Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-06-17 / 24. szám

» Qombaegyetem mindenkinek-Gombaételek receptjei [IV.] Gombaleves szárított gom­bából. A többször Jól meg­mosott gombaszeleteket a felhasználás előtt langyos vízben áztatjuk. Az áztató levet Is felhasználhatjuk, mert értékes tápanyagokat tartalmaz. Ha azonban erős a lé íze, leönthetjük róla, s ezután úgy kezeljük, mint a friss gombát. Elég sok hagymát zsíron párolunk, a gombát felaprítjuk és bele­tesszük, puhára főzzük, majd beszórjuk liszttel és felengedjük. Tejföllel tálal­juk. Hozzávalók négy sze­mélyre: 2—3 Dg szárított gomba, hagyma, liszt, tej­föl és só. Töltött gomba. Vegyünk 30 Dg csiperkegombát, tisz­títsuk meg és kaparjuk ki egy kicsit a belsejét. Ebből és az apróra vágott tönk­jéből egy kevés hagymás zsíron megpárolva készítjük a tölteléket. Keverjünk még bele 10 Dg apróra vágott, sovány sonkát, ízlés szerint sót és borsot, valamint egy tojást. Töltsük meg a gom­bafejeket és vajjal kikent tűzálló tálban 20 percig sü­tőben süssük. Mártás: Fél liter sűrű para< dicsőmből egy kevés vajas rántással főzzük a mártást, ízlés szerint sózzuk, és cuk­rozzuk, s öntsünk bele egy pohár bort. Gombával rakott kelká­poszta. A kelkáposztalevele­ket sós vízben megfőzzük, majd leszűrjük. Külön pá­roljunk rizst és külön pá­rolunk apróra vágott gom­bát. Héjában burgonyát fő­zünk, majd megtisztítva ka­rikára vágjuk. Mindezeket sorjában a főzőedénybe rak­juk, rétegenként megsózzuk, megborsózzuk, majd tejföl­lel és olvasztott zsírral le­öntjük. Ezt követően sütő­ben megsütjük. Hozzávalók: 30 Dg gomba, 1 kiló ká­posztalevél, 20 Dg rizs, 40 Dg burgonya, tejföl, vaj, bors és só. Gomba olajban sütve. A gomba levágott tönkjeit ap­róra vágjuk, kalapjait re­szelt hagymával és vágott zöldpetrezselyemmel forró olajban kisütjük, megfűsze­rezzük és ha Jól átsültek, a vagdalékot rátesszük. For­rón tálaljuk. Tasnádi Gábor, mérnök д virágokkal díszített abla­” kok és erkélyek mind talvainkon, mind nagyvárosa­ink lakótelepein igen barátsá­gosan, kellemesen és frissen mutatnak. A virágokról való gondoskodás mindemellett a természettel való közeli kapcso­latunkat, viszonyunkat is je-Az ablakok lenti. Manapság lakóházainkat már úgy készítik, hogy lehető­ség nyíljon az ablakok és er­kélyek virágokkal való díszíté­sére, ami esztétikai szempont­ból is igen jó benyomást kelt. Szomorú viszont, hogy sok he­lyütt nem élnek kellőképpen ezekkel a lehetőségekkel, s az ablakok és erkélyek többségé­ről hiányoznak a virágok. Ezért néhány gyakorlati tanácsot is­mertetnék. A termesztendő virágokat az ablakok és erkélyek égtájak­hoz viszonyított iránya szerint választjuk ki. A napsütésnek legjobban kitett (délkeleti, dé­li, délnyugati) helyekre első­sorban a muskátlit (Pelargó­­nium) ültetjük. A napsütötte helyeken jól fejlődik a tölcsérke (Petunia), a sarkantyúka (Tropaeolum) és a zsálya (Salvia). A keleti fekvésű oldal a lo­belia (Lobelia) és a begónia (Begonia) számára a legmeg­felelőbb. Az árnyékos (északkeleti, é­­szakl, északnyugati) helyeken különösen a gumós begónia (Begonia multiflora) termeszt­hető sikerrel. A virágokat olyan formában ültetjük a ládákba, hogy azok aljába először mintegy 4 cin es rétegben homokot vagy tüze-és erkélyek virágai get teszünk, s csak ezután tölt­jük meg őket földdel. A táp­földet általában a termeszten­dő virágok igényei szerint kell előkészíteni. Az egész nyár folyamán rend­szeresen gondozzuk a virágo­kat, reggel és este langyos, ál­lott vízzel öntözzük, speciális kertészeti trágyákkal (Hortus vagy OBM) pedig legalább 2 vagy 3 hetenként fejtrágyáz­zunk. Rendszeresen eltávolít­juk az elszáradt leveleket és virágokat. A tápföldet néha meglazítjuk, hogy megakadá­lyozzuk a felesleges vlzelpá­­rolgást, a magas növésíi virá­gok mellé pedig támaszt helye­zünk, megelőzve ezzel a szá­rak, hajtások eltűrését. Az ablakokra és az erkélyek­re legalkalmasabb virágok:-A muskátli szépen és gaz­dagon — május közepétől egé­szen az első őszi fagyok beáll­táig — virít, amiért nálunk is igen közkedvelt. Kedveli a me­leget és a napfényt. A tápföld­jét komposztból, melegágyi ta­lajból és homokból állítjuk ösz­­sze. A tölcsérke júniustól az el­ső őszi fagyokig virít. A telt, az egyszerű és a tölcsér alakú virágok kék, lila, fehér vagy piros színűek lehetnek. Nem l­­gényel különösebb tápföld-elő­­készítést, kedveli a napfényt és a vizet. A kúszó, nagy és az apró, valamint az egyszerű, tarka és a telt virágú sarkantyúka az egész nyár folyamán virít. A zsálya júliustól október végéig virít, a virágok cső ala­kúak vagy ajakosok, kék, bí­borvörös, sötétlila vagy fehér színűek. Igényesek a melegre és a napfényre. A lobélia korán virít, s nagy mennyiségű virágot hoz. A 15 cm magas virág kék vagy fe­hér színben fordul elő. Az egész éven át virító begó­nia (Begonia semperflorens) fehér, rózsaszínű és piros szín­­árnyalata a legelterjedtebb. Ta­vasztól az első őszi fagyok be­álltáig virít. Általában homok­kal kevert lombföldbe ültetjük. A gumós begónia színárnya­latait bárhogyan is kombinál­juk, mindig szépek. Számukra legjobban a lombföldből, me­legágyi talajból és a homokból készülő keverék felel meg. El­sősorban az árnyékos helyeken termeszthetők sikerrel. Kettmannová Katarína, A rózsa szemzése és szaporítása június elején megkezdhetjük a rózsa hajtó­szemzését. A standard Rosa canina esetében a már begyökeresedett alanyra, a Rosa laza esetében pedig a 120—200 cm magas, egyéves hajtásokra szemzőnk. A koronás rózsafajtákat 120—150, a kúszórózsákat pedig 180—200 cm magasan szemezzük, Erre a célra inkább rö­­videbb hajtásokat használjunk. Inkább a múlt évi hajtásokra szemezzünk, mert a fiatal haj­tások a vágásoknál könnyen letörhetnek. Egy­szerre két szemzőhajtást használjunk, melyek közül az egyiket az ellentétes oldalról, körül­belül 2 cm-rel lejjebb. Ügyeljünk arra, hogy a szemzőhajtások mindig virágban végződjenek. A szemzőhajtásokról a leveleket a párolgás csökkentése céljából eltávolítjuk, s csak a S—8 cm hosszú levélnyelet hagyjuk rajta. Szemzésre mindig a hajtások középső része a legmegfelelőbb. Először is kivágjuk a szempajzsot. Ilyenkor a szemzőhajtást csúcsával magunk felé fog­juk, mutatóujjunkat aláhelyezzük, s egyetlen vágással, kevés farésszel úgy emeljük ki, hogy a szem alatt és a szem felett legalább 1,25, illetve 1,5 cm héj legyen. A szempajzsból a farészt kis hajlítással és a szemzókés hegyé­nek segítségével távolítjuk el. A fát mindig felülről lefelé emeljük ki, mert fordítva köny­­nyen kiszakad a szem. Miután a szemet ki­vágtuk, bal kezünkkel az alanyt megfogjuk, és a letisztított gyökérnek északi oldalán 1 ern­es keresztmetszést végzünk, majd a metszés közepétől kiindulva lefelé 1,5 cm-es hossz­metszést készítünk. Ezután a szemzőkés tűrő­részével a bemetszésbe nyúlva a héjat két­oldalt óvatosan felemeljük, nehogy a kambiu­mot megsértsük. A fellazított héj alá a levél­nyélnél fogva betoljuk a szemet. Ügyeljünk arra, hogy a héj végig fedje a szempajzsot. A szemzés helyét ezután 5 mm széles gumi­lappal bekötözzük, a szem és a levélnyél ki­vételével. A szemzés után az alanyt a sze­mek fölött 12—15 cm-es magasságban messük la, hogy csak 1—2 rövidebb hajtás maradjon, mert máskülönben az ágcsonk elszáradna. Mivel a Rosa laxa hamar beszünteti a nedv­keringést, a szemzést már július elején meg­kezdhetjük. A Rosa multiflora szemzése au­gusztusban a legidőszerűbb. A vágott sebeket fehér Latex-festékkel ken­jük be, amelybe a Dithane M-45 0,3 */t-os (3 Dg/1 kg festék) oldatát is bekeverhetjük. A szemek kihajtása után, ha a fiatal hajtá­sokon már 5—6 levél kifejlődött, a hajtást a 3.—4. levél felett csípjük vissza, mert ezzel bokrosodásra kényszerítjük. A polyanthákat és a futórózsákat zölddug­ványozással is szaporíthatjuk, főleg akkor, amikor a hajtások még alig kezdenek fásodni (júliusban, augusztusban). Erre a célra olyan 10—12 cm hosszú dugványokat használjunk, melyeken legalább három rügy található. A dugvány elkészítése után a leveleket a felére csípjük vissza. A zölddugványokat a tőzeggel és homokkal kevert melegágyi talajba tűzdel­jük 3—5 cm mélyre. Ezután a dugványokat megöntözzük, ablaküveggel betakarjuk és be­árnyékoljuk. A melegágyat rendszeresen szel­lőztetjük. Tavasszal azután a dugványokat ki­ültethetjük állandó helyükre. KRAMPL ŠTEFAN A Szlovákiai Kisállattenyész­­" tők Szövetsége Ivanka pri Nitre-i helyi szervezetének negyvenkét tagja van. Mind­emellett tíz kisdiák az /.Ifjú tenyésztők körében“ tevékeny­kedik. A szervezet saját keltetővel rendelkezik. Idényenként mint­egy harmincezer tojást keltet­nek, s ezzel nemcsak saját tag­jaik, de az érdeklődők széles táborának igényeit is kielégí­tik. Keltetik mind a közönsé­ges, mind a törpe- és dísztípu­sú baromfiakat. A szervezet tagjainál egyébként harminc­hat „A“- és tíz „B“-tenyészetet tartanak nyilván. A szervezet vezetősége az év minden szakában — az idősze­rűséghez igazodva — állat­egészségügyi és más jellegű előadásokat rendez a tagok ré­szére. Az SZKSZ smolenicei alapszervezetével már öt éve baráti kapcsolatot tartanak fenn. Évente többször — köl­csönösen — látogatják egymást és tenyészállatokat cserélnek. Most készülnek hasonló baráti kapcsolat megteremtésére a drezdai testvér-szervezettel. A tagok túlnyomó többsége te­nyészállataival rendszeresen szerepel a kerületi és nemzeti kiállításokon. Havonta egyszer cserevásárt szerveznek, amely iránt rend­kívül nagy az érdeklődés. Az alapszervezet mellett már négy éve eredeményesen mű­ködik az „Ifjú tenyésztők kö­re“. A múlt évi értékeléskor a nyugat-szlovákiai kerületben a tenyésztői eredményeken, va­lamint a gyakorlati és elméleti kérdéseken alapuló versenyben a helybeli kör végzett az első helyen, Kostoláni Alenával, a legeredményesebb ifjú tenyész­tővel az élen. Az Ivanka pri Nitre-i alap­szervezet elnöke Vajzer József, aki egyben az SZKSZ Nitrai Já­rási Bizottságán a baromfi­szakosztály vezetője is. Nagy­szerű szervező és irányító te­vékenysége mellett példás te­nyésztői munkát is végez. Tag­ja a törpe- és díszbaromfit te­nyésztők klubjának, amely az SZKSZ Központi Bizottságával együttműködve az első elismert tenyészetek között tartja nyil­ván az ő törpe fekete kohin több ízben tiszteletdíjban ré­szesültek. A tapasztalt tenyésztő egyik legkedveltebb állatáról, a man­darin kacsáról a következőket mondta: „A természetben leginkább a bokrokkal, cserjékkel körülvett állóvizeknél találhatók, jól bír­ják a mérsékelt hideget. Házi tenyészetben feltétlenül bizto­sítani kell számukra a fürdő­medencét, friss vízzel. Nem Vajzer elvtárs már húsz éve végez aktív tenyésztői mun­kát, s feleségével együtt nap­jainkban is párját ritkító tej nyészállományt mondhatnak magukénak. Nemcsak saját te­nyészetüket vezetik példásan, de segítenek mindenkinek, aki hozzájuk fordul, így mind a felnőtt társaiknak, mind a kis­diákoknak, akik szinte napon­ta szaladnak egy-egy kérdés­sel, hogy mit és hogyan te­gyenek. Miért? Erről saját maguk így val* lottak: „Bennünket elsősorban az érdekel, hogy szabad időnket hasznosan töltsük, s lássuk munkánk eredményét. Mindezt nehéz így elmondani, ezt egy (kokinkina) és hampshire ba- igényelnek nagy tenyészterüle- vérbeli kisállattenyésztőnek é­­romfifajtáit. Tenyészetében to- tét, de különösen a párzás ide- rezni kell. Milyen öröm szá­­vábbá tizenkét fajta fácánt ne- jén fokozott gondot kell rájuk munkra egy-egy példányt élő­vel, hogy csak a legismerteb- fordítani. Ilyenkor célszerű el- készíteni a kiállításra, s utána bet említsem: király, kék, fü- különíteni őket, vagy nagyobb a látogatáskor gyönyörködni les, nyerges, gyémánt, sárga, helyet biztosítani számukra, abban, hogy lám, mi is tudunk aranysárga, sötét, arany és a Feltétlenül szükséges minden annyit, mint mások, mi is meg­­nálunk alig ismert csíkos. Kö- tojónak külön fészket létesí- kaptuk kedvenceinkért az első zönséges és törpe hampshire teni, amelyre nagyon megfelel helyezést stb. Nagyon örülünk tyúkokat, különböző galamb- és a kis berepülönyllással ellátott annak, ha tapasztalatainkat át­­egzotikus madárfajtákat tart. ládácska. szénaalommal. A fész- adjuk másoknak, hogy nekik Tenyészetének nagy részét a- keket már jóval a párzás meg- ne kelljen egyanazt kikísérle­­zonban a díszbaromíiak, így a kezdése előtt kell elhelyezni tezni, hanem ott folytathatják, már említett törpe fekete ко- állandó helyükre, hogy a tojók ahová mi már eljutottunk. A hin tyúkok, valamint a karolin rászokjanak ezekre. Általában szervezetben pedig valakinek (Aix sponza) és a mandarin április elején kezdenek tojni, valamit tennie, szerveznie, s (Aix galericulata) kacsák ké- 5—15 tojás után fészekre ül- tettekkel bizonyítania is kell. pezik. Ezek a fajták nálunk nek, s négy hét után kelnek Nekünk vannak olyan társa­­még nem honosodtak meg a ki a kiskacsák. Az egész kel- ink, akikkel ezt véghezvisszük, kisállattenyésztők körében, de tetési időszak alatt a hím gond- s pár év múlva már a mai az említett tenyésztő már sok- ját viseli a tojónak, s amikor diákjaink is felfejlődnek oda, éves tenyésztői tapasztalatok- az enni vagy inni száll le a hogy a már kitaposott úton kai rendelkezik. Szeretné, ha fészekről, addig is kíséri. A folytathassák a mi munkán­­tenyésztőtársai más vidéken is kiskacsák anyjuk mellétt gyor- kat.“ követnék példáját, szívesen se- san nőnek, körülbelül hathetes Az Ivanka pri Nitre-i kisál­­gítene nekik, s kezdetben eset- korban teljesen kitollasodnak, lattenyésztők további munkájá­­leg tenyészanyaggal is szolgál- repülnek és elérik a kifejlett hoz sok sikert kívánunk! na, hiszen elismert tenyészál- állat testsúlyának háromne­latai a nemzeti kiállításon már gyed részét.“ PUHA MARGIT, Vrakúň Vajzer József egyik díjnyertes baromficsoportja. A vérbeli tenyésztő az „Ifjú tenyésztők köre“ tagjainak tác* saságában

Next

/
Thumbnails
Contents