Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-06-17 / 24. szám

1878. június 17 SZABAD FÖLDMŰVES II Célszerűbb takarmánytermesztést! A levicei (lévai) járás mezőgazdá­szai a közelmúltban megtartott érte­kezleten, a CSKP XV. kongresszusa határozatainak maradéktalan teljesí­tése érdekében, részletesen elemezték a takarmánytermesztés problémáit. A CSKP KB 11. ülése szellemében, a ma­gasfokú igényességet szem előtt tart­va, foglalkoztak a fontos kérdéssel. Zoltán Cérnák mérnöknek, a jmi igazgatóhelyettesének beszámolójából kitűnt, hogy a gabonatermesztési programnak elválaszthatatlan része a takarmánytermesztés. A gabonafélék­kel való önellátás érdekében a hato­dik ötéves tervidőszakban megkülön­böztetett figyelem irányul a tömegta­karmányok termesztésére. Csakis ez­zel biztosítható a szemes termények felhasználásának csökkentése. Az ál­lattenyésztés kedvező hasznossági mutatói nem biztosíthatók a célsze­rűen megszervezett takarmányter­­mesztés nélkül. Az, hogy a tejterme­lésben a járás a nyugat-szlovákiai ke­rületben az utolsó helyen áll, azt mu­tatja, hogy a növénytermesztési és állattenyésztési részlegeken céltuda­tosabban kell dolgozni! Nyilvánvaló, hogy kellő mennyiségű növényi fe­hérje nélkül nem nyerhetünk elegen­dő állati fehérjét. Ezért a takarmány­termesztés hatékonyabb megszervezé­se fölöttébb időszerű. A gabonafélék vetésterületének növelése a tömegta­karmányok területének csökkenését eredményezi, ezért elsősorban a ha­tékonyság növelésén van a hangsúly. Ebben az évben a járásban 858 hek­táron termesztenek egynyári takar­mányokat, azaz 2987 hektárral kisebb területen, mint az elmúlt esztendő­ben. Ezért a korábbinál nagyobb hek­tárhozamot — főleg silókukoricát — kell elérni. A múlt esztendőben а 10 ezer 223 hektáron termesztett évelő takarmányokból 72 ezer 481 tonna került betakarításra. Ennek keretében jelentős helyet foglal el a lucerna, amelynek területe 6084 hektár, s a hektáronkénti átlagtermés 73,3 má­zsát ért el. Lucernából a Pláitovcei Efsz 131,8 a Želiezovcei AG 98, a Po­hronský Ruskov-i Efsz pedig 83,8 má­zsát takaritott be hektáronként. Ez­zel szemben a Farnál Efsz-ben csak 44,2, a zseilziben 48,5, a žemberovcei­­ben pedig 49,5 mázsa átlagtermést értek el hektáronként. Az egynyári takarmányok termésát­lagának értékelésénél legszembetű­nőbb a silókukorica elégtelen hektár­hozama. Ezen növényfajtából a ter­vezett 8203 hektár helyett 8783 hek­tárt vetettek be a múlt évben, azon­ban a tervezett helyett mégis 5175 tonnával kevesebbet takarítottak be. A tervezett 320 mázsás hektárhazam helyett ugyanis csak 220,8 mázsát ér­tek el. Ez részben azzal magyaráz­ható, hogy az árvizek következtében 1634 hektáron szemes kukorica he­lyett silókukoricát vetettek, agro­technikai határidőn túl. Ezen objek­tív tényezők mellett azonban nem tettek meg mindent a növényvédelem, az agrotechnikai követelmények, va­lamint a betakarítás és a szakszerű konzerválás érdekében. Nagy különb­ségek mutatkoztak egyes mezőgazda­­sági üzemek között. Amíg a Tekovské Lužianky-i XII. Pártkongresszus Efsz­­ben 430 mázsát takarítottak be hek­táronként, addig a Žemberovcei Efsz­­ben csak 103 mázsát. Mivel a járás­ban is a silókkoricát tekintik a leg­jelentősebb egynyári takarmánynö­vénynek, a mezőgazdasági szakembe­reknek, azon kell lenniük, hogy 1980-ig 430 mázsás termésátlagot ér­jenek el hektáronként. Ebben az évben a járásban 3100 li­teres tehenenként! évi fejési átlagot kell elérni. Sajnos a tejtermelés az utóbbi években nem fejlődik kellő­képpen. Az elmúlt évben az egy te­hénre jutó évi tejtermelés 2942 litert tett ki. A tejtermelés növelésének ér­dekében megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az elegendő ás jó mi­nőségű takarmány tartalékoláséra. Emellett a munkafegyelmet és a szak­szerű gondozást is javítani kell! Az elegendő takarmány bekészítése első­sorban a Bátovcei, a Čajkovi, a Dol­ná Se£-i, a Nová Dedina-i, a Šárovcei és a Želiezovcei Efsz-ben kerül elő­térbe. Bő takarmányalap áll rendel­kezésre az Ipefský Sokolec-i, a Kái­néi, a P. Ruskov-i, a Tupái, a Veíky flur-i, a Vefké Ludince-i és Pláátovcei Efsz-ben, valamint a Želiezovcei Ál­lami Gazdaságban. Az elmúlt években a szenázsolás és a szilázsolás techno­lógiai eljárásainak betartásában is problémák merültek fel. A tömegta­karmányok szárítására épült beren­dezéseket az elmúlt évben a járásban csak 83 százalékra használták ki! így e téren is van mit tenni. BENYAK jŰZSEF ságának növelésében gazdaságos. Egy ezer hektáros búza­területnek földi gépekkel való keze­lése esetén például 28 hektárt gyúrat­­nának le, s ennek a területnek a ter­mése kárbaveszne! Ezért előnyös a repülőgépes kezelés. jelenleg 71 erőgépe van a társult szövetkezetnek, tehát hússzal keve­sebb mint az egyesüléskor. Ez azt bi­zonyítja, hogy jelenleg jobban szer­veznék. Erőgépeik és munkaeszközeik összértéke 22 millió 730 ezer korona. Ilyen nagy értékről minőségileg kell gondoskodni. Vitán kívüli, hogy a nagytáblás ter­melési szerkezet kialakításéval lénye­gesen könnyebbé vált a munkálatok szervezése. Jobban és rugalmasabban oszthatták be az erőket, csoportosít­hatták át a gépeket, gazdaságosabban hasznosíthatták az eszközöket mint korábban. Talán mondanom sem kell, hogy ez nagyban befolyásolja a haté­konyság növekedését. A műtrágyát is egy központban tárolják, s a veszte­ség ma már elenyésző, hiszen gépek­kel keverik és a rakodást is azokkal végzik. Ezzel kímélik az embereket. A szemes kukoricát három évig monokultúrában 1280, silókukoricát pedig 380 hektáron — a szemes kuko­ricát követő negyedik évben — ter­meli a gazdaság. Ez a növény a föld­területnek 41 százalékát foglalja ell A búza összterülete ezer, az évelő ta­karmányoké pedig négyszáz hektár, így nagyon nehéz a növényváltás, hi­szen tíz év átlagában a szemes kuko­rica három, a silókukorica pedig egy évben foglalja el ugyanazt a területet, s a hátralevő hat év a többi növé­nyek termelésére marad. Évi átlagban tömegtakarmányokbál több mint ezerhatszáz vagonnal ké­szítenek be a szarvasmarhák ellátá­sára. Ebből megközelítően ezer vagon a kukoricaszilázs. Ezzel teljes mér­tékben fedezhetik az állatok évi ta­karmány-szükségletét. Erőtakarmá­­nyokből azonban csak nyolcvan szá­zalékban fedezhető a szükséglet. A silótakarmányok minősége a la­boratóriumi vizsgálatok alapján jó. A növénytermesztés tehát 'kívánt mó­don kiszolgálja az állattenyésztést. A minőség szüntelen javulásában je­lentős szerepe van annak, hogy egyik telepükre összpontosították a silózást. Ott konzerválják és tárolják a tömeg­takarmányokat, s onnan szállítják a közeli állattartó telepekre. MINŐSÉGI JAVULÁST A TEHENÉSZETBEN! A nagygazdaságnak több mint két­ezerötszáz szarvasmarhája, s ebből ezren felüli tehene van. Egyesítéskor (1974-ben) az egy tehénre jutó tej­hasznosság — 840 tehén átlagában — 3288, az elmúlt évben pedig — több mint ezer tehénnél — 3209 liter volt. Mi az oka a szembetűnő csökkenés­nek? Egyesítés előtt ugyanis a nyolc­száz hektáros réti szövetkezet terme­lési elrendezésénél fogva egyetlen te­henet sem tartott. A társulás utáni években azonban az említett terület­re is be kellett állítani a tervezett tehénállományt, válogatásra azonban nem volt lehetőségük, mert úgyszól­ván minden megszületett üszőborjat kénytelenek voltak megtartani. Ebben az évben persze már mód nyílhat né­mi válogatásra is. Ezzel tulajdonkép­pen kezdetét veheti a termelékenyebb állomány kialakítása. Egyesítéskor húsokból összesen 20 ezer 877, az elmúlt évben pedig 24 ezer 25 mázsát értékesítettek nagyon kedvező feltételek között. Ugyanez sajnos nem mondható el a tejről, mert annak literjét az elmúlt évben 3,24 koronáért termelték és 2,77 koronáért értékesítették. Ez azzal magyarázható, hogy a tej 11 százalékát első, 35 szá­zalékát a második, 54 százalékát pe­dig a negyedik minőségi osztályban vették át tőlük. Ezzel mintegy félmil­lió koronás bevételkiesés, — vagy ha úgy tetszik kár — keletkezett a szö­vetkezetben. A tej minőségi javulása céljából újabban olyan ösztönző prémium­­rendszert léptettek életbe, -mely sze­rint az I. minőségi osztályba sorolt tej termelőit külön jutalmazhatják. Ez nagy fordulatot hozott a minőség ja­vulásában. Ennek köszönhető például, hogy a soron levő esztendő első ne­gyedében a tej 65 százalékát első, 35 százalékát pedig második minőségi pártunk XV. kongresszusa és a r CSKP KB 1978. évi márciusi plenáris ülése hangsúlyozta, hogy — akárcsak népgazdaságunk más ágaza­taiban — a mezőgazdaságban is első­rendű követelmény a hatékonyság. Zemianska О lián (Nemesőcsán) a Csehszlovák Néphadsereg nevét viselő egyesített szövetkezetben a pártkong­resszus utáni években nagyon komo­lyan foglalkoztak a hatékonyság kér­désével. Az üzemi pártbizottság, a szövetkezet vezetőségével karöltve konkrét intézkedéseket fogadott el s ez meg is hozta gyümölcsét. Az egyesített szövetkezet a gabonater­mesztésben hatvan mázsán felüli ho­zammal a járás legjobb szövetkezetei közé tartozik. Dolgozói kiváló ered­ményekkel büszkélkedhetnek az állat­­tenyésztés területén is. Így többek között az egy tehénre jutó tejhozam­ban is a legjobbak közé tartoznak. Az elért sikereknek örültek a szö­vetkezet dolgozói és vezetői. Am az öröm közé egy kis üröm is vegyült, ami elgondolkozásra késztette az üze­mi pártbizottságot és a szövetkezet vezetőségét: 1977-ben a kitermelt tej túlnyomó többségét csupán II., illetve III. osztályú áruként értékesítették, mert baj volt a tej minőségével. Mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy napjaink jelszava népgazdaságunk te­rületén így hangzik: „A hatodik öt­éves terv a jó minőség tervidőszaka“. Csémy József mérnök, a szövetke­zet elnöke a járási pártkonferencián bejelentette, hogy a szövetkezet üze­mi pártbizottsága és vezetősége ha­tározott intézkedéseket tett, s ennek eredményeként az idei év első negye­dében az összes tejet első osztályú minőségben adták el. Ellátogattam hát Nemesőcsára, hogy megtudjam, mi Is történt tulajdonképpen? Az el­nökkel sokáig beszélgettünk a tejter­melés problémáiról, főleg arról, mi­ként kívánják megvalósítani az egye­sített szövetkezet tejtermelésében a kongresszusi záradékokat a CSKP KB 11. plénumának szellemében. Az elnök így kezdte a beszélgetést: „Sajnos így igaz, ahogyan azt a já­rási pártkonferencián elmondottam: 1977-ben a tejnek csupán tizenhat °/o-át adtuk el első osztályú minőség­ben. A felvásárló — jogosan — az ál­talunk eladott tej 49,9 százalékát má­sodik, 33,5 százalékát pedig csak har­madik osztályú áruként vette át. A- kárhogy is számoltuk, ez csupán amo­lyan másodosztályú átlagnak felel meg, ami nem volt összhangban a CSKP XV. kongresszusának záradékai­val. Szövetkezetünk ezer tehénnel osztályban vették át tőlük és idén az első negyedévben százezer literrel adtak el több tejet mint az 1974-es év hasonló időszakában. Ugyanez a hú­sokról is elmondható. NÖVEKSZIK A TELJESÍTMÉNY Lelkes Béla, a szövetkezet ökonő­­musa a teljesítményekkel összefüg­gésben megjegyezte, hogy az elmúlt esztendőben 7 millió 434 ezer koroná­val jobb eredményt értek el mint 1974-ben, s az egy dolgozóra jutó munkatermelékenység 9 ezer 100 ko­ronával növekedett, tehát elérte а 123 ezer 417 koronát. Megjegyezte, hogy amig a szövetke­zet termelési és értékesítési feladata meghatározott, addig az anyagi-mű­szaki szolgáltatás a • mezőgazdasági üzem feladatainak teljesítését nem elégíti ki kifogástalanul. A termelés hatékonyságénak szün? télén növelésében jelentős szerep jut a munkafolyamatok racionalizálásá­nak. Ezért minden munkát lehetőleg korszerű gépekkel kell elvégezni, hogy az üres járatot minimálisra csökkentsük, s a teljesítmény növe­kedjen. Ezzel szemben olyan munkák elvégzőit, ahol az emberi erő — gépek hiányában — ma még nélkülözhetet­len, az egyéni teljesítmény arányában elfogadhatóan kell javadalmazni. A szövetkezetben év közbeni mun­kadíjakra 19 millió 200 ezer, az év végén pedig 3 millió 400 ezer korona összeget fizetnek ki. A béralap tehát adott, ennek a felhasználása a terv­ben meghatározott feladatok teljesí­tésének a függvénye. Azt a feladatot, hogy idén többet és jobb minőségűt kell termelni, mint tavaly, ebben a szövetkezetben is nagyon fontos fel­adatnak tekintik. Ennek megfelelően a növénytermesztésben több mint 2,5, az állattenyésztésben pedig több mint 1,5 millió koronával növelik a bruttó termelés értékét, s a munkatermelé­kenységet öt százalékkal fokozzák. Az elmondottak jól bizonyítják, hogy a sokolcei szövetkezet dolgozói a he­lyenként még előforduló problémák ellenére a termelés hatékonyságának a növelésében jő úton haladnak, hi­szen évről évre kimagaslóbb eredmé­nyeket érnek el, s ezzel nagyban hoz­zájárulnak az önellátás mielőbbi el­éréséhez. HOKSZA ISTVÁN rendelkezik, és a tej nagy termelési értéket képez. Évente mintegy három és félmillió liter tejet adunk piacra, így a minőség romlásával több, mint kétmillió koronával kevesebb került a közös kasszába. Ezt nem engedhet­jük meg magunknak. A problémával még az elmúlt év utolsó napjaiban foglalkoztunk a párt­­alapszervezetekben és az üzemi párt­­bizottságban. Megvitattuk a szövet­zására, illetve ezek használatának el­lenőrzésére. Az is ösztönző volt, hogy a jobb minőségű tej eladásával jobb lett a tehéngondozók fizetése. A szövetkezet eredményei nagyon értékesek. Az évi terv tehenenként 3750 liter tej kitermelésével szőmol. Ennek valőraváltásához a legjobb úton haladnak, hiszen évi hozamra átszámítva az első negyedévben 3736 A jtr— CMS ' . érdeM fim kezet vezetőségében is, és az alapos megvitatás után születtek meg az új intézkedések, amelyek a tej minősé­gének javulására irányultak“. Az elnök szavaiból világosan kitű­nik, hogy az egyesített szövetkezet kommunistái és vezetői közös erőfe­szítéssel keresték a lehetőséget, a módot, az utat a tej minőségének ja­vításához. Szemtől szembe elítélték azokat a gondozókat, akiknek hozzá­állása nem olyan volt, amilyennek kellett volna lennie. Ugyanakkor a szakvezetés sem „úszta meg“ a dol­got bírálat nélkül. Az első határozott intézkedés a tej hűtésének bevezetésével történt. A szövetkezet megvásárolt egy tízezer liter befogadóképességű tejhűtőt, a­­melynek üzemeltetése nagymértékben hozzájárult az eladott tej minőségének javulásához. A további intézkedések keretében fokozott figyelmet fordí­tottak az állatgondozók és a szövet­kezet szakemberei a szűrők alkalma­mért érteik el. Azt pedig tudjuk, hogy a melegebb hónapokban zöld takar­mánnyal növelik a tejátlagot. Ezért volt reális Csémy József elnöknek a járási pártkonferencián elhangzott bejelentése, hogy a szövetkezet szo­cialista kötelezettséget vállalt évi négyezer literes tejátlag elérésére. A szövetkezet fejőgulyésai elmondották, hogy e vállalás teljesítése érdekében minden tőlük telhetőt megtesznek. Pártunk XV. kongresszusán Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, kongresszusi beszámolójában kihang­súlyozta, hogy a mezőgazdasági ter­melésben továbbra is érvényesek a CSKP KB 1974. évi novemberi, illetve az 1975. évi októberi plénumának záradékai. E dokumentumok fokozott figyelmet fordítanak a takarmányok­kal való takarékoskodásra. A nemesócsal egyesített szövetke­zetben helyesen értelmezték ezeket a dokumentumokat. Ezt bizonyítják а tények. 1976-ban egy liter tej terme­léséhez 0,38 kg abraktakarmányt hasz­náltak. Ez a mennyiség egy évvel ké­sőbb 0,33 kg-ra csökkent. A szövetke­zetben azonban ezzel sem voltak elé­gedettek, és az idei évre még meré­szebb tervet tűztek ki: egy-egy Hter tej termelésére 0,30 kg erőtakarmányt használnak. Az első negyedévi ered­mény azt bizonyítja, hogy ez a terv reális, hiszen egy-egy liter tej kiter­meléséhez csupán 0,29 kg erőtakar­mányt használtak. Ügy gondolom, az ilyen takermányspőrolásből nagyon értékes koronákkal gyaparodíik a kö­zös vagyon. Kolozsi Ernő Hol van a Néhány évtizeddel ezelőtt a burgo­nya a lakosság élelmezésének alapját képezte. Ma már a „ranglépcső“ al­sóbb fokára szorult, de még mindig fontos kelléke táplálkozásunknak. Olyan anyagokat tartalmaz, amelyek a szervezet számára nagyon fonto­sak, s más élelmiszerrel csak nehe­zen helyettesíthetők. — Világviszonylatlián milyen érté­ke van a burgonyának? — teszem fel a kérdést František Hrobák mérnök­nek, a Velká Lomnica-i Kutató és Növénynemesítő Állomás szakemberé­nek. — fii burgonya Vetésterülete világ­­viszonylatban már nem csökken, hi­szen néhány éve hasonló szinten van. Kivétel csupán Európa, ahol főleg a nyugati országokban minden évben kevesebbet ültetnek belőle, de a hek­tárhozam javulása kiegyenlíti a terü­letszűkítést. Nem is annyira az élel­mezésben van a csökkenés, hanem fő­leg takarmányozási célokra nem ter­mesztik a burgonyát. Szlovákiában is hasonló a helyzet: a jövőben tehát csak fogyasztási és ipari célra ter­mesztünk majd burgonyát. 1990-ben a vetésterület elért az ötvenezer hek­tárt s a növekvő hektárhozam mel­lett biztosítjuk lakosságunk burgo­nyaszükségletét. — A hektárhozamok növeléséhez szükséges a nagyhozamú, jő minősé­gű ültetőanyag. Önökre tehát nagy feladat hárul. — Szlovákia területén a talaj és az éghajlat sokféle. Nem termeszthe­tünk csak egyfajta burgonyát. A fel­tételeknek megfelelő burgonyafajta nemesítéséhez igényes és hosszan tartó munka szükséges. A termésho­zamban ugyanis nagy szerepe van an­nak, milyen fajta burgonyát ültetünk. Szlovákiában 1988—72-ben az átlagos hektárhozam 12B mázsa volt. Az utol­só években hektáronként 160 mázsa átlagos termést értünk el. De 1980-ig szeretnénk, ha minden hektáron meg­teremne a 180 mázsa. Tagadhatatlan, hogy az utolsó tíz évben sokat javult a talajelőkészítés, a műtrágyázás. Nagy mértékben hozzájárult ez a ter­méseredményekhez, de az új fajták is. Kutatóintézetünk dolgozói tudják, hogy a mezőgazdaság igényei az új fajtákkal szemben nagyok. Bőven ter­mő, jő minőségű, gépi betakarításra megfelelő fajtákat akarnak. Egy-egy új fajta rendelkezik is ilyen tulajdon­sággal, két-három év alatt azonban, ha nem gondoskodnak fajtafenntar­tásról, sokat vészit jó tulajdonságai­ból. Például a nemesített új fajtával elérjük a 400 mázsás átlagos hektár­hozamot. A gyakorlatban a burgonya nemesített potenciális értékéből csak 39—40 százalék marad meg. De ha nem kapja meg mindazt, amire szűk­jó hírnév? sége van; gondolok itt a talajelőké* szítéstől kezdve az utánnemesített ül­tetőanyagon keresztül egészen a meg­felelő időben történő betakarításig — a hozam száz mázsával Is kevesebb lehet hektáronként. Sajnos nálunk még mindig nagyon keveset törődnek az ültetőanyag-cserével, minden má­sodik évben kellene újítani, de erre a gyakorlatban csak négy-öt éven­ként kerül sor, amikor is egy-egy faj­ta már teljesen elkorcsosodik. Ezért van aztán az, hogy viszonyaink kö­zött öt évnél tovább nem termeszthe­tő egy fajta sem. — A gazdasszonyok sokszor pa­naszkodnak, hogy a burgonya tisztítá­sakor a felét eldobják, mert a bel­seje rossz. Ha megfő, szétesik, ízetlen és egy-két óra állás után megbámul. Nem is beszélve arról, hogy jó lenne megérni, hogy az üzletben olyan bur­gonyát vásároljunk, amely egy bizo­nyos étel elkészítéséhez a legmegfe­lelőbb! Más ugyanis a követelmény, ha salátát akarunk belőle készíteni és megint más, ha pürének vesszük. Sokat kell még erre várnunk? — A fajták nemesítésében eddig a mennyiségre törekedtünk. Ha Szlo­vákiában a vetésterület eléri az öt­venezer hektárt, akkor a meglevő faj­tákkal elérjük a szükséges mennyi­séget. A nemesítő feladata pedig a minőség lesz. Persze e téren ts sok függ a termelőktől. Mert a legjobb, legnemeseb fajtát is könnyen tönkre lehet tenni ha, nem adjuk meg neki azt, amire szüksége van. Az emberek felelősségteljes hozzáállása, a szak­tudás ebben Is elkerülhetetlen. — Valamikor a Poprád környéki burgonyának nagyon jő hírneve volt. Nem hiszem, hogy ezzel most mer­nénk dicsekedni... — A poprádt járásban már 1964- ben elérték a 236 mázsás átlagos hektárhozamot. A minőségre még ek­kor sem volt panasz. Az éghajlat, a talajviszonyok és a sokéves tapaszta­lat jól párosult. De a hozzáértő idős emberek, akiknek szívügyük volt a burgonya, kihaltak. Ma már helyüket mérnökök foglalják el, de náluk hiányzik még a gazdag tapasztalat Reméljük, hogy rövidesen eljutha­tunk oda, amikor a burgonyát már jó minőségéről említhetik. S hogy eh­hez már az idén hozzájáruljunk, min­den egyes burgonyatermesztéssel fog­lalkozó mezőgazdasági üzemben na­gyobb gondot kellett fordítani a ta­lajelőkészítésre, az ültetőanyag kivá­lasztására, valamint a növény te­­nyészidőben való ápolására. Csak körültekintő gondoskodással tudjuk ugyanis elérni, hogy az országos hozam idén megközelítse a 180 má­zsát hektáronként. H. Zsebik Sarolta

Next

/
Thumbnails
Contents