Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-01-28 / 4. szám
1978. január 28. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Eormányalakítási gondok Portugáliában Itáliában Olaszország kormányt keres. Pontos előrelátással bekövetkezett a háború utáni 39. kormányválság, mely nem oldható meg egyszerű kormánycserével. Még soha nem fakadtak fel ilyen mélyen az olasz állam elfekélyesedett gazdasági és társadalmi bajai. Két oka volt az Andreotti-kormány lemondásának: a gazdasági helyzet nagyfokú leromlása, — mondhatnánk mélypontra süllyedése, — másodszor pedig a különféle neofasiszta ultrajobboldali, valamint álbaloldali, szélsőséges anarchista csoportok terrorizmusa, mely nagyon elharapódzott a társadalmi életben, a kormány pedig nem volt ura a helyzetnek. Az egyszínű, kereszténydemokrata Andreotti-kormánynak már megalakulásakor nem jósoltak nagy jövőt. A háború óta egymást váltották a különféle kereszténydemokrata koalíciós kormányok, a sokszor jobbra nyitó „balközép“ kormányok, nemegyszer tiszavirág életűek, amelyek rendszerint botrányosan végezték szereplésüket. Az olasz társadalom, az olasz dolgozók bajai azonban maradtak. Merész vállalkozás volt a kereszténydemokrata párttól, hogy annak idején egyszínű kormányt alakított. Noha ez a párt is megfiatalodott az utóbbi években, reakciós múltjának bélyegét még mindig magán viseli. S még mindig hangadók a Fanfanik azokkal szemben, akik — fiatal politikusok — hajlandók lennének együttműködni a baloldali erőkkel, beleértve a kommunistákat is. A kisebbségi kereszténydemokrata kormányzat bizony nem érte volna meg az idei januárt, ha tavaly júliusban nem Jön létre a vele szemben álló pártok hatpontos megállapodása, mely eleve támogatást biztosított a kormány Jövőbeni demokratikus, haladö intézkedéseinek. Am ez a politika késett, s máig is váratott magása. Az Andreotti-kormány lemondásának közvetlen oka az volt, hogy képtelennek bizonyult az említett bajok megoldására, viszont olyan szükségkermányt sem tudott vagy akart létrehozni, amilyet a baloldali, demokratikus pártok követeltek. Ogy festett, mintha Andreotti lemondásával eleve mentesülni akart volna a felelősségtől. A kommunisták, a szocialisták és a számbelileg kicsi, de befolyásos köztársaságiak olyan nemzeti egységkormányt akartak, amely felveszi a harcot a terrorizmussal és megteremti Olaszország belső békéjét, megteszi az alapvető lépéseket a gazdasági helyzet orvoslására. A szociáldemokraták e tekintetben tétováztak, nem tudtak határozott álláspontra helyezkedni, de végül ők is megvonták támogatásukat a kereszténydemokrata kisebbségi kormánytól. Olasz politikai körökben nagy viták vannak az állampoiitika jövőjéről. Valami újat várnak, minthogy az eddigi elképzelések zátonyra futottak. Szó van például olyan kormányzási forma kialakításáról is, amelyben a kommunista párthoz közel álló személyek, de nem párttagok szerepet kapnának az új kormányban. Nemegyszer felvetődött a párt kormányba lépésének a kérdése is. Az OKP vezetősége a lényegnek a kormánypolitika haladó irányú megváltozását tekinti. Ez pedig csakis valamennyi demokratikus, baloldali és hazafias erő összefogásával érhető el, vallják az olasz kommunisták, akikkel szemben például a szocialisták a kormányban való részvételt helyezik előtérbe. Andreotti ügyvezető miniszterelnökként kapott most megbízást kormányalakításra. Milyen képlet szerint alakul meg az új kormány? A kommunisták eleve szembehelyezkedtek új választások kiírásával, mert ez volna a válság áthidalásának a legkevésbé hatékony módja. Berlinguer főtitkár szerint a parlamenti és kormányzási egyensúly fenntartása mellett teljesen elegendő volna a hatpontos programmegállapodás kiigazítása és kiegészítése. Ebben a szellemben kell Andreottinek megfelelő összetételű kormányt összeállítania. Az Ibériai félsziget kisebbik országában, Portugáliában is hasonló a helyzeti az eddigi egyszínű és kormányzásra képtelen szocialista párti kormány belebukott megoldhatatlan feladataiba. A különbség viszont az, hogy a kormányalakítással ismét megbízott Mario Soares szocialista pártja antikommunizmusában bizonyos mértékben inkább behódol a jobboldalnak, a konzervatívoknak, mintsem keresné a közösen járható utat az igazi baloldali erőkkel, elsősorban is a kommunistákkal. A két ország alkotmányos fejlődésében további közös és felette veszélyes momentum: a NATO figyelmének előterében állnak és nagyon is vonatkozott rájuk az, amit Carter amerikai elnök a közelmúltban elhangzott egyik nyilatkozatában mondott, hogy ugyanis nem szeretné, ha bizonyos nyugat-európai országokban a kommunista pártok bejutnának a kormányba. A Portugál Szocialista Párt országos tanácsa felhatalmazta Soarest, hogy koalíciós kormányt alakíthasson, az erősen jobboldali Demokrata Szocialista Centrum tagjait vonva be a kormányba. A kormánylistát Soares már ki is dolgozta és jóváhagyás végett Eanes köztársasági elnök elé terjesztette, s e sorok megjelenésekor valószínűen már ismeretes lesz a kormány névsora. A szociáldemokraták az utolsó pillanatban feladták ellenzéki magatartásukat Soaressel szemben. A kormányfő, akinek előző kormányától éppen gazdaságpolitikai tervei miatt vonta meg a nemzetgyűlés a bizalmat, nyílván tisztában van a helyzet komolyságával, s kormányalakítási tárgyalásai során olyan kijelentést tett, hogy „szükség van a kommunisták valamilyen megértő magatartására". Ha kitöltetlen csekkre gondolt, tévedett. A kormány nem kap bianco csekket s a jövőben bizonyítania kell ahhoz, hogy elnyerje a tényleges baloldal érdemleges támogatását. Mint Alvaro Cunhal, a kommunista párt főtitkára hangoztatta: a kommunisták továbbra is arra törekszenek, hogy megvalósuljon a baloldali demokratikus erők egysége. (-in) íeitkzmessHtkö Finis Belgrádban Á jugoszláv fővárosban újra benépesült a Száva palota és a helsinki záróokmányt aláíró 35 ország küldöttei összeültek, hogy megvitassák és elfogadják a mintegy háromhónapos belgrádi találkozó eredményeit összefoglaló zárónyilatkozatot. Vajon elegendő volt-e a 25 napos szünet arra, hogy a tárgyalások előző szakaszának tanulságait leszűrjék, valamenynyi küldött józanul és megfontoltan közreműködjék a zárószakasz eredményes befejezésében? Hisz 104 beterjesztett javaslat vár elbírálásra. A legtöbb pozitív ajánlással éppen a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió állt elő, s most, a találkozó végén, a Nyugatnak kell bizonyítania, tud-e valamilyen konstruktív módon is hozzájárulni a tanácskozás munkájához, vagy az emberi jogok védelmének ürügyén továbbra is aknamunkát fejt ki. Számos nyugati küldöttség a realizmus talaján áll és nemtetszését fejezte ki az amerikai küldöttség körül csoportosuló más nyugati küldöttségek magatartása miatt. Az albizottságokban folytatódó tanácskozás első tapasztalatai azt mutatják, hogy az amerikai küldöttség továbbra is az emberi jogok mesterkélten beállított témáját helyezi előtérbe. Így aztán a belgrádi tanácskozás nagy ideológiai küzdelem színhelyévé válik. Miközben a szövegek végső módosításán dolgoznak, a mindenki számára elfogadható megfogalmazást keresik, a szovjet küldöttség hangoztatja, a dokumentumoknak feltétlenül' ki kell fejezniük Helsinki alapelveinek megmásithatatlanságót, ex államok kapcsolatait rendező tíz alapelv domináns szerepét, továbbá azt a törekvést, hogy az Európában elért politikai enyhülést feltétlenül ki kell egészítenie katonai enyhülésnek. Három fő dokumentumról folyik a vita: a semleges és az el nem kötelezett országok, továbbá a nyugati országok csoportjának, valamint a Szovjetuniónak a javaslatáról. Belgrádot illúziók nélkül kell látnunk, szigorúan a valóság talaján állva. Minden pozitívumért meg kell küzdeni. S ennek a küzdelemnek oda kell vezetnie, hogy olyan záróközleményt írjanak alá, amelynek megfogalmazásai mindenki számára elfogadhatók és nagyobb teret adnak Helsinki elveinek megvalósítására, hogy így Belgrád konkrét munkát végezve előremutató legyen abban a nagy és szinte felmérhetetlen folyamatban, amelyet az európai biztonság és együttműködés biztosításának nevezünk. -r-Finnországban elnökválasztás volt. A haladó pártok egységes javaslata alapján ismét Kekkonen elnököt választották államfővé. Kekkonen megválasztását 300 elektor közül 260 támogatta, így biztos volt a siker. Kekkonen először 1956-ban került az államfői székbe. 1963-ban újraválasztották, majd 1973-ban rendkívüli alkotmányos intézkedéssel meghosszabbították megbízatását. Az államelnöki tisztséget 22 éve egyfolytában betöltő Urho Kekkonen bölcs államférfiként, hazája hű fiaként és a finn—szovjet barátság odaadó híveként ismert. A rendkívüli állapot befejeződését látják abban, hogy Ferdinand Marcos, a Fülöp-szigetek elnöke április 2-ra választásokat írt ki. Mivel 1972 óta statárium van érvényben, amelyet a mindanaoi mohamedán ellenzéki közösségek polgárháborúval fenyegető többszöri fegyveres felkelése tett szükségessé, valószínűnek tartják, hogy a választásokkal elkezdődik a nemzeti megbékélés korszaka. Törökországban bizalmat szavaztak Bülent Ecevit köztársasági néppárti koalíciós kormányának. A 229:218 szavazatarányból azonban kitűnik, hogy nem becsülhető le az ellenzék ereje. Ecevit kormányában jobboldali pártok is helyet kaptak, így meglehetősen heterogén a koalíció. Az új kabinet egyik fő feladata haladás elérése a ciprusi kérdésben, mellyel kapcsolatban legkésőbb márciusban felújítják a tárgyalásokat. Spanyolországban a demokratikus kibontakozódás folytatódását látják abban, hogy a hajdani francoista „munkásbízottságok" helyében normális keretek között üzemi szakszervezeti bizottságokat választanak. A választási időszak hónapokra terjed ki. Ugyanakkor zavaró körülmény volt a demokratikus fejlődés útján, hogy a barcelonai Scala szórakozóhelyen, a Spanyol TV szórakoztató műsorai felvételeinek színhelyén merénylők tűzvészt idéztek elő. A négy tettest, akikről kiderült, hogy anarchisták, már őrizetbe vették, ám a katalán szélsőségesek hasonló megmozdulásai, melyek egyes esetekben a baszkföldi ETA terrorcselekményeire emlékeztetnek, fékezhetik a demokratikus fejlődést mind az önkormányzatú tartomány, mind egész Spanyolország keretében. Latin-Amerika élete sem eseményszegény. Most hozták nyilvánosságra Ecuadorban megtartott népszavazás eredményeit. A lakosságnak arról kellett döntenie, új alkotmányt dolgozzanak-e ki, vagy pedig módosítsák-e az 1945. évi régi alkotmányt. A választók 43,2 százaléka az új alkotmány mellett szavazott, 31,3 százaléka a régi módosításának a híve, 23,8 százaléka pedig mindkettőt elvetette. A kormányzó katonai junta így kényelmetlen helyzetbe került, bár megígérte: két éven belül visszatérnek a polgári kormányzáshoz. A Junta szándékával szemben a baloldali és demokratikus erők széles baloldali front létrehozásában látják a demokratikus fejlődés feltételét. Nicaraguában, a diktatúrát gyakorló Somoza család fellegvárában készültségbe hozták a hadsereget, mert tömegmegmozdulások várhatók. Anastasio Somoza, az ország ura fél a tömegek haragjától, mely különösen megnyilvánult^ valószínűen a diktátor bérencei által orvul meggyilkolt, Chamorro baloldali újságíró temetésén. Előzőén Bolíviából érkeztek hírek' tömeglázadás előkészületeiről, ahol szintén mozgósították a hadsereget. A jelek szerint a Nagy-Szomálla terv megvalósítása keretében Etiópia ellen megindított Szomáliái offenzíva kifulladt. A múlt héten. Clad Barre Szomália! elnök Irán után már Jordániáiéi is fegyvert kért. Időközben nyugati imperialista körök olyan koholmányokat terjesztettek, hogy Szomália ellen, Etiópia oldalán szovjet^ sőt más szocialista országbeli katonák és személyek „ezrei“ vesznek részt a harcokban. A TASZSZ hivatalos közleményében határozottan visszautasította « rágalmakat és leleplezte terjesztőik valódi céljait. A Szaljut-6 4 -. űrállomáson legutóbb Romanyenko és Grecsko űrhajós a különleges légi fényképezést gyakorolta az NDK-bell világhírű Zeiss gyár különleges fényképezőgépével. A különleges berendezés úgynevezett többzónás kamera. Az űrhajósok -a múlt héten Kazahsztánról, Közép-Azsiáröl, az Altajvidékről, a Volga menti területekről és a központi feketeföld-övezetről készítettek felvételeket. Ez a gép arra készült, hogy segítségével a világűrből olyan képeket csináljanak, amelyeket a népgazdaság és a tudomány egyaránt jól hosznoslthat. halAltAnc Az amerikai hadiipari komplexum létrehozta a neutronbombát, amely halálos veszély az emberiségre nézve. Külpolitikai kommentárunk Mélyülő ellentétek A múlt hét mozgalmas külpolitikai eseményei között meglepetésekkel a jeruzsáiemi hármas külügyminiszteri tárgyalás szolgált. Nem annyira eredménytelenségével — hisz Szadat különakciúja eleve elvetélt kezdeményezés —, hanem a tanácskozás váratlan megszakadásával, azzal a kairói elhatározással, hogy hirtelen visszarendelték Kamel külügyminisztert és kíséretét Jeruzsálemből. Ezek után már nem volt meglepő, hogy elmaradt a közös katonai bizottság második ülése. Kairó döntését illetően kulisszák mögötti megbeszélések, tanácskozások, helyesebben találgatások folynak, vajon végérvényesen holtpontra jutottak-e a tárgyalások, vagy talán Szadat pillanatnyi szeszélyéről, esetleg rejtett értelmű taktikázásáról van-e szó. A találgatások — találgatások. Nézzük a tényeket, a politikai bizottság ülésének előkészítésével kapcsolatos tényeket. Először is, izraeli részről bizonyos megmerevedést tapasztalhattunk, udvarias mosoly és nyilatkozatok leplezték a nézetek nagyfokú ellentétességét. Mintha Szadat kilőtte volna minden puskaporát; kezdeményezésébe már nem tudott sok újat vinni. Helyzetét felismerve, tudatosítva, hogy a jövőben nyilvánvalóan erősödő belső ellenzék és a rendezés megkísérléséből szándékosan kihagyott arab államok állnak vele szemben, végül is kijelentete, hogy ragaszkodik a palesztínaiak önrendelkezési jogának, a saját otthonra való jognak a megadásához. Süket fülekre talált, noha a másik fél elérte, hogy Szadat így vagy úgy elismerte ez izraeli államot. Furcsa jelenség volt még, hogy a jeruzsáiemi politikai bizottsági tanácskozás programja a Jordán folyó nyugati partjának szóban forgó területét Judea és Szamariaként emlegeti, bibliai nevükön. Jeruzsálemben a kérdés általános rendezéséről kellett volna tárgyalni, illetve ennek irányelveiről, s meg kellett volna vitatniuk a Biztonsági Tanács vonatkozó 342. számú határozatának a létrejövő békeszerződésben érvényesítendő elveit. Kibontakozásukban vizsgálva a fejleményeket, nagyon világos, hogy Szadat lépésről lépésre történt hátrálása után olyan helyzetbe jutott — s ezt a felfogást nemcsak Kairóban, hanem a szomszéd arab államokban is osztják —, hogy nincs mit vesztenie. Dajan izraeli külügyminiszter a palesztínaiak kérdésének szorgalmazását ultimátumnak minősítette, és folytan Izrael érdekeire hivatkozva visszautasította. Szadat döntése, akár elkeseredésében ószintén történt, akár műfelháborodással rendelte vissza az egyiptomi küldöttséget, nem jelenti feltétlenül az agyonpropagált Izraeliegyiptomi „békekezdeményezés“ kudarcát, de mégis jelzi, hogy Kairó nagyon kockázatos útra lépett. Mivel indokolta Kairó a tárgyalások félbeszakítását? Hivatalos kairói közlemény szerint azért, mert Begin és Dajan kijelentéseiből és állásfoglalásaiból világosan kitűnt, hogy olyan „részmegoldások előterjesztéséhez ragaszkodnak, amelyek nem vezethetnek a térség igazságos és tartós békéjének megteremtéséhez“. Izraeli részről a tárgyalásokat „visszafordíthatatlan folyamatnak“ nevezik, viszont határozottan leszögezték, hogy szó sem lehet az 1967-es „védhatetlen határok visszaállításáról“. Tehát? Mit szól a közvetítő fél, az Egyesült Államok? Hírügynökségek szerint Washingtont lepte meg leginkább Szadat váratlan magatartásváltoztatása. Ezzel kapcsolatban egy közeli Carter—Szadat találkozó lehetőségét emlegetik. Várják, hogy az elnök mérsékletre inti és jeruzsálemi visszatérésre készteti Kairót. Ugyanakkor más nézet is van, éspedig az Izraelre nehezedő amerikai nyomást sem zárják ki. Begin miniszterelnök ezt azonban eleve lehetetlennek és hatástalannak minősíti. A közel-keleti kérdés a nagy propagandakampány és az érdekelt politikusok ingajáratai után ma is megoldatlan és pillanatnyilag nem is kecsegtet a megoldás reményével. A palesztin kérdést elhallgatni vagy méltánytalanul háttérbe szorítani nem lehet. Ezek keresztül vezet az üt az átfogó megoldáshoz. Ez a legfőbb tanulság. Lőrincz László V:
