunk. KÉRDÉS: Ha már ismét a MATESZ- nál vagyunk, milyen darabokat látnál szívesen tőlünk? FELELET: Azt hiszem, egyszerű válaszolni: Bármit, csak jó legyen. Látod, most a Cigányra is teltházatok lesz, holott tudják, hogy nem a romantikus változatot játsszátok, hanem a „leporolt“, megújított változatot. Jót, újat, s modernet is vár a közönség tőletek. KÉRDÉS: Mint szakmabeli, mit szólsz a színpadképeinkhez, tervezőink munkájához? FELELET: Mindkét színpadi tervezőtök hivatása magaslatán áll, hisz festőművészek is egy személyben. Ebben nincs hiba. Néha azonban bánt a túlzott modernség —mint pl. a Pillantás a hídról c. drámában, ahol képzeletbeli ajtőn kopogtat a színész, vagy amikor egy léckeret képviseli a falat. Persze, ellene vagyok a túlzsúfolt, levegőtlen, áporodott színpadi képnek is, ahol alig tudnak mozogni a színészek. KÉRDÉS: Jubiláló színészeinkből kikre emlékezel legszívesebben? FELELET: Természetesen a korombeliekre leginkább. Konrád Józsefre, Siposs Jenőre, s akik már nem Játszanak. Bottka Zsuzsát nagyon szeretem, aki az én nevelésem volt, Cséfalvay Katit, aki jelenleg a Kassal Operaház inagánénekesnője. Fájó szívvel emlékszem Király Dezsőre, akivel egykorúak voltunk. KÉRDÉS: Tudnál mondani valami vidám történetet róluk? FELELET: Siposs Jenövei történt egy, ízben: A Három szegény szabólegényben szerepe szerint egy díszletkapú alatt kellett kimennie, ami természetesen alacsonyabb egy valódinál. Erről egyszer megfeledkezett, s így a parókája fennakadt a kapun. A közönség lélegzet-visszafojtott figyelmétől kísérve visszajött, s „hoppla“ kiáltással bedugta fejét a parókába. Nagy taps lett a jutalma, s a rendező sajnálta, hogy a többi előadáson nem Ismételheti meg. KÉRDÉS: S veled, Lacikám, előfordult izgalmas, emlékezetes dolog? FELELET: Talán két beugrásomat említhetném. Először a Szabin nők elrablásán kellett helyettesítenem, mikor Körinek Lajos egy héttel az előadás előtt meghalt. Négy-öt próba után kellett játszanom. Másodszor a Vassza Zseleznova egyik előadásán kellett beugranom, amikor a főszereplő becsípett az előadás előtt. Szerencsére, mint rendező, ismertem a darabot szőről szóra. KÉRDÉS: Sajnos, Lacikám, pár pero múlva kezdünk, s nekem a színpadra kell mennem. Befejezésül: Mit üzensz a jubiláló MATESZ-nak? FELELET: További sikeres huszonöt évet. Konrád Jóskának jó egészséget és sok sikert a további igazgatáshoz, a társulat tagjainak pedig sok forró sikert. Kívánom, hogy a MATESZ korszerű, jó színház legyen, vigye előre a magyar kultúrát. Megszólalt az ügyelő csengője, fgy félbe kellett szakítanunk a beszélgetést. Siposs Ernő Hans Jürgen Kruse összecsukta irattartóját. — Оду érzem, nem hagyhatom az ügyet ennyiben — fordult az elegáns, negyven körüli nőhöz, és átpillantott aranykeretű szemüvege felett. — A hatodik érzékem azt súgja, hogy nem öngyilkosság volt. Ellen Mans idegesen csapkodta térdét bőrkesztyűjével. — Elhiszem, hogy nem érti — mondta —, a vizsgálatok azonban azt bizonyítják, hogy Claudia öngyilkos lett. — Mindenesetre hálás vagyok, hogy eljött — mondta Kruse —, mint már telefonon is mondtam, ez nem kihallgatás volt, csupán tájékozódás. Végeredményben ön Claudia Schönberg barátnője volt, és tudomásom szerint ön látta utoljára életben. Érti ön, hogy miért veit be barátnője halálos adag altatót? Volt rá oka? Mondott önnek valamit? Tudja-e az indítékot? — Fogalmam sincs róla — mondta Ellen — Claudia nagyon érzékeny volt, gyakran depresszióba esett, de mindez nem magyarázza meg az öngyilkosságot. Igaz, az utóbbi időben olyan elveszettnek, reménytelennek látszott, úgy gondolom, félt valamitől. — Félt? — kérdezte a nyomozó, és fölvonta szemöldökét. — Mitől félhetett? — Fogalmam sincs — válaszolta Ellenzés keze egy pillanatra megnyugodott. — Soha nem volt hozzám teljesen őszinte, tizenháróm éve vagyunk barátnők, de nem ismerek egyetlen embert sem, akivel Claudia bizalmas titkokat közölt volna. Ogy érezte, mindenki ellene van. — Ellen egy hirtelen mozdulattal táskájába zárta kesztyűjét. — Felügyelő űr, mondja meg őszintén, ön arra gondol, hogy ez nem öngyilkosság, hanem gyilkosság volt? Félelmetesen hangzikI Kruse az aktába nézett, hogy ne kelljen a'nőre pillantania, s közben egy egész csomó dolog megfordult a fejében. Ellen Mans végeredményben nem csupán Claudia barátnője, hanem Eberhard Schönbergnek, Claudia férjének is jó ismerőse volt. Gyilkosság esetén mindenki egyformán gyanús. Megtörténhetett például az is, hogy hétfőn, késő este Schönberg nem egyenesen a hálószobájába ment, ahogy vallotta, hanem bekopogtatott a feleségéhez. Az asszony akkor — a boncolóorvos megállapítása szerint — holtrészeg volt. Könnyen megtörténhetett, hogy Eberhard Schönberg еду pohár borban feloldott három fiola altatót, és beledtktálta a részegségtől tehetetlen feleségébe. Az asszony akkor már úgysem tudta, hogy mit iszik. A háziorvos viszont időről időre szorgalmasan előírta az altatókat, és utána sem nézett, hogy páciense rendszeresen fogyasztja-e őket. Claudia férje azonban könnyen megtudhatta, hogy mennyi altatója van és hol. KARL WILHELM: iMMifill A bűnügyi felügyelő arra gondolt, hogy Claudia 34 éves korában is, amikor mint dúsgazdag örökösnő férjhez ment Schönberghez, valójában éretlen, ingatag lány volt. — Nem tudom, miért, de logikátlannak tartom ezt az öngyilkosságot — szólt hangosan Ellen Manshoz. — Egy ilyen félös kis asszonya, mint Claudia, aki azonban dúsgazdag, pszichiáterhez jár, ha boldogtalannak érzi magát, esetleg elválik, ha szükségét érzi, de nem lesz öngyilkos. — Most jut eszembe, hogy mintegy három hete mondott nekem valami furcsát — nyúlt Ellen ismét kesztyűi után. — Olyasvalamit, hogy senki sem segíthet rajta, anélkül, hogy maga is pórul járna. Igen, pontosan ezt mondta. — Bocsánatot kérek, hogy újra eljöttem, de szeretnék még egyszer bepillantani feleségének szobájába — mondta Kruse Eberhard Schönbergnek. — Tessék csak nyugodtan — mondta az özvegy —, Claudia szobájában semmit sem változtattunk meg, szekrényei, fiókjai ts ugyanúgy állnak, mint akkor... Valami meghatározott dolgot keres? — Magam sem tudom — tolta fel orrára Kruse a szemüvegét —, de talán találok valamit, amt megmagyarázza, mi késztette a feleségét öngyilkosságra. Mi a véleménye, félt valamitől Claudia? — Félt? Nem, nem hiszem. Az utóbbi időben sokat ivott, de egyébként olyan volt, mint máskor. — Ön hétfőn éjjel 11 Óra tájban ért haza — mondta Kruse. — Egyedül laknak itt, nincs állandó személyzetük. Mi a véleménye, este 11 óráig járhatott valaki a házban? — Járhatott, de valószínűtlennek tartom — mondta Schönberg. Kruse felügyelő egy óra hosszat kutatott a szobában, mindenhová bekukkantott, mindent felforgatott, de az égvilágon semmit sem talált. — Nehéz így egyedül? — kérdezte az özvegytől, miközben búcsúzott tőle. — Eléggé — felelte Schönberg. — De mostanában alig járok haza, hamarosan rövid időre el is utazom. — Maga főz? — A feleségem szívesen főzött, és nagyon jól — mosolyodott el Schönberg. — A mélyfagyasztó mindig tele volt kész ételekkel, ki voltak adagolva. Most is egy hónapra való élelem van, Claudia még föl is írta a napt étrendet. Eszerint étkezem. Kis híján egy hónappal később, pontosabban a 26. napon Kruse felügyelő ismét a Schönberg-házba hajtott: Eberhard Schönberg követte feleségét a halálba. Halálát méreg okozta. — Arzéntrtoxid — mondta a boncolöorvos. — A gulyáslevesben volt, három vagy négy gramm, pedig a grammnak egytized része ts halált okoz. A felügyelő átlapozta a Claudia által itthagyott étlapot. Rajta volt a gulyásleves is. Egészen lenn, ahol férjén kívül senki sem találta volna meg. Amikor Kruse magára maradt, még egyszer átnézte az iratokat. Claudia Schönberg tehát tudta, hogy férje meg fogja ölni, és idejekorán gondoskodott arról, hogy bosszút álljon rajta. Mérgesen összecsapta az Iratokat, és arra gondolt, hogy imádja ugyan a gulyáslevest, de soha életében nem lesz képes egy falatot sem lenyelni belőle. ,
