Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-01-21 / 3. szám
1978. január 21. SZABAD FÖLDMŰVES fi ■^Mezőgazdasági iizemeirtkben el* készítették a múlt évi értékeléseket, elemzéseket. A számadatokból következtethettek az elért sikerekre, eredményekre, de egyúttal levonhatták a kiküszöbölésre váró fogyatékosságokat és problémákat. December derekán ellátogattunk a rúbani (füri) „VÖRÖS CSILLAG“ társult szövetkezetbe, hogy meggyőződjünk arról, hogyan teljesítették — habár még nem végleges számadatok birtokában — a múlt évi áruértékesítési feladatokat. A szövetkezet főállattenyésztőjével, Paxy Pál elvtárssal folytatott beszélgetésem során megtudtam, hogy váltakozó sikereket értek el. Míg a húsértékesítést 8 tonnával túlszárnyalták, addig mintegy 80—70 ezer liter tejjel adósai maradtak társadalmunknak! De lássuk csak közelebbről is a fogyatékosságokat, problémákat és a sikereket. Sajnos, marhahúsból nem teljesítették az előirányzott mutatókat. A hiány mintegy 20 tonna volt. Ezt a szövetkezet főállattenyésztője a túlfeszített t^rvfeladattal indokolta. Ugyanis a tervezett húsértékesítési feladat teljesítéséhez nem voltak adattak a szükséges . előfeltételek — kevés volt a férőhelyek száma. E kedvezőtlen helyzet gátolta a hízómarhák összpontosítását is. A hiányt végül sertéshússal pótolták. A -férőhelyek számának növelésére és az állatok nagyobb arányú összpontosítására már az idén sor kerülhet, hiszen előreláthatólag átadják rendeltetésének az új, könnyű elemekből épülő, 200 férőhelyes növendékmarha-istállót. Ezáltal bizonyos férőhelyek felszabadulnak, s ide helyezik el a hízóéllatokat. Az új Istálló átadásával és a régiek folyamatos korszerűsítésével, felújításával megoldódnak a marhahizlalási problémák. Marhahizlalással egyébként csakis a rúbani részlegen foglalkoznak. A híziómarhák átlagos napi súlygyarapodása 1,0—1,1 kilogramm között váltakozott. Egy kilő súlygyarapodás termelésére 2,1—2,3 kilogramm abraktaka-mányt használtak fel. A marhahizlalásról a Szellár József vezette öttagú kollektíva gondoskodik. A vezető a legtapasztaltabb, a legrégibb gondozó, s ő éri el állataival a legjobb eredményeket is. A gondozókat negyedévenként személyesen értékelik, melynek során mindenkivel megvitatják az elmúlt időszakban előforduló fogyatékosságokat és megbeszélik az elkövetkező időszak fontosabb feladatait, ezek teljesítéséhez vezető utat. A jelerriegl marhahizlaldát egy régi istálló korszerűsítésével nyerték, olyannyira, hogy a bekötéses rendszerű istállóban mind a takarmányozás, mind a trágyaeltávolítás függővasút segítségével történik. A hízók alaptakarmányát télen-nyáron a siló képezi. Sajnos, az idén r— különböző objektív és szubjektív okok folytán — nem készítettek elegendő mennyiségű silótakarmányt, így különböző egyéb takarmányok, kiegészítők (melasz, karbamid stb.) felhasználásával is számolnak. Váltakozó értékesítési eredmények A szövetkezet sertéshústermelését pozitívan befolyásolta a malacszaporulat, hiszen e tekintetben a járás legjobbjai közé tartoztak. Tavaly egy kocára számítva huszonkét malacot választottak el! Mind a malacneveidében, mind a hizlaldában túlzsúfoltság volt, ami elsősorban abból eredt, hogy a hiányzó marhahúst sertéshússal igyekeztek pótolni. Ezért természetesen a kelleténél több sertést kellett tartaniuk, hizlalniuk, nem beszélve arról, hogy a túlzsúfoltság minden esetben a termelés, az átlagos napi súlygyarapodás és az abrakfelhasználás rovására megy. Meg kell jegyezni azonban azt is, hogy a hizlalda sem felel meg teljes mértékben a célnak. Nagy az abrakfogyasztás, drágább a termelés, tehát nehezen beszélhetünk jövedelmezőségről, belterjes termelésről. A szövetkezet vezetősége a helyzet orvoslását egy új, 5000-es, zárt állományforgóra berendezkedett sertéstelep kivitelezésében látja. Kezdetben egy ezres hizlaldát építenek, amit majd fokozatosan kibővítenék. Jelenleg a rúbani gazdaságban van ugyan egy ezres hizlalda, de ebben 1600, sőt néha 1700 hízót is tartottak! Problémáik voltak az etetéssel is. Ez a kifutókban történik, ami a téli hónapokban igen körülményes. A moslék adagolása gépesített. Erre a célra egy KPSK—1000-es takarmánykiosztő kocsit használnak. ' Ezenkívül még a strekoví (kürti) gazdaságban is van egy 500-as hizlalda. A kocaállomány jelenleg még két helyen van. Strekovon egy száz darabból álló törzstenyészetet alakítottak ki, a szlovák fehér nemes fajtából. A kocákat kezdetben a durock és a hampshire, később pedig a landrace apaállatokkal keresztezték. Évente mintegy 250—300 tepyészsüldőt értékesítenek, de emellett természetesen felújítják saját kocaállományukat is. Az előhizlaldát és a hizlaldát együttvéve az átlagos napi súlygyarapodás 0,46 kilogramm volt. Ez öt dekagrammal volt kevesebb a tervezettnél! Nagy az abrakfogyasztás — egy kiló súlygyarapodásra 4,1—4,2 kilogramm tápot használtak feli A helyzetet az is súlyosbította, hogy a malacokat több helyütt provizórikus Istállókban nevelték, ahol mindennemű munkát kézi erővel kellett végezni. Az itteni eredmények jóval gyengébbek voltak, mint egyebütt. A legjobb sertésgondozók közé Armai Ferenc és Porubsky József tartozott. Az általuk gondozott hízók (másfélezer darab) átlagos napi súlygyarapodása a hizladában 0,53—0,54, az előhizlaldában pedig 0,45—0,46 kilogramm között váltakozott! A tejtermelés és értékesítés szakaszán már kevésbé volt kedvező a múlt évi eredmény, hiszen népgazdaságunknak 60—70 ezer liter tejjel maradtak adósai! Vajon mivel magyarázható ez? — tettem fel a kérdést Paxy elvtársnak. Rövid, de velős válasza így hangzott: „A lemaradást a strekoví gazdaságban elért gyenge eredmny okozta, hiszen míg Rúbanon a tehenek évi tejelékenysége 3050 liter volt, addig a másik gazdaságban alig haladta meg a 2600 litert!“ Meg kell azonban jegyezni, hogy Rúbaiíon már régi hagyományai vannak a tehenészetnek, ezért az emberek hozzáállása is más, mint Strekovon. A fajtanemesítés keretében a fekete tarka lapály marhával történő keresztezés utódait a strekov! gazdaságban található 174 férőhelyes tehénistállóba csoportosítják át, hiszen itt korszerűbb körülmények között tarthatják a nagyobb termelőképességü egyedeket. A másik oldalon ez azonban nem a legjobb megoldás, mert a kevésbé hozzáértő gondozók esetleg lerontják ezeket a nagy hasznú egyedeket. A probléma ott van, hogy az üszőkkel kiszorított, még jó tejtermelő-képességű tehenekre, melyeket a többi gondozó között szétosztanak, ezek csak félszemmel tekintenek. Ezeket selejtnek vélik, s keveset törődnek velük. Természetes, hogy ez az állatok hasznosságának leromlásához és selejtezéshez vezet. Szerintünk az ilyen égető probléma megoldásánál a szövetkezet vezetőségének, elsősorban a főállattenyésztőnek, az állattenyésztési csoportvezetőknek sokkal rugalmasabban kellene fellépniük. Feltétlenül szükség volna gyakori, rajtaütésszerű ellenőrzésekre, s a mulasztókkal szemben akár legyeiül! eljárást is alkalmazni. Hiszen nehéz megmagyarázni azt, hogyy egyforma tartástechnológiai és takarmányozási feltételek közepette az egyik gazdaságban 450 ltierrel több tejet termelnek, mint a másikban. Ez szerintem csakis a gondozók mulasztásából,, lelkiismeretlen munkájából adódik. De ide tartoznak a vezető dolgozók felelősségteljes munkája során előforduló fogyatékosságok isi A szövetkezet vezetőségének egy kicsit többet kellene törődnie a gondozókkal, fejőkkel, mert szerintem nem elegendő a negyedévenkénti értékelés, melynek során az első három helyezett 300, 200 és 100 korona jutalomban részesül. A mai fejlődés korszakában bizony szinte naponta érintkezésben kell lenni az állatgondozókkal, mert csak ezáltal teljesíthetjük az igényes feladatokat, reagálhatunk rugalmasan az esetleges változásokra! Az ösztönzésnek inkább egy másik — a tej minőségének javítására irányuló — módszerét kellene bevezetni, mert a szövetkezetből felvásárolt tej általában a II. minőségi osztályba van besorolva. Ha ezen javítani tudnának és erre serkentenék a gondozókat, a szövetkezet nem kevesebb, mint 50—60 ezer korona többletbevételhez juthatna! A rúbani gazdaságban a legjobb gondozók, fejők közé Jávorka Gyula tartozik, aki tavaly megközelítette a bűvös 4000 literes egyedenkénti évi fejési átlagot. Huszonnégy jószágot gondoz, fej. E példás fejőgulyás esetével szeretném bemutatni egy igazi állatgondozó magatartását, becsületes és áldozatkész munkáját,, állatszeretetét. A múlt nyáron baleset érte, de amint ebből némileg felépült, hetente háromszor is bejárt körülnézni az istállóba. Nemcsak az őt helyettesítő gondozó munkáját figyelte, hanem tanácsokat is adott, nehogy leromoljanak a jószágok. Ha e példamutatást a kürtiek is egy kicsit átvennék, bizonyára módosulnának az eredményeik, hiszen itt a legjobb gondozó — Szabó László — is csak 2730 liter tejet fejt a múlt évben egyedenként! BARA LASZLÖ, mérnök Előtérben a tejhozam fokozása Néhány napot töltöttem Magyarország Győr-Sopron megyéjében. Győrött a mezőgazdasági igazgatóságon afelől érdeklődtem, hogy hol növekedett legjobban a' tejhozam. A kajárpécl „Egyetértés“ termelőszövetkezetet ajánlották, ahol Laki György állatorvossal beszélgettem. Ö szerényen megjegyezte: — Igen, a megyében az elsők között vagyunk. 1976- ban az egy tehénre jutó évi tejhozam 2780 liter volt, 1977-ben elértük a 3360 literes évi fejési átlagot! — Minek köszönhették a tejhozam 580 literes fokozását? — tettem fel a kérdést Laki elvtársnak. — Elsősorban a szakszerű szelekciónak. Tavaly száznegyven előhasi üsző ellett, így lehetőség nyilt arra, hogy fokozatosan száztíz darab gyengébb tejhozamú, köztük meddő tehenet is kiselejtezzünk. Az előhasi üszők nagy része holstein-friz fajta apaállattól származik, a tehenek többsége magyar tarka. A tehénáljomány már öt éve tenyésztési szempontból zárt, tehát Idegen állatokat nem vásároltak. Ez a körülmény állategészségügyi szempontból is nagyon fontos, különösen a gümőkór és a fertőző elvetélés-mentesség fenntartása érdekében. A legeltetéssel kapcsolatban csak annyit, hogy mind a tehén-, mind az üszőállomány május elejétől október végéig legelőre jár. A szövetkezet legelőterülete 120 hektár, a fű minősége közepes. A jövőben a szakaszos és öntözéses legeltetés bevezetésével is számolnak, ami a még jobb eredmények eléréshez vezethet. — Magyarországon 1977 január elsejétől a tejtermelő« ösztönzése céljából progresszív tejárklegészitést vezettek be — folytatta az állatorvos. — Minden nagyüzem — az 1976-os bázis évhez viszonyítva és az értékesített tejmennyiséget figyelembe véve — egy százalékos emelkedésért 10 fillér árkiegészítést kap literenként. Termelőszövetkezetünkben tavaly 28 százalékos növekedést értünk el, így körülbelül 3,5 millió forint többletbevételhez jutottunk! — A tejhozam fokozását elősegítette az is, hogy javult az állatok takarmányozása, az állatok igényeit a korábbiakhoz képest jobban kielégítettük. Ezalatt értjük elsősorban a tehenek ásványi anyagokkal (kalcium, foszfor, nyomelemek) valé ellátását. Ez többek között elősegítette, hogy a korábbiakhoz képest nagy mértékben csökkent a magzatburok visszatartása ás az ellési bénulás. Nálunk az állategészségügyi helyzet javulása termelési tényezővé vált! Azzal, hogy az ellés körüli problémákat mérsékeltük, elsősorban a kiváló tejtermelő-képességű tehenek száma nőtt. A tehenek jelenlegi takarmányadagja 20 kiló silótakarmányból, 10 kiló nyers cukorgyári répaszeletből, 5 kiló abraktakarmányból és 5 kilő szálastakarmányból tevődik összes. — Tavaly — az 1976-os évhez viszonyítva — mintegy 30 fillérrel lett olcsóbb egy liter tej önköltsége, ami szintén hozzájárult az állattenyésztési bevételek fokozásához! PhDr. Hofer Lajos mesztésünk kérdőjelei termett zöldség elhelyezése körül adódnak visszás kérdések. Időszakonként ismétlődő jelenség, hogy a megtermett egész zöldségmennyiséget nem tudjuk megfelelően értékesíteni a piacon. Ennek több oka lehet. Az irányító szerv azonban ugyanúgy ludas a dologban, mint a tartósító ipar, a zöldségforgalmazó Zelenina, illetve a jednota, de az őstermelők szintén felelősek a kérdés megoldásáért. Már csak azért is, mivel az így elszenvedett károk őket érintik elsősorban. EREDMÉNYESEBB ÖSSZEFOGÁST A kereskedelem eddig nem tudta megoldani, hogy a fogyasztó megfelelően kezelt, osztályozott és szemre is tetszetős zöldséget vásárolhasson a szükséges mennyiségben. Mi ennek az oka? Elvitathatatlan tény, hogy a zöldség a kereskedelmi hálózatba olyan állapotban kerül, ahogy a termelő begyűjtötte. Ezen feltétlenül változtatni kell. Távlatilag a komárnoi járás mezőgazdasági üzemeinek 1980-ban 60 ezer tonna zöldséget kell a piac számára megtermelniük. Az elmúlt 1977-es évben a járás 46 ezer tonna zöldséget biztosított a közellátás céljaira, de a főidényben a megtermett mennyiség jelentős hányada azért nem jutott el a fogyasztóhoz, mert hiányoztak a ládák, a göngyölegek és a feldolgozó üzemek kapacitása is kevésnek bizonyult. Ez nemcsak anyagilag károsította meg a termelőket, hanem ennél még jelentősebb volt az elszenvedett erkölcsi kár. Mégis 429 tonna salátával, 3000 tonna karalábéval, több mint 700 tonna paprikával és vagy 3200 tonan salátauborkával járultak hozzá a közellátás feladatainak teljesítéséhez. A jövőt tekintve a járási zöldségtermesztő kooperációs társulásra az eddiginél komolyabb feladat vár azon a téren, hogy elsősorban a Zelenina vállalat, közvetlen forgalmazás útján is javítja piacunk ellátását a szövetkezeti kooperáció lehetőségeit felhasználva. Ilyen kapcsolatot elsősorban az ország északi járásaival kellene létesítenie. Ezáltal a járás zöldségtermésének legalább tíz százalékát és ezen felül a szabványon aluli zöldség egy részét Is értékesíteni lehetne, ha a közvetlen fogyasztás lehetőségét kialakítjuk. Feltétlenül a tartósító iparnak Is nagyobb részt kellene vállalnia annak az igyekezetnek a valóra váltásában, hogy a termelő verejtékes munkája ne vesszen kárba. A jövőben feltétlenül át kell vennie nemcsak a szerződésben lekötött mennyiséget, hanem a termékeny esztendőkben megtermett nagyobb zöldségmennyiségek megmentéséhez Is hozzá kelléne járulnia. De nem úgy, mint a múlt évben a paradicsom esetében. A téli tárolás lehetőségeinek bővítése és minőségi javítása szintén sürgetően megoldásra váró feladat. Feltétlenül olyan Intézkedések szükségesek, amelyek elősegítik, hogy a fogyasztó minél több konyhakész zöldséget vásárolhasson. A kérdés megoldása jelentősen hozzájárulna a zöldségtermesztés jelenleg kevéssé atraktlv, gazdaságilag kedvezőtlen jellegének feljavításához, a termelés kedvezőbb feltételeinek kialakításához. Az első lépést a tervezett hűtőtárolók felépítése és újabb feldolgozó gépsorok üzembe helyezése jelenti. így. a kitermelt zöldségfélék osztályozása, tisztítása, fogyasztói csomagolása, illetve tartósítása, a későbbi felhasználás lehetősége megoldódik. E gyorsabb fejlesztési ütem elérése azonban az erők még célszerűbb összpontosítását követeli meg. Ugyanakkor azonban az árképzés terén is a cél elérését szorgalmazó új szemlélet kialakítása és e törekvést támogató rendszer kialakítása kellene. ÚJABB, KORSZERŰ MEGOLDÁSOK? Dicséretes irányzat — amit ebben a járásban a legújabban követnek —, hogy Kolárovoban egy fokhagyma-feldolgozó vonalat, helyeznek üzembe, amely lehetőséget adna 250 tonna fokhagyma értékesítésére. Mivel fokhagymaport készítene, a termelők a jól bevált téli fokhagymafajták termesztését részesíthetnék előnyben, amelyek a korai fajtákkal összehasonlítva 80—90 százalékkal nagyobb hektárhozamot adnak. A fokhagymapor előállításával a piac téli ellátása lényegesen javulna és nem kellene különleges, a fokhagyma tárolására specializált, mélyen a fagypont alatt üzemelő hűtőtárolókat létesíteni. A csomagolt zöldség szintén a piac-' ra kerülő áruválaszték bővítését eredményezi. A komárnoi járásban úgy tervezik, hogy évente legalább 500 tonna zöldséget adnának csomagolva a kereskedelmi forgalomba. Távlatilag ez azt jelenti, hogy 1980-ban a zöldség mennyiségének 70 százalékát már így vehetné át a kereskedelmi hálózat. Ezért már ez évben Hurbanovoban üzembe helyeznek egy olyan üzemrészleget, ahol 60 dekás adagokban polietilén zacskóba csomagolják az egyes zöldségfajtákat — a piac Igénye szerint. Ha számításba veszszük, hogy így négy tonna zöldséget tudnak majd műszakonként a kereskedelem céljaira csomagolva leszállítani, ez egyrészt a kereskedelem, de mindenekelőtt a fogyasztók számára komoly segítség, nagyszerű újítás lesz. AZ ARAK ÉS ÁRKÉPZÉS Az árak körül szintén akad sok javítani való. Ha az árképzés az eddigi mederben halad majd tovább, úgy egy tapodtat sem jutunk- előbbre, hanem az előző esztendők szintjén rekedünk meg. Ezért feltétlenül szükséges lenne aprólékosan felülvizsgálni a zöldségtermesztés és értékesítés gazdasági modelljének, árképzésének helyességét, figyelembe véve egyrészt az őstermelők, másrészt a kereskedelem, valamint a feldolgozó ipar és a közellátás legtágabb összefüggéseit. KI kell alakítani-az olyan árképzési mechanizmust, amely biztosítja a zöldségtermesztés hatékonyságának növelését, a hatékonyság legkedvezőbb mértékét, s egyúttal a tudományosműszaki fejlesztés vívmányainak gyakorlati alkalmazására is ösztönzi majd a zöldségtermesztéssel foglalkozó mezőgazdasági üzemeket. Gondolni kell arra, hogy a zöldségfélék, különösen a korai fajták betakarítását gyakran kora hajnalban, késő este, a pihenő- és ünnepnapokon Is el kell végezni, hogy az áru a legkedvezőbb állapotban, frissen kerülhessen a fogyasztóhoz. Ez természetesen a termelőüzemek béralapját jelentősen megterheli, tehát erre valamilyen formában már jóelőre fel kell készülni bizonyos tartalékalap kialakításval. Lehetetlen csupán arra támaszkodni, hogy a kistermelők, a kiskertészkedők oldják meg e kérdést a nagyüzemek helyett, hogy elegendő konyhakész zöldség kerülhessen naponként a piacra. A kistermelők nem jelentenek konkurrenclát a nagyüzemeknek, és az általuk kitermelt zöldség csupán a piac kiegészítéseként, a választék bővítéseként jön számításba. Fontos követelmény, hogy a zöldségfelvásárlás terén folytatott tevékenységet a legmesszebbmenően koordináljuk és a felvásárlást végző szerv feleljen Is a szerződésileg lekötött mennyiség átvételéért. Emellett természetesen nem lehet szem elől téveszteni az össztársadalmi érdeket. Üdvös lénne a zöldségfélék szilárd árának megszabása mellett az Idényenként kialakuló rendkívüli helyzetet felárak kifizetésével áthidalni, külön értékelve az osztályozott, kellőképpen előkészített, adjusztált, tárolt, csomagolt, konyhakész zöldséget, összhangban az e műveletekre fordított költségekkel. Tehát a rugalmasabb árképzésnek feltétlenül arra kellene ösztönöznie a termelőt, hogy küalakra is vonzó zöldséget adjon piacra, viszont éhhez a szükséges anyagi serkentőt biztosítani kell. Mindaz, amit eddig felsoroltunk, zöldségtermesztésünkben a kérdőjelek sokaságát vonultatja fel. És még nem szóltunk a zöldség vetőmag- és ültetőanyag termesztésének, forgalmazásának problémáiról, a kitermelt zöldség gyorsabb elszállítását elősegítő, hűtőberendezéssel ellátott szállítóeszközök kérdéséről, nem beszéltünk a paletizálás gyakorlati alkalmazásáról, a konténeres szállítás előnyeiről, s ezen felül még számos más kérdésről sem. Az egyes szakértekezleteken számos vélemény, nézet, pro és kontra érv, újabb elképzelés, javaslat lát napvilágot. Ezek közül kell a legjobbat, a legcélszerűbbet, a legnagyobb eredményt biztosítót kiválasztani, sogy a sokasodó kérdőjeleket a termelésből mihamarabb kiiktathassuk és zöldségtermesztésünk számára szabad utat teremtsünk szocialista társadalmunk érdekelt szolgáló további, még gyorsabb ütemű fejlesztéséhez. OBENAU KÁROLY
