Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-06-24 / 25. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

197B. Jfinlus 24.

itt a zölldség- és gyümülcsfelvá" sáriás ideje, nem árt, ha megvilágítjuk a termelőmezőgazdasági vállalatok és a felvásárló vállalatok közti kapcsolatok jogi helyzetét, mégpedig a 123/1976. számú szállítási feltételeket szabályozó rendelet értelmében.

Lényegében a gazdasági szerződéssel szabályozzák a termék nemét, mennyiségét, felvásárlási helyét, árát és egyéb igen fontos szállítási feltétélét.

A rendelet úgy intézkedik — ha nem jön létre más megállapodás —, hogy a felvásárló vállalat a mezőgazdasági üzem termelési részlegén köteles az árut felvásárolni és gondoskodni annak elszállításáról. Ha viszont úgy kötötték meg a szerződést, hogy a zöldséget, vagy gyümölcsöt — esetleg annak bizonyos mennyiségét — a mezőgazdasági üzem beszállítja az átvevőhöz, akkor az áru felrakása, szállítása, átadása a mezőgazdasági üzem kötelessége, de ki kell hangsúlyozni, hogy a rendelet különbséget tesz az áru szállítása és a felvásárlás közt. Ha a szerződésben úgy kötötték ki, hogy a felvásárlás is a felvásárló vállalat üzemében történik, egyben az árut a mezőgazdasági üzem maga szállítja be, akkor az áruszállítással kapcsolatos minden rizikó a termelőé, és itt a bökkenő.

A felvásárló vállalatok nagyobbára úgy szövegezik meg a szerződéseket, hogy az áru — avagy annak egy bizonyos mennyisége — a felvásárló üzemben kerül felvásárlásra s a termelő odaszállítja pausálösszegben meghatározott díjszabás szerint, amiben benne foglaltatik a felrakás, lerakás, szállítás, várakozás stb. Ez nem előnyös a termelő vállalatok számára, mert egyrészt átvesznek olyan kötelezettséget, amelyre őket a rendelet különben nem kötelezi, ezzel saját szállítóeszközeiket kötik le, másrészt sok időveszteséggel jár ez, tekintve, hogy sokszor órák hosszat várakoznak a járművek a friss zöldségfélével, ami a nyári időszakban az áru értékcsökkenését okozhatja, másrészt nincs

megfizetve a szállítással járó „önköltség" sem, ha még lerakni is kell az árut és a pausálban benne van a várakozási idő is.

Több szövetkezet nem fogadta el a felvásárló vállalat szerződési javaslatának azt a pontját, hogy a termelő szállítsa be az árut a felvásárlóhoz, s ott lesz a felvásárlás helye. A szerződés mégis érvényes, mert a fő szerződési pontokban megegyeztek, tehát az áru nemében, mennyiségében és szállítási idejében. Ha más feltételt nem fogadtak el, akkor a szerződés a termelő által aláírt feltételek mellett tekintendő megkötöttnek. Ilyen esetben a felvásárló volna köteles 45 nap alatt a döntőbírósághoz fordulni, s ha ezt elmulasztja, az el nem fogadott pontok tekintetében a szerződés nem

szerződés csak az elnök és a föökonumus aláírásával válik érvényessé, ami különben minden olyan gazdasági szerződésre vonatkozik, ahol pénzügyi vonatkozású dolgok is szerepelnek a megállapodásban.

Fontos kérdés a zöldségládikók előre biztosítása is.

Ezeket a felvásárló vállalat köteles saját költségén a termelőhöz szállítani éspedig a termelővállalat által előre jelentett mennyiségű áru arányában. Viták elkerülése végett és főként bizonyítás céljából igen ajánlatos írásban, avagy sürgönyben bejelenteni az egyes szállítási napokra tervezett áru mennyiségét. Ha megegyezés történt írásban arról, hogy a leszerződött árut milyen napokon adja le a termelő, pl. 5 napos, 10 naMegfontoltan,

céltudatosan

A zöldség- és gyümölcsfelvásárlás jogszabályai

jött léire, de marad az áru átadásátvételi kötelezettsége a megegyezett mennyiségben, időben.

Ha nem kötötték ki, hogy a felvásárlás helye a felvásárló vállalat üzeme, csak a termelő kötelezte magát az áru, avagy annak bizonyos menynyisége beszállítására, akkor a felvásárlás helye a termelővállalat részlege, tehát a felvásárló köteles oda kiküldeni felvásárlóját, az árut átvizsgálni, felvásárolni, s ez esetben már a felvásárló vállalat áruját viszi a termelő az üzelhbe. Sok esetben a szerződés tartalmazza a termelő kötelezettségét, hogy az árut maga szállítja el a felvásárló által megadott vállalathoz, eladási helyre, avagy vasúti vagonba rakja. Itt vigyázni kell, mert a rendelet szerint már a szerződésben kell megegyezni az így szállítandó mennyiséget és az időpontot illetően. Ha tehát ez nem volt a szerződésben szabályozva, még ha a felvásárlási vállalat követeli is ezt az átadási módot, meg lehet tagadni, mert a részletkérdésben: mennyit, hová és mikor szállítson, nem történt megegyezés. Lehet a távolsági szállítást (trafóvá dodávka) a gazdasági szerződés megkötése után is írásban rögzíteni, de ilyenkor pontosan részletezni kell a fenti feltételeket és a

pos időközökben ennyi és ennyi mennyiséget, úgy a felvásárló külön felhívás nélkül köteles a szükséges mennyiségű ládikót odaszállítani, a megegyezett időpont előtt a termelőhöz, hogy annak ez rendelkezésére álljon. Ha nem egyeztek meg hármonogramban, úgy legalább két nappal a szándékolt leadás előtt tudatni kell, mely napon, mennyi árut kíván, a szövetkezet eladni a gazdasági szerződés alapján. Ezt igen sokszor telefonon teszik meg, s ha nem kapnak ladikokat, veszekedés, vita keletkezik, az áru el van készítve, nem veszik át, de nincs bizonyíték, hogy a termelő mikorra jelentette be az árut, menynyit és milyen osztályban? Ez azért is fontos, mert ha netán az ún. kényszerátadás lehetőségéhez folyamodna a termelő, azaz a bejelentett időpont elteltével sem venné át az árut a felvásárló és őt a termelő vállalat írásban ajánlottan kiértesíti, hogy kényszerátadáshoz folyamodik (náhradné vyskladnenie), nincs bizonyíték, hogy bejelentette az árut.

Az ilyen bejelentést sokszorosított példányban előre is el lehet készíteni, s csak be kell írni az áru nemét, mennyiségét (esetleg osztályozását) és átadási helyét.

Dr. K. 0.

Dél-Szlovákia számtalan községében, így a levicei (lévai) Járás Nový Tekov (Ojbars) községében is egyetértésben élnek egymás mellett a szlovák és magyar nemzetiségű polgárok. 0iharson él a járás egyik legidősebb polgára, a 99 esztendős Pók Rozália (a képen).

Egész életében mezei munkát végzett. Jól emlékszik még arra, amikor jó pár évtizeddel ezelőtt, még mint idénymunkásán dolgozott a jöldesurak birtokán a közeli majorban. Öszszehasonlíthatatlanul más volt akkor az élet, mint manapság. Sokszor megtörtént, hogy nem akadt se pénz, se munka. S ilyenkor mindenki úgy vergődött át a nehézségeken, ahogy tudott. Nagyon szerényen, nagy áldó zatok árán, de )ó egészségnek örvendve nevelte jel gyermekeit. És megélte azt, hogy ma dédunokái veszik körül nagy szeretettel.

Ha megkérdezik tőle, minek köszönheti, hogy ilyen magas kort én el, habozás nélkül jeleli: A helyes, egészséges életmódnak, a jehérjedús étrendnek, a te)-, a vaj- és a túrója

Л

„ ... 3*4

4. '

gyasztásnak. Soha nem ivott szeszes italt.

Annak ellenére, hogy az elmúlt esztendők nyomot hagytak és a csaknem egy évszázad ráncokkal barázdálta arcát, tenyerét a munka tette kérgessé, jó az emlékezőtehetsége, habár a hallása már igen romlik. A régmúlt időkre, gyermekkorára szívesen gondol vissza, ezek a legszebb emlékei, habár ez a gyermekkor a mai jiatalok életénél sokkalta nehezebb, sivárabb volt. Akkoriban az urak nemcsak a gyárakban, hanem a mezőn is parancsoltak, és dolgozni kellett hajnaltól késő estig. A fontos csak az volt, hogy az egészség jól szolgált.

S szolgáljon még továbbra is, hogy megérje a százesztendős kort — ezt kívánják Pók Rozáliának az Ojbarsi Helyi Nemzeti Bizottság dolgozói és a község minden lakosa. Annál is inkább, mivel az egész lévai járásban csupán heten vannak, akik kilencvenkilenc évnél idősebbek. Egyikük pedig éppen Pók Rozália.

M. Cimmermannová

Öntsünk tiszta vizet a pohárba!

Egészséges jövőnk egyik alapfeltétele, hogy elegendő vizünk legyen. Az ország fejlődik. Űj gyárak létesülnek, a mezőgazdaságban is napról napra növekszik a termelés, a növénytermesztésben ugyanúgy mint az élelmiszerek alapjait fedező hús-, tej- és tojástermelésben. Igényeink is állandóan növekednek. Ez természetes, hiszen ez szocialista társadalmunk célja. Mindehhez a kellő feltételeket meg kell teremteni. Ma már aggódőan figyelik az illetékes irányító szervek, hogy mi lesz a népgazdaságunkkal, ha nem tudjuk megteremteni az egyik legfontosabb alapfeltételt — az elegendő vízmennyiséget.

Elsősorban arra kell fordítani a figyelmet, hogy vízforrásainkat racionálisan és célszerűen használjuk. Tehát ne pocsékoljunk! Bármennyire is hihetetlen, de pl. az ivóvíz ma már világproblémát jelent. Kézlegyintéssel és gunyoros mosollyal nem segítürik. Takarékoskodni kell a vízzel is. Gondoljunk csak saját házunk tájára. Hány vízcsapból folyik állandóan a víz: autóinkat is úgy fürösztjük, mintha ágyba fektetnénk, mihelyt egy kicsit kisüt a nap, akkor már korán reggeltől késő estig permetezzük az édes ivóvizet a pázsitra, hogy gyepszőnyegünk a kertben szebb és üdébb legyen, mint a szomszédé. Hiába kérnek bennünket az illetékes szervek, a nemzeti bizottságok, hogy gondoljunk azokra ts, akik a tizedik emeleten laknak és nem jut el hozzájuk a víz, pedig ott is vannak gyerekek és szomjas emberek.

Másodsorban a víz szennyezése ellen kell mindenütt küzdeni. Országunk nem tartozik a vízben szegény országok közé. És mégis lépten-nyomon látjuk, hogy folyótokat a vegyi üzemek és egyéb gyárak annyira beszennyezik, hogy nem is lehet ráiuk ismerni. Példaként említjük meg, hogy a gyárak öt százaléka a Vág folyót •tt százalékos arányban szennyezi be.

A gyárakon és üzemeken kívül vannak még más, úgynevezett „titkos“ vagy „rejtett“ vízszennyezők. Közéjük tartoznak a mezőgazdasági üzemek, beleértve az egységes földművesszövetkezeteket is. Például az illetékes ellenőrző szervek tavaly az SZSZK területén ötvenegy esetben állapították meg, hogy silóvermekből, trágyagödrökből és más termelési helyekről, istállókból olyanynyira szennyeződik a folyók vize, hogy azonnali intézkedést kellett végrehajtani. Ez komoly összegbe került és ezért a vállalatokra, illetve az efsz-ekre nagy összegű büntetést róttak. Sok esetben a föld alatti csatornákon keresztül folydogált a trágyalé a tiszta vizű folyókba, azért is, mert az egyes efsz-eknek nincs elég trágyalészállító tehergépkocsijuk és egyéb felszerelésük, amellyel megakadályozhatnák az előírások megszegését.

Nem lehet itt semmiféle kifogást kitalálni. A mezőgazdasági termelést úgy kell irányítani és fejleszteni, hogy összhangban legyen az életkörülmények alakulásával, sőt azok állandó és tervszerű fejlesztésével. A takarmányt, sílót, szénát és mindent ami az állattenyésztéshez szükséges, úgy kell elraktározni és elhelyezni, hogy ilyen szennyezési esetek ne forduljanak elő, mert ez dupla kárt jelent. Elfolyik a folyó vizébe az az értékes anyag, amelyre szükség van a szántőföldön, pl. a trágyalé. Másrészt pedig kárt okozunk, mert a halak nem élnek szennyes és piszkos vízben, hanem elpusztulnak. Harmadsorban pedig büntetést kell fizetni. Arról nem is szólunk, hogy már teljesen kipusztul belőlünk az a tudat és lehetőség, hogy felfrissüljünk egy jó pohár tiszta víztől, amit az érből, csermelyből, patakból vagy a Vágból, illetve a siető Garamból merítünk.

Védjük és óvjuk vizeinket, hogy mindig tiszta vizet önthessünk poharunkba. Dr. Michal Ourdiak

A mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelése politikailag és szakmailag fejlett káderek nélkül elképzelhetetlen. A helyes káderpolitika népgazdaságunk további dinamikus fejlődésének egyik alapvető tényezője. A tudományos-műszaki fejlesztés, a korszerű technikai és technológiai folyamatok alkalmazása nem valósítható meg szakképzett dolgozók nélkül.

A Dunajská Streda-i járás hazánk

legfejlettebb és legkorszerűbb mezőgazdasággal rendelkező járásainak egyike. A járás a gabonatermesztésben elért kiváló eredményeiért elnyerte a legmagasabb állami kitüntetést, a Köztársasági Érdemrendet, több mezőgazdasági üzemét a Munkaérdemrenddel tüntették ki. Természetszerűleg a mezőgazdasági eredmények fokozását nagyban befolyásolta az a tény, hogy folyamatosan javult a vezető beosztású dolgozók politikai és szakmai felkészültsége és elkötelezettségük szocialista társadalmi rendszerünkkel szemben. Vörös István elvtárssal, a jmi káder- és személyzeti osztályának vezetőjével, a vezető dolgozókkal szemben támasztott igényekről, a káderkiválasztásról, a kádertartalékok neveléséről és a fiatalok vezető beosztásba történő besorolásáról beszélgettünk. . g

9 Milyen szempontokat vesznek figyelembe a vezető káderek kiválasztásánál?

— Tevékenységünkben abból indulunk ki, hogy a jó vezetés és irányítás a kedvező gazdasági eredményeknek nagyon lényeges összetevője. Ennélfogva a jó vezetőket mind a jó, mind a gyengébb gazdasági eredményeket elérő közös gazdaságok egyaránt igénylik. A vezetőnek mindenekelőtt kellő szervezőkészséggel, körültekintő magatartással, beosztottjaihoz és munkatársaihoz elvtársi segítőkészséggel kell viszonyulnia. A káderekről való gondoskodás keretében fontos szerepet kap a nevelés és az elhelyezés. A termelés dinamikus fejlődésével párhuzamosan és minőségi szempontból lényegesen megnövekedtek a követelmények a vezető beosztású

káderekkel szemben. A mezőgazdasági termelés is nagy fejlődésen megy keresztül, ennélfogva tág teret kell biztosítani az újnak, a tudományosműszaki fejlődés nyújtotta lehetőségek kihasználásának. A jelen és a jövő követelményeit a társadalmi érdekekkel összhangban csakis olyan káderekkel tudjuk megoldani, amelyek politikailag fejlettek, elkötelezettek, osztályöntudatukban megingathatatlanok és szocialista erkölcsi tulajdonságokkal rendelkeznek. Fontos szempontként vesszük figyelembe a szakmai felkészültséget, az elméleti és gyakorlati ismereteket, a munka minőségét, az önállóságot és határozottságot a feladatok teljesítésében stb.

9 Hogyan gondoskodnak a káderutánpótlásról?

— A káderutánpótlás terén nagy súlyt helyezünk a tervszerűségre és a rendszerességre. A szakkádereket a fő- és szakközépiskolák készítik fel. A középkáderek nevelésében nagy segítséget nyújt a dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola, ahonnan évente 35—40 végzős kerül a termelésbe. Tapasztalataink azt mutatják, hogy jól megállják helyüket. Annak ellenére, hogy más irányzatú szakközépiskolákból is jönnek hozzánk középkáderek, a létszámbeli igényeket így sem tudjuk kielégíteni. Az utóbbi években lényeges javulást értünk el a mezőgazdasági üzemeknek főiskolai végzettségű szakemberekkel való ellátottságában. Jól bevált az a gyakorlat, hogy azok a nagyüzemek, ahol hiányzanak a főiskolai végzettségű szakemberek, már a főiskolai tanulmányok idején üzemi ösztöndíjat juttatnak egyes hallgatóknak, s így egyúttal stabilizálják őket.

ф Milyen a mezőgazdasági üzemek szakember-ellátottsága?

— A jmi megkülönböztetett figyelmet fordít a szakkáderek racionális széthelyezésére. Akut kérdésről van szó, hiszen a vezető beosztású dolgozóink egy részénél generációs cserére kerül sor. A szövetkezetekben és az állami gazdaságokban foglalkoztatott több mint 1500 műszaki-gazdasági dolgozó közül 229 főiskolai, 623 szakközépiskolai és 119 középiskolai végzettséggel rendelkezik, a többi pedig szakmunkásképző és általánoslskolai végzettségű. Az utóbbi két évben közel három százalékkal növekedett a főiskolai végzettségűek, míg 3.11 százalékkal a szakközépiskolai végzettségűek száma. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy szövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban két év

alatt 76 főiskolát és 86 középiskolát végzett emberrel gyarapodott a szakképzett erők száma. A Jmi által irányított üzemekben a szakképzettség jónak mondható. A helyzet természetesen üzemenként eltérő. A műszakigazdasági dolgozók kategóriájába sorolt, irányítási-igazgatási apparátushoz tartozó szakemberek több mint 15 százaléka rendelkezik főiskolai, 50 százaléka pedig teljes középiskolai végzettséggel. A vezető beosztású káderek túlnyomó többsége 50 éven aluli. Elöregedés főleg a szövetkezeti elnökök kategóriájában tapasztalható, ahol az átlagos életkor 50 éven felül van. Az elkövetkező években további minőségi javulásra van kilátás, hiszen jelenleg a mezőgazdasági szakiskolákon ötvenheten, a mezőgazdasági főiskolákon pedig huszonketten tanulnak, míg a Marxista—Leninista Esti Egyetemen hatvankét vezető beosztású dolgozó mélyíti el ismereteit.

9 Mi a helyzet a kádertartalékok terén, s milyen a fiatalok aránya mezőgazdasági üzemeink irányításában?

— Az SZLKP Járási Bizottsága Elnökségének határozata értelmében minden mezőgazdasági üzemben a pártszervezettel egyetemben kidolgozták a káderfejlesztés és a kádertartalékok programtervét. Az elmúlt évek tapasztalatai egyöntetűen bizonyítják, hogy a határozatok teljesítéséhez valamennyi üzemben nagy körültekintéssel, tervszerűen kezdtek hozzá. A szakkáderek elhelyezésénél a szükségleteket vesszük figyelembe. A közép- és főiskolai végzősökkel a jmi egyéves szerződést köt termelési gyakorlatra. A gyakorlat idején egy tapasztalt szakember mellett dolgoznak. A gyakorlat letelte után komplex értékelésre kerül sor, amikor arról döntünk, hogy milyen beosztásba helyezzük. Évente mintegy hatvanöt végzős vesz részt ilyen termelési gyakorlaton. A káderek nevelése és továbbképzése terén jó eredményeket érnek el a Csilizköz, a Kék-Duna, az okoíi és Trhové Mýto-í szövetkezetekben. Mindannyiunk érdeke, hogy tovább javítsuk kádertartalékaink politikai és szakmai felkészültségét. Túlnyomó többségük fiatal, 30—40 év közötti, főiskolai végzettségű. Igen jelentős mezőgazdasági üzemeinkben a fiatal szakemberek számaránya. A mezőgazdasági üzemek kulcsfontosságú funkcióiban ötvennyolc olyan fiatal van, aki a 30—40 év közötti korosztályhoz tartozik, míg a többi vezetői tisztségben a fiatalok részaránya majdnem ötvenöt százalékot tesz ki.

9 Mit tesznek a vezető beosztású dolgozók továbbképzése, illetve a szakképzettségének növelése érdekében?

— Tudjuk, hogy a mai követelményeknek megfelelően termelni és irányítani csakis állandó továbbképzéssel lehet. A közép- vagy főiskola elvégzése csak a kezdéshez elegendő. A szakma igazi mesterei azok lehetnek, akik rendszeresen törődnek politikai és szakmai képzettségük fokozásával. A műszaki- gazdasági dolgozók jelentős hányada továbbfejleszti szakmai tudását. Jelenleg százötven dolgozónk növeli képesítését távtanulóként a közép- és főiskolákon, ami a műszakigazdasági dolgozók tíz százalékát teszi ki. Az utóbbi években nagy segítséget jelent a Haladó Tapasztalatok Iskolája is, melyet járásunkban kellően értékelünk. Rendszeresítettük a ciklikus továbbképzést és jól kihasználjuk erre a célra a szövetkezeti munkaiskolákat is. A jmi által irányított üzemekből 170 vezető dolgozó vesz részt ilyen ciklikus továbbképzésben. A szakmai ismeretek bővítését szolgálják a szakelőadások, a szakmai lapok, tanulmányutak, aktívák stb.

Kétségtelen, hogy az utóbbi időben jó eredményeket értünk el a mezőgazdasági üzemek káderellátottságának javításban. Megállapíthatjuk, hogy dolgozóink politikai, szakmai felkészültsége, pártunk sokrétű gondoskodása tette lehetővé mezőgazdaságunk jelenlegi szintjének elérését. A CSKP XV. kongresszusa határozatainak teljesítése egyre igényesebb követelményeket támaszt a vezető beosztású dolgozókkal szemben. A jmi tervei szerint 1980-ig kétszáztíz szakképzett dolgozóval töltjük fel a mezőgazdasági üzemek káderlétszámát, közülük hatvanegy főiskolai, százötven pedig szakiskolai végzettségű lesz. Mindez kedvező alapot biztosít arra, hogy a CSKP XV. kongresszusa határozatainak szellemében maradéktalanul teljesítsük a hatodik ötéves terv igényes célkitűzéseit szocialista mezőgazdaságunk további felvirágoztatása érdekében.

Svinger István