Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-05-20 / 20. szám
1978. május 20. SZABAD FÖLDMŰVES Leonyid Brezsnyev: Jó eredmények Alapvető dokumentumok aláírásával fejeződött be az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának NSZK-beli látogatása * További nagy lépés a kapcsolatok fejlesztésének és az európai viszonyok rendezésének útján. Mint már beszámoltunk, Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a közelmúltban négynapos látogatást tett az NSZK-ban. Beható tárgyalásokat folytatott vendéglátóival — Walter Scheellel, az NSZK elnökével és Helmut Schmidt kancellárral. Ezt követően közös nyilatkozatot írtak alá a két ország kapcsolatai fejlesztésének alapelveiről, majd* egy hosszú távú gazdasági keretmegállapodást kötöttek. Brezsnyev elvtárs az ellenzék veze-' tőivel is tárgyalt: Helmut Kohllal, a CDU elnökével, majd Franz-Josef Strauss-szal, a CSU elnökével folytatott megbeszéléseket a gymniéhi kastélyban, a szovjet vendég szálláshelyén. Az ellenzéki vezetők arról biztosították Leonyid Brezsnyevet, hogy esetleges hatalomra jutásuk esetén egy CDU—CSU kormány nemcsak elismerné az NSZK eddigi szerződéseit, hanem korrekt partner lenne a nemzetközi politikában. Brezsnyev elvtársat a Német KP küldöttsége is felkereste. Herbert Mies, a párt elnöke a nyugatnémet kommunisták elismerését tolmácsolta Brezsnyevnek és a szovjet népnek a világbéke megőrzése érdekében kifejtett áldozatos munkájáért. Leonyid Brezsnyev szombat este beszédet mondott a nyugatnémet televízióban. Beszédében áttekintette tárgyalásainak eredményeit, s hangoztatta: Folytassuk méltó módon az 1970-es moszkvai szerződés aláírásával megkezdett történelmi utat. Fejlesszük és gazdagítsuk az együttműködés jó hagyományait népeink érdekében. Európa és az egész világ békéje megszilárdításának, a gyümölcsözd együttműködés fejlesztésének érdekében!“ A szovjet vendég látogatása negyedik napján Hamburgba utazott és itt fejezte be tárgyalásait Schmidt kancellárral. Május 7-én a kora délutáni órákban hazarepült Moszkvába. KÖZLEMÉNYT adtak ki Leonyid Brezsnyev NSZK-beli látogatásáról. A dokumentum megállapítja, hogy a tárgyalásokat a konstruktív légkör jellemezte, a kölcsönös megértés és nyíltság hatotta át. A felek hangsúlyozták, hogy az 1970. augusztus 12-i megállapodás megkötése alapvető jelentőségű esemény volt a két állam kapcsolatai szempontjából, az enyhülés biztosításának, az európai biztonság megszilárdításának egyik meghatározó tényezője volt és marad. A közlemény megállapítja, hogy Walter Scheel és Helmut Schmidt szovjetunióbeli látogatása óta tovább javultak a két ország kapcsolatai, szorosabbá vált együttműködésük nemzetközi kérdésekben. A két állam jószomszédi kapcsolatainak alakulásában különösen fontos szerepet játszanak a legfelső szintű találkozók. A felek állást foglaltak a parlamentek, a gazdasági és a szakszervezetek, a tudomány és a kultúra képviselői közötti rendszeres kapcsolatok mellett. Elégedetten állapították meg, hogy egészében kedvezően fejlődnek a két ország gazdasági kapcsolatai. A felek elismerték, hogy a két ország további sikeres gazdasági és műszaki együttműködése szempontjából elsőrendű jelentőségű a nagy volumenű közös vállalkozások megvalósítása, a termelési együttműködés megszervezése, új gazdasági ágazatok bevonása az együttműködésbe. Megerősítették, hogy lehetőségeiknek megfelelően, széles körben elősegítik az együttműködést a gazdaság, az tpar és a technika terén és ennek során továbbra is szem előtt tartják a kis- és középvállalások érdekeit. A felek állást foglaltak a szovjetnyugatnémet és a nyugatnémet—szovjet baráti társaságok kapcsolatainak fejlesztése mellett.' Megállapították, hogy haladás történt a humanitárius kérdésekben. Készségüket nyilvánították, hogy ezeket a kérdéseket a továbbiakban is kedvezően ítélik meg. Külpolitikai téren kifejezték szilárd meggyőződésüket, hogy a bizalomhoz és a jószomszédsághoz vezető egyetlen lehetséges út a nemzetközi enyhülés állhatatos fejlesztése. Méltatták a helsinki Európa-tanácskozás eredményeit, valamint a belgrádi találkozón elért eredményeket. Szovjet és nyugatnémet részről egyaránt fontosnak tartják, hogy valamennyi aláíró állam egy-, két- és sokoldalúan, teljességgel hajtsa végre a tanácskozás záróokmányába f.oglalt javaslatokat. A felek hangsúlyozták az ENSZ- közgyűlés küszöbön álló, leszerelési kérdésekkel foglalkozó rendkívüli ülésszakának jelentőségét, és készségüket nyilvánították arra, hogy elősegítsék az ülésszakon a pozitív eredmények elérését. Kidomborították: a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról folyó tárgyalások lényeges hozzájárulást jelentenek a feszültség csökkentéséhez és az általános béke biztosításához. Rendkívüli fontosságúnak tartják, hogy ezeken a tárgyalásokon siker szülessék. A felek sokoldalúan megvitatták a fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről és az ehhez kapcsolódó közép-európai intézkedésekről Bécsben folyó tárgyalások állását. Feltétlenül szükség van olyan rendezés kidolgozására, amely egyik fél biztonságát sem veszélyeztetné. Leonyid Brezsnyev a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a szovjet kormány nevében hivatalos látogatásra hívta meg a Szovjetunióba Walter Scheel köztársasági elnököt és Helmut Schmidt kancellárt. NEGYEDSZÁZADOS TÄVLAT A látogatás alkalmából Bonnban aláírt egyik fontos dokumentum a 25 évre szóló gazdasági és ipari együttműködési keretegyezmény. A megállapodás szerint a felek célja, hogy szilárd és hosszú távú alapon segítsék a gazdasági-ipari és műszaki együttműködést, amely a kétoldalú kapcsolatok megszilárdításának fontos, elengedhetetlenül szükséges eleme. Ami az együttműködés területeit illeti, a szerződő felek megállapodtak, hogy fejlesztik az ipari komplexumok és vállalatok létrehozását, különböző berendezések és más termékek közös kifejlesztését és gyártását, különböző nyersanyagfajták kitermelését és feldolgozását, beleértve a tengerfenék hasznos ásványi kincseit, az energetikát, a vállalatok közötti műszaki együttműködést, a bank-, a szállításügy és más szolgáltatásokban való együttműködést. Az együttműködés mindenekelőtt a gépiparban, a járműgyártásban, a fémkohászatban, a vegyiparban, az elektrotechnikában — ezen belül az elektronikus iparban —, valamint a közszükségleti cikkek gyártásában fokozódik. A szerződő felek mindent megtesznek azért, hogy közép- és hosszú lejáratú hiteleket lehető legkedvezőbb feltételekkel folyósíthassanak: A Brezsnyev—Schmidt tárgyalásokról kiadót tízpontos KÖZÖS NYILATKOZAT szerint L. I. Brezsnyev és Helmut Schmidt a beható eszmecsere eredményeként arra a közös megállapításra jutott, hogy további hatékony erőfeszítésekre van szükség a béke biztosításáért, azért, hogy hozzájáruljanak az enyhüléshez, a leszerelés és a fegyverzet korlátozása terén bekövetkező haladás elősegítéséhez. Az elmúlt évtized fejleményeiből arra a következtetésre jutottak, hogy a feszültség enyhítése szükséges, lehetséges és hasznos. Nem látnak más ésszerű alternatívát az államok békés egymás mellett élésével szemben, annak ellenére, hogy néhány alapvető kérdésben a két fél álláspontja között eltérés mutatkozik, s eltérnek egymástól politikai, gazdasági és társadalmi rendszereik is. Kifejezésre juttatták azt a szándékukat, hogy a Szovjetunió és az NSZK is kiszélesíti és elmélyíti az enyhülés folyamatát, a folyamatot fokozatossá és állandóvá teszik. Kijelentik, hogy a béke és a biztonság oszthatatlan a világ valamennyi térségében. Elhatározott szándékuk: hozzájárulnak ahhoz, hogy az európai biztonsági és együttműködési tanácskozással megkezdett folyamat dinamikusan folytatódjék. Ennek érdekében amellett foglalnak állást, hogy a helsinki értekezlet záróokmányában foglalt és aláírt valamennyi elv és elgondolás teljes mértékben megvalósuljon az aláíró államok egymás közti viszonyában és egész Európában, az államok együttműködése érdekében, s az emberek javára. Tekintettel a már meglevő és állandóan növekvő mindenfajta fegyverkészletek megsemmisítő erejére, gyakorlati lépésekre van szükség a fegyverkezési verseny megszüntetése érdekében. Meg kell gyorsítani a megállapodás létrehozását a leszerelés és a fegyverzet korlátozása terén, azért, hogy az enyhülés folyamata ne károsodjék a katonai téren bekövetkező fejlődés következtében, hanem éppen ellenkezőleg, az enyhülés egészüljön ki katonai intézkedésekkel is. Mindkét fél fontosnak tartja, hogy senki se tegyen szert katonai fölényre. Abból indulnak ki, hogy a viszonylagos egyenlőség és paritás elegendő a védelem biztosítására. Véleményük szerint nagy jelentőségük lenne a megfelelő leszerelési intézkedéseknek, a nukleáris és hagyományos fegyverek korlátozása terén megvalósuló olyan lépéseknek, amelyek megfelelnek ennek az elvnek. A közép-európai fegyveres erőket illetően mindkét fél támogatja a bécsi tárgyalások célját, azt, hogy a jelenleginél szilárdabb helyzetet alakítsanak ki a meglevőnél alacsonyabb katonai színvonalon, annak az elvnek az alapján, hogy a résztvevők biztonsága ne károsodjék. A két fél elhatározott szándéka kapcsolataik mindenoldalú javítása. Fontos eszköznek tekintik az aktív és tárgyszerű eszmecserét, amely a nagyobb bizalom megteremtését szolgálja. Fontosnak tartják, hogy a kölcsönös megértés, tisztelet és jóindulat eszméi meggyökeresedjenek és elmélyüljenek mindkét ország állampolgárainak tudatában. Különösen vonatkozik ez az ifjúságra. Leszögezik, hogy mindkét ország egyaránt törekszik a gazdasági, ipari és technikai együttműködés bővítésére. A felek közös nyilatkozatukban végül megerősítik azt az álláspontjukat, hogy az 1971. szeptember 3-án aláírt négyoldalú megállapodás szigorú tiszteletben tartása és teljes megvalósítása lényegi feltételét jelenti a középeurópai enyhülésnek, így a Szovjetunió és a Német Szövetségi "Köztársaság közötti kapcsolatok javításának A Varsói Szerződés Szervezete immár 23 éve eredményesen teljesíti fontos katonaipolitikai feladatait s így a szocializmus, a béke és a népek biztonságának érdekeit, biztos védelmét szolgálja az imperialista erőszakkal, agresszióval és világháborúval szemben. E téren nagyon fontos küldetést tölt be a tagállamok egyesített fegyveres ereje. A Varsói Szerződés szövetséges hadseregeit korszerű tudományos-műszaki szinten, a tudományos-műszaki forradalom hadászati követelményeinek megfelelően építik. Fejlődésük alapja a szocialista társadalom, főként annak gazdasági és tudományos-műszaki bázisa. A marxista-leninista pártok közvetlen vezetésével életükben teljes mértékben érvényesülnek az új típusú, szocialista jellegű hadsereg építősének lenini szociálpolitikai és szervezeti alapelvei. A szövetséges szocialista hadseregek valóban úgy nevelt és felkészített hadseregek, hogy szükség esetén teljesíteni tudják a szocializmus és a béke osztály- és internacionalista védelmének igényes történelmi küldetését. A szocialista hadseregek határozott osztály- és internacionalista jellege, hűségük a marxista-leninizmushoz, a hazai és a nemzetközi munkás'osztályhoz, a forradalmi kommunista párthoz, a kommunista és munkáspártok vezető szerepének következetes érvényesülése a hadseregek tevékenységében és életében, a hadseregek korszerű anyagi-műszaki bázisa és kölcsönös internacionalista együttműködése, fegyverbarátsága és megbonthatatlan katonai szövetsége — ezek a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői hatalmasságának és legyőzhetetlenségének fő forrásai. A közös fegyveres erők gerincét a védelem kollektív rendszerében a fő feladatokat teljesítő szovjet hadsereg alkotja. A vele való szilárd szövetség forrásából ered a Varsói Szerződés hadseregeinek kollektív ereje és legyőzhetetlensége. A Varsói Szerződés a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szerződéses külpolitikai rendszerének alapja. Kifejezi és szilárdan rögzíti hazánk és a szovjetország, a többi szociális';! ország testvéri együttműködésének, segítségnyújtásának és szövetségének internacionalista szálait. Tagságunk a Varsói Szerződés tagállamainak politikai és katonai koalíciójában az alapja szocialista államunk szilárd európai és világhelyzetének, s egyben biztosítéka a szocialista Csehszlovákia állami szuverenitásának és szocialista fejlődésének is. A szocialista állam fegyveres eszközeként épített csehszlovák néphadsereg az európai szocialista országok egyesített fegyveres erőinek szerves része. Néphadseregünk feladata, közös küldetése szocialista vívmányaink, szuverenitásunk, területi épségünk biztos védelmežése. Ezzel internacionalista küldetést is betölt, szövetségben a többi szocialista állam hadseregével. Néphadseregünk építésében, harcképességének fokozásában jelentős segítség régi és szoros- együttműködése a szovjet hadsereggel és a többi szocialista ország hadseregével. Különösen nagy jelentősége van értékes tapasztalataik felhasználásának. A fejleményekből okultunk, hogy az osztályellenség minden lehetséges támadásával szemben védenünk kell néphadseregünk harci erejének és legyőzhetetlenségének fő forrásait. A szerződésből kifolyólag katonáink fő feladata, hogy szemük fényeként őrizzék szövetségünket a Szovjetunióval és dicső hadseregével, mert ez biztonságunk és függetlenségünk alapja. JAN MIČÄTEK tá Külpolitikai kommentárunk Moro után Beteljesedett. Aldo Moro egykori miniszterelnök, kereszténydemokrata pártelnök elrablói, a Vörös Brigádokhoz tartozó terroristák beváltották fenyegetésüket: meggyilkolták foglyukat. Mintegy ötven napon át feszült figyelemmel kísérte a közvélemény Moro sorsának alakulását, mely egyben a demokrácia és a terror különös párviadala volt. Most, Moro egyéni tragédiájának beteljesedése után megállapítható, hogy a terroristák aljas gaztettükkel éppen ellentétes hatást váltottak ki, mint remélték: általános felfordulás helyett az egész ország síkraszállt a demokrácia védelmében. A dolgozók, tekintet nélkül pártállásukra és szakszervezeti hovatartozásukra, tömeggyűléseken, általános sztrájkkal és egyéb megmozdulásokkal fejezik ki, hogy nem hagyják-garázdálkodni az erőszak megszállottjait, és erélyes intézkedéseket követelnek a kormánytól. Morót csendesen eltemették egy vidéki temetőben, de végakarata ellenére hivatalos megemlékezést is tartott a kormány. Az a kormány, mely következetesn kitartott alapelve mellett: terroristákkal nem tárgyal. Am a látszat ellenére is helytelen volna az a következtetés, hogy feláldozta Marót. Ugyanis semmi biztosíték nem volt arra, hogy a volt miniszterelnököt életben hagyják elrablói, másodszor pedig a terroristák, illetve a háttérben lapuló megbízóik felülkerekedtek volna és nyeregből diktáltak volna a jövőben. Így eljutottunk egy nagyon összetett kérdés több szálához, melyeket követve szélesebb bepillantást nyerhetünk a Moro-eset hátterébe. Kiknek a megbízásából, mikor és miért éppen Aldo Morót rabolták el a terroristák? Mi volt a céljuk? Ki pénzeli akcióikat? Ilyen és hasonló kérdések vetődnek fel az olasz társadalomban, sőt, a világ közvéleményében is. Pontos választ még nem tudunk adni, de Olaszország háború utáni történelmének tanulságaiból okulhatunk. A fasizmus csak politikai és erkölcsi vereséget szenvedett, ideológiai hatását nem irtották ki nyomtalanul. Titkos képviselői benn ülnek a vezérkarban, a csendőrség és rendőrség apparátusában, a közhivatalokban... és Mussolinira emlékezve valamilyen fordulatra várnak. Van azonban hivatalos képviselete is a fasiszta eszmének. Ez Giorgio Almirante Olasz Szociális Mozgalom (MSI) fedőnevű pártja. Méghozzá kétarcú pártja. Parlamenti tagságát többször felfüggesztették, vizsgálatot folytattak ellene, javasolták betiltását, de a hosszadalmas ügyvitel nem tett lehetővé gyökeres megoldást. Almirante esküdözött a demokráciára, pártja állítólag a társadalmi bajok kiküszöböléséért küzd, ugyanakkor illegális csoportokat szervezett, képezett ki fasiszta módra, elhagyott erdőkben, titkos táborokban. Ezek a neofasiszta fenegyerekek támadtak meg kommunista pártházakat, baloldali személyiségeket és támadtak rá békés demokratikus felvonulások részvevőire. A MSI rohamgárdái mellett azonban másfajta fenegyerekek is garázdálkodtak az olasz társadalomban. Hangzatosnál hangzatosabb neveket viselnek, gyakorlati tevékenységüknek azonban semmi köze sincs elnevezésükhöz. Általában csak árnyalatokban különböznek egymástól. A hatvanas évek derekán tűnt fel Vörös Brigádok csoport. Elnevezése megtévesztő. Semmi köze sincs a baloldalhoz. Nagyhangú, értelmetlen jelszavakat hangoztató, anarchista beállítottságú éretlen fiatalemberekből álló tömörülés, mely azonban befolyásos, jól felszerelt és ellátott, mindenre elszánt, jól tájékozott, veszélyes, társadalomellenes különítményekből áll. Veszélyességük forrása: befolyásos, gazdag pártfogók állnak mögöttük, az ő céljaikat Igyekeznek elősegíteni. A palermói ügyész meggyilkolása, a milánói agrárbankban történt bombarobbanás (1969) óta most először vetemedtek egy köztiszteletben álló politikus elhurcolására és megölésére. Ez pedig akkor történt, amikor az olasz kommunisták több mint harminc évtized után ismét tagjai a parlamenti többségnek, közvetlen beleszólásuk van az ország ügyeibe. Másodszor, Aldo Moro, aki életpályáján nagy utat tett meg a katolikus diákpolitikustól a kereszténydemokrata balra nyitásig, egyik támogatója volt a kommunistákkal folytatott párbeszédnek. Ez adta tehát az indítékot a demokrácia esküdt ellenségeinek, hogy ily gáládul cselekedjenek. A Vörös Brigádok csak vak eszközök, puszta végrehajtók voltak. A mögöttük állók felderítése és ártalmatlanná tétele most a fő feladat. Mit tesz a kormány? Moro utolsó keserű hangú levelei, a család neheztelése ellenére bizonyos erkölcsi győzelemmel kerültek ki a terrorista alvilággal vívott párbajból. A terroristák nem érték el céljukat. Senki sem szállt velük alkuba, s amikor tehetetlen dühükben megölték foglyukat, egy egységes nemzettel, a demokráciáért síkraszálló nemzettel találták magukat szemben! Nem hullott szét elemeire a polgári demokratikus állam, nem kerekedett felül társadalmi zűrzavar. Most a kormányon a sor, hogy előre lépjen. C o s s i g a belügyminiszter lemondásával zöld utat jelzett a vizsgálatnak. Ki a felelős a rendőrség és egyéb karhatalmi szervek tehetetlenségéért? Ki volt a fékező erő? Általában végre kell most hajtani azt, amit a hatvanas évek eseteinek tanulságából kifolyólag sem mertek megtenni: az államapparátus gyökeres megtisztítását a Vörös Brigádok titkos pártfogóitól és megbízóitól, a jelenlegi államrendszer megdöntésére, a fasiszta hatalomátvételre szervezkedő összeesküvés szervezőitől, a demokrácia megmentése érdekében. Lőrincz László t > Néphadseregünk helye és szerepe a Varsói Szerződésben
