Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-06-24 / 25. szám

A Szlovákiai Gyümölcsészek és Kiskertészek Szövet­ségének a luéeneci (losonci) járásban harmincnégy alapszer­vezete van. Örvendetes, hogy a kiskertészkedés az utóbbi idő­ben ebben a járásban is fel­lendült. Egyre többen kertész­kednek kis területen, szaksze­rűen. A kertészkedők a háztáji kerteken kívül az úgynevezett kerttelepeken is szorgoskodnak. Az ilyen területek iránt igen nagy az érdeklődés, főleg a városi lakosság . körében. Ez érthető, hiszen a zajos panel­házakból mindenki kikívánko­zik a csendes természetbe. E- zért a szervezeti élet irányítói a járási nemzeti bizottsággal karöltve egyre több érdeklődő számára igyekeznek megterem­teni a zöldség- és gyümölcster­mesztés feltételeit. Mivel a járás éghajlati felté­telei kedveznek a különféle gyümölcsfáknak, ezért a helyi szervezetek tagjainak többsége a korai és kései zöldségfélék termesztésén kívül nagy arány­ban foglalkozik gyümölcster­mesztéssel is. A hegyeken, hegyoldalakon gyönyörű gyü­mölcsösök díszlenek. Különösen Filakovo (Fülek) környékén. Füleket hegyek, dombok öve­zik, a város egy völgykatlanban fekszik. A dombos területek egykor az ottani uraság tulaj­donához tartoztak. A felszaba­dulás után az állami gazdaság­hoz kerültek. ízeken a terüle­teken jóformán semmi sem ter­mett addig, amíg a kertbarátok nem törődtek velük. 1959-ben néhány lelkes kertbarát kezde­ményezésére megalakult az SZGYKSZ füakovói helyi szer­vezete, s a hasznavehetetlen, de megművelhető területeket fokozatosan szétosztották a ta­gok között. De beszéljen erről inkább Kellner Emil, a szervé-A kertészkedők örömére zet létrejöttének egyik kezde­ményezője, irányítója és aktív tagja. — A szervezet húsz évvel ez­előtt alakult meg. Rövidesen olyan sokan lettünk, hogy négy önálló szervezetet hoztunk lét­re: mégpedig egyes, kettes, hármas számút, valamint a vá­rosi szervezetet. A szervezet vezetősége kezdetben arról gon­doskodott, hogy a kertészkedni akaróknak lehetőséget biztosít­son. Mivel nagy volt az érdek­lődés olyanok részéről, akik bérbázban laktak, tenni kellett valamit, fgy az addig kihaszná­latlan területeket szétosztottuk a tagok között. Az egyes számú szervezet tagjainak a Molnár­féle birtokot adtuk. Ez a birtok a felszabadulás után az állami gazdasághoz tartozott, de mivel ^ezt nem tudta kihasználni, a szervezet javára lemondott a területekről. A szétmérés titán minden tag hozzálátott a mun­kához. A tagok egymást kise­gítve dolgoztak, rendbehozták a kimért területeket, parcellá­kat. Bekerítették, vízvezetéket építettek, többfajta gyümölcs­fát ültettek. Alma, körte, szil­va, köszméte, ribiszke, szőlő és sorolhatnám tovább, mi minden van itt. Olyan ez tavasszal, mint egy paradicsom. Huszon­hét parcella; minden parcellán legaláb harminc gyümölcsfa, az egész kerttelepen csaknem ezer. Minden kertben víkendház. A gyümölcsfák jói teremnek. S most, tizenöt év után visszakéri tőlünk a tulajdonos. Már járási, de kerületi szinten is tárgyal­tunk ez ügyben, amely eddig a szervezet tagjainak a javára dőlt el. fgy a helyes, mert na­gyon sok szorgalmas óra, mun­ka, szabad idő rejlik ezekben a gyümölcsösökben! A kettes és a hármas számú szervezet tagjainak többsége szintén bérházban lakik. Nekik a Herold-féle birtokot és egy másik hajdani úr birtokát osz­tották szét: 7,8 hektárt. Szin­tén gyümölcsöt, zöldséget ter­mesztenek saját szükségletükre, de eladásra is. — Legkésőbb jött létre a vá­rosi szervezet, melynek jelen­leg kilencven tagja van — mondotta Kellner elvlárs, a szervezet elnöke. — Ebbe a szervezetbe főleg azok tartoz­nak, akik önálló kerttel ren­delkeznek. A tagok szőlő-, zöld­ség- és gyümölcstermesztéssel foglakoznak. Egyébként minden szervezetnek van külön vezető­sége, s a vezetők közül pedig alakult egy különbizottság. A szervezet tagjai a szüksé­ges kellékeket a Rimavská So­­botai (Rimaszombati) Kertészeti Szolgáltató Vállalatból szerzik be. Mivel a négy szervezetnek elég sok tagja van és mivel a tagok többsége gyümölcsfákat nevel, több facsemetére, per­­metlére, műtrágyára van szük­ség. Nos, ezen a szakaszon nincs minden rendben. Előfor­dul, hogy az illetékesek nem azt szállítják le, amit kértünk tőlük, s ha igen, akkor keveset vagy későn. Pedig mi vagyunk a legnagyobb igénylők és a facsemetéket, permetanyagokat stb. nehéz beszerezni. A másik égető kérdés, amely talán az idén már megoldódik, az, hogy nincs raktárhelyiségünk, ezért nehézségbe ütközik az anyagok raktározása, ugyanúgy az áru összegyűjtése is. A helyi nem­zeti bizottságtól már ígéretet kaptunk, hogy rendelkezésünk­re bocsát egy régi épületet, de eddig erre még nem került sor. így itt, az én garázsomban van a raktár, s egyben a gyűjtőhe­lyiség is. Az idén egy vagon műtrágya volt benne elraktá­rozva. — A tagok öt mázsa fok­hagyma értékesítésére kötöttek szerződést, s ezt bizonyára meg is termelik. Ezenkívül többfajta zöldséget termelnek, vannak, akik már fólia alatti zöldségtermesztéssel is foglal­koznak. Ezért az idén megszer­vezzük az áru szervezett érté­kesítését: a Rimaszombati Ker­tészeti Szolgáltató Vállalattal megkötöttük a szerződést a megtermelt áru felvásárlására. Gyűjtölielyiség, raktár hiányá­ban a tagokkal előre megbe­széljük a felvásárlás időpont­ját. Az árut hozzám hozzák, én viszont értesítem a rimaszom­batiakat, akik tehergépkocsival elszállítják a zöldséget vagy a gyümölcsöt. Szó volt arról is, hogy a Ker­tészeti Szolgáltató Vállalattal közösen még az ősz folyamán egy szeszfőzdét üzembe helyez­nek, s így a megtermelt gyü­mölcsöt nemcsak tőlük, hanem a környékről is felvásárolhat­nák. Természetesen a szeszfőz­de a kertészeti egyletben ma­radna és a Rimavská Sobota i Kertészeti Szolgáltató Vállalat irányítása alá tartozna. Ekkor talán nem fordulna elő, hogy a gyümölcs tönkremegy. Nem vitás, hogy egyre több az a gyümölcs- és zöldségféle, amit a kertbarátok szabad ide­jükben, szorgalmas munkával termelnek ki. Egyelőre azonban — nagyon sok esetben — még kérdés, hogy a kitermelt árut hogyan tudják majd értékesí­teni! NAGY TERÉZ Hogyan gondoskodjunk szobanövényelnkról Szabadság idején? Kinek ne okozott volna már fejtörést, hogyan öntözze meg növényeit szabadsága, távolléte idején? Ismerős, rokon nincs mindig a közeiben, s ha van is, mindenkinek elég a maga gondja, munkája. Legbiztosabb ezért, ha apró problémáinkat magunk oldjuk meg. Az úgynevezett „vízkultúrás növényeket“ nyugodtan maguk­ra hagyhatjuk, ha cserepeinket feltöltjük a keilő mennyiségű tápoldattal. Sajnos, ez a ter­mesztési és tartási mód még nem terjedt el oly mértékben, mint ahogy megérdemelné. A hagyományos földes, cserepes növénytartás pedig nem alakít­ható át egyik napról a másikra vízkultúrássá. A fiatal növénye­ket — ha gyökérzetüket a főidtől alaposan kimossuk — még áttelepíthetjük vízkultúrá­ba, az idősebbek azonban ezt már nem viselik el. Ezekről más módon kell gondoskod­nunk. A legfontosabb, hogy a növé­nyek cserepe sohase száradjon ki, amíg távol leszünk. Ennek egyik módja, ha a cserepek alá legalább 2—3 cm magas alá­tétet, tálkát vásárolunk. Ez ép­pen elég ahhoz,' hogy a 10—12 napra szükséges vizet tárolhas­sa. Csupán még műanyag szi­vacsból is kell készítenünk alá­tétet, minden cserép alá. A tál­kát háromnegyed részig töltsük meg vízzel, amely a szivacson át diffundál majd a cserépbe és a növény talajába. Ugyanennek az elvnek az alapján nagyobb virágtálat is készíthetünk. Olyan műanyag­vagy bádogedény, mosdótál vagy gyermekkád szükséges hozzá, amelyben elférnek szo­banövényeink. Ehhez háztartási boltokban vásárolhatunk kellő nagyságú szivacslapot, amelyet az edény aljára fektetünk. Hul­ladék faanyagból rácsot készí­tünk föléje, s erre állítjuk a cserepeket. A tartóedényt ez­után annyira töltjük meg víz­zel, hogy a rácsig érjen, s a szivacsot kissé lenyomva tart­sa. A szivacs közvetíti a vizet a növények cserepeihez. Másik mód, ha ezt a gyűjtő­edényt tőzeggel, szivacstörme­­lékke] vagy apró kaviccsal töltjük meg a cserepek magas­ságáig, s azokat peremükig eb­be a közegbe süllyesztjük (lásd az ábrát!). A közeget vízzel te­lítjük, s ez a cserepeket is ál­landóan nyirkosán tartja. Ügyeljünk, hogy a magukra hagyott növényekre a Nap ne tűzzön, de ne is árnyékoljuk be túlságosan őket a leengedett szobaredőnnyel. A fényre a nö­vényeknek távollétünkben is szükségük van. Kertben vagy erkélyen ne hagyjunk szobanövényt, mert a kiszáradás veszélye ott még in­kább fenyegeti őket. Az elmon­dottak szerint kezelve a szoba­növények nagyobb károsodás nélkül átvászelik szabadságunk idejét. KERTÉSZET és SZŐLÉSZET. 27/1977 Előtérben a tagok szakképzettségének fokozása A kiskertészkedésnek a sza­bad időtöltésen kívül nagy me­zőgazdasági jelentősége is van. Manapság az SZGYKSZ Központi Bizottsága már közel százezer kertbarátot tart nyilván, akik kertjeikben különféle zöldség­es gyümölcsféléket termeszte­nek, elsősorban a családtagok ellátása érdekében. Ez a való­ságban azt jelenti, hogy ilyen formában az SZSZK-ban mint­egy 4fin ezer lakos zöldség- és gyümölcsellátása biztosított, a­­mi jelentősen megkönnyíti a kereskedelem ellátási gondjait. Mindemellett a kiskertészek többlettermékeikkel hozzájárul­nak az állami alapok feltölté­séhez és a feldolgozóipar igé­nyeinek bizonyos mértékű ki­elégítéséhez is. A jó termelési eredmények elérése megköveteli, hogy a kertbarátok kellő szaktudással, hozzáértéssel rendelkezzenek. A Szlovákiai Gyümölcsészek és Kiskertészek Szövetsége nagy figyelmet fordít a tagok terme­lői gyakorlottságának, készsé­gének fokozására. A vetőmag­vak, az ültetoanyagok, a mű­trágyák és a növényvédőszerek biztosításán kívül mindent el­követünk a termelés helyes módszertana, tehát a helyes agrotechnika érvényesítése ér­dekében. Ide sorolható többek között a talaj optimális kihasz­nálása, a gyümölcsfák és a szőlő szakszerű metszése, vala­mint a gyümölcs- és zöldség­félék tápanyagellátása, a be­tegségekkel és kártevőkkel szembeni védelme stb. A bel­­terjesítési folyamat a kiskertek­ben, kerttelepeken is maga után vonja a haladó termelői módszerek szélesebb körű be­vezetését, érvényesítését. Ez utóbbi különösen a növények tápanyagellátására, valamint a betegségekkel és kártevőkkel szembeni védelmére vonatko­zik. A kiskertészek szaktudásának gyarapítására elsősorban az alapszervezetekben sorra kerü­lő szakelőadásokon kerül sor, amelyek nemcsak a tagok, de egyéb érdeklődők, nem szerve­zett kiskertészek részére is sok újdonságot, ismeretet jelente­nek. Az előadók többsége lé­nyegében különféle kutalóinté zetek és növénynemesitő állo­mások dolgozói, de legtöbbjük a járási szakoktató bizottság tagjaiból kerülnek ki, számuk manapság már meghaladja a 310 főt. A járási szakoktató bizottság tagjai szakképzettségének to­vábbi gyarapításáról a szövet­ség gondoskodik különféle is­kolázások keretében. A külön­féle szakelőadásokon kívül az előadóknak igen hatásos segít­séget nyújtanak a szaklapok­ban közzétett írások is. A szövetség a tagok szak­­képzettségét — az SZGYKSZ Járási Bizottságain vagy a Köz­ponti Bizottságon — tanácsadói tevékenységgel is gyarapítja (Bratislava, Zvolen, Košice). A múlt évben például néhány szá­zan keresték fel a tanácsadói szolgálat képviselőit, akiktől el­sősorban a zöldség- és gyü­mölcsfélék tápanyagellátásáról és növényvédelméről érdeklőd­tek. Mindemellett a központi bizottságra eljuttatott kérések­re is válaszoltunk. Ugyancsak ebbe a tevékenységbe sorolható a kártevők elszaporodásának és az ellenük való védekezésnek az előrejelzése is. Végül a tagok részére nagy segítséget jelentenek a szak­­közlemények (a „Poradca zá­hradkára“ évkönyv, az előadá­sok antológiája stb.) és a kü­lönféle módszertani segédanya­gok (növényvédelmi naptárak, plakátok, röpiratok stb.). A szövetség elsősorban azért fordít kellő figyelmet a beteg­ségekkel és kártevőkkel szem­beni védelem méltányolására, népszerűsítésére, mert főleg et­től függ a termés nagysága, másodsorban az ember egész­ségének és életkörnyezetének védelme, harmadsorban pedig a kiadások nagysága is. SUCHÁ MÁRIA, az SZGYKSZ KB dolgozója ZWWWWWWWS/S/VWWWSA/WWVWWWWWWWVWNA/VWWVWWWWWW Hasznos kedvtelés a kísérletezés Morovics Benedek, a kísérletező kedvű gyümölcsész. (Karol Vlčko felvétele) Ha valaki Kolárovón (Gűtán) a kiskertészek­­kel készít riportot, bi­zony van mit jegyezget­­nie, hiszen Szlovákia leg­kisebb, de egyre dinami­kusabban fejlődő városá­ban a Szlovákiai Gyümöl­csészek és Kiskertészek Szövetségének helyi szer­vezete szép eredmények­kel dicsekedhet. Ottjár­­tamkor érdeklődve hal lottam arról, hogy egyik tagjuk nemcsak kertész kedik, hanem érdekes ki serieteket is folytat. Morovics Benedek kis­­kertészt lakásán keres tűk, de nem találtuk. — Ilyenkor már kint v«n a kertben — mondta a fé lesége. — Csak alkonyat­­kor jár baza. S valóban, Morovics elvtárs a Kis-Duna part­ján levő kertjében met­szőn Hóval a kezében vé­gezte az utolsó simításokat a gyümölcsfák koronaalakításán. — Mindig érdekeltek a gyü­mölcsfák — mondotta a kis­kertész. — Ebben a kertben mintegy százötven saját neve­lésű törpe, illetve félmagas tör­zsű gyümölcsfa van. Mintegy tíz évvel ezelőtt elsősorban fa­iskolával foglalkoztam. Nagyon büszke voltam arra, hogy saját nevelésű kisfákkal telepíthet­tem be a kertet. Ezután a fák ágainak keresztezésével bíbe­lődtem. Most is van néhány olyan gyümölcsfám, amelyen egyszerre kétfajta, jó minőségű alma terem. Persze, egy ilyen kert rend­­bentartása sok munkát, fárad­ságot igényel. Évente fel kell ásni a kert talaját, pontosan betartani a metszési időt, a per­metezéseket, mert csakis így kerülhet szép, egészséges gyü­mölcs a kosárba. Hát ebben a kertben nem is érheti panasz a tulajdonost, mert rendszeresen permetezi gyümölcsfáit. Feltűnt azonban az is, hogy ebben,, a kertben mintha eltűntek volna a lisztharmat jellegzetes meg­betegedését jelző ág végek, a­­melyek bizony nemcsak Dél- Szlovákia kertjeire jellemzőek. — Én is a hagyományos al­mafajtákkal kezdtem először a gyümülcsészkedést — folytatta Morovics elvtárs. — Az első fáim Jonathánok voltak, majd később elkezdtem a Golden De­licious, a Starking, a Londoni pepin és más fajták nevelését. Hamarosan azonban tapasztal­hattam, hogy a Jonathan fákon megjelentek a lisztharmat tüne­tei. Elkezdtem bújni a szak­könyveket, s a hazai és magyar­­országi védekezőszerek szin­te valamennyijét kipróbáltam. Nevetve mesélte, hogy kis­lánya az első esték idején, a­­mikor apját a könyvek fölé ha­jolva látta, másnap elmesélte az ismerősöknek, hogy apuka iskolába akar járni. Bizony, nem volt könnyű legyűrni az első sikertelenségek okozta ku­darcokat. Kárpitosként dolgozik a ko­lá rovói .Szolgáltató Vállalatban s amikor az amúgy is fizikai munkát igénylő műszak letelt, irány a kert, a kisfák, majd az est folyamán a magántanulmá­nyok. — Tény és való, hogy van­nak hatásos védekezőszereink — mondotta a kiskertész. — Ezek azonban drágák és igen munkaigényesek, hiszen a rügy­­fakadástól a gyümölcs éréséig többször is kell velük perme­tezni. *Ёп más megoldással kezdtem el kísérletezni. Ismert dolog már, hogy a náthajár­vány elleni védőoltáskor az egyén szervezetébe legyengített vírusokat juttatnak, s igy a mesterségesen megfertőzött a­­lany szervezete saját maga ter­meli ki a nagyhatású, sokáig kellő védelmet nyújtó védő­anyagot. Ez adta számomra a kellő ötletet. — A tavaszi visszametszés után a fák kérge alá iiszthar­­matspórákat juttattam. Azután vártam. Azt a néhány fát, ame­lyet így mesterségesen én fer­tőztem meg, az év folyamán nem is permeteztem gombaölő szerekkel. Rövid idő múlva azt tapasztaltam, hogy a liszthar­matos levelek elsárgultak éz lehullottak, miközben megin­dult az ágak fejlődése. Az így előkezelt negyven, mintegy ti­zenhatéves gyümölcsfán az év végéig nem találtam beteg ága­kat, leveleket. Persze azt, hogy megoldottam a talányt, még ne­héz lenne elmondani. Ha más eredményem nem is volt, any­­nyit elmondhatok, hogy perme­tezés nélkül sikerült fáim egy részét megvédenem a liszthar­­mat további fertőzése elől. Ám, hogy ez a hatás meddig érvé­nyes, még a jövő titka. A kísérletező kedvű gyümöl­csész vágya talán teljesül, de lehet, hogy csak rövid ideig tartó hatást ért el. Mindegy. Példájával és szorgalmával ar­ra ösztönzi környezetét, hogy igyekezzen mindenki saját ma­ga, családja, s egyben társa­dalma számára is hasznosan eltölteni a szabad időt. VARGA M. ILONA

Next

/
Thumbnails
Contents