Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-06-10 / 23. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1378. június 10, Sikerek, problémák és új szempontok Stefan Studený elvtárs, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese, valamint Ján Záhoran osztályvezető a napokban tájékoztatták a sajtó képviselőit a mezőgazdasági és élelmiszeripari beruházások gyakorlati kivitelezésének helyzetéről. A beszámolóban megemlékeztek a hatodik ötéves tervidőszak első két évében megvalósított beruházások sikereiről. Kihangsúlyozták, hogy a mezőgazdasági, élelmezésügyi tárca irányítása alá tartozó szervezetek a tervidőszak két évének beruházási feladatait több mint 120 százalékra teljesítették. Mindamellett a terményfelvásárló és ellátó vállalatok irányító szerve hatáskörébe tartozó egyes beruházások a vártnál lassúbb ütemben készülnek. Egyebek közt azt is megemlítették, hogy bér a beruházásokra előirányzott keret ebben az évben kisebb, mint a múltban volt, az évi keretnek mégis csak 10,9 százalékát használták fel az év első négy hónapjában. Tény, hogy az elmúlt esztendő hasonló időszakához képest az általános javulás mintegy két-három százalékos, a népgazdaság szempontjából mégis az volna az előnyös, ha a munkálatok sokkal gyorsabb ütemben haladnának, s ezzel a nagy költséget igénylő beruházásokat meghatározott időn belül, vagy jóval előbb a termelés szolgálatába állíthatnánk. Ha kedvező feltételek között idén gabonából elérjük a tervezett 18 millió tonna össztermést, előreláthatólag még igy is négyszázezer tonna gabonát különféle ideiglenes tárolókba kell elhelyeznünk, mivel még mindig kevés a minőségi raktárkapacitás. Amennyiben a tervezettnél jobb tesz a termés, úgy még több gabona kerül ideiglenes tárolókba, s ezzel bizony sem a kenyér-, sem pedig a takarmánygabona minősége nem javul. Elgondolkoztató, hogy egyre gyarapodik az építésben elodázódó mezőgazdasági-élelmiszeripari létesítmények száma. Ezek közt van a kokicei (kassai) tejüzem, ahol a beruházási keretnek csupán tíz százalékát használták fel, a trebišuvi élesztőgyár, a le vicéi (lévai) Húsipari Kombinát, a Jurányi hőszolgáltató, a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) gabonasiló stb. A szóban forgó építkezéseken ahelyett, hogy teljes ütemű lenne a munka — bizonyára a jogfolytonosság végett — csupán néhány ember tartózkodik, s alig látszik munkaeredmény utánuk. A miniszterhelyettes elvtárs tájékoztatójának további részében hangsúlyozta, hogy a jövőben az új állattenyésztő telepek gyorsabb ütemű építése érdekében az egységes tervdokumentációkat kell előnyben részesíteni. Mindenekelőtt n kivitelezési rendszer egységesítéséről s ennek keretében az építőelemek sokrétű hasznosítása lehetőségének a kihasználásáról s nem is annyira az épülettípusokról van szó. Ugyanis csak így készülhetnek minőségi és komplett állattartó telepek. S ebben a törekvésben a különcködés nem az ügy javát, hanem inkább annak a kárát szolgálná. Idén a kivitelezők Szlovákiában további harminckét új teriméstakarmány-préselo létesítményt és tizenöt terményszárítót adnak át a mezőgazdasági üzemeknek. Tény azonban, hogy egyes gazdaságokban és körzetekben a már üzemben levő berendezéseket sem használják ki elvárt módon. Szem elől tévesztik például azt, hogy a terményszárítóknak időközönkénti üzemszünetével tulajdonképpen több energiát pazarolnak, mintha a berendezéseket megszakítás nélküli műszakokban hasznosítanák, hiszen a kihűlt berendezéseket egy-két napi állás után újra fel kell fűteni, s ez nagy pazarlás. Sokat javítana a helyzeten. ha a szárítók körzetében levő gazdaságok kooperációs szerződést kötnének a szárítók tulajdonosaival. !gy a berendezéseket megszakítás nélkül, több műszakban üzemeltethetnék. A növénytermesztés gépesítésének szüntelen javításával összefüggésben szóba került az is. hogy a nagytáblás termelési szerkezetnek megfelelően a mezőgazdaságnak a korábbinál nagyobb teljesítményű gépek szükségesek s ezeknek a beszerzési ára sokszorta nagyobb, mint a régebbi típusoké. Ez megköveteli, hogy minél tökéletesebb ismeretekkel rendelkező emberekre bízzuk a nagyon értékes gépeket. A miniszterhelyettes arról is megemlékezett, hogy amíg a mezőgazdasági termelésben egy állandó dolgozóra mintegy harmincnégyezer, addig az élelmiszeriparban több mint kétszázezer korona értékű alapeszköz jut. Tény, hogy ezt az arányt az elsődleges mezőgazdasági termelés további fellendítése érdekében javítani, módosítani kellene, mégpedig a nagy teljesítményű korszerű berendezések üzembehelyezésável. Arra is törekedni kell, hogy a mezőgazdasági üzemekben a korszerű berendezéseket és gépeket az ésszerű kihasználáson túl munkaidő után minőségi karbantartásban részesítsék, idényen kívül pedig jó gazda módjára konzerválják és raktározzák azokat. Studený elvtárs a kérdésekre válaszolva egyebek közt azt is kihangsúlyozta, hogy például a tehénistállók építése során mindenekelőtt a termelést fellendítő szempontok kerülnok homloktérbe. Ez azt jelenti, hogy nem a tervezőknek, hanem a mezőgazdasági biológiában jártas szakembereknek kell megmondaniuk, milyen állásra van szüksége a tehénnek ahhoz, hogy az a fekvéstől, felfázástól tőgygyulladást ne kapjon. Ezt a kérdést a jövőben tehát nem a műszakiaknak, hanem a biológusoknak kell érdeniben megoldaniuk. Ugyanis nem mindegy, hogy az állatok miként reagálnak környezetükre. Talán mondanunk sem kell, hogy ez nagyban befolyásolja az elfogyasztott eleség hasznosulását és a termelékenység alakulását. HOKSZA ISTVÁN A szulfitszennytúg felhasználásáról A szulfitszennylúgnak a takarmányiparban való felhasználásával már számos szerző foglalkozott. Hazánkban és külföldön is a granulált takarmány gyártására nagy figyelmet fordítanak. Sokféle szulfltszennylúgból készült, por alakban gyártott kötőanyag van. A Szovjetunióban a baromfi számára ötszázalékos szennylúg-koncentrátum felhasználásával készítenek tápokat és néhány szovjet üzem a szulfitszennylúgból gyártott szesz készítése nyomán nyert pörköt is felhasználja erre a célra. A CSSZSZK-ban jelenleg a legelterjedtebb kötőanyag a melasz. A besűrített szulfitszennylúgnak a tápok készítésében való felhasználása hazánkban 1974-ben kezdődött és 1974-ben a CSSZK, majd 1976-ban az SZSZK számos mezőgazdasági üzemében kezdték meg rendszeres használatát. Jelenleg kb. nyolcezer tonna besűrített szennylúgot használunk fel évente tápok készítésére. Ez a szennylűg 50,5 százalékos szárazanyagot tartalmaz, a 0,5 százalék nitrogén egész mennyiségben emészthető, a cukortartalom pedig 9,5 százalék. A szulfitszennylúg súlygyarapítási hatásfoka bikákon lett kipróbálva. A bikákból öt kísérleti csoportot alakítottak ki. Minden csoportba hasonló fajtájú, származású, életkorú egészséséges blká'k kerültek. A kísérletek folyamán az első csoport táplálékának egy része folyékony melasz, a másodiké melasz és szennylúg 1:1 arányban volt. Itt a melasz mennyisége szintén annyi volt, mint az első csoportban. A harmadik csoport darabonként 2,5 kg szennylúgot kapott naponta, a negyedik csoport állatait kifejlett élősúlytól kezdve etették hasonló adaggal, mint a hamadik csoportét. A szennylúg eredeti alakban, vízzel 1:1 arányú hígításban volt felhasználva a siló vagy a szecska öntözésére. A kiértékelés tárgya a súlygyarapodás, tápfogyasztás, az állatok egészségi állapota és az etetésnél használt táppal szembeni reakció volt. A kiértékelést hazánk mezőgazdasági és állategészségügyi kutatóintézetei végezték. Az értékelés megmutatta, bogy a szennylúg ártalmatlan és ha nem adagoljuk fölös mennyiségben, nem csökken az állatok napi súlygyarapodása. A kísérletek megmutatták, hogy a szarvasmarhák súlygyarapodása csak hat százalékon felüli adagolás esetében csökkent jelentősebben. Hasonló eredményeket értek el külföldön is a kismalacok etetésénél, amikor a 3—6 százalékos adagolásnál a súlygyarapodás nem csökkent, de nyolc százalékos adagolás esetén már csökkent a tápfogyasztás. A kísérletek folyamán a szulfitszennylúg egy esetben sem váltott ki mérgezést, azonban megmutatkozott, hogy az adagolt mennyiség felső határa hat százalékig terjedhet, Benye Ferenc Társadalmunk fokozott élelmi" szerszükségietét — amint azt a párt- és kormányhatározatok kihangsúlyozták — az állattenyésztés fejlesztésével fedezhetjük. Ezért elsősorban az állatok létszámának növelésérd keli törekedni, ám ugyanakkor gondoskodni kell a termékek jó minőségéről éd a hasznosság fokozásáról, vagyis arról, hogy a tej, hús, tojás stb. előálítási költsége csökkenjen. A galántal járás mezőgazdasági üzemei mindjárt az év elején hozzáláttak e feladatok teljesítéséhez. Az eredmény Is megmutatkozott, hiszen első negyedéves tej- és húseladási tervüket túlszárnyalták. Ez az eredmény azt bizonyítja, hogy az említett járás gazdaságainak többsége nagy gondot fordít az időterv teljesítésére. Szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelésünk talán legfontosabb feladata: fokozott figyelmet kell szentelni a minőségi, tehát kifogástalan termékek előállításának, s ezzel párhuzamosan a termelés gazdaságosságára kell törekedni. Vajon megoldható ez a probléma? Igen, ha megfelelő mennyiségű és jó minőségű terimés takarmányt termesztünk. Sok élenjáró gazdaságban tapasztalhatjuk, hogy következetes, jó munkaszervezéssel, rendszeres ellenőrzéssel a takarmányok ésszerű felhasználásával kimagasló eredményeket érnek el. Ezek közé tartozik a munkaérdemrenddel kitüntetett Diakovcei (deáki) Efsz is a galántai járásban. A szövetkezet eredményei a járáson kívül is híresek. A közelmúltban ellátogattam ebbe a kis gazdaságba s elsősorban az iránt érdeklődtem, milyen az állattenyésztés színvonala, főleg ami a termelés hatékonyságát illeti. Kérdéseimre Papp Sándor, a szövetkezet fiatal állattenyésztője válaszolt: — Örömmel újságolhatom, hogy ebben az évben mlijd a tej, mind a hústermelés jövedelmező. Igenám, de engem az is érdekelt, hogyan sikerült ezt elérniük. A zootechnikus szavaiból azt vettem ki, hogy gazdaságukban jó a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti összhang. A növénytermesztők az állatok létszámának megfelelően termesztenek terimés takarmányokat, s azokat jól tartósítják. Így a tél végi időszakban sincs takarmányhiány. A takarmánnyal ésszerűen gazdálkodnak. Hiszen tudják: nem mindegy, mennyibe kerül egy-egy termék előállítása. Arra törekszenek, hogy olcsóbbá tegyék a termelést, csökkentsék a költségeket. A hasznosság növelése érdekében fajtajavító keresztezést végeznek. Ezt 1976-ban kezdték s ma már a feketetarka keresztezésből származó utódok sokkal jobb telelők a régieknél. Jelenleg háromszáztizennyolc tehenet tartanak. Az év végére tizenkét dbhal akarják növelni a tehenek számát. Mivel a keresztezést csak két évvel ezelőtt kezdték el, így a tehénállomány zömét a szlovák-tarka tehén képezi. A tehénállomány felújítását állandó feladatuknak tartják. Az idén kilencvennyolc — gyengén tejelő — tehenet selejteznek ki. Mivel jó a borjúszaporulat, az alapállományt sa ját nevelésű üszőkből töltik fel. Az idén kilencvenyolc kiselejtezett tehén helyett száztíz első bor jas tehenet csoportosítanak át a tehénállományba. Ilyen intézkedések következtében javul évről évre a tehénállomány hasznossága. Tavaly például 3663 literes tehenenként! fejésí átlagot értek el (3300 liter volt a tervük), s egy liter tejet huszonhét deka erőtakarmány etetésével termeltek ki. Nem volt ez rossz eredmény, ám a szövetkezet vezetői nem elégedtek meg ennyivel. Nagy buzgalommal keresték a még jobb eredményekhez vezető utat. Igyekezetük nem volt hiábavaló. A tehenek tejelékenysége a tél végi időszakban sem romlott. Az év első négy hónapjában 9,47 liter volt az egyedenkénti napi fejési állag — másfél literrel több mint tavaly ugyanebben az időszakban, s ugyanakkor az abraktakarmány fogyasztását április húszadikától huszonhárom dekára csökkentették. Vajon milyen takarmányozás mellett érték el ezt a szép eredményt? A takarmány összetétele ebben az időszakban: kukoricaszilázs répaszelet, répasiló és szálma volt. A kevert takarmányt melasszal dúsítva adagolták s némi takarmányrépát adtak hozzá. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak az adagolásra. A tej minősége kifogástalan volt s egy liter tej kitermelése 2,60 koronába került. A zootechnikus szerint dicséret illeti az állatgondozókat és fejőket, akik mindennapi szorgalmas és becsületes munkájukká! öregbítették a szövetkezet jó hírnevét. Papp Sándor a tapasztalt és talpraesett zootechnikus azonban a szarvasmarha-hizlalással nem nagyon elégedett. Ugyanis egy kilogramm marhahúst 3,37 kg abrak felhasználásával termeltek ki, tehát lényegesen több abrakot etettek meg, mint amennyi a járási átlag s közben a súlygyarapodás elég alacsony — mindössze 0,862 kg — volt. A zootechnikus ezt a gyengébb eredményt azzal magyarázta, hogy a keresztezés ugyan jól hat a tejelékenységre, de a hízóállatok súlygyarapodása lassúbb. Ezt, ahogy mondta, a szlovák-tarka hízóállatok 1974. évi (a keresztezés előtti) napi 1,264 kg súlygyarapodása is bizonyítja. Legutóbb olyan határozatot hoztak, hogy a következő időszakban 2,1 kg-ra csökkentik az abraktakarmány adagolását s körültekintőbb munkával, a takarmányadagolás szigorú ellenőrzésével igyekeznek növelni a súlygyarapodást. Hogy a húseladási tervüket az első negyedévben — az említett kedvezőtlen jelenség ellenére is — túlteljesítették, azzal magyarázható, hogy sok gyengén tejelő tehenet kiselejteztek, vágóhídra szállítottak. Dicséretes, hogy ez a szövetkezet a sertéshús termelésében Is jó példát mutat. A haszontenyészet alapját százhetven fehér-nemes + landrasse keresztezéséből származó anyasertés képezi. Egy kocától tavaly 17,79 darab malacót választottak el átlagban. Ezzel a jó szaporulattal biztosították az állományforgó zavartalanságát. A jól táplált, egészséges malacokat 15 kg-os súlyban helyezték előhlzlaldába s innen 40—50 kg-os súlyban a hizlaldába. Az idei első negyedévben a tervezett napi súlygyarapodást átlagot (0,53 kg) mind a két hizlaldában túllépték. A jő hízékonyságú sertések hizlalási ideje lerövidül. Nyolc hónap alatt elérik a 110 kg-os vágósűlyt. A sertéshús kilóját az első negyedévben 3,40 kg takarmány felhasználásával termelték ki s így a tervezettnél 683 mázsa sertéstáppal kevesebbet használtak fel, míg egy kiló hús termelési költsége nem érte el a tíz koronát. — Egyszerű, régi istállóink vannak — mondotta Papp Sándor —, amelyekben sok á kézi munka, tehát eredményeink mindenekelőtt a dolgozók munkájától függnek. Tehát csak a jó munka nyomán születhettek ilyen szép eredmények. Ezért dicséret illeti valamennyi dolgozónkat. Nagy Teréz Szlovákia egyik nagy zöldségtermesztőjénél Sokan nem tudják, hogy a Vlőanyi (vágfnrkasdi) Fejlődés szövetkezetnek kertészeti főagronömusa is van. Ez itt természetes, mert ebben az évben 219 hektáron termelnek zöldséget és megközelítően száz hektáron van gyümölcsösük. Ilyen nagy területen különböző zöldséget termelni nagy gond. Csak paprikapalántáből több mint félmillió darabra volt szükségük! Perecz Károly, a szövetkezet kertészeti főagronömusa tájékoztatott arról, hogy mi mindent termelnek ebben az évben. — Községünk már korábban is híres volt zöldségtermeléséről. Főleg káposztát, sárgarépát, petrezselymet és dinnyét termesztettek a kisgazdák. A zöldségtermesztésnek nálunk hagyománya van. A falu népe szereti ezt a munkát. Szövetkezetünk Szlovákia egyik legnagyobb zöldségtermesztője. Az idén sárgarépát 43, petrezselymet 23, hagymát 55, káposztát és más zöldséget pedig negyven hektáron termelünk. A zöldpaprikát külön kell említenem, mert ezt túlsúlyban, vagyis hat hektáron fólia alatt termeljük, és további három hektáron szintén fólia alatt terem az uborka. # Említette, hogy községükben jó dinnyetermelők is voltak. A szövetkezetben Is termelik a dinnyét? — A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium határozata alapján ebben az évben a legkisebb terület, amelyen dinnyét lehet termelni — tíz hektár. Ilyen területünk van ebben az évben. Az egész területet időben elkerítettük, mert éréskor megőrzése eléggé nehéz. Az egész területen fekete fólia felhasználásával termeljük a dinnyét. E nélkül beérése bizonytalan. # Milyen hektárhozamot terveznek? — Nem kevesebb, mint háromszázötven mázsát, átlagosan. Krajcsovics Ferdinand Előre szeretnének lépni A tavalyi Országos Aratóünnepélyen a levicei (lévai) járás földművesei az utolsó előtti helyen meneteltek, mivel a gabonatermesztésben gyenge eredményeket értek el. Szerencsére az állattenyésztők részére nem rendeztek külön felvonulást, mert bizony egyes termelési mutatókból ők is szerényebben „szerepeltek“, s nekik sem jutott volna előkelő hely. Annak érdekében, hogy az 1978-as évet a lehető legsikeresebben zárjuk, az illetékes szervek hathatós intézkedéseket fogadtak el, melyek sikeres megvalósítása a gazdasági felemelkedést segítené. Közülük már jónéhányat megvalósítottak. A növénytermesztésben rögtön az év elején a jnb és a jmi illetékes osztályai ellenőrzést végeztek, és megállapították, hogy bár az előző időszakhoz képest javulás észlelhető, a földalapvédelemmel és a szántóföldalap kihasználásával még mindig nem lehetünk elégedettek. A Pieifanyi Növénytermesztési Kutatóintézettel együttműködve kidolgozták a tavaszi árpa termesztésének tervezetét, s valamennyi mezőgazdasági üzem elfogadta tárgyalás után a takarmányozás évi tervét. A kukorica és a cukorrépa termesztésével kapcsolatban járási aktívaértekezletet hívtak össze, ahol az elmúlt évben észlelt hiányosságokra hívták fel a figyelmet, ugyanakkor szóltak az idei igényes tervfeladatok teljesítésének módszereiről is. A lehető legnagyobb figyelmet szentelték a talaj előkészítésének, az agrotechnikai követelmények betartásának, valamint a vetés szakszerű elvégzésének. A gépesítésben tevékenykedők részére járási összejövetelt tartottak a hüvelyesek gépesítéséről és a növényvédelem időszerű kérdéseiről. Az állattenyésztők sem tétlenkedtek. Valamennyi mezőgazdasági üzemben arra törekedtek, hogy a kevésbé életképes malacok külön helyiségbe kerüljenek, s ezáltal csökkenjen az elhullás. Ugyancsak sikerült elérni, hogy a sertés-előhizialdában naponta három alkalommal etessenek. Az állattenyésztés valamennyi ágazatában javították a munkaszervezést, s fejlesztették a szocialista versenyt. A mezőgazdasági üzemek által szervezett termelési értekezletek színvonalát és tartalmát a jmi-on havonta értékelik, s az észlelt hiányosságokra nyomban felhívják a figyelmet. Közgazdasági téren negyedévenként értékelik az önköltségek alakulását. Az önköltségeket, az üzemanyag-, energia- és takarmányszükségletet az idei tervhez viszonyítva egy százalékkal csökkkentik. Valamennyi mezőgazdasági üzem felelős gazdasági dolgozójának prémiummutatóját úgy dolgozták ki, hogy az megfelelően fedje a termékek iránt támasztott minőségi követelményeket. Ami a termelés irányítását illeti, az új és hatékonyabb irányítási módszerekről értekezletet hívnak össze valamennyi vezető tisztséget betöltő dolgozó részvételével, Abel Gábor r s
