Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-06-24 / 25. szám

1978. június 24.

SZABAD FÖLDMŰVES

Sorra jöttek a vevők. Hamarosan rájöttem az okára. Megkapták az új menetrendet és az iránt volt a nagy érdeklődés. De azért könyvet és reprodukciós képeket is vásároltak a štúrovói (Párkány) könyvesboltban. Különféle alkalmakra kedves ajándék a

könyvet árusítottak. Tudja, mi jednotások vagyunk, s a könyv nem a mi profilunk.

— S ha valaki mégis szeretne könyvet venni?

— Akkor elutazik Komáromba.

— A szomszédos községben is szerveznek könyvárusítási akciót?

— Februárban a mezőgazdasági könyv hónapjában 10 efsz-ben és állami gazdaságban rendeztünk kiállítást. Érthetően nemcsak szakkönyvek, hanem a szépirodalom remekel Is ott voltak a kiállításon, ahol árusítottuk is a könyveket. Nagyon kedvezőek a szépirodalom népszerűsítésére az író-olvasó találkozók, ahol a szerzők dedikálják műveiket. Amikor például Ordódy Katalin járt nálunk, 150 könyvet vásároltak meg az est résztvevői. De lehetne sorolni tovább az Ilyen találkozók jelentőségét, a könyveladás szempontjából. Most nagyon sokat

— Dehát az közel 30 kilométer. És vannak idősebbek, akik nemigen szeretnek utazni, de kedveskedni a szeretteiknek igen.

— Én nem tehetek róla — vonta meg a vállát Csangi István üzletvezető.

Szót váltottam a nemzeti bizottság elnökével, aki elismerte, nem egészen helyes az, hogy nincs valamilyen üzletben könyvsarok. Megígérte, hogy rövidesen napirendre tűzik ezt a tanácsülésen és intézkedéseket tesznek, hogy melyik üzletben árusítsanak könyvet.

Hallottam már hírét a éalovói (Nagymegyer) könyvesboltnak. Nem nehéz megtalálni a könyvek birodalmát, hiszen a város szivében van az a szép üzlet, ahol a szellemi termékeket árusítják. Levegős, nagy helyiség a könyvek eldorádója. Körös-körül a korszerű polcokon ezerszámra sorakoznak a könyvek.

Magyar Teréz elárusítónő kedves mosollyal fogadja a be-bekukkantó vevőket. Két fiatalasszony sietve válogat. Igyekeznek, mert a csöppség az üzlet előtt nyugtalankodik, s a kocsikéban hangosan követeli az anyját. Rédi Éva egészségügyi dolgozó két könyvet vásárolt.

— Nagyon szeretek olvasni, de ezeket a könyveket egy érettségiző ismerősömnek viszem. Az a baj, hogy rossz helyre építették ezt az új könyvesboltot. Ha az ember akar, vagy nem akar, mindig „belebotlik“. Sokszor igyekszem elkerülni ezt az utcát. Tudja, a szomszéd utcán menve sincs messzebb az otthtfnom. De legtöbbször a szívem parancsol, amely idehúz. Hiába, én már „javíthatatlan“ vagyok.

A barátnője, Szabó Erzsébet az

Elektrosvitben dolgozik és szintén hobbija a könyvvásárlás.

— A gyerekeim már 10 éven felül vannak — vallja családjáról. Ügy tervezem, hogy mire 20 évesek lesznek összegyűlik egy szép családi könyvtár. Még a fagyiról is lemondok a könyv miatt. A gyerekeink születés- vagy népnapra nem is kívánnak mást, csak egy-egy könyvet.

— Jelent valamit, hogy új helyiségbe költöztették a könyveket? — érdeklődtem az elárusítónőtől.

— Nagyon sokat. Ezek a hónapok igazolják a változást, hiszen egyszer annyi könyvet adunk el, mint a régiben. Itt van elég hely és mindenki kedvére válogathat. Persze sokan szívesen veszik a jó könyveket.

— Mennyi értékű könyvekben válogathatnak a vásárlók?

— Közel 400 ezer korona értékű a

készletünk. A ségben, de

van több:ték politiis. A könyvek 70—80 százaléka magyar és ez megfelel a környékbeli lakosság részarányának.

bzabo Erzsébet és Rédi Éva a könyvekben válogatnak.

Fotó: —tt—•

könyv és a festmény. Az elárusítónővel legtöbben bizalmasan beszélik meg, mit is szeretnének. A bizalom abból ered, hogy a mindig kedvesen mosolygó Szabados Katalin már közel két évtizede elárusítónő.

Persze azért hallottam bosszús hangokat is. Szikora Sándor azt reklamálta, hogy kevés a műszaki könyv. A fiatalember esti iskolában elektrotechnikát tanul és nagy szüksége lenne a szakkönyvekre. A válasz, amit kap, viszont nagyon tömör: „Sajnos még mindig nem kaptunk“.

— Tudja, nem olyan egyszerű a könyvrendelés — említi az elárusítónő. Volt idő, amikor sok technikai irányzatú szakkönyvet rendeltünk, de akkoriban nem volt iránta nagy érdeklődés. S látja, hogy mennyire túlzsúfoltak a polcok. Bizony eléggé szűk a raktárunk és ez az elárusítóhely sem a legkielégítőbb. Valóban a szépirodalmi alkotás iránt nagy az érdeklődés, az iránt a legnagyobb a kereslet. Persze a mezőgazdasági könyvhónapban döbbentünk rá, hogy miiven nagy az érdeklődés a szakkön' iránt. Különösen a kiskertészk érdeklődtek a növényvédelemmel la 1 kozó könyvek iránt.

— Rendeznek kiállításokat is?

— Természetesen. Lényegében 12 községet látunk el könyvvel. Márciusban — a könyvhónapban — a körzetünkhöz tartozó községekben kiállításokat rendeztünk. De az üzemekben is vannak megbízottjaink, akik árusítják a könyvet. Ha valamelyik szervezet író-olvasó találkozót rendez, a tollforgató termékeit a találkozón árusítjuk. Sajnos néha nincs is elegendő könyvünk, tehát nem mindenkinek jut a dedikált műből. A szépirodalom és a gyermekirodalom árusításának szempontjából jelentős mozgalom a „jó bizonyítványért szép könyvet“ akció. Az iskolaév végén valóban nagyon sok könyvet adunk el. Egyre többen jönnek rá, hogy nincs kedvesebb ajándék a jó könyvnél.

Muzslán a szövetkezetben érdeklődtem a kőnyvárusítás iránt. Az egyik ismerősöm azt állította, hogy nincs semmiféle könyvsarok egy üzletben sem. De szerintem nincs is nagy szükség rá, mert ha valaki könyvet akar vásárolni, az beutazik Párkányba és ott megveszi. Gyakori a buszjárat és sok autó is van már a faluban.

Ellátogattunk olyan faluba is, ahol nincs közelben város. A moči (Dunamocs) szövetkezetben úgy tudták, hogy árusítanak könyvet a „vasas“ üzletben.

— Rosszul tájékoztatták — mondta fanyar arccal a vezető. Valamikor volt itt könyvsarok, ahol főleg

várunk a „szép és hasznos könyv a jó bizonyítványért“ akciótól. Az iskolaév végén nagyon sok könyvet vásárolnak szülők, rokonok.

— A környező községben is lehet könyveket vásárolni?

— A közeli községekben hat üzletben van könyvsarok. Igyekszünk azokat jól ellátni könyvvel. Idősebb emberek szívesen veszik meg a könyvajándékokat helyben. Nekik az utazás már fáradságot jelent.

*

Ha jól emlékszem, a Dolný Bár-i (albári) üzletben láttam egy könyvsarkot. Az üzletvezető újságolta, hogy milyen sok könyvet ad el. Csak azon sajnálkozott, hogy kevés a hely és emiatt nem lehet több könyv az élelmiszerüzletben. Ezért nehezen értem meg, hogy miért nem lehet egy 2— 3000 lakosú községben könyvet árusítani. Lényegében a nagyobb községben van olyan üzlet, ahol papírárut is lehet kapni. Falun ezt „vasas boltnek“ nevezik. <

Elgondolkoztató, hogy megteszünke mindent a hasznos könyvek, főleg a szépirodalom árusításáért, örvendetes például, hogy a Jókai-napokon — Komáromban — reggeltől estig nyitva volt a könyvsátor, sokan nézegették, vásárolták a könyvet. Az elárusítók azt mondták, hogy ez csak olyan szimbolikus valami. Végül bevallották, hogy azért a konyhára is hoz valamit.

Mellébeszélni mindig lehet. Dé Inkább el kéne gondolkozni azon, hogy az illetékesek miért nem törődnek többet a könyv árusításával. Azt hiszem, helyes lenne, ha minden falu valamelyik üzletében lenne könyvsarok. A 70 éves. nagyszülő már nem igen utazik a járás székhelyére könyvet vásárolni, de az unokának, dédunokának szeret kedveskedni és szívesen ajándékoz egy-két könyvet, ha módjában áll vásárolni. De a traktoros, akinek munkából jövet jut eszébe, hogy az asszonyának születésnapja van, vagy valamelyik csemetéjének névnapja, öt órakor már nem ipehet könyvet vásárolni a városba.

A jó könyv jó barát. S ezért mindent el kell követni, hogy minél többen lapozgassák, olvasgassák a szépirodalmat. Azt hiszem, még nagyon sok lehetőség van a könyv propagálásának, árusításának a „tarsolyában“, és még sokat lehet tenni, hogy minél több „igazi jó barát“ kerüljön a vitrin könyvespolcaira.

Tóth Dezső

A éalovói (Nagymegyer) új könyvesbolt.

Sikeres országos szeminárium

Az SZSZK Kulturális Minisztériuma a Matica Slovenskával közösen a Csorba-tói (Štrbské Pleso) Pátria-szállóban sikeresen rendezte meg a központi, tudományos, kerületi és járási könyvtárak vezetőinek, valamint a knb és jnb inspektorainak kétnapos szlovákiai ülését.

A megnyitó előadást PhDr. Kolárová Ilona, a Kulturális Minisztérium szakdolgozója tartotta. Az előadás címe: A könyvtárak feladat-teljesítése 1977-ben, valamint a könyvtárak feladatai a Szlovák Szocialista Köztársaságban, az 1977. december 12-én kelt 417. számú határozataiból kiindulva.

A második napon a nemzetiségek könyvtár-helyzetéről szóltak a beszámolók.

Először Szlovákia három kerületének kultúrinspektora ismertette azon járások könyvtári állapotát, ahol nemzetiségek élnek. E három kerület beszámolójából az össz-szlovákiai ülés résztvevői tiszta képet nyerhettek az egyes vegyes nemzetiségű járások könyvállományáról.

Križanová Anna a Matica Slovenská részéről kutatások és statisztikai adatok alapján részletesen ismertete a könyvtári alap jövőbeli kiegészítését. E hosszú és több egyéni elgondolást tartalmazó értékes előadás után vita következett.

A vitafelszólalók közül ki kell emelni Prechádzka mérnök értékes felszólalását, aki a könyvtárak és a népművelési intézmények jövőbeni munkájáról beszélt.

Dr. Rácz Olivér, a CSEMADOK KB alelnöke először is rámutatott arra, hogy keresni kell a minisztériumban azokat a pénzügyi lehetőségeket, a* melyek nincsenek kihasználva, és ezeket könyvekre, illetve könyvtárak feltöltésére kellene fordítani.

Szerinte Jó lenne, ha a könyvtárosok a tervezett évi pénzből bizonyos százalékban maguk, az olvasóközönség érdeklődése alapján vásárolhatnának könyvet. Ok tudják legjobban, hogy olvasóik mit szeretnének olvasni. Kiemelte a kisközségek könyvtárainak jelentőségét, mind a nevelés, mind a tudás-gyarapítás szempontjából. Az író-olvasó találkozók mai formáját bírálta. Szerinte nemcsak a saját alkotásokról kellene az íróknak beszélniük, hanem az irodalomról és annak jelentőségéről is.

Az értékes országos szemináriumon mintegy 150-en vettek részt. A CSEMADOK-ból a КВ-vezetőség képviseletén kívül minden vegyeslakosú járásból voltak résztvevők. HOFER LAJOS

Nem szívesen Ismerem el, de a mi rendőrségünk valóban kiválói

Vegyük például az én esetemet. Gyilkossági tervem egy száz évvel ezelőtti bűntényre alapoztam. Egy Hooker nevű fickó pénz miatt megölte barátját. Nem messze Londontól megvárta, néhányszor fejbe ütötte, maid a halott zsebébe csempészett egy levelet. Egy képzeletbeli lány írta, hogy bátyja tudomást szerzett szerelmi kapcsolatukról, és fenyegetőzni kezdett, hogy meg fogja ölni mindkettőjüket. Kéri hát a férfit, vigyázzon magára.

Az ötlet nem volt rossz, de Hooker rajtavesztett, mint ahogy egyébként én is.

Bár az én levelem némileg másként hangzott. Bátyja helyett féltékeny férjet találtam ki, az fenyegetőzött gyilkossággal. A tettre egyébként akkor szántam rá magam, amikor apánk a második szívroham után nagybeteg lett. Tudtam, hogy ha az öreg meghal, a birtok George-é lesz és én feleségemmel, Lille-lel és a gyerekekkel szedhetem a sátorfámat. Igaz, George jó volt a gyerekekhez és feleségemhez, de engem ki nem állhatott. Azóta gyűlölt, hogy visszatértem a birtokra.

— Azért mentél Londonba — mondto többször is gúnyolódva —, mert túl finomnak tartottad magad a földtúráshoz. Itt hagytad az öreget meg engem, hogy kínlódjunk. Es most, amikor a birtokból kis paradicsomot varázsoltam, idejössz kényelmesen elterpeszkedni.

— Miért ne — vontam meg a váltam —-, a fele úgyis az enyém lesz.

— Ebben tévedsz — szólalt meg apám az ágyon. — Mindent George kap. En ugyanis igen keveset segíthettem neki, már régóta betegeskedem, mindent a maga erejéből csinált meg. Te ugyan itt maradhatsz, amíg egy kicsil meg nem hájasődsz, de ha meghalok, minden George-é lesz.

— Es akkor szedheted a sátorfád — tette hozzá George.

Azóta öt év telt el, s éreztem, hogy közeledik a vég. Először a levelet írtam meg. Alaposan megizzasztott a

munka, de megírtam. Finom rózsaszínű papírt vettem, mint amilyent a nők általában használnak, és úgy megváltoztattam a kézírásom, hogy az atyaúrtsten sem ismerte volna meg. Teleírtam a lapot ömlengő szerelmi vallomással, s a végén megjegyeztem, hogy a férjem halálosan féltékeny, gyanakodni kezdett, és jó lesz, ha George vigyáz az életére.

George világéletében a nők kedvence volt. A rendőrségnek alaposan meggyűlik a dolga, amíg valamennyi féltékeny férjet kihallgatja. Senkinek sem fog eszébe jutni, hogy engem vádoljon.

Aztán azzal folytattam a munkát, hogy a közeli városból névtelen távк. BREND:

Romlottak az emberek .

iratót küldtem George-nak, és találkozóra hívtam. Amikor elment a megjelölt helyre, természetesen 'senkDsem várta. Aztán fölhívtam telefonon. Természetesen zsebkendőt tettem a kagyló elé, hogy ne ismerje föl a hangom. Ismét találkozóra hívtam, George pedig elment, Megint csak nem várta senki.

— Mit gondolsz, ki tréfálkozik velem? — kérdezte tőlem.

— Valamelyik féltékeny férj — feleltem vigyorogva.

— Ne beszélj bolondságokatI

— Az Igazat megvallva — komorodtam el —, nem tetszik nekem ez a tréfa.

A helyedben elmennék a rendőrségre.

— Gondolod?

— Ne légy túlságosan könnyelmű.

— Ti ketten egyszerre nagy barátok lettetek — jegyezte meg Lille.

— Mint Káin és Ábel — morogta apám.

A rendőrségen nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget az ügynek, mert a farmereknek általában nincsenek ellenségeik. En is elmentem vele, s közbevetettem, hogy valószínűleg egy féltékeny férj műve az egész.

Amikor ütött az óra, ismét telefonáltam Georgenak. Azt mondta, azonnal jön.

— De jegyezd meg — kiabált a telefonba —, ha ezúttal is becsapsz, többé nem jövök.

Megvártam George-ot az úton. Mindketten kerékpároztunk.

— Veled megyek — fordítottam meg a kormányt.

— Nincs szükségem dadára — förmedt rám.

— De lehet, hogy valaki meg akar verni. Lehet, hogy a Barker-fiúk akarnak bosszút állni rajtad a tavalyt összeszólalkozás miatt.

— Látod, erre nem is gondoltam — mélázott el. — Ok persze négyen vannak. jól van, jöhetsz veleml

Megálltunk a cserjésnél, és elrejtettük a kerékpárokat a bokorban. A szerszámosládából egy nagy fogót vettem elő.

— Magammal viszem, hátha szükség lesz rá.

Az erdőben, mint várható volt, egy lélek sem volt.

— Javíthatatlan bolond vagyok — mérgelődött George. — Hagyom, hogy unatkozó fickók bolondot csináljanak belőlem.

Amikor lehajolt, hogy Igyon a patakból, fejbe vágtam. Aztán megmostam a kezem, megtöröltem, és George zsebébe csúsztattam a levelet. Utána ahogy csak az erőmből tellett, rohantam haza.

De, mint már mondtam, rendőrségünk kiválói Öt perc alatt fölfedezték azt, amit én évek óta nem vettem észre, noha q szemem előtt játszódott le. Lille természetesen megesküdött, hogy soha nem írt levelet féltékeny férjről, de a rendőrök nem hittek neki.

Azt hiszem, kitaláljákI Képzeljék el, a feleségemet az édes bátyám csábította el. S én, a vak bolond, én kitaláltam a féltékeny férjről szóló mesét. S most kiderült, hogy én vagyok a féltékeny férfi

George és Liliéi Hogy milyen romlottak az emberekI