Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-06-17 / 24. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 197«. fftn4»S Yf, B332 JK vízvédelem ttgyét ma már ** minden országban kormány-, rendelet szabályozza. A szennyvízbírság arra készteti az üzemeket, hogy korszerű szennyvíztisztító berendezéseket építsenek, a szennyvíztisztítást a gyártástechnológia részének tekintsék. Ma már a fejlett mezőgazdasággal rendelkező szocialista államokban — így többek között Csehszlovákiában is — jónéhány olyan gépi berendezés készül és kerül alkalmazásra a gyakorlatban, amely eredményesen szolgálja a szennyvizek mezőgazdasági hasznosítását. A vizek szennyezettsége indokolttá tette, hogy a szakemberek figyelemmel kísérjék a kibocsájtott szennyvizek kritikus változásait. Olyan berendezésre lett szükség, amellyel folyamatosan ellenőrizhető1 az ipartelepekről elfolyó szennyezett víz. Magyarországon az „Aqvager“ elnevezésű univerzális berendezés nemcsak méri, hanem regisztrálja is a víz összetételét, és automatikusan bizonyos beavatkozásokra is képes, ahogyan azt a mezőgazdasági termelés igényli. A mezőgazdasági termelés környezeti hatásáról napjainkban a szakemberek egyre többet beszélnek. Az iparszerű mezőgazdasági termelés és kiváltképpen a nagy állattartó telepek óriási mennyiségű vizet igényelnek. A nagy állattartó telepeken igen sok hígtrágya — vagyis szennyvíz — keletkezik naponta, melynek elvezetéséről és megfelelő hasznosítá-* A szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása sáról gondoskodni kell. Ez a gond ma már világjelenség. Csehszlovákia mellett Magyarországon is az utóbbi években figyelemre méltó eredményeket értek el az állattartó telepek szennyvizének elhelyezése és hasznosítása terén. Az egyik sikeres hasznosítást mód az öntözéses eljárás, amikor megfelelő tisztítás, szűrés és derítés után a szerves anyagokat visszajuttatjuk a talajba a növényzet táplálkozására. A szakemberek megállapítása szerint a szenhyvizek öntözéses hasznosítása a közeljövőben várhatóan általános gyakorlattá válik. Ma már olyan berendezések is vannak, amelyek alkalmasak az állattartó telepek hígtrágya-kezelésére és tisztítására. Magyarországon a Tatabányai Szénbányák egyik találmánya nagy sikert aratott a mezőgazdasági szakemberek körében. A kifejlesztett berendezés a tisztított víz egy részét visszavezeti az istállóba, csatornaöblítés céljából. A tisztított víz másik része pedig kiválóan felhasználható öntözésre. Ezen a téren jó tapasztalatot szereztek és elterjesztésük várható lesz. A városi csatornákból tengernyi sok szennyvíz érkezik a tisztítótelepekre. Az ülepítő medencékben elkezdődik a tisztítás. Mivel a szennyvíziszap jelentős része víz, előtérbe került a víztelenítés gondolata. A víztelenített iszap kisebb súlyú, könnyebben szállítható és elhelyezhető. így kaptak szerepet az iszapcentrifugák. A szennyvíziszapot előbb vegyszeres eljárással különválasztják a víztől. A különválasztott iszap azonban még sok vizet tartalmaz, ezért szükséges a centrifugázás. Dr. László László Hozzászólás „A zöldaratás küszöbén" című vezércikkhez A szálas takarmányok első termésének begyűjtése nagyon fontos feladati A munkához szükséges gépek, szárítók, prések hasznosítása nemcsak a múltban, de a jelenben is gondot okoz. Megelégedéssel olvastam a hozzászólásom alapját- képező vezércikkben az „SOS" felhívást, amely nemcsak a mezőgazdasági dolgozókhoz, hanem másokhoz is szólt. Valóban, ez a felhívás nagyon helyénvaló. Nem vitatható, hogy a szálas takarmányok betakarítása, a másod-, sőt harmadkaszálásra fennmaradt növény gondozása stb., igényes feladat. Szem előtt kell tartani, hogy a termény betakarítására „komplexen" kell felkészülni. Jól tudjuk, hogy a szántóföldi takarmánytermesztés a gazdaság jövedelme fokozásának egyik leghatékonyabb eszköze. Kelló arányú és okszerű szántóföldi takarmánytermesztés alapján, az állatállomány létszámát fokozhatjuk, de istállótrágyát is nyerünk. Az aratás idején nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a fehérjedús, pillangós virágú növények etetésével az állatoknak, kevesebb drága abraktakarmányra van szükségük, mint például a szénhidrátdús növényeknek, a csalamádénak az etetésénél. A szálas takarmányok / táplálóanyag-tartalmát és ennek emészthetőségét ugyan* azon növénynél és azonos termesztési viszonyok között is több fontos tényező dönti el. A szántóföldön vagy réten termesztett szálas takarmányfélék zöld- és szénatermésének minősége így a tápérték szoros összefüggésben van. Nem árt, ha erre pár sorban rámutatok. Míg ugyanis a fiatal növény sejtjei vékonyak és a bennük levő táplálóanyagok legnagyobb része proteinből áll, addig a növény korával a sejtfalak befelé megvastagodnak és a sejttartalom csökken. Az elfásodott, megvastagodott sejtfalak kevésbé emészthetővé teszik a takarmányt, hátrányosan befolyásolják annak minőségét. Tehát minél fiatalabb a növény, annál jobban emészthető. Ebből következik, hogy a növényeket minél korábban kellene lekaszálni. Befejezésként talán még annyit, hogy miután a szálas takarmányokat nemcsak zöldtakarmányozásra termesztjük, hanem a téli takarmányozás céljaira Is, a takarmányok minősége nemcsak a kaszálás idejétől, hanem egyúttal az eltartás módjától is függ. Kmožko Ladislav mérnök Sikerek a termelés hatékony-A trebiiovi járás mezőgazdaságában tavaly közepes eredményt értek el. Pontos értékelés mutatja, hogy a járás tervének teljesítéséhez nem minden gazdaság járult hozzá adottságainak arányában. Szembetűnő, hogy hasonló adottságú, szomszédos gazdaságok terméseredményei igen eltérőek. Az üzemek termelési szintkülönbsége nemcsak a növénytermesztésben, hanem az állattenyésztésben is megmutatkozik. Néhány adat: a parchovanyi szövetkezet tavaly a szemes kukoricának mázsáját 135,76 korona költséggel termelte, míg a lelesziek 432,97 koronáért. Például míg a Zemplínske Hradište-i szövetkezetben 1 liter tejet 2,87, addig a kuzmicei szövetkezetben 4,80 korona költséggel termeltek. Ha már a tejnél tartunk, meg kell említeni, hogy az oboríni (abarai) szövetkezet 1 liter tejet 2,70 koronáért értékesített, ugyanakkor a dargovi csupán 2,13 koronáért. A járási pártkonferencia határozata, amely a „szellemi és anyagi erőforrások ésszerű felhasználásával a hatékonyság növelését, a minőség javítását“ sürgeti, számokkal is kifejezhető tartalékok kiaknázására utal. Más szóval a meglevő eszközökkel, a termelőalapok jobb kihasználásával, helyenként nagy arányokban, másrészt — ahol a termelés színvonala magas — kisebb léptekkel, de az átlagnál magasabb szinten elérhető, növelhető a termelés. Mert bizonyos, hogy az üzemek közötti termelési szintkülönbségek nemcsak termőhelyi adottságokból, gépesítettségből, hanem többségében inkább szubjektív tényezők hatására adódnak. Ez utóbbit igazolják a pártszervek és -szervezetek vizsgálatai, amelyeket a különböző értekezleteken ismertettek. A közelmúltban megtartott járási pártkonferencián is elhangzott a követelmény: a leggyengébbek zárkózzanak fel az átlagoshoz, az átlagszinten gazdálkodó üzemek eredményei közelítsék meg az élenjárókat. Ebben kell, hogy segítsék az üzemekben a gazdasági vezetést a pártszervezetek. Miután a szubjektív tényezők emberekhez kötődnek, a pártszervezeteknek ott kell a legtöbbet tenni, ahol a már többször említett termelési szintkülönbség megszüntetésében az ember munkája a meghatározó. Az eredmények növelésében, a hatékonyság fokozásában nem azonosak a lehetőségeik a vezetőknek és a termelésben részt vevő dolgozóknak. Éppen ezért a pártszervek a termelést irányító ellenőrző tevékenységükben, a gazdasági vezetőktől megkövetelhetik a termelés színvonalának növelését, az esetleges mulasztásokért felelősségre vonhatnak személyeket, ugyanakkor a termelésben részt vevő dolgozók körében a feladatra való serkentésben a meggyőzés az alapvető módszer. Helyes tömegpolitikai munkával le kell győzni az ember szerepét lebecsülő nézeteket és gyakorlatot. Sokak által hangoztatott nézet például, hogy a kis hozamok háttere a technikai elmaradottság. A technikát, technológiát túlbecsülő emberi szervező és irányító munkát, a hozzáértő felkészült dolgozó szükségességét lebecsülő nézetek olykor nem jelentenek mást, mint a rossz bizonyítvány gyenge magyarázatát. Kétségtelen, a korszerű technika, technológia alkalmazása gyakran ugrásszerűen növeli a termelést, de ugyanez számos üzemben okoz problémát is. A nagy értékű eszközállomány, a nagy termelési költségek nem hozzák azt, amit az üzemben terveztek — sőt, néha a veszteséges gazdálkodás okozójává válnak. Ennek megint csak az az oka, hogy nem készültek fel eléggé a korszerű gépek fogadására, a korszerű technológia alkalmazására, nem''gondoskodtak minden szinten a szakemberek, a dolgozók felkészítéséről. A gépek és gépi eszközök kihasználása terén is vannak tartalékok. Tavaly például a K—700-as traktorok 1400-at, S—180-as traktorok 1350 átlaghektár teljesítményt értek el. Az E—512-es gabonakombájnok 109 és a E—280-as önjáró takarmánykaszálók pedig 335 átlaghektár teljesítményt. Az aránytalanságot mutatja, hogy például az önjáró takarmánykaszálóval tavaly a fiibárovcei (csicseri) szövetkezetben 691 átlaghektár teljesítményt értek el, addig a kystai gazdaságban csak 125 átlaghektár teljesítményt. A gépek gyakori meghibásodását az emberek okozzák. Vagyis a hanyagul végzett téli javítás, sokszor pedig az elmaradt karbantartás. Üzemenként minden pártszervezet vizsgálta, minden taggyűlésen tárgyalták ezt. De nemcsak a párttagok, a párton kívüliek is látják, értik a kialakult helyzetet, javaslatok is elhangzanak a megoldásra, hiszen a termelésben és a végeredményben érdekeltek. Ilyen esetekben a pártszervezetek kötelessége, hogy a megoldást segítő, ésszerű kezdeményezések megvalósulását segítsék és sürgessék. A mezőgazdasági termelés legnagyobb tartaléka ma a trebišovi járásban az üzemek közötti nagyarányú (30—40 százalékos) színvonalbeli különbség csökkentése. Ehhez azonban jól összehangolt, alapos munkára van szükség, és ezt mindenekelőtt a párt-A CSKP KB 1375. évi októberi plénumának a hatékonyság növelésére vonatkozó irányelvei egyebek közt a mezőgazdasági termelés alapjait tovább szilárdító elveket is körvonalazták. Ebben a tekintetben tehát mindazon kulcsfontosságú tényezők homloktérbe kerülnek, amelyek befolyásolják a főbb mezőgazdasági nyersanyagokkal és az élelmiszerekkel való önellátás elérését. A fontos célkitűzések megvalósításában nagy szerep jut a kedvező természeti és közgazdasági viszonyok közt termelő kisebb gazdaságok összpontosításának, a jól átgondolt szakosításnak s ezen belül a termelőerők képességét mindjobban kibontakoztató korszerű eszközök és módozatok igénybevételének. Gyakran szóba kerül, hogy a soron levő ötéves tervidőszak a minőség szüntelen javításának döntő fontosságú tervidőszaka. Olyan folyamat ez, amely a fejlődést végtelenségében dialektikusán mutatja. A közelmúltban abból a célból látogattam a Sokolcei Csehszlovák—Magyar Barátság szövetkezetbe, hogy a néhány kisüzemből létrehozott nagygazdaságnak az egyszerűtől a bonyolultig menő fejlődésére, a termelés hatékonyságának a növelésére magyarázatot kapjak. Elöljáróban el kell mondanom, hogy itt az összpontosítást sem bízták a véletlenre. A dolgok ugyanis csak úgv zökkenőmentesek, ha az emberek nem ösztönszerűen, hanem tudatosan cselekednek. A kis gazdaságok ezért már jóval az összpontosítás előtt együttműködtek. A réti és a bogyagelléri szövetkezet például jogilag külön-külön gazdasági egység volt, az elnöki tisztséget azonban már mindkét helyen ugyanazon személy töltötte be. így jól előkészítették az egyesítést. Ügyeltek arra, hogy a külön-külön gazdálkodó egységekben kiegyenlítődjenek a viszonyok, tehát gazdasági szempontból megalapozott egységek tömörüljenek. Az összpontosítás előtti években a gazdaságok már minden munkát egymással összehangoltan végeztek. Tulajdonképpen ez volt a nagytáblás termelési szerkezet kialakításának a kezdete. A szövetkezetben akkoriban összesen 144 parcellát tartottak számon és egy-egy tábla területe 27—28 hektár közt váltakozott. így a korszerű, nagy teljesítményű gépek gazdaságos kihasználása szinte lehetetlennek bizonyult. Ezért arra törekedtek, hogy minél nagyobb parcellákat hozzanak létre. Jelenleg mindössze 30—32 parcellájuk van, s egy-egy tábla területe eléri a 130 hektárt! Nagy László elvtárs, az ellenőrző bizottság elnöke kihangsúlyozta, hogy az egyesítés előtti kooperálás nagyban hozzájárult az emberek jó viszonyának a kialakulásához. A gazdaságok egyesítése után tehát nem fordultak elő jó viszonyt romboló súrlódások, s ez a termelés fellendítése szempontjából nagy előnynek könyvelhető al. Jótékonyan befolyásolja a termelést az is, hogy a községek aránylag közel vannak egymáshoz. A terület tehát eléggé összefüggő s a központ a földterületnek szinte középpontjában van. A kedvező színvonal jő bizonyítéka, hogy 1974-ben búzából átlagosan 57,30, szemes kukoricából 56, cukorrépából 310, lucernalisztből pedig 91 mázsát értek el hektáronként. Milyen volt a valóság az elmúlt évben? Búzából 7,10. szemes kukoricából 2,9, cukorrépából 57, lucernalisztből pedig 27,8 mázsával értek el jobb átlagot hektáronként mint 1974-ben. Azt hiszem, ez legjobb bizonyítéka a nagytáblás termelési szerkezet előnyösségének, hiszen 1974-ben a 4100 hektáros szövetkezet növénytermesztéséből egy hektár átlagában 6775, tavaly pedig már 8041 korona értékű terméket adtak piacra. Ágazati rendszerben A szövetkezet vezetősége aránylag hamar falismerte az ágazati szervezeti elrendezés hatékonyságot befolyásoló előnyeit. Kialakították a fő termelési részlegeket, s azokon belül szükség szerint az ágazatokat. Ennek megfelelően osztották el a mezőgépeket, mert a szövetkezetben ezek képezik a fő termelőerőt. A növénytermesztés részlege önelszámoló egység és a terveket az ágazatokra bontják le, azokon belül pedig a személyekre. Ügyelnek arra, hogy a költségtételekben ne keletkezhessenek aránytalanságok. Ennek megfelelően a termelés színvonala és a költségek aránya meghatározója a prémium kifizetésének. Tény azonban, hogy a növénytermesztés eredményeit az emberek és a gépek munkáján kívül a biológiai anyag minősége is nagymértékben befolyásolja. Rákócza József főagronómus például komoly fogyatékosságnak tartja, hogy némely vetőmagfajtát csak akkor kapják meg, amikor a gépek már a parcellák végében rajtra készen állnak. Ezért nem ismerhetik tökéletesen az ilyen vetőmagok képességét, mivel maguk nem végeztek csíraképességí vizsgálatot. Ilyenkor aztán megtörténhet, hogy a gyengébb biológiai anyag nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. A főagronómus szerencsére szenvedélyes kísérletező. Evek óta kísérletet folytatott egyes kalászos gabona és kukoricafajtákkal, s a termelésben azt a fajtát részesíti előnyben, amely feltételeik között a legjobbnak bizonyult. Ezzel magyarázható, hogy évek óta kimagasló hozamot érnek el gabonafélékből. Jelenleg például — apró parcellákon — 27 búza- és 25 kukericafajtával kísérletezik. LÉPCSŐZETES ÖSSZEFÜGGÉSBEN Korábban hivatalosan nem tartoztak a vetőmagtermesztő gazdaságok közé, azonban búzatermésük többségét kiváló biológiai értékénél fogva mindig vetőmagként vették át tőlük. Ez időszerűvé tette, hogy a soron levő év őszétől elismert vetőmagtermelők lehetnek. Nagy mértékben növekedik a szövetkezet termelésének hatékonysága azzal is, hogy a fő növényfajtákat összefüggő, nagy parcellákon termelik. A vetést, a gondozást és a begyűjtést speciális, nagy teljesítményű gépekkel, tehát minden munkaműveletet lépcsőzetes összefüggésben végeznek. Megállapították például, hogy a repülőgéppel végzett növényvédelem és serkentő trágyázás előnyös és szervezetek segíthetik elő. (illés) <вввввв»аивявввввввяви1авнаввявввввввввяввввввв8вв«яввввввввввв1 Uj állategészségügyi központban Nincs az a szénásszekér, melyre még néhány villára való rá ne férne. Nincs az a hektárhozam, amely ne lehetne még több, és nincs olyan tehén, amely ne lenne többre képes... A šafárikovói (tornaijai) állategészségügyi központ dolgozóinak ez a mottója, és dr. Ján Zima vezető állatorvos még hozzáteszi: „Ehhez tartjuk magunkat és tőlünk telhetőén mindent megteszünk a többtermelés érdékében“. Közben bevehetett a kétmillió korona értékű központ iroda- és mellékhelyiségeibe, s büszkén mutatta a kornak megfelelő tetszetős berendezést. Eközben arra gondoltam, hogy korábban, pályafutásom kezdetén egy szkalpellel, sztetiszkóppal, hőmérővel, fecskendővel és egy rozoga biciklivel kezdtem. Az idősebb kollégák pedig hét lakat alatt őrizték tudományukat. Szóval a kutya se törődött velem. „Hány tagból áll a központ személyzete?" — kérdeztem a vezetőt. „Tíz állatrovos, 4 technikus, egy takarítónő és egy adminisztratív erő dolgozik a körzetben. Minden állatorvosnak hatezer egysége van. A szarvasmarhákon 22 ezer esetben oltást végeztünk száj- és körömfájás ellen. Négyezer marhától vért vettünk a brucellózis diagnosztizálása céljából. Százhuszonnégyezer védőoltást végeztünk sertéseken, pestis, orbánc és Aujeszky-féle betegség ellen. Tizennyolcezer juhot megelőző kezelésben részesítettünk. No és ha hozzáadjuk a sok tízezer baromfi kezelését, az értékesebb beteg állatok gyógyítását a közös istállókban, és az adminisztratív munkát, bizony nem sok idő jutott a szórakozásra .. „Van-e sok írnivaló?" „Éppen elegendő" — és elém terített egy táblázattal teli nyomtatványt, számokkal. — „Havi jelentéseink, nyilvántartásaink jó részét számokkal fejezzük ki. Száma van a központoknak, a gazdaságoknak, az állatorvosokrak, az állatoknak, a betegségeknek stb. Ha így fnegy tovább, el kell sajátítanunk a kibernetika tudományát is. Na, szervusz, gondoltam. Ez kéne nekem, aki nem kedvelte a matematikát. Néha még saját gépkocsim rendszáma se jut az eszembe. Hadilábon állok a számokkal s valószínűleg így van ezzel sok fiatal állatorvos Is." „Vannak-e nehézségek?“ „Vannak. Keményen küzdünk a járványok ellen, a formalizmus, a sablonosság és gondatlanság járványa ellen. A hagyományos állatjárványok nem okoznak gondot. Ezeket, mondhatnám, országos viszonylatban leküzdöttük már. De még mindig nagy a malac- és horjűelhullás. Ennek oka a túltömött istálló, a gyenge minőségű takarmány, a növendékállatok gondatlan etetése, itatása, az elléssel járó megelőző intézkedések hiányos betartása és még jő néhány kisebb-nagyobb fogyatékosság.“ Szólt a telefon. Egy zootechníkus tanácsot kért és az írógépen jelentést írtak. Megköszöntem a türelmét és el Is búcsúztam az agilis vezető állatorvostól. ür. Izsúf Zoltán
