Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-06-24 / 25. szám

1978. június 24. SZABAD FÖLDMŰVES, 3 Uj lakók a Szaljiit-6-on Június 15-én a Szovjetunió­ban újabb szovjet űrhajót bo­csátottak a világűrbe. A Szo­juz—29 parancsnoka Vlagyimir Kovaljonok ezredes, aki tavaly októberben a Szojuz—25 pa­rancsnoka volt. Fedélzeti mér­nöke Aiekszandr Ivancsenkov űrújonc, aki régebben már többször volt tartalék. A sikeres űrstart után a Szo­juz—29 legénysége elérte a Szaljut—6 tudományos űrállo­mást, átszállt, és megkezdte muikásságát. A két új űrhajós folytatja Romanyenko és Grecs­­k« kísérleteit. Hivatalos véle­mény szerint a mostani kísérlet újabb jelentős fejezet a békés célú űrkutatásban. Az idén az Interkozmosz-prog­­ram keretében további Szojuz típusú űrhajókat bocsátanak fel lengyel űrhajósokkal a fedélze­tükön. Később más szocialista országok űrhajósai is képvisel­ve lesznek a legénységben. B o husia v Chňoupek, hazánk kül­­ügyminisztere a múlt héten hi­vatalos látogatást tett Iránban. Kül­ügyminiszterünket fogadta az Iráni sah és Amuzgar miniszterelnök. A sah fogadásán nagyra éítékelték or­szágaink hagyományos jóbaráti kap­csolatait, s annak a meggyőződésük­nek adtak kifejezést, hogy együttmű­ködésünk továbbfejlődik és a két or­szág népének javára elmélyül. Szóltak a kapcsolatok sokoldalú fejlődéséről Baráti küldetésben is; ezek alapját tavaly Prágában a csehszlovák és iránt vezetők találko­zóján rakták le. Eszmecserét folytat­tak néhány időszerű nemzetközi kér­désről. A két fél álláspontja azonos a leszerelés, az enyhülés és a külön­böző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének kérdé­sében. Az iráni miniszterelnök is nagyra értékelte a politikai, gazdasági, kul­turális, tudományos-műszaki kapcso­lataink fejlesztésében elért eredmé­nyeket, és érdeklődést tanúsított a kapcsolatok további dinamikus és sok­oldalú elmélyítése Iránt. A felek hangoztatták országaink gazdasági együttműködésének jelentőségét, s ki­emelték, hogy fontos esemény lesz a Prágában sorra kerülő csehszlovák­­iráni gazdasági és tudományos-mű­szaki vegyes bizottság ülése. Külügyminiszterünk iráni látogatá­sáról nyilatkozott a Csehszlovák Sajtó­iroda tudósítójának. Megállapította: első hivatalos Iráni látogatásának eredményei megfelelnek a csehszlo­vák—Iráni együttműködés jelenlegi színvonalának. Ez az együttműködés állandóan fejlődik. Az eddigi legna­gyobb esemény a további fejlődés szempontjából az Iráni sah tavalyi csehszlovákiai látogatása volt. A sah és Gustáv Husák elvtárs tárgyalásá­nak eredményei nagyon jó, szilárd és széles alapot biztosítottak a politikai, gazdasági és kulturális együttműkö­désre. A kölcsönös együttműködés fejlődését érintve, külügyminiszterünk kijelentette: az iráni vezetőkkel foly­tatott megbeszélések ismét megerősí­tették, hogy Csehszlovákia és Irán kö­zött nincs nyitott kérdés, amely gá­tolná a kölcsönös együttműködés fej­lődését. Kapcsolatainkat jóknak és hasznosaknak, a két ország és a béke érdekel szempontjából is megfelelők­nek tartjuk. Az iráni vezetőkkel folytatott meg­beszélésekből kitűnt, hogy mindkét ország támogatja az enyhülést, síkra­­száll annak elmélyítéséért és a világ minden részére való kiterjesztéséért. Megállapítottuk, hogy a még fennálló feszültséggócok gátolják az ilyen irá­nyú fejlődést. Csehszlovákia Iránnal egyetemben nagy erőfeszítéseket tesz ezeknek a feszültséggócoknak a fel­számolására. Itt mindenekelőtt a Kö­zel-Keletre, Afrika szarvára, Dél-Afri­­kára és Ciprusra gondolunk — jelen­tette ki Chňoupek miniszterelnök. Finisben a leszerelési ülésszak A világszervezet 149 állama közül 127 tagország képviselője hallatta szavát az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakának fórumán. A múlt héten a nem kormányjellegű vi­lágszervezetek képviselői fejtették ki véleményüket, s egyidejűleg két mun­kabizottság megkezdte az ülésszak záródokumentumának szövegezését. Senki sem fűzött vérmes reménye­ket az ülésszakhoz, hisz azzal a cél­lal hívták össze, hogy a tagállamok s minden érdekelt szervezet a legszé­lesebb alapon fejtse ki véleményét a leszereléssel kapcsolatban. Kell vagy nem kell leszerelés?! — egyszerűsítve így tehetnénk fel a kér­dést. Az öt hétre tervezett ülésszak eddigi eredményei világosan bizonyít­ják, hogy kell, mert a fegyverkezé­si kiadások nagy tehertételeitől a leg­több állam meg akar szabadulni. Ta­lán csak az amerikai hadiipari komp­lexumnak jelent haszonforrást a fegy­verkezési hajsza. A nagyon képlékeny és érzékeny Olaszország politikai helyzetében bi­zonyos barométert jelentett a hónap derekán lezajlott népszavazás, mely va­lójában a tömegeknek a jelenlegi kor­mányrendszerhez való ragaszkodását mutatta meg. Két törvény sorsának eldöntésében kellett megmutatniuk az olaszoknak, hogyan viszonyulnak a kormányhoz. Az első az 1975 óta ér­vényben levő ún. közrendi törvény, az alkotójáról Reale-törvénynek nevezett alkotmányos rendelkezés volt, mely egyebek között a rendőrség fegyver­­használatára, őrizetbe vétellel kap­csolatos jogkörre stb. vonatkozott. A másik törvény a politikai pártok álla­mi dotálásával, illetve jövedelmi for­rásaik ellenőrzésével kapcsolatos in­tézkedéseket tartalmazta. A két törvény hatálytalanítására vo­natkozó javaslatot к szélsőbaloldali és szélsőjobboldali pártok terjesztették be és szorgalmazták elfogadását. Ez­zel szemben a kormányzó keresztény­­demokrata párt és a kormányt támo­gató más pártok, köztük a kommu­nista párt is a két törvény meghagyá­sa mellett foglalt állást, s arra szólí­totta fel a választókat, hogy „nem“­­mel feleljenek. A kétnapos népszava­zás eredménye: az első javaslatot a 41 millió választópolgárnak mintegy háromnegyed része, a másodikat pe­dig több mint a fele vetette el, vagyis az említett törvénynek további érvé­nye mellett foglalt állást. A szélsőbaloldaliak és a szélsőjobb­oldaliak javaslatát merésznek, sőt ha­zárdjátékkal felérőnek tarthatnánk a Moro pártvezető meggyilkolása után röviddel kialakult politikai helyzet­ben. A népszavazás megrendeztetése ugyanis próbatétel volt, amelyben a jelenlegi kormányzat megállta a he-Logikus megállapításként hangzana a második kérdés: Hát akkor miért nem szerelnek le az államok? Igen, ez lenne a Ieglogikusabb és legter­mészetesebb lépés, mégis sok akadály áll útjában. Szubjektív és objektív akadály. Az imperializmus világában a magas szintű fegyverkezés nemcsak a nagy profit egyik bő forrása, ha­nem a nagyhatalmi szerep akár erő­szakos érvényesítésének és további ambíciók eszköze és biztosítéka is. Rossz ügy szolgálója, mellyel kapcso­latban a világbéke és az emberiség jövője forog kockán. Mindenképpen meg kellene szelídülnie az imperializ­mus jellegének, hogy magáévá tegye az egyetemes leszerelés gondolatát s ezt maradéktalanul meg is valósít­sa. Az objektív történelmi fejlődés azonban így is meghátrálásra kész­tette az imperializmust! Nagy erővel áll szemben, s ma már nem teheti azt, amit a múltban büntetlenül és akadálytalnaul megtehetett. Ha azon­lyét, de pirruszi győzelmet aratott. Miről is volt szó? A terrorizmus el­leni harc jegyében született Reale­­törvény széles jogkörrel ruházta fel a rendőrséget és más, államvédelmi szerveket, a gyakorlatban azonban nem éltek vele. Ezt bizonyította Moro drámája és ennek előzményei is. A baloldali és demokratikus pártok emiatt bírálták a Reale-törvényt, most a népszavazáson azonban védelmükbe vették a szélsőségesekkel szemben, mert azok kezdeményezése a kor­mány antiterrorista intézkedéseinek aláásását jelentette. A másik törvény, melynek sorsa ismét kockán forgott, a pártok tevékenységének állami do­tálásával függ össze. Kevesebben sza­vaztak megtartása mellett, mert a dolgozók általában ellenzik, hogy a kormány pártokat fizessen. A balol­dali pártok viszont nemcsak a parla­menti többség egységes támogatása szempontjából foglaltak állást mel­lette, hanem azért is, mert a kor­mány lehetőséget kap a pártok pénz­ügyeinek betekintésébe, abba is, honnan kapnak pénzt. Az újfasiszta irányzatú, bizonyos mágnások által támogatott ultrabalos pártoknak ez kellemetlen. A kormány csatát nyert a parla­menti többséget alkotó pártok támo­gatásával, de számolnia kell a csa­tát vesztett álradikális, reakciós erők további támadásaival. A Moro-gyilkos­­sággal kapcsolatos nyomozás során további összefüggésekre derül fény. A kommunisták állást foglaltak a jog­rend mellett, de természetesen bírál­ják a demokrácia fogyatékosságait és szorgalmazzák a közélet megtisztítá­sát a fasizmus maradványaitól, a reakció szövetségeseitől. Ez a nép­szavazás lényege. —őr—> ban tárgyalóasztalhoz kényszerül is, hiányzik valami, amire már Helsinki­ben figyelmeztettek, s ami a záróok­mányba is bekerült. Ez a kölcsönös bizalom légköre. A világszervezet leszerelési érte­kezletén is nagyon megnyilvánult, mi az, ami még erősen fékezi a leszere­lést, s ez ugyancsak a kölcsönös biza­lom hiányaként csengett ki még az el nem kötelezett országokhoz tarto­zó számos állam képviselőjének fel­szólalásából is. Ennek egyik magyará­zata az, hogy tartanak az imperialista nagyhatalmaktól, másrészt, sajnos Kí­na ellenzi a leszerelést. Ez a bizalmatlanság abban is meg­nyilvánult, hogy egyes országok a le­szerelési kérdéskomplexumot sokszor összekötötték más kérdéscsoportok­kal, vagy sajátos ügyeikkel, ami eleve úgy hatott, mintha megláncolták vol­na magukat. Például Irak azt fesze­gette, hogy Izrael szoros nukleáris együttműködést folytat a dél-afrikai fajüldöző rendszerrel, Izrael viszont azzal támadta Irakot, hogy támogatja a nemzetközi terrorizmust stb. Izrael nukleáris együttműködése kétségtele­nül veszély hordozója, de ennek elő­térbe helyezése eltér az ülésszak ki­jelölt irányától. A lényeg ugyanis azoknak az elveknek a meghatározá­sa, amelyek szellemében meg kell majd valósítani a leszerelést, ki kell mondani az igent. Ennek a lényegnek a felismerése és hangoztatása sikkadt el valahogy az általános vitában. Egyedül a szocialista országok mutat­ták a követendő utat. Sőt, a New York-i üvegpalotán túl, a közeli Becs­ben folyó haderő- és fegyverzetkorlá­tozási tárgyalások legújabb forduló­jában újabb kezdeményező javaslatot tettek, amely szerint egyelőre 900 ezer főben határoznák meg az Európában állomásozó idegen csapatok létszá­mát. Washington, a hivatalos Amerika, egyelőre óvatosan reagál. Carter el­nöknek az annapolisi haditengerészeti iskola tisztavató ünnepségén mondott beszéde, kardcsörtetése eléggé felka­varta a kedélyeket, s bár az elnök kijelentette, hogy a SALT-II sorsát nem köti össze más külpolitikai kér­désekkel, például az afrikai kérdéssel, tekintélyes amerikai szenátorok, mint McGovern, Church s mások, mérsék­letre intették az elnököt, s figyelmez­tették bizonyos értékrend betartására politikai elgondolásaiban. Az elnök magatartásában az utóbbi időben na­gyon érezhető a szélsőséges szovjet­­ellenességéröl hírhedt Brzezinsiki nem­zetbiztonsági főtanácsadó káros befo­lyása. Az ülésszak hátralevő részében az a fontos, hogy a leszerelési elveket tartalmazó záródokumentum Helsinki szellemében azt is megfogalmazza, mit kell tenni, hogy a nemzetközi kapcsolatokban, a tagállamok viszo­nyában valóban kialakuljon és meg­erősödjék a bizalom légköre, mert nélküle nem kecsegteti siker a legne­mesebb törekvéseket. Lőrincz László Az olaszok nemet mondtak Képek a szocialista Mongóliából EGYÜTTMŰKÖDÉS A KGST-VEL i A Mongol Népköztársaság Mi­nisztertanácsa mellett működő , KGST-bizottság adatai Mongólia és a KGST gyümölcsöző kapcsolatai­ról, bővülő együttműködéséről ta­núskodnak. A mostani szakaszban a szocialista gazdasági integrációt a specializálódás, az együttműködés, a közös program feladatai, egyszó­val a kooperáció mélyülése jellem­zi. Ak 1976—80-as ötéves tervek egyeztetése — első ízben a szer­vezet történetében — új együttmű­ködési formák kidolgozásához ve­zetett. Már a gyakorlatban működ­nek a nyersanyag-kitermelésben, az energiafeltárásban megkezdett közös vállalkozások, amelyekben több KGST-ország egyesíti erőfe­­. szításéit, így növelik a hatékony­ságot, javítják a gazdaságosságot. Ami a Mongol* Népköztársaság és a KGST kapcsolatait illeti, azok . 1962 — Mongólia belépése — óta nagy ütemben fejlődtek. Az eltelt 15 esztendőben négyszeresére nőtt az ország ipari termelése, s az ipar hozzájárulása a nemzeti jöve­delemhez az 1960-as 14 százalékról 1975-re 25 százalékra emelkedett. A mezőgazdaság fejlődését meg­ítélhetjük egyetlen adatból is: 1974-ben az ország traktorállomá­nya négyszer annyi volt, mint 1960-ban. A KGST-együttműködés révén meggyorsult mongol iparfejlődés hatott a külkereskedelem szerkeze­tére is. Az iparcikkek részesedése az exportban 1960-ban 30 százalé­kot tett ki, ez az arány 15 év múl­va 50 százalékra emelkedett. 1930 és 1973 között Mongólia és a KGST-országok kereskedelme csak­nem megkétszereződött. A szocia­lista integrációhoz való csatlako­zás óta nőtt a KGST-országok ré­szesedése a mongol külkereskedo­­lem egészében. 1962-ben 88,5 szá­zalékot, 1975-ben pedig már 95,5 százalékot tett ki a KGST-országok részaránya a mongol külkereske­delemben. A szocialista integráció társor­szágai sokoldalúan segítik az iz­mosodó mongol gazdaságot. Szá­mos KGST-ország a világpiaci ár­szintnél magasabb áron veszi át a mongol húst és állati termékeket, hogy támogassa az ország állatte­nyésztését. A KGST-államok 12 ku­tatóintézetet és egy modern élel­miszer-áruházát ajándékoztak Mon­góliának, nemzetközi geológiai ex­pedíciót indítottak az ország ás­ványkincseinek felkutatására. Kiemelkedő jelentőségű a Szov­jetunió segítsége. Ma a Szovjet­unió támogatásával épült vállala­tok adják a Mongol Népköztársa­ság ipari termelésének csaknem a felét. Szovjet specialisták és szak­munkások ezrei dolgoznak Mongó­­lában. Az 1976—80-as tervidőszak­ban több mint 240 vállalat épül a Szovjetunió technológiai és gazda­sági segítségével. S ez a segítség a jövőben még intenzívebbé válik. A mostani ötéves tervben a szov­jet segítség mértéke kétszerese az előző két ötéves tervidőszak alatt nyújtott segítségnek. Még a mos­tani ötéves tervben megkezdi a termelést a szovjet segítséggel épült erdeneti réz-molíbdén ércdú­sító kombinát, a világ egyik leg­nagyobb ilyen jellegű létesítménye. A KÖZLEKEDÉS FEJLŐDÉSE Világviszonylatban az egy sze­mélyre jutó évi teherszállítás 7 tonna. Mongóliában viszont 22 ton­na. A szállítási távolságok Mongó­liában négyszer nagyobbak az em­lített átlagnál. A teherszállítás 70 százalékát vasúton bonyolítják le. Mongóliá­nak összesen 1600 km hosszúságú vasútja van. Ez az ország terüle­téhez képest nagyon kevés. Ebből a transzmongóliai vasútvonal hosz­­sza több mint 1000 kilométer. Az ország keleti részén van egy 220 kilométeres vonal Csojbalszanig, s az Erdenetig vezető vonal hosz­­sza 170 kilométer. Most épül az Ulánbátortól délre levő Báján ál­lomástól a Baganuri szénlelőhelyig egy 130 km-es szakasz. 1962 óta nem használnak gőz­mozdonyokat, a szerelvényeik dí- I zelvontatásúak. Ami a szállítás I módját illeti, ez 20 tonnás konté- I nerekben történik. Fokozatosan i térnek át a 30 és 40 tonnás kon­ténerek használatára. A személyszállítás 70 százalékát repülőgépekkel bonyolítják le. A legutóbbi három évben újították fel a légi közlekedés gépparkját. A régi IL—14-eseket AN—24-es tí­pusú gépekre cserélték ki. Minden közigazgatási központ­hoz van repülőgépjárat Ebben az ötéves tervben tovább bővítik a belföldi légi forgalmat. A tervek szerint felújítják az Ulánbátort re­pülőteret, és három területi köz­pontban repülőteret építenek.* Mongólia földrajzi helyzete és éghajlata nagyon kedvez a légi közlekedés fejlesztésének. Hasznos útvonalnak kínálkozik kelet-nyu­gati irányban a Szovjet — Közép­­ázsia — Mongólia — Kína — Ko­rea — Japán útvonal. Mongólia re­pülőgépek le- és felszállásához na­gyon alkalmas hely, mivel egész év folyamán alig vannak felhős napok. Nyugati légitársaságok ér­deklődnek a repülési lehetőségek iránt ezen az útvonalon. A modern közlekedési eszközök közül egyébként a vízi közlekedés honosodott meg először Mongóliá­ban. Д 137 kilométer hosszú Höv­­szgöl tavon 1912 óta közlekednek áruszállító hajók. Jelenleg 600— 700 tonnás hajókkal bonyolítják le a tavon a forgalmat. Az ország folyói sekélyek és gyorsfolyásúak, ezért nehezen alkalmasak vízi közlekedésre. Egyedül a Szelenge folyón van 300—400 kilométer hosszú hajózható szakasz, bár azt is sokat kell kotorni, tisztítani. Mongólia autóközlekedése is fej­lődik. A teherforgalom jelentős ré­szét országutakon bonyolítják lé. Aszfaltozott út kevés van, Ulán­bátor és Bajanhongor között 500 kilométeres szakaszon modern or­szágút építését kezdték meg. SZOVJET SEGÍTSÉG A RÉGÉSZETBEN A két ország tudományos együtt­működése keretében Mongóliában működő szovjet paleontológusok (őslénykutatók) agyagréteg-kép­ződményekben egy, a becslésük szerint 100—120 millió évvel ez­előtt élt madár csontvázára és tol­láira bukkantak. A kutatókat általában 2—3 mé­teres mélységek érdeklik. Itt a természet váratlan talányaival, oly­kor válaszaival találkoznak. A Gó­bi-sivatag, a maga agyagos jelle­gével világszerte páratlan termé­szeti képződmény, ősidők állat- és növényvilágának emlékeit rejtegeti magában. A J. Popov kandidátus vezette közös kutató csoport ta­valy nyolcezer leletre bukkant, köztük különféle rovarok — ten­geri poloskák, cikádok s egyéb vízi bogarak maradványaira. Meg­lepő, hogy ezek a rovarfajták mindmáig léteznek, szaporodnak, ugyanakkor a csak 50—70 millió évig élt dinoszauruszok már régen teljesen kivesztek. Késel krétakorszakbeli maradvá­nyok között szép számmal találtak dinoszauruszokat is, melyeknek óriási temetője a Góbi-sivatag. E- zeknek az óriásállatoknak a ma­radványai egyébként csak Észak- Amerikában és Dél-Afríkában ma­radtak fenn. Növényevő és raga­dozó dinoszauruszok fajtáit sike­rült azonosítaniuk, s találtak más szárnyas „szörnyeket“ is, külön­féle sárkánykígyók fajtáit. Segítsé­get jelentett a tudomány haladá­sára nézve megkövesedett tojások és embriók maradványainak lelése. j A megkövesedett tojások 10 kilo- I grammot nyomtak. Szovjet és mongol tudósok, régé- I szék és biológusok minden ősszel hatalmas expedíciókat rendeznek, hogy többet tudjanak meg a mon­gol táj őstörténetéről, újabb feltá­rásokkal gazdagítsák a tudományt. (Nyegyelja) ■шмашшошнмшшашвввгкяшш f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents