Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-01-28 / 4. szám
1978. január 28. SZABAD FÖLDMŰVES, 7 Nemzetiségi kultúránk zászlóvivői A közelmúltban Dr. GYÖRGY ISTVÁN, a CSEMADOK Központi Bizottságának vezető titkára nyilatkozott azokrúl az elképzelésekről, amelyek a CSEMADOK munkáját —A CSEMADOK KB hogyan értékeli a szervezet munkáját a XII. közgyűlés után? — Helyi szervezeteink ezekben a hetekben tartották az évzáró taggyűléseket. 517 szervezet tagjai mérlegelték az elmúlt évi tevékenységet és latolgatták a hogyan továbbot. A központi titkárság dolgozói jónéhány évzáró gyűlésen vettek részt. A látottak, hallottak alapján a szervezetek többsége alaposan előkészítette a gyűlést, amelyen nemcsak a tagság vett részt, hanem a községek, városok politikát, társadalmi vezetői és sokan mások. Az évet záró gyűléseken mélyrehatóan foglalkoztak közgyűlésünk határozatainak a végrehajtásával és alaposan bonckés alá vették a szervezet ez Irányú tevékenységét. A legtöbb szervezet a kitűzött feladatokat teljesítette, különös figyelmet fordítva a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére rendezett akciókra. Örvendetes — egy kulturális szervezethez méltóan —, hogy majdnem mindenütt színvonalas műsorral zárták az évzáró tanácskozást. — A CSEMADOK Központi Bizottságának hivatásos dolgozói miként igyekeznek segíteni a szervezetek tevékenységét? , — Szeretnénk minél szorosabb személyi kapcsolatot tartani a helyi szervezetekkel, és természetesen a járási bizottságokkal. A szervezéssel kapcsolatos tanácsadás mellett főleg ahol élegyűttesek vannak, igyekszünk szakmai tanácsokat nyújtani. Emellett többet segíteni a szervezetek ügyesbajos dolgainak az elintézésében. Nemrégiben például Léván kellett közbelépni. Lebontották a CSEMADOK székházát, s egyesek nem akartak megfelelő helyiséget biztosítani a mindig eredményesen működő szervezet számára. A személyes kapcsolat azért Is fontos, hogy a lehetőségekhez mérten azokat a csoportokat támogassuk anyagilag, amelyek a munkásságukkal kiérdemelték azt, s a központi rendezvényeinken számíthatunk rájuk. Emellett van egy rendelkezésünk, amely növeli szervezeteink pénzforrását. Eddig a tagdíjaknak csak a 20 százaléka maradt a helyi szervezeteknél. Az új rendelkezés értelmében a helyi szervezetek a beszedett tagdíjaknak a felét használhatják fel saját céljaikra. Ez minden bizonnyal ösztönzi a szervezetek vezetőit, hogy maradéktalanul beszedjék a tagdíjakat és esetleg meggyőzzék a tagokat a magasabb tagilleték fizetésére. A jó szervezési munka mellett szükséges megteremteni az anyagi alapot, mivel egy jól, sokoldalúan működő szervezetnek jelentős a kiadása. Szerencsére a népművészeti együtteseket segítik a helyi nemzeti bizottságok, földmüvesszövetkezetek. Emellett különböző kiadványokat, előadási segédanyagokat juttatunk el a szervezetekhez. Tervezünk olyan kiadványokat is, amelyek a sajátos nemzetiségi problémáinkkal foglalkoznak. Egész sor szaktanfolyamot is rendezünk, s lehetővé tesszük, hogy az együtteseket irányító szakemberek bel-, sőt külföldön is résztvegyenek magas szintű szakmai tanácskozásokon. — fi CSEMADOK közgyűlése meghatározza a művelődési élet főbb irányelveit. Hogyan jut ez érvényre, mik a további elképzelések? — Eléggé összetett kérdés, s ezen a vonalon valóban ezernyi a tennivaló. Köztudott, hogy az utóbbi évtizedekben falvainkon megtízszereződött az értelmiségiek száma. Közülük a műszaki értelmiségi a legtöbb. A mezőgazdasági szakemberek megnyerése szempontjából olyan propaganda-tevékenységet kellene kifejteni, amely vonzza a szakembereket, másrészt aktív tevékenységükkel hozzájárulnának a tagság sokoldalú neveléséhez. Ezek az emberek rendszerint vezetők és közvetlen tudnak hatni a munkaszakaszokon dolgozó CSEMADOK-tagokra és általában a magyar nemzetiségű dolgozókra. Az olyan fontos kérdésben, mint a tudományos világnézetre nevelés, sok az átgondolt tennivaló. A polgári ügyek bizottságai egyre hatékonyabb tevékenységet fejtenek ki az ateista propagandával. Ha sikerül megnyernünk a műszaki órtelfémjelzik. Dr. György István, a CSEMADOK KB vezető titkára. miséget, ezt a munkát még hatékonyabban befolyásolhatjuk közvetve és közvetlen. Vagyis a szervezetünk tagjai nagyobb részt vállalhatnának a szervezésben, másrészt olyan kulturális műsorral lépnének fel, amely szebbé, rangosabbá tenné a polgári szertartásokat. A világnézeti nevelés szempontjából jelentős tevékenységet fejtenek ki a CSEMADOK keretében működő klubok, szakkörök. Munkásságuk fő célja az ismeretterjesztő előadások szervezése, vagyis arra hivatottak, hogy mélyebben foglalkozzanak a természet és társadalom tudományi kérdésekkel és a haladó művészeti irányzatokkal. Persze a klubélet még sokoldalúbb lehetne, ha lennének helytörténeti előadások, s általános, valamint szakmai vetélkedők. Mivel legtöbb községünkben van művelődési otthon, amelyet a nemzeti bizottság Irányít, fontos, hogy a CSEMADOK vagy más klubok elképzelései belekerüljenek az általános művelődési keretbe, amely lehetővé teszi a szervek, szervezetek jobb együttműködését. A további eredményes munka szempontjából üdvös lenne egy alapos felmérés, amely pontosan feltérképezné a jelenlegi művelődési élet szintjét, s ez lenne a további meghatározója a népmüvelődési tevékenységnek. —A könyv jó barát. Mit tesz a CSEMADOK a művelődés szempontjából az egyik legfontosabb „eszköz“ propagálására? — Sokat, de talán nem eleget. Igaz, rendezünk Irodalom-népszerűsítő esteket, író-olvasó találkozókat, amelyek hozzájárulnak a szépirodalom propagálásához. Sajnos, csak a szépirodaloméhoz. A társadalomtudományi, műszaki irodalom propagálásával vajmi keveset törődnek helyi szervezeteink. Általában az a véleményük, hogy sokkal nagyobb gondot kell fordítani a könyv szeretetére való nevelésre. Üdvös lenne a CSEMADOK-szervezetek vezetői kezdeményezésére, a hnb illetékes dolgozóival karöltve fölülvizsgálni a községi könyvtár helyzetét és intézkedéseket tenni a könyvtárak feltöltése és az olvasótábor szélesítése érdekében is. Mi is megtettük ezt és akkor jöttünk rá, hogy központi könyvtárunk milyen hiányos, s ezért jelentős összeget szánunk évente a könyvvásárlásra. A könyv propagálása szempontjából a VI. Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok alatt meghirdettük a Fábry Zoltán olvasómozgalmat. A célja az, hogy minél több ember kezébe kerüljenek a haladó irodalom alkotásai és a Szlovákiai írószövetség magyar szekciójának a tagjai minél gyakrabban találkozzanak az olvasókkal. — Hallottam, hogy a CSEMADOK-nak lesznek újabb, önálló rendezvényei? — Mint nemzetiségi szervezet — érthetően — olyan rendezvényeket szervezünk, melyek esetében az előbbi években társrendezők voltunk. Gondolok itt a Jókai-napok és a Kodály énekkari fesztivál megrendezésére. Ezúttal az együttesek, szólisták, irodalmi színpadok, próza- és versmondók kiválasztása a mi feladatunk lesz. Azt hiszem, ha a szervezés, rendezés egy kézben összpontosul, még eredményesebbnek bizonyulnak az országos rendezvényeink. Természetesen továbbra Is nagy szükség lesz a népművelődési intézet magyar részlegének szakmai tanácsadására, valamint a járási népmüvelődési központokkal való együttműködésre. — Milyenek az elképzelések a népművészeti tevékenység továbbfejlesztésével kapcsolatban? — Azt hiszem, nem a felsorolást sorrend a mérvadó. Mindenesetre szeretnénk már végre-valahára megoldani Dél-Szlovákia magyarlakta falvaiban az átfogó néprajzi felmérést. Múltunk megismerése, népi kultúránk, a népi alkotások feltárása időszerű, s egyben sürgős feladat. Különös gondot kell fordítani a népszokások, gyermekjátékok, népi etika, szőttesek, hímzések és egyéb alkotások feltárására, megmentésére, az elkövetkező nemzedékek számára. — Jobban kellene szorgalmazni és az illetékesekkel megoldani a helytörténeti múzeumok anyagának gyűjtését és annak elhelyezését. Megkülönböztetett gondot fordítunk az országos rendezvényekre. Az elmúlt esztendőkben kettéválaszottuk a gombaszögi és más központi rendezvényeket. A legújabb elképzelések szerint szeretnénk, ha a Gombaszögi Tánc- és Dalünnepély az összes rendezvényeink kicsúcsosodását jelentené és ott rendszeresen szerepelne minden csehszlovákiai magyar kulturális intézmény. Gondolok itt az Ifjú Szívekre, a területi színházakra, sőt az iskolákra is. Talán Idejét múlta az az elképzelés, hogy a nemzetek és más nemzetiségek kultúrájával ékeskedjünk. Állítsuk össze a műsor háromnegyed részét a mi együtteseink műsorából. Persze örömmel üdvözöljük a cseh, a szlovák, a lengyel, az ukrán, a magyarországi és más külföldi együtteseket, de nemcsak az 6 tollúkkal akarjunk ékeskedni. Az elgondolás szép, de ez bennünket is kötelez. Van jónéhány öntevékeny műkedvelő együttesünk, amely évek őta élvonalbeli, és ezekre számíthatunk a rendezvényeinken. Szeretnénk, ha számuk gyarapodna, s minél nagyobb lenne a választék közülük. Mivel főleg hazai öntevékeny táncegyüttesekre, énekcsoportokra, kórusokra, próza- és versmondókra számítunk, ez azt is jelenti, hogy olyan színvonalas műsort kell előkészítenünk, amely kielégíti „a sok skálájú" közönség igényeit. Ezekre az együttesekre különös figyelmet fordítunk és rendszeresen nyújtunk nekik szakmai segítséget. Természetesen arra is gondolunk, hogy anyagi nehézségek ne akadályozzák tevékenységüket. — A közeljövőben ünnepeljük a Februári Győzelem 30. évfordulóját. Ismeretes, hogy a CSEMADOK ennek a jelentős eseménynek köszönheti megalakulását és nemzetiségi kultúránk kibontakozását. Mit tervez a CSEMADOK pártunk győzelme évfordulójának a tiszteletére? — Valójában az egész évi tevékenységünk a számunkra döntő Jelentőségű esemény jegyében zajlik. A 30. évforduló arra kötelez bennünket, hogy a tagságunk és a magyar dolgozók előadások, a februárt események résztvevőivel történt beszélgetések során tudatosítsák, hogy 1948 februárja hozta meg a Csehszlovákiában élő magyarság számára az egészséges nemzetiségi továbbfejlődés, a kulturális élet kibontakozásának lehetőségeit. Február szellemében szeretnénk minél többet tenni a szocialista hazafiasságra nevelés érdekében. Hasonlő szellemben emlékezünk meg egy másik jelentős történelmi eseményről, a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 80. évfordulójáról. A Februárt Győzelem Jegyében rendezzük meg a forradalmi dalok fesztiválját, amelynek keretében több kőrus szerepel munkásmozgalmi dalokkal. A februári események döntően befolyásolták a mezőgazdaság szocialista átépítését. Ezt szeretnénk visszatükröztetnl a Gombaszögön megrendezendő fényképkiállításon. A kiállítás hűen bemutatja majd képekben az efsz-ek megalakulásának és kibontakozásának útját, s a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság megteremtését. A kiállítás érzékelteti falvaínk anyagi és szellemi fejlődését és ennek keretében a CSEMADOK sokoldalú tevékenységét. A fényképanvag azt ts igyekszik bizonyítani, mit Jelent a szocialista országok összefogása a korszerűen gépesített mezőgazdasági nagyüzemek kialakítása szempontjából. — Végezetül ennyit: a CSEMADOK idei tevékenységének fő célja az Ideológiai munka hatékonyságának a növelése. Az évfordulók jegyében igyekszünk munkánk minőségi szintjét emelni, vagyis a szocialista társadalmunk jelenlegi fejlettségi szintjének megfelelő népművelő és népművészeti tevékenységét kifejteni. Beszélgetett: TÖTH DEZSŐ Hazánkban a Februári Győzelem óta eltelt 30 esztendő alatt annyi emlékmű, szobor készült, amelyre nem veit példa az elmúlt évszázadok során. Különösen sok emlékművet állítottak fel a Szlovák Nemzett Felkelés harcainak színhelyén és as elesettek emlékére. A szlovák nemzet élete dicső fejezetére emlékeztető emlékműveket akkor Is sokan megtekintik, amikor az téli köntösbe öltözött. Sző ami szó, egészen jól éltem. Szinte egyik napról a másikra vettem észre, hogy a kezem és a lábam kezdi felmondani a szolgálatot. Egyre nehezebben tudtam mozogni. Még egy könnyebb bőröndöt sem voltam képes felemelni.' Pedig hát koromat tekintve még az ötvenen innen vagyok. Mit tegyek? Kihívtam az orvost. Tüzetesen megvizsgált, majd megkérdezte: — Messze van a munkahelye? — Ellenkezőleg, nagyon is közel. Itt az utca túlsó oldalán. — Fizikát munkát végez? — Szellemit. — Jól keres? — Nem panaszkodhatom ... — KI vezeti a háztartást? — A feleségem. — Szokott tévét nézni? — Feltétlenül. Színes készülékem van. Szabadnapokon már kora reggeltől nézem egészen műsorzárásig. — £s hétköznap? — Munkanapokon ahogy bekapom a vacsorát, egészen a műsorzáró hírekig. — Még azután sem tud elszakadni a tévétől — szólt közbe a feleségem. —A képernyőn nincs már az égvilágon semmi, de ő csak ül a fotelban és bámul. Amíg ki nem kapcsolom a készüléket. — Értem, — mondta a doktor —. Maga telemániás. — Micsoda? — Bizony, bizony... telemánia. Az ön szervezete erősen legyengült a telemánia következtében — magyarázta az orvos, majd tárcsázott, és a mentőket hívta. — Hát beviszik szegényt? — fakadt ki ijedten az asszony. — Más megoldás nincs — szögezte le a doktor. Az asszony szeme könnybelábadt. — Ne idegeskedjen — nyugtatgatta az orvos a férfét itt hagyom magának. — Akkor minek a mentó? — Tudja, nálunk csak mentőautók vannak. A mentő pillanatok alatt megérkezett. Két robosztus ápoló lekapcsolta a televízióról az antennát, a készüléket pedig elvitték, betették a kocsiba. Ezután az orvos egy szabályos nyugtát állított ki. Valójában fel sem fogtam, mi is történt. Estefelé szokásom szerint leültem a fotelba. Csak bámulok, de •semmi fény nem villan fel előttem. — Mtnek ülsz ott? — kérdi a feleségem. — Gyerünk sétálniI — Hogy-hogy elvitték? — Ahogy mondom, elvitték és punktum... a mentők. — Hogy fogom akkor nézni? — Sebaj. Elmehetünk színházba. — Hogyhogy elmenni? — Ogy, ahogy mondom, két lábon. Eleinte tálán nehezedre esik, de azután majd csak belejössz. Idővel még a moziig ts elballaghatunk. — Es a hoklmeccs? — Igaz... a stadionig elég hosszú az út. Ki tudja, hány napra lenne szükséged? — Hiszen hoki nélkül nem tudok élni! — Akkor ne ts vesztegessük az időt, induljunk a színházba. Mtndöszsze két háztömbnyl távolságra van. Kiléptünk az utcára. Intettem egy taxinak, de a feleségem ellenezte. — Közel van — nyugtatgatott lassacskán odaérünk. — Nehezemre esik majd — tiltakoztam. — Elnézést, de ön nyomorék? — kérdezte a taxisofőr. — Rosszabb. Telemániás vagyok. — Micsoda? — Telemániám van. Ez egy betegség. — Fertőző? — Fertőzői De még mennyireI — vágta rá a feleségem. A taxisofőr nyomban becsapta az ajtót, és gyorsan gázt adott. Nem volt mese, gyalog kellett mennt. Minden száz méternél megálltunk. Nagy lélegzetet vettem, csak azután Indultunk tovább. Jól éreztem magam a színházban, őszintén szólva, régen nem láttam már élő, hús-vér színészeket. A moziban pedig, szóval úgy tűnt, a képernyő sokkal nagyobb, mint a televíziónké. A hoktpálya pedig — jóval nagyobb méretű. Nem is értem, hogyan fér el a tévé képernyőjén. De nem is ez a lényeg. Rászoktam a járásra. Valamiféle élénkség, frtsseség hatalmasodott el rajtam. Két hónap múltán Ismét eljött az orvos. Megvizsgált, majd hívta a mentőt. Visszahozták a televíziót, a doktor pedig receptet írt nekem. — Köszönöm. Most rögtön szaladok a patikába. — Hogy képzeled, tizenöt perc múlva kezdődik egy színházi közvetítés a tévében. Azután pedig a ,filmszemle1“. — Miféle „Filmszemle?; — csodálkozott a nejem. — Hiszen elvitték a tévét. — Rohanhat ugyan, de semmt szükség rá, nem kell semmit vennie. A receptre csupán a tévéadások megtekintésének megengedhető „dózisát* írtam fel... Varlen Sztrongln humoreszkje. Vendégegyiittes a gombaszögi dal- éa táncüonepélyen. 4
