Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-06-17 / 24. szám
ÍS78. jäniue 17, .SZABAD FÖLDMŰVES, 3 Külpolitikai kommentárunk Összeesküvés Afrika ellen Á nyugati világban nagyon felélénkült az érdeklődés a fekete földrész iránt. A hangadó Párizs — Giscard d'Estaing elnök kormánya, de a háttérben a fő érdekelt, az Egyesült Államok húzódik meg. A shabai lázadáskor a zaire-i ellenzék leverésére foganatosított intézkedések — Mobutu beleegyezésével — az ország tekintélyes részének megszállásához vezettek. Jóllehet a francia ejtőernyősök és a belga katonák létszámát Shaba tartományban már csökkentették, még mindig hallatnak magukról és terrorizálják a lakosságot. Párizs és Brüsszel a felkelőktől féltette a lakosságot, most azonban bebizonyosodott, hogy még a zaire-i fehéreket is inkább kell félteni a kormánycsapatoktól és az idegen „mentőcsapatoktól“, mint a nemzeti felszabadísi mozgalom katonáitól. Az egykori Belga Kongóban azonban koránt sincs béke. A közelmúltban szokatlan helyen — Zaire-nek Ugandával és Szudánnal érintkező határvidékén — került sor összecsapásokra. Tudják ezt Mobutu nyugati védnökei is, s ezért igyekszenek gyorsan cselekedni. A fő cél, egyben a háttérben meghúzódó Washington hő vágya: afrikai államokból, főként a frankofon (volt francia gyarmatok) országokból kijelölt különítmények alkotta „biztonsági hadsereg“ létrehozása, amelyet az afrikai helyzet destabilizálói“ ellen vetnének be, vagyis magyarul: a jelenben és a jövőben jelentkező, a nyugati országokkal szövetségben álló kormányokat támadó szabadságmozgalmak leverésére. A shabai lázadást követően Mobutuval folytatott tárgyalások után most az Egyesült Államok, Belgium, Franciaország, az NSZK és Anglia politikusai konkrét tárgyalásokat folytatnak egy közös expedlciós hadtest felállításáról az afrikai kormányokkal. Ennek eredményeként a marokkói hadsereg 1200 főnyi katonája C 141-es szállítógépek alkotta amerikai légióidon meg is érkezett rendeltetési helyére, s további 550 katona érkezését várják Szenfegálból és Gabonból. „Kollektiv biztonság“ a jelszó — nyugati érdek a lényeg. Mint látjuk, Zaire helyzete a shabai lázadás óta nem rendeződött, sőt a kormánycsapatok terrorja fokozódott. Viszont az országnak mind több helyén törnek zetei is gyakorolják. Az adott feladat megvalósítása során az alapszervezetek Lenin tanításából induljanak ki. Lenin a feladatok teljesítésének ellenőrzésében látta a párt szervező munkájának lényegét. „Ellenőrizni az embereket és ellenőrizni a tényleges végrehajtást — ez és újra ez, csakis ez most a munkánk, egész politikánk lényege.“ (Lenin Művei, 33. kötet, 218. oldal.) A gazdasági vezetőség tevékenységének ellenőrzésére való jog azonban korántsem jelenti a szövetkezet, vállalat és üzem vezetősége szerepének átvételét (mint ezt egyes szervezetek tévesen értelmezték), semmiképpen sem jelenti az egyszemélyi vezető felelőssége elvének hatálytalanítását. Az alapszervezetek az üzem valamennyi szakaszán, a szövetkezet vezetőségében, a tömegszervezetekben vezetik a kommunistákat, ám nem helyettesítik az említett szerveket. Nincs joguk megmásítani a szövetkezet, a gazdaság vezetőségének irányelveit Nincs joguk közvetlenül a termelési tevékenységre vonatkozó irányelveket kiadni, megkövetelni, hogy az elnök, az igazgató a pártszervezettel hagyattassa jóvá összes utasításait. Az alapszervezet joga és kötelessége, hogy a maga hatáskörében véleményezze gazdasági vezetők kinevezését, ám nem válthat le, nem nevezhet ki és nem helyezhet át szövetkezeti, üzemi dolgozókat. Ez a szövetkezet, az üzem vezetőségének a tisztségéhez tartozik. A pártellenőrzést — az alapszervezet pártmunkájának szerves részét — semmi esetre sem értelmezhetjük, még kevésbé végezhetjük hivatali kabinet-munkaként, amely csupán néhány pártbizottsági tag ügye. A pártszervezetek nem közönséges revizorokként, hanem szervezőkként és nevelőkként látják el az ellenőrzést. A pártellenőrzés ereje abban van, hogy — mint a tapasztalatok is mu■ ubomír Strougal, a CSKP ” Központi Bizottsága Elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök a múlt héten Josef Simon miniszterelnök-helyettes és Andrej Вагiák külkereskedelmi miniszter kíséretében ' Szófiába látogatott, ahol Sztanko Todorovnak, a Bolgár KP Központi Bizottsága tagjának, a minisztertanács elnökének a vendégei volt. Strougal elvtársat Todor Zsivk o v, a BKP KB első titkára, az Államtanács elnöke is fogadta. A kormányfők tájékoztatták egymást a CSKP XV. és a BKP XI. kongresszus határozatainak teljesítéséről, országaik gazdasági és szociális fejlesztésének további feladatairól. Elismeréssel nyilatkoztak a két ország fejlett szocialista társadalmának építésében elért jelentős sikerekről. A két ország kapcsolatai jelenlegi helyzetének áttekintése során nagy figyelmet fordítottak a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés továbbfejlesztésének és elmélyítésének távlataira és lehetőségeire. Elégedetten állapították meg, hogy a két testvéri szocialista ország baráti kapcsolatai és sokoldalú együttműködése a marxizmus-leninizmus és a szocialista internacionalizmus elvei alapján, a két ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményének megfelelően eredményesen fejlődnek és gazdagodnak, s így hozzájárulnak a szó-A csehszlovák-bolgár kapcsolatok fejlődésének újabb állomása cialista közösség szilárdulásához, a világ békéjéhez és társadalmi haladásához. Kiemelték, hogy a csehszlovák-bolgár kétoldalú gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés fejlődése és főként a termelési szakosodás és kooperáció a kölcsönös gazdasági kapcsolatok szilárdításának és elmélyítésének fontos tényezője, és hozzájárul a KGST keretében megvalósuló szocialista gazdasági integráció komplex programjának teljesítéséhez. A kormányfők eszmecserét folytattak időszerű nemzetközi kérdésekről is, s megállapították, hogy álláspontjaik teljesen azonosak. Megerősítették, hogy külpolitikájuk rendíthetetlen alapja barátságuk és szövetségük a Szovjetunióval, a szocialista közösség államainak egysége és öszszeforrottsága. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a szocialista országok külpolitikai tevékenysége fokozott összehangolásának, a Varsói Szerződés tagállamainak Politikai Tanácskozó Testületé által kimunkált közös intézkedések megvalósításának. A legsürgetőbb külpolitikai feladat a feszültség enyhülésének további elmélyít''se, melynek katonai területre is át kell terjednie. Mindkét állam feltét'enül támogatja a fegyverkezési hajsza megállítására, a nukleáris és nouíronfegyverek gyártásának, felhalmozásának, elterjesztésének és alkr'ma-ásának betiltására vonatkozó nrm-etközi megállapodások kötésére teť szovjet javaslatokat. Támogatják a leszerelési világértekezlet összehívására vonatkozó javaslatot, mert ez a konferencia lenne a legmegfelelőbb fórum konkrét leszerelési intézkedések foganatosítására. A felek aggodalmuknak adtak kifejezést a közel-keleti helyzet rendezetlensége miatt, és ismételten állást foglaltak az igazságos tartós megoldás mellett. Állást foglaltak a gyarmatosítás maradványainak felszámolásáért küzdő afrikai népek támogatása mellett. Elítélték a kínai vezetés élesedő szocialistaellenes és militarista magatartását. Ľubomír Strougal csehszlovákiai látogatásra hívta meg Sztanko Todorovot. Az amerikai igazságszolgáltatás fonákságai Themisz mérlege gyakran félrebillent „a nagy lehetőségek és egyenjogúság" reklámbirodalmában ф Erőszak mint a társadalmi ráhatás eszköze ф Az amerikai igazságszolgáltatás fekete foltjai a történelem és a jelen tükrében 1953. június 19-e, 20,06 perc volt. Joseph Francéi ítéletvégrehajtó bekapcsolta az áramot, s pár perc múlva megállapították, hogy a fővádlott, a halálra ítélt Julius Rosenberg atomtudós szíve megszűnt dobogni. Nemsokára a felesége, Ethel is követte férjét. Így végződött századunk egyik legdrámaibb „kémkedési“ pere, amely társadalmi visszhangjával a hírhedt Dreyfuss-ügyet is túlszárnyalta. Rosenbergék nem voltak kémek, ismertek voltak baloldaliságukról, s amikor a Szovjetunióban is elkészült az első atombomba, az amerikai kormány és a Pentagon hidegháborús őrjöngésében hirtelenében bűnbakokat keresett. E célra nagyon megfeleltek Rosenbergék. Az ügy, mely megrendezett tragédia volt és emberi mivoltukban megalázott, báboknak minősített szereplőinek a Pentagon forgatókönyve szerint kellett volna játszaniuk szerepüket, bumerángként visszaütött a rendezőkre. A Rosenberg házaspáron (mellékelt írásunk részletesen ecseteli perük egyes mozzanatait) végrehajtandó ítéletet háromszor is elhalasztották. Negyedszer már nem, de a Fehér Házzal, megvolt az összeköttetés arra az esetre, ha meggondolnák magukat és „vallanának“. Bevallanának olyasmit, amit nem követtek el, de amivel szolgálatot tehetnének a kormány szovjetellenes propagandájának. Ha beszélnek, megmenekülnek, hajtogatták a bíróság emberei felsőbb megbízásból. Rosenbergék válasza ez volt: „A kényszer, zaklatás és fenyegetés ellenére sem bocsátjuk áruba lelkiismeretünket. Ha kivégeznek minket, ártatlan embereket gyilkolnak meg, s ezért az Egyesült Államok kormányát éri megvetés.“ Afz amerikaiak lelkiismeretét nem lehetett elaltatni. Ma már nem hivatalosan a kormánykörökben is beismerik, hogy a Rosenberg-ügy provokáció vol. A rehabilitáció azonban késik. A felnőtté cseperedett két Rosenberg fiú, Michael és Robert, öt évvel ezelőtt eljárást indított szüleik emlékének tisztázásáért. Az FBI az üggyel kapcsolatban 800 ezer oldal terjedelmű aktaköteget őriz, ebből azonban — lefizetésre! — csak 68 ezer oldalnyi iratba engedett betekintést. Az 1953-ban erőtlennek bizonyult országos küzdelem most valóságos népmozgalommá terebélyesedett Rosenbergék ártatlanságának kinyilvánítására. A Rosenberg-ügy nem egyedülálló, vagy tévedésből elkövetett juszticmord, beleillett az akkori politikai légkörbe, a kormánypolitika céljaiba. Akárcsak a forradalmi megmozdulások hulláma idején, 51 évvel ezelőtt, amikor az olasz származású munkásvezetők, Sacco és Vanzettl személyében találták meg a bűnbakokat. Őket már tavaly rehabilitálták. Vajon Rosenbergék ártatlanságának kinyilvánítására is félszázadot kell várni?! Az amerikai igazságszolgáltatás sohasem volt elfogulatlan. Ezt beismert és be nem ismert esetek bizonyítják. Am mint mondtuk, ami törvénytelenség történt, az mindenkor megfelelt a kormány kurzusának. Még akkor is, ha az igazságügyi szervek később kegyet gyakoroltak, mint most a „wilmingtoni tizek“ Julius és Ethel Rosenberg Huszonöt évvel ezelőtt, 1953. június 20-án, amikor a Sing-Sing börtön igazgatósága közölte, hogy kioltották Julius Rosenbergnek és feleségének életét, a szomszédos Lafayette-parkba csődített, fanatizált, a vörös szörnyről szóló filmeken nevelkedett több ezer amerikai örömujjongásban tört ki. Ma, amikor akár formai hibákon is miniszterek és elnökök bukhatnak el, szinte hihetetlen, hogy az igazságérzetével és erkölcsi tisztaságával hivalkodó amerikai demokrácia hogyan tapsolhatott a rend intézményesített gyilkosainak. Ez a tömeghisztéria valóban komolyabb indítékokból fakadt. Kevéssel a Rosenberg-ügy kezdete előtt jutott nyilvánosságra, hogy az amerikai monopoltőke biztosítéka, a kényszerbékét, hatalmat adó atomtitok nem titok többé. Az amerikai közvélemény döbbenten ismerte fel: a béke egyetlen feltétele nem az erő, hanem a Béke Világtanács stockholmi felhívásának elfogadása. Mindazoknak, akik a hamis illúziók árnyékában vagyont harácsoltak, csak egyetlen lehetőségük maradi: példát statuálni, megmutatni a világnak, az ország lakóinak, milyen sors vár rájuk, ha kételkedni merészelnek az amerikai felsőbbrendűségben, a kormányzat erejében. * Az atomkémkedési Ügybe azonnal bekapcsolódó FBI először David Greenglassben vélte megtalálni emberét, de hamarosan rájött, hogy a gyenge jellemű és erkölcsű villanyszerelő elítélése nem járna megfelelő hatással. Szükségük volt azonban fenyegetéssel kicsikart vallomásra, melynek alapján letartóztathatták és perbe foghatták a Rosenberg házaspárt, akik bár nem voltak az Egyesült Államok Kommunista Pártjának tagjai, de aktív szakszervezeti tagok voltak. Azok közé tartoztak, akik a megfélemlítés légkörében is megőrizték emberségűket, szembeszálltak a fasizmussal és ki merték mondani, hogy békét és szabadságot akarnak. A Rosenberg-per tárgyalása 1951. március 6-án kezdődött a New York-i szövetségi bíróság esküdtszéki termében. Minden előre kidolgozott forgatókönyv szerint történt. Azoknak, akik az esküdtek padjaiban ültek, már a tárgyalás megkezdésekor sem volt kétségük a vádlottak „bűnösségét“ illetően. A tárgyalás folyamán pedig — az átlátszó és hamis vallomások hatására — egészen úrrá lett a háborús őrület. Nem hatott meglepetésként tehát az esküdtszék és egyikének, Joe Wrightnak feltételes szabadlábra helyezésével. A polgárjogi harcos „próbaideje“ 1980-ig tart; s közben nem szabad elhagynia Alabama államot. Ma már, természetesen, jobban érvényesül a társadalmi mozgalmak ereje, mint az ötvenes években. A Fehér Ház nem tehet úgy, mintha nem hallaná a tömegek szavát. Ezzel magyarázzák azt is, hogy elhalaszt torták a halálos ítélet végrehajtását az 1970-ben elítélt John Harris néger polgárjogi harcos ügyében. „Elrettentő példa kell!“ Egy néger ne emelje fel szavát a polgári jogokért, mert akkor mindenki felbátorodna .., A végszóra ezért még várni kell... Az amerikai kormány fél a lakosság erősödő kritikájától, mert Carter elnök politikai elképzeléseit sorozatos kudarc éri. Am kiragadva az amerikai igazságszolgáltatás fonákságainak több példáját, joggal tehetjük fel a kérdést: mi ad erkölcsi jogot nemcsak Carternak, hanem a mindenkori amerikai elnöknek arra, hogy a „polgári jogok megsértése“ elmén megbélyegezze a Szovjetuniót, majdhogynem erkölcsi bojkottot hirdessen ellene, s ürügyet találjon a létfontosságú SALT-tárgyalások megállapodásba torkolásának elodázására? A tényekkel szembe kell nézni. A szabályos bírósági eljárás alapján az Orlov-ügyben hozott moszkvai elmarasztaló ítélet aligha adhat az Egyesült Államoknak ürügyet bármiféle beavatkozásra egy másik hatalom belügyeibe. Különösei! nincs erkölcsi joga bármit is felhánytorgatnia az amerikai kormánynak, amelynek elődje tudósokat végeztetett ki nukleáris kémkedés hamis vádjával, és óvatosabb formában ma is támogatja az elnyomó latinamerikai fasiszta diktatúrákat, ámen lyek az emberi jogok lábbal tiprásának iskolapéldái. -őr-Kaufman bíró Ítélete: Julius Rosenberget és feleségét villamosszékben kell kivégezni. A házaspárt 1951. április 11-én szállították át a Sing-Sing fogházba. Itt a „halálraítéltek cellájában“ éltek két évig és két hónapig. Ez a gyötrelmes, nehéz időszak tette hőssé a két egyszerű, becsületes amerikai polgárt. 801 napig a siralomházban! Nem ritkaság ez a demokráciájára kényes amerikai igazságszolgáltatásban. De amíg máskor gyilkosok és hullarablők igyekeznek ügyvédi furfanggal kikerülni a végzetet, itt két ártatlan ember szegült szembe a zsarolással, s az utolsó pillanatig a beismeréstől függővé tett kegyelmet utasították el. Inkább a halál, mint a becstelen élet! Az élet megmentéséért adták életüket, abban a meggyőződésben, hogy áldozatuk hasznos lesz gyermekeiknek, millió és millió embertársuknak. A „másik Amerika“ természetesen már a per idején tudta, hogy Rosenbergék ártatlanok. A minden eszközzel befolyásolt tömeg azonban túlüvöltötte szavukat. A legismertebb nevű amerikai tudósok hiába bélyegezték nevetségesnek és tudománytalannak a bizonyítékokat, hiába tiltakozott a világ közvéleménye. Az ítéletnek el kellett hangrania és a vádlottakat ki kellett végezni! rp. f ki helyi felkelések, s már jelentkezett egy új felszabadító szervezet, a Lumumba Kongói Nemzeti Mozgalom (MNCL) is. Azok a rezsimek, amelyek felkínálták csapataikat kongói beavatkozásra, egy cseppet sem nevezhetők a demokrácia támaszainak. Köz- : tűk van elsősorban Marokkó, amely Mauretániával együtt még mindig háborúskodik a Polisario mozgalommal a spanyoloktól elhagyott Nyugat-Szahara birtoklásáért, és farkasszemet i néz Algériával. Franciaország a múlt héten újra beavatkozott Csádban. Alaposan kiképzett és felfegyverzett csapatokat küldött Felix Malloum elnök i rendszerének támogatására, de el- 1 szenvedte első súlyos vereségeit a i különféle szakadárokkal vívott ütkö- i zetekben. Az NSZK inkább gazdasági ; beavatkozásra gondol az afrikai or- i szágokban. ä A NATO-országok érzik, hogy forró a talaj a külföldi monopolisták talpa alatt Afrikában. Mindent bevetni! — ez most a jelszavuk. A múlttól eltérően azonban afrikai kiszolgálóik segítségével Igyekeznek megmenteni jövedelmük hatalmas forrásait. Az afrikai népeknek sok szenvedésben vol részük, sok borzalmat átvészeltek. Minden újabb beavatkozás keserű igazságokat tár fel. Legfőképpen azt, hogy a névleges politikai függetlenség nem jelentett nagy változást a nép életében ott, ahol még a tőke az úr. A ŇATO-országok félnek. Attól tartanak, hogy Zaire-ban, Afrika szívében egy második Vietnam alakul ki. j Ezt el akarják mindenképpen kerül- , ni. Hisz képletesen már lángban áll a dél-afrikai fajüldöző állam és Rho- j desia is. Az sem mellékes körülmény, hogy ' Zaire Shaba tartományában van a hírhedt OTRAG, NSZK-vezetésű orbi- ( tális rakétaszállítási részvénytársaság legnagyobb próbaközpontja. A cég- j tábla veszélyes katonai létesítmény t fedőneve, és szolgálataira valmennyi 1 NATO-ország igényt tarthat. Ez a párizsi találkozó döntése. Az 1 ürügyet a háttérből Carter elnök súgja, amikor általános „szovjet ve- . szélyre“ és a Szovjetunió és Kuba , állítólagos afrikai térhódítására hi- , vetkőzik. Blöfföl, s így is hideghábo- } rús mederbe tereli a legfőbb nem- r zetközi kérdéseket és az afrikai helyzet alakulását is. Lőrincz László j politikájának megvalósításában tátják — a pártszervezet egybekapcsolja a kommunista és pártonkívüll szövetkezeti tagok, munkások, technikusok, mérnökök és egyéb szakemberek tapasztalatait, s a vezetőséggel együtt meglelik a tartalékok feltárásának, a munkatermelékenység fokozásának, s így a szövetkezetek és állami gazdaságok tevékenysége javításának leghatásosabb módjait. A járási és kerületi pártkonferénciák tanácskozásai igazolták, hogy az alapszervezetek túlnyomó többsége helyesen biztosítja a pártélet szabályos ritmusát. A gondosan előkészített taggyűlések a kommunisták mozgósítása érdekében aktivitásuk fokozásának, kölcsönös eszme- és tapasztalatcseréjüknek a fórumává válnak. Ugyanakkor azonban kidomborítják, hogy a mezőgazdaság vonalán működő pártalapszervezeteknek még céltudatosabban, tervszerűbben s magasabb ismereti színvonalon kell biztosítaniuk a feladatok teljesítését és megoldaniuk főként az állattenyésztési termelés szakaszán, a takarmányalap biztosításában és felhasználásában előforduló problémákat. Az eddiginél még gondosabban kell figyelniük ez emberek termelési és egymás közötti viszonyát. Hatékonyabban kell befolyásolniuk a termelés minőségének javulását és hatékonyságának fokozódását, a lenini munkastílus következetesebb érvényesítését a maguk hatáskörében. Mélyrehatóan tudatosítsák Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP Központi Bizottsága főtitkárának, a CSKP XV. kongresszusán elhangzott szavait: „A párt politikájának érvényesülése döntő mértékben függ a pártunk alapját alkotó üzemi és helyi szervezetektől. Ezek alakítják ki a feltételeket arra, hogy minden tag és tagjelölt aktívan részt vegyen a párt irányvonalának megvalósításában.“ (A CSKP XV. kongresszusa. Dokumentumok. 59. oldal, Pravda Könyvkiadó, Bratislava.) Kertész Pál
