Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-06-10 / 23. szám
П0В09ВЕШЯЭ j I га К И S il па в I Л betegségek okai nagyon különbözőek lehetnek. Ezek gyakran nem is egységesek, tehát különböző körokok együtt is idézhetnek elő betegségeket. Ilyen esetben is azonban megkülönböztethetünk egy fő kórokot és az ehhez csatlakozó társkórokokat, amelyek mégha tározzák és befolyásolják a jelentkező betegség tüneteit, lezajlását. Viszunylag gyakran okoznak betegséget a tartási hibák, melyek ugyan a kisüzemi viszonyok között a kisebb létszám és az alaposabb gondozás lehetősége miatt kevésbé dön tőek, mint a nagyüzemekben, mégis igen nagy jelentőségűek. Lényeges különbség tapasztal Hald a szabad és a zárt tartás között. A szabadban tartott állatoknak lehetőségük van a normális életfolyamatokhoz feltétlenül szükséges anyagok felvételére, ellenben a zárt tartással, ahol ezekről az anyagokról a kisállattenyésztőnek kelt gondoskodnia, segcn „ tprujetegyszám, tehát a sűrűség. A meghatározott területegységen elhelyezett állatok száma ugyanis mindig a biztosítható elegendő friss levegőtől, tehát a szellőztetéstől függ. Minél jobb az állatok elhelyezésére szolgáló épület szellőztetése — bizonyos határig —, annál több állatot lehet benne elhelyezni. Természetesen, az állatok tartózkodási helye huzatos nem lehet. Zárt tartásban a másik nagyon lényeges tényező az alom mindenkori állapota, amit egyrészt az alom minősége, menynyisége és kezelése, másrészt a szellőztetés és az almon tartóit állatok létszáma határozza meg. Ha például az alom átnedvesedik, a levegő széndioxid-. pára és ammóniatartalma rohamosan megnő. Ez a körülmény az állatok fejlődésére, súlygyarapodására és termelésére kedvezőtlenül hat, mindemellett betegségekre hajlama sít! Az ilyen alom fertőző betegségek fellépése esetén súlyosbítja a betegség lezajlását s károsan befolyásolja a gyógykezelés eredményességét. Az átnedvesedett alom a parazitás betegségek terjedésének is kedvez. Az állatok egészségi állapota az etetett takarmány minőségétől is függ. Ugyanis az állatok fejlődéséhez és kifogástalan talont következménye a kannibalizmus is. Baromfinál ez többnyire tollcsipegetéssel, nyulaknál szörrágással kezdődik, ami később a kloaka kicsípésében és a petevezető kihúzásában, illetve a nyulaknál a magzatok megevésében nyilvánul meg. Az ásványi anyagok és a vitaminok fokozottabb pótlásáról különösen a gyurs fqjlodésü és nagy termelékenysé gü egyedeknél, fajtáknál kell gondoskodni. Nem elegendő ugyanis az, ha a takarmány tartalmazza az egyes életfon tosságú anyagokat, de azoknak a mennyisége és egymáshoz viszonyított aránya is nagyon fontos. A tartási és takarmá-A betegségek okai és okozói termeléséhez az úgynevezett teljes értékű takarmányozásra (olyan gyári takarmánykeverékek etetésére kell gondolni, amelyek tartalmazzák a szervezet működéséhez elengedhetetlenül szükséges _ tápanyagokat, vitaminokat és ásványi anyagokat 1 van szükség. Azonban a doskodni ken luuímcti. iii. . mány vitaminellátásáról (például ADä itatása stb.}. Bár a baromfinak a tápok megemésztéséhez nincs szüksége kavicsra, mégis rendszeresen adagoljunk számára, mert a zártan tartott baromfi az alomból sok fás rostot fogyaszt hl, s ez csakis a kavics segítségével ürülhet ki a zúzógyomorból. Tapasztalatok szerint a nagyfokú alomnevelés nemcsak rossz szokás, hanem a rendellenes étvágy következménye is. Ez leggyakrabban anyagforgalmi zavarra, takarmányozási eredetű ártalomra hívja fel a figyelmet. Az esetek többségében anyagforgalmi eredetű árnyozási hibákból eredő betegségek általában nem okoznak sem azonnali, sem tömeges elhullást, hanem többnyire a hiányos fejlődésben és a termelés csökkenésében nyilvánulnak meg. Ugyancsak sok veszteséget okoznak a fertőző és a parazitás hejjeeségek. Az utóbbi időköznek a gombák által okozott betegségek, így a mikózisok és a mikotoxikózisok — az előbbieknél a gomba szaporodik él a megtámadott állat szervezetében, az utóbbiaknál pedig a gombák által termelt méreganyagok okoznak megbetegedést. A fertőző betegségek egy bizonyos részét vírusok idézik elő. Ezekre elsősorban a nagy terjedőképesség, a fertőzött állomány rövid időn belül történő hirtelen megbetegedése, a betegség más, közeli állományokra történő gyors átterjedése stb. a jellemző. A fertőző betegségek másik részét a baktériumok idézik elő. Mindkét betegségforma lezajlását és gyógyulását — kevés kivételtől eltekintve — jelentősen befolyásolják a tartási és takarmányozási körülmények. A külső és belső élősködők által okozott parazitás betegségek kártétele szintén összefüggésben áll a tartási és ta karmanyozási körülményekkel. A jól gondozott és a szaksze rűen takarmányozott állatok között az élősködők nem okoznak súlyosabb megbetegedést. A tartási higiénia és a parazitás betegségek elterjedése egy állományon belül tehát szoros összefüggésben áll egymással. Nem ritkán szerepelnek a megbetegedések és elhullások okaként a különböző mérgezések (toxikózisok). A mérgezések egyik részét egyes rágcsálóirtó- és növényvédőszerek okozzák, főleg ha a felhasználásuk során nem tartják be az előírásokat. Ezek a mérgező anyagok általában hirtelen elhullást okoznak. A mérgezések másik része a gyári tápok takarmányozásával kapcsolatban jelentkezhet. A tápok ugyanis különböző, könnyen bomló és mérgezővé váló anyagokat (főleg állati fehérjéket és zsírt), tartalmaznak, melyek bomlástermékei bélgyulladásban, vérfogyottságban, hiányos fejlődésben, rendellenes étvágyban és idegrendszeri tüneteken megnyilvánuló betegséget idézhasonló tüneteket vfclrnainéKVt a takarmányba jutott gombaféleségek méreganyagai is. Az ilyen ártalmak elkerülése céljából legfontosabb a tápok tárolására vonatkozó előírások és az eltarthatósági határidők szigorú betartása. Ugyanis minden rosszul tárolt és lejárt határidejű táp etetése komoly kockázatta] járt Állandóan tartsuk szem előtt azt gz általános érvényű szabályt, hogy a tápokat nem szabad megnedvesítve etetni, mert a nedvesség elősegítheti bizonyos anyagok bomlását! Forrásanyag alapján: -blm-Kertvégekben, gazdasági épületek körül és árokpartokon gyakran nagy menynyiségű csalán (Urtica) található. Sokan h-asználhptat-Gyújtsunk csalánt! lannak vélik, megfeledkezve arról, hogy a fiatal növényzet például annyi emészthető fehérjét tartalmaz, mint a zsenge vöröshere. A szárított csalán ugyanakkor 15 százalék fehérjét és C- vitamint tartalmaz. A frissen szedett fiatal csalán nagyon értékes zöldtakarmány, főleg a fiatal baromfiak és a növendéknyulak számára. Szárított állapotban elsősorban a tojótyúkok és a nyulak kedvenc tápláléka, mert gazdag ásványianyag- és vitamintartalma kedvezően hat az állatok szervezetének működésére. Mind zöldtakarmányozásra, mind szárításra a fiatal, zsenge csalán a legmegfelelőbb. A csalánt kis csomókba kötve árnyékos helyen szárítsuk, mert ha napfény éri megbámul és elveszíti vitamintartalmát. Tárolására száraz helyiségben a fonott zsák a legalkalmasabb. Az így tartósított és szárított csalán télen könnyen összezúzható, s mint értékes kiegészítő takarmány szerepelhet. -zch,,Minek a füvesítéssel bajlódni, az egyszerű kifutóban is megélnek a tyúkok“ — hangoztatják némely kisállattenyésztők. Van ebben valami, de azt azért mégsem állíthatjuk, hogy az egyszerű kifutó felér a füvesítettél és azt sem, hogy az ilyen kopár kifutóban kimondottan jól érzik magukat a baromfiak. Fotó: -bor 4 1 A juhász tréfás szavaiból, ha nehezen is, de megértettük, hogy a szövetkezetben a juhok nyírása folyt. Később, amikor a kisállattenyésztők tevékenysége felől érdeklődtünk, Kosár bácsi azonnal komolyabbra fordította a szót. A szervezet múltjáról, jelenéről, valamint az elért eredményekről megtudtuk, hogy a helyi szervezet 1965-ben alakult, mindössze 20 taggal. Jelenleg a szervezet működését 58 tag támogatja. A kezdetet, elsősorban a baromfiak (tyúk, liba, kacsa, pulyka) tenyésztése jelentette. Napjainkban is a baromfitenyésztés emelhető ki, melynek fejlődését elősegítette az a tény, hogy a tenyésztőket ellátják naposcsibével, csibeeleséggel, valamint a szükséges tápokkal. Baromfiállományuk hemsír, plimút és keresztezett dekalb-fajtákból áll. Sajnos a nyúltenyésztés további terjedését negatívan befolyásolta az a tény, hogy a hús felvásárlási ára két koronával csökkent, amit a tenyésztő nagyon is megérez. Tulajdonképpen ez a kilogrammonkénti két korona jelentette azt a bizonyos pluszt a tenyésztő számára. Összegezve a tapasztalatokat elmondhatjuk, hogy az alistáli kisállattenyésztők ésszerűen értelmezik a létező tartalékok lehető legszélesebb körű kihasználását. A létező, de még ki nem használt tartalékokat természetesen két szemszögből kell felmérnünk. Vannak artalékaink, amelyeket a nagyüzemi termelés mellett is lehet és szükségszerű kamatoztatni, ellentétben azokkal a tartalékokkal, melyeket a nagyüzemi termelés kiszorít. A látszatra jelentéktelen, de mégis értékes tartalékok kihasználása szempontjából kell tehát nagy jelentőséget tulajdoni* tanunk az SZKSZ helyi szervezetei* nek, amelyek egyúttal hasznos tevékenységet fejtenek ki a könnyűipar és a lakosság szükségleteinek kielégítése szempontjából is. Csiba L. Hroboňovo (Alistál) nevét többen az istálló szóból, származtatják. A szájhagyomány szerint itt volt a királyi ménes. Az írásos emlékek ebből mindössze annyit igazolnak — kilogrammos gyapjúmennyiséggel, ami közel tízezer korona tiszta bevételt jelentett számára! A szomszédban lakó Torma (ózsefék 21 darabos állományát dot fordítok az akol tisztaságára, mert ettől nagyban függ a gyapjú minősége, továbbá a különböző betegségek, így a juhhinilö, a fertőző lábvéggyulladás, a rühösség stb. megelő A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége helyi szervezetének elnökét, Kosár Károlyt, birodalmában: a szövetkezet juhaklában találtuk meg. — Délelőtt „juhkozmetikát" végeztünk — mondotta Ko^ár Kosár Károly, a kisállattenyésztők helyi szervezetének elnöke nyilatkozik a szervezet tevékenységéről. történelmi hitelességgel —, hogy a falutól nem messze, Szakállason, volt a ménes központja, s Alistálon laktak az istállómesterek. A falu határában már régen múlttá, a szájhagyomány által a népes család rangidőse, a negyedik osztályos Józsika terelgette. A csillagszemű „kisbojtár“ matematika könyvet szorongatott a hónalja alatt. A fiatal édesanyja szerint — hatgyermekes családban —, az zése. Az apaállat tisztavérű, ezért a természetes szaporítás legbeváltabb módszerét, a kézből való pároztatást alkalmazom. Befejezésül Antal bácsi még elmondotta, hogy a nyírást géppel vé^ci, a bundát összefüggően, kuszálás nélkül, a bőrhöz minél közelebb, sekély tarlóra nyírja. A mintegy negyven darabot számláló állományának gyapjújáért tavaly 30 ezer korona jövedelemhez jutott! még vissza-visszatérő emlékké merevedett az egykori királyi ménes dobogása. A rétek és legelők zsíros talajába pedig barázdát hasított az eke. A megmaradt, alacsonyabban fekvő, vizenyős falu körüli réteket és legelőket viszont a helyi kisállattenyésztők céltudatosan a juhtenyésztésre hasznosítják. Szolgálati kocsink a falu utcáin is gyakran fékezett a váratlan akadályt jelentő, megriadt juhok tömege előtt. A hazatérő „juhászok“ közül elsőként a ma már nyugállományban levő Rásó Lajos bácsit szólítottuk meg. A szövetkezet volt állattenyésztőjétől megtudtuk, hogy 35 darabot számláló állományát a finomgyapjas merinók képezik. A múlt évben a gyapjútermelésben kiváló eredményt ért el a darabonkénti több mint öt édesapa keresetéhez jól jön a gyapjúból származó bevétel. Fiala Antal bácsi — nyugdí jazásáig a szövetkezet juhásza volt — már szakmai tanácsokkal is szolgált. A gyapjútermelésben elért eredményeinek „titka“ után érdeklődve a tapasztalt kisállattenyésztő íg\ összegezte tenyésztési módsze reit és tapasztalatait: — A juh egyike a kevésbé igényes gazdasági állatoknak Napi gondozása nyáron — a le geltetcst leszámítva — körül belül egy órát, télen pedig két órát vesz igénybe. Terimés takarmányokból szénát és szalmát használok az etetéshez. Ezt kisebb mennyiségű szemes takarmányok darájával, gumós- és gyökértakarmányokkal javítom. A juh ásványianyag-igényét nyalósó (konyhasó) formájában biztosítom. Nagy gon-Rásó Lajos kisállattenyésztő hazatereli a juhokat. Fotó: -ttelvtárs. — Ogy látszik, hogy ez a művelet nemcsak kényelmetlen, hanem fárasztó is volt a juhok részére. Most ezért annyira hangos a juhakol.
