Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-06-17 / 24. szám

1978. június 17, SZABAD FÖLDMŰVES Nagyon megszerettük a húst 4 Hroboiiovón (Alistálon) (du­­naszerdahelyi járás) a mészár­szék ajtaja tárva-nyitva. Ennek ellenére a vezetőn kívül egy lélek sem volt az üzletben. — Kérek egy kiló karajt. — Vesepecsenye nem felelne meg? — kérdez vissza Écsy Károly kissé gúnyosan. — Ne nézelődjön olyan gyanúsan — szél rám. — Nem véletlenül üresek az akasztók, hanem azért, mert nincs az üzletben egy deka hús sem. Már megint hazudok — üt lapát tenyerével a homlokára —, fagyasztott csirkét akár kettőt is vihet. — Honnan kapja az árut? — Komáromból hetente két­szer, szerdán és pénteken. Csakhát jóval kevesebbet ka­pok, mint amennyit rendelek. Több mint 3 ezer embert kell ellátnom hússal és tegnap mindössze 91 kiló marhahúst és 84 kilő sertéshúst kaptam. Estére már nem volt egy deka sem. Így történt ez a múlt pén­teki szállítmánnyal is. Estére az is elkelt. Tudja, most nem Iákom, s ott nem lehet sertést tartani. Így hát a mészárszékre vagyunk utalva. Sokat bosszan­kodunk, mert nem kapunk azt, amit szeretnénk. Ha megjön az áru, hosszú sor áll tőkehúsért vagy szalámiért. Igaz, étkezhet­nénk az efsz konyhájában is, de valahogy az otthoni étel jobban ízlik. A vendéglátók konyhája előtt idősebb asszonyok sorakoztak, várták a nyugdíjasok ebédjé­nek kiosztását, hogy hazavi­gyék a jutányos áron kapott kosztot, amelyből sokszor va­csorára is telik. Tőlük is ér­deklődtem a húsellátásról. Egy­mást harsogták túl, amiből azt vettem ki, hogy ők elégedettek, mert majdnem mindennap kap­nak húsételt. De a fiatalok sokszor méltatlankodnak, ha nem tudják megvenni, amit sze­retnének. Dolný Báron (Albáron) nincs mészárszék. A tőkehús ellátást mozgóbolt oldja meg. Minden szerdán és pénteken meghatá­rozott időben megjelenik a fo-Nehéz a mai igényeket húsárubúi kielégíteni — állítja Écsy Károly, az alistáli húsüzlet vezetője. úgy van, mint valaha. Nem de- gyasztási szövetkezet „húsos káznak a vásárlók. Ha már rá- busza“ és a vásárlók egykettő­­teszem a mérlegre, a vevő re megkapják a kívánt árut. Az rendszerint azt mondja: „Nem élelmiszerüzletben fagyasztott baj, ha több“. Az emberek na- csirkét, csirkeaprőlékot, szalá­­gyon megszerették a húst és mit, zsírt, konzervet lehet kap­ván is miből vásárolni. ni — ha van. Ezt azért hang­— Mióta dolgozik r. szakmá- súlyozom, mert Huszi Mária vé­ben? zetőnő panaszkodott, hogy ki­— Negyvenkét esztendeje, esi a választék szalámifélékből. Ebben az üzletben pedig 1951 több csirkeaprólék is elfogyna óta. Sokat változott a világ, és sokszor hiányoznak a köz- Akkoriban fele hús sem kelt el, kedvelt konzervok (szegedi gu­­mint manapság. 'lyás, kolozsvári káposzta stb.), — Amint látom, szalámiból se nagy a kínálat. — Rendelek én eleget, de mit csináljak, ha 30 kiló helyett csak tizet kapok. A sonkás szalámi után nagy az érdeklő­dés, de abból vajmi keveset hoznak. Debreceni virslit is so­kan vásárolnának, ha lenne be­lőle elegendő. — Félkész árut vagy csoma­­goltat nem árulnak? — Eddig még ilyen áruhoz nem volt szerencsém. Biztosan elkelne ha hoznának. Megven­nének itt mindent, én pedig örömmel árusítanám. A terv­teljesítés is fontos. Tavaly 140 ezer koronával lemaradtam és ez számít a fizetésnél. De ha nincs elegendő árum, mit tehe­tek? Mondjuk decemerben el­tudtam volna adni 10—12 ezer disznóbélt, ha kapok az elosz­tóból. Többször is rendeltem, de nem hoztak. Tény, hogy egyre nagyobb a húsfogyasztás, a mai igényeket nehéz kielégí­teni. Csölle Pál, a szövetkezet kő­műves csoportjának dolgozója, az ebéd utáni sörét szürcsöl­geti ? mészárszék mellett levő vendéglőben. Vajon neki mi a véleménye a húsellátásról? — Nehéz kérdés ez — vála­szolt készségesen a fiatalem­ber. — Mi heten voltunk test­vérek, s bizony húsra ritkán tellett. Igaz, minden évben öl­tünk, s volt zsír és füstölt hús, ameddig tartott. Most például a kis családommal (most várják a második gyereket) blokkban de ami a legbosszantóbb, hogy nem kapnak elegendő zsírt. A vezetőnő sem érti, hogy miért, hiszen zsírból van elegendő, tehát csakis az elosztással le­het a baj. A jó ellátást az is akadályozza, hogy nincs meg­felelő hűtőberendezés az üzlet­ben. Csak annyi árút lehet tar­talékolni, amennyi befér a hű­tőszekrénybe. A fogyasztási szövetkezet a járás irányítóitól már kapott ígéretet. Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó, s bizony nagy szükség lenne a 600 literes mélyhűtőre. Klučovec (Kulcsod) mintegy 500 lakosú kisközség. Ott szin­tén mozgóüzlettel történik a húsellátás. Gaál Jolán, aki már 18 esztendeje vezetőjé az üzlet­nek elégedetten nyilatkozott a húsellátásról. Még a szalámi­ellátásra sem panaszkodott. Csak azt kifogásolta, hogy ke­vés a belsőrész és nem lehet kapni. A vezetőnő inkább a ke­nyér minőségére és a sörellá­tásra panaszkodott. A Duna menti faluba sok halász jár és már megszokták a hurbanovól „Aranyfácánt“. Csakhogy az utóbbi időben nincs Aranyfá­cán, hanem bratislavai sör, amit nemigen kedvelnek a fő­városból odajáró halászok. Em­lítettem a csomagolt árut. Az egyik vásárló kíváncsi szemek­kel nézett rám — az meg mi­csoda. Én még olyasmit nem láttam. Веке Veronika gazdasági kö­zépiskolát végzett Šuranyban és most gyakornok a Cičovl (csicsói) Efsz-ben (komáromi járás). Váltig állítja, hogy míg mozgómészárszék járt hozzá­juk, jobb volt a húsellátás a fa­luban. A korszerű üzletben, ahol mészárszék is van, sok­szor mondják ki a „nincs“ szót. Nagy István a vegyesáru üz­let vezetője régi kereskedő, s nem riadt vissza, amikor a tőkehús árusítását is vállalnia kellett. — Nem tudjuk kellőképpen kielégíteni az egyre növekvő igényt. A választékkal nem is lenne baj, hiszen fele-fele ala­pon kapunk sertés- és marha­húst, ami megfelelne, ha töb­bet kapnánk belőle. Nekünk el­sősorban az óvoda és az iskola konyháját kell ellátni és csak aztán jöhetnek a vásárlóki De vannak olyan gondjaink is, amelynek a húsüzem, illetve az elosztás az oka. Hetente kétszer kapunk árut. De előfor­dul, hogy este fél kilenckor hozzák az árut. Annyi hűtőbe­rendezéssel még ebben a kor­szerű üzletben sem rendelke­zünk, hogy ilyen esetben a húst jól tudjuk tárolni. Persze engem is személyesen érint a fölösleges várakozás, de még jobban bosszantja a vásárlókat. Az is baj, hogy a szállítás nem történik mindig hűtőkocsival, s így eléggé gusztustalan árut kapunk. Szerintem fontos, hogy a húst hűtőkocsiban szállítsák, nyitvatartási idő alatt. Dunaszerdahelyen Nagy Ár­páddal a fogyasztási szövetke­zet alelnökével váltottunk szút a járás húsellátásárúi. — A dunaszerdahelyi járás­ban a húsellátás mintegy 85 százalékban a mi feladatunk. Húsárut és -készítményeket a bratislavai és a komáromi hús­üzemekből kapunk. A kapcsolat a két üzemmel jónak mondha­tó és az ellátására sem panasz­kodhatunk. Valójában a terve­zettnél 10 százalékkal kaptunk több tőkehúst az elmúlt hóna­pokban. Húskészítményekből viszont valamivel kevesebbet szállítottak a tervezettnél. Saj­nos szalámifélékből nincs ele­gendő és a választék sem a legjobb. A baromfihús' eladási tervét 92,7 százalékra teljesítet­tük az első negyedévben. Ba­romfiaprólékból viszont egy tonnával többet adtunk el. Kü­lönben brojler csirkéből van bőven, s hűtőterünk is elegen­dő a tárolásra. A tavalyi első négy hónap húsfogyasztását kaptuk meg a kellő mennyisé­get. — Csomagolt húst és félkész árut vásárolhat a lakosság? — Ezt nem mondhatnánk. Szerintem a csomagolás meg­drágítaná a húst. Egyelőre fél­kész áruval sem tudjuk ellátni az üzleteinket. — Legyünk őszinték — szólt közbe Házi Arpád, a fogyasztá­si szövetkezet járási elnöke. — Nincs hol félkész árut készíte­nünk, sem húst csomagolni. Már régebben gondolkoztunk megfelelő üzem építéséről. Nem a mi vétkünk, hogy az elképze­léseinket nem sikerült megva­lósítani. A gabőíkovői erőmű építése egyre sürgősebbé teszi az említett üzem létrehozását, s szerintünk is szükség van a félkész áru és a csomagolt hús árusítására. # # * Most légy okos, domonkos. Jóval több húst kaptak a duna­szerdahelyi járásban, mint a tavalyi év első hónapjaiban, mégis kevesebb a hús és hen­tesáru az üzletekben. Keressük hát az okokat. Közismert, hogy világviszonylatban is egy sze­mélyre számítva a legtöbb húst fogyasztó országok közé tarto­zunk. Az életszínvonal emelé­sének egyik további feltétele a húsfogyasztás további emelése, amelynek meg is vannak az előfeltételei, hiszen gyarapodik a szarvasmarha- és sertésállo­mányunk, s általában a súly­­gyarapodás is felfelé ívelő. A baromfihús-ellátás már évek óta kifogástalan. Egyre többen foglalkoznak kisállattenyésztés­sel, amelyből szintén sok hús kerül az asztalra. Ennek elle­nére mégis sok a panasz a hús­ellátásra. Szerintem ez abból ered, hogy nagyon megszeret­tük a húst és mivel megvan a lehetőség a megvásárlására, elfeledjük a hús nélküli ételek főzését és fogyasztását. Manap­ság nem vásárolnak fél kiló húst, mint tettem én gyermek­koromban. Kilókat vesznek egyes családban és ha több a mérlegre dobott hús, a vevő nem engedi levágni. Manapság nem okoz különösebb gondot több húst, hentesárut vásárol­ni, hiszen ritka: eset, ahol nincs hűtőszekrény a háztartásban. Emellett megvan a protekció­zás és a hazai alapon egyesek elviszik a hús javát, s tetszés szerint kapnak mindenféle hen­tesárut. Egyszóval sok minden közrejátszik, hogy sok helyütt hasonlítjuk össze az ideivel, a helyzet a következő: a múlt év­ben 125 tonna húst kaptunk májusig, az idén pedig 147 ton­nát. Húskészítményekből 3 ton­nával juttattak többet, mint a múlt esztendő hasonló idősza­kában. Vagyis a lakosság több húst, és húskészítményt fo­gyaszthatott. A szövetkezetünk törődik azzal is, hogy a kis­községek rendszeresen el le­gyenek látva hústermékekkel. Négy mozgóhentesünk van, amelyek hetente kétszer járnak azokba az aprófalvakba, ahol nem érdemes mészárszéket nyitni. A kisfalvak lakossága aránylag elégedett a mozgó mészárszékkel. Viszont nem szabad elhallgatni, hogy nem tudtuk az igényeket kielégíteni sertésekből. Rendeltünk, de nem nem folyamatos a húsellátás és üresek a mészárszékek. A fő ok azonban, hogy van a dol­gozóknak vásárlóképessége, s egyesek nem törődve mások­kal, annyi húsárut vásárolnak, amelyre talán nincs is szüksé­gük. Valójában tovább nyúj­tózkodunk, mint ameddig a takarónk ér. Pedig egy terv­szerűen gazdálkodó szocialista országban ez káoszt okoz, mert nemcsak az egyeseknek van meg a vásárlóképességük, mint sok kapitalista országban, ha­nem mindenkinek, még a sok­gyerekes családoknak is. Pon­tosan őket károsítják meg azok, akik „játszanak“ a pénzzel, s nem törődve másokká', fö­löslegesen vásárolnak nagy mennyiségű húsárut. IÖTH DEZSŐ 11 A len és a kender a legrégebben termesztett kultúrnftvé­­nyeink közé tartozik. Bizonyítékaink vannak arra, hogy i. e. ötezer évvel is termesztették. Régebben a rost jelentősége jóval nagyobb volt, mivel a nyersanyagot szövetek és egyéb textilkészítmények gyártására használták fel. Az évek hosszá során vetésterületük nagyon lecsökkent, de termesztésük még a műszálak gyártásának idejében is indokolt, mivel a lenből és a kenderből készített rost sajátos tulajdonságokkal bír. Ezért felhasználásuk még ma is széles körű; kiváló minőségű tömlőket, hajtószíjakat, köteleket, hálókat stb. készítenek be­lőle. A feldolgozásnál keletkezett hulladékokat is fel lehet használni, mégpedig durvább szőttesek készítésére, vagy a poz­­dorjadeszkák gyártására. Hazánkban jelenleg kb. ötezer hektáron'termesztenek rost­kendert, míg a magkender vetésterülete ezer hektár körül mo­zog. A termés nem fedezi a hazai szükségletet, és mivel fon­tos stratégiai nyersanyag, ezért termesztésére különös gondot kell fordítani. A kender termesztése a Csallóközben régen elterjedt. Tőü­­ban (Tanyon) az első len- és kenderfeldolgozó üzem még 1099-ben keletkezett. E kis üzem a közeljövőben ünnepli fenn­állásának nyolcvanadik évfordulóját. Az üzem múltja, a termelés üteme, gazdáinak jövedelme 1046-ig igen változatos. Ebben az időszakban kétszázhúsz al­kalmazottja volt (ebből nyolcvan nő). Munkásai elsősorban a környező falvakból voltak, s az üzemben ma nem egy olyan fiatalembert találunk, akinek már a nagyapja is ott dolgozott. A munkások szakképzettségüket közvetlenül a munkafolya­matban szerezték s adták át a fiataloknak. A lenrostot és a kenderkócot alapanyagként a komáromi lenfeldolgozó gyárnak szállította. Évente mintegy 20 ezer mázsa lent dolgoztak fel az üzem alkalmazottai kézi erővel. 1931-ben üzembe helyezték az első belga lenturbinát, mellyel megkönnyítették a munkát, majd 1940-ben áztatógödröket is építettek. A második világ­háború idején az üzem alkalmazottai hadianyagot készítettek a hadsereg részére. 1949-ben az üzemet államosították, egyesí­tették, és ma a holiči Len- és Kenderfeldolgozó Nagyvállalat« hoz tartozik. Az ötvenes évek elején az üzemet rekonstruálták, áj turbi­nákkal, kócgépekkel szerelték fel. A gépesítés következtében jobb munkakörülmények között dolgoztak az emberek, a ti­zenkét órás munkaidő nyolcórásra csökkent. A gépesítés tette Egyre korszerűbben lehetővé a termelés százszázalékos növekedését: míg 1955-ben az évi termelés értéke 5 millió 600 ezer koronát tett ki, 1971- ben 11 millió 500' ezer koronát. A gépek beszerelése nemcsak az egyes munkafolyamatokat könnyítette meg, hanem az al­kalmazottak létszáma is csökkent. Az ipar és a mezőgazdaság gyors ütemű fejlődése következ­tében e sík vidéken a len vetésterülete egyre inkább csökkent. Termesztését áthelyezték Cseh- és Morvaország területeire, va­lamint Szlovákia északi határvidékeire. A Csallóközben 1968- ban a len termesztését teljesen megszüntették, a kender ter­mesztésével azonban továbbra is foglalkoznak. Az 1970-es években a komáromi, újvári és a dunaszerdahelyi járás föld­művesszövetkezetei biztosították az üzemnek a nyersanyagot. A tanyi üzem részére kendert már csak a komáromi járás me­zőgazdasági üzemei termelnek. Az üzem évente 3500 tonna kendert dolgoz fel. Kovács Zol­tán, a termelési osztály vezetője azt állítja, hogy. jó kapcsola­tuk van a kendert termesztő gazdaságokkal. Jó kenderter­mesztő gazdaság a Sokolcei (Lakszakállasi) és a Čičovi (Csi­csói) Efsz. A Kolárovói (Gútai) Efsz az idén termeszt először száz hektáron. Az évek során a kender hektáronkénti hozama megkétszereződött. A múlt században tizenhat mázsa átlagter­mést értek el hektáronként. Az 1970-es évek elején az átlag­termés nyolcvan mázsa volt, s az idén kilencven mázsával számolnak a gazdaságok, amelyek igyekeznek bőtermő fajtá­kat beszerezni. Ilyenek a szovjet fajták, de a jövőben magyar­­országi fajtákkal is próbálkoznak majd. A kendergyár egész évben üzemel. Az áztatást tizenegy áz­tatómedencében végzik áprilistól októberig. Egy medencében 155 mázsa kender fér el, így nyolc nap alatt mintegy 1550 mázsa kendert áztatnak ki. E munkálatokat nagyban meg­könnyítik a gépek. A palettákat daruval emelik ki és ÜV—2-es kocsikkal szállítják a telepre száradni. A többi munkát asz­­szonyok végzik. A tiloló részlegen történik a kender feldolgo­zása. Itt a nők két műszakban dolgoznak. A kenderrost és kóo előállítása teljesen automatizált. Az előállított rostot és kó­­cot, az állami szabványoknak megfelelően minőségi osztályok­ba sorolják s a Juta n. v. vásárolja fel további feldolgozás céljából. Évente mintegy 250 tonna kenderrostot és 360 tonna kenderkócot. A pozdorját a sládkovičovói gyárba szállítják, ahol bútorkészítésre szolgáló préselt deszkák gyártására hasz­nálják fel. 1976-ban a gyárat ismét bővítették, átadtak rendeltetésének egy teljesen új, korszerű gépekkel ellátott üzemrészleget, a­­niely szövés nélküli technológiával bútortextiliákat állít elő. E lerövidített gyártási módszerrel évente kétmillió méter bá­­torhuzatot készítenek szintetikus alapanyagokból, amelyeket különböző helyekről, üzemekből szereznek be. Ez az üzem­részleg lehetővé tette újabb száz dolgozó alkalmazását. A kor­szerűen berendezett üzem jó munkalehetőséget nyújt a hely­belieknek, valamint a környező falvak asszonyainak. Am a gépesítés, az új módszerek alkalmazása megköveteli a maga szakemberét. Paszternák Antal fiatal mérnök. A főiskola el­végzése után ide került, itt volt az üzemrészleg születésénél, s ő ma a vezetője. Mint mondotta, kezdeti nehézségek vannak, de ezt idővel majdcsak leküzdik. A nyár folyamán újabb fia­tal szakemberekkel számolnak. A kendergyár lakást is ad a rászorulóknak. Az üzem területén igen fontos a tűzvédelem. A telep terüle­tén cigarettázni szigorúan tilos. Ez nem is csoda, hiszen gyú­lékony anyaggal dolgoznak: elég egy pici vigyázatlanság és ha­talmas tűzvész keletkezhet. Am az üzem dolgozói óvatosak, a tűz megelőzése érdekében 1976-ban tíztagú szocialista tűzoltó brigád alakult. Vezetője Ledecky Béla. A brigád tagjai óva in­tenek mindenkit a figyelmetlenségtől. A Februári Győzelem 30. évfordulójának tiszteletére tett kötelezettségvállalásaikban a tűzvédelem az egyik fő feladatuk volt. Vállalták, hogy ebben az évben a tó partján egy tűzállást építenek a fecskendőknek, hogy tűz esetén azonnal be tudjanak avatkozni. A felszerelést rendszeresen karbantartják. Az idén száz brigádórát dolgoz­nak le, hogy a tűzoltó felszereléseket rendbe tegyék. Közös tűzoltógyakorlatot tartanak a község tűzoltószervezetével, részt vesznek járási, valamint kerületi tűzoltóversenyeken. Ezenkívül gyakran tartanak előadást az üzem dolgozóinak a tűzbiztonsági kérdésekről. Az üzemben az utóbbi években kárt okozó tűz nem volt — mondotta Kockás Zoltán üzemvezető, aki egyébként az üzem egyik legrégibb dolgozója. NAGY TERÉZ V >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents