Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-06-17 / 24. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. június Vt, Valakinek szervezni kellene Általában egyre szélesebb a sporttevékenység íalvainkban. De ha külön-külön vizsgáljuk a testnevelési szervezetek munkáját, akkor rádöbbenünk, hogy sok esetben az apró falvakban sokoldalúbb a sportélet, mint az egyes nagyközségekben. Mužla (Muzsla) nagyközségnek számít a Nové Zámky-i (érsekújvári 1 járásban. Ennek megfelelően a testnevelési szervezetnek több mint 300 tagja van. A szervezet elnöke Zalaba András. A közelmúltban vele váltottunk szót a falu sportéletéről. ■ Körülbelül hányán sportolnak a tagok közül? — Kevesen. A tagok túlnyomó többsége megfizeti a tagdíjat, néha eljön gyűlésre, esetleg részt vesz az általunk szervezett társadalmi munkában, de különben semmilyen sportolás nem érdekli őket. Sokan már a koruknál fogva sem sportolhatnak. ■ Hány szakosztály tevékenykedik a szervezet keretében? — Nincs mivel dicsekednünk. Volt ez már jobban is nálunk. Bajnokságban csak a labdarúgók és az asztalteniszezők szerepelnek. A labdarúgó-csapatunk — a felnőtt és az ifjúsági — a járási bajnokság 2. osztályában játszik. Régebben rúgtuk a bőrt a kerületi bajnokság „B“ osztályában is. De a gárda kiöregedett, s az utánpótlás nem tudott helytállni az erős mezőnyben. Jelenleg is váltakozóan szerepelnek a csapatok, és a járási bajnokság középmezőnyében helyezkednek el. A két csapatban 40 az igazolt játékosok száma. Ш Rendszeresen járnak edzésre a fiúk? — Sajnos nem. Hetente kétszer lenne edzés, de esetenként nagyon kevesen vesznek rajta részt, holott az edző nagyon odaadó, hozzáértő sportember. A csapatok a szövetkezet nevén szerepelnek, de még a mi dolgozóink is el-elmaradoznak az edzésről. Ha mindenki olyan lelkes lenne, mint például Diós László, Franyo Tibor, Pathó József, Drapák Károly és még néhányan, biztosan jobb eredményt tudnánk felmutatni. H Van megfelelő sportpályájuk? — Egy szép kis ligethez hasonlíthatnánk. Jóleső érzés néhány órát eltölteni a fák hűs árnyékában. A kerítésünket megrongálta az idő vasfoga, s a közeljövőben szeretnénk bekeríteni a pályát. A kellemes környezet és a labdarúgás szeretete vonzza a közönséget. Két-háromszáz néző mindig szurkol kedvenc csapatának. Különben nagyon reális szemmel nézik a szurkolók a játékot, és nem a játékvezetőt okolják, ha nem megy a játék. Egyszóval nálunk már régen nincsenek incidensek a sportpályán. ■ Az asztaliteniszezők melyik osztályban játszanak? — A járási bajnokság második osztályában. Sajnos nincs a faluban tornaterem, és így gondot okoz a felkészülés. A szövetkezeti klubban állítottunk fel három asztalt, és ott játszanak a fiúk. Az asztalteniszezőink szintén a középmezőnyben végeztek. Ш A lányok, fiatalasszonyok szintén sportolnak? — A kapanyél mellett. Régebben volt kézilabdacsapat, de az szétesett, és nincs aki újjászervezze. Persze jő lenne, ha a pingpongasztal mögött is látnánk szoknyásokat. ■ Nyáridőben rendeznek sportnapot? — Évről évre. A sportnap megrendezése komoly anyagi bevételt jelent a szervezetnek. Egy ilyen rendezvényen 1300—1400 fizető látogató vesz részt. A -sportnapon rendszerint külföldi labdarúgócsapattal mérkőzünk. Ez vonzza a közönséget. Természetesen a műsorba iktatunk atlétikai számokat is. Persze vannak olyan szórakoztató sportszámok, mint a zsákbanfutás, lepényevés és sorolhatnám tovább. Persze a kitűnő zamatú birkagulyást sem veti meg a közönség, amelyre jól csúszik a muzslai hegy aranyló leve. A kellemes környezetben hajnalig táncol, szórakozik a falu lakossága és a környékbeli fiatalok. ■ Milyen más anyagi forrása van még a szervezetnek? — Egyesült szövetkezet vagyunk és mind a két falu sporttevékenységét támogatjuk anyagilag. Mivel Muzsla a nagyobb község, a sportszervezet 24 ezer koronát kap, az ebediek pedig ennek a felét. Persze szükség esetén másfajta segítséget is nyújt a szövetkezet. Igaz, a sürgős munkák idején mi is igyekezünk ezt meghálálni. Lényegében nincsenek anyagi gondjaink és ha lenne több szakosztály, azokat is fenn tudnánk tartani. ■ És miért nem tevékenykednek több sportágban? — Ez a kérdés már bennem is sokszor felmerült. Az elmúlt évtizedek során az értelmiség nálunk is megsokszorozódott. Sok pedagógus él Muzslán. Elsősorban tőlük várnánk, hogy sokoldalúbbá tegyék falunkban a sportéletet. Sok fiatal van nálunk, és csak a hónuk alá kéne nyúlni, biztosan meg lehet őket nyerni az aktív sportolásra. Az lenne ideális, ha legalább a tagságnak a fele rendszeresen sportolna. Bár nálunk nyáridőben ezernyi a tennivaló, de ez mégsem lehet akadálya a tettre kész fiatalok megnyerésének. Gondot okoz, hogy nincs a faluban tornaterem. Persze erre lehet hivatkozni, de ez nem mentesít. Szerencsére a közeljövőben átadjuk rendeltetésének az új művelődési otthont, ahol minden bizonnyal helyet kapnak a sportolók, és az asztalteniszezők mellett a sakk-szakosztályt is megszervezhetjük. Gondolom, ha a fiatalok rendszeresen össze járnak, lehetőség nyílik más szakosztályok létrehozására is. Gondolok itt elsősorban a kézi- és a röplabdára. Egyszóval adottak a hasonló lehetőségek, mint másutt — csak az eddiginél többet kell törődni a szervezéssel. Tóth Dezső л minap arról faggattam Szacsko Andrást, a Velký Kamenec-i (nagykövesdi) iskola igazgatóját, aki néhány évvel ezelőtt férfi és női éneklőcsoportot, női tánccsoportot, citerazenekart, tehát egy népművészeti együttest szervezett a községben, hogy mi értelmét látja a kultúrmunkánatk? Eképpen válaszolt: — Én 1962-ben kerültem a községbe iskolaigazgatónak. Ide nősültem, itt maradtam. Sajátomnak tekintem a községet. Kezdetben sok problémát kellett megoldanom. Sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyen széles körben fog terjedni a kultúra iránti vágy, mint manapság. Képzőművészeti kiállításokat, irodalmi esteket, író-olvasó találkozókat szervezünk. Ma képbeszélnek a kultúráról Szacsko András, a CSEMADOK kultúrfelelőse. zőművészeti kultúrán nőnek fel már nálunk is a gyermekek. Az embert manapság már nemcsak a munkája érdekli, nemcsak a megélhetés mindennapi gondja köti le a figyelmét. Érezni, tudni akarja azt is, hogy ml célból vagyunk a világon; mi az értelme életünknek. így is van ez rendjén. Mert csak akkor jutunk valamire ha sikerül teljesebben berendeznünk az életünket. Mintha csak azt mondta volna Szacsko András: nemcsak kenyérrel él az ember. Ha az életben mindenünk megvan, ami létfenntartásunkhoz nélkülözhetetlen, akkor arról a korparancsről sem szabad megfeledkeznünk, hogy: nem élhetünk vegetatív szinten. Kötelességünk tudomásul venni azokat a felismeréseket is, amelyek révén önmagunkat tudatosabban vállalhajuk és a jövendő fogadása érdekében ki is teljesíthetjük. Hiszen a holnap mindig azé, aki fogadni tudja: aki kellőképpen felkészül arra, hogy az időt is munkára fogja. Igen, a paraszti életformaváltással megváltozott a falusi embert foglalkoztató gondok természete is manapság. Már nem annyira az alapvető létszükségletek előteremtéséhez kötődnek, hanem az életvitel jellegéhez. ' Kora délután van, de a nagykövesdi kultúrház már hangos. Szacsko jó munkát végeznek A Nové Zámky-i (érsekújvári) járásban aktív tevékenységet fejt ki a CSEMADOK vezetőség. A járásban 7 honismereti kör működik, melyek közül a legjobb munkát az érsekújvári végzi. A képzőművészeteket kedvelők köre szintén eredményesen tevékenykedik. E téren nagy munkát fejt ki Balogh György, az újvári kör vezetője. András beállította a magnót, felcsendül a muzsika. Kitűnő felvételről — a próbáról készült — hangzik fel a nagykövesdi dalcsokor: „A kövesd! szőlő tetejébe, megérett a ropogós cseresznye. Olyan piros, mint a lecseppent vér, meghalok a régi szeretőmért ...“ Citeraszóló következik. A kultúrházban elhallgatnak a beszélgetők, amikor Balogh Pista bácsi keze alatt az első akkordok szárnyra kapnak. Egy summás nótát játszik. A húrokból fojtogató szomorúság, keserves bánat, majd áradó lendülettel féktelen jókedv fakad. Aki egy kicsit is érzi a zenét, „kihallja“ az előadásból, hogy mester kezében van a hangszer, azt csinál vele, amit akar. Az együttes műsorán több olyan dal található, amelyeknek tolmácsolása kivételesen ihletett pillanatoknak köszönhető. Ezek hazánkban még kevésbé ismertek. A jól sikerült összeállítás azt mutatja: valami többet tudnak, mint amit egy hasonló korú, felkészültségű együttes. Pedig egyikük sem készült zenésznek. Sőt, ma sincs közöttük senkinek semmiféle zenei előtanulmánya, képzettsége. Az együttes alakulása is rendhagyó módon kezdődött. Balogh'Pista bácsi lakásán, ahol három évvel ezelőtt esténként megszólalt a citera. — A CSEMADOK járási bizottságától kijöttek, meghallgatták a produkciónkat — magyarázza Szacsko András — és azt mondták, hogy részt vehetünk a járási versenyen. A nagykövesdi citerazenekar ezzel megalakult. Három éve. A vezető azóta is Szacsko András Iskolaigazgató. A citerazenekar legidősebb tagja Balogh István, aki ötvenhat éves, a legfiatalabb tagja ifjú Nagy Sándor, tizenhárom éves. Hangszereik Magyarországon, a délalföldi Mórahalmon készültek. Öt citera szól egyszerre. No és a köcsögduda, amelyet saját maguk készítették. A citera hazája a Dél-Alföld. És a citeramuzsikáé is. Szűkebb pátriánkban, Bodrogközben, illetve Nagykő* vesden nincsenek hagyományai a hangszeres zenének, inkább az énekelt, úgynevezett vokális dallam gazdagsága jellemzi e vidéket. Jelenlegi repertoárjukon egy óra harminc percnyire tehető népdal van. Bodrogközből és a községben gyűjtött anyagokból választották. A kottát nem ismerik, minden dalt hallás után tanulnak. Vallják, hogy ez az igazi, mert így szinte „belülről“ ismerkednek meg az új dallamokkal. Próbákon a magnónak főszerepe van, erről hallgatják a megtanulandó dalt. Ifjú Nagy Sándort tartják a legtehetségesebb citerásnak, aki szólóénekeseket kísér. Van tehát közöttük kiugró tehetség, akire komoly művészi pályafutás várhat, ha azok, akik segíthetnek, odafigyelnek rá,, s van, akinél a tehetséget a szorgalom pótolja, így egész a kép ... A „Tavaszi szél vizet áraszt...“ kerületi döntőjébe bekerült a citerazenekaruk, két szólóénekesük: Nádasi Miklós és Nagy Jolán, valamint a női éneklőcsoportjuk. Sok meghívást kapnak. A borsai (borsij Békeünnepélyre, a CSEMADOK kapošanské-kla- Cany-i (kaposkelecsényi) Dal- és táncühnepélyére. Annak ellenére, hogy Gombaszögre még nem kaptak meghívást, szorgalmasan készülnek az országos seregszemlére. Legutoljára Kráľovský Chlmecep (Királyhelmecen) május elsejei ünnepségen léptek fel, ahol nagy sikert arattak. Több meghívást is győznének teljesíteni, színvonaluk alapján bátrabban lehetne számítani fellépésükre járási, sőt országos rendezvényeken. Megérdemelnék, hogy végre legyen támogatójuk. A helyi állami gazdaságtól várják a segítséget, főleg az anyagi segítséget. A több mint ötven szereplőnek saját erejükből varrattak ruhát, jó lenne néhány új citera, bodrogközi népviseletbe szeretnének felöltözni, de ehhez pénz kellene. Szükség volna arra is, hogy népzenei fórumokra a járáson túlra is eljussanak — tapasztalatokat gyűjteni. Illés Bertalan T* Viszi szil j» izet M AJLeLi US A CSEMADOK citerazenekara. A színjátszók működése szintén jónak mondható, 17 aktív színjátszó csoport van a járásban. A járásban 8 citerazenekar is működik. A tagdíjak rendezésében az újvári járás a legjobb az egész országban. Az idei tagdíjakat eddig 80 százalékban rendezték a szervezetek. A járásban javítani kell a munkát az ismeretterjesztő előadások terén a tagszerzésben és az újságok előfizetőit illetőleg. A tagszerzésben az első negyedévben élen járnak a bartiak akik 93 új tagot szereztek. —hof— A 25 éves MATESZ humora Az utóbbi években korszerű öltözőkben és zuhanyozókban öltöz hétnek és tisztálkodhatnak a falvak labdarúgói Is. Fotó: -tt-ICA ÉS A BIKA Három éve történt, tehát még egész friss történet. Egyszer megjelentek nálunk a filmesek, és egyes kollégákról próbafelvételeket akartak készíteni. Többek közt Ilonkáról, egyik kolléganőnkről, akit mi egymás közt csak Icának hívtunk. Felkérték, hogy vegyen fel valamilyen kosztümöt és sminkelje be magát. Icuka fel is vette a szép piros selyem kosztümjét, amit a Madách című. drámában viselt, s elindult a filmesekkel valamilyen szép hátteret keresni Komáromban. . S itt kezdődött a baj. Ugyanis a rendező meglátott egy szép házfalat, ami vadszőlővel volt bejuttatva. Nem messze a Vág hídtól, no és a vágóhíd tőszomszédságában. Odaállították Icát a fal elé és elkezdték fényképezni, filmezni. Egyszeresük nagy kiabálás, lánccsörgés és bőgés hallatszott a vágóhíd felöl. Nem telt bele több mint öt másodperc és látták, hogy egy elszabadult bikát kergetnék a fogdmegek, s az éppen feléjük vágtat. Mindenkiben megfagyott a vér! A bika kitépve orrából a vaskarikát, nyakán csörgő láncokkal, nagy ugrásokkal közeledett a kis társaság felé. De legjobban Ica ijedt, meg, hisz neki ráadásul még piros ruhája is volt, földig érő, amiben aztán nemigen lehetett versenyt futni egy bikával. De egy színésznő sohasem vesztheti el a fejét s a lélekjelenlétét. A mi Icánk is csendben odafordult az operatőrhöz: — Mondja kérem, nem lehetne engem ebben a jelenetben helyettesíteni valakivel? — Kivel? — kérdi ijedten és csodálkozva a filmes. — Hát — vágja rá gyorsan Ica mondjuk egy torreádorral... i Siposs Ernű Két CSEMADQK-hír í. Eredményes tevékenység jellemzi a CSEMADOK ipolyvarbói (VrbovkaJ szervezetének idei munkáját. A szervezet tagjai a tavasz elején egynapos kiránduláson jártak Budapesten, ahol megtekintették a város kulturális nevezetességeit. A szervezet vegyeskara sikeresen szerepelt a munkásénekkarok járási fesztiválján, de a Tavaszi szél vizet áraszt országos népdalverseny járási döntőjén sem okoztak csalódást. A közelmúltban a helyi sportszervezettel közösen rendeztek író-olvasó találkozót Batta György csehszlovákiai magyar költővel. A találkozón, a költő sportriportokat tartalmazó könyve kapcsán, főleg sportjellegű kérdésekről esett szó, de ez semmit sem vont le a találkozó értékéből. 2. Kiarovon (ipolykéren) váltakozó sikerrel dolgozik a CSEMADOK helyi szervezete. A szervezet hői énekkaráról dicsérő szavakkal kell szólni, hiszen a Vinicán (Ipolynyéken) megrendezett „Tavaszi srél vizet áraszt“ népdalverseny járási döntőjében váratlan sikert aratott. Ez a mindössze 9 tagú lelkes éneklőcsoport képviseli majd a nagykiirtösi járást, a területi döntő IV. kategóriájában. Bodzsár Gyula
