Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-06-17 / 24. szám

1978. Június 17. SZABAD FÖLDMŰVES Huszonnyolc éve traktoron Megadom a gépnek, amit kell, és elvárom tőle a maxi« mumot. Ismerni a gépet, ismerni a terepet — ez a mes­terség nyitja. — Kora tavasszal ott tárcsáztam hetekig a Karcsa­­szögben, azon a szikes dűlőn — mondotta Takács József, a Velký Horeš-í (Nagygéres) Efsz traktorosa. Azt a hit­vány dűlőt egyhamar nem felejtem el. A Kovácsi-dűlő is megdolgoztatott bennünket. Négyszer tárcsáztuk, há­romszor kombinátoroztuk, az összes talajjavító munká­latot többszörösen is megismételtük, amíg a rögök om­ladozni kezdtek a porhanyítók alatt. Műtrágyát is kapott bőségesen a föld — emlékezik a traktoros. De látja, megérte a kitartó munkát. — Minden egyes határrészhez külön élménye fűződik? — Mindegy, milyen irányba Indulunk Nagygéres ha­tárában, nincs tenyérnyi hely, ahol nem forgattam vol­na meg a földet. Munkából minden évszakban van elég. Télen szállítunk, trágyát hordunk, tavasszal aztán szán­tunk, porhanyítunk, vetünk, műtrágyát szórunk, nyáron meg aratunk. Ősszel pedig szinte ki sem mozdulunk a gépfülkéböl. Azt tartják, s ebben sok az igazság, ma a gazdálkodás elképzelhetetlen nélkülünk, traktorosok nélkül. Bizony a mezőgazdasági munkák tekintélyes há­nyadát mi végezzük. — Az állandó elfoglaltság, a sok rázkódás, a rendszer­telen étkezés soha nem szegte kedvét? Soha nem bánta meg, hogy ezt a szakmát választotta? — Én akkor választottam ezt a mesterséget, amikor még jóval rosszabbak voltak a munkafeltételek. Emlék­szem a kezdetleges Š—30-as traktorra. Ma már össze­hasonlíthatatlanul mások a munkakörülmények. A ma gyártott traktorok kényelemesebbek, rugalmasabbak, hogy a gépek műszaki színvonaláról ne is beszéljek. En­nek ellenére szívós, edzett embert követel a traktor és rendíthetetlen kitartást. — Ez a traktoros-sors, ezt vállalni kell. De állítom, szép, nagyon szép mesterség. A múltban is az volt, s kétszeresen az ma. Gondoljunk akár a legújabb típusú traktorra, vagy kombájnra. Aki hozzáértéssel, oda­adással végzi mesterségét, annak jövedelmező is. Én nem panaszkodom, rendszertelen étkezésre sem emlék­szem. Gondos, megértő a feleségem, annak ellenére, hogy ő is dolgozik, gondoskodik meleg ételről. Nyers szalonnát ritkán eszem. Ennnek tulajdoníthatom, hogy szervi baj huszonnyolc év után sem kezdte ki az egész­ségemet — Hogy keveset. szórakozom? Ez igaz, nem telik az időből. De mindenért kárpótol téli estéken a televízió, az év többi részében pedig — azokon a nagyon rövid otthon töltött órákon — a meghitt családi (környezet. Nincsenek anyagi problémáink. Feleségem a kertészet­ben dolgozik. Négy gyerekünk van, három lány már dol­gozik, a fiunk még tanul. — A munkatársaitól azt hallottam, hogy magával él­vezet együtt dolgozni, mert ahol maga van, motorhiba miatt nincs fennakadás. — Én annak idején úgy tanultam, erre oktattak a Královský Chlmec-i (Királyhelmec) traktorállomáson, hogy aki a traktor volánja mögé ül, annak ismernie kel! a gépet. Érzékelnie kell a legparányibb rendellenessé­get. S értenie kell a hiba kijavításához is. Én úgy lépek gépemmel a barázdába, hogy lehetőleg meglepetések ne érjenek. Alaposan előkészítem a motort, в eresztem, ki­facsarom belőle a leheletét is. Megadok neki mindent, amit kell, del meg is követelem tőle a maximumot. Arra törekszem, hogy tökéletes összhang legyen köztem és a gépem között. A traktort csak így lehet rászorítani a maximumra ... Pillanatnyi szórakozottság, figyelmetlen­ség nagy hibákat, órányi kiesést okozhat. Szívesen adok tanácsot a fiataloknak, segítek is gyakran a helyszínen felmerülő probléma megoldásában. Ha egymáson segí­tünk, magunkat segítjük. — Tizenhat éven keresztül az SZK 3-as kombájnnal arattam. Tavaly selejtezték ki. Sokfelé jártam. Ha új kombájnt kapunk, akkor azt én veszem kézbe és az idén is aratok. Amióta egyesültünk a Malý Horeš-i (Kis­­géres), plešanyi (Szentes) és strážne! (Őrös) szövet­kezetekkel, lényegesen megkönnyebbült a munkánk. Ma az aratást órákban mérjük. A tizennégy kombájn közül nyolc E—312-es, két Niva, egy Kolosz és három SZK— 4-es kijavítva várja az aratást. Igaz, még egy nagyobb ellenőrzést tartunk a kombájnokon, de azt csak indulás előtt. ILLÉS BERTALAN tk levicei (lévai) járás négy szövetkezete, még­pedig a bótovcei, žemberovcei, demand ice i (Deménd) és iá­­rovcei (Sáró), ráfizetéssel zár­ta az elmúlt gazdasági évet. Közülük a demandicei, sárói és žemberovcei 1976-ban sem teljesítette a legfontosabb gaz­dasági mutatókat, s pénzügyi gazdálkodása messze elmaradt a tervezettól. A szóban forgó szövetkezetek mintegy 17 ezer hektár mezőgazdasági földterü­leten gazdálkodnak, ami a já­rás földterületének 19,1 száza­lékát teszi ki. Bár az idei évet fokozott erő­bedobással kezdték, mégsem si­került megbirkózniok vala­mennyi célkitűzéssel. A mező­gazdasági bruttótermelést az eddig eltelt Időszakban mind­össze 95 százalékra teljesítet-Minden erőt összefogva ték. Nem csoda, hisz a tejter­melés felvásárlási tervét az el­ső négy hónap alatt egyikük sem teljesítette, sót az említett szövetkezetek áprilisban ala­csonyabb tehenenként! fejési átlagot mutattak ki, mint az elmúlt év ugyanazon időszaká­ban. Négy hónap alatt a bá­­tovceiek 106 ezer, a žemberov­­ceiek 89 ezer, a sáróiak 60 ezer, a deméndiek pedig 54 ezer li­ter tejjel maradtak adósak népgazdaságunknak. . Tekintettel arra, hogy az anyagi kiadások szakaszán a négy szövetkezet megtakarítást mutat ki, a gazdasági eredmé­nyek összegezve valamivel ked­vezőbbek az előirányzottnál. Az elkövetkezendő Időszak­ban tehát mindent el kell kö­vetni a vezetőségnek és a tag­ságnak, hogy a hírnevükön esett csorbát minéi előbb ki­köszörüljék. (ág) ! s s I I ! N > 4 W a la hol már találkoztunk! w — A pieiiveci (pelsőci) föld­művesszövetkezetben, ott kezdtem. Másfél évig voltam fejőnő. Itt, a pa&kovái (Páskaháza) gazdasági rész­legen állattenyésztő vagyok. Két év­vel ezelőtt, vagyis a gazdasági udva­rok szakosítása után kerültem ide. — Hogyan lett állattenyésztő? — Fiatalabb koromban nagyon sze­rettem versenyekre járni . — Milyen versenyekre? — Hát fejőversenyekre. Kétszer vol­tam járási második helyezett és egy­szer országos negyedik. Annak idején Görgei Lajos főállattenyésztő javasolt GŐMÖRI PORTRÉ fiz állat­tenyésztőnő csoportvezetőnek. Farkas István, szö­vetkezetünk elnöke, pedig aláírta a javaslatot. Hát így lettem állatte­nyésztő — mondotta Vincén Mária. — Ha egy fiatal munkába lép, mi­ként képzeli el a jövőjét, álmodik-e karrierről? — Mindig szerettem dolgozni. A munkaszeretetei a szüleimtől örököl­tem, hiszen ők is a tehenészetben dolgoznak. Már gyermekkoromban el­jártam nekik segíteni fejni. Nagyon megszerettem ezt a munkát. A kar­rierről mit mondhatnék? Besüt az ablakon a májusi nap. Ta­lán ettől, talán gyerekkori emlékei­től ragyog fel az állattenyésztőnő arca. Beszélgetésünket a nappali őr za­varja meg: „Egy borjú felakasztotta magát“. Az állattenyésztőnő gyorsan, határozottan intézkedik, majd kö­penyt, csizmát ránt, és maga is siet a baj színhelyére. Visszafelé jövet büszkeséggel mutatja birodalmát, szebbnél-szebb borjait. Szinte mind­nek jut egy kedves mosoly. A takarmányos kocsiból kihúz egy nyaláb szénát és odatart egy marok­nyit belőle a nyakát szinte pajkosan előrenyújtó Csimbi elé, melynek napi súlygyarapodása 0,80 kilő. Jut egy jő 'falat a Dínának is, hiszen 6 naponta 0,87 kilót hízik. A listát Csilla vezeti, napi 0,92 kilós súlygyarapodással. A telepen jelenleg tizenhatan dol­goznak. A szakosítás szerint borjúne­­veiéssel és marhahizlalással foglal­koznak. Jelenleg 273 kisborjút és 185 hlzómarhát tartanak. A kisborjúknál a napi súlygyarapodás 0,78 kg, míg 4 hízómarháknál 0,86 kiló, vagyis napi átlagban egyedenként 0Д0 kilóval több, mint tavaly volt ez idő tájban, De ami a legérdekesebb, 1 kiló súly­­gyarapodáshoz a borjaknál 1 kg, míg a hízómarháknál 2 kiló abrakot hasz­nálnak fel. Vagyis 1 kiló húst 14 ko­rona költséggel állítanak elő és 16 koronáért értékesítik. Kilónként két korona a tiszta nyereségük, jószág­­szeretetüket jelzi, hogy a borjúelhul­lás a múlt évben mindössze 3 száza­lék volt. Ezt a szintet az idén is tar-i tani akarják. — A munkámat mindig becsülete­sen elvégeztem — magyarázza Vincén Mária, a páskaházi gazdasági részleg állattenyésztője. — Falun a szakem­bernek még most is az a legnagyobb feladata, hogy szóljon a Juliska né­niknek, a János bácsiknak, hogy jöj­jenek segíteni, ezt vagy azt tegyék. Én ezen a gazdasági részlegen olyan mindenes vagyok udvarvezető, rak­­tárnok, sőt a könyvelést is nekem kell elvégezni. Tudja, a borjakat ti­zennégy napos korukban hozzák ide, nagyon ikeli rájuk vigyázni, hogy Jobbról balra: Vincén Mária állat­­tenyésztő, középen Görgei Lajos fő­­állattenyésztö és hátul Vince Katalin fejő. egészségesek legyenek és jól hízza­nak. Ezt a munkát nem lehet elkap­kodva csinálni. A kezdeti sikerekről szinte szere­tettel beszél á huszonnégyéves állat­­tenyésztőnó, aki egyben az üzemi SZISZ-szervezet alelnöki tisztségét is betölti. Mint párttag, a pártmegbízá­sokat is mindig becsületesen elvégzi. Hogy az állattenyésztónő érti a szak­máját, azt a telepe eredményei bizo­nyítják. (i. b.J 1НШП1ПШПШ1ПН1И11НИМ1и1ИНИ nmi ■■■■■■■■■■■■■a E három cigány, helyesebben romanes szó magyarul körülbelül azt je­lenti: „Lépj előre, emelkedj feljebb, cigány“. A hazánkban élő közel 190 ezer cigány polgár jelentős többségének bizony nagyon meg kellene szív­lelnie ezt a három szót, mert sokuk még ma is a jelen kor általános élet­nívója alatti körülmények között él. Felemelkedésük pedig az eddigi élet­stílus gyökeres megváltoztatása nélkül lehetetlen. Ki kellene szabadulniuk a péró bilincseiből. * 2. Elet a cigánypéróban Elnézem я szomszéd ház eresze alatti fecskefészkeket. Mintha egyet­len építész tervezte és építette volna őket. S a minden évben megújuló fé­szekrakás nyomán újabb, de a régiek­kel hajszálra egyező fészkekkel gya­rapszik a fecskekolónia. S így van ez ősidők óta az állatbirodalomban. Fecskefészkekhez hasonlóan épül­nek a cigánypéró viskói is, de mind­egyik más. Viskók, putrik csupán, mert háznak nem nevezhetők. Pedig tartós hajlékként szolgálnak, sok esetben nem is egy családnak. Rend­szerint egyetlen, de legfeljebb két helyiség, s itt élnek együtt szülők, nagyszülők, gyerekek, unokák. Tízen vagy még többen körülbelül tizenhat­húsz négyzetméter területen. A viskók építőanyaga a vályogtég­lától kezdve terméskő, használt tég­la, használt deszka, szétszedett kátrá­nyoshordó bádoglemeze, levert karók­ból vesszőfonattal kiképzett falak, amit döngölt agyaggal töltenek ki és az említett építőanyagok legkülönbö­zőbb kombinációja. Mindegyik putri egyedi, sajátos architektúrával, építő­jének szakmai hozzáértését, anyagi helyzetét, leleményességét tükrözi. Azt talán mondani sem kell, hogy a villanyvilágítás, a villanyáram, a csa­tornázás, a vízvezeték teljesen isme­retlen fogalom. Sgen körülmények között élnek még ma is azok a cigányok, akik semmiképp sem akarnak búcsút mon­dani az ősöktől örökölt, megszokott életformának. Képtelenek elszakadni a múlt ma is kísértő emlékétől, mely azonban a haladás, a társadalmi fel­­emelkedés és a társadalomba történő beilleszkedés kerékkötője. Pedig szo­cialista rendszerünk mindent megtesz e tarthatatlan helyzet felszámolásá­nak érdekében. Gondoljunk csak arra, milyen ta­nulási lehetőségük van a tanköteles cigánygyerekeknek, ha egyáltalán el­járnak az iskolába, ilyen lakáskörül­mények között. Hiszen a putri beren­dezése néhány rozzant ágy, vagy egyéb fekvőhely, talán egy asztal, né­hány ütött-kopott ülőalkalmatosság. Tavasztól késő őszig a péró lakóinak élete a putrik körüli és közötti sza­bad térségen zajlik. Még szerencsé­sek azok a cigánygyerekek, akik házi feladatukat az iskolában vagy a nap­közi otthonban, kulturált feltételek mellett írhatják meg. Viszont a putri­ban erre már nem nagyon nyílik al­kalmuk. Az ilyen környezetbeit és ilyen életforma mellett felnövő fiata­loknak ez a bűnözés melegágyát ké­pezi. Az adatok alapján Szlovákiában a tizenöt éven aluli fiatalkorú bűnözők a bűntettek hét százalékát a kihágá­soknak pedig tizenkét százalékát kö­vetik el. A cigányok soraiból kike­rülő fiatalkorúak a bűntettek tizen­nyolc, és a kihágások 21,3 százaléká­val szerepelnek a bűnügyi statiszti­kában. Miben kereshetjük e jóval kedvezőtlenebb arány eredőjét? A bűntettek elkövetéséhez és elburján­zásához nagyban hozájárul az a kör­nyezet, amelyben a cigány fiatalok élnek és felnőnek. Nagyon sok eset­ben alkoholista szülőktől származnak, felbomlott családi körülmények kö­zött nevelkednek. Gyakran a szülők maguk is visszaeső bűnözők, törvény­be ütköző cselekedeteikért több ízben börtönbüntetést töltenek le, gyerme­keik legelemibb nevelését is elhanya­golják. Ehhez hozzászámíthatjuk még a cigány fiatalság lényegesen alacso­nyabb képzettségi szintjét. Így nem csoda hogy a felnőttektől látott pél­da, környezetük hatása őket is a bű­nözés lejtőjére sodorja. Mit lehet és mit kell tenni, hogy a helyzet javulását célzó igyekezet ne legyen meddő szélmalomharc? Állam­hatalmi szerveink, a nemzeti bizottsá­gok a cigánykérdés megoldására léte­sített kormánybizottság hatékony tá­mogatásával minden rendelkezésre álló eszközzel igyekeznek a cigány lakosság számára is megteremteni a legkedvezőbb életfeltételeket. E je­lentős társadalmi feladat sikeres el­végzése, a cigány lakosságnak társa­dalmi integrálása, kulturális szintjé­nek emelése feltétlenül megköveteli a cigánytanyák, a pérók felszámolá­sát, továbbá azt, hogy a cigánylakos­ság számára korszerűbb lakásokat építsenek. Ugyanígy nélkülözhetetlen az iskolalátogatás arányának javítása és a cigányok maradéktalan bevoná­sa a munkafolyamatba. A pérók felszámolása és a cigányok számára korszerűbb lakások kiutalása Életkép a péróból — szabad ég alatt ebédel a család. (Hornyánszky Katalin felvétele) során bizonyos eredmény mutatható fel. Eddig 4570 cigányputrit, viskót bontottak le, több mint húszezer ci­gány polgár költözött új lakásba. Sajnos ez a megoldás sem hozta meg a várt eredményt. Sok cigánycsalád visszavágyott a párába, otthagyta a korszerű lakást és másutt épített vis­kóban lakik újra. Es nem egy ilyen eset akad. Ez a jelenség arra utal, hogy nem értették meg a javukat szolgáló intéz­kedés lényegét, és maguk nem igye­keznek hozzájárulni helyzetük meg­változásához. E téren tehát lényege­sen javítani kell a cigányok közötti felvilágosító, nevelő munkát. Mert nem elég a társadalom erőfeszítése, maguknak a cigányoknak is rá kell döbbenniük, hogy társadalmi helyzetük javításának első feltétele a kellő be­illeszkedés, az eddigi elkülönülés, izo­láció megszüntetése, a munkafolya­matban való állandó és aktfv részvé­tel. Nem csupán az alkotmány és а törvények adta jogok megkövetelésé­vel, hanem a mindenkire egyaránt vo­natkozó kötelességek teljesítésével is bizonyítaniuk kell, hogy e köztársa­ság állampolgárai. Csupán akkor igé­nyelhetik a társadalom segítségét, ha tehetségükhöz mérten maguk is hoz­zájárulnak a körükben uralkodó nagyfokú elmaradottság felszámolá­sához. A felemelkedés útja igen görön­gyös, de járható út. Az első lépés ezen az úton a cigányok számára, ki­jutni a péróból, levetkőzni a régmúlt bevett szokásait. így a cigány fiata­lok műveltségi, képzettségi szintjének növekedése is könnyebben elérhető. Helytállásuk a munka frontján vi­szont gazdasági helyzetük javulása által a társadalmi beilleszkedést teszi lehetővé. Hiszen ma már számtalan példával bizonyítható, hogy a péró­ból idejében kikerült cigány polgá­raink soraiból sokan főiskolát végez­ve ma már vezető tisztségben állják meg helyüket és vesznek részt szo­cialista társadalmi rendünk további építésében. OBENAU KAROLY

Next

/
Thumbnails
Contents