Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-06-17 / 24. szám
4 SZABAD FötDWÜVES 1*97«. jdnhlS 1Ä A 2051-és számú jelentésből: „... a brigádos olyan szerencsétlenül ugrott le a mozgó pótkocsiról, hogy a kerekek alá került és a helyszínen meghalt.. A 3044-es számú jelentésből: ....... a vontatókezelő sem a traktort, sem a védőrács nélküli kardánmeghajtóművet nem kapcsolta ki, így próbálta megállapítani a takarmánybegyűjtő-gépben fellépő hibát. Közben a kabátja az egyik forgőtengelyhez ért és rátekeredett. Rövid időn belül a dolgozó fulladás következtében meghalt.“ Ax 1845-ös számú jelentésből: ....... Nevezett, amikor éjjel fáradságot érzett, befeküdt az egyik gabonasiló tárolójába. Nem sokkal ezután egy maggal megrakott teherautó érkezett a helyszínre. Mikor rakománya az egyik tárolóba már nem fért be, beszórta a másikba, oda, ahol az említett dolgozó feküdt. Mivel a nevezett olyan mélyen aludt, hogy a rászóródó gabona súlya nem ébresztette föl, rövid időn belül megfulladt. Ezeket a drámai hangú sorokat — más és más eseteket idézve — sajnos tovább lehetne folytatni. Ugyanis a Nové Zámky-i (érsekújvári) járás szövetkezeteiben — ahol a fent idézett esetek is előfordultak — tavaly nyolc (I) halálos kimenetelű munkabaleset történt. A járásban hét év leforgása alatt a tavalyi volt ilyen viszonylatban a „legrosszabb“ év. Mivel nem lehet, nem szabad szemet húnyni az ilyen és hasonló tragédiák, munkabalesetek fölött, bekopogtam a járási mezőgazdasági igazgatóság munkavédelmi előadójának ajtaján. A véleményére voltam kíváncsi. — Sajnos, némelyik eset olyan gazdaságban történt — mondotta az előadó —, ahol a munkavédelmi intézkedésekre nagy gondot fordítanak. Ez a tény arra figyelmeztet, hogy azokban a gazdaságokban is fokozni ikell a biztonsági intézkedéseket, ahol úgy gondolják, már minden intézkedést megtettek. Ott viszont, ahol a munkavédelemre eddig vajmi kevés gondot fordítottak, határozottabban kell közbelépni. Az persze természetes, hogy eddig sem tétlenkedtünk. Szakoktatást rendeztünk minden évben abból a célból, hogy a munkavédelmi felelősöket, a dolgozókat meggyőzzük a szigorú biztonsági előírások betartásának fontosságáról. A jmi igazgatója egész sor figyelmeztető levelet küld ki évente a szövetkezetek olyan részlegeire, ahol komoly hiányosságokat észleltünk. Tény azonban, hogy a járásunkban aránylag kevés a jól képzett munkavédelmi felelős, s az is igaz, hogy munkánk csakis úgy lehet eredményes, ha a szövetkezetek vezetősége nem húny szemet egyes hiányosságok felett, hanem következetes intézkedéseket tesz azok felszámolására. Ľudovít Ďurannak, a jmi előadójának szavai után a kimutatások, statisztikai adatok között böngésztem. Meglepett, hogy milyen különbségek vannak egyes gazdaságok munkavédelmi intézkedései között. Sok olyan szövetkezet is van, ahol a biztonsági technikus még arra sem szakított időt, hogy a mezőgazdasági igazgatóságra elküldje a munkavédelmi intézkedések időszaki értékelését. Csodálkozásomra Öuran elvtárs megjegyezte: — A fegyelmezetlenséget tükröző mulasztás főleg ott fordult elő, ahol kevés gondot fordítanak a biztonságos munkakörülmények kialakítására. Ezek közé tartozik például a kamenínl (kéméndi) szövetkezet is. Kénytelenek leszünk szankciókat alkalmazni velük szemben. Ha a helyzet nem javul, a biztonsági technikust Nitrára küldjük — átigazolásra. Rossz hozzáállás. Habár a kéméndi szövetkezet állattenyésztésének aránylag jó eredményei vannak, az istállói, telepei azonban kiábrándítónk. A falakról nem csupán a friss meszelés, de a megfelelő számú tűzoltókészülék is hiányzik. Az elavult, szakszerűtlenül szerelt villanyvezetékeken még a laikus szemlélődőnek is megakad a tekintete. Persze az istállók környéke sem valami szemet-lelket gyönyörködtető. A nyitott fekália-tároló nemcsak a betegségek melegágya, hanem a balesetek lehetőségének hordozója is. És így folytathatnánk a sort a szociális létesítményeik hiányával, az utak állapotával. De nézzük, hogyan is vélekednek erről az illetékesek? — Az utóbbi időszakban szövetkezetünkben javulás állt be a munkavédelem területén — mondotta Dinynyés János biztonsági technikus. Ilyen véleményt nem vártam, mivel a járási kimutatás ennek ellenkezőjét, vagyis azt bizonyítja, hogy ebben a szövetkezetben a munkavédelem javítása terén a múlt évben vajmi kevés, jóformán semmi nem történt. — S miért nincs a gazdasági épületekben elég tűzoltókészülékük? — tettem fel a kérdést. — Ja, a tűzoltókészülékek... A múlt év végén nagyobb számban rendeltem egy trnavai vállalatnál. Válaszként persze azt kaptam, hogy csak az év végén tudják az igénylést teljesíteni. Ezért nem tudunk mindenütt megfelelő számú tűzoltókészüléket elhelyezni — érvelt a biztonság szervezője. Kissé sántít ez az érvelés, mert mivel a gazdasági épületek többsége évekkel ezelőtt épült, tüzoltókészülékeknek már lenni kellene mindenhol, esetleg egy-két elavult, kimerített készülék kicserélése lehetne napirenden. Az egyesített szövetkezetben a technológiai berendezések karbantartása is komoly hozzáállást követel. Sok helyen ezt tudatosítják és az állattenyésztési telepeken két-három szakképzett villanyszerelő gondoskodik az üzemzavarok elkerüléséről, a villanymotorok stb. karbantartásáról. De vajon hány karbantartó villanyszerelője van a kéméndi szövetkezetnek? öszszesen egy, s az sem rendelkezik szakképesítéssel. Ez a körülmény bizony nem utal arra, hogy a biztonsági intézkedések terén javulás állt be. Közismert, hogy a szociális helyiségeknek és épületeknek nagy jelentőségük van főleg az állattenyésztési dolgozók egészségvédelmében. Vajon milyen a helyzet a kéméndi szövetkezetben? Hogyan ítéli meg a fennálló körülményeket Jarábek István mérnök, a szövetkezet főállattenyésztője? — Sajnos nem dicsekedhetünk — mondotta. — Egyetlen szociális épületünk van a kicsindi részlegen. Persze az se valami korszerű. Hiába, nehéz minálunk Ilyesmiről beszélni. S ha már őszintén szóltam, elmondom azt is, hogy két évvel ezelőtt kijött hozzánk egy bizottság azzal a céllal, hogy a vezetőséggel egyetértésben kijelölje a szociális épületek helyét. De dolgavégezetlenül távozott, mert a vezetőség képtelen volt eldönteni, hova is akar építeni. Pedig de nagy szükségünk lenne egy-két jól felszerelt öltözővel és zuhanyozókkal ellátott épületre! Tóth Zsigmond, az építőcsoport vezetője e kívánságot bár jogosnak, de egyelőre teljesíthetetlennek tartja. Szerinte a szövetkezét építőcsoportjának a közeli években a termelés fejlesztésével járó építkezéseket kell szorgalmazni, s nem jut idő szociális helyiségek építésére. Gondokkal, megoldásra váró komoly problémákkal küzd a kéméndi egyesített szövetkezet. Tény, hogy a gazdaságfejlesztéssel járó problémák megoldása nagy beruházásokat igényel. S takaródzani csak addig lehet, ameddig a takaró ér. Ettől függetlenül, valamivel nagyobb támogatást igényelnek azok az ésszerű javaslatok is, amelyeket Dinynyés János biztonsági technikus — a mnukavédelem és a dolgozók egészségvédelme előfeltételének létrehozása céljából — olykor-olykor a vezetőség elé terjeszt. Kalita Gábor A hibás villanyvezeték már nem egy helyen komoly balesetet, tüzet, esetleg halált is okozott. A Nitrai Gép- és Traktorállomáson a villanyszerelők szocialista brigádot alakítottak, hogy még hatékonyabb segítséget nyújthassanak a mezőgazdasági termelésnek az állattenyésztés gépesítése szakaszán. KépUnkön a szocialista brigád egyik tagja, Bohumil Ján szerelő, a Želiezovcei (zselízi) Gazdaság villanyberendezését ellenőrzi. Állami (Foto: Vašiček JaroslavJ mwm uemeveit ELKERÜLNI? Fiatalon vesztette életét Minden reggel így volt. Csókkal búcsúzott fiatal feleségétől és kisgyermekétől. Csak egynéhány évvel ezelőtt házasodott, boldog családi életet élt. A Kráfová pri Send (szentkirályfai) szövetkezet gazdasági udvarán dolgozott. Szorgalmas embernek ismerték Takács Gyulát, aki az építkezési csoportban végezte munkáját. — Kialudtad magad, Gyuhis...? — kérdezték barátai, amikor munkahelyére érkezett. — Az biztos! — Az asszonykád nem zaklatott? Nyugodtan válaszolt a kérdésekre, vicceltek, tréfálkoztak, ugratták egymást, amint az más munkahelyeken is szokás. Néhány szót szólt hozzá a mestere is, aztán nekilátott a munkának. A szövetkezet egy vaskonstrukciéból borjúistállöt építtetett. A konstrukció tetején, majdcsak négy méter magasban, Takács Gyula a faanyagot erősítette hozzá az épület tetőszerkezetéhez, amelyre a hullámpala került. Mi történt? Senki sem tudja. Bizonyára megcsúszott, de olyan szerencsétlenül, hogy a balesetet nem élte túl. Huszonnyolc éves karában életét vesztette. Gyászol a család, gyászolnak barátai, ismerősei... Már késő, a szerencsétlenség megtörtént. Utólag vitatják, miért és hogyan történt. Elsősorban is biztosító öv nélkül dolgozott, védősisak sem volt a fején, pedig ott volt a munkahely közelében.. Sajnos, az állványozás sem volt keilőképpen előkészítve. Ezek azok a konkrét okok, amelyekből következtetni lehet és kell is, hogy több ilyen eset ne forduljon elő mezőgazdasági üzemeinkben. Krajcsovics Ferdinánd Bányász voltf mikor mehet nyugdíjba? Jk mikor még voltak madará* * szók, a ritka szép csicsergőket, erdei füttyösöket a csaléteknek kitett lépes vesszővel fogták, kalitkába tették. Volt ilyen gyakorlat emberi vonatkozásban is. Hogy orvost, speciális szakembert kapjon a község, átlagon felüli luxuslakást épített. A minap meglátogattam a ple- Stvecl (pelsőci) szövetkezet főállattenyésztőjét, Görgei Lajos elvtársat, a lakásán. Szolgálati lakása van. A szövetkezet építtette. Két szoba, dolgozószoba, gyerekszoba, Nem utópia! előszoba, egyszóval teljes komfort, beleértve a hideg-meleg vizet és a központi fűtés megoldását is. Ami nagyon tetszett nekem, a szövetkezet vezetői nem „lépre csalónak“ szánták. A rožňaval járásban a szövetkezetek aránylag sok lakást építenek. Persze sokat áldoznak szociális létesítményekre is. Nemrég a Dlhá Ves-i (hosszúszói) szövetkezet önkiszolgáló rendszerű ebédlőjében étkeztem. Nem azt mondom, hogy a fővárosi első osztályú éttermekkel vetekszik, de semmivel sem rosszabb, mint akármelyik ipari üzem étkezdéje. A szakosított baromfi-, sertés- és szarvasmarhatelepeken és gépjavító műhelyekben nem hiányzik az öltöző, a hideg-meleR vizes zuhanyozó. A trebisovi járás egyesített szövetkezeteinek saját autóbuszai vannak. Gondoljuk csak el, menynyire kényelmes és humánus dolog, hogy a Veiké Kapušany-1 (nagykaposi) szövetkezeti tag nem gyalog megy, nem traktor vontatta pótkocsin rúződik, hanem modern autóbuszban, kényelmesen ülve suhan a zöldségkertészetbe, a répaföldekhez. Az ember kímélésén kívül nagy előnye az ilyen munkába- és hazaszállításnak, hogy időt, a családra fordítható értékes órákat takarít meg a szövetkezeti tagoknak. Tévedés ne essék, nem a „minden nagyszerű“ meggondolás' alapján íródtak e sorok, hiszen hol vagyunk még a mezőgazdasági termelés szociális hátterének összkomfortjától. A fejlődés tájegységenként és üzemként is eltérő. Vannak üzemek, ahol csak odáig jutottak el, hogy a határba már nem a szövetkezeti tagok viszik literes üvegekben az ivóvizet. Holnap, holnapután már ott is előbbre jutnak. Olyan állapotot, mint a gyárakban van, a mezőgazdaságban talán nem lehet teremteni. A végtelen határ teteje eddig is a csillagos ég volt, ezentúl is az lesz. De a légkondicionált traktor, kombájn megjelenése után nem utópisztikus kívánság már az sem, hogy a határban dolgozó emberek ellátását büffékocsikkal oldják meg, mint ahogyan azt a Micha-, lovcei Állami Gazdaság határában láttuk. (illés) T. J. olvasónk levelében írja, hogy két hét múlva tölti be 59. életévét. A jáchymoví, karvinái és handlovál bányákban összesen 14 évet és két hónapot dolgozott le, ebből csaknem tizenkét évet mint vájár, lőmesteri képesítéssel. Egyébként eddig harminchét és fél ledolgozott éve van. Kérdi, hogy mehet-e korábban öregségi nyugdíjba? Az 1975/121 sz. társadalombiztosítási törvény 18. §-a értelmében az első munkakategóriába tartozó bányászok már az 55. életévük betöltésével teljesítik az öregségi nyugdíj korhatárát, ha mélyművelésű bányában dolgoztak. Azok, akik a külső szint alatt, folyosók vágásánál, alagutak javításánál (amelyek bonyolult mérnöki művek részei) dolgoztak, mégpedig mindkét esetben legalább húsz éven ét és ez a foglalkozásuk a nyugdíjigény megnyíltakor még tartott, vagy nem szűnt meg régebben, mint két éve (ez az idő meghosszabbodik a teljes vagy részleges rokkantság idejével). Ennek a munkának korábbi abbahagyását a járási nemzeti bizottság a szakszervezeti szervek véleményezése alapján igazoltnak nyilváníthatja, főként egészségi okokból. Az ártalmasabb környezetben dolgozó többi bányász, főként ahol a szilikózis-veszély fokozott mértékben fenyegetett, bár az I. munkakategóriába tartozik, csak az 58. életéve betöltésével szerzi meg az öregségi nyugdíjra szőlő igényt. Feltétel, hogy legalább húsz évig dolgoztak ilyen beosztásban és munkaviszonyuk megszűnésekor ez a foglalkozásuk még tartott, illetve nem szűnt meg két évvel korábban. Ennek a munkának korábbi abbahagyását a jnb szociális osztálya a szakszervezeti szervek véleményezése alapján igazoltnak nyilváníthatja, főleg egészségi okok alapján. Fontos újdonság, hogy az 1975/121 sz. törvény 187. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a CSSZSZK kormánya az 1975. december 4-én kelt 350. sz. határozatával az I. munkakategória bizonyos munkaköreire rövidebb foglalkozási időt állapított meg, éspedig: Tíz évet azoknak a dolgozóknak az esetében, akik az uránérc jövesztésénél, feltárásánál, vizsgálatánál, dúsításánál és végleges feldolgozásánál dolgoztak, ha egyébként legalább huszonöt beszámítható, ledolgozott évök van és betöltötték 55. életévüket. Ha a dolgozó tíz évet ledolgozott ilyen munkakörben, akkor a más (könynyebb) munkahelyen folytatott további munkáját komoly okból történt változásnak kell tekinteni, tehát ezt a körülményt külön bizonyítani nem kell. Ebben az esetben az említett kedvezőbb öregségi nyugdíjkorhatárt akkor is lehet igényelni, ba a dolgozó a nyugdíjigény keletkezésekor már nem dolgozott ilyen munkakörben, ill. több mint két év telt el az ilyen munka megszakításától. Ha a dolgozó már korábban megrokkant volna, az I. munkakategória szerinti rokkantjáradékra van igénye. Kivételes intézkedést tartalmaz az idézett kormánybirdetmény az uránérccel dolgozókra vonatkozóan. Ha az említett munkakörökben már 1989. január 1. előtt dolgoztak legalább tíz éven át, és munkájukat a sugárzásnak kitett munkakörnyezet miatt abbahagyták, akkor már 50. életévük betöltésével igényt szereznek az I. munkakategória szerinti öregségi nyugdíjra, feltéve, ha megvan a 23 ledolgozott, ill. beszámítható évük. Ha már korábban megrokkantak volna, az I. munkakategória szerinti rokkantjáradékra van igényük. Az említett kormányhatározat még további kedvezményes rendelkezést tartalmaz azok számára, akiknek a mélyművelésű bányában levő munkahelyüket azért kellett 15 évi munka után otthagyniok, mert ésszerűsítési és átszervezési okokból a Munkatörvénykönyv 48. §-a, c) pontjai alapján áthelyezték őket, Ш. megszüntették velük a munkaviszonyt és nem lehet tőlük elvárni, hogy munkájukat máshol újra föld alatt folytassák. Ezekben az esetekben már az 55. életév betöltésekor és 25 ledolgozott és beszámítható év alapján az I. munkakategória szerinti öregségi járadékra van igényük. Az említett okokból történt munkahely változtatást komoly okból történtnek kell tekinteni, ahol ez az ok az igény megnyíltakor is tart. Ha a dolgozó már korábban rokkanttá vált volna, az I. munkakategória feltételei szerint jár neki a rokkantjáradék. Ajánljuk, hogy a fenti tájékoztatás szerint vizsgálja át igazolásait, és ha feltételeit, akkor már igényelheti az I. munkakategória szerinti öregségi járadékot. (Lásd Dr. Krajüoviö cikkét: a Národné poistenie folyóirat 1977/3 számának 5—9 oldalán „Pracovné kategórie v dôchodkovom práve“ címmel.) Ha nem teljesítené a fent idézett kormányhatározat feltételeit, akkor csak a 60. életéve betöltésével léphet öregségi nyugdíjba, természetesen azzal, hogy az I. munkakategériába tartozó éveiért évente 2 százalékos emelkedési százalékot állapítanak meg. Dr. F. f.
