Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-01-21 / 3. szám
1978. január 21, SZABAD FÖLDMŰVES .11 Nem telik el egy nap sem, hogy ne lenne szükség rá. Aránylag sokat fogyasztunk belőle. Az ára nem magas, nem gátolja a fogyasztást. De vajon így van ez mindenütt? Világviszonylatban is van belőle elég? Mit jelent számunkra a „fehér arany“, a cukor? Ilyen kérdések aligha jutnak eszünkbe, amikor a cukortartó felé nyúlunk. Pedig most, amikor a cukrot egyre jobban megbecsülik, nemcsak a hazai, de a világpiacon is, s egyre keresettebb árucikké válik, jó tudni róla egyet-mást. Mert egy kicsit mint fogyasztók és mint termelők is mindnyájan'hozzájárulunk ahhoz, hogy mindenki asztalára jusson belőle elegendő. A világpiacon az utolsó években nagyon megnőtt a cukor gazdasági jelentősége. Világviszonylatban növekedett a cukorfogyasztás, s ennek természetes következményeként a termelés is bővült. Am egy-egy év között jelentős különbségek mutatkoztak, amit elsősorban a termés mennyisége, az árak változása és a fogyasztás mértéke szabott meg. Például 1974-ben a világ cukortermelése elérte a 81 millió tonnát, de egy évvel később mintegy másfél millió tonnával csökkent, jelenleg a világ lakosságának évi cukorfogyasztása 80 millió tonna, ennek körülbelül 40 százaléka répa-, a többi pedig nádcukor. A cukorfogyasztás azonban, megállíthatatlanul tovább növekedik. Ezt elsősorban a föld lakosságának egyre gyorsabb Ütemű gyarapodásával lehet magyarázni. A számítások szerint 2000-ben a világ cukorfogyasztása eléri a ISO—180 millió tonnát, tehát a mai fogyasztás mintegy kétszeresét! Már magában véve ez a tény is komoly feladatok elé állítja a cukortermelő országokat, s nem kis problémát okoz majd azonak, akik saját termelésük hiányában a világpiacon kénytelenek cukrot vásárolni. Ugyanis 1970- től kezdve a világ cukorkészlete minden évben csökken, s ez csaknem törvényszerűen magával vonja az áremelkedést. A világpiacon az utolsó hat évben egy nyersanyagnál sem figyelhettünk meg olyan magas áremelkedést, mint éppen a cukornál. A világpiaci magas ár befolyásolta és hova tovább, annál inkább gátolja a fogyasztás növekedését. A kapitalista országok ezt a problémát sajátos módon igyekeznek megoldani — növelik a fogyasztói árat, s így az árakban fellépő növekedést a lakossággal fizettetik meg. A fejlődő országokban még ennél is rosszabb a helyzet, mert nekik sok esetben nincs elég pénzeszközük ahhoz, hogy az igényeket kielégítő cukormennyiséget ilyen magas áron megvásárolják. S míg a kereslet nagyobb a kínálatnál, addig az árak csökkenésével, sőt még stabilizálásával sem lehet nagyon számolni. Hogyan áll hazánk e cukorharcban? Egyszerű lenne rámondani: jól. Fedné is ez a valóságot, mégsem lenne teljes válasz. Ha azt a tényt vesszük figyelembe, hogy a világ cukortermésének a 0,9 százalékát állítjuk elő, s a világipacra kerülő cukormennyiség 0,9 százaléka hazánkból származik, akkor elégedettek lehetünk. Hiszen a cukor ma aranyat jelent, a szó legszorosabb értelmében. Olyan keresett árucikk, melyért szívesen felkínálnak bármilyen terméket. Mindez megköveteli, hogy a cukorrépa termesztésével és a cukorgyártással felelősségteljesen foglalkozzunk. Most pedig nézzük meg hazánk cukorrépatermelési helyzetét. Mindjárt az elején le kell szögezni, hogy nálunk még sok olyan tartalék, lehetőség van, melyek feltárásával lényegesen növelhetnénk a hektárhozamot. Ezeknek a tartalékoknak a feltárásé("Értéke egyre val már az ötödik ötéves tervidőszakban is számoltunk, de sajnos, az eredmények elmaradtak a várt szinttől. A cukorrépa volt az egyik mezőgazdasági termék, amelyiknél az 5. ötéves tervidőszakra előirányzott feladatokat nem teljesítettük. Voít olyan kerület, amely az öt év alatt egy egész évi terméssel maradt adósa népgazdaságunknak! A B. ötéves tervidőszak feladatai szerint cukorrépából évente 9 millió tonnát kell termelni. Ez azt jelenti, hogy az 1976—1980-as években — az 5. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva — 22,3 százalékkal kell növelni a termelést! Ezt elsősorban a hektárhozamok növelésével kell elérni, s csak részben a cukorrépa termőterületének bővítésével. Mindehhez jó minőségű vetőmagra, nagy teljesítményű gépekre, jó munkaszervezésre és szakszerű munkára van szükség. De itt van még a répa cukortartalmának kérdése is. Sajnos, az utóbbi években e körül is hiányosságok mutatkoztak. Amíg 15 évvel ezelőtt a répa átlagos cukortartalma 17 százalék volt, addig ma 2 százalékkal alacsonyabb. Azonban nem csak nálunk, de a cukorrépát termelő országok többségében is ez a helyzet. A tudományos dolgozók feltételezése szerint az okot nem a cukorrépa genetikájában kell keresni, hanem a növény műtrágyákkal való ellátásában. A Nyugat-Németországban és Jugoszláviában végzett kísérletezések azt mutatták, hogy a cukortartalom optimális mennyiségének eléréséhez a legmegfelelőbb a 120 kiló nitrogénhatóanyag adagolása hektáronként. Nálunk viszont ebből hektáronként már ennek a kétszeresénél is többel adagolnak. Ez nemcsak a cukortartalmat csökkenti, de fölöslegesen növeli az önköltséget is. A cukortartalmat, mint a répatermelés egyik értékmérő mutatóját fontos szem előtt tartani, mert például 2,5 százalékos növekedésnél (ennek elérésére adottak az előfeltételek) és 40 tonna hektárhozam mellett ez 0,8 tonna cukortöbbletet eredményezne. Ez a mi répaterületünk viszonylatában egy évben 150—180 ezer tonna cukrot jelent! Cukorkészletünk mennyiségét a termelésen kívül a fogyasztás is befolyásolja. Nálunk a világ többi országához viszonyítva magas a cukorfogyasztás. Ezt bizonyítja a lakosság nagy részének egészségtelen súlytöbblete is. Szervezetünkbe gyakran fölöslegesen jut a cukor, például olyan élelmiszerrel (üdítőital, sütemények stb.), melyeknél ezt kalóriamentes cukorral lehetne helyettesíteni. Sajnos, még mindig nem tartunk ott, hogy élelmiszeriparunkban ezek a közgazdaságilag is nagyon fontos tényezők megfelelően alkalmazást nyernének. A magas cukortartalom egy-egy élelmiszernél még mindig a „jó minőség“ jelképe, s üzemi szempontból nézve olcsóbb nyersanyag, mint a külföldön vásárolt, iparilag gyártott édesítőszerek. Persze ez már az üzemeket közvetlenül nem érinti és ezért nem is törekednek a cukornak mással való helyettesítésére. Ezzel ugyanis fokozatosan évi 100 ezer tonna cukor megtakarítását érhetnénk el! A takarékosságra mindenegyes háztartásban is szükség van. Képzeljük csak el, hogy egy négytagú család reggelijéhez legkevesebb 8—10 kockacukorra van szükség, tehát annyira, mennyit egy cukorrépából nyerünk. Sokszor sietünk, nem keverjük el eléggé a cukrot, ami a csésze alján marad és kárba vész. Nem is tudatosítjuk, hogy hetente, évente egy családban, az egész országban mennyi cukor úeszik kárba. S az sem Jut eszünkbe, hogy ezzel egy „ici-pictt“ mi is hozzájárulhatnánk a készletek fokozásához! H. ZSEBlK SAROLTA, közgazdasági mérnök A nagyüzemi mezőgazdasági termelés fejlesztésének egyik alapvető tényezője a termelő kapacitás gyorsütemű fejlesztése, valamint a régebbi létesítmények korszerűsítése. A termelőkapacitásnak összhangban kell lennie a mezőgazdasággal szemben támasztott növekvő menynyiségi és minőségi követelményekkel. Csak ezáltal válik lehetővé a korszerű termelési technológia széleskörű bevezetése, a munkatermelékenység fokozása, de legfőképpen a hozamok növelése. Napjainkban a mezőgazdasági termelés teljes kibontakozását bizonyos mértékben hátráltatja a korszerű istállók, szárítóberendezések, takarmánypogácsázó üzemek, megfelelő tárolók és raktárak hiánya. Az utóbbi években a termelőkapacitás bővítése és korszerűsítése során nagy előrehaladás történt, de ezzel még mindig nem fedik a szükségletet. Ugyanakkor a feldolgozó ipar és a mezőgazdaság szolgáltató üzemeinek kapacitása sem megfelelő. Az építések azonban gyakran akadoznak, nem készülnek el ütemterv szerint. A közelmúltban a Komárnai (komáromi) Járási Mezőgazdasági Igazgatóságon afelől érdeklődtünk, hogyan teljesítették járási viszonylatban a kétmillió koronán felüli beruházások tervét. Kérdéseinkre Michal D e r a j mérnök, a beruházások felelős dolgozója tájékoztatott. A mezőgazdasági termelés gyors ütemű fejlődése érdekében, a járásban igényes és sokrétű feladatot vállaltak magukra a termelési kapacitás bővítésében. Ezt egyrészt áj létesítmények építésével, másrészt pedig a régi épületek korszerűsítésével oldották meg. Tavaly a tervezett beruházási költségek meghaladták a 140 millió koronát. A beruházási tervek teljesítésében nagyon jó eredményt értek el a szövetkezetekben, ahol az 1977-es évre kitűzött feladatokat maradéktalanul teljesítették. Valamennyi építkezést önsegéllyel végezték. A tervezett létesítményeket gyorsan, jó minőségben és idejében befejezték. A, beruházási tervek teljesítésében az elsők közé tartozik a kolárovoi (gótai) szövetkezet. Igyekezetükről, jól elvégzett munkájukról legjobban az eredmények tanúskodnak. A korszerű, százezer férőhelyes tojástermelő telep beruházási munkafeladatait másfélmillió koronával túlteljesítették. A gyors ütemű munkának köszönhető. hogy a termelőkapacitást két évvel hamarább adták át küldetésének és a korábban beindult termelés a szövetkezet részére csaknem 23 millió korona többletbevételt hozott. Az építkezések tervét a többi szövetkezetben is jól: teljesítették és nem egy esetben hamarább befejezték. Például a tfulovcei szövetkezetben a BS 8-os szárítóberendezést egy hónappal hamarabb készítették el, s az üzemeltetést félévvel hamarább megkezdték. A marcelovái szövetkezetben az üvegház építését a tervezett időben befejezték, s a telepet egy évvel korábban üzembe állították. A hnrbanovoi és a sokolcei szövetkezetekben a korszerűsített tehéntelepet időben átadták. A beruházási tervek teljesítésében az állami szektorban valamivel kedvezőtlenebb a helyzet. A legjobb eredményeket a Bajcsi Állami Gazdaságban érték el, ahol a korszerű sertéshizlaló telep és а В 1—15 szárító építése terv szerint halad, a feladatok tervét azonban itt is túlszárnyalták. A Dulov Dvory-i Állami Gazdaságban a korszerűsített tehéntelepet a kivitelező nem fejezi be tervezett határidőre, mivel kapacitása nem megfelelő. A Zemianska Olča-i szövetkezetben és a Komáromi Állami Gazdaságban szintén lemaradtak a takarmánypogácsázó átadásával. Az építkezést — melyet önsegéllyel végeztek — időben befejezték, de я műszaki berendezést szállító Érsekújvárt Gép- és Traktorállomás nem szállította a melasz-szivattyúkat, s ez késlelteti a gépsor üzembeállítását. Deraj mérnök szerint a beruházási tervek teljesítését elsősorban a tervek előkészítésénél fennálló hiányosságok, másodsorban pedig a kivitelező és műszaki berendezéseket szállító vállalatok elégtelen felkészültsége, vagy kapacitáshiánya hátráltatja. Szükséges tehát, hogy a közeljövőben a kivitelező vállalatok nagyobb igyekezettel és jobb felkészültséggel járuljanak hozzá az építkezési tervek gyors és jó minőségben valú megvalósításához. Hiszen jelentős mértékben ez is befolyásolja a termelési eredményeket. A járásban az építési beruházások terén a nehézségek ellenére is jő eredményeket értek el, ami elsősorban a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak, az épftkezési csoportoknak köszönhető. A szövetkezetek igyekeztek kiutat találni a problémák megoldására és önsegéllyel, becsületes munkával a tervezett létesítményeket mielőbb üzembe állítani. Ezt bizonyítja az építészeti csoportok széleskörű szocialista munkaversenye is, amely a dolgozókat nagyobb munkateljesítményre, fokozott kezdeményezésre ösztönözte. így sikerült a tervezett létesítmények jelentős részét időben átadni a termelésnek. KLAMARCSIK MÄRIA mérnök Válasz a bírálatra Lapunk 1977. évi 51. számának 11. oldalán „Kevés volt a konzervzöldség“ elmen a luőeneci konzervgyár nyersanyagellátásáról bíráló cikket közöltünk. A Luöeneci Járási Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője — Ladislav J á n o š í к elvtárs — a bírálatra az alábbi választ küldte szerkesztőségünkbe: „Járásunk mezőgazdasági üzemel 6 1977-ben szerződésileg vállalták, hogy a luéeneci konzervgyárnak j| 1178 tonna konzervzöldséget szál- I lítanak. A szerződésben meghatározott feladatok sikeres teljesítése érdekében mind a jmi, mind a mezőgazdasági üzemek mindent elkövettek. A mezőgazdasági üzemek a kétoldali szerződésben meghatározott feladatok ellenére mégis csak 276,3 tonna . zöldséget szállítottak a konzervgyárnak, mert az Időjárás nem kedvezett a terme- I lésnek. Májusban és június elején ezen a vidéken ugyanis szélsőséges hőmérsékleti eltérés következett be, 1 s több alkalommal fagypont alá süllyedt a hőmérő higanyszála. Így a hőkedvelő zöldségfélék kárt S szenvedtek. Lefagyott 6,4 hektár uborkánk, 2,3 hektár paradicsomunk és 1,75 hektár zöldpaprikánk. Ezeket a területeket természetesen újra beültettük palánták; kai, ám a hőingadozás végett a tenyészidöben bizonyos eltolódás következett be, mire a begyűjtés i is késett. A rendkívüli nagy szárazság megkövetelte a növények öntözését, de mivel folyóink vízbősége nem volt megfelelő, a mezőgazdasági üzemek mindenekelőtt a vízigényes növényeket öntözték. A szélsőséges időjárás kedvezőtlen hatása ellenére, a zöldségtermő területek ellenőrzése során — július közepe táján — örömmel vettük tudomásul, hogy a zöldségtermelésben dolgozók áldozatkészségének köszönhetően a növényállo• mány kiváló, s minden feltétel megvan ahhoz, hogy a szerződéses feladatokat sikeresen teljesítsük. Ekkor jött a meglepetés. Július 31-én ugyanis a zöldségtermesztésben legszámottevőbb körzetünket — Fülek környékét — elemi csapás sújtotta. A nagy vihart szaldóra jégeső követte, s ezzel a zöldségfélék növényzete — 123 hektáron — helyrehozhatatlan kárt szenvedett. Az Illetékes szervek a helyszínt vizsgálatok során megállapították, hogy 670 tonna uborka, 331 tonna zöldpaprika, mintegy 50 tonna hagyma és egyéb zöldségféle ment tönkre. A mezőgazdasági üzemeknek kártérítés címén 32 millió koronát folyósítottak. Talán mondanom sem kell, hogy a valóságos kár ennél sokszorta nagyobb volt, hiszen jégverés után a megmaradt termés nem érte el a standard minőséget, s így kisebb áron került értékesítésre. Ez az oka annak, hogy a mezőgazdasági üzemek nem teljesítették a konzerviparral szembeni szerződéses feladatukat. Mivel természeti katasztrófáról volt szó, a „mulasztásért“ a termelőket nem okolhatjuk, hiszen azok — amint a fentiek is jól bizonyítják — minden lehetőt elkövettek a nagy termésátlag elérése és a megmaradt zöldség megmentése érdekében. Tény azonban, hogy a luCénecl . konzervgyár július második dekádjában a biskupicei szövetkezettől nem vette át a felkínált zöldpaprikát, bár erre őt a szerződés kötelezte! Ehelyett a szövetkezetei írásban értesítette, hogy a paprikát augusztus 15-től veszi át. Ezért érthetetlennek találjuk a szóban forgó cikk szerzőjének a szerződés teljesítésére vonatkozó álláspontját. A járási mezőgazdasági igazgatóság, s ugyanúgy a mezőgazdasági üzemek dolgozói a jövőben Is minden tőlük telhetet megtesznek azért, hogy járásunkban zöldségfélékből minél jobb eredményt érjünk el. Tény azonban, hogy a növekvő feladatok megkövetelik a zöldségtermesztés nagyüzemi módszereinek a meghonosítását, s ehhez speciális gépek és gépsorok, vagyis a beszerzéshez deviza Is szükséges. A legfelsőbb párt- és állami szervek által meghatározott zöldségtermelést igényes feladatokat tehát az Illetékes szervekkel való szoros együttműködésben oldiuk meg.“ A Jégkár után — az uborka növényzete — a holišai szövetkezetben ◄ A vihar után a Makupicej szövetkezetben ilyen maradt a zöldpaprika 4
