Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-06-17 / 24. szám
» Qombaegyetem mindenkinek-Gombaételek receptjei [IV.] Gombaleves szárított gombából. A többször Jól megmosott gombaszeleteket a felhasználás előtt langyos vízben áztatjuk. Az áztató levet Is felhasználhatjuk, mert értékes tápanyagokat tartalmaz. Ha azonban erős a lé íze, leönthetjük róla, s ezután úgy kezeljük, mint a friss gombát. Elég sok hagymát zsíron párolunk, a gombát felaprítjuk és beletesszük, puhára főzzük, majd beszórjuk liszttel és felengedjük. Tejföllel tálaljuk. Hozzávalók négy személyre: 2—3 Dg szárított gomba, hagyma, liszt, tejföl és só. Töltött gomba. Vegyünk 30 Dg csiperkegombát, tisztítsuk meg és kaparjuk ki egy kicsit a belsejét. Ebből és az apróra vágott tönkjéből egy kevés hagymás zsíron megpárolva készítjük a tölteléket. Keverjünk még bele 10 Dg apróra vágott, sovány sonkát, ízlés szerint sót és borsot, valamint egy tojást. Töltsük meg a gombafejeket és vajjal kikent tűzálló tálban 20 percig sütőben süssük. Mártás: Fél liter sűrű para< dicsőmből egy kevés vajas rántással főzzük a mártást, ízlés szerint sózzuk, és cukrozzuk, s öntsünk bele egy pohár bort. Gombával rakott kelkáposzta. A kelkáposztaleveleket sós vízben megfőzzük, majd leszűrjük. Külön pároljunk rizst és külön párolunk apróra vágott gombát. Héjában burgonyát főzünk, majd megtisztítva karikára vágjuk. Mindezeket sorjában a főzőedénybe rakjuk, rétegenként megsózzuk, megborsózzuk, majd tejföllel és olvasztott zsírral leöntjük. Ezt követően sütőben megsütjük. Hozzávalók: 30 Dg gomba, 1 kiló káposztalevél, 20 Dg rizs, 40 Dg burgonya, tejföl, vaj, bors és só. Gomba olajban sütve. A gomba levágott tönkjeit apróra vágjuk, kalapjait reszelt hagymával és vágott zöldpetrezselyemmel forró olajban kisütjük, megfűszerezzük és ha Jól átsültek, a vagdalékot rátesszük. Forrón tálaljuk. Tasnádi Gábor, mérnök д virágokkal díszített abla” kok és erkélyek mind talvainkon, mind nagyvárosaink lakótelepein igen barátságosan, kellemesen és frissen mutatnak. A virágokról való gondoskodás mindemellett a természettel való közeli kapcsolatunkat, viszonyunkat is je-Az ablakok lenti. Manapság lakóházainkat már úgy készítik, hogy lehetőség nyíljon az ablakok és erkélyek virágokkal való díszítésére, ami esztétikai szempontból is igen jó benyomást kelt. Szomorú viszont, hogy sok helyütt nem élnek kellőképpen ezekkel a lehetőségekkel, s az ablakok és erkélyek többségéről hiányoznak a virágok. Ezért néhány gyakorlati tanácsot ismertetnék. A termesztendő virágokat az ablakok és erkélyek égtájakhoz viszonyított iránya szerint választjuk ki. A napsütésnek legjobban kitett (délkeleti, déli, délnyugati) helyekre elsősorban a muskátlit (Pelargónium) ültetjük. A napsütötte helyeken jól fejlődik a tölcsérke (Petunia), a sarkantyúka (Tropaeolum) és a zsálya (Salvia). A keleti fekvésű oldal a lobelia (Lobelia) és a begónia (Begonia) számára a legmegfelelőbb. Az árnyékos (északkeleti, északl, északnyugati) helyeken különösen a gumós begónia (Begonia multiflora) termeszthető sikerrel. A virágokat olyan formában ültetjük a ládákba, hogy azok aljába először mintegy 4 cin es rétegben homokot vagy tüze-és erkélyek virágai get teszünk, s csak ezután töltjük meg őket földdel. A tápföldet általában a termesztendő virágok igényei szerint kell előkészíteni. Az egész nyár folyamán rendszeresen gondozzuk a virágokat, reggel és este langyos, állott vízzel öntözzük, speciális kertészeti trágyákkal (Hortus vagy OBM) pedig legalább 2 vagy 3 hetenként fejtrágyázzunk. Rendszeresen eltávolítjuk az elszáradt leveleket és virágokat. A tápföldet néha meglazítjuk, hogy megakadályozzuk a felesleges vlzelpárolgást, a magas növésíi virágok mellé pedig támaszt helyezünk, megelőzve ezzel a szárak, hajtások eltűrését. Az ablakokra és az erkélyekre legalkalmasabb virágok:-A muskátli szépen és gazdagon — május közepétől egészen az első őszi fagyok beálltáig — virít, amiért nálunk is igen közkedvelt. Kedveli a meleget és a napfényt. A tápföldjét komposztból, melegágyi talajból és homokból állítjuk öszsze. A tölcsérke júniustól az első őszi fagyokig virít. A telt, az egyszerű és a tölcsér alakú virágok kék, lila, fehér vagy piros színűek lehetnek. Nem lgényel különösebb tápföld-előkészítést, kedveli a napfényt és a vizet. A kúszó, nagy és az apró, valamint az egyszerű, tarka és a telt virágú sarkantyúka az egész nyár folyamán virít. A zsálya júliustól október végéig virít, a virágok cső alakúak vagy ajakosok, kék, bíborvörös, sötétlila vagy fehér színűek. Igényesek a melegre és a napfényre. A lobélia korán virít, s nagy mennyiségű virágot hoz. A 15 cm magas virág kék vagy fehér színben fordul elő. Az egész éven át virító begónia (Begonia semperflorens) fehér, rózsaszínű és piros színárnyalata a legelterjedtebb. Tavasztól az első őszi fagyok beálltáig virít. Általában homokkal kevert lombföldbe ültetjük. A gumós begónia színárnyalatait bárhogyan is kombináljuk, mindig szépek. Számukra legjobban a lombföldből, melegágyi talajból és a homokból készülő keverék felel meg. Elsősorban az árnyékos helyeken termeszthetők sikerrel. Kettmannová Katarína, A rózsa szemzése és szaporítása június elején megkezdhetjük a rózsa hajtószemzését. A standard Rosa canina esetében a már begyökeresedett alanyra, a Rosa laza esetében pedig a 120—200 cm magas, egyéves hajtásokra szemzőnk. A koronás rózsafajtákat 120—150, a kúszórózsákat pedig 180—200 cm magasan szemezzük, Erre a célra inkább rövidebb hajtásokat használjunk. Inkább a múlt évi hajtásokra szemezzünk, mert a fiatal hajtások a vágásoknál könnyen letörhetnek. Egyszerre két szemzőhajtást használjunk, melyek közül az egyiket az ellentétes oldalról, körülbelül 2 cm-rel lejjebb. Ügyeljünk arra, hogy a szemzőhajtások mindig virágban végződjenek. A szemzőhajtásokról a leveleket a párolgás csökkentése céljából eltávolítjuk, s csak a S—8 cm hosszú levélnyelet hagyjuk rajta. Szemzésre mindig a hajtások középső része a legmegfelelőbb. Először is kivágjuk a szempajzsot. Ilyenkor a szemzőhajtást csúcsával magunk felé fogjuk, mutatóujjunkat aláhelyezzük, s egyetlen vágással, kevés farésszel úgy emeljük ki, hogy a szem alatt és a szem felett legalább 1,25, illetve 1,5 cm héj legyen. A szempajzsból a farészt kis hajlítással és a szemzókés hegyének segítségével távolítjuk el. A fát mindig felülről lefelé emeljük ki, mert fordítva könynyen kiszakad a szem. Miután a szemet kivágtuk, bal kezünkkel az alanyt megfogjuk, és a letisztított gyökérnek északi oldalán 1 ernes keresztmetszést végzünk, majd a metszés közepétől kiindulva lefelé 1,5 cm-es hosszmetszést készítünk. Ezután a szemzőkés tűrőrészével a bemetszésbe nyúlva a héjat kétoldalt óvatosan felemeljük, nehogy a kambiumot megsértsük. A fellazított héj alá a levélnyélnél fogva betoljuk a szemet. Ügyeljünk arra, hogy a héj végig fedje a szempajzsot. A szemzés helyét ezután 5 mm széles gumilappal bekötözzük, a szem és a levélnyél kivételével. A szemzés után az alanyt a szemek fölött 12—15 cm-es magasságban messük la, hogy csak 1—2 rövidebb hajtás maradjon, mert máskülönben az ágcsonk elszáradna. Mivel a Rosa laxa hamar beszünteti a nedvkeringést, a szemzést már július elején megkezdhetjük. A Rosa multiflora szemzése augusztusban a legidőszerűbb. A vágott sebeket fehér Latex-festékkel kenjük be, amelybe a Dithane M-45 0,3 */t-os (3 Dg/1 kg festék) oldatát is bekeverhetjük. A szemek kihajtása után, ha a fiatal hajtásokon már 5—6 levél kifejlődött, a hajtást a 3.—4. levél felett csípjük vissza, mert ezzel bokrosodásra kényszerítjük. A polyanthákat és a futórózsákat zölddugványozással is szaporíthatjuk, főleg akkor, amikor a hajtások még alig kezdenek fásodni (júliusban, augusztusban). Erre a célra olyan 10—12 cm hosszú dugványokat használjunk, melyeken legalább három rügy található. A dugvány elkészítése után a leveleket a felére csípjük vissza. A zölddugványokat a tőzeggel és homokkal kevert melegágyi talajba tűzdeljük 3—5 cm mélyre. Ezután a dugványokat megöntözzük, ablaküveggel betakarjuk és beárnyékoljuk. A melegágyat rendszeresen szellőztetjük. Tavasszal azután a dugványokat kiültethetjük állandó helyükre. KRAMPL ŠTEFAN A Szlovákiai Kisállattenyész" tők Szövetsége Ivanka pri Nitre-i helyi szervezetének negyvenkét tagja van. Mindemellett tíz kisdiák az /.Ifjú tenyésztők körében“ tevékenykedik. A szervezet saját keltetővel rendelkezik. Idényenként mintegy harmincezer tojást keltetnek, s ezzel nemcsak saját tagjaik, de az érdeklődők széles táborának igényeit is kielégítik. Keltetik mind a közönséges, mind a törpe- és dísztípusú baromfiakat. A szervezet tagjainál egyébként harminchat „A“- és tíz „B“-tenyészetet tartanak nyilván. A szervezet vezetősége az év minden szakában — az időszerűséghez igazodva — állategészségügyi és más jellegű előadásokat rendez a tagok részére. Az SZKSZ smolenicei alapszervezetével már öt éve baráti kapcsolatot tartanak fenn. Évente többször — kölcsönösen — látogatják egymást és tenyészállatokat cserélnek. Most készülnek hasonló baráti kapcsolat megteremtésére a drezdai testvér-szervezettel. A tagok túlnyomó többsége tenyészállataival rendszeresen szerepel a kerületi és nemzeti kiállításokon. Havonta egyszer cserevásárt szerveznek, amely iránt rendkívül nagy az érdeklődés. Az alapszervezet mellett már négy éve eredeményesen működik az „Ifjú tenyésztők köre“. A múlt évi értékeléskor a nyugat-szlovákiai kerületben a tenyésztői eredményeken, valamint a gyakorlati és elméleti kérdéseken alapuló versenyben a helybeli kör végzett az első helyen, Kostoláni Alenával, a legeredményesebb ifjú tenyésztővel az élen. Az Ivanka pri Nitre-i alapszervezet elnöke Vajzer József, aki egyben az SZKSZ Nitrai Járási Bizottságán a baromfiszakosztály vezetője is. Nagyszerű szervező és irányító tevékenysége mellett példás tenyésztői munkát is végez. Tagja a törpe- és díszbaromfit tenyésztők klubjának, amely az SZKSZ Központi Bizottságával együttműködve az első elismert tenyészetek között tartja nyilván az ő törpe fekete kohin több ízben tiszteletdíjban részesültek. A tapasztalt tenyésztő egyik legkedveltebb állatáról, a mandarin kacsáról a következőket mondta: „A természetben leginkább a bokrokkal, cserjékkel körülvett állóvizeknél találhatók, jól bírják a mérsékelt hideget. Házi tenyészetben feltétlenül biztosítani kell számukra a fürdőmedencét, friss vízzel. Nem Vajzer elvtárs már húsz éve végez aktív tenyésztői munkát, s feleségével együtt napjainkban is párját ritkító tej nyészállományt mondhatnak magukénak. Nemcsak saját tenyészetüket vezetik példásan, de segítenek mindenkinek, aki hozzájuk fordul, így mind a felnőtt társaiknak, mind a kisdiákoknak, akik szinte naponta szaladnak egy-egy kérdéssel, hogy mit és hogyan tegyenek. Miért? Erről saját maguk így val* lottak: „Bennünket elsősorban az érdekel, hogy szabad időnket hasznosan töltsük, s lássuk munkánk eredményét. Mindezt nehéz így elmondani, ezt egy (kokinkina) és hampshire ba- igényelnek nagy tenyészterüle- vérbeli kisállattenyésztőnek éromfifajtáit. Tenyészetében to- tét, de különösen a párzás ide- rezni kell. Milyen öröm szávábbá tizenkét fajta fácánt ne- jén fokozott gondot kell rájuk munkra egy-egy példányt élővel, hogy csak a legismerteb- fordítani. Ilyenkor célszerű el- készíteni a kiállításra, s utána bet említsem: király, kék, fü- különíteni őket, vagy nagyobb a látogatáskor gyönyörködni les, nyerges, gyémánt, sárga, helyet biztosítani számukra, abban, hogy lám, mi is tudunk aranysárga, sötét, arany és a Feltétlenül szükséges minden annyit, mint mások, mi is megnálunk alig ismert csíkos. Kö- tojónak külön fészket létesí- kaptuk kedvenceinkért az első zönséges és törpe hampshire teni, amelyre nagyon megfelel helyezést stb. Nagyon örülünk tyúkokat, különböző galamb- és a kis berepülönyllással ellátott annak, ha tapasztalatainkat átegzotikus madárfajtákat tart. ládácska. szénaalommal. A fész- adjuk másoknak, hogy nekik Tenyészetének nagy részét a- keket már jóval a párzás meg- ne kelljen egyanazt kikísérlezonban a díszbaromíiak, így a kezdése előtt kell elhelyezni tezni, hanem ott folytathatják, már említett törpe fekete ко- állandó helyükre, hogy a tojók ahová mi már eljutottunk. A hin tyúkok, valamint a karolin rászokjanak ezekre. Általában szervezetben pedig valakinek (Aix sponza) és a mandarin április elején kezdenek tojni, valamit tennie, szerveznie, s (Aix galericulata) kacsák ké- 5—15 tojás után fészekre ül- tettekkel bizonyítania is kell. pezik. Ezek a fajták nálunk nek, s négy hét után kelnek Nekünk vannak olyan társamég nem honosodtak meg a ki a kiskacsák. Az egész kel- ink, akikkel ezt véghezvisszük, kisállattenyésztők körében, de tetési időszak alatt a hím gond- s pár év múlva már a mai az említett tenyésztő már sok- ját viseli a tojónak, s amikor diákjaink is felfejlődnek oda, éves tenyésztői tapasztalatok- az enni vagy inni száll le a hogy a már kitaposott úton kai rendelkezik. Szeretné, ha fészekről, addig is kíséri. A folytathassák a mi munkántenyésztőtársai más vidéken is kiskacsák anyjuk mellétt gyor- kat.“ követnék példáját, szívesen se- san nőnek, körülbelül hathetes Az Ivanka pri Nitre-i kisálgítene nekik, s kezdetben eset- korban teljesen kitollasodnak, lattenyésztők további munkájáleg tenyészanyaggal is szolgál- repülnek és elérik a kifejlett hoz sok sikert kívánunk! na, hiszen elismert tenyészál- állat testsúlyának háromnelatai a nemzeti kiállításon már gyed részét.“ PUHA MARGIT, Vrakúň Vajzer József egyik díjnyertes baromficsoportja. A vérbeli tenyésztő az „Ifjú tenyésztők köre“ tagjainak tác* saságában