Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-06-17 / 24. szám
Kifizetődő a juhtenyésztés Nem egyszer fordult már elő, hogy amint a Duna partján fekvő kisharcsási birtok mellett horgásztam, ijedt birkabégetés riasztott mag. Később megfigyeltem, hogy a juhok néha pásztor felügyelete alatt, néha pedig nélküle legelésztek a Duna-part széles és gazdag fűvel benőtt árterületén. Kora tavasztól késő őszig, sőt néha még télen is, amikor az idő kissé megenyhült és tavaszias formát öltött. A nyomok Lajos Zoltánhoz és feleségéhez, az iáéi (izsai) „BÉKE“ földművesszövetkezet tagjaihoz vezettek. A férj takarmányosként, a feleség pedig állatgondozóként tevékenykedik a szövetkezetben. Ugyan mindkettőjük elégedett a keresettel, de azért nem vonakodnak egy kis mellékkeresettől sem. Már régebben ügy döntöttek, hogy megpróbálkoznak a juhtenyésztéssel, hiszen kihasználatlan takarmány bőven akadt a Dunaparton és az árterületen. Kezdetben csak öt bárányt vásároltak, manapság már huszonkét állatot tartanak, ebből a bárányok száma hét darab. Az anyajuhokat nem fejik, mert a tej ■ kisbárányok tápláléka. A bárányhást nem kedvelik, ezért csakis a selejtezésre kerülő egyedeket értékesítik — állatorvosi engedéllyel — • komáméi vágóhídon. A házaspár azon a nézeten volt, hogy ennál jobb, minél nagyobb számá a juhállomány. Ugyanakkor a juhokat minden évben május havában lenyíratják egy hozzáértő szakemberrel. Az így szerzett gyapjút azután a Komárno! Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalatnál értékesítik. Tavaly például 70 kiló gyapjút értékesítettek. Az idén még a tavalyinál is többre számítanak — előreláthatólag 90 kiló gyapjút értékesítenek. Lajos Zoltán végezetül elmon dotta, hogy eddigi juhtenyésztést sikereiket szeretnék továbbfejlesz feni, mert megéri a fáradságot és a vesződést. Megjegyezte azonban azt is, hogy komoly nehézségekkel küszködnek, főleg az állatok téli takarmányszükségletének megteremtése szakaszán. HOLCZER LÁSZLÓ, Komárno Matis Pavol felvétele %dan olyan ember Diakov® cén (Deákiban), aki nem Ismeri Debrovszky Jánost? Talán nincs, ügy is, mint a földművesszövetkezet mezőgazdasági gépeket irányító csoportjának vezetőjét, úgy is, mint apróállatokat kedvelő embert, ö nemcsak levágásra tartja az állatokat, hanem fajtatiszta állatokat tenyészt. Ha valakinek szüksége van fajtatiszta nyálra, tyúkra és galambra, nála megvásárolhatja. Kora reggel vagy késő délután, mert ebben az időszakban tartózkodik otthon. Ilyenkor viszont csak az állatokkal bíbelődik: takarítja az ólakat, eteti, figyeli és ellenőrzi az állatokat, örül nekik, akár a gyermek a játéknak. Simogatja őket, gyönyörködik bennük. Fajtatiszta, törzskönyvezett valamennyi. — Másképp egyet sem tartanék — mondotta a kisállattenyésztő. — Tizenöt éves voltam, amikor tagja lettem a kisállattenyésztők helyi szervezetének. Két év után otthagytam őket Tudja miért? Azért, mert akkoriban a szervezet tagjai fajtatiszta állatokat nem tenyésztettek. Mindenki azzal foglalkozott, ami neki tetszett, csak • kijuttatott takarmány szétosztása volt fontos! Én viszont komolyan vettem a tenyészmunkát. Megdühödtem, s kiléptem a szervezetből. Két év ntán azonban ismét felvettek, ■ azóta is tagja vagyok a szervezetnek. Persze jelenlegi szervezetünk tagjai már törzskönyvezett apróállatokat tenyésztenek. önnek melyik a kedvence? Erre nehéz válaszolni, mert minden állatot szeretek. A nynlak közül a belga óriást és a német tarkát választottam. Még kezdő koromban mind a két fajtából a szomszédos taksonyi szervezet egyik kiváló tenyésztőjétől két-két anyát vásároltam. Jól bevált mind • két fajta. Egy anya évente négyszer ellik, így 30— 32 nyulat is felnevelek egy anyától. Mind a két fajtához egy-egy apaállatot tartok. Igaz, tavasszal eggyel szaporodtak. Ugyanis márciusban — vérfelfrissítés céljából — a žilinai állatkiállításon vettem még egy bakot. A családiház mögött van az aprőállatok tanyája. Fajtára, korra, nemre való tekintettel, mindegyiknek megvan a megfelelő helye, környezete. Valóságos állatbirodalom. — A nyulak részére a szövetkezetből öt ketrecet vásároltam — folytatta Debrovszky elvtárs. — A nyulaknak igen fontos, hogy sokat mozoghassanak szabadon, ezért a ketrec belsejét a célnak megfelelően osztottam fel. Az alja fapadozatú. Az anyák részére külön kis rész van elkerítve. A ketrec egyik sarkában az etető, másik sarkában pedig a fészek van. A többi rész kifutó. A kisnyulakat hathetes korukban elválasztom, s szintén fedett, kifutóval ellátott ólba helyezem át. A nyulak napi takarmányadagját lucernaszénából, répából, nedvdús takarmányból és takarmánytápból, télen pedig némi kukoricából állítom össze. A nyulak gyorsan nőnek, híznak. Háromhónapos korokban elérik ■ két és fél kilót, tehát az eladásra alkalmas súlyt. Az eladással nincs különösebb probléma. A Nitrai BRANKO Közös Mezőgazdasági Vállalat akármennyit felvásárol, amenynyiben a nyulak megfelelnek a követelményeknek. Nem dicsekvésből mondom, de az általam tenyésztett nyulakat I. minőségű osztályban vették át. Természetesen, csak a felesleget adom el. Sokan vagyunk. Három gyermekünk van, nagyszüleinkkel, szüléinkkel lakunk együtt. Kell a hús, szeretjük is A feleségem jól tud sütni-főzni. Üzletben ugyanis nemigen vásárolhatja meg az ember ezt a fehérjedús, tápláló húst. — A csirke-, tyúk- és galambhús sem kerüli el a házunkat. Az idén a tallósi keltetőből ötven hemsír csibét vásároltam. Ez a fajta ugyanis jó tojó. Kétszázötven tojás is elérhető egy tyúktól egy év alatt. Ezekből az idén húsz egyedet szeretnék meghagyni továbbtenyésztésre. Levágásra viszont fehér plimutot tartok. Amikor Debrovszky János építkezett, a baromfira is gondolt. Téglából falazott ólat építtetett három kifutóval. Egyet a csibék, kettőt pedig a tyúkok részére. Csibék közül — továbbtenyésztésre — kiválogatja a legegészségesebb egyedeket. Ezeket külön kifutóban tartja. A baromfiudvar egyik részében helyezkedik el a — szintén téglából épített — galambház. Huszonöt pár amerikai king galambot tart, fehér, fe-Valamennyi fajtatiszta kete és kék színűeket. Olyan szelídek, hogy hívásomra a tenyeremből is ennének. Gazdájukat sokkal jobban ismerik. Öljük tiszta, rendezett: ülőkével, etetőedénnyel és friss vízzel ellátott. Külön ketrecekben tanyáznak a továbbtartásra szánt fiatal galambok, s külön részben a levágásra várók. — Sokan azt hiszik, hogy a galambokkal van a legkevesebb gond — mondotta a kisállattenyésztő. — Ez nem igaz. Ha azt akarjuk, hogy szépek legyenek — és ki nem akarja —, akkor gyakran kell tisztítani a galambházat. Én havonta tartok nagytakarítást a galambházban: mésszel kimeszelem, fertőtlenítem és mindent alaposan kitisztítok. Figyelem a galambok fejlődését, életüket, de ugyanakkor a tojásokat is. Ha az ember kellő időben nem veszi észre, hogy az anya záptojáson ül, akkor agy pár galambbal szegényebb lesz. Én rendszeresen ellenőrzőm a tojásokat, s ha nem jók, kidobom. Van is annyi galambom, hogy sokszor a számukat sem tudom. Ha megkívánjuk a galambúst — habár nagyon sajnálom a galambfiókákat —, egyszerre nyolcat is levág a feleségem. — Ezenkívül kedvelem a díszmadarakat is. Rövidesen papagájokat szerzek. A fiam kedvéért, mert régóta ezt óhajtja. A kalitkára már megtakarította a pénzt, most már csak a papagájok hiányoznak. Debrovszky János csupán kedvtelésből, szeretetből értékeket, s tegyük hozzá nem is akámilyen értékeket hoz létre. Kövessük példáját! Nagy Teréz 2 A kiskertészkedés nemcsak kedvtelés Fsenák Lászlót, a Szlovákiai Gyümölcsészek és Kiskertészek Szövetsége hurbanovól (őgyallai) helyi szervezetének elnökét, munka közben zavarta meg látogatásom. A fóliasátorban tevékenykedett a szépen fejlett paprikanövények között. A szakszerűen felépített és felszerelt fóliaházak, de a zsinóregyenes sorokban húzódó gondosan ápolt növények már az első látásra arról tanúskodtak, hogy a szervezet elnöke maga is tapasztalt, lelkes kertészkedő. Amikor már az Ízlésesen berendezett szobában ültünk, a helyi szervezet tevékenysége és a vendéglátóm élete, munkája felől érdeklődtem. Az ógyallai helyi szervezet — amely a komáromi járásban a legjobban működő szervezetek közé tartozik — 1958-ban húsz taggal indult. Az alapító tagok között ott volt Psenák László is, aki három évvel később a szervezet élére került, s mindmáig teljes odaadással és felelősségérzettel tölti be elnöki szerepét. — Törekvésünk arra irányul —■ jegyezte meg Psenák elvtárs —, hogy a szervezet tagjait minden tekintetben támogassuk és a kiskertészkedés! minél szélesebb körben népszerűsítsük. Hiszen a kertészkedés nemcsak kellemes időtöltés, hanem népgazdaságilag hasznos tevékenykedés is. A termés jelentős része ugyanis a közellátást is szolgálja. A fogyasztók asztalára így elsősorban primőr zöldség, jobb minőségű áru és olyan termények jutnak, melyeket nagyüzemekben nemigen termesztenek. Múlt évben a szervezetnek négyszázötven tagja volt. A kiskertészkedés iránti nagy érdeklődésről az Is tanúskodik, hogy idén a létszám nyolcvan új taggal bővült. A szervezet vetőmagvakkal és ültető anyaggal látja el a tagokat. Ezenkívül jól és rugalmasan szervezi a felvásárlást, vagyis az áru értékesítését is. Fennállásuk óta a szerződéseket az érsekújvári Zeieninával kötik meg. Az elnök szavai szerint kapcsolatuk mindmáig jónak bizonyult. Tavaly például kétszázhetven vagon zöldséget és gyümölcsöt értékesítettek, ami jóval több volt a tervezettnél. Az Idei felvásárlással Is elégedett. A tavaszi idényben 3,5 vagon salátát, négy vagon korai retket és ugyanennyi menynyiségü korai karalábét értékesítettek. Idén bizonyos gondokat okoz az, hogy a tervezett 180 vagon zöldségből csak 110 vagonra kötötték meg a szerződést a Zeieninával. De reméli, hogy a fennmaradt mennyiséget is tudják majd értékesíteni a felvásárló vállalatnál. — A közeljövőben — mondotta Psenák László — meg akarjuk oldani a tagok ellátását vegyszerrel és műtrágyával. Erre a célra önsegéllyel egy raktárt építünk. Ezenkívül egy kistraktort is szeretnénk vásárolni, de sajnos sehol sem tudjuk beszerezni. A kisebb-nagyobb nehézségek mellett Psenák elvtárs vezetése alatt a szervezet fellendült és igen aktívan tevékenykedik. Ez nem is csoda. Hiszen ő maga is szenvedélyes kertészkedő. Vallomása szerint már gyermekkora óta vonzódott a természethez, a kertészkedéshez. S ezért az életpálya során kínálkozó több lehetőség közül éppen ezt a hivatást választotta. Ugyanis hatvanéves koráig az ógyallai szövetkezet kertészetének vezetője volt. Csupán rövid időszakra kétszer szakította meg ezt a munkát, amikor a szövetkezet elnökévé választották. Itt azonban el kell árulni, hogy Psenák László érdemeihez az ógyallai szövetkezet megalapítása is fűződik. — Az uram rátermettségével, képességével sokkal többre vihette volna az életben — jegyezte meg kissé fanyarul a felesége. — De ő mindig a szabadban, a kertészetben érezte magát a legjobban. Ezért is mondott le elnöki tisztségéről. A hatvanhárom éves Psenák Lászlónak még ma is egyetlen szenvedélye a kertészkedés. A kertje, amely az igazi birodalma, sohasem volt túlzsúfolva. Mindig csak három-négyféle zöldség termesztésével próbálkozott. De amit kertjéből kihozott, minden egyes zöldség kiállítási példány volt. Kertészkedése során kiváló eredményeket ért el és sok sikert aratott. Erről számos kitüntetés és érem tanúskodik. De mindezt csak úgy érte el, hogy gazdag tapasztalatán és szaktudásán kívül munkájába belevitte saját gondolatait, elképzeléseit. Mindig próbálkozott, kísérletezett valami új létrehozásán. Legnagyobb büszkesége, de egyben a kísérleti munkájának legérdemlegesebb sikere a Fehér csemegepaprika-fajta, amellyel a múlt évi nitrai Agrokomplex kiállításon aranyérmet nyert és a szakemberek körében teljes elismerést szer* zett. A Fehér paprikafajta töbtí mint tizenöt éves nemesitől munkájának az eredménye. Ki« induló anyagként a zöld Ka« Unka és a Cecei fehér fajtát használta. Később a keresztes zett utódokat PCR fajtával to« vább nemesítette. Az évek hoszszú során az új paprikát a magoncok megfelelő kiválas2« tásával, szelekcióval és ismét-* lődő keresztezéssel állandóan tökéletesítette. Eleinte az új fajta nagyon érzékenyen reá« gált a napperzselésre és foltos sodott. De kitartó nemesitő munkával sikerült a paprikának ezt a „szépséghibáját“ is kiküszöbölni. Leírása szerint a Fehér édespaprika igen kedvező tulaj« donságokkal rendelkezik. Ä PCR fajtához viszonyítva sok« kai erősebb szárú, terebélyes sebb és dús levélzetű. Csak' néhány nappal később érik be, bár korábban kezd virágozni. A betegségekkel szemben igen ellenálló. A termése nagy, szög« letes formájú, húsos és ízletes. Igen bőtermő. Átlagos hektárs hozama 650—700 mázsa körül alakul. Szavai szerint az új fajs tát még tovább akarja javítani és később a nemesitőknek átadni. A ma már nyugdíjas, de még mindig aktív és tevékeny Psenák László termékeny életéről, elért sikereiről, hivatásáról szerényen, de lelkesedéssel beszélt. Talán maga sem mérte fel teljes egészében, hogy mint ember, alapító, szervező és nemesítő milyen óriási értékeket hozott a társadalom részére. Klamarcsik Mária, mérnök’ 3 Japánban az Ike-bana virág- TI 1 ~| 4 1 f' f kötő művészet számtalan I It- 1л Л O O IH I /"iT'O Т~1 tudnivalóját külön iskolákban XISl Су XJdlJLCt Ct X 1U1 Ctil tanítják. Minden társadalmi vagy családi alkalomra ősi szabályok szerint másképpen alakítják a téglalap alakú vagy kerek kerámiaedény vízfödte „sünjére“ tűzdelt élővirág-kreációkat. Örömet, fájdalmat, meg hitt hangulatot, boldog viszont látást, szomorú elválást, Ше: tőleg eljegyzést, nászt, születésnapot megannyi virágféleséggel, tűzésformával fejeznek ki a japán kultúrhagyomány mai örökösei. A Flóra Bratislava 78 nemzetközi virágkiállítás szervezőinek igyekezete szerencsével járt, amikor az európai turnéjukon levő és éppen Bécsben időző „MI-SO-RIU KEI-SZAN“ virágkötő iskola tizennyolctagú Ike-bana csoportja a bratislavai meghívást elfogadta. Je-no-tu Cu-di-i Kei-szan professzor, az iskola igazgatója és egyben a körúton lévő csoport vezetője többek között bemutata a teaivás bonyolult szabá- Csie-ko Iso-e virágösszeállítás közben [A szerző felvétele) lyokhoz igazodó szertartását, ami náluk nagy jelentőségű családi, esetleg társadalmi eseménynek számít. A virágdísz!« tés például az ötórai teára meghívottak családi állapota és társadalmi helyzete szerint készül. A japán nemzeti viseletbe, a híres kimonóba öltözött Ikebana csoport bemutatóját ízgalmas színielőadásként kísér« ték figyelemmel a Flóra Bratislava 78 éppen jelen levő látogatói. A bemutató végén Kei-szan professzor fekete tusba mártott ecsettel, fehér kartonlapra írte egy-egy virágkreáció és készítőjének nevét, s a szerzői jogot igazoló okmányt az alsó bal és jobbsarokban pecséttel hitelesítette. Ezt a lapot az egyes virágformációk mellé helyezték, ami a látogatóra, főleg a japán írás végett, egzotikusán hatott. Kár, hogy a tolmácson kívül a szövegei senki sem tudta elolvasni! Kucsera Szilárd
